Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

1960. március 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A cukorgyáriak új masinája

Éppenséggel nem lett volna muszáj annyit vesződni ezzel a szeletbrikettelővel. A minisztériumban figyelmesek voltak, megkérdezték: hívjanak-e német szerelőt. A gépet ugyanis Nyugat-Német- országban gyártották. „Felesleges valutapocséklás, meg tudjuk azt magunk is csinálni”, — foglaltak állást a cukorgyáriak. S össze is szerelték, a napokban tartották a próbaüzemet. Herman Keresztéig •— a gyáriak „Kriszt” bácsija, Fersner Vilmos, Malik Sándor és a többiek munkája eredménnyel járt.

De mit is tud ez a masina? — Briketté préseli a szárazszeletet. Egyharmadára csökkenti ezáltal térfogatát. Szállítási, raktározási szempontszen évente sokszáz vagon szeletet gyártanak. Javul a munkakörülmény is, hiszen megszűnt az eddigi nagy por. Foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a kampány kezdetéig elkészítenek a géphez egy olyan berendezést, mely- lyel melaszt préselhetnek a szeletbe. Sokat javul ezáltal tápértéke. A közös gazdaságok tehát könnyen szállítható, nagyobb tápértékü takarmányhoz jutnak az új gép üzembeállításával.

A szeletbrikett etetése nem okoz különösebb problémát, vízbe téve néhány perc alatt elázik, eheti a jószág. Érdeklődnek is iránta nemcsak a belföldi, hanem a nyugati piacokon is, jó exportból egyaránt jelentős ez, hicikknek bizonyul.

Herman Keresztély a gép présszerkezetét állítja be.

ják érni a 27 mázsás eredményt. A 27 mázsán felül termelt mennyiség 50 százaléka a szövetkezeti gazdát illeti. Ezt csak helyeselni lehet, — mert egészen biztos, hogy az ösztönzésnek ez a módja serkent a többtermelés elérésére. Elősegíti a 31,25 forintot érő munkaegység megteremtését.

Még számos és hasznos dolog idekívánkozna, de itt inkább néhány legfontosabbra hívtuk fel a vezetők figyelmét. Azokra, amelyek esetleg akadályozhatják a terv teljesítését. A vezetőkön sok múlik, de még ennél is több a tagokon.

A legfőbb biztosíték: az ember.

FONÁK KIFEJEZÉS, tiszteletlenség is tán a legcsodálatosabb szót: ember, a kevésbé hangzatos, inkább tár- gyiasabb biztosítékkal párosítani. Dehát...

Egy ember. Vagyishogy

kettő.

Nagyjuhák Mihály, Konka Kálmán.

Almoznak. Őszi árpa töre- ket viliáznak a sőrék alá. A tulkok farklegyintéssel fejezik ki hálájuk.

— Parto te.

— Tolane. ’ 1 ~

Nevét is tudják valameny- nyinek. Évek óta sőrés ez a két ember. Régi szövetkezetiek és mindig így párban.

— Nap is kevés ment el, mikor nem együtt jártunk.

Hozzá még nagy eredménynyel. 1959-ben negyvenhét sőrét adtak le. Mind első osztályban vették át. Az új esztendőt tíz sőrével kezdték. Első osztályú lett az is valahány. Most tizenegy hízik. Ahogy nézem, elit-minőségre készül.

— Hányat nevelnek még?

— Tán hetven a terv.

— Meglesz-e?

— Csak mindenki olyan szívvel legyen hozzá, mint mi ketten.

— Vannak még ilyenek?

— Vannak ... Hogyne lennének. B. I ázár Lajos ... De nem sok különbség van egyi- künk-másikunk között. Nem lehet mondani, hogy egyik is, másik is ne dolgozna

— Nemigen hallottam még senkire; minek gyütt ide, ha nem munkál.

Az új tagok?

— Megmondták: nem akarnak lazsukálni, de mást se úgy látni.

A sőrék szépek, az istálló tiszta. A sőrések 40 híján 600 munkaegységre részeltek 1959-ben.

Nagyjuhák Mihály, Konka Kálmán biztosíték.

Laki Sándor is az.

— Én testvér setétben járok haza.

FOGATOS. Darát hoztak, csupa liszt a ruházatuk, de még három lajt vizet is vontatnak a jószágoknak, pedig máris estére jár.

— Ez a deres az én lovam volt, testvér!

— Jó ló. Vetni kellene már veleL

— Azt bziony, én is azt szeretném. Március harmadik napjára esik az újszászi vásár. Volt rá idő, ilyenkor már zöldéit az árpa, az asszonyok mezítlább mentek a vásárba. Node a partossát, szikkatját csipegetjük mi is.

— Kedvvel?

— A parasztember ilyenkorra beteg, nyughatatlan. Ki a határba. Nem lesz itt hiba, testvér. Az elébb hallotta volna, az aratást silabizáltuk a pajtában.

— Sok az aratnivaló?

MUNKÁSOTTHON

I Márciusban beköltözik szállodájába

háromszázhúsz boldog építömunkás

A főbejárat mellett kiképzett oszlopsor, az előcsarnok fényes üvegtáblái sokmin- denről árulkodnak. Itt van mindjárt a portásfülke. Kis csoport tanyázik előtte, Racz Lajos gondnokkal az é!en. Fontos dologról lehet szó, — mert a gondnok, az építő- munkások szolnoki szállodájának „gazdaság és pénzügy minisztere" így szól:

— Nincs itt már sok helye a beszédnek. Inkább nézzen szét

.. i. s én szétnéztem. A három emeleti folyóson langyosmeleg a levegő, s a végignyújtózkodó szőnyegeken takarítónők sietnek. A har madik emeleten — már minden „komplett”; Az ágyak helyükön, a hófehér lepedő, a paplanok, a beépített szekrények, a folyosó végéin a két fürdőszoba hideg-meleg vízzel, a függönyök, a úszta falak, csillogó ablakok várják már gazdáikat.

— Jóbarátok az építők, biztosan meg lesznek egymással — magyarázta parfissal a kezében egy kékköpenyes asszony. Arról érdeklődtem ugyanis, ha csak négy szekrény van a szobában, hova pakol az pé'dául, akinek az ötödik ágy jutott Dehát jó nagvok a szekrények nem öt, hanem még több lakónak is beleférne a holmija.

Megettünk a falon érdekes faalkotmány látható.

— Faliújság lesz...

Minden folyóson láttam a

dekorációra, cikkekre váró faliújságokat. Vajon ki és miről írja majd az első ikket

— kérdeztem önmagámtól gondolatban.

— Virág mindenfelé: az ablakokban, — folyosókon,

— sőt lent a földszinten, ott az oszlopcsarnok tornácán lévő kővályu is várja a rózsákat, a krizantémot, a szegfűt. S a kéz, mely vakolókanalat markol, virágokat is öntöz, a test megpihen majd a könyvtár, az ebédlő-társalgó kényelmes foteljeiben, az acélosan csengő kalapács hangját a rádió melódiái helyettesítik majd a szabadidőben.

— Lesz televízió, illetve már van is — magyarázza a konyha vezetőije. Sonkoly Antal.

felém az ajtó nyílása. Van ebben a konyhában hűtő- szekrény, villanysütő és tűzhely, öt óriás üst, befogadó- képességük 180 liter. A fűtés gázzal történik, ám segítenek a kazánok is. ha kell és láttam még gőz edényszárítót is.

A konyha személyzetének létszáma minimális, pedig — harminc munkahely ezernégyszáz dolgozójának főznek nap mint nap.

Közel tíz millióba került ez a korszerű szálloda. Lakói márciusban költöznek be; — egyéb do'guk sem lesz, mint jól érezni magukat és vigyázni új otthonukra.

A klubszoba és az orvosi rendelő (betegszobával) nincs messze egymástól. A lakóknak előre is kívánjuk, hog> az előbbiben sok-sok kellemes órát töltsenek erőben, egészségben s ezáltal az utóbbiban minél kevesebb „jelenésük” legyen...

— bgy. —- - - ------A Szakszervezete1! Szolnok Megyei tanácsa kuszöniötte a no*et

Vasárnap délután 3 órakor az SZMT rendezett bensőséges ünnepséget, ahol a legjobb szakszervezeti nőaKtívák vettek részt. Ezalkaiommai több mint 20 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki, — amelyet az üzemek vezetői küldtek a szakszervezetnek, hogy az üzemükben dolgozó nőknek e napon nyújtsák át.

Az SZMT okleveleket árgy- jutalmakot osztott ki iegjobb aktívái között. Sokan tíz éves működésük elismeréséül kaptak kedves, maradandó emléktárgyakat.

Megyf8?epte rétik a borsót és az árpát

Alig pirult egy kicsit a talaj, megyénk tsz-eiben maris megkezdték az őszi -hántások boronálását és simítózását. Emellett mindenfelé hozzáfogtak a borsó és a tavaszi árpa vetéséhez is. Szombatig mintegy 750 hold borsót és 1100 hold tavaszi árpát vetettek el.

Még mindig nem ér rá a gondnok, így hát tőle érdeklődöm. Nem is bánom, hiszen a konyhából húsleves, dinsz- ! 1 telt marhahús illatát hozza1

A

DCaSéZÖnih

A nemzetközi nőnap alkalmából szeretettel köszöntjük a földmű- vesszövetkezetek nőtagjait, a fmsz-i mozgalom nő dolgozóit. Kérjük, hogy továbbra is harcos helytállással vegyenek részt hazánk békés építő munkájában s ezen belül a szövetkezeti mozgalom további erősítésében.

A további munkához erőt, egészséget és sok sikert kívánunk a

MÉSZÖV Igazgatósága

Asszonyokról ...

Asszonyokról szólunk.

„Miben segíthetek"

— Volt valaki? Kerestek? Ez az első, ha hazamegy.

S a válasz legtöbbször: igen s kis cédula. Rajta ki kereste, miért. Aztán ő elindul a kis cédulával, s bekopogtat a jelzett címre.

— Miben segíthetek?

S a válasz mindig más. Más, mert Szép Istvánnét, az Alföldi Kőolajkutató dolgo— Kaszára mindenki, testvér.

Kicsi ember, rögtön barátkozó tekintet, vibráló, egy helyben maradni nem tudó fizikum. Lehet vagy negyvenötéves, árad belőle a tűz, az energia. Gondolom, régi szövetkezeti gazda.

— Én-e, testvér? December óta.

Szintai Lajos bácsi, a juhász.

— Aki nem dolgozik, el is zavarnánk.

Ö is botot fogna a lustára, tán még a puliját is rá uszítaná. (— Nem tiszta puli ez, pedig jó anyától fajzott, a fene a lábába!) Jogos. Ha Szintai Lajos bácsi közel hetvenéves létére nap nap után birkákat etet, akkor legyen itt mindenki.

— Birogatja még?

— Sok a jószág. Esztendő végére kétezerötszázra nyomjuk fel a birkát.

— Sok az Lajos bácsi.

— Ä. Csak nekem kétszáznyolcvan bárányom van. — Olyan anya is, amelyik hármat adott. Már most túl vagyok a bárányterven (— Ejnye, ejnye, Tibor, fiam. mit vizeskedsz az ól előtt.)

Szintai Lajos, az öreg juhász biztosíték.

Emberek — biztosítékok. A termelőszövetkezetek tervének valóraváltói.

NEHÉZ MUNKA vár a

szászberekiekre, de ahol az emberekben ennyi a vidámság, a kedv, a tenniakarás, ott még a hegyek is elmozdít- hatók. Csak egyet ne feledjenek a vezetők, mindig a tagokkal együtt, mert az győzelem. Nélkülük kudarc.

Szekulity—Borzák

zóját, a Thököly úti tanácstagot mindig más és más keresi.

1954-ben választották először meg. S tanácstagságának legmeghatóbb élménye az volt, amikor 1958-ban is újra reászavaztak. Nem, nem az. amikor közben-járására a Száva utcaiaknak 20 éve sürgetett kívánsága, a vízbevezetés sikerült. Hisz azt neki kötelessége volt segíteni. És nem is az ő érdeme. A lakók csinálták társadalmi munkával. És a lehetőséget sem ő teremtette meg. Az ma természetes, hogy törődnek az emberek dolgával.

Családi, iskolai, nevelési, üzletnyivatartási gondok. De mennyi, mennyi.

Mit segíthet ő? ígérni? Soha se többet, mint amit lehet. Még ha fáj is, hogyha nemet kell mondani. De jubb egyenesnek lenni. Nemcsak maga miatt. A tanács az nagy szó. Amit ö elrontana, a tanács rovására írnák■ Nem szabad.

De a segítésnek ezernyi módja lehet.

— Lakás kellene. Segítsen, ha tud. — Hányszor mondták ezt, nem is tudja. Csak azt, hogy már sokan benne laknak az új családi házakban, amelynek építését ő javasolta, amelyhez a házhely-kiutalásnál ő: járt közbe. Még a vállalatnál is sokan felkeresték.

Talán egyszer még majd házavatásra is meghívják.

Szépné. Nem csak a neve. 0 maga, törékeny alakja,

halk szava, közvetlen barátsága, választóiért érzett fe-. lelősségérzete. Mindez együtt teszi őt igazán széppé, aranyossá.

Nemcsak kapálni kell a tsz-ben

Fiatal, otthonról ki se mozduló asszonynak is dicséretére válnék a fényes padló, a tiszta szoba, a frissen mosott, piros kő, a nagy rend. Pedig őt most sem találtuk otthon. S bárki menne, az se találná. Nem adják ingyért a munkaegységet. Ö pedig tavaly is 410-et teljesített a Zalkában, ahol éppen tíz éve tag,

A férjével, aki építős, ezernél is többre vitték. Alább adni most se akarja.

— Szegények voltunk. Negyvenkilenc óta a tsz-ből élünk. Amint látja, nem rosszul. Azóta alakítottuk át a házat kétszobásra, azóta érzem azt, hogy van hová tartanom, van :ol dolgozni.

Igen. Dajka Mihályné, a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz tagja — bár jól él — sofern tudná elfelejteni, mi az, ha a szegény embernek nincs hová tartani. Ha keresni, ka- lapolni, alázkodni kell a munkáért. Azért, hogy verejtéket hullathasson a földre, ami őt oly mostohán táplálta.

Nyolc éhes szájjal együtt

Azt vajon ki sürgetné, ha

nem mi?

Nem lehet azt

„betanulni”

Tizenkét éve mozgalmi munkás. Mégis most töpreng, mitévő legyen. Hát nem tudja még, mit tehet ilyenkor?

— Nem lehet azt „betanulni” soha. A változó helyzettel változik a mi gondunk is.

így már érthető D. Molnár Mihálynénak, a nőtanács

nyílt panaszra az övé is, ha kevés volt a kenyér, amit az apja hozott. Nem lehet azt elfelejteni soha. Nem is akarja, elviszi majd magával... Nyáron pedig tanuló gyerekeit is kiviszi a földre. Ismerjék csak meg a munka nehezét. Ha bennük már nem is kél az említett érzés, jó ha tapasztalnak.

Minden rokona, édes- és félédes testvére is mind tsz- taaok.

— Hogy még a földön nincs munka? Hát nemcsak kapálni kell a tsz-ben. Harmincán tanultak a Zalka kézimunkaszakkörén. Szervezni, hívni kell az asszonyokat. Előadás, kisgyűlés. Mert nemcsak több kiló, több forint kell, több okos, sok haladó gondolat is.

cibakházi titkárának töprengése. De már szedi is sorjában, mit csinálhatnak hát: a szövetkezet most már egy helyre tömörítette az asszonyokat. Sok múlik azon, hogy bízunk bennük• Lám. Lukács Jánosné ment a Vörös Csillagban legkorábbi csirkékhez. Kosaras Istvánné most tanult meg dohányt csomózni, Oraveczné, Lajmerné, mind most kerültek közénk, s milyen szorgalmasak. Hát ilyennek szeretnénk látni mindannyiukat.

Ötvenkét asszony jött ösz- sze az első alkalommal a Vörös Csillagban azok közül, akik azelőtt csak templomba jártak. Hogy kérték, vigyázza a nőtanács, hova osztják őket munkára. Igen, ezt már megbeszéltük az elnökkel, agronómussal.

— Bizony, bizony, tanulni is kell, ha tudni akarom vezetni az asszonyok mozgalmát. Messze kellett kezdenem. A VII. általánosnál. De elkezdtem. Nem akarom abbahagyni. Nem hagyhatnám, hisz a nőmozgalomistákból így már heten járunk. A községben harmincnégyen. Meg olvan érdekes, szép is, amit tanulunk. Meg hát a férjem technikumista. A fiam iskolás. Csak én nézném este, ha a könyv fölé hajolnak? Inkább én is afölött hajiadok. *

Három asszonyról írtunk. Pedig háromszázat, három ezret is találtunk volna akár a megyében is. De az ö sorsuk, munkájuk is tükrözi a százak, az ezrek életét.

BORSI ESZTER