Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-29 / 75. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Kiosztották a nyereségrészesedést a Vendéglátóiparban Szolnokon, a Nemzeti Ét­teremben ünnepség közepet­te került sor szombaton a Vendéglátóipari Vállalat 1959 évi nyereségrészesedésének kiosztására. A megye más vá­rosaiban, így Jászberényben, Karcagon, Törökszentmikló- son és Mezőtúron hétfőn osz­tották ki a vendéglátóipar vezetői a nyereségrészese­dést. összesen kilencszázhét dolgozó kapta meg kereseté­nek 24 napra eső részét, át­lagban 923 forintot. A kiosz­tott összeg 837 ezer forint volt. A vendéglátóipar vezetői a nyereségrészesedés elosztásá­nál figyelembe vették, hogy ki mióta van a vállalatnál — ezzel a törzsgárda kialakítá­sát kívánták elősegíteni. A régebbi és a nagyobb szak­mai gyakorlattal rendelkező dolgozók 5—25 százalékkal kaptak több pénzt. Azoknak a dolgozóknak viszont, akik 1959-ben leltárhiánnyal zár­ták az évet, fegyelmi bünte­tésük volt, vagy igazolatla­nul mulasztottak, csökkent a nyereségrészesedésük. A Vendéglátóipari Válla­lat tavaly 107,08 százalékra teljesítette az éves tervet, — ezzel egymillió kétszázhet­venegy ezer forintos nyere­ségtöbbletet ért el. Elsősor­ban a takarékos gazdálkodás eredményezte ezt. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium és a KPVDSZ el­nöksége a Vendéglátóipari Vállalatot — jó munkája el­ismeréseként — a közeli na­pokban oklevéllel tünteti ki. — 1. — Gazdag (ártalommal megjelent' a Társadalmi Szemle új száma Kettős komaság Első névadó-ünnepség Hunyadfalván Manapság már nem ritkán hallunk arról, hogy a váro­sokban a régi szertartások helyett, névadó ünnepsége­ken adnak nevet az újszülöt­teknek. Falvakból azonban még alig érkezett ilyen hír. S tegyük hozzá mindjárt, kü­lönösen olyan nem, hogy ket­tős komaságot teremtettek volna egy-egy ilyen alkalom­kor. Nos, Hunyadfalván, me­gyénk mondhatni legkisebb településén szombaton kettős komaság alakult ki. Már ré­gebbről jártak a községbe se­gítséget nyújtani a tavaly alakult termelőszövetkezet gazdáinak az első lépésekhez, a kezdéshez a fővárosból, a XIV. kerületi Édesipari Vál­lalattól. S közben olyan kö­ítyj. kis KIRAKATSZEMLE SZOLNOKI BORIPARI KTSZ új üzemházában Beloiannisz u. 79-81 sz alatt gyorsjavitó szolgálatot létesített. A csarnoknál lévő részlegét kibővítette. Mérté­kes műhelyébe az új tavaszi színnek megfelelő felsőbőrök megérkeztek. Keresse fel ja­vító, mértékes részlegeit. zel kerültek egymáshoz az üzem dolgozói és a falube­liek, hogy Takács István nyol­cadik gyermekének már az üzemben kerestek névadó apát. Csoszor Péter, a vállalat pártalapszervezetének titká­ra vállalkozott, hogy eleget tesz a kérésnek, s szombaton kedves kis ünnepség kereté­ben adta át az üzem dolgo­zóinak ajándékát a három­hetes Péterkének és a boldog szülőknek. Az ünnepség — amit igaz érdeklődéssel vártak Hunyad­falván — Takácsék portáján zajlott le. A tanácskirendelt­ség vezetője, a termelőszövet­kezet elnöke, a kedves szom­szédok itt tolmácsolták jó kí­vánságaikat. S itt jelentette be a tanácskirendeltség ve­zetője, hogy az újszülött Pé- terke a községi tanács végre­hajtó bizottságától 1400 fo­rintot kap kelengyére, kocsi­ra, s amire ilyenkor szükség szokott lenni minden házban. A hivatalos részt meleghangú beszélgetés követte, ahol még közelebb kerültek egymás­hoz Hunyadfalva képviselői s a fővárosi üzem dolgozói. Figyelmet érdemel Várnai Ferenc „Egyetemi ifjúságunk eszmei-politikai fejlődése” cí­mű írása, amely a közelmúlt­ban a KISZ ülésén tárgyalt ifjúsági nevelési problémák­kal foglalkozik. Király István tanulmánya „Az első magyar komm inista költő”-ről, Komját Aladárról szól. Közli a lap a nemrég orosz nyelven megjelent „A marx- izmus-leninizmus alapjai” cí­mű népszerűén, közérthetően megírt kézikönyv egyik feje­zetét, amely a párt forradal­mi jellegét, szervezeti alapel­veit, politikájának tudomá­nyos alapjait tárgyalja. A Nemzetközi Szemle-rovat mellett a nropagandisták szá­mára — kivált azok számá­ra, akik oroszul nem olvas­nak — nagy segítséget nyújt Bálint Józsefnek „A Szovjet­unió népgazdasága 1958-ban” című statis?tikai évkönyvé­ről adott ismertetése. Sok ér­tékes adatot tartalmaz, ame­lyek szemléltetik a szovjetha­talom fennállása óta elért nagyszerű eredményeket, ezen belül az utóbbi évek ki­magasló eredményeit és meg­könnyítik a szocialista és a kapitalista gazdaság fejlődé­sének összehasonlítását. — (MTI) Televíziós falaikufaló szondái készí. eltek Csehszlovákiában Prága (MTI) A Csehszlo­vák Automatizációs Kutató- intézetben teherautóra sze­relt televíziós szondát szer­kesztettek, amelyet talajvizs­gálati célokra használnak. A berendezéssl vizuálisan is el­lenőrizhetők a furatok falai. A nagy építkezéseknél a te­levíziós szonda segítségével állapítják meg a földalatti hasadások nagyságát és irá­nyát. s ellenőrzik a talajszi­lárdító betoninjekciók hatá­sát. (MTI) MáRCIUS 29 Kedd Auguszta A Nap kel: 5.30 h-kor, nyugszik: 18.09 h-kor. A Hold kel: 6.40 h-kor, nyugszik: __________ 20.33 h-kor. Id őjárás jelentés • Várható időjárás: erősen felhős idő, sok helyen eső, néhány helyen zivatar. Mér­sékelt, időnként élénk keleti délkeleti, később délnyugati szél. A hőmérséklet alakulá­sa alig változik. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let 12—16 fok között. — MÁRCIUS 31-én jár le a felszabadulási kulturális seregszemle fotópályázatának beküldési határideje. A szemle rendezőbizottsága ké­ri a fotósokat, hogy pálya­műveiket a fenti határidőig feltétlenül küldjék be a fel­hívásban megjelölt helyre. — NEGYEDSZERRE IS élüzem a Középtiszavidékl Vízügyi Igazgatóság. A dere­kasan végzett munka ered­ményeit április másodikán összegezik az igazgatóság dolgozói a megyei tanács nagytermében megrendezésre kerülő ünnepségen. Az ün­nepség után az igazgatóság fogadást ad az MSZBT klub­ban. — IDEIGLENES, könnyen gyulladó épületben akarta felfüstölni levágott hízóját Karcagon Gyöngyösi Sándor. Az épület tüzet fogott s el­pusztult a gondatlan gazda minden kamrábavalója. — KÉT ÉRDEKES talál­kozóra kerül sor hamarosan Zagyvarékason. Vasárnap azok ülnek össze baráti be­szélgetésre, akik negyedszá­zada végezték el az elemi iskola hatodik osztályát. Másnap ugyancsak régi is­kolások találkoznak: a har­minc évé iskolahagyottak ül­nek be néhány órára a pa­dokba. — SZIGLIGETI Színház mai műsora: este ,7 órakor Cigányprímás. — megs: Mihályi István kocsi elé zuhan, a József Attila u. Ferenc, a Köztiszta vatal dolgozója. A m szerencsétlenül járt e napon túl gyógyuló sekkel szállították köri — EREDMÉNYES esz ' döt zárt a tavalyival a senyszögi földmüvesszöve zet. A kiváló szövetkezet vét 211,3 százalékra teli tette s így 810 ezer forint 1 reséget ért el. A dolgozók zött háromheti fizetési megfelelő jutalmat osztan ki. — KÉT TŰZ IS VOLT i napokban Kisújszálláson. Nánási Endre portáján gyer­mekjátékból eredően röp­pent fel a vörös kaka' s emésztette el a háztáji / dasághoz tartozó takarmé Az Ady Tsz-ben traktor! rától lobbant lángra rizsszalmakazal. Utóbbi tért Szaszkó István és I István ellen eljárás ind — ÚTNAK INDULT í 4 ső szállítmány a buJn.^ ) feldolgozóba, a Baromi ri Mezőgazdasági Vái szolnoki telepéről. A sz. mányban 5 ezer 740, kil hetes, 85 dekás átlagsi csibét szállítottak el. — ÖTVENEZER FORI1 részesedést vettek fel évzá ünnepségükön a szolnot Fodrász KTSz dolgozói. A osztalék —, melyet a KIOS. székházában megrendezett ünnepségen adtak át —■ két­heti fizetésnek felel meg. — Óvodák és bölcső­dék építésére, a meglévők férőhelyeinek bővítésére millió 728 ezer forintot for tanak ez évben megyénkb községfejlesztési alapból tanácsok. — AZ IDŐJÁRÁS és egészség kapcsolatáról Kérdő István az Ország Reuma kórház főorvosa tf előadást a TIT-előadótere ben ma este 18 órakor, érdeklődőket szívesen 1‘Sák. A KIRAKATRÓL általá­ban azt mondják, hogy a mö­götte lévő üzlet keresztmet­szete, mert itt kerülnek „első szemre” a vásárlók elé, amiv az ajtón belül kínálnak. Nem mindegy tehát, hogy milyen is ez a kirakat. Néhány he­lyen már megnéztük s pro­pagáltuk a jó tapasztalatokat például Szolnokról. Törökszentmiklósról azon­ban alig lehet e tekintetben jót mondani. A városban ér­dekes módon kétféle dolgot lát az ember. Az egyik: a piactéri üzletházban egymás mellett sorakoznak az új kereskedelmi formában áru­sító, kívül, belül szép üzle­tek. A másik: a négyes főút­vonal mentén, ahol jelentős nemzetközi fogalom is bo­nyolódik le, s lényegében a város főutcája elhanyagolt portálok, kirakatok fogadják a járókelőt. Kezdjük talán a Vas- és Műszaki boltnál." Az még hagyján, hogy a szűk eladó­tér miatt kályhákat, háztar­tási í tűzhelyeket raknak a kirakatba. Ez érthető, vi­szont az már nem, hogy mind­ez nincs rendben. A szem­lélőnek az a benyomása tá­mad, hogy éppen most rak­ták le a kocsiról az árut, s az üzlet dolgozóinak * még nem került idejük az elren­dezésre. A VÁROSI TANÄCSHÄZ mellett, közvetlenül a hóna­pok óta üresen álló község­fejlesztési híradó után talál­juk a gyorskiszolgáló boltot. Itt különösebb kirakatról nem lehet szólni, mert ilyen nincs. Ami azonban a por­tált illeti, lehetne változato­sabb. A belülről korszerű üz­lethez egyáltalán nem illik a kopott, viharvert külső. Fes­tést igényelne. Meglepően furcsa a többi kirakat is. Az Állami Bizto­sító helyi kirendeltségének propaganda célokat szolgáló, diletáns képei méltán kelte­nek derültséget. Ugyanígy nem válik díszére a város főutcájának a földművesszö­vetkezet nagyáruházának ki­rakata sem. Itt nem az a hi­ba, hogy nem mutat meg­felelően. S az is elgondol­koztató, hogy szükséges e a bejáratnál időtlen idők óta a ronegvá avult, kézzel fes­tett plakát, amelyen valami­kor amig látható volt, népes sereg vonult vásárolni. SOK MINDENT el lehetne méa mondani a törökszent­miklósi boltok kirakatáról. kötésű munkásőr. Gyalus az Aprítógépgyárban. Ahogy magát bemutatta, „alapító tag” a gyárban. — Idenőttünk. Mert nézze elvtárs — sorolja —, mi min­den épült itt pár esztendő alatt. Gyárak, házak. Ott a hidroglobus. Meg a szép sza­badtéri színpad, amiben ott az aprítósok munkája is. Fele­ségem a tanácsnál dolgozik. Ö mondta, hogy kétszázhar- minckilenc építési engedélyt adtak ki 59-ben. Bíznak az emberek a jövőben. Hát ez a kétszázharminckilenc ház egymagában is valóságos község. Feláll, megigazítja pisz­tolytáskáját, körülnéz egy kicsit. Szolgálatban van. Vi­gyáz a városára. A Körös hídjánál lekanya­rodunk a műútról. Apró fa­lusi jellegű házak között visz a kocsi útja. Aztán egy ka­pun felírás: Győzelem Mg. Tsz. — Már nem Győzelemnek hívják. Mi alapítottuk mező­túriak ezt a Győzelmet, de egyesültünk több másik­kal. Most Kossuth a nevünk. — Ezt Bihari József tsz­könyvelő mondja kis laká­suk egyetlen szobájában, ölé­ben kisfiával. Vájjon ő is jászberényinek érzi magát? Mint beszédéből kitűnik, igen. Sorolja is miért. — Mert van itt jövő. Több mint ötezer a holdunk. Szor­galmasak az emberek. Nem mondom, nehéz volt beszer­vezni őket, de most mind­egyik gazdaszemmel nézi a tsz-t. És minket, mezőtúriakat úgy szeretnek, mint akárme­lyiket maguk közül. Megvan a megélhetőség is. Ezt mondja Kovács János traktoros is. ö, a tehenészből lett könyvelő; Bihari legjobb barátja. Ketten vezetnek el a kertészetbe. S útközben egy — tősgyökeres herényi­vel beszélgetünk, — Rigó József brigádvezetővel. Ta­valy ősszel még húszholdas középparaszt, az idén ezer­holdak gazdája. * — Nekünk szerencsénk van — tolja feljebb kissé kalap­ját. Szinte félkörbe vesz a Körös. Már meg is rendeltük a 230 000 forintos szórófejes öntözőberendezést. Gyorsítjuk a változást. Pedig úgy higyje meg, száz éve se történt itt annyi változás, mint 15 év alatt. Elhisszük, mert mindenütt azt látjuk. Elhisszük, mert Tasi József a kertészeti bri­gád vezetője úgy beszél a má­sik brigáddal folytatott ver­senyéről, meg a színházba já­rásról, ahogyan akárcsak húsz évvel előbb élt őse sem tehette volna soha. Csattog a vonat a váltókon, a kijárati jelzőnél meg hatalmas gyümölcsösön pihen meg a szem. A lányok egy pillanatra leteszik a ka­pát, a vonat után integetnek Egyik még oda is kiált man, a viszontlátásra! Hát ilyen Jászberér kis városunk. Mert is, szolnokiaké, túri é roniaké, szocializm magyar embereké múltuk ilyenné ( egyre tovább a r rosunkat, közsé szabadult, alk berek lakóhel ®í r<> 4 he/ ,JOr H Sf> 1, Többek között azt: szükséges e a város központjában egy vakrozsdás nagyméretű óra, amelyik már ki tudja mióta birkózik hóval, esővel. Hogy csak ennyit mondtunk el a tapasztalatokból azért tör­tént, mert számolunk arra, Törökszentmiklóson felfi­gyelnek rá, s most a tavaszi nagytakarítás idején megkez­dik a rendezést a kirakatok­ban és az üzletek portáljain is. — nagy — lám ötvennégy tanuló érett­ségizik az idén, a Lehelben meg további'■ nyolcvan. És ha látná, milyen talpraesettek, okosak ezek a jászsági pa­rasztlányok. — Meg aztán szépül a vá­ros. Én ismerem az egykorú rajzokat. Itt a Rákóczi út környéke üres pusztaság volt nem is olyan régen. Most pe­dig nézzen csak ki az abla­kon. Hát nem nagyon szép? Nagyon szép. Ameddig a szem ellát, új házak. Téglá­ból készültek, manzárdtető­sek, sárgák, szürkék, zöldek, kis kertekkel. És köztük az üres helyeken új épületek váza. Fészket raknak a régi és új jászberényiek. A házak gazdáit sem soká kell keres­nünk. Gyakorló általános iskola. A Tanítóképző Főiskola ud­varán zsivajgó gyerekhad. — Összehívom őket. Szaladnak is mindenfelől mint a kiscsir­kék. Megnyitom a „röpgyű- lést”. Melyiknek szülei épí­tettek új házat? — Az én apukám is! Az enyém is! Az enyém új la­kásba költözött! — így ör­vénylenek a kiáltások. így nyilatkozik Fabricius Pista, akinek ács a papája. Garai István akinek édesapja moz­donyfűtő, a kis Pélyi Erzsi szülei is új házat építettek. — És házat épít Csikós Andor pedagógus, májusban már be is költözik. Régiek és újak. sok az új lakó, aki máris szívvel lé­lekkel a város polgárának ér­zi magát. Ilyen Hódost Sán­dor, az őszhajú, de kemény­többen is osztoznak. És ami­kor szombaton végigmentem Jászberényben, azt kutattam, hogyan és miért szeretik meg lakosai, miért hangzik a vá­ros neve szinte gyöngéden a szájukból; akár dicsérik, akár korholják. A várostörténész egyben a leánygimnázium igazgatója. Magas, domború- homlokú ember. Szereti és érti is a várost, hiszen na­gyon alaposan ismeri. — Teljesen agrárjellegű város volt Jászberény. A szá­zadforduló idején harminc­ezer lakosából tízezer a ta­nyavilágban lakott. Ipara jó­formán semmi, egy húsz munkással dolgozó téglagyár a mostani főiskola helyén, három malom, félszáz em­berrel és kisparaszti földek tömege. Továbbá kereskedők, kisiparosok, keskeny értelmi­ségi réteg, amelyet kis szőlő- tulajdon kötött a földhöz. — Erős klerikális befolyás és gróf Apponyi Albert, aki negyvennyolc éven keresztül képvíselősködött itt, minden haszon nélkül, leszámítva persze saját hasznát. Ez volt hát Jászberény. És miért szereti e várost Kiss elvtárs, a gimnázium igazga­tója? Kicsit gondolkozik. — Ha a pedagógus szemé­vel nézem: Ebben a város­ban a gimnáziumban csak nyolc-tíz gyerek jutott el évente az érettségig, a többi lemorzsolódott — főleg anya­gi okokból. Még a Horthy- korszak végefelé sem emel­kedett e szám többre, mint tizenötre. Most csak itt ná­Kisváros. Itt a mi me­gyénkben a sajátos alföldi táj alakította ki arculatát. — Hiányzik a hegyi városok zárt építkezése, híjával van­nak a klasszikus, vagy rene­szánsz építőművészet emlé­keinek. Mégis szépek. Magu­kon viselik várossá alakulá­suk minden nehézségét. Ap­ró épületek tömegét, amelyet a tatár vagy török elől mene­külő lakosság épített és az el­lenség újra, meg újra lerom­bolt. Mezővárosok. Magukon viselik lakosságuk foglalko­zásának jellegét. Ismerem őket jól. Ma már mindnek bejáratánál ott virít a büszke tábla ... Termelőszövetkezeti város. Hadd tegyek itt egy vallo­mást. Sokfelé járok a megyé­ben, sok városba visz heten­ként az utam. De legszíve­sebben a 32-es műutat válasz­tom, amelynek a végén, hepe­hupás-gödrös országút men­tén fekszik „kedvenc” váro­som, Jászberény. Hogy miért a legkedvesebb? Nehéz rá válaszolni. Talán a hangula­ta miatt. Mert élénk, pezsgő az élete. Mert itt látom a legtöbb új épülő családi há­zat. Mert úgy érzem, lakói egy fokkal vendégszeretőb­bek, mint másutt. Mert lá­tom azt a szenvedélyes érdek­lődést, amely minden jászbe­rényit elfog, amikor városá­nak dolgairól esik szó. Mert szeretem a szép ligetet a ba­rátok templománál és a taní­tóképző tömör, impozáns óriási épülettömbjét. Szóval én a „külföldi”, megszerettem ezt a kis várost és úgy gon­dolom, ebben a szeretetben A mi kis városunk... A vezércikk az 50. nemzet­közi nőnapról emlékezik meg. Ajtai Miklós cikke második ötéves tervünk műszaki fej­lesztési programjának fő vo­násait tárgyalja. „A termelőszövetkezetek megszilárdítása 1959-ben” címmel Cseterki Lajos beszá­molóját olvashattuk a Fejér megyei tapasztalatokról.

Next

/
Thumbnails
Contents