Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
i960. március 20. SZOLNOK WBGTF3 NÉPLAP s mesztése ajánlható: rövidebb tenyészidejű fajták: Mv 40, Mv 42, hosszabb tenyészidejű fajták: Mv 48 és Mv 49. 5. Tenyészterület Az eddigi alacsony termésátlagokhoz nagymértékben hozzájárult a kukorica csekély tőszám melletti termesztése. Éppen ezért a jelenlegi 10—13 ezres holdanként! növényszám nagyfokú növelése feltétlenül indokolt, tehát az e téren megnyilvánuló maradisággal mielőbb szakítani kell. A kukorica termésének fokozása érdekében a kát. holdankénti tőszámot — az éghajlati és talaj adottságoktól függően — — 16—20 ezerre kell növelni. Ez azt jelenti, hogy négyzetes fészkes vetés esetében (70 x70 centiméter), minden második tőnél két szálat kell meghagyni (18 ezer tő) kát. hold = 3100 négyzetcentiméter (tő), illetve 70 centiméteres söre« vetés esetében 40 centiméterre kell a kukoricát egyelni (20 ezer tő) kát. hold — 2800 négyzetcentiméter (tő). A kívánatos tőszám biztosítására már a vetés alkalmával figyelemmel kell lenni (négyzetes fészkes vetésnél. fészkenként 2—3 szemet, míg soros vetésnél folyóméterenként 4—5 szemet vessünk). öntözés esetében a kai holdankénti tőszám tovább növelhető, mert a víz szükségszerinti pótlása biztosítható. Ezirányú kisérleteink szerint az optimális tőszám 22— 25 ezer tő katasztrális holdanként. Barázdái öntözés és soros vetés estében célszerű a 80 centiméteres sor- közök használata. 6. Ápolás Legfontosabb szabálya a kukorica talajának gyommentesen tartása. Ezért a kukorica tábla talaját annyiszor kell kapálni, ahányszor az kigyomosodik. Ez gyakorlatilag két kézi és 3—4 gépi fogatos kapálást jelent. Ha a talajt a kukorica szárba- szökéséig (amig a talajt kellően beárnyékolja) tisztán tartottuk, a kellő növény- egyeddel rendelkező táblán a gyomok már nem tudnak megerősödni, mert növekedésükhöz a fény hiányzik, tehát további ápolása már mellőzhető. Az ápolás keretébe tartozik a kukorica egyelése, a kívánatos növényszám biztosítása. Mivel ebben szoktuk a legnagyobb hibát elkövetni, ezért ennek megelőzése végett különös gondunk legyen a töveknek egymástóli távolságának betartására, illetve a fészkenként hagyandó tövek számára. Ha az egyelés során a tenyészterület betartását nem tartottuk szem előtt, a célul kitűzött nagytermés sorsa megpecsételődött. Ezért az egyelést feltétlenül csak kézzel végeztessük, mert a kapával történő ritkítás igen sok kívánatos és szükséges növényegyed pusztulását vonja maga után, illetve ezen a munkán dől el a tervezett tőszám biztosítása s ezen keresztül a termés alakulása is. 7. Öntözés A kukorica rendkívül meghálálja a vizet. Eddigi tapasztalataink szerint — a te- nyészidő alatt lehullott csapadék mennyiségétől és annak elosztásától — az öntözött kukorica 60—96 százalékkal haladta meg az öntö- zetlen kukorica termését. Tehát az eddig felsorolt termesztési tényezők közül — a rossz vízgazdálkodású talajokon és az aszály sújtotta területeken — a kukorica termésére az öntözés hatása a legjobb. Éppen ezért mindazon kukorica vetéseket, — amelyek öntözésre alkalmas víz közelében fekszenek — függetlenül a talaj fizikai tulajdonságától — öntözzük meg. Az alkalmazandó öntözési módot — barázdás vagy esőztető — az adott viszonyok (terep alakulás, a talaj vízvezetése, az öntözésre való berendezkedés, stb.) szabják meg. Az öntözővíz legjobb hasznosulása érdekében a kukoricát a címerhányás és a csőképződés időpontjában öntözzük. Egy- egy öntözés alkalmával a talaj művelt rétegéig (25—30 centiméter) való beáztatásá- ra törekedjünk. Öntözés esetében lehetőleg a hosszabb tenyészidejű, nagyobb termőképességű hibrid-fajták termesztését helyezzük előtérbe. Az elmondottak figyelem- bevétele, illetve az adott viszonyok, lehetőségek maximális kihasználása és kívánatos agrotechnikai műveletek végrehajtása esetében, eddigi kukorica termésátlagainkat jelentős mértékben növelhetjük. Azonban a kukorica termésének növelése érdekében bevezetendő módszerek, eljárások maradéktalan alkalmazásához nemcsak a szakvezetés, hanem a dolgozók jó munkája is szükséges. Ezért a jövőben bátrabban kell alkalmazni és lehetővé tenni a termelésben résztvevő dolgozók anyagi érdekeltségét. Különösen fontos ez a termelő- szövetkezetekben, ahol a tagok jó munkája dönti el a termés alakulását s ezen keresztül egyéni jövedelmük is a termelési érték szerint alakuL Ezért indokoltnak látszik, hogy a termelőszövetkezetek a jövőben kukorica vetésterületüket egyénekre bontsák le, mert így a munkák időbeni és jó minő- ségbeni elvégzése biztosítható, a kívülálló dolgozók és a családtagok termelő munkába való bevonása a legeredményesebben így oldható meg. Az anyagi érdekeltség fokozása végett kívánatos a premizálási rendszer (a kát holdanként tervezett termés- mennyiségen felüli termés, bizonyos százalékának természetbeni kiadása) bevezetése. Csonka Kálmán és Lengyel András elégedetten nézegeti a csávázott vetőmagot a gép magládájában. Tsz-tagok, figyelem! Csirkére, pulykára, liba, kacsa- hizlalásra "'H lehet szerződni Szerződéses előleget és magas árat biztosít a földm űve sszövetkezet mm Csodák helyett - beállított tej így folytat itatásos boriúnevelést a Pusztabánrévi Állami Tsz patronálására már korábban szerződést írtak alá a pusztabánréviek). Érthető, hogy a nagy kérdés — • „Mennyibe kerül — is előtolakodott. — Kevesebbe, mint gondolnák, — jelenti ki rövid számvetés után a vezető ál- lettenyésztő. — Az egész berendezés, még az olcsónak éppen nem mondható, de elengedhetetlenül szükséges forraló-üst is futja 25 ezer forintból. Ha száz tehén nyolcvan borjára számítjuk a beállított tej itatásából származó egy éves megtakarítást: 108 ezer forintot kapunk. Le kell vonnunk az elégetett gázolaj árát; ez mintegy nyolcezer forint évente. Mindent összevetve: — a kiesés csökkentését nem is kalkuálva, nyugodtan állíthatjuk, hogy a befektetés (már csupán száz tehénnél)! három-négy hónap alatt megtérül. A termelőszövetkezetek gazdáinak, vezetőinek érdemes megfontolniok az elmondottakat. A nagyüzemben rejlő lehetőségek egy eddig ismeretlenje bukkant fel előttünk. Nézzenek körül a maguk portáján, s ha tanul- nivágyó, lelkiismeretes gazdára találnak — és miért ne találnának? — hasznosítsák bátran a Pusztabánrévi Állami Gazdaság állattenyésztőinek módszerét. — borváró — TELJES ERŐVEL VETNEK Buísü Mihály, Bárdi József, Lengyel András és letti hMárré&wa A szolnoki Lenin Termelőszövetkezetben a múlt héten minden erőt a vetésre állítottak. A termelőszövetkezet lófogatait is a vetőgépek elé fogták, hogy minél hamarabb földbe kerüljenek a tavaszi magvak. A nagy igyekezetüknek meg is lett az eredménye. Mint ahogy a termelőszövetkezet főagronó- musa tájékoztatott bennünket, szombaton délig tavaszi árpából 280, zabból 45, borsóból 45, mákból 5 és cukorrépából 10 holdon kerültek földbe a magvak. Nagy segítséget nyújtott a vetéshez a Kenderesi Növényvédő Állomás is, amely egy PC rendszerű csávázógépet és Krokavecz Barnabás braktoristát küldte a termelő- szövetkezet segítségére. A géppel óránként 25—30 mázsa tavaszi árpát tudtak becsávázni. Már több mint 200 ezer forint értékű társadalmi munka A kunhegyesi járásban a községfejlesztési tervek végrehajtásánál már tavaly is jelentős összegű társadalmi munkát végzett a lakosság. Abádszalókon például a járdaépítésnél, így felére csökkentették az egy négyzetméterre eső költségeket. Az idei tavasz is munkában találja a járás nyolc községének lakóit. Kenderes— Bánhalmán hozzákezdtek a négytantermes alsótagozatú iskola építéséhez, Tiszarof- fon pedig — hogy csak a nagyobbakat említsük — az új művelődési ház alapozását végzik. A tervek végrehajtása minden községben elkezdődött A lakosság, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és a társadalmi szervek eddig már több mint 200 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az idei tervek teljesítéséhez. A százas tehénistálló mellett állították üzembe a csávázógépet. Az istálló padlásáról csúszdán juttatták a gépbe a csávázandó vetőmagvakat & Borjakról beszélgetünk; melyek gondos, szakszerű felnevelése éppúgy része az eredményes «gazdálkodásnak, mint órának a hajszálrugó. Csupán a szakember a megmondhatója, hányféle veszedelem fenyegeti a gyenge borjút, míg növendékké serdül ... — A veszélyek jelentős hányadának elejét vehetjük az itatásos borjúneveléssel, — állítja Adamecz Pál, a Pusztabánrévei Állami Gazdaság vezető állattenyésztője. — Esztendeje kezdett kísérleteink során megtaláltuk a módját, hogy az itatásos nevelést tovább fejlesszük, eredményesebbé tegyük. Csodákat ne várjon, néhány jellemző adatot azonban szívesen mondok. Ha a, kényszervágásból, elhullásból adódó kiesést 23 állami gazdaság átlagában vizsgáljuk, 5—6 százalékos mutatót kapunk. Itt a mezőtúri határban a kiesés mindössze 2—3 százalékos. Egy kilogrammos súlygyarapodás elérése a gazdaságnak 1953- ban még 23 forintjába került; tavaly 18,97 forintjába. Az önköltség csökkenését könnyű megértenünk, ha a különböző borjúnevelési módszereknél adódó tejfelhasználást vizsgáljuk (teljes tejben számolva). Mi is az a beállított tej ? A hagyományos, szoptatá- sos borjúnevelésnél 180—200 kilogrammos súly eléréséig a fiatal állat 1080 liter tejet fogyaszt. Az általánosan ismert itatásos módszerrel Pusztabánrévén 1958-ban átlagosan 640 litert ittak meg a borjak a mondott súlyhatárig. Tavaly — a beállított tejjel végzett merész kísérlet eredményeként — már csak 450 litert. — Teheneink tejének zsír- százaléka 3.8—3.9 körül mozog, — tájékoztat Adamecz Pál. s—Megállapítottuk, hogy a borjak számára előnyösebb, ha (miután születésüktől számítva tíz napon keresztül anyjuk tejét kapták) 2.2 zsírszázalékú tejjel tápláljuk őket. Az alacsonyabb zsírszázalék lényegesen csökkenti a bélgyulladás, hasmenés s természetszerűleg az ezekből eredő elhullás veszélyét. A 2.2 zsírszázalékú tejet, melyet hígítással állítunk elő, nevezzük beállított tejnek .... Megjegyzem: az ötéves terv végére el akarjuk érni, hogy a borjakat ne 450, hanem 300 I liter teljes tej mennyiségének megfelelő beállított tej- ; jel neveljük fel. Látva lát az ember — elindulunk hát a borjú és növendékistállóba. Egyik jószág szebb, mint a másik, makkegészséges valamennyi. Szembeötlő, hogy a tej beállítása nem „elspórolás", hanem eredményes munka- módszer. Olyannyira az, hogy máris megyénk több állami gazdaságában határozták el: követik a pusztabánrévi példát Professzorra találunk Adamecz Pál megsejti, mi motoz a fejünkben... — Ha abban spekulál, hogy a tsz-ek számára javasolja: használják fel a beállított tejjel szerzett tapasztalatainkat — ám tegye. De húzza alá legalább kétszer: ezt a módszert vagy jól, vagy sehogy! Nem ördöngösség; de nagy pontosságot, lelkiismeretességet s természetesen megfelelő felszerelést követel, — int vezetőnk. Fragstein László tejmesterre szűkebb birodalmában, a tejkonyhán bukkanunk. Előbb egyetlen szál gyufával meggyújtja — Sólyom Lajos főgépész újításának jóvoltából — a tüzet 200 literes forralóüstje alatt; majd rácsukja az üstre a jól záró fedőt. így, most beszélgethetünk. Uj ismerősünk véleménye megegyezik Adamecz Páléval és Schmidt Jánoséval, az SzB-titkárával: a tsz-eknek érdemes szakembert kiképez- tetniök a bánrévi módszer alkamazására. A „diákok” bizonyára már első nap megértik; miért elengedhetetlen a patikai tisztaság, miért kell az itatásra kerülő beállított tejnek mindig azonos hőfokúnak lennie — a legfinomabb részleteket pedig két hét, egy hónap alatt alaposan elsajátíthatják. Persze: úgy, ha igyekeznek, s ha kerül, aki tanítja őket... — Vállalkozna-e profesz- szomak, Fragstein elvtárs? — Nem én! — ingatja komoran fejét a tejmester. — De előadónak nagyon szívesen, feltéve, ha a gazdaság vezetői megengedik. Megengedték — tanúsítjuk! — a jelenlévők, sőt egy félóra múltán Tóth János megbízott igazgató is örömmel helyeselt a szövetkezetiek újabb megsegítésének. (Azért „újabb’’, mert az Alkotmány
