Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-20 / 68. szám
4 4ZOLNOK MEG TH NtPtAT 1960. március 20. Tavasz a gyümölcsfaiskolában Megyénkben egyedüli a rá- kóczifalvai Béke Termelőszövetkezet, amelynek húsz holdas gyümölcsfa iskolája van. Most a tavasszal több mint 15 ezer gyümölcsfa csemetét küldenek szét szerte az országba. Juhász János bácsi 13—15-ösével összeköti a gyümölcs- facsemetéket — a szállításhoz. Vajdulák Erzsébet jelfát kötöz a csemetére, Siildonevelő épül A kunhegyes! Lenin Termelőszövetkezet építőbrigádja nagy munkában van. Rövid idő alatt egy 500 férőhelyes süldőnevelőt kell felépíteniük. Nem lesz baj a tervük teljesítésével — mondják az építőbrigád tagjai, — mert a falak már állnak, s a többi munkával is rövidesen végeznek. Milyen intézkedésekkel segithetiük elő az áüaMeayésztés és a hizlalás fejlődését? Mélt h8Í«p*$t( ? A jászladányi tsz-ek a hízónak való sertések felét az idén felvásárlásból akarják biztosítani. Ezenkívül jelentős mennyiségű tenyészsertés és marha felvásárlását is tervbe vették. A községi tanács végrehajtó bizottsága a felvásárlás támogatására zárlatot rendelt el, melynek értelmében csak akkor értékesíthetnek más községekben állatokat, ha arra a helyi tsz-ek nem tartanak igényt. A tagok háztáji sertés és szarvasmarhaállományuk szaporulatát értékesíteni akarják. Ajánlják az egyik tsz- nek, másiknak, harmadiknak — nem kell. — Most nincs rá szükség, nincs elég férőhelyünk — válaszolják a tsz-ek vezetői. S a tagok mit tehetnének? Sorra jönnek a tanácshoz: engedélyezze a községen kívüli értékesítést. Legutóbb például tíz szép üszőt kellett a községből kiengedni, mert a tsz-ek most még nem akarják átvenni. Ez a halogatás a Béke Tsz kivételével mindegyikre jellemző. Mire várnak, miért halogatják a felvásárlást? A tanács — joggal — attól tart, hogy baj lesz a hízlalási terv teljesítésével, ha a felvásárlást csak az év második felében akarják elkezdeni. Vajon a tsz elnökök mivel magyarázzák majd, ha zárszámadáskor pár forintos munkaegységérték csökkenésről kell beszá- molniokS — pé — Régi lengyel partitúrák A varsái Zeneművészeti Főiskola tagjai két év óta járják a régi kastélyokat és kolostorokat, ahol régi lengyel zenei kéziratok után kutatnak. A volt krakkói kolostorban például XIII. századból származó orgona-kéziratot találtak, amely 150 évvel előbb készült az eddig ismert legrégibb lengyel partitúránál. Egy kastélyban 1620— 1630-ból származó több mint 1000 orgona partitúrát találtak, egy másik helyen Anton Milwid lengyel zeneszerző hét kompozícióját, Chiesa olasz zeneszerző egy szonátáját, továbbá Haydn, Mozart és Rossini eredeti kéziratait és kottáit. (PAP) Az MSZMP Központi Bizottságának határozata szerint el kell érni azt, hogy a termelőszövetkezeti községek, járások — a háztáji gazdaságok és a még egyénileg gazdálkodók termelésével együtt — többet termeljenek és több árut adjanak az országnak, mint az egyéni gazdálkodás Idején. A Gazdasági Bizottság megvizsgálta azokat a lehetőségeket, amelyeknek kihasználásával — a közös állattenyésztés egyidejű, minden erővel történő fejlesztése mellett a tsz-tagok háztáji gazdaságaiban is elősegíthető az állattenyésztés és az állathizlalás megkívánt mértékű, átmeneti növelése. A Gazdasági Bizottság az alábbi módszereket javasolja a termelőszövetkezeteknek: Sertéshizlalás A termelőszövetkezet végezzen széleskörű, szervező munkát a tagság körében és a lehetőség szerint biztosítsa, hogy a tagok a háztáji gazdaságukban, minden arra alkalmas sertésre, hiz- lalási szerződést kössenek az Állatforgalmi Vállalattal. A szövetkezet egyezzen meg az Állatforgalmi Vállalattal, hogy az így leszerződött sertések hizlalását figyelemmel kíséri, indokolt esetben állami szabadfelvásárlási áron juttatott takarmánynyal is elősegíti a hizlalást és megszervezi — legalább 20 darabon felüli tételekben — a sertések csoportos átadását. Az Állatforgalmi Vállalat a háztáji gazdaságokban így lekötött sertések után, a hizlalás! előleget, és az átadott sertésekért járó összeget a tagnak közvetlenül fizeti ki, míg a termelőszövetkezet. részére a következő mértékű lebonyolítási díjat téríti: Ha a termelőszövetkezet csak a szerződéskötések megszervezésében a hizlalás folyamatos ellenőrzésében és az átadás lebonyolításában segít, akkor a lebonyolítási díj mértéke 20—50 darab közötti tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 50 fillér; 50 darabon felüli tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 1 forint. Amennyiben a tsz a közös állatállománynak szükséges és a munkaegységre tervezett takarmánymennyiségen felül felesleggel rendelkezik segítse ebből a takarmánykészletből a háztáji gazdaságok sertéshizlalását. Ha legalább egy mázsa takarmányt ad el a szövetkezet a tagnak, úgy a lebonyolítási díj mértéke 20—50 darab közötti tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 1 forint. 50 darabon felüli tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 1 forint 50 fülét. A termelőszövetkezet a takarmányt vagy készpénzfizetés ellenében, vagy ha indokolt, a tag munkaegység-előlegének pénzjárandóságának terhére adja. A felsorolt lebonyolítási díjakat az oszthatatlan közös szövetkezeti alap gyarapítására kell fordítani és azt kizárólag sertésférőhely építésére lehet felhasználni. A lebonyolítási díj összegét azonban a tsz 100 kát. holdra megállapított áruértékesítési mutatójának a teljesítésébe be kell számítani. A lebonyolítási díjak az 1960. január hó 1. napja utáni lejáratra kötött és átadásra kerülő sertések után fizethetők. Ha a termelőszövetkezet közös férőhelyen hizlalt, közös hízottsertéseket ad át szerződéses keretében, akkor nagyüzemi felárat kap és ennek mértéke a következő: 20—50 darab közötti tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 1 forint 50; 50 darabon felüli tételek egy- időben történő átadása esetén, kilogrammonként 2 forint. Süldőnevelés Ha a tsz anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a közös süldőállomány megteremtésére a szövetkezeti tagokkal közvetlen megállapodást létesítsen a háztáji gazdaságokban történő süldő- nevelésre, akkor lehetővé ' kell tenni, hogy a tsz, az Allatforgal- mi Vállalattal együtt szervezze meg tagjainál a süldőnevelési szerződéskötést. Ennek a szerződésnek az a lényege, hogy a tsz-tag az anyakoca szaporulatából legalább 4 süldőt, 30 kilogramm súlyra felnevel és átad. A szerződés alapján az Allatforgalmi Vállalat kocánként 800 forint kamatmentes előleget ad a szerződő tsz-tagok- nak és természetesen az átadott süldők árát Is közvetlenül a tagnak fizeti kt Anyakoca-tartás Elő kell segíteni azt, hogy minél több tsz-tag tartson a háztáji gazdaságában kocát. Ezért az Allatforgalmi Vállalatok továbbsza- porltásra alkalmas kocasüldőket juttatnak azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik kocát kívánnak tartani. A juttatott kocasüldők ellenértékét három darab to- vábbtartásra alkalmas, egyenként legalább 40 kilogramm súlyú süldők átadásával törleszthetik. A rendelkezések részletesen szabályozzák a szövetkezeti tagnak juttatott kocasüldő és az általa adott három darab süldő ellenértékének elszámolását. A szarvasmarhaállomány fejlesztésére a Gazdasági Bizottság a jelenlegi szerződéses rendszer kiterjesztését határozta el, hogy a tenyésztők a növendék-szarvasmarhákat és borjúkat megtartsák, felneveljék. Szerződés borjúra Az Állatforgalmi Vállalat minden olyan — háztáji vagy egyéni gazdaságban levő — üszőborjúra, melyet a tenyésztő saját állományának növelésére, Illetve annak utánpótlására felnevelni nem kíván, tenyésztési szerződést köt. A törzskönyvezett anyáktól származó borjúkra a tenyésztési szerződést a Tenyészállatforgal- mi Gazdasági Iroda köti meg. A tenyésztésre alkalmasnak talált üszőket — tény észáron — a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda veszi át. A tenyésztésre alkalmatlan növendéküszőket a szerződők meghizlalhatják, és az Allatforgalmi Vállalatnak adják át. A szerződéskötéskor borjúnként 400 forintot, míg a tenyésztésre alkalmasnak talált üszők után, további 600 forint előleget kapnak a termelők. A tenyésztésre alkalmas üszőkből elsősorban a termelőszövetkezetek igényeit kell kielégíteni. Ilyen tenyészüszőket azonban a háztáji szarvasmarhával nem rendelkező termelőszövetkezeti tagok is kaphatnak. Ennek feltétele az, hogy a szövetkezeti tag a juttatott üsző szaporulatából az első felnevelt borjút tenyésztési, illetve hizlalás! szerződés keretében kösse le és adja ét, ezzel törlessze a kapott üsző ellenértékét. A mutatkozó esetleges értékkülönbözetet a juttatott üsző és az átadott első szaporulat ellenértéké között készpénzben kell kiegyenlíteni. Ott, ahol a háztáji gazdaságok takarmánymennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok nagysúlyú szarvasmarhák átadására kössenek hizlalás! szerződést, az állatforgalmi vállalatok kisebb súlyú, továbbhlz- lalásra alkalmas növendékmarhák nevelésére és átadására kötnek szerződést. Á KUKORICATERMESZTÉS FOKOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI írt«: Mihályfalvi István tudományos kutató Takarmánynövényeink közül a kukorica termesztése nemcsak külföldön, hanem hazánkban is egyre nagyobb jelentőségű. Ezt bizonyítja e fontos növényünk vetésterületének fokozatos emelkedése. Ez évben a kukorica, silókukorica és csalamádé együttes országos vetésterülete — az összszántó — 28 százalékát foglalja el. Tehát helyenként eléri, illetve meghaladja a eddigi legnagyobb területtel szereplő őszi búza vetést. A kukorica termesztésének jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy egységnyi területen e növény ad legtöbb keményítőértéket — a tavaszi árpának három-négyszeresét, — másrészt hazai adottságaink elsősorban a kukorica termésátlagának növelését teszik lehetővé. A kukorica vetésterületének növelése az össztermelés emelésének csak egyik módja — s mivel szántóterületünk kiterjedésének kötöttsége e téren csak szűkebb lehetőségeket nyújt — fokozott gondot kell fordítanunk az egységnyi területen elérhető maximális terméseredményekre. A kutatási eredmények, de az 1959. évi gyakorlati tapasztalatok is együttesen azt igazolják, hogy a kukorica termésének növeléséhez szükséges adottságokkal nagyüzemeink rendelkeznek s ha ezekkel gazdaságaink élni tudnak, vagyis a kukorica biológiai aktivitását ki tudják használni, az eddigi termések megkétsze- rezhetők. Tehát a megyei pártbizottság által előirányzott 30 mázsás mozgalom nem alaptalan. Lássuk ezekután a kukorica termést döntően befolyásoló tényezőket. /. TalajminSség Köztudomású, hogy a kukorica a lazább szerkezetű (mezőségi vályog) talajokon díszük a legjobban. Ezt követően a meszezett rétiagyag és a mélyebb termőrétegű javított szikeseken ad jó termést. Ezeknek figyelembevételével kukorica vetéseinket elsősorban az ilyen talajokon igyekezzünk elhelyezni. 2. Talajművelés. A helyes talajművelés legfontosabb feladata a tenyészidőn kívül (téli hónapok alatt) lehullott csapadéknak mara- ’éknélküli megőrzése párolgási veszteségének a minimálisra való lecsökkentése A csar^ék raktározását a különböző mélyművelésekkel, míg a nedvesség megőrzést a talaj felszíni művelésével, a 2—3 centiméteres — aprómorzsás — talajréteg előállításával tudjuk biztosítani. Ennek érdekében mihelyt az ősszel megszántott talajra taposás veszélye nélkül rá lehet menni, azonnal végezzük el a sdmitózást — a felület csökkentése miatt — ezt követően pedig vetésig a talajt tartsuk gyommentesen és cserepesedésmentesen. 3. Tápanyag A kukorica azon kultúrnövényeink közé tartozik, amely nemcsak meghálálja, hanem igényli is a különböző tápanyagok maximális jelenlétét. Ezért a kukorica alá nemcsak az istálló, hanem a különböző műtrágyák adagolása is kívánatos. Amíg száraz viszonyok között általában holdanként 160 mázsa, addig öntözés esetében 200— 250 mázsa istállótrágya adagolása szükséges. Ezenkívül 200—300 kilogramm szuperfoszfát és 100—200 kilogramm pétisó kiszórása is indokolt holdanként a nagytermés eléréséhez. A szuper- foszfátot leghelyesebb istállótrágyával vagy az őszi mélvszántással egyidejűleg a talajba bedolgozni. Ha ez elmaradt, úgy a vetés előtti kultivátorozás alkalmával kell a talajba juttatni a pétisó mennyiségének a felével. A pétisó másik felét az egyelést követő kapálással — kombinált vetőgéppel a sorok mellé — vigyük a talajba, mert így jobban érvényesül. A bő tápanyag ellátás nemcsak a talaj vízbefogadóképességét növeli, hanem a növényzet kedvezőbb vízfogyasztását, illetve szárazanyag termelő képességét is elősegíti. Ugyanis megfelelő tápanyag ellátás esetében a kukorica vízfogyasztása csökken, tehát egységnyi vízmennyiséggel nagyobb termés érhető eL 4. Fajtamegválasztás Mind a kutatás, mind a gyakorlat eredményei egységesen igazolják, hogy a különböző hibridkukorica fajták 15—20 százalékkal többet teremnek, mint az eddig legjobbnak ismert helyileg használt közönséges fajták. Ebből kifolyólag a rendelkezésre álló hibridvetőmagot teljes egészében használjuk fel, ami vetésterületünk körülbelül 60 százalékára elegendő. A fajtát illetően a rosszabb vízgazdálkodású, tápanyagban szegényebb és aszályos vidékeken a rövidebb tenyészidejű Mv 5-öst, míg a jó szerkezetű és tápanyagban gazdag talajokon a hosszabb tenyészidejű és a nagyobb termést adó Mv 1, Mv 39-es hibrideket vessünk. Ezenkívül a következő fajták tér-
