Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

líis 1919 ÚTJÁN egyvenegy évre tekin­* ™ tünk ma vissza. Arra az időre, amikor az első vi- . ágháború okozta nyomor, szenvedés roppant erőket éb­resztett, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelke­sítő hatására forradalmi harcba indultak a tömegek. A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának soha el nem múló érdeme, hogy e forra­dalmi lendület vezére, biz­tatója, szervezője lett. Hogy 'a proletárhatalom eszméjét a munkások számára célként állította, mellyel a már meg­valósult polgári demokrati­kus forradalom továbbfej­lesztését tette lehetővé, szo­cialista forradalommá. A célt a munkástömegek akarata szárnyra kapta, s vitte a va­lóságig. 1919. március 21-én a ma­gyar munkásosztály követte a Nagy Október népét, s kivív­ta sokat szenvedett népének a proletárdiktatúrát. S ha a történelmet formáló osztály ideológiailag nem is volt eléggé felkészülve a hatalom átvételére, ha pártja még fia­tal, kevésbé tapasztalt is volt, mégis érett a hatalom átvételére. Rövid idő alatt olyan dolgokat valósított meg a proletárhatalom, ami­vel bebizonyította: a párt. a forradalom, a munkásosz­tály. a dolgozó nép javát akarja, képviseli, azon mun­kálkodik. „A Tanácsköztársaság a kisipar kereteit meghaladó ipari-, bánya- és közlekedési üzemeket köztulajdonba ve­szi, azokat egy csapásra az egész proletáriátus vezetése és az illető üzen, munkássá­gának ellenőrzése alá helye­zi. Mindazok az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, ame­lyek munkáslétszáma 1919 március hó 22-én a húszat meghaladta, társadalmi veze­tés és munkásellenőrzés alá kerülnek”. Ezt a törvényt ad­ta ki a Forradalmi Kormány­zótanács 1919. március 26-án. Ugyanezen a napon: „a For­radalmi Kormányzótanács el­határozza a pénzintézetek szocializálását. A szocializálás munkáját azzal kezdi meg, hogy felhatalmazza a pénz­ügyi népbiztost azon pénzinté­zetek vezetésének átvételére és ellenőrzés alá helyezésére amelyeket a szocializálásra alkalmasnak tart”. 1919. március 23-án a Vö­rös Újság írta: A svábhegyi „Nagyszálloda” a mai naptól kezdve Budapest tüdőbeteg proletár gyermekeié. Mindaz a kényelem és gyógyulási le­hetőség, amely eddig csak a kapitalistáknak állt rendel­kezésére, most a beteg gyer­mekek megrongált szegény kis tüdejének gyógyítása szol­gálatában áll. Nem kell el­pusztulniuk többé, emberré lehetnek ők is. Egészséges, dolgozó emberekké. A munkáshatalom első te­" endői közé tartozott az építkezések sürgős megindí­tása. 1919. májusában 2 hét alatt 500 lakást adtak át a dolgozóknak Budapesten, s ezer és ezer új lakás és négy diákszálló építését kezdték meg. Kötelezővé tették az elemi iskola nyolc osztályát, aki nem járt középiskolába, annak a szakmai tanulási le­hetőségeket biztosították. A felnőttek minden irányú sza­bad oktatását is lehetővé tet­ték. A KözoktaM«iievi Nép- biztosság 120 vidéki városban szervezte meg a felnőttek ok­tatásával foglalkozó művelő­dési alosztályt. Április 5-én — néhány hét­tel a Tanácsköztársaság kiki­áltása után — szavazati jogot kaptak a dolgozó nők. s e jogukat április 7-én azonnal gyakorolhatták is. Június 23-án a szövetséges tanácsok országos gyűlése el­fogadta az új alkotmányt, melyben a proletárság sza­badságát jogát és hatalmát okmányosították. És hosszan lehetne sorolni azokat a vív­mányokat, amelyeket a mun­káshatalom néhány hónap alatt a dolgozó népnek bizto­sított. A Tanácsköztársaság meg­teremtőinek lelkesedése, oda­adása, vórhullatása árán sem erősödhetett meg. Az imperi­alista túlerő, amely minden oldalról rávetette magát az új társadalmi rendszerre, az el­lenforradalmár burzsoázia, amely saját bőrét féltve nem irtózott a proletárvérbe gá­zolni, kiütötte a hatalmat az ujjongó munkásosztály kezé­ből. Százharminchárom napi fényes győzelem és küzdelem volt ez. Százharminchárom nap volt, mely nagyon sokat, nagyot és maradandót alko­tott. Történelmi méretekben rövid élete kitörölhetetlen nyomokat hagyott, felejthe­tetlent alkotott mind a nem­zet, mind a nemzetközi mun­kásmozgalom életében. Negyvenegy év előtti di­csőséges harcok emléke előtt tisztelgünk ma. Tiszteletünk, elismerésünk a múló évek során sem halványul, fakul. Nem, mert az utóbbi másfél évtized alatt évről évre vi­lágosodott előttünk a szocia­lizmus világformáló eszméjé­nek ereje. H a 1919-ben hazánkban vérbefojtották is a munkáshataimat, ma, a főid egyharmadán él, mint győ­zelmes és most már megin­gathatatlan világrendszer. A szocialista tábor legfejlettebb országa a Szovjetunió, mely­nek Tanácsköztársaságunk is követője volt. gazdasági té­ren ma a világ legíejletebb kapitalista hatalmával mér­kőzik. A társadalmi rendsze­rek gazdasági harcában leg­főbb mutató az egy főre eső termelés. Belátható közelség­ben van az az idő, amikor a Szovjetunió nemcsak egyes termékek ossz gyártási volu­menében, hanem az egy főre számított termelésben, élet- színvonalban, technikában, tudományban is végérvénye­sen legyőzi versenytársait A szocializmus győzelmes előretörésének vagyunk tanúi saját hazánkban is. Néhány nap választ el bennünket április 4-től, attól a naptól, amelyen 15 évvel ezelőtt újra éledt 1919 márciusa. Az eltelt 15 év mindennél ékesebben bizonyítja, hogy népünk hű maradt a szocializmus esz­méjéhez. Ha népünket ne­gyed évszázados terror súj­totta is, akarata nem tört meg, erejét, tettvágyát meg­őrizte, s tovább adta a felnö­vő nemzedéknek. 1945. óta építjük, folytatjuk azt. ami­ért 41 évvel ezelőtt küzdött népünk, munkásosztályunk. A nemzetközi imperializ­mus. a pozícióit vesztett reakció a szocialista tábor erősödése, előretörése elle­nére is újra megkísérelte el­lenforradalmi tevékenységét 1956 őszén ismét rátört népi rendszerünkre. De az esemé­nyek beigazolták, hogv 1945 óta nemcsak az idő telt a fe­jünk felett, hanem — ha építőmunkánknak voltak is hibád — a néphatalom, a szo­cializmus, eszméje kitéphe- tetlenül megfogant népünk szívében, tudatában. A z 1956-os ellenforradal­mi lázadás az 1919—20. évek ellenforradalmához mérten nem sok újat produ­kált. A gyilkos terror, a nép­hatalom vívmányainak meg­semmisítése a kapitalista res­tauráció volt legfőbb prog­ramja, célja. Csakhogy az egyszer már lejátszott filmet nem lehetett negyven év múltán ismét sikerrel leper­getni. Nem lehetett többé igá­ba kényszeríteni azt a népet, amely két forradalmat ví­vott meg, amely tizenhárom éven át már önön kezével, fejével igazgatta saját és nemzete sorsát. Nem lehetett többé a negyven évvel ez­előttihez hasonló vérfürdő­ket rendezni abban az or­szágban, amelynek szocializ­must építő barátai, segítői vannak, olyan barátok, akik jóban, rosszban igaznak, ön­zetlennek bizonyulnak. Nem lehetett becsapni azt a népet, amelynek vezére, a Magyar Szocialista Munkáspárt a négy évtized harcaiban edző­dött, erősödött. Az egységes akarat a ma­gyar dolgozó osztályok kö­zött soha nem bontakozha­tott még úgy ki, mint az el­lenforradalom utáni évek­ben. mint napjainkban. 1956 októbere után az MSZMP ve­zetésével hozzáláttunk a hi bák kijavításához. Építőmun­kánk meggyorsulása a leg jobb bizonyíték' arra, hogy munkásosztályunkban, né­pünkben van erő, akarat, el­szántság és képesség a meg­kezdett úton haladni. Az MSZMP VII. kongresz- szusa negyven év sikereit összesítette, levonta nagy tör­ténelmi tettek, sikerek és hi­bák tanulságait, hogy azok alapján mutassa a jövő útját. Es most úgy szervezzük az építő munkát, hogy orszá­gunk népe szívét, ereje tel­jét, szívesen, bizakodással adja hozzá. Ügy munkálko­dunk ebben az országban, hogy a legféltőbb gonddal fi­gyelő elvtársaink, akik 1919- ben életüket kockáztatták a munkáshatalomért — azt mondják: Igen, ilyen múmiá­ra készültünk. Ügy dolgo­zunk ebben az országban, hogy tetteink méltók legye­nek mártírjaink emlékéhez is, akik csak az út első feléig tarthattak velünk, akik a győzelemhez érkezés előtt ki­dőltek a harcosok sorából E lő valóság az, hogy pár­tunk ma egységes, erős osztályával jobban összefor­rott, mint bármikor. Bár­mennyire is igyekeztek a re­vizionisták a párt vezető sze­repének törpítésére, az ese­mények mindenki számára beigazolták a lenini tanítást: „Acélos és harcedzett párt nélkül, az osztály valamennyi becsületes elemének bizalmát élvező párt nélkül, olvan párt nélkül, amely figyelem­mel tudja kísérni és befolyá­solni tudja a tömegek han­gulatát — ilyen harcot sike­resen vívni lehetetlen”. A mi pártunk ilyen párt. Mi más bizonyítaná ezt job­ban, mint azok az eredmé­nyek, amelyeket pártunk ve­zetésével az ellenforradalom óta elértünk az, hogy három­éves tervünk főbb mutatóit határidő előtt teljesítettük. A számokban ezernyi érzés tö­mörül. Közöttük a párt iránti bizalom, a párt politikájába vetett hit, amelyért érdé mes küzdeni, amelyért érdé mes erőinket megfeszíteni Érdemes, mert n negyvenegv évvel ezelőtti lelkesedést, tettvágyat szabadítjuk fel. Kj 'Thai«ibáfnuttk&aH: nm ■ i • ■ ■ ii u 11111 m i u 11... j 1J ..................." J Vö rös tüzérek » 1 TAVASZ A TISZÁN í Vasárnapi sportműsor nmn immri Visszaéri*ezett Varsóba a magyar párt- és kormányküldöttség Varsó (MTI). A magyar párt- és kormányküldöttség, amely Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára és Púja Frigyes kül­ügyminiszterhelyettes kivé­telével március 8-án egyna­pos látogatást tett Sziléziá­ban és pénteken, a késő esti órákban visszaérkezett Var­sóba. A katowicei pályaudva­ron sokezer ember búcsúz­Í * tatta a magyar vendégeket. Edward Gierek. a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Kato­wicei Vajdasági Pártbizottság első titkára rövid beszédben köszönte meg a látogatást. Szavaira Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a küldött­ség vezetője válaszolt. A különvonaton visszaér­kező magyar küldöttséget W. Titkow, a LEMP varsói Párt- bizottságának első titkára, J. Czesak, a LEMP Központi Bizottsága Nemzetközi Osztá­lyának vezetője és a Fővárosi Néptanács vezetője fogadta a varsói pályaudvaron. Edward Ochab, a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára már­cius 18-án fogadta Szirmai Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának póttagját, a Központi Bizottság titkárát és megbe­szélést folytatott vele. A MAGYAR PÄRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTT­SÉG SZOMBATI PROGRAMJA Március 19-én. szombaton Aleksander Zagadzki, a Len­gyel Államtanács elnöke díszebódet adott a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Délután a küldöttség tagjai a Kultúra és Tudomány Pa­lotájának nagygyűlésén talál­koztak Varsó lakosságával. A programban szerepelt Wla­dyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a magyar küldöttség vezetőjének be­széde. Este Katona János, a Ma­gyar Népköztársaság varsói nagykövete adott fogadást a magyar párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. (MTI). C Harmincöt termelőszövetkezetet villamosítanak Szolnokon az első félévben befejezi a feszültség- átkapcsolást a TIT ÁSZ A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat november 30-ig 35 Szolnok megyei termelő­szövetkezetet villamosít. Az első negyedévben a mester­szállási Rákóczi, a kétpói Szabadság, a törökszentmik­lósi Petőfi, a tiszaföldvári és az újszászi Szabadság, vala­mint a vezsenyi Hunyadi Tsz-ben fejeződik be a mun­ka. A villamosítási munkála- <* tok kb. 16 százalékát teszik ki a TITÁSZ idei tervének. Az építési költségek elérik a 6.9 millió forintot. Kisfeszültségű hálózat bő­vítésre kerül sor több köz­ségben az első negyedévben. Például Tiszsülyön, Jászbol- dogházán, Kunhegyesen, — I Kenderesen, Kunszentmár- I tonban, Martfűn, Fegyverne- ken, Tiszabőn és örménye­sen. Túrkeve 2.5, Kisújszál­lás pedig 2 kilométer új ve­zetéket kap. Ám a községi és városi tanácsok — amennyi­ben van rá anyagi fedezetük — fénycsövesítési munkákat is végeztethetnek. Törökszentmiklóson 10 mil­lió forintos költséggel ma­gasfeszültségű hálózatépítés­re kerül sor az idén, és meg­kezdődött Mezöhék vilamosí- tása is. Jelentős munka lesz még Szolnokon a Tisza-parti tarnszformátor és kapcsoló- állomás átépítése, ezenkívül a feszültségé tkapcsolási mun­kák. Az első negyedévben 2396 szolnoki fogyasztónál kapcsolják át az alacsonyfe­szültségű hálózatokat. — A munka eddig a Kút, Csoko­nai, Jósika Miklós, Mikszáth Kálmán utcai, valamint a Kolozsvári és Hunyadi úti transzformátor körzetben fe­jeződött be. A Széchenyi úton március 22-re végeznek munkájukkal a villanyszere­lők, ami egyúttal a TIT ASZ első negyedévi feszültség át­kapcsolás! tervének teljesí­tését is jelenti. Június 30-ig minden szol­noki trafókörzetben megtör­ténik a feszültség átkapcso­lás. Áprilisban kerül sor a Petőfi úti, a Csarnok, a Ma­gyar utcai s még több kör­zet átkapcsolására és össze­sen mintegy négyezer négy­száz fogyasztónál fejeződik be a munka a második ne­gyedévben. Átlagosan napon­ta húsz villanyszerelő dolgo­zik az átkapcsolásokon, a költségek elérik az 1 millió 200 ezer forintot. A kereskedelem is felké­szült. Most már csak 220 Voltra átkapcsolt villamos- sági cikkeket árulnak a bol­tokban. Azt folytatjuk teljes szívvel, amit akkor csak megkezd­hettünk. Most a mi lelkesedésünket táplálja az osztatlan meggyő­ződés: nincs hatalom, mely a jogos posztról félreállíthatna bennünket, mely kiüthetné kezünkből a hatalmat. Ma­gunknak, a magunk javára, a magunk hasznára építünk, te­remtünk mindent. Ott rejlik a számok mögött az az eleven versenymozgalom is, amely tavaly márciusban a párt ja­vaslata alapján kezdődött, s a kongresszusig állandóan erősödött, fokozódott. „A fel­ajánlások és ezek teljesítése a szocialista öntudat és lel­kes munka meghatóan szép példáit mutatják munkások, parasztok, értelmiségi dolgo­zók körében Budapesten és vidéken. Lehetetlenség igaz­ságosan bármelyiket is közü­lük kiemelni” — mondotta Kádár János elvtárs a kong­resszuson. I^lindez az elismerés még­* ■ inkább növelte a dol­gozó tömegek lelkesedését. Újabb versenvkezderr.ényezé- sek keltek útra, s olyan fo­galmakkal gazdagodtunk, mint a „szocialista munka­brigád” s az emberek százai, ezrei vállalkoztak e fogalom megtestesítésére. A sikerek fő eleme az az élő eleven kapcsolat, amelyet pártunk a tömegekkel tart. Ez a kime­ríthetetlen forrás táplálja a pártot s ez adja meg számá­ra a mindenkori gyakorlat alapját. Mai harcunk formái, esz­közei sokban eltérnek a negy­venegy éve alkalmazottaktól. De a lényeg ma is az, amit akkor vallottunk. A néphata­lom megőrzése, a szocialista társadalom felépítése. Ezt az örökséget folytatjuk most. Elért sikereink fénye mind emlékezetesebbé, tiszteletre­méltóbbá teszik számunkra a negyvenegy évvel ezelőtt ki­vívott Magyar Tanácsköztár­saságot. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! jl * * XI. évfolyam 68. saám. Ara 00 fillér 1668. március 20. vasárnap. íj ■ ‘ .’ - ■ \ ... ... .'. ' ..... ....■ ...... '3.

Next

/
Thumbnails
Contents