Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-18 / 41. szám
1960. február 18. SZOLNOK MEGYEI NtPLAP 3 X Hogy előbbre lássunk Turkevén a városi KISZ Bizottság 3 napos tanfolyamot szervezett, ahol az alapszervezeti vezetőségi tagok és a legjobb ifjúsági aktívák azt tanulmányozták, hogyan dolgozzanak az MSZMP VII. kongresszusának útmutatása alapján. Több mint harminc fiatal jött el a tanfolyamra, hogy tanuljon, hogy tennivalóik közt előbbre lásson. Képeink a fiatalokról készültek: az előadás alatt, Eredményes az 5 plusz l-es oktatási rendszer Az idei tanévben a kereskedelmi technikumokban is meghonosították a gyakorlati foglalkozást. Két budapesti, egy-egy miskolci, debreceni, pécsi és nagykanizsai technikum első, második és harmadik osztályos tanulói járnak kijelölt kiskereskedelmi boltokba, s hetenként egy napon 5 órát dolgoznak ott. Az előírt tanmenet szerint résztvesznek az áruátvétel, a raktározás, a leltározás, a leltárkészítés, a kiszolgálás és a számlázás munkájában is. A tapasztalat szerint a gyakorlati munka segít abban, hogy a tanulók könnyebben és gyorsabban sajátítják él az elméleti ismereteket. A gyakorlatot a tanárok a boltvezetőkkel együtt osztályozzák és az eredményt a bizonyítványban is feltüntetik. Az idei tanév tapasztalatai alapján jövőre tovább fejlesztik ezt az oktatási rendszert. Több iskolát és tanulót vonnak be a munkába. (MTI) r A nagy tábla még nem bőség... ERRŐL AZ EGÉSZ dologról rengeteg emberrel, szövetkezeti gazdával beszélgettünk. Olyanokkal is, akik jókedvvel bizakodással kezdték az újat. s olyanokkal is, akik fanyalogva és csak azért, mert ment az egész falu. Ezen utóbbiak egy része nehezen szánja rá magát a közös munka megkezdésére, másik része pedig még mindig vár, halogatja a dolgot. Őket foglalkoztatja legjobban mi lesz, hogy lesz, mit hoz az 1960-as esztendő a termelő- szövetkezetben. A kérdés fe- lettéb érdekes és még az is érthető, hogy az új belépők egy részét mindenekelőtt ez foglalkoztatja. Nem is ez a baj, hanem ott a hiba, ahogyan elképzelik, vagy gondolják a dolgokat. Legtöbb ember úgy értelmezi. mivel eltűntek a mezsgyék, a földek összeszántásá- val kialakultak a nagy táblák, ezzel egy csapásra beköszöntött a kánaáni bőség. ArEiőké«*zítik a Szovjetunió 15—20 éves gazdaságfejlesztési távlati tervét a szünetben, MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjetunió Állami Terv Bizottsága a szovjet népgazdaság 15—20 éves altalános fejlődési távlatainak kidolgozásával foglalkozik. A munkába bekapcsolódnak a szövetséges köztársaságok tervbi- zcttságai, a Szovjetunió minisztériumai, a Szovjet Tudományos Akadémia, a tudományos és kutató-, valamint a tervező intézetek, az ország legtekinté'yesehb tudósai és gyakorlati szakemberei. Az általános távlati fejlesztés legfőbb problémái közé tartozik a Szovjetunió teljes villamosítása, a vegyipar jelentőségének nagyarányú emelése, a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása, a termelőerők ésszerű elhelyezése, a természeti és munkaerő tartalékok hatékony felhasználása. Ezeket a kérdéseket különleges rendeltetésű bizottságok tanulmányozzák. (MTI) Három, négy év helyeit az idén és daltanulás közben. A jászsági községek közül Jászladány mellett, Jászkis- ér is komoly vízproblémákkal küzdött évtizedeken keresztül. A község vízellátásának megjavítására tavaly több százezer forintos költséggel hidroglóbust állítottak fel. A vízműhöz elkészítettek mintegy ezernégyszáz méter főnyomóvezetéket is, azonban ez a gondoknak csak t egyrészét oldotta meg. Az idei községfejlesztési terv kidolgozásánál vezeték építésére 600 ezer forintot irányoztak elő. S a hiányzó összegekért a lakossághoz fordultak. A felhívás alapján eddig már hétszáz család vállalta, hogy évente 150 forinttal járul hozzá a vezetéképítés költségeihez. Ilymódon és kisebb állami támogatás igénybevételével 3—4 év helyett még 1960 végéig nagyrészben megoldódik Jászkis- ér vízellátása, 7 Ahol a munka, ott az élet ra hivatkoznak a rossz nyomon járók, hogy az agitátorok is ezt mondták. Néhány an talán beszéltek ilyesmit, ha igen nagyon elvetették a sulykot, az agitátorok nagy többsége azonban soha nem mondhatta, mert a nagy tábla még nem bőség, csak keret. Ebbe a keretbe bele kell adnia minden családnak erejét, tudását, szorgalmát, munkáját — legalább annyit, amennyit a kisgazdaságba beleadtak — és akkor, de akkor igenis lesz bőség. Ez az ami most ezekben a napokban a tavaszi munkák rohamos közeledtével úgyszólván a felvilágosító munka kulcskérdése. Vagy legalábbis annak kell lennie, aláhúzva a család kötelességét és felelősségét, a családtagok munkáját. Elmondani, a nagytábla még nem nagyüzem, munkával kell azzá tenni. Ebből a szempontból érdemes megnézni egy község, Tiszavárkony helyzetét, annál is inkább, mert az ottani Petőfi Termelőszövetkezetben jó úton járnak. — „Olyan tervet készítettünk, hogy aki dolgozik, megtalálja a számítását.” Ez a véleménye Tompa Jánosnak, a tsz mezőgazdászának. Húszezer baromfit nevelnek, ezer sertést hizlalnak meg. A növénytermesztésben is merész lépéseket tesznek előre, úgy- annyira, hogy a terv maradéktalan teljesítése esetén ezévben kb. 38 forintot ér majd minden munkaegység. De csak akkor, ha a tagok és a családtagok dolgoznak. EBBEN AZ ESETBEN ,61 jár a legkisebb közösség, a család. Erre számos példa található minden tsz-ben, így a várkonyi Petőfiben is, — amely 1960-ra egyesítette magában a község valameny- nyi parasztfoglalkozású la kossát. Ahol 1959-bem nemcsak a családfő, vagy a családból egy valaki dolgozott, hanem a feleség, a munkaképes gyerekek is belesegítettek, ott úgyszólván mimdegy'k családnaik van takarékbetétkönyve. Bárány Miklós fiával, lányával vett részi a közös munkában, együtt kerestek, a jövedelem nem forgá- csolódott szét, távoli városokban történő jövéssel, menéssel, két vagy három konyha tartásával és így az egész falu tanúsítja, milyen szépen gyarapodnak évről évre. Mutatja a ruházkodásuk és az is, hogy amikor a Bárány leány férjhez ment, saját keresetéből vásárolta meg a bútort Bállá József, a növénytermesztésben dolgozik. Jövedelme kielégítő, de mégis jobb, hogy a felesége segít, mert így nemcsak a termelőszövetkezet jár jól, hanem a Bállá család is. Tavaly havi jövedelmük jóval felülmúlta a 2 ezer forintot. Ifj. Ács Józsefeié, Ács Istvánná, György Jánosné és sok asszony a Petőfi Tsz-ben nagyon természetesnek tartja, a közös munkában való részvételt, hiszen a feleség az egyéni gazdaságban is mindig segítette férje munkáját Számos dolgozó paraszt viszont úgy vélekedik, aláírta a belépési nyilatkozatot, ő majd a termelőszövetkezetbe megy és egyedül megszerzi azt a jövedelmet, amit korábban családjával együtt szerzett. Ez rossz számítás, hiszen éppen azt kellene megérteni, hogy különösen az új és a területileg alaposan megnövekedett tsz-ekre még nem mondhatjuk, hogy azok nagyüzemek, s a gépesítésük sem olyan, hogy nélkülözhetnék a családtagok munkáját. Ha pedig helytelen felfogás miatt mégis nélkülözni kénytelenek, akkor ott megcsappan a jövedelem és a termelőszövetkezet hosszab idő múlva jut el odáig, hogy valóban nagyüzem legyen. Itt is a példák bizonyítanak az egy családra vonatkoztatva. A tiszavárkonyi özvegy Papp Mihályné egyik leánya a termelőszövetkezetben dolgozik. Másik lánya és fia másutt keresi boldogulását. A leány valahol háztartási alkalmazott, s legfeljebb 6, vagy 800 forintot kap havonta. Mégis hárman dolgoznak, de ez nem látszik meg a családon. nem úgy, mint Bállá Józseféknál, ahol mindenki a termelőszövetkezetben munkálkodik. Egyébként ebben az évben özv. Papp Mihálvné családja kb. 50 ezer forint jövedelemre tehetne szert, ha nemcsak az egyik lánya, hanem a másik lánya és fia szintén a tsz-be menne. Ez így igaz. VISZONT AZ IS igaz, hogy mindezen dolgokról meggyőző módon kell beszélni a tsz- ek kommunistáinak, vezetőinek. — Elmondani, balgaság elvárni a termelőszövetkezettől, hogy ugyanannyit adjon egy dolgozó tagjának, mint amennyit korábban hárman vagy négyen kerestek. Ilyen nincs és még hosszú ideig nem is lesz. Tisztázni, a nagy tábla még nem bőség, s a terv csak akkor valóság, ha azt végrehajtják, megvalósítják. Már pedig a megvalósításhoz munkáskezekre van szükség, arra, hogy az asz- szonyok és a családtagok segítsenek. Ez a segítség gyümölcsözőbb és hasznosabb, mint volt az egyéni gazdaságokban. Olyan igazság ez, ami bebizonyítható, számokkal. adatokkal kimutatható. Az is ide tartozik persze, hogy a családtagok természetesen és elsősorban az asszonyok közös munkában való részvételét a tsz vezetődnek más módon is elő kell segíteni. Például idénybölcsődék létesítésével. Ezzel foglalkozni szintén időszerű, mert hiszen a tavasz nagyon gyorsan közeledik, s akkor az energiát másra kell fordítani. Sz. P. «*VYTVT7ririT,wT’rvmrHJvrrrTvirnrr7wi'rTvmv'ivnrrrn<rrr Moped lensége a tsz-nek. A belépési nyilatkozatot aláírta, viszont tavaly 100 ezer forintér tíz hold földet és tanyát vett. Felesleges önámítás lenne azt mondani, hogy ez az ember most tapsol örömében, mert szövetkezeti gazda. Megmondta kerekperec: — Beléptem kérem, de értsék meg, egyelőre még nem bírok a szövetkezettel érezni. — A vezetők megértik. Mégis foglalkoznak Finta Lászlóval bár példája szélsőséges határ eset. Az azonban elképzelhető milyen nagy türelemre lesz még szükség, hogy elvezessék őt odáig, hogy a tsz-el erezzen. Hasonló vágású ember Csató Sándor. „Mi haszna van abból a tsz-nek, ha én most 2—3 napra kimegyek dolgozni?” — ezt hajtogatja és érti, de nem akarja megérteni, hogy abból a két-három napból elsősorban neki lesz majd haszna. De minek sorolni a példákat, hiszen ez a kettő is mutatja, hogy valójában mennyi önfegyelem szü’-séges mindezek ellenére a vezetők részéről. Dehát bíznak és hisznek. A naponként születő kis győzelmek erősítik hitüket. Mert az az igazság, hogy azért minden nap egy-egy győzelem. Csak nehéz, nagyon nehéz. CSENDESEBB LETT a beszéd a kis kerek asztal körül. Hívták a tsz elnököt, valaki beszélni akar vele. Elbúcsúzott a pártnap előadója is. Ment ki-ki munkája után és sz a riport befejezetlenül naradt. Különben is az élet t minden riportot, befejezni s az élet dolga. Szekulity Péter rozottan a körülöttem ülők. Háromszázötven hold kukoricát vetnek, ebből 250 hold 30 mázsát terem. Itt a szomszéd, a Csorbái Állami Gazdaság. A példa. Ott már tavaly is megtermeltek ennyit, még többet. Nos, az örmé- nyesi határban miért ne lehetne? Lehet és kell. A tsz- elnök gyűrött újságlapot vett elő a belső zsebbőL Népszabadság. — Eltettem, a tagok érdekeltségének fokozásáról írnak benne. Mi is bevezetjük a premizálást, a területet felosztjuk egyénekre, s mindenkivel külön-külön egyenként beszéljük meg, milyen dolog vár rá. mit kell tennie. Ez nem egyszerű dolog, de a siker egyik kulcsa. A nehéz emberekkel lesz és van a legtöbb baj. Meg azokkal, akik ma még maguk sem tudják, mit akarnak. H. Bognár Jánosnak azt mondták: legyen mezőőr. Ö mezőőr? Esze ágába sincs. Nem vá’lal- ta. Más lett helyette. Amikor ezt H. Bognár János megtudta, felháborodott. Mivel tulajdonképpen ő mezőőr akart lenni, csak nem egy szóra. Arra számított, néhányszor még megkönyörögteti a vezetőséget. Ez most egy kicsit divat. Bár az is igaz, hatvan új tag már dolgozik. Csak az első nap volt nehéz, a többi 1 már nem. S a nehéz emberek? Az megint más kategó- ■ ria. Ilyen Finta László. Azt i nem lehet mondani, hogy <4diság. Aki nem hisz az igaz ügyben, aki nincs arról meggyőződve, hogy lehet egy holdon 30 mázsa kukoricát termelni, tízezerszámra baromfit és most még százszámra sertést hizlalni, aki nem hisz abban, hogy a szövetkezet a parasztember boldogulása, az a maradiság pofonjait nem bírja elviselni. Dehát itt az asztal körül ülő emberek nemcsak vezetők: kommunisták. — Meg kell érteni az embereket. Otthon a négy fal között kimérgelődhetem magamat. — Ezt éppen Murányi István, a tsz elnöke mondja, s értem. Értjük mindannyian. Korpás István, a tsz párttitkára hozzátette: — Egy év múlva, két év múlva — pontosan nem tudom mikor, de hiszem, eljön az idő. amikor még a legnehezebb fejűek is azt mondják nekünk: elvtársak, igazatok volt. ÖRMÉNYES tavaly óta szövetkezeti község. Egv tsz uralja a határt, az Uj Élet. Az új élet viszont most van születőben: nehéz a szülés, vajúdnak az emberek. Reménykedés, reménytelenség gyűlölet, kihunyőban lévő harag és még sok minden kavarog, örvénylik. Mindezen- közben gondoskodni kell arról. hogv már az idén többet adjon a határ. — Ad is - állították ható- i KÖRÜL ÜLTÜK a kerek kis társalgóasztalt. A pártnap éppen az imént ért véget. ^Ahol a munka, ott az élet* — .. pártnap előadója ezzel fejezte be beszédét és ez a szívbőljövő mondat tetszett az embereknek. Értették. Aztán most itt ülünk a kerek kis társalgóasztal körül vagy nyolcán. Folytatjuk a pártnapot. Az az igazság, hogy ebből áll itt most minden, reggeltől estig és másnap újból. Helyére rakni a dolgokat, beosztani a tagokat brigádokba, munkacsapatokba és a bizonytalankodóknak napjában akár százszor elmondani, ne féljenek a jövőtől. Kezdek bátran a közös munkát, nem csalódnak. S ebbe a dolgok helyérerakásába nem lehet, nem szabad belefáradni. Pedig néha nagyon nehéz és nagyon hálátlan feladat, örményes! vezetők! Körülöttem ültek, néztem arcukat. Hallgattam bizakodó beszédüket, s időnként az volt az érzésem: kicsit fáradtak. Arra gondoltam, ki köszöni meg nekik ezt a mostani rengeteg munkát, sokszor idegekre menő meddő vitát. — Nem azért dolgozunk, elvtársi Hanem azért, mert bízunk, hiszünk — mondta Szabados János, az Űj Élet Tsz fiatal agronómusa. Ebben a mondatban benne van minden. Sokszor arculcsapja még őket a szánandó maraÁlltunk a tisza- várkonyi Petőfi Tsz folyosóján, ahogy a kastélyhoz nem szokottak mondják: ámbitu- són. Elbúcsúztunk már, de hory olyan jó kilátás nyílik az egykori kúriaépületből a falura, hát céltalanul tekintgettük Tiszavárkonyt. Akkor jön az irodából nagy örömmel az agronó- mus. Biztos, az ablakból vehette észre. — Nézzék csak, elv tár toki Ott ■ megy az az ember. i Tényleg. Hátra , se nézve, a főutca - felé tartva tolja az : ember a Mopedet. ■ Most vette e szent ' pillanatban, s első > útja a tsz-be ve- '■ zetett, hogy néz- '■ zétek, ezt hozta a zárszámadás. — Fel nem ülne ■ rá a világért se — mondja valaki. Aztán csend lett. Néztük az embert hangtalanul, aki úgy tolta Mopedjét, mintha hímes tojást fogna. Megér eztük annak az örömnek a nagyszerűségét, amely a brigádvezetőt eltöltötte. Olyan volt ebb n a percben, mint egy nagy gyerek valami karácsonyi játékkal. Ez a parasztember egész életén át ahhoz szokott, hogy vállára vetett kapával gyalog, legfeljebb lőcsős kocsival, esetleg kerékpárral járja a határt. Ö tudja csak, hogy mit jelent, milyen öröm ez a Moped. •-ti —