Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-18 / 41. szám

4 4ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. február 13. PARASZT­FILMMŰVÉSZ TALÁLKOZÓ Már hosszabb idő óta áll fenn a patronálási szerződés a Hunnia Filmstúdió és a törökszentmiklósi Dózsa Tsz között. A szerződés értelmé­ben a Hunnia kulturális se­gítséget is nyújt a tsz-nek. Ma este a szerződés egyik pontja válik valóra. A me­gyében először — Budapestet is megelőzve — mutatják be a Kálváriát, a filmstúdió új művészi paraszttárgyú alko­tását. A bemutatóra küldött­ség is érkezik. Tagjai: Agárdi Gábor filmszínész, Majczen Mária és Petényi Ilona főis­kolai hallgatók, Mészáros Gyula rendező és Elek Ottó gyártásvezető. A vendégek résztvesznek mindkét elő­adáson, majd baráti beszél­getést folytatnak a tsz tagja­ival, r Oriáskémény Csehszlovákiában A Melnyik közelében épülő csehszlovák hőerőműnek el­készült a 120 méter magas kéménye. A betonból készült kémény átmérője hat méter, a kémény fala a felső végén csupán 15 centiméter vastag lefelé egyrw vastagodik Az őriáskémény októbeL elsején fog először működni Amíg fordul a vonat Fáradt zakatolással döcce- ni az ütközőn az utolsót a vonat. — Nagyhalom — kiáltja a kalauz s gyorsan visszalép a kocsiba. Emberek, asszonyok, gimnazista fiúk és lányok tás­kával. kosárral igyekeznek kifelé az alkonyba hajló dél­utánba; — Az iskola? — válaszol kérdéssel az érdeklődésre egy szőkehajú harmadikos. — Ott a domb mellett Vigyáz­zon a kutyáik nem kedvelik az idegent. j , FÜTTYENT A MOZDONY, fehér komondor környékezi az érkezőt. Seppegő lopako- dással inkább kíváncsiságot mint haragot mutat. Tíz lé­pésnyi távolságról követ egé­szen az iskoláig, ott, mint, aki már a maga kötelességének eleget tett, látható megnyug­vással ad át két társának, egy feketének és egy korpa- színűnek. A vonat már Jászdózsa fe­lé szuszog. — A tanító? — Én volnék — fogad egy feltűnően agro- nómusra hasonlító szálas, birgeli csizmás ember. Med­ve Pál — mondja kézszorítás közben a nevét A táblánál számtannal bir­kózik egy fiú. Gondolkozik, majd kivágja az eredményt — Szóval így élünk ml er­re — jegyzi meg a tanító, mi­közben kiszabja a feladatot az öt hat, hét, nyolc osztály­nak. A sUéAu feketéző­Egyszerre érünk a pénz­tártól a presszógéphez. Dupla, dupla. Az övi is, meg az enyém is. De a stréber oldalra lép és sunyi mozdulattal pénzdarabot nyom a presszósnő zsebé­be. Az visszahunyorít rá s ezzel eldöntöttnek veszem, kész az alku. Az alku az én bőrömre, jobban mondva a feketémre, Ha az ugyan feke.e leszl Mert egyszerű, mint egy matematikai képlet. Két duplához megvan a kávé­mennyiség. A kávémennyi­ség, melyet ha egyenlően elosztunk, egyenlően fő­zünk, két egyenlő dupla lesz belőle. De én nem ad­tam pénzt, hát világos, hogy én húzom a rövideb- bet. Ügy látszik, a stréber is ezt számolgatja, mert míg a presszós nő felé bizalmas mosolyt küldözget, felém lenéző vigyorgást lövöldöz. Érzi, hogy nyeregben van, hogy egyetlen forinttal (ha ugyan nem kétforintos volt) megvásárolta feketézési jogegyenlőségemet, s én itt állok kisemmizetten, meg- szégyenülten, megalázot- tan. Szinte érzem, hogy zsu­gorodom egyre kisebbre, a stréber meg nő hatalmas, pimasz góliáttá. Na, várj csak! A presszós nő ügyetlen. Egyszerre teszi rá a két fe­ketét. Igaz, amit elém tett, az valamivél kevesebb lötty-pötty. A stréber nyúl a cukros dobozért vigyo­rogva, diadalittasan. Én pe­dig egy gyors mozdulattal magam elé húzom a feke­téjét. A bonbonier fölött meg­áll a keze. Megdermed az egész ember. A presszósnő is elhűl egy pillanatra. Most már nem mosolyog egyikük sem. Pillantásuk­ból kiérzem: ha még lenné­nek csodák, ebben a pilla­natban a pokol fenekére zuhannék fejcetéstől együtt. De mert a misztikumban nem hiszek, hát nagy élve­zettel szürcsölgetem kitű­nőre sikerült aromás, illa­tos feketémet. A stréber is issza a lötty- pöttyöt. Mindkét arca bele- vörösödik az erkölcsi po­fonba. S most már én ne­vetek magamban, sőt ol- daltnézve vigyorgok szem­telenül. Hiába, ilyen az élet! — borzák— Egyéni termelők! AZ ÁLLATFORGALMI VÄLLALAT kocatartási és süldő- nevelési akciót indított, melynek keretében vemhes kocára köthető szerződés. A szaporulatból legalább j db hizlalásra alkalmas 40—60 kg közötti súlyú süldőt kell leadni a fialástól számított 4—6 hónapon belül. Minden leszerződött vemhes koca után 600.— Ft előleget folyósít a Vállalat, a szerződés alapján átvett süldőkért pedig a mindenkori szabadár­nál 50 fillérrel többet. A jelenlegi szerződéses árak: pt 40—60 kg tiszta fajú fehér hússüldő kg-ként 15.50 40—60 kg hús- és hús jellegű és mangalica kilogrammonként ..................................... 14.50 Ha sználja ki a kedvező lehetőséget és még ma kös­sön szerződést, mert a szabadpiaci ár alakulásának bizonytalanságával szemben a szerződéses süldőneve­lés jó árat biztosít. Részletes felvilágosítást a vállalat járási kirendeltségei és a községi felvásárlók adnak. Szolnok—Heves megyei Allatforgalmi Vállalat El sem ül a gyerekek zaja, vendég érkezik. Kiss Sándor, a dűlő tanácstagja. — Hogy is leszünk ma es­te? — érdeklődik. Kicsit zsúfolt a program. Tanácstagi beszámolót tartunk, filmet vetítünk és a színdarabot is próbálni kellene. Meg a pén­teki fellépéssel is csinálunk valamit. Legalább egy vil­lámpróbát. Ajtó nyílik. Jönnek a sze­replők: Bozorádi Józsefné, ifj. Kovács Béla, meg a töb­biek. Olvasópróba. t.. Mert. ha egyszer meg­kóstolták a drágaságot... Csak a búza ára nem akar feljebb menni ... váltogatják egymást a „Sári bíró” ismert monda­tai. Majd a tanteremben. Fel­nőtteknek szűk padban szo­ronganak az emberek. Kiss Sándor beszél: — Egymilliónégyszáznyolc- vanötezer forint a községfej­lesztési alap. Járda, villany, egészségház, óvoda — sorol­ja. — Mi lesz a kuttal, meg az úttal? — szól közbe Bozorá- di József. Jó volna azzal már nem várni tovább, mert ha egyszer a gyerekek közül va­laki megbetegszik, hat kilo­méterről nem könnyű orvost hozni. — És az az út is — veszi át a szót Szikszai István Egy kilométer hiányzik. Ha ez megépülne, mi járnánk legjobban a három termelő szövetkezet tagjai, i., VÁLASZ, CSEND. KÉRDÉS: — Veszünk-e televíziót? hangzik a padsorból. — Mozi kellene inkább — erősködik Szikszai István, — — Drága — vágja szét a vi­tát egy asszonyi hang. — A filmért is fizetni kell, a gé­pért is. Maradjunk a televí­ziónál. A tanító áll fel: — Javítják az agregátort Pesten a Világítástechnikai Vállalatnál. A három farsangi napra, reméljük elkészül. S aztán Pis'a bátyám — fordul Szikszai felé — nem utasítjuk vissza a felajánlott pénzt. Majd a földből, amit a terme­lőszövetkezet ad visszafizet­jük. , Eldőlt a vita. Televízió les? az iskolában Nagyhalmon. Az énekkar sorol elő a pa­dokból. Kiss néni hatvanhat évével takarosán, a fiatalok fürge léptekkel. Megszólal a harmónium felcsendül a dal. Nem vagyok én senkinek sem adósa... Váltás, a színjátszók kö­vetkeznek, Kóczián András és Kovács Béla. Egyik maguk készítette jelenetben a bürok­ráciát boncolják, másikban azt próbálják megállapítani: mennyi földje volt akkor a félnek, amikor az adó mér­tékét kifogásolta s mennyi most, hogy a földjáradékot kell felvenni; Taps, nevetés és újra nó­ta. Elégedetten hümmög mel­lettem Hévér János bécsi. Si­mogatja tüskés bajuszát: *— Ez aztán a menyecske — mutat Bozorádinére. Nap­pal is élhallatszik a hangja még a Kapitányrétre is. ISMÉT VÁLTOZIK A KÉP A diavetítő veszi át a he­lyet. Megelevenedik a vász­non a tenger rejtelmes élete. Féltizre jár már. Odakint sű­rű a februári este fátyla. Néhányan az öregebbek kö­zül már indulnának, de még mindig maradnak. Várják: mit rejteget még Medve Pál a tarsolyában. Ma estére már semmit, hiszen asztmás szu-z- szanáshoz hasonló hörrené- sekkel már igyekszik vissza­felé a vonat Jószdózsa felöl. Éleset füttyent. A moz­donyvezető kihajol, kíváncsi­an nézi a sötétben villogó lámpákat. — Gyűlés volt — érdeklő­dik. Nem kap választ; így aztán nem tudja meg, hogy amíg ő fordult, a vonat­tal ötven tanya lakói, töltöt­tek egy kellemes estét, egy hétköznapit, a nagyhakni is­kolában. Nagy István A Nap kel: 6.48 h-kor, nyugszik: 17.10 h-kor. A Hold kel: 23.49 h-kor, nyugszik: 9.32 h-kor. Időjárás jelentés Várható időjárás: erősen felhős idő, sok helyen hava­zás és eső. Mérsékelt változó irányú szél. Több helyen köd. A hőmérséklet átmenetileg emelkedik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet: plusz 3—plusz 6 fok között, délkeleten 6 fok alatt. Távolabbi kjlátások: felhős, csapadékos idő. — SZÁZTÍZEZER forint értékű társadalmi munka végzését vállalták a jászte­leki fiatalok.‘Egyebek között 1000 férőhelyes baromfiéi, 400 köbméter víztároló épí­tésében segédkeznek és 2 ezer munkaórát dolgoznak a község parkosításában. — SZEMEREM ELLEN elköve­tett bűncselekmények miatt a törökszentmiklósi járásb'róság hat hónap börtönre és mellék- büntetésre ítélte Kiss Gábor tö­rökszentmiklósi lakost. A járási ügyész annak Idején súlyosbítás­ért fellebbezett, melynek a me­gyei bíróság büntető fellebbvi- teli tanácsa helyt Is adott s Kisst jogerősen kétévi börtönre Ítélte. — CSEREHANGVER­SENYT rendez február 20-án este Jászberényben a Déryné Színházteremben a budapesti „Egyesült Izzó“ kitüntetett férfikara és a jászberényi Déryné Művelődési Ház Pa- lotási János vegyeskara. Az érdekesnek ígérkező zenei eseményt nagy érdeklődés előzi meg Jászberényben. Megfelelő“ ember — megfelelő helyen Bárdos József felett koráb­ban három ízben hangzott el jogerős bírói ítélet. Ezek kö­zül csupán (.?) kettő vagyon elleni bűncselekmény miatt. Lehetséges, hogy ezt a két büntetést nem sokallották a Szolnok megyei tanács egyik építővállalatánál, aholis Bár­dost raktárosi és munkás- szállás takarítói minőségben alkalmazták. A szolnoki járásbíróság dr. Hajnal Mihály tanácsa előtt megtartott tárgyaláson tűnt ki, hogy Bárdos nemcsak a szállást, de a munkások zse­beit is „takarította”. Azokból — hat esetben — több mint ötszáz forintot emelt ki. A mezőhéki Táncsics Tsz-ben folytatott építkezésnél elkö­vetett lopásokat a vádlott el­ismerte; így j a járásbíróság magánosok sérelmére ismé­telten elkövetett lopás bűn­tette miatt hathónapi börtön- büntetésre ítélte. Bárdos Jó­zsef felmentéséért fellebbe­zett. Szűcs Sándor: r téli viharait, nádi far has oh e mié he (PoJc kunsági öreg pász- *-*" tort megismertem már életemben, akik valamikor a múlt század derekán cserget- ték az ostort, forgatták a kampót, mint suttyó bojtár- lyegények. Felemlegetvén a régi időket, az általuk átélt kegyetlen téli viharokról meg a nádi farkasokról beszéltek legszívesebben. Pedig mind­kettő rossz emlék! Talán ép­pen ezért nekünk sem kelle­ne elfelejtenünk. Emlékez­zünk rá ma is, amikor villo­gó fehérfalú, pirostetejű mo­dern ólak, valóságos paloták — nyújtózkodnak szövetke­zeti városaink határán s a hajdani szilaj pásztorok utó­dai jó meleg szobákban ol­vasgatnak pihenés idején, meg rádiót hallgatnak s ma­holnap televízión nézik a fő­városi színházak előadásait. Ezelőtt nemcsak gondozója, Ide szenvedő társa volt a ♦ pásztor a rábízott jószágnak {s ráadásul őt még sokszor imeg is számoltatták. í...„Jön a bíró. jön a gazda: i Hol a jószág, kutya-fattya? t Ne dideregj a bundában, t Add a számot a rovásra!" ♦— mondja a régi pásztori dal. tAm, hogy őmaga hogyan van ♦ — azzal senki se törődött. J , J rideg nyájat, gulyát ♦ c * télen is kinn tartották ♦ a hó alá temetődött avar me­zőn. Jöttek a viharok, a „Sis- vai-tele” ■meg a „Hegyeli-fer- geteg”, amikor jéggé dermed­tek a határbeli erek, fenékig fagytak a tavak. Éjszaka úgy kiragyogtak a csillagok, mint a pomádézott katonagomb A méteres hó tetején boszor­kánytáncot járt az északi szél s mikor tova nyargalt, jött a másik. Embernek, jószágnak még a csontját is kaparta. Egy rozoga nádhodály vagy avar karám volt a nyáj min­den védelme. A pásztor be­rakta cókmókját a düledező nádkunyhóba, nehogy bete­messe a pustolás, maga pedig a jószág mellett dacolt az idő­vel. Msztor egy percre se hagyhatta el nyáját, mert a kunsági nádasok tel­ve voltak vörhenyes színű nádi farkasokkal. Ezek min­dig azt lesték, mikor törhet­nek be a karámba. A tűitől téltek legjobban. Rakott is a pásztor a csörgő avarnádból olyat, szinte a csillagokig li­hegett a lángja s az áttüzese- dett nádbördő szállt messze, szanaszéjjel. De bizony, több­nyire úgy volt az. hogy ami­kor legjobban kellett volna a tűz, akkor hordta el a vihar. Ilyenkor ledobták a nehéz bundát és ingben-gatvában fokost. botot kapva álltak az ’rés böndövel támadó farkas- csorda elé. Az öreg Zagyva Imre be­szélte, hogy siheder korában bizonyos Birizdó Nagy Lőrinc nevezetű juhásznál bojtárko- dott. Egy csúnya telet a kar­cagi földön Sínylődtek végig valami ócska nádhodály mel­lett. Közel esett hozzájuk a Kunlavös rétje, amelynek sű­rűjéből naplement után már kihallatszott az ordasok üvöl­tése. Éjszaka nagy vihar tá­madt, amely elhordta a hit- "ánv nádépítménv felét s még a pernyéjét is elseperte a tűznek. Nosza, előrontottak a veresfülűek s be a nyáj közé! Gőzölt a számadó meg a három bojtárlegény, a ha- vatvágó viharban is kimele­gedtek, forgatván a fokost meg a súlyos ólmosbotot. Hat farkast leterítettek, de a töb­bi huszonöt juhot bontott ki. Az öreg Birizdó saját juhai- val meg szolgálatával alig nyözte megtéríteni a gazdák­nak a kárt. De Zagyva is megjárta! Míg az egyik farkassal vias­kodott, a másik hátulról tá­madta meg s úgy a combjába kapott, hogy a vastag tögyfa- oatyán keresztül is örökre ott hagyta két sor foga helyét. Ez a Kunlapos híres far­kasfészek lehetett annak ide­ién! Havas Sándor „Vadász­rajzok” című munkájában 1859-ben ezt irta: ..Láttam én egy pár évvel ezelőtt Karca­gon a ku.nla.posi rétben egy juhászbojtár által a karám­— VERSENYT HIRDET S KISZ túrkevei városi bizott­sága a termelőszövetkezeti fiatalok között. A verseny célja a baromfitenyésztés fel­lendítése és holdanként 206 mázsás cukorrépa termés el­érése. — SZALMÁVAL és kuko­ricaszárral akarta felmelegí- teni indítás előtt a tiszafü­redi Úttörő Termelőszövet­kezet gépkocsiját Vaszilkó Antal. A fellobbanó lángtól tüzet fogott a gépkocsi mo­torikus része. Vaszilkó ellen vétkes gondatlanságért eljá­rás indul. — KÉTEZER KÖBMÉTER szilázs készítését és ifjúsági vagy termelőszövetkezeti székház építésének segítését vállalták a jászboldogházi fi­atalok. Egyéb vállalásokkal együtt ez évben 50 ezer forint értékű munkával segítik a termelőszövetkezeti építkezé­seket és a község fejlődését. — TÖBB MINT 30 száza­lékát szállítja külföldre első negyedévi készítményeinek a martfűi Tisza Cipőgyár. Döm­per cipőből 20 ezer, bakancs­ból 40 ezer, gumicsizmából 20 ezer, tornacipőből pedig 420 ezer párat vásároltak külföl­di cégek. Az első szállítmá­nyokat már útnak is indítot­ták. — NEM ÜGYELTEK kellő gonddal a húsfüstölőre Vere- bélyi Antal szászberek! lakos portáján. Kigyúladt és leé­gett a füstölő melletti góró, a tűz martalékául esett a füs­tölő és a hús is. — NEGYEDMILLIÓ téli naposcsibét nevelnek jelenleg megyénk termelőszövetkeze­tei. A túrkevei Búzakalász tsz-ből 25 ezer, a kisújszállási Búzakalász tsz-ből pedig négyezer árubaromfi kerül piacra a szokásosnál lényege­sen korábban. — EGYETEMISTÁK újabb harmincfős csoportja látogat február végén megyénkbe. Február 27-től március 7-ig több brigádban tanulmányoz­zák majd a termelőszövetke­zeti községek életét. — NÉPSZERŰEK az iro­dalmi előadások megyénk községeiben és városaiban. A tiszaroffi művelődési otthon­ban például több mint há­romszázötvenen vettek részt az „Irodalmunk nagy alakjai’’ című előadáson. ban bottal agyonütött oly nagy farkast, mely kinyújtva szaglója hegyétől nyele szir­máig tökéletes öt láb hosszú”. De tanyáztak farkasok a Kecskeri nádasaiban is. Csí­kos Andrást itt jegyezte meg egy nagy ordas, fiatal gulyás- bojtár korában. Derekatlan ingben jártak ezelőtt s ha vastag gatyakorca meg nem védi, kihasította volna a ha­sát, így csak hosszú forradás maradt utána. Ezért hívták legénykorában Farkascsapta Csikós Andrásnak- Ám a far­kas még roszabbul járt, mert András szétcsapta a fejét a nehéz ónosfával s bundájá­ból hátibőrt csináltatott ma­gának. Mikor fújt a fagyos téli szél, azt fordította feléje. Őket naplementkor támad­ták meg a vadak, mikor ép­pen befelé terelték a gulyát a karámba. Egy tehenet ki­bontottak, de több kár nem esett. A szilaj marha maga is tudott némileg védekezni a támadás ellen. A borjú­nagyságú szegesörvű komon­dorok is nagy segítségére vol­tak a pásztoroknak. Csak az volt a baj, hogy a kegyetlen pustolásban látni is alig le­hetett. A „farkaslakodalom” után a vállukról lehajított, bundájukat is nehezen talál­ták meg az öles hófúvások alatt, úgy beletaposták a nagy kavargásban. Bizonygatják az öregek, hogy azóta se voltak olyan nagy havak, dermesztő telek, mint az ő fiatal korukban. A farkasok is kivesztek a ná­dasok pusztulásával. A nádi tarkasnak írmagja se maradt s a természettudósok vitat­koznak rajta, milyen U lehe­tett voltaképpen.

Next

/
Thumbnails
Contents