Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-14 / 38. szám
A modern technika korában Börtön, vagy házasság Családi borzalmak Egyiptomban a férfihiány kétségbeesett férjfogó eszközök alkalmazására készteti a nőket. Ez történt Hasszán Mahmuddal, a fiatal tolvajjal is. Nemrég betört egy gazdag, de már nem egészen fiatal özvegy hálószobájába; a hölgy azonban rajtakapta % ga"éron ragadta a tolvajt: „Kompromittálta a jóhire- met, ezért most vagy megígéri, hogy feleségül vesz, vagy feljelentem a rendőrségen!” Hasszán végignézett az özvegyen és habozás nélkül döntött: »Jöjjön a rendőrség”. (A „Schweizer Illustrierte”-bői) Önkritika — több szólamban Az olasz rádió műsorismertetésében egy dalest számai között a következő is szerepelt; „A mi segítségünkkel hagyod el ezt a cudar világot”. Enzo Baltrand dalát énekli a római orvosok és orvostanhallgatók kórusa. (A „Junge Welt”-ből) A történetírás pontosan tudja, hogy a Habsburg család, a Bourbon család mikor kezdett hanyat- lani. Nos, a Kajbinger család hanyatlását Micike indította el... Elesszemű megfigyelő már korábban is észrevehetett riasztó jeleket — t. i. 20 évvel ezelőtt egy fiúsarj már bélyeget gyűjtött — de ezt a csapást a család még viszonylag könnyen kiheverte. — Senki sem sejtette, hogy a vég milyen közel van. Micike ugyanis elérte 10. életévét és szalvétát kezdett gyűjteni. A kór gyorsabban terjedt a családban, mint a pestis. A családtagok üveges szemmel jártak az utcán, kabátjuk könyékig zsíros volt, mert szalvétát nem volt szívük használni. Gyakran éheztek, mert ha az a probléma merült fel, hogy két pár virslit vegyenek, vagy két tucat szalvétát, akkor többnyire a szalvéta nyert. Az első áldozat Hugó bácsi volt. Már nem volt egy vasa sem, de volt 5460 szalvétája. Ez nyújtott ugyan némi vigasztalást, de nem sokat. Azon a napon Hugó bácsi zsebében 72 fillér volt apróban, amikor meglátott egy maszekét, aki 2 Ft-ot kért egy garantáltan külföldi szalvétáért. Hugó bácsinak magas vérnyomása volt, s ennek — és a szalvéta árának — tudható be, hogy ott a maszek lábainál tragikus hirtelenséggel elhunyt. Aznap, mikor temették letartóztatták Zsigát, mert a Vállalatnál megfúrta a páncélszekrényt, Ki borán bel- olvassa el — A szájról-szájra járó — Igazságokat manapság bizony a rohanó élet sokszor igazságtalanul mellőzi. Egyes mondásokat már el is felejtettünk <a szegénység nem szégyen). Éppen ezért úgy gondoltuk, korszerűsíteni kellene a modem korhoz a közmondásokat is. Hogy az előbbi példánál maradj unit: a gazdagság nem szégyen — ha nem kizsákmányolásból ered. Hát valahogy ígyl Úttörő munkánk szerény gyümölcsei közül néhányat ezennel át is nyújtunk olvasóinknak. Ne szólj szám. — ha nincs mit mondanom (értekezletre- járók figyelmébe). Ki mint vet — úgy kap munkaegységet. Sok lúd — virágzó termelő- szövetkezet. A hazug embert hamarabb utolérik — mint aki sohasem mond igazat. Rövid az élet — hosszú az értekezlet. Nem az iskolának — hanem az iskolában tanulunk. Addig jár a korsó a kútra — amíg nem jönnek a népi ellenőrök. Nyugtával dicsérd — a papot. Segíts magadon — az OTP is hozzájárul. Nincs ideges ember — csak vállalatvezető. Ki mint veti ágyát — any- nyi altatót szed. Amilyen az adjon isten — olyan a prémium. Gépkocsivezetők figyelmébe ajánljuk: lassan járj — tovább leszel szabadlábon. jnin-rmi-i***—r* ,IW Szerelmi tragédia a jégen ahol a Vállalat igazgatója tartotta a szalvétáit. Nem sokkal később Vencel bácsi hazatért Venezuelából, ahol valami tudományos kongresszuson vett részt. Hazatérése után kiderült, hogy Vencel bácsinak fogalma sincs, hogy hol, mikor és milyen kongresszuson vett részt, ellenben azt tudja, hogy Venezuelában hol árulják a legszebb szalvétákat. Ezt viszont sajnos nem méltányolták itthon kellőképpen, így Vencel bácsi enni kezdte a megnemértés keserű, de annál kisebb kenyerét. Amikor Matild néni meghalt gazdag örökséget hagyott hátra: 700 db egyiptomi szalvétát. Az osztozkodás sajnos jelentékeny vérveszteséggel járt. A barátságosnak induló családi tanácskozás után három súlyos és öt könnyebb sebesült maradt a helyszínen és soha sem derült ki, hogy a hangulatlámpán lógó lábszár kié volt. Gyanították ugyan, hogy a Rezsőé, de hiába faggatták, Rezső nem árult el semmit. A család tagjain előbukkantak a legszélsőségesebb emberi rossztulajdonságok, amelyek eddig rejtve maradtak. Ella néni fösvény lett, míg Alfréd mérhetetlen pazarlását — minden héten elhasznált egy szalvétát — még a kívülállók is fejcsóválva figyelték. Tíz évvel Micike rémtette után a család számszerűit a következő viszonyokat tükrözte: hat halott, négy elmegyógyintézetben, hét börtönben, kettő pedig szabad-, de annál gyengébb lábon. A hajdan virágzó Kajbingerekre az enyészet sötét leple borult. Sajátságos módon a börtönben lévő két Kajbinger egészen jól érezte magát. Reggelenként néhány perces üdítő torna után frissen, derűsen siettek dolgozni. A börtön műhelyében szebbnél szebb papírszalvétákat festettek. üllllllllimillllillllllilllllilllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiliilllllllllllllllllH A kecsi öl, butít és nyomorba dönt A kocsi fékezett s belőle Benő ugrott a nyakamba, akit már régen láttam; akkor sem mindig szívesen. — Ne vegyél kocsit! — támadt rám erélyesen. Kicsit tűnődtem. — Hát nézd, van ugyan most 20 forintom, de ha nagyon ragaszkodsz hozzá, hát nem veszek. — Egy hónapja vettem ezt a kocsit. Másnap megjelent Semsei és aszongya: Adjak neki kétszáz forintot. Mondom én: pont annyit? Mondja ő: Pont. Erre én: Nincs. De hiszen kocsid van — mondja Semsei. Éppen ezért — mondom én. Azóta gyűlöl és a múltkor leköpte a kocsim ablakát. Ez az incidens vezette be a kálváriámat. A harmadik napon Zsiga bácsiékat elvittem Celldömölkre, mert Zsiga bácsi reumás és nehezen lép fel a vonat lépcsőjén. A második hét elején pedig Gézát vittem Mátészalkára. Ö ugyanis megismert ott egy kislányt és kocsival akarta meglátogatni, mert úgy előkelőbb. Az úton teleköpködte tökmaggal a kocsit és nagyon vidám volt. Mátészalka előtt aszongya: Pardon, bátyám, lennél olyan kedves úgy szerepelni, mint magán- sofőröm. Kicsit csikorgattam a fogam, dehát már benne voltam. Apropó — mondta öt kilométer után — magázni foglak, mert úgy előkelőbb. Szóval az egész család el volt ragadtatva, a papától kaptam tíz forint borravalót, a benzint Géza elfelejtette megtéríteni. Aztán jöttek az apróságok. A feleségem azt mondta, hogy a kocsiba kabalaállat is kell. Mondtam, hogy illatból elég a kocsiba egy is. De ő hajthatatlan volt, vett kétszázért egy állatot, amely átmenet volt a nyúl, az orrszarvú és a hőscincér között és piros színű. Aznap nekimentem egy fának és hallottam, hogy a kabalaállat hátul torkasza- kadtából röhög. Aztán jött a tél és én találtam egy garázst a kocsinak háromszázért és százért vettem egy buszbérletet. — Minek? — Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a garázst Rákóczifalván találtam, én pedig Szolnokon lakom. Reggel szépen kimegyek a kocsimért, este pedig visszajövök. Aztán már mindenki elfordult tőlem. A borbély úgy találta, hogy a kocsihoz méltatlan annyi borravaló, mint amennyit gyalogos koromban adtam. Hallottam, hogy többszem közt részint fukar disznónak, részint büdös görénynek nevezett. Akkor már minden nap megátkoztam, a kocsit olyan átkokkal, melyekhez képest Ézsaiás átkai kiszámolásos gyermekversek voltak. Fogytam 3 kilót, magas vérnyomásom és rossz közérzetem van és rohanok... — Hová? — Cinkotára kell elmenni Rózsi néninek hársfateáért. — De előbb add kölcsön a húszast. «■ k e — f e Népszerű a szolnoki Tempó KISZ be. De sietősen, mert az any ósom fél 7-tor templomba noéííKj, MÉG MOST SEM KÉSZÜLT EL A SZOLNOKI SÁG VÁRI KÖRÜT VILÁGÍTÁSA — Én mér régen megmondtam öregem, hogy egy műhold fellövésével gyorsabban meg lehetett volna oldani. Ahogy a galambsportot elképzelem Sok as értekesiet (még mindig) Kovács kartárs! Kezdődik a nyultényésztőszakosz- tály élménybeszámolója, Szezonvége imMimiiiiimHiiiniuiiHmtmiiiHiiHiMmiiiiiiiHiHiiimiHiiiiimiMMHUiMiMimHimiiniiii Sí-autóbusz indul! a Mátrába — Ne siessen úgy Birkás úr. Csak fél 5-kor feldúl vi&s&ä a jkáun&fc.
