Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

6

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

I960. február 14.

Lukács Miklós:

Február

Február ködszámya surrog a fehér-gyapjas táj fölött, messziről — a hóbaejtett kisfalu csöndben füstölög, bő torkú fiúk karcolják — kertek alatt — kis tó jegét, szór patkójuk száz csillagot, szikráznak parti jegenyék.

Favágók jönnek az úton, hühülik fázó körmüket, pár kortyra, szájról-szájra jár szilvák ízével kisüveg, házvégén zúztnarás ágak közt, istállógőz gomolyog, lányok szép mosolyát őrzik jégvirággal az ablakok.

Ereszre a tél jég-lándzsás karma még föikapaszkodik, fészket rak alá maid fecske, nemsokára tavaszodik, gyermekkorom kis útjain gyöngyhullásban míg ballagok csordákét fölött kínvPoak álmot vigyázó csillagok.

Kulturális MOZAIK

A Magyar Néphadsereg szolnoki Helyőrségi Klubiának társalgótermében 1900. február 19-től 26-ig kiállítás nyílik a Vörös Hadsereg megalakulásának 42-ik évfordulója alkalmából „Négyszázéves Moszkva” címmé1. A kiállítás megtekinthető délelőtt 10 órától este 8-ig.

A klub február 20-án 21 órai kezdettel ünnepi műsorban emlékezik meg a Vörös Hadsereg megalakulásának 42. évfordulójáról.

A Szigligeti Színház a napokban kezdi meg legközelebbi zenés produkciójának. Kálmán Imre „Cigányprímás” című nagyoperettjének próbáit. A főszereveket Kávás Ágnes, Péter Gizi, Kom- póthy Gyula, Varga D. József és Mucsi Sándor alakítják. Az előadást Nógrádi Róbert rendezi, vezényel So- moss István.

*

A Ságvári Endre Művelődési Házban február 20-án vidám karnevált rendeznek, melyen fellépnek Pataky Ottilia. Kompóthv Gyula. Mucsi Sándor és Hámori Miklós.

•

Rövidesen megjelenik „A Kultúra világa” című öt kötetből álló mű harmadik kötete, amely az irodalmi és művészeti ágakat foglalja magában.

'foagifiány- iett a ídnifóm

Még élénken emlékszem arra a jelenetre, amely

egy régi tavaszi délután játszódott le nálunk. Valamilyen cikken dolgoztam az íróasztalnál, amikor a gép kattogásán gyermeki veszekedés, sírás zaja szűrődött keresztül. Átmentem a délutánra gyermekszobává kinevezett hálóba, hogy elsős lányom és két osztálytársa között igazságot tegyek.

Jól ismertem a gyermekleiket, mert amennyire a nagy sírás és a három kislány egyszerre előadott panaszából kivettem, azon vesztek össze, hogy melyikük apukájának szebb a foglalkozása. Az én lányom az újságírói pályát dicsőítette, Jutka, akinek vegyésztechnikus a papája egy illatszergyárban, a kölnivíz mellett kardoskodott. Klári még a mamáját is csatasorba vetette, mert az buszkalauz és az a legszebb foglalkozás.

Leültem és igyekeztem elmagyarázni, miért szép ma minden foglalkozás. Nagy figyelemmel hallgattak és félóra alatt legalább nyolc foglalkozásról kellett elmondanom, miért szép. A cikknek úgyis befellegzett, hát jóidéig együttmaradtunk még.

— Tessék máskor is bejönni, ha veszekszünk — ezzel búcsúzott Klári.

Közel hat év pergett le

azóta. Megnőttek a gyerekek. De cikkírás közben megint alkalmam volt hangos vitára felfigyelnem az elmúlt vasárnap délután.

— A Bokros Lali nem tanul semmit.

— Mi vagyunk az okai, mert állandóan csúfoljuk.

— Hogyne csúfolnánk, mikor állandóan lányokon jár az esze.

És így tovább. Bokros Lali tanulásának ügye, úgy látszik, közüggyé nőtte ki magát. Egyszeriben visszaemlékeztem Klári hat év előtti felhívására. Átmentem a szomszédba, szentül meggyőződve, hogy az igazságtételre ismét szükség lesz.

Benn zavart csend fogadott. A kislányok kerülték a tekintetemet és hiába szólítottam fel őket, némák maradtak, mint a sült hal.

— Tudod — mondta végül vonakodva Márta, a lányom — erről Inkább nem beszélünk. Osztályügy.

Azám, osztály-ügy. Hogy megnőttek ezek a gyerekek! Klárinak modern viharfrizurája van, Jutka olyan kényeskedőn lépeget, mint egy elsőbálos kislány, Márti meg olyan komoly és nagystílű, hogy alig ismerek rá.

Osztály-ügy. fiú-ügy. Hiába na, nagylány lett a lányom. Igaz, én se lettem fiatalabb.

Hernádi Tibor

Oláh Sándor

'S

feri'ódi kastély

ügy csillan elő az útkanyarban A fák közül mint fűben felejtett

Drága ékszer.

Elnézheted tízszer, ezerszer;

Nem telsz meg látásá öl soha.

Kapuját a rideg és szürke vasból Álmodta virággá a kovács;

Míg csengett az üllőn a kalapács Rózsát formált az izzó vastömegből.

Ha ott jársz, elmondják, hogy ekkor és ekkor A fényes és gazdag Eszte-házyak Építettek ennyi és ennyi évig.

Hogy ez a hatalmas épület félig Barokk és félig rokokó.

Megmutatják a muzsika házat Ahol Haydn zenélt. Az utat, ahol hó Helyett sóval szórták a követ.

_ Láthatsz virágszőnyeget,

'Nyírott bokrokat Sokat

De, hogy ki volt a kovács.

Meg az az ács,

A kőműves és a faragó;

Akik daloló

Nótáikkal az eget verték fel Míg épült a csoda palota;

Már nem tudja meg senkisem, soha...

Egy nagyszabású Petőíi-album

Békés István; PETŐFI MOM4BAN

A szerző nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a kép és szöveg erejével feltámassza nagy forradalmár költőnk alakját, idézetek és dokumentáló szövegek narrátori kísérőzenéjével lepergesse a mai olvasó előtt a költő rövid, de élményekben és színhelyekben hallatlanul gazdag életének filmjét. A félezernél több lapos nagy alakú albumból ennek az izgalmas vállalkozásnak az eredménye bontakozik ki. Szinte érzékelhető az a lelkes nyomozás, ahogy a Petőfi-rajongó újságíró-szerkesztő — mint az előszóban írja: ,,gyalog, szekéren, vicinálison, expresszvonaton, jeepen, autón, repülőgépen” Követi lépésről lépésre az országban ide-oda cikázó kölpert, látványokat, amelyek agyába rögződtek, hogy szavaiban majdan örök életre keljenek, felkutatni és úgy csoportosítani tájakat, személyeket, írásokat, ahogy azok valaha a költő életében koordinált egységbe illeszkedtek ..

Állapítsuk meg: a „nyomozás” kitűnően sikerült, s a nyomozás jegyzőkönyve: az album — a szerkesztő becsvágyához híven — valóban alkalmas arra, hogy újból felszítsa nagy tömegek érdeklődését a páratlan forradalmár költő iránt, akiben a szocializmus utján járó népünk újra magára talált.

Makay Gusztáv (A Köznevelés”-bő )

... TALLCS ENDRÉT, Shakespeare Othello című tragédiájában Jágó megszemélyesítőjét.

1945-ben végezte el a Színészegyesületi Iskolát. 1949- től 1954-ig a budapesti Madách Színház tagja volt, innen a József Attila Színházhoz szerződött, amelynek két éven keresztül volt tagja. 1957-ben a kaposvári Csíki Gergely Színházhoz került, majd a Fővárosi Irodalmi Színpadnál teljesített irodalmi nevelőmunkát. A Szigligeti Színház 1959-ben szerződtette és azóta a szolnoki közönség Callegari „Megperzselt lányok” című drámájából ismeri, melyben a rendőrfelügyelőt alakította.

— Melyek voltak kedvenc szerepei?

— Az „Aranyember” Krísz- tyán Tódora, a „Szentivánéji álom” Zuboly-a, a „Királyasszony lovagjá”-ban pedig Ruj Blas-t, a címszerepet játszottam. Szerepeim tárháza most egy újabb klasszikussal bővül: Shakespeare negatív hősével, Jágóval.

— Milyen feladatot jelent Jágó megformálása?

— Shakespeare drámáiban vezető szerenet eljátszani olyan élmény, amely egy színész életében nem minden nap fordul elő. A szerepek sokoldalúsága a nagy ernó- ciós jelenetek és a finom nüanszok váltakozása komoly felkészülést igényel a színésztől. Jágó, megformálásánál az. újszerűségre, a modern irányzatra törekedtem és hogy ez milyen mértékben sikerült, majd a leghiva- tottabb kritikus: a közönség dönti el.

... HEGEnüS ÁGNEST, Desdemona alakítóját.

1951-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. A budapesti Nenv-eti Színháznak vol1 tagja 1954- ig. majd néev éven keresztül a debreceni Csokonai Színháznál nyújtott kiváló művészi alakításókat. iNásztya, „Az éjjeli menedékhely”-ben, Ölvén a „Veszélyes forduló”- ban, Hippia „Az ember tragédiájáéban, továbbá a „Légy jó mindhalálig” Viola kisaszonya, a „Tacskó” Fran- cája ma is felejthetetlen emlék azok számára, akik láthatták.

Hegedűs Ágnes a fiatal színészgeneráció egyik tehetséges képviselője. Bár a Szigligeti Szír házhoz csupán ebbe - az évben került, a szolnoki közönség máris megszerette.

Olyan alakítás után, mint a szerencsétlen pólai menekült, Nadja, a „Megperzselt

Párkány László:

Megrontott szeretem

Komor Laci az újfalusi gépállomás vontató vezetője ■ összesűrűsödött boldogsággal nyitott rá a csendességre. Mögötte lépkedett asszonya és szemefénye Bálint Anna,

Frissen meszelt falak, vetett ágy, porcelán asztali lámplcskák várták a fiatalokat. Anna felgyülemlett sóhajban adta ki boldogságát:

— Szép, igazán nagyon szép. Ennyi rendességet még álmomban sem reméltem a gépállomás igazgatójától.

— Erre a lakásra már régen pályáztam. Még suhanc koromban, mikor ezek a falba épített téglák még a szentgyörgyi agyaghegy oldalában lapultak, segítettem kibányászni az agyagot, de még a hegyekbe is elmentem az öreg favágók közé, hogy minél több lakás legyen itt a gépállomáson. Éppen ezért Annuskám nyugodt lélekkel vetheted meg az ágyunkat, az álmunk is szép lesz anélkül, hogy megszámlálnánk a szoba sarkait.

Anna sorra vette a kis otthon tárgyait:

— Ezeket a kávéscsészéket Szokoli keresztanya hozta. A villany asalót Katona Feri a te brigádvezetőd. Nicsak ezt a bundasapkát ki adhatta, már nem is emlékszem ...

— Hát édesapám hozta.

w Igen, már tudom, mondta is: nesze fiam, hogy ne fázzon a füled azon a fránya masinán. A kék paplanok édesanyám ajándékai. Látod milyen selymesek...

Eddig jutott a nászajándék felsorolásában Anna. . Itt kedve összeomlott.

Laci értette miért. Leült az új ágy szélére, maga mellé vonta asszonyát és vigasztalta:

— Ne szomoritsd magad Annuskám! Majd kiengesz- telődik apád.

— Nem ismered te őt. Konok és hajthatatlan. Meséltem már, milyen cifra napokat éltem 14 éves koromban, amikor technikumba erőszakolt. Pedig nem nagy kedvem volt hozzá. Ma sem szégyenlem, hogy már az első félévben megbuktam. Én itthon akartam maradni a földeken, szerettem volna sokat kézimunkázni és férjhez menni.

— Ne panaszkodj, már bekötöttem a fejed, — tréfálkozott Laci, hogy elűzze Anna lelkére nehezedő szomorúságát.

— Mindenáron könyvelőt akart nevelni belőlem, hogyha ő nyugdíjba vonul én lépjek a helyébe. Már el is intézte az Űj Barázda elnökével. És te helyetted is Mikót, a taná stitkárt akarta nejéül.

— Asszony lettél. Komor László vontatóvezető legdrágább asszonya. Ebben megnyugodhatsz.

— Igaz telkemre mondom neked Laci, boldog vagyok. Csak fái, hogy ‘ apai áldás nélkül kellett felvenni a menyasszonyi fátylat.

— De édesanyád áldását adta rád. Különben is István bátyám csak a nevelő apád.

— Ttindegy az Lacikám, én édesapámként szerettem és szeretem ma is.

— Majd jóra fordul minden, de kérlek most vetkőzzél Annuskám. mert későre jár.

— De elfordulsz ugye?

— El én csak siess, mert nem szívlelhetem sokáig ezt a friss n meszelt falat... Hátranézhetek?

— Nem még Lacikám, igazán még ne... Tudod mit. számolj hangosan ötig, aztán megfordulhatsz.

Laci számolt:

— Egy... kettő... három... némi .. öt... S ekkor megfordult.

Annuska ott feküdt az ágyban, nylon hálóingén áttetszett testének ígéretes fehérsége. Laci agyán átzuhogott a vér, még nagy boldogságától megszédültén lehán- totta magáról ruháját, eloltotta a villanyt.

S míg szerelmes, becéző szavak röppentek bele a megdermedt csendességbe, az

ablak alatt hátborzongató nyivákolásba kezdett egy macika.

Anna felijedt.

— Jaj mi ez Lacikám?

— Valami kóbor macska, ne félj Annuskám... hol a kezed kicsi violám... Így, ölelj át csillagom.

A két erős földszülötte felcsapó hőhullámmal indult a szerelemnek.

Most meg rekedt kutya verte fel az érlelődő szerelmet. A kutya ott vicsorított az ablak alatt.

— Jaj istenem Lacikám, nincs nyitva az ablak? Beugrik a kutya.

— Megnézem.

Laci leszállt az ágyról, elbotorkált az ablakig, de az ablak zárai szigorúan fogták a rámát.

— Nincs ott a kutya Lacikám?

— Nem látok én itt semmit -zm.

— ''lyan nyugtalan vagyok nem is tudom miért.

— Itt vaoKo1,

gém. Ne félj melletted vagyok. Bújjál jól szorosan mellém, akkor nem félsz.

A szerelem újból erőre kapott és ott lobogott a frissen meszelt szobában.

— Kuvík-kuvik-kuvik... — vijjogott az ablak alatt egy madár.

— Halálmadár! Lacikám a kuvik itt kárál az ablak alatt.

— De a teremtő istenit, majd én utána nézek ennek a kupiknak.

Kapta Laci a csizmát, nadrágot és kiperdült a sötétségbe.

Anna reszketett a paplan alatt. Kisvártatva indulutos szófoszlányok ütötték meg a fülét. A hang ismerős volt, de minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy felfedje önmaga előtt a hang tulajdonosát. És mikor lihegve benyitott férje, kábult rekedtséggel kérdezte:

— Ki volt a halálkuvik?

— Izé... valami részeg csavargó.

— Nem találtad ismerősnek?

— Ismerősnek? Ugyan miket beszélsz Annuskám, miért háborgatna bennünket ismerős.

— Igazán nem tudod ki volt?

— Nem csillagom, nem tudom. Nyugodj meg Annuskám. Elzavartam a kuvikot s most már igazán magunk maradtunk. Add a kezed. Hogy reszketsz Annuskám. jéghideg vagv. Gyere szentem megmelegítelek.

A megrontott szerelem már nem kapott lángra. Anna a százszor Tvendlivcdott, csodát hozó éjszakát végig virrasz- totta és dermedt mozdulatlansággal függesztette szemét a sötét ablakrámára. M ér hajnalkáit is úgy érezte, hogy egy vádló szempár tekint o puha paplanok felé, hogy ki hunyjon a szobában a száz szorszév szerelem.

lányokéban, joggal várhatjuk, hogy az „Othello” Des- demonájával is kimagasló sikert arat.

A főpróbák ideje alatt kerestük fel a fiatal színésznőt, hogy mondjon néhány szót iegújabb szerepéről.

— Premier előtt nem nyilatkozom, mert babonás vagyok — hangzott nevetve a válasz, majd huncut mosoly villant szája szegletében, mikor hozzátette — írd meg ezt :s, ha tetszik.

Ahogy így állt jelmezben, vállára omló aranyszőke hajával, önkéntelenül arra gondoltunk: igen! Ilyennek képzeltük Desdemonát.

M. M.

SZERKESZTŐI

üzenetek

Többeknek: Ismét közöljük

hogy vers, elbeszélés, stb. kézirat megőrzésére és visszajuttatására nem vállalkozunk.

Bistey András Jászapáti: Szökés című elbeszélése nem kerül közlésre, mert mondanivalójává) nem értünk egyet. A Panna érdekes elbeszélés, azonban a cigánykérdést csak kerülgeti. — Emellett nem tipikus. Inkább az úgynevezett vadromantikát véljük felfedezni benne. Inkább saját élményeiből, a környező reális életből merítsen. Kerülje a szélsőségeket mind stílusban mind cselekmény-fűzésben.

Csuta La.iosné Jászberény. Verse — bár helyenként egyenetlen és verstanijag bizonytalan,' mégis — költői képalkotásban, az érzések őszinteségében és hevében olyan megkapó, hogy — amint azt látta is — az elmúlt vasárnap közlésre került. írással érdemesfoglalkoznia, verselési technikáját^ azonban tökéletesítenie kell. Prózai riportok, karcolatok, novellák s megírásával is próbálkozhatna. Lapunk irodalmi rovata szívesen ad esetleges beküldött írásairól bírálatot.

tő nyomait: „megkeresni- a köveket, amelyekre lépett, a tárgyakat, amelyeket keze érintett, pillantása végigse-