Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-11 / 35. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. február 11, Repülő művészedet — va^y repülőbombákat? Balul ütött ki az Eísenhowernek szánt Cape Canaveral-i „meglepetés” Még élénken emlékszem a fasiszta rádió bemondójának kegyetlen hideg hangjára: ,.A V—1 és a V—2 rakéták meg­torló tüze tovább zúdul Lon­donra”, — tajtékozta. Az­tán visszaemlékszem egy az­óta elporladt fasiszta vezér rikácsoló hangjára: „Ha kul­túráról hallok, a pisztolyok­hoz kapok”. Mindezek a gondolatok ak­kor jutottak eszembe, amikor az újságok örömteli közlését olvastam: szovjet—olasz kul­turális megegyezést írtak alá Moszkvában. Még nem ismer­jük az egyezmény részleteit, de annyi bizonyosra vehető, hogy élénk művész és tudóscsere, szovjet irodalmi művek olaszországi kiadása, olasz képzőművészeti alkotá­sok szovjetunióbeli bemuta­tása és egyéb hasonlók szere­pelnek az aláírt egyezmény­ben. „Az a meggyőződésem, hogy az Olasz Köztársaság elnöke realista politikus, aki határozottan állást foglal a vitás nemzetközi kérdések békés megoldása mellett” — jelentette ki Hruscsov elv­társ a fogadáson. Mi pedig nagyon örülünk annak, hogy a Szovjetunió kezdeményezte bölcs és reális politika ilyen szép győzelemhez vezetett. Mert nagy győzelem ez. Washington (TASZSZ). Az amerikai közvéleményt erősen aggasztja az amerikai kormánynak a leszerelés kér­désében elfoglalt álláspontja — írja Siskin, a TASZSZ washingtoni tudósítója. A kongresszus szónoki emelvényéről több amerikai szenátor bírálta a kormány politikáját. Hangsúlyozták, hogy amikor Hruscsov az ENSZ közgyűlésen javaslatot tett az általános és teljes le­szerelésről, az Egyesült Álla­mok hallgatását az egész vi­lág úgy értelmezi, hogy nem kívánja a kérdés megoldását, amely pedig létfontosságú az egész emberiség szempontjá­ból. — Az Egyesült Államok — mutatott rá Gore szenátor — az egyetlen atlanti hatalom, amely nem tűzte céljául a megfelelő nemzetközi garan­ciákkal biztosított teljes le­szerelést, nem terjesztett elő átfogó tervet a cél elérésére. Ez, úgy gondolom, szégyen­letes ránk nézve. Gruening szenátor kifogá­solta azt. hogy a kormány nem adott építő választ a Szovjetunió általános és tel­jes leszerelési javaslatára. Miután Gore szenátor a szovjet javaslatokat igyeke­zett úgy feltüntetni, mintha azok nem irányoznának elő megfelelő ellenőrzést, ezt az í'lítását Clark szenátor szük­ségesnek látta visszautasí­tani. Pusztító vihar Amerikában Hófúvás Olaszországban Róma. — Az újabb fagy­hullám dermesztő hideget ho­zott az egyébként napsütötte Olaszországba. A hófúvások zavarokat okoztak a közleke­désben, a nagy szélviharok és a hullámzás megbénítot­ták a kikötők hajóforgalmát. Chicago. — A Csendes­óceán partvidékét óriási ere­jű vihar söpörte végig. A ca- liforniai és az oregoni partok mentén tízméteres hullámok halászhajókat borítottak fel. vagy dobtak sziklának és nartmenti házakat rongáltak meg. Az immár harmadik napja dúló vihar helyenként árvizeket okozott és Squaw Valley-ben is veszélyezteti az olimpiai játékokat. A vihar­nak három halálos áldozata van. Több mint ezer emb> oedie hajléktalanná vált — (MTI} Azokban a repülőgépekben, amelyek Moszkvából Rómá­ba indulnak és azokban a gépmadarakban, — amelyek ugyanezt az utat visszafelé teszik meg művészek, tudó­sok, írók ülnek majd. Olyan emberek, akik tisztában van­nak az emberi kultúra nagy jelentőségével, akik az embe­riesség és a béke nagyköve­tei lesznek nemzeti és faji különbségekre való tekintet nélkül. És annak is örülünk, hogy ezek a repülőgépek nem halált hozó légi torpedókat visznek a gyomrukban, ha­nem művészi festményeket, könyveket, hanglemezeket. Annak a kultúrának a ter­mékeit és terjesztőit, amely­nek hallatán a fasizmus, az imperializmus csahosainak a pisztolyokhoz kell kapniuk. Hát csak ne kapkodjanak. Hála a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájának, egy­re többen lesznek a Gronchi- féle reálpolitikusok, akik vi­lágosan látják, hogy a repülő művészek, tudósok és tegyük hozá, józan gondolkozású ál­lamférfiak, lényegesein több boldogságot adnak az embe­riségnek, mint a repülőbom­bák és a hidrogéntöltettel el­„Ha a szenátor úr — mon­dotta — elolvassa Hruscsov beszédét, meggyőződhet ar­ról, hogy — mint Hruscsov mondotta — a teljes és álta­lános leszerelésre vonatkozó tervek megvalósításához kö­rülbelül négy esztendő szük­séges és hogy a leszerelés mindhárom fokozatához meg­felelő ellenőrzésre és felügye­letre van szükség. Morse szenátor szintén éle­sen bírálta az amerikai kor­mánynak a leszereléssel kap­csolatos álláspontját. „Véle­ményem szerint rendkívül sajnálatos, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében csak Hruscsov beszélt a leszerelés­ről — mondotta. — Cgy vé­lem, hogy az elnöknek már régebben meg kellett volna tennie ezt. Óriási lehetőséget mulasztottunk el. — No, no az túlzás. Csak az utolsók közötti. — De kérette magát. — Nem örvendtem annyi­ra, hogy egy-két szóra men­jek. — Jártak is magánál so­ka n. — De én mind kibeszél­tem őket. Vót nálam a ta­nácselnök. Meg hát sokan. Nálam járt Labéczi János. Az okosan szólt. Azt mond­ta: Nézzed szomszéd, aki azelőtt dologra termett, a csoportban is ég kezében a munka. Ott is megéli Vastag szájaszélével beha­rapja bajszát — Szántok éppen. Oda jön egy fiatalember: Bácsi maga nem teljesíti nemzet iránti kötelmeit. Megállók, aszon- dom: Hány éves? Feleli, 31. Nős-e, kérdem. Nahát nyúj­tom a kezem. Majd, ha a ke­resztelőre hív, belépek én is. Meghalt szegény. Hideg Ist­ván volt Fegyvemekről. Ül mellettem Kuncsorba utolsó belépője, akit nyakas embernek ismertek az átszer­vezés idején. — Attól félt, nem lesz ke­nyere? — Nem vagyok én gyerek- ember amig a két karom erő­ben, egészségben, semmi baj. Cape Canaveral (MTI). Mint már jelentettük, Eisen­hower elnök elhatározta, szerdán felkeresi a Cape Canaveral-i rakétakiröpítő teret és ott négyórás szemlét tart. Néhány órával az elnök megérkezése előtt Cape Ca- naveralben megtettek min­den előkészületet egy Atlas- .iiiiiiimiiiiiimmiimiiHHiiiiuiiiiHimiiiiiiii ESEMÉNYEK — sorokban — OTTAWA (UPI). Howard Green kanadai külügymi­niszter kedden kijelentette, hogy Kanada ellenez minden további nukleáris kísérletet. • AKKRA (UPI). Akkrában megkezdődött Ghana, Libéria és Guinea külügyi megbízott­jainak tanácskozása, * RANGÚN (UPI). A Bur­mái Unióhoz tartozó Karan állam több körzetében elren­delték a választások megis­métlését. Jelentések szerint ugyanis ismeretlen személyek megtámadták azokat a tiszt­viselőket, akik a szavazóhe­lyiségből elszállították az ur­nákat. Lövöldözés támadt, több urna megsérült és igen sok szavazólap megsemmi­sült. * LITTLE ROCK (Reuter— DPA). Az Egyesült Államok­beli Little Rockban szerdára ■irradó éjszaka ismeretlen tettesek génkocsikról bombát dobtak egy házra, ahol egy néger diáklány lakik. A me­rénylők célja ez alkalommal is az volt, hogy megfélemlít­sék a néger diákságot, s megakadályozzák, hogy né­gerek fehérekkel járjanak '■»öv jslrnláhfl. iiiiiiiiuiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Barcelonában le­tartóztattak egy köz' ismert spanyol írót Párizs (MTI). Barceloná­ban politikai okokból letar­tóztatták a fiatal spanyol író­nemzedék egyik legismertebb tagját, L. Goytisolo-Gayt. A 25 éves regényíró — akinek ,,Los Afueras” („A külváro­sok”) című regényét két éve irodalmi díjjal tüntették ki — írásainak bátor hangjával szerzett nevet nemcsak Spa­nyolországban, de Nyugat- Európában is. — Akkor? — Hosszú sorja lenne az életemnek. Ne is töltsünk vé­le időt. Mire a 13 holdat ösz- szekapartam, ráment a ke­nyerem java. Harmichatba vettem 4 holdat. Gyenge mi­nőségű. Egynyolcvan koro­nás. Azon voltam, hogy meg- állhassiak. Érti? Inkább érzem. A szívét akarná most elém tenni nagy őszinteségében; — Megállt? — Olyan voltam mint a holdvilág. Egyszer megtel­tem, másszor elfogytam. Széles arccsontozaton pi­roseres bőr feszüL — Most már jó volt. Nem kellett árendát fizetni, épít­kezhettem, ültethettem fát. A fiam születésének örömére gyümölcsöst telepítettem. Jól terem, megmaradt háztáji­nak. A kabátja csupa gabona­por. Magtárban dolgozik; — Napi 150 mázsa alá fek­tetem a vállam. De nem te­hertétel nekem ha meg kell mozdulni. Mocorog a lóca alattunk. — Már megkövetem, hogy így tudjuk csak leültetni tsz­ünkben. Minden szék foglalt oda­benn Zárszámadás után nagy a forgalom; rakéta kiröpítésére. Már be is gyújtották a rakétát, ami­kor a hajtóműben hiba mu­tatkozott, úgyhogy a rakéta nem hagyta el a kiröpítő tor­nyot. A másik kísérlet, ame­lyet egy Thor-típusú rakétá­val hajtottak végre — a je­lentések szerint — a rakéta célbatalálásával fejeződött be. A jelentés szerint nem kö­zölték, miért vallott kudar­cot az Atlas, amelyhez — ír­ja az UPI — „az Egyesült Államok a Szovjetunióval ví­vott világűrversenyében a legnagyobb reményeket fű­zi”. A kudarc megdöbben­tette az amerikai tudósokat és rakéta-szakértőket. N. Sz. Hruscsov ázsiai útja Hírmagyarázónk írja Tegnap tudatták a hírügynök­ségek, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nöke és kísérete elindult ázsiai kőrútjára. Az utazás során el­látogat Indiába, Indonéziába, Burmába és Afganisztánba. A szovjet miniszterelnök tehát olyan országok vezetőivel talál­kozik látogatásai folytán, me­lyeknek népe a közelmúltban rázta le a gyarmatosítás igáját. Az utazást világszerte, de kü­lönösen az érintett országokban nagy érdeklődés előzi meg. — Praszad India elnökének szavait idézve, a szovjet kormányfőt a béke követeként várják a már említett országok népei. S az indiai elnök szavai nem a politikus udvariasság szóla­mai. A Szovjetunió már eddig is sokat tett annak érdekében, hogy a gazdaságilag elmaradott országok gyors léptekkel halad­janak a nemzeti ipar megterem­tésének útján. Például két vízi- erőmű s egy nagy kiterjedésű víztároló is épül Afganisztánban a Szovjetunió közreműködésé­vel. Jelentős támogatást nyújt a szovjet kormány Burmának is ahhoz, hogy mielőbb megteremt­hesse önálló nemzeti iparát. Semmivel sem jelentéktele­nebb az a segítség, amelyben In­dia részesül. S ha már a jelen­tőségnél tartunk, tegyük hozzá: az önzetlenül nyújtott baráti se­gítség úgy történek, hogy köz­ben semmiféle hátrányos felté­telt nem szab a szovjet kor­mány, egyedül az a gondolat vezeti, hogy az említett orszá­gok mihamarabb felszámolhas­sák a gyarmati függőségből származott lemaradásukat. Az előbbi gondolatból kiindulva nyilatkozhatott így Djuanda, az Indonéz Köztársaság első mi­nisztere: ez az utazás jó alkal­mat teremt eszmecserére sok fontos kérdésről, különösen a két ország kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatainak problé­máiról. — Maga mennyit kapott? — Hát új évig vagyunk kifizetve. Kezdtem novem­ber 23-án. Kaptam három mázsa tiz kiló búzát. Tizen­öt és fél kiló cukrot. Negy­venöt kiló herelisztet. Negy­ven kiló árpát. Hetvennyolc kiló kukoricát. Meg aztán ezerhatszáz harminc forint készpénzt; — Elégedett? — Naponta több, mint 100 forint. Nem mondom, az csak elég. Várja, hogy faggassam. A váltságnak meg nem szólalna anélkül. — Mennyi idős maga Fa ragó bácsi? *— Pár hónap híján ötven­nyolc esztendős. De biztatás­sal vagyok arra az időre is, ha elfogy az erő, egészség. Azt mondták eltartanak. — Mégis meddig szeretne dolgozni még? — Csak addig, amig bí­rom. Én nem engedem, hogy más zsákoljon helyettem. — Hívtak könnyebb munkára, de amig a járőrtáska tele van... — Mivel? — Pótfej adagot is tesz a feleségem. Meg van nekem termoszom. — Tejnek? látott repülő rakéták. — ht — .......................................................................... Am erikai szenátorok bírálták a washingtoni kormány álláspontját a leszerelés kérdésében Mert Hruscsov elvtärs ázsiai útjának valóban ez a célja. N. L AMI HZ ESEMENYEK MiiGÖH V1N Gronchi moszkvai útja Ma utazik el Moszkvából Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke. Bár lá­togatásának végleges mérle­gét csak az elkövetkező idő­ben lehet megvonni, az olasz államfő látogatásáról máris megállapíthajuk: hasznos és eredményes volt, akár a szov­jet-olasz viszonyt, akár a nemzetközi helyzet egészét tekintjük. Érdekes módon ezt a tényt fényesen bizonyítják — a látogatás előzményei. Gronchi ugyanis nemcsak fél évszázad óta az első olasz államfő, aki az ország terü­letére lén, hanem egyedül az első nagytekintélyű, jelentős rangú nyugati államférfi, aki idén Moszkvába érkezett. Emlékezhetünk rá:^ tavaly ugyanebben az időpontban látogatott a Szovjetunióba Macmillan angol miniszterel­nök és ezzel megindult a nemzetközi enyhülés folya­mata. >ely végül Hruscsov amerikai útjához s az idén májusba . sorrakerülő csúcs- értekezlethez vezetett. Gron­chi szerepe természetesen más, de upvancsak kapcso­latos a nemzetközi enyhülés­sel. Az utóbbi időben ugya- rmind több jel mutatja, hogy a hidegháború erői t -en a ‘’agyos télen támadás­ra indultak a Camp David-i szélién et’en, szaporodnak a harcias nyugati nyilatkoza­tok, snyes agyai ágyúit nyu- g '-érne* politikusok ismét nagys—bású mozgósítási — illetve ennek logikus folyta­tása! ' *: kiürítési tervet ké­szítenék — s akadnak poli­tikusok, akik már nyíltan a csúcskonferencia meghiú­sítására törekszenek. Ebben a helyzetben Gron­chi t'+^atása azt is j"’' *i, Tgy a tárgyalások, a békés egy - 's mellett élés szelleme tovább él, hogy a népeik sor­sáért leginkább felelős állam­férfiak találkozásai folyta­tódnak. A „csúcsdiplomácia” nemhogy érvényét veszítené, hanem éppen ellenkezőleg, még nagyobb szerephez jut. Ezt természetesen tudják a n-r- atközi feszültség lovag­jai: éppen ezért mindent el­követtek a köztársasági ek.ök útjánr’- meghiúsítására. Ka­por jött számukra, hogy az eredetileg kitűzött januári ii " . C chi bete­gedett. A Vatikán egyik bí­borosa Ottavianl, a római Santa Maria Maggiore temp­lomban prédikációjában nyíl­tan támadta az elnököt és az utazás ellen szállt síkra. Ez azért is meglepő volt, mivel Gronchi a kereszténydemok­rata párt egyik legismertebb vezetőjeként került a köztár­sasági elnöki székbe Rómá­ba sietett Adenauer kancel­lár is, aki a maga részéről arra igyekezett rávenni az elnököt, hogy Hruscsovval folytatott megbeszélésein tá­mogassa Bonn merev állás­pontját a nyugatberlini kér­désben. Mint az olasz polgá­ri sajtó egyöntetűen megál­lapította: a bonni kancellár­nak nem sikerült elérnie célját Gronchi elutazott Moszk­vába, hiába retteget az olasz jobboldal amiatt, hogy ez esetleg Hruscsov olaszorszá­gi viszontlátogatását vonja maga után. Gronchi, aki az egyik legszélesebb látókörű, a belpolitikában sem szélső­séges jobboldali, hanem in­kább a balközépre támaszko- kodó megoldást kereső olasz politikus, nem riadt vissza a rémülködő polgári sajtó aggo­dalmaitól. Nem riadt vissza, mert reálpolitikus létére azt vallja, s ezt el is mondta Moszkvában: A Szovjetunió is Európához tartozik, s an­nak legnagyobb állama. Bár ez eléggé kézzelfogható igaz­ság. sokan vannak még Olaszországban és másutt is, akik tagadni szeretnék. S a másik dolog, ami Gronchit vezérelte: az a tudat, hogy a Szovjetunió békét akar, te­hát itt az ideje a nézetelté­rések negyven esztendeje után megkeressék mindazt, amiben a két állam egyetért S ezt bizonyítja a látogatás tiszta ténye is. Az egyre jelentősebb ke­reskedelmi kapcsolatok után Gronchi látogatása — s e* a jövőben dől el — a szovjet— olasz politikai kapcsolatok megjavításának is kiinduló­pontjává válhat. Ez pedig — mivel egy NATO-állam • a Szovjetunió kapcsolatáról van szó, sokban hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhü­léséhez is. —baracs — — Citromos teának. Szóval még tíz év. — Aztán jöhet a nyugdíj. — Ha megérdemlem. De en nem tétlenkedek akkor se. Három holdat az édesany­jától kapott. Attól vált meg nehezen. Még bele is betege­dett. Kérdezem tőle: — Ha most feltennék a kérdést, mit választ a tsz-t, vagy a tizenhárom holdat, mit csinálna? — Nem férnék én attól se* ■— A tizenhárom holdat? — Abba már több időt el­töltött em. — Amellett maradna? —. Egymagám már csak azért se, hogy mutogassanak itt nevetségnek. Köpcös, jókötésű ember ez a Faragó Bálint. — Most, hogy látja a tsz jövőjét? — Lehetne itt sokmindent csinálni, ha még többen ten­nénk. Még sok ember nem­törődöm. Pedig maga alatt vágja a fát. — ö is ebből részel, — igaz? <— Bizony-bizony; — Akkor Bálint bátyám el Is búcsúzunk Hamiskás fény villan kék mély szemében. *— Megálljon, a legfonto­sabbat azért csak nem mond­tam el. — Ki vele. — Hát azt tudja-e. hogy megmérekeztem november huszonharmadikának regge­lén. Mi cé'ből? — A többiek is nevettek. Mindenki kinevetett Mon­dom ez a legfontosabb. Ak­kor nyolcvanegy kiló vol­tam. Minden héten megmé­rem magam. Én is nevetek. *— Nyolcvanhárom kiló va­gyok kérem. Jegyzem, hiszen ez a leg­érdekesebb. — No eddig maga kérde­zett, most meg feleljen^ — Tesséki •— Honnan talált rám? — A legutolsó belépőt ke­restem. Azt mondták maga volt. De már az első mun­kássá lett. — Ezt mondták? Nézze, engem a család köte'ez, két neveletlen gyermekem van. De nagyon jól esik, ha elé­gedett velem a nagy csalá­dunk. • Földes Lajossal, a községi tanácselnökkel talá'kozom: — Faragó Bálint? Látom hétfőn kis csomag a bicikli kormányon. Kérdem, hová- hová. Kevibe, disznótoros kós­tolót visz az édesanyjának. Balogh Pistának a raktáros­nak mondom. — Bejelentette-e? — Be? Még a vejét is el­küldte maga helyett. Ilyen ember kellene sok. Magam Is beszélek Balogh Istvánnal: — Keresi a munkát. Egy­gyel, ha meg van, úgy tesz: Na István, mit csináljak még? Borzák Lalos Első beszélgetésem Kuncsorba utolsó belépőjével

Next

/
Thumbnails
Contents