Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

1960 január 13.

SZOLNOK MEGYEI NlPLAP

3

Bátran, de meggondoltan

— Ankét a Népszabadság szerkesztőségében —

Január 11-én, a Népszabadság szerkesztőségében anké- tot tartottak, az ország minden részéből egybegyült tsz-elnökök, mezőgazdasági vezetők részvételével. Szolnok megyéből öten mentünk: Horváth Imre elvtárs, a megyei pártbizottság ' titkára, Ungor Tibor a szolnoki. Árvái István, a jászberényi járási pártbizottság titkára, Lázár elvtárs, a jásztelki Tol- buchin Tsz elnöke és e sorok írója. Az ankét a szövetkezeti gazdák termelési érdekeltségének fokozását, a lehetőségeket és az ország különböző tsz-eiben már alkalmazott, ezzel kapcsolatos módszereket tárgyalta.

Hallottunk figyelemreméltó. nagyon hasznos elgondolásokat. Olyat is persze, amit csak nagy fenntartással lehetne elfogadni, azonkívül néhány olyan módszert, amelynek alkalmazása összeférhetetlen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás elvével. Ösz- szességében azonban sokat tanultunk, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben. S aki a felszólalásokat végighallgatta, könnyűszerrel megállapíthatta, hogy nemcsak nálunk, Szolnok megyében, hanem országszerte keresik, kutatják a több termés elérésiének módját, eszközét. Ennek nem elsődleges, de lényeges része a tagok érdekeltségének fokozása. Vagyis az az elv, hogy csak az kapjon a közösségtől, aki ad és annak megfelelően, amennyit ad a közösségnek. Ez a törekvés jó és egészséges. Természetesen csak addig, ameddig nem megy a szocialista gazdálkodás rovására. A tagok érdekeltségének fokozása semmiképpen nem lehet valamiféle részes művelés. S ezt elsősorban és mindenekelőtt szem- előtt kell tartaniuk azoknak a t§z-vezetőknek. akik e kérdés kidolgozásával foglalkoznak.

Figyelemreméltó ' olt a tótkomlós) Haladás Tfez elnökének ismertetője. A Haladás Tsz gazdái sajátos viszonyaiknak megfelelően megtalálták az érdekeltség fokozásának náluk legjobban bevált módszerét. Maga az elnök hangsúlyozta azonban, hogy az, amit ők csinálnak, nem valamiféle minden tsz-re ráhúzható és üdvözítő módszer. Nem. Náluk bevált, nem biztos azonban, hogy ugyanúgy más tsz-ben L be,rÄ1ik. A Haladás Tsz-beu minden jövedelemrészesedésnek alapja a megtermelt termény és termék. Ez szabja meg a szövetkezeti gazdák jövedelmét, részesedését.

Évek óta alkalmazzák. Korábban — mondotta a tsz elnöke — a jó, a "ondos és a rossz, hanyag munka különbsége n_.n tűnt ki. Nagy volt a munkaegységhajhászás. Előfordult, ho"v egv-e^v tsz-tag a cukorrépát rosszul egyelte. „Előrelátóan” kevés növényt hagyott, a tőszám csökkent az alapos ritkítás következtében és mindezt azért csinálta, hogy gyorsabban haladjon a kapálással, persze gyorsan haladt a szedéssel is, munkaegysége szaporodott, csak éppen a termelés rovására. Ugyanakkor azoknak a kárára, akiknek nem volt szívük uí ilyen hanyag, rossz munkához. Ez az állapot ma már megszűnt, mindenkinek érdeke a gondosság, a pontosság, mert á megtermelt métermázsáknak megfelelően írják , a munkaegységet. Egyébként igen érdekes, hogy a vezetők még a brigádvezetők is. aszerint részesednek, hogy az adott területen miből mennyit termeltek.

A tótkomlósiak módszere nem rossz. Viszont hiba lenne mechanikusan egy-egy terület. község, vagy város helyi adottságát figyelmen kívül hagyva alkalmazni. A tótkomlósiak módszeréhez nagyon hasonlít a nagykőrösi Szabadság Tsz-ben alkalmazott rendszer, a tagok érdekeltségének fokozására. „Azt tapasztaltuk, hogy mióta több gondot fordít nk a tagok érdekeltségének a fokozására.

azóta rengeteg családtag vesz részt a közös munkában” — mondotta Kosa Sándor, a nagykőrösi Szabadság Tsz elnöke, s hangsúlyozta, azonban, hogy nálunk mindennek alapja a terv. Ebből indulnak ki. amikor premizálnak.

Az ankéten jelenlévők között akadt olyan is, akinek a felszólalásával és a náluk alkalmazott módszerekkel semmiképpen nem lehet egyetérteni. Így az egyik tsz-elnök arról beszélt, hogy ők nem kötik semmiféle tervszámhoz a kapásnövényeket, hanem a megtermelt mennyiség bizonyos százalékát a tag valamiféle prémiumként megkapja. Állították, hogy ez is ösztönző, mert mindenkinek érdeke többet termelni, hiszen ha több lesz az össztermés, abból több részesedés jut. Ez a módszer nem jó. Nem alkalmas arra, hogy a nar- üzemi adottságokat tervszerűen és következetesen kihasználják a szövetkezeti gazdák.

Sokat beszéltek a jelenlévők a munkaegység forintosításáról, vagyis az elvégzett munka értékének forintban való kifejezéséről. Egyébként ezt sikerrel alkalmazzák évek óta a jásztelki Tolbuchin Tsz-ben. A tetétleni Hunyadi Tsz elnöke és még mások is hangsúlyozták, nagyon fontos megtalálni az egye.ilősdi kiküszöbölésének módját. Erre sincs recept. A tetétleni Hunyadi Tsz-ben ugyanis az elmúlt évben volt olyan szövetkezeti gazda, aki adott területről 60 mázsa kukoricát termelt gondos, lelkiismeretes munkával. Ugyanakkor akadlak hanyag emberek, akik hasonló adottságokkal rendelkező földterületről mindössze 30 métermázsa kukoricát takarítottak be. Ugyanannyi munkaegységet kaptak, mint a jól dolgozók és nyilvánvaló, hogy ehelyett inkább büntetést érdemeltek volna. Ilyen szempontból is nagy jelentőséggel bír a premizálás, a terven felül termelt termékek bizonvos százalékának elosztása jutalomképpen.

Ezt a jutalmazást úgyszólván mindenütt más és más módon oldják meg azok. akik az ankéton felszólaltak. Nagy a tarkaság és nagyok a végletek, jó vagy rossz vonatkozásban. Számunkra, Szolnok megyeiek számára talán legközelebb áll az a módszer, amelyről Szabó István elvtárs, a nádudvari Vörös CsilOktóber a nagy fellé'egzés hónapja volt itt: teljesen .átállt” végre a gyár, a műhe- nelyükön állnak a gépek, melyeknek ,ó- része teljesen új és modern. Gorzás Lajos, aki műszaki vezető itt a volt Kisújszállási Ládagyárban, így beszélt erről:

— Hát igen, a régi név már csak félig-meddig igaz. Gyárnak gyár vagyunk, de inkább asztalok, hoked'i és játék, mintsem ládagyár. A ládakorszak megszűnt.

— Mondjon valamit az .Átállásról” — kértük Gorzás Lajost.

— Először a vezető képzésére került sor. Dóba László például, aki művezető, a budapesti Jópajtás KTSz-'oen tanulmányozta a játékgyártást. majd Szegeden. Azután faesztergályosok, festők jöttek hozzánk tapaszta’a'cserére míg végre beindult a játékrészleg tizenkét fővel Ám, az itteni létszám még ebben a negyedévben 120-ra növekedik, s újabb faipari gépeket is kapunk. A szakmai továbbképzés szintén tovább folytatódik.

Horváth Ferenc főkönyvelő mosolyogva újságolta:

— Anyag és munka bőven van, Tizenegymillió forint az

lag Tsz elnöke beszélt, ö is egyetértett azzal, hogy a jövő útja mindenképpen a szövetkezeti gazdák érdekeltségének a fokozása.

Termelőszövetkezetükben 6

esztendő óta állandóan 42 forint egy-egy munkaegység értéke. A részesedést tehát teljesen függetlenítették .az időjárástól és más tényezőtől. Megteremtették az alapját annak, hogy a 42 forint minden évben fix. Ennek egyik — hangsúlyozom, nem a legfontosabb — csak egyik tényezőjeként a náluk bevált premizálást említette Szabó István elvtárs. A Vörös Csillag Tsz-ben csak a cukorrépát és a kukoricát premizálják, kukoricából a megtermelt mennyiség 20 százalékát, cukorrépából 10 százalékát kapják a tagok, illétőleg a növénytermelők, munkaegységen felül. S az eredmény: cukorrépájuk 9 esztendős átlaga 201 métermázsa kataszteri holdanként, 1959- ben pedig kukoricából 930 holdon 37.8 métermázsa volt a kh-kénti átlagtermés. A nádudvari Vörös Csillag Tsz rendszerével érdemes közelebbről megbarátkozni (a Szolnok megyei Néplapban rövid idő múlva leközöljük részletesen a Vörös Csillag Tsz-ben alkalmazott módszert.) Az is igaz azonban, hogy azt sem fogadhatjuk el kritikátlanul és fenntartás nélkül.

Általában azt a tanulságot vontuk le a Népszabadság szerkesztőségében rendezett ankét anyagából, hogy bátran, de azért nagyon meggondoltan foglalkozzanak tsz- vezetőink ezekkel a kérdésekkel. Nem lehet és nem szabad elvetni a munkaegységet, mint a munka mérésének eddig legjobban bevált eszközét. Legfeljebb kiegészíteni a már meglévő formát, még több tartalommal megtölteni. Különösen figyelemreméltó ezzel kapcsolatban az. amit Tömve elvtárs elmondott az ankéton. Nevezetesen a tagok érdekeltségének a fokozása hasznos és jó dolog. Nem csodaszer azonban egyik módszer sem. első és legfontosabb a jó terv, a tagok szorgalma és a körültekintő alapos vezetés. A Szolnok me gyei tsz-vezetők azt tartsák tehát szemelőtt, amit ez esetben a józan ész diktál.

idei terme'ési tervünk, s egész évi árunknak „fix” mar a piaca is.

Hogy mit jelentenek ezek a szavak, bizonyítják a hatalmas deszka és rönkhalmok is az udvaron, amelyek arra várnak, hogy fényezett asztal, hokedli s játékárú legyen belőlük 140 dolgozó ügyes keze nyomán. De az ügyes kézre elsősorban a nagyszerű gépek kezelésénél van szükség. Vagy 60 darab modern faipari gépe van a faipari válla'atnak; szalagfűrészek, korong és szalag- csiszolók, hosszlyukfurók, félautomata faesztergapadok, marógépek, vas1 a go'ók, — amelyek egyszerre gyalulják a deszka két oldalát megfe- 'elő méretre.

Fiatal lány és fiú áll az egyik korongcsiszológép mellett. A hokedlialkatrészeket csiszolják, a gép alatt pedig ál'andóan szaporodik a lisztszerű fűrészpor. De jut ebből a levegőbe is.

— Sokszor alig látszanak ki a porból — mondja a műszaki vezető, — Most foglalkozunk egy porelszívó berendezés konstrukciójával, szeretnénk ezt a problémát mr előbb mego'daní.

Miniatűr konyha és szobabútorok, kicsi és gyermek- viszonyLatban „nagy” sportKisú {szállási kukorica

Szokás mondani, a név kötelez. Ez igaz. De ebben az esetben nemcsak a név számít — bár az is nagyon sokat —, hanem az, mi van. Egyébként Kisújszállás termelőszövetkezeti városról lenne szó, arról a városról, amelyiknek dolgozó parasztsága annakidején, esztendőkkel ezelőtt elsők között választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját. Arról a városról, amelynek szövetkezeti gazdái számtalanszor, nagyon sokszor bebizonyították, hogy valóságos csodákra képesek.

Régi, sok esztendős nagyüzemi tapasztalatokkal rendelkező tsz-ek működnek a városban. A vezetők is olyan emberek, akik nem ma, hanem évtizeddel ezelőtt kezdték a határt, az embert formáló nagy munkát. Meglepő hát hogy a 30 mázsás mozgalom éppen Kisújszálláson mostoha. Néhány nappal ezelőtt a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályára beérkeztek a jelentések a járásból és a városokból. Ebből meglepődve tapasztalták, hogy Kisújszálláson még mindössze 367 holddal csatlakoztak a 30 mázsás kukorica- termesztési mozgalomhoz. Utolsók. Minden más járás és város megelőzte őket. Még az a járás is — a jászberényi —, ahol lényegében a dolgozó parasztok ezrei csak most kezdik a nagyüzemi gazdálkodást, ötezerhat- száz hold kukoricával neveztek be eddig a 30 mázsás mozgalomba. A szolnoki járás tsz-ei 6 ezer 500 holddal, s Kisújszállás jelentett 367 holdat.

.1960 az ötéves terv megalapozásának esztendeje. Ezt jól tudják és sokszor elmondják Kisújszálláson is. S ugyanakkor milyen nagy a különbség a szó és a tett között, ha a 30 mázsás mozgalmat vesszük alapul. Szinte valószínűtlen, hogy e nagymultú szocialista város ennyire elmaradt. Inkább azt tételezi fel az ember, hogy az a jelentés, amit a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályára küldtek, pontatlan és nem fedi a valóságot.

Sz. P.

Az egyesülések következtében jelenleg 288 tsz működ k

Szolnok megyében

Az elmúlt hetekben több kisebb termelőszövetkezet egyesült, s így számos községben egy, vagy két nagy rpezőgazdasági termelőszövetkezet működik. A tsz*ek száma Szolnok megyében jelenleg 288 és a 72 ezer 66 szövetkezeti gazda 626 ezer 828 kataszteri hold földön munkálkodik. Az egyénileg dolgozó parasztok száma nap, mint nap csökken, legtöbb .községben már mindenki be- 'épett a tsz-be, s a megye területén már csak mindössze néhányszáz egyénileg dolgozó parasztot tartanak nyilván.

babakocsik, négyrészes favonat, szekrény három ajtóval, gyerekhinta, játékteknő, páddal felszerelve — ez volt ,.villám”-'eltárunk eredménye, amit a játékrészlegben végeztünk. Modern bútordarabok ezek, praktikusak, szépek, kedves, hangu'atos szír nézéssel, harmonikus formai megoldással. Az öröm mellett — amit majd bizonyara szereznek az apróbb korosztálynak ezek a játékbútorok, — ízlésformáló, játszva nevelő szerepük szinten tagadhatatlan.

Viszont baj van a szárítás műveletével, akár a gyerekjátékokról, akár a hokedliről, akár asztalról esik szó. Igen még egy új szárítóberendezés kellene, csak ez oldhatná meg a prob'émát. A vá’lala'nak ezt az óhaját indokoltnak tartjuk, akárcsak a nagybajuszé Boncé Il'és bácsi szavait.

— Kérem, én itt fűtő vagyok. Két kazánom van és mégiscsak egy. A másik ugyanis rossz, s éppen a nagyobbik teljesítményű. Emiatt aztán nemcsak a dolgozók fáznak sokszor, hanem az árú, illetve annak szárítása is nehézkes. Szóval a szárításhoz kellene a másik kaSz. P.

z

„látckocsBáab an“ j “uk

Újítsuk (e! a pa'roaálási szerződéseket

Aki egy kicsit is figyelemmel kiséri megyénk mező- gazdaságának alakulását, — helyt ad annak a megállapításnak, hogy manapság a beszéd helyéit egyre inkább a tettek lépnek előtérbe. Egy évvel ezelőtt agitátoraink lelkes tábora szívre, észve egyaránt hatva vázolta a paraszti jövendőt. Most itt az ideje, hogy az akkori perspektíva kézzelfogható valósággá váljék. S ez a munka a nehezebb.

A mezőgazdaság fellendítése, az új tsz-tagok boldogulása érdekében el kell érnünk, — hogy senki ne várja tétlenül, hogy mi lesz szövetkezetéből, hanem idejében ismerjék fel; olyan jövedelmező lesz a gazdaság, amilyenre saját maguk alakítják. Ez persze szívós, állhatatos politikai munkát kíván, S mindjárt felvetődik a kérdés: kik végezzék ezt? Magától értendő, hogy elsősorban a mezőgazdaságban do'go te

párttagok, s azok a párton kívüliek, akik nyitott szemmel járnak a világban, sokat tapasztalak, őszinte meggyőződésből következetes hívei a szövetkezeti gazdálkodásnak.

Mellettük azonban — a közelmúlt tanulságai is ezt bizonyítják — nélkülözhetetlen szükség van a munkásosztály határozott fellépésére, az üzemek buzdító szavára, — hasznos segítségére. S elsősorban nem gazdaságii, hanem po’itikai téren. Mindenekelőtt azt kell elérni, hogy az új szövetkezeti gazdák magabiztosak, kezdeményezőkészek legyenek, merjék hagy fába vágni fejszéjüket. Most, a tervkészítés időszakában különösen fontos ez. A munkásosztálynak van tapasztalata ebben. Tavaly például jóval magasabb volt megyénk üzemi terve, mint egy évvel korábban, mégis jelentős túlteljesítésre tettek vállalásokat. Az eredmény: több mint 70 millió forint ér'ékű ipari termék terven felül. Ha ilyen szép eredmények születnek az iparban, a megszokottnál, az eddigi át ágnál jóval többet lehet pro- duká'ni a mezőgazdaságban is, hiszen mindenhol az .embereken múlik minden. Csak az kell. hogy lássák a jövőt, bízzanak ügyünk győzelmében, s fáradha’atlanul munkálkodjanak érdekében.

Éppen azért jó hí az üze- most, a látszólagos téli tét'enség idejen is bekopogtatnak a tsz központokba, s okos szóval oda- ha'nak: olyan terveket készítsenek a szövetkezeti gazdák, melyeknek valóraváltá- sáért érdemes küzdeni. Küzdeni, s nem azt várni, hogy az állam súlyos milliókat áldozzon i'yen létesítményekre is, melyeket a szövetkezetek kel'ő körük" érintéssel és szervezéssel saját maguk Is fel tudnak építeni. Úgy is kifejezhetnénk ezt: megtanítani önállóan járni az új szövetkezeti gazdákat. Persze ez

korántsem jelenti azt, hogy egyáltalán ne számítsanak állami támogatásra. Ahol erre múlhatatlanul szükség van, segít az állam. Itt inkább arról van szó, hogy öntevékenyek legyenek, s ne mindent az államtól várjanak.

Mindehhez őszinte, nyilt beszéd szükséges a gyáriak részéről is. Emellett azonban látni kell: a politikai nevelőmunkára van u-yan égetőbb szükség, de elkel a szakemberek nyújtotta anyagi támogatás is. Az idén például 17 ezer holddal növelik megyénk öntözött földterületét. E fontos munkák zöme még hátra van, márpedig közismert, ho=y az öntözőcsatornák építésére, gátak emelésére tavasszal már nem sok idő lesz. Munkásainknak azt kellene megértetni az új tsz-tagokkal. hogy hiába a szép cél, a nagy terv, ha megvalósításáért nem használunk ki minden időt. Márpedig az öntözőrendszer bővítésének eddigi gyakorlata erre vall. Ezért kellene üzemeink képviselőinek gyakoribb vendégnek lenni a szövetkezeti portákon.

Nincs olyan terület, ahol kisebb-nagyobb dologban ne tudnának közreműködni. A szolnoki járásnak például mintegy félmillió árubaromfit kell az előzetes elképzelések szerint az idén leadni. Ugyanakkor férőhely csak néhány tízezernek biztosított. A gyárakban fellelhető hulladékanyag felhasználásával sokat lehetne ezért tenni. Bizonyítja ezt a Mezőgépgyár kollektívájának munkája; — korszerű, többszáz férőhelyes tyúkólat építettek az egyik helybeli szövetkezetnek. A szolnoki üzemek, a Tisza Cipőgyár kollektívája istállók építésében tűnt ki. Dicséret- reméltó, fontos munkát végeztek. De ez még nem elég. Látniok kell, hogy a munkás- osztálynak még hosszú' időn át megszakítatlanul segíteni kell szövetségesét, a szövetkezeti útra lépett parasztságot.

Ezért kell újra napirendre

tűzni a patronálási szerződéseket, felújítani azokat néhány héten belül. Írásba foglalni, mit vállal a gyár, s mit vár a közös gazdaságból. Mondani sem kell. a szerzŐT tés megkötése előtt is ki lehet menni, s olyan dolgokban is segíteni, ami nem szerepel a patronálási szerződésben. A Szolnoki Papírgyár például tavaly felajánlotta a szerződés megkötésekor: segítséget ad a könyveléshez. A tsz azonban nem igényelte. Később mégis kérte: küldjenek ki könyvelőt hozzájuk.

Igen fontos, hogy a patronálási szerződést egyik fél se tekintse üres formaságnak, hanem őszinte barátságuk tettr eserkentő, kézzelfogható jelképének. Ezért újítsák fel mielőbb, keressék a kapcsolatot egymással, s munkálkodjanak teljes szívvel a közös ügyért: a mezőgazdaság fellendítéséért.

S. B.

„Ifjúság a szocializmusén“ Dróbára készülnek ..,

.. a karcagi II. kerületi al apszervezethez tartozó kisze- sek. Egyfe’vonásos színdarab szövegét gépeli Pázmándi Jú.ianna és Bognár Pálné A darab bemutatásával a próba egyik feltételét teljesítik.