Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

4

SZOT,NOK MEGYEI NÉPLAP

I960. Január f.

SZEMES JELEMKEZIK

— Tegnap és ma: próbaadás at ú| televízió adó-állomásról —

A televízó tulajdonosok br jutott túl a harmincon. Az a zonyára nem veszik rosszné- néhány ősz szál, ami a híven az értesítést: tegnaptól j»ában csillog, inkább a gondSomodi József és Balog László a mérőállvány mellett

megkezdte próbaüZemelteté- tói került oda, hiszen rengését Szentesen a berekhalmi ^enk£°bléma “ertU íel

Az elnevezés kicsit furcsán hangzik, szokatlan még a fülnek. Mint ahogy szokatlan még az is, hogy az első képek Kontor Lajos állomásvezető és Császár Mihály technikus felügyelete alatt átfutnak az ellenőrző asztal képernyőin. Messziről jöttek: Budapestről egy közvetlen mikróhullámu vonalon Szentesig és innen „utaznak” tönern mutatja ezt semmi kü- vább az éteren keresztül a televíziós készülékekig. 1

Üzemel az adó. Kívülről lönösebb jel. Csak, aki belép, azt pisszemtik szájra tett mutatóújjal a Szilveszter estén is dolgozó technikusok: — Csend, próbaadás, most ellenőrizzük sok millióba került új létesítményünk működését, hogy februárban teljes üzemmel indulhassunk.

Es mit kívánnak sajátma- guknak?

— Üzemzavarmemtes kitűnő adást, hogy a szentesi adó jó munkája sok-sokezer televíziókészülék - tulajdonossal növelje az „állományt”.

Reméljük az adó lelkes dolgozóinak minden kívánsága vaJóraválik 1960-ban.

részen épült televízió adóállomás. Ez a bejentés azon túl, hogy örömet okóz az egyre népesedő táborban a televízió hívei között, alig mond valamit JÉs jogos a kérdés: milyen is az állomás?

Ki-ki képzelje el az alábbiak alapján: Ritka látványt nyújt a hatalmas torony. Né-' hány méter hiján 220 méteres magasságával uralkodóin emelkedik a sík terep fölé. Tiszta időben még talán a kunszentmártoniak is láthatják.

Ám maga az 'állomás talán még szebb. Nem a műszerek, azokról csak az elismerés hangján lehet szólni, hanem az épület. Valami furcsa fiaCsászár Mihály tv. technikus

És a többiek, a technikusok Császár Mihály, Somodi József, Balogh László és a többiek egytől egyig — jóforaz ellenőrző asztalnál.

— Mit üzennek a televízió nézőinek?

— Boldog újévet kívánunk nekik, jó vételt és jó szórakozást a készülékek mellett.

jegyei világjárók.

Számuk évről-évre gyarapodik. A legkülönbözőbb foglalkozású embereket megtaláljuk köztük: mérnököt, igazgatót, üzemi munkást, művészt, tsz-tagot, sőt még egyéni gazdát is. Nem IBUSZ társasutazás keretében, nem kíváncsiságból, idegen emberek, tájak, más szokások megismerésének vágyától sarkalva hagyják el ők hosszabb-rövidebb időre a szülőföldet. Tanulni, tárgyalni, egyszóval dolgozni, vagy jutalomból mennek ők külországba. De adjuk át nekik a szót. y

Mondják el ők maguk néhányan, a megye világjárói közül élményeiket!

NAGY JÓZSEF, A JÁSZBERÉNYI APRITÓGÉPGYÁB SZERELŐJE:

— Mi volt a legszebb élménye? — kérdeztük a kétszer is világot (pontosabban: Jugoszláviát) látott szerelőtől.

— Az, amikor tavaly szeptemberben, héi hónap után kijött hozzám az asszony, — majd pedig a decemberi hazajövetel Prile-bőL

— Miért, rosszul érezte magát Jugoszláviában?

— Inkább szokatlan volt. Mondja, maga szeretne hónapokig bánkabél levest, meg bivalyhúsból sütött bécsi szeletet fogyasztani?...

Milyen város Prile?

—• ^Olyasmi, mint Jászberény. Emellett a macedóniai rész dohányipari központja. De én egy téglagyárban dolgoztam, illetve dolgoztunk, mert hárman voltunk összesen, de én maradtam legtovább: tíz hónapig. Egy kovaföld kalcináló berendezést szereltünk itt, amit a mi gyárunk. az „Aprító” készített.

■— Hogyan élnek az emberek?

— Mi jobban élünk, de többet is dolgozunk. A lakások berendezése régies, követi a régi törökös hagyományokat.

■— Szórakozás?

— Nálunk erre is jolbb a lehetőség. A fiatalok például csak a korzón találkoznak. Bálba kizárólag házasok,vagy jegyesek járhatnak és minden tánc után eljárják a kólót. Jobban szeretik e nemzeti táncukat, mint a mi fiataljaink a csárdást. Nem sok felló jártam Jugoszláviában, de szólnom kell a mi Balatonunkhoz hasonló Ohrid tóról, melynek partján láttam azt a templomot is, ahol Cyrill és Metód püspökök megszerkesztették a szlávoknál használatos cyrill ÁBC-t

— Mikor megy ismét külföldre?

— A közeli hónapokban. A cél vagy Aranygyalovác, vagy pedig Partizán lesz. Gyárunkban készített légáramőrlőt, — vagy festékdörzsölő berendezést szerelünk majd össze. —

1959 SZOVJETUNIÓ — 1960 CSEHSZLOVÁKIA

Az új év szép ajándékkal, csehszlovákiai jutalomutazással köszöntött Janó Jánosira. A minisztérium intézi számára. De a búcsúzó esztendőre sem mondhatja Janó János, hogy szűkmarkú volt. Az 1959-es év ajándékaként, — egy egész életreszóló élményként őrizgeti a szovjetunió- beli utazás emlékét. Hányszor és hányszor beszélt már a látottakról családjának, munkatársainak, számát sem tudja. De úgy érzi, nem lehet erről e'eget beszélni.

— S aztán Kijev — csa- pong az emlékezés — ahol a gyönyörű hidak, épületek, a 60 hektáros park szépségét csodáltuk. Felejthetetlenek a Moszkvában töltött napok is. Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amely akkor hatott át, mikor a május 1-1 felvonuláson csodáltam a hömpölygő emberáradatot, a virágos ágakkal integető boldog, derűs szovjet embereket.

Ki is ez a Janó János? Egyszerű, dolgoskezü paraszt- ember, a kisújszállási Kinizsi (volt Petőfi Tsz) alapító tagja. Tizenegy évvel ezelőtt hét hold juttatottföldjét vitte a közösbe s azóta jó munkájával, tudásával segíti az előbbre jutást.

fények és Árnyak a

COTE D* AZURE-ON

Nizza, a délfrancia tengerpart csodálatos szépségével rabulejti a szemlélőt. Az idegen bámulva bolyong ár fiyas útjain, mágnesként von- zák a luxusszállók tükörra- gyogású éttermei, a tengerparti nyaralók gondtalan világa.

Szomjasan itta az elétáru* ló gyönyörűségek látványát Nógrádi Róbert, a Szigligeti Színház főrendezője is, alti a verőfényes nyári napokon sétált Nizza főútvonalán a Promenade des Ang'ais-n. De talán adjuk át a szót neki, magának;

— Tanulmányúton jártam Franciaországban. Bebarangoltam a szép Provence-ot,

voltam Avignonban, Cannes- ban, Nizzában. Végigsétáltam a világ legszebb sétányán, a Promenade des Anglais-n. Este volt. Hull«ámzott a hatalmas tömeg. Be-benéztek a fényűző, márványfalú éttermekbe, ahol nyolc-tíz olyan ember üldögélt, aki megengedhette magának a fényűző életet, a nesztelenül suhanó pincérek hadát, a csodálat is ételkülönlegességeket. A többi sétált, vagy ült a Promenade padjain. De ott se mindegyiken. Csak az ingyen padokon. Mert ott olyanok is vannak, amelyekért 20 frank használati dijat kell fizetni, ami kb. 50 fillérnek felei meg. Ezeken jóformán senki sem ült. Ezért keseredett meg a szájamíze a világ legszebb sétányán.

— Időm javarészét persze színházak tanulmányozásával töltöttem. Legnagyobb hatást a párizsi Theatre Populaire Nationale tette rám. Jean Vi- lar rendezőt a világ egyik legnagyobb művészének tartom. Sajátos érdekes jellem, tipikusan francia. Itt láttam a felejthetetlen emlékű Gérard Phillippe-t Musset Loren zacc tójában. Szép napok voltaik...

EGY VILÁGJÁRÓ SPORTOLÓ

Boros Ottóról, a Szolnoki Dózsa olimpiai és Európa- bajnokságáról van szó, aki — ha hirtelen feltennénk neki a kérdést, — talán nem Is tudná megmondani, hány országban is járt már, illetve hányszor volt külföldön. Csupán ez évben a közelmúltban járt Moszkvában, Rómában, Jugoszláviában, ahol mint a magyar vízilabda válogatott kapusa, csapatával ragyogó sikereket ért el. S amikor megkérdezzük, hogy melyik is volt külföldi útjai során legkedvesebb emléke, nehezen tud válaszolni. Mégis, amint gondolatban visszapergeti emlékezetében a sok külföldi túrát, nemzetközi vetélkedését, úgy érzi, hogy a legszebb, a legkedvesebb em'éke a melboumei olimpiai győzelem volt. Kisfiával is, Tomival, ha a győzelmi érmek között válogatnak, szintén a meibournei aranyérmet nézegetik a legszívesebben.

Boros Ottó most az év végén azzal a gondolattal lépi át az 1960-as esztendő küszöbét, hogy az új évben is újabb és talán még szebb sikerekkel, nemzetközi élményekkel gazdagodik majd emlékeinek kincsestára.

f

..r..............................

jH

a^Jászapáti történelmét

írnám ...

bácsi, a Horváth Paja-féle kulákbirtokból örökölt öt holdnyi földjén küzködött, akkor évben nagy kínnal elvetett két hold búzát. A szovjet csapatok adtak két lovat, úgy dolgoztak egymás után felváltva a földhöz juttatot- tak.

Összetalálkozott Bárdos Ferenc Vass Józseffel.

— Neheztelek rátok Jóska.

— Mi bajod Ferenc?

— Nem szóltatok, hallod.

— Hát egykomám, máris aláírhatod.

Jöttek még páran. Ádám János, Ádám Jánosné, Kocsis István. Béres D. István. Ügy, hogy a Velemi Endre Termelőszövetkezet fejlődéséről készült hivatalos feljegyzés így kezdődik:

„Alakult 1949. október 30. Tizenhét család 300 kh. földterület, állat és felszerelés nélkül.”

Volt már neve, elnöke, alapszabálya, munkaegységrendszere a termelőszövetkezetnek. És volt rossz híre. Az első tizenhét családdal szem- benállt a falu. Még idős Ádám János is úgy fogadta fiát:

— Elment az eszetek.

S Ádám János — most vallja be utólag — maga is sokat gyötrődött, mi lesz ebből? Megélnek-e majd? Mi lesz a földdel?

Még az utcán se volt maradásuk.

— Itt mennek a csajkások e!

— Amott vonul a tszcs-s banda!

S ők daccal szembenéztek a gyalázkodókkal, gúnyolódókkal, a nehéz indulással. Akkor még gépállomás sem volt, a jászszentandrási később, 1950-ben alakult 4 géppel.

Az eln5k Is gya'ogol

A földterület éppen 147 parcellában. Micsoda idők voltak azok?

Bárdos Ferenc:

— Jó ismerős emberem volt Kocsis Mihály (már nem is él szegény). Hajnalban kimentünk vele Jásziványba, mert hogy ott is volt földünk, úgy kértünk lovat kölcsön, hogy elvethessünk.

Bárdos Ferencné:

— Ment gyalog mindenki. A lányom rokkant, mégis minden reggel legyalogolta azt a 9 kilométert, itthon nem maradt volna az istenért sem.

Csintó Borbála:

— Kimentünk hétfőn a határba, kinn aludtunk egész héten. Az ebédet úgy hordták utánunk, sokszor délután 3 óra lett, mire ránktaláltak.

Ádám Jánosné:

— Elnök voltam egy ideig. Csak úgy szedtem a markot, úgy dolgoztam, mint a többiek. Esténként gyalog jártam meglátogatni a munkacsapatokat

Mégis talpra állunk

Az elnökség szinte körben iárt a tizenkét család között. Két hónapig Bárdos Ferenc elnökölt. Volt elnök Nagy Mihály, Bagi Imre, 1952-ben jutottak odáig, hogy az első öt hónapos iskolát végzett elnököt állították be ifj. Borda János személyében. Csak hogy olyan fiatal volt. még azon az őszön behívták katonának.

Aztán, hogy mi minden szakadt az elnök nyakába,

Ádámné idézi;

— Háromszor, négyszer megjártam Szolnokot fejadag miatt. Ügy éltek az emberek, még a kenyerük se volt meg.

1950-ben már annyi termett, hogy a fejadagot kifutotta, sőt 30 mázsa búzát tartalékoltak tavaszra is. Az iroda pedig (amely egy nagy lakás kis fürdőszobája volt) ajándékba kapott néprádióval gyarapodott.

A munkaegységrészesedés? íme 3 év adatai:

1950- ben 14 forint 70 fillér.

1951- ben 17 forint 20 fillér.

1952- ben 19 forint 50 fillér.

De az út, ha rögös is, ha

buktatós is, csak felfelé visz. Megérkezik az első három kocsi a Ceglédi Kocsigyártó KTSZ-től. Füzesabonyból 19 anyakocát hoznak. Tíz tehenet középlejáratú hitelre vásárolnak, Megalakul az Al-