Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

1960. Január 1. SZOLNOK MEGYEI NlPLAP s Kiváló földművesszöveíke zeti dolgozókai fünfeffek ki Tegnap délelőtt a MÉSZÖV székházában kedves ünnep­ség keretében kitüntetéseket nyújtottak át a megye föld­művesszövetkezeteinek dolgo­zói közül a legjobbaknak. A meghívottakat Lőkös Miklós elvtárs, a MÉSZÖV igazgató­ságának elnökhelyettese üd­vözölte. Beszédében méltatta azt a munkát amit a földműves­szövetkezetek 1959-ben végez­tek a termelőszövetkezetek szervezésében az új közös gazdaságok megszilárdításá­ban valamint a kereskedelmi hálózat korszerűsítésében. Hangsúlyozta: a földműves­szövetkezetek gazdálkodása, szervező munkája 1959-ben tovább javult. Egyre többen lépned tagjai közé a falusi dolgozók közül. Hogy a mun­ka tervszerűbb, jobb — mondta a továbbiakban — azt tanúsítja, az is, hogy egyre kevesebb a hiánycikk a községben, a modern, kül­sőre és belsőre egyaránt szé­pülő üzletek mind gazdagabb választékot biztosítanak a vásárlóknak. Ezt követően Lőkös elvtárs kitüntetéseket osztott ki. A Földművesszövetkezetek ki­váló dolgozója jelvényt és a ezzel járó pénzjutalmat kap­ták: Korda Gyula a tiszafü­redi földművesszövetkezet dolgozója, Szilágyi Lajos, a törökszentmiklósi földmű­vesszövetkezet igazgatóságá­nak elnöke, Balogh Jenő fő­könyvelő, Tóvizi Zoltán fő­könyvelő és Dienes Józsefné felügyelő bizottsági elnök, a kunhegyesi földművesszövet­kezettől, Horváth András a MÉSZÖV dolgozója és Papp János, a Szövetkezetek Szol­nok megyei Értékesítő Köz­pontjának dolgozója. JK mi ü) évünK. — VALLOMÁS A BÉKÉRŐL — Negyvenöt fiú és lány be­szélt életéről, álmairól,, re­ményeiről, az országról, meg a városról amelyben élnek. Szőkék és barnák, nevetősei és komolyak, szégyenlősek és határozottak. És akármiről is esett szó, nekem mindig egy szó muzsikált a fülembe: béke. Békének kell lennie, hogy az ifjúi álmok valóra- válhassanak. hogy álmuk va- lóraválásában gyönyörköd­hessünk mi, előző nemzedék. De bészéltek is ők erről a békéről, keresetlenül, remény­kedve. És a kétségnek még csak árnyalatát sem tapasz­taltam a majd félszáz tizen­nyolcévesnél. „Béke lesz, akarja minden ember”.... Ezt akarják a százmilliók és ve­lük együtt ők is, a kisújszál­lási gimnázium fiú és lány IV. humánosztálya. | Érettségi és azután Legújabb! A Szigligeti Színház igaz­gatósága meglepetéssel szol­gál azoknak, akik a szilvesz­teri kabaré előadásait nem tudták megnézni Szilveszter­kor. Január elsején a szil­veszteri kabaréműsort Gázon Gyulflval, a Magyar Népköz- társaság Kiváló Művészével és Rodolfóval, a világhírű bűvésszel egészíti ki. Kárpót­lásnak nem is rossz... A legfontosabb... no persze az érettségi. A nagy erőpró­ba, a fél év múlva feltomyo- suló Kapu, amelyen át a fel­nőttségbe. az áhított ismeret­lenbe nyílik meg az út. Erről mindegyiküknek van monda­nivalója, Magyari László olyan szabatosan fogalmazza mondatait mintha máris az érettségi biztos előtt állna. „Nagy reményekkel indulok neki a következő évnen. Meg: „Leglényegesebb fela­datunk most a felkészülés az érettségire”. De a komolyko­dó mondatok közül kivilágít nála is a belső jókedv, a következő akadályra induló sportoló optimizmusa. Ez az akadály pedig az orvostudo­mányi egyetem felvételi bi­zottsága lesz». Nem könnyű eljutni odáig. A négyesren- dűséget is fel kell göngyölíte­ni Magyari Lacinak, a munkás ember gyerekének. De sokfé­lék is az egyéni vágyak! Leg­többjük álma a továbbtanulás. Hegedűs Endre is tanulni akar az egész szünet idején. Ű a családi tradíciót kívánja folytatni, gyógyszerész akar lenni. Apja is az és Bandi valósággal családi szakérte­lemmel boncolgatja azokat a területeket, amelyeken egy gyógyszerész elhelyezkedhet. Viszont nem akarja vállalni a vidéki gyógyszerész bizony nem könnyű életét. Inkább gyógyszergyárba menne, mert ott csak nyolc óra a napi munka... Hát... A múló évek férfivá érlelik majd őt is, és talán más szemmel nézi a vi­lágot. ha kilép az egyetem kapuján. történelem-német szakos le­endő gimnáziumi tanár alól. Tóth Károly a munkát, az új lehetőséget várja 1960-tól. Nem a legjobb tanuló és nem ringatja magát illúziókban. Nem, ő nem tanul tovább. Az új év számára a múmia éve lesz. Orvosi műszerész­gyárban gép mellett kíván dolgozni és ha lehet a mű­szeripari technikum esti ta­gozatán szerzi meg a képesí­tést. Fehérvári Tamás egyen­ruhába akar bújni. Katona­tiszt szeretne lenni. Milyenek a hatvanas ter­vek a lányoknál, egy ajtóval arrébb a H. osztályban? Ezt már bizony nehezebb meg­tudni. Hiába a lányok elfogódottabbak. Nehezen indul meg a szó, hej peiig de sok álom, dédelgetett terv húzódik meg a szőke, barna, fekete viharfrizurák és fru- fruk alatt... No de azért vala­mit mégiscsak meg lehetett tudni tőlük. Az egész osztály­tól például azt, hogy mind­nyájan szeretnének továbbta­nulni. Az egyes lányokról viszont az is kiderült, hogy akkor se esnek kétségve, ha ez nem sikerülne. Nagy Piri orosz-latin szakos pedagógus lesz, Balogh Viki meg tanító­nő. De orvosnak is készülnek egyesek, még talán mérnök is kerül az ezévi társaságból. És mindnyájan az 1960-as esz­tendőtől várják az álmok be­teljesülését. A férjhezmenés-nincs az 1960-as tervek között. Egy lány közbe is szólt az indisz­krét kérdésnél: Majd 1970- ben tessék érdeklődni, talán majd akkor. Vidám, egészsé­ges nevetés fogadja a köz­beszólást. Az élet törvényei azonban mások: Szivesen lennénk jelen az 1970-es tí­zéves érettségi találkozón, hogy a mai nevetgélőkkel gyermekük vagy gyermekeik társaságában találkozhassam. | Égen és földön Azonban a várakozás nem áll meg a magánélet perspek­tíváinál. Az ifjú embereket szenvedélyesen érdekli a vi­lág. A város, amelyben élnek a csodálatos rózsaliget amely­ben olyan szépen lehet tanul­ni és ábrándozni, az utcák, a Ládagyár, a város földjei. No meg a világmindenség. A nyikok mutattak meg. Ezért várja Magyari László az 1960- as évtől az első embert, aki a holdra lép. Érdekes, hogy erről a kérdésről parázs vita keletkezett egy pillanat alatt. Látszik, sokat foglalkoztatja ez a kérdés a diákokat. He­gedűs Endre szerint ez még nem következik be hatvanra. Mile Endre Magyari László­nak adott igazat. Így örvényT lik a vita a jövő szédítő táv­latai felett. Egymásután buk­kannak fel az atomvonat, a bolygóközi rakétaközlekedés és más 1960-tól vagy legké­sőbb hatvanegytől várt tech­nikai újdonságok nevei. A földön járnak a mi fi­ataljaink, ha az égre is füg­gesztik a szemüket. Amikor a város fejlődésére kerül a sor versengve jelentkeznek tizen is fiuknál, meg lányok­nál. Hogy mit várnak az új évtől Kisújszállás számára? Nos elsősorban lakásokat. Minél több és minél szebb lakást, új házak sorát. Par­kosításról beszél Nagy Piri, szép esztétikus épületeket szeretne látni Ducza Lajos. A neonvilágításról emléke­zett meg Vizi Erzsébet. Ba­logh Viktória, meg még vagy tizen. X Így pereg a beszélgetés. Hát nem nagyszerű, hogy a sok csillogószemű fiú és lány nem a táncos helyeket, ha­nem a családi otthonokat hi­ányolja, azt veszi szinte első helyre a kívánságlistán? Ne­kem bizony melegebb lett egy kicsit a szivem tája. 1 Terv az éleire kotmány, a Kossuth, egyre terebélyesedik az elvetett mag. s lassan emlékké, száj- hagyománnyá lesz csupán a tizenhét család hősi küzdel­me. Számokban is jelen Arról beszélgetünk a szék­ház elnöki irodájában, mi oka lehet, hogy némely termelő- szövetkezetből elkívánkoznak a fiatalok. — Csak az, nem kedves­kednek nekik. Mihályi László elnökhelyet­tes vélekedik így, s nyomban hozzáteszi: — Mindent megadunk a fiataloknak, amit kívánnak, de aztán azt mondjuk a mun­kában, megfogni gyerekek, így csináljuk: elviszünk ben­neteket kirándulni, ha ekkor­ra rendben a cukorrépa. Ügy dolgoznak, nincs aki utolérje őket. Jellemző is a Velemi Tsz KISZ szervezetének vonzó hatására. A taglétszám esy- harmada, a KTSZ ipari ta­nulóiból a község különböző foglalkozású fiataljaiból tevő­dik ki. Bejön az agronómus a könyvelő szobából, s újságol­ja, beneveztek a 30 mázsás kukoricatermelési mozgalom­ba. Jövőre 300 holdon talaj- javítást végeznek és 1960-ban billen át a főüzemág az állat- tenyésztés javára. Főleg a sertésre, a barom­fira építenek. Kilencvennégy vegyes sertésüket most cse­Már amit eddig elmondtam a kisúji negyedikesekről, mind visszavezethető a béke fogalmára. Mert béke kell ahhoz, hogy kigyulladjon a sok neonlámpa, meg ahhoz is hogy Hegedűs Endre gyógy­szertant tanulhasson az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem valamelyik laboratóriu­mában. De ők nem csak ér­zik ezt, hanem tudatosan meg is fogalmazzák. Más és más szólamon de azonos dal­lam szólal meg a tizennyolc­évesek ajkán. Nagy Piroska a béketárgyalásokról beszél, valahogyan ezzel a kifeje­zéssel: merjük remélni. „Merjük remélni, hogy 1960- ban a csúcstalálkozók végre nyugvópontra juttatják a béke ügyét” ,,Vonják ki az idegen csapatokat Németor­szágból, szereljenek le 1960- ban” — így Vizi Erzsi. Ők, Ungi Hagy István: Örökség Amit én kaptam, nem adom tovább, — miért bolygassak régi dolgokat? Avasok, ósdik, szürkék, mostohák, én, csak én értem híg mosolyukat, és bús könnyét a régi bábunak és csak én látom azt a bőrbakót, amit vállamra vetett a világ, mint boldogító jó útravalót. Lomtárba vélük — új fák ágain új gyümölcs érik: szebb és édesebb, új dal rezeg az idő szárnyain emberibb, méltóbb, mégis élesebb. Mit adhatok a sok ajándékból amit korom nyújt — tenéked fiam, ki játszol és mondatokat formálsz apró ajkaddal gyermek-boldogan. Jussul adjak puha, fehér ágyat, hogy öröm szülje minden álmodat? Tessék, tessék — teljesül a vágyad, jöhet az álom, százszínű fogat, mesehintó, aranyos verettel, s ha ez a juss neked még kevés, ráadásnak, rózsapiros reggelt csókokkal told a boldog ébredés. Nehéz dolog az örökhagyónak vagyonát, kincsét szerteosztani. Adom a mát? — megmarad a holnap, édes zenéjét máris hallani; szépmívű hang nyugtatja az éter néha feltörő disszonáns zaját: eszme ébred — teszi értelemmé vénült világunk ifjú hajnalát. És ez a hajnal, hidd el gyermekem, a legdrágább, mit jussul hagyhatok. Amikor egyszer lezárod szemem nem fájdalommal, örömmel halok, mert folytatod, mit magam kezdtem el: fekete, fehér, mind egybe karol, vélük, testvéri szíveik között örökségeddel jól sáfárkodol. [ „táncoló diplomatáknak” ne­vezett balett Amerika egyik í legfőbb „kulturális export- [cikke”: hét nemzetközi körút [során eddig az öt világrész >33 országában lépett fel. ► (AP) > IGAZI „REALIZMUS” Nem valami kellemes fel­Raftra készek a n ín számlálók 27 ezer óra oktatásra — 90 százalékban pedagógus-munkatársak — Mennyibe kerül egy lakos megszámlálása ? zettsége, milyen nyelveken beszél. Más után, mint aimt a kérdőívek felsorolnak, nem szabad érdeklődniük. Senki­nek semmi hátránya nem szár­mazik az összeírásból; meg pletykától sem kell tartania... Az adatok úgyis — mint erre a közel 130 oldalas népszám­lálási utasítás is utal — a legszigorúbban titkosak. Azokba még a tanácsi do­gozók sem tekinthetnek be. V. I. LENIN TÁVIRATA A Szovjetunióban ma is őrzik azt a táviratot, melyet az 1920. évi népszámlálás alkalmából Lenin elvtárs az irkutszki kormányzóság vég­rehajtó bizottságához küldött. Hadd idézzünk a nevezetes dokumentumból, melynek igazságai napjainkban is ér­vényesek. „Az összeírásra szüksége van a Munkás-Paraszt Kor­mánynak. Az összeírás adatai alkotják a szovjet államépí­tés alapját... Az országos fon­tosságú ügyben egyetlen nap késedelem ne legyen« Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnöke”. Második ötéves tervünk jobb végrehajtását, nagyobb sikerét is segíti a január má­sodikén kezdődő népszámlá­lás. A nagyfontosságú cél érde­kében államunk 150 ""fnillió forintot áldoz; azaz egyetlen lakos „megszámlálása” mint­egy 15 forintba kerül. A népszámlálás első, leg­fontosabb adatait a Központi Statisztikai Hivatal előre lát­hatólag áprilisban hozza nyil­vánosságra. Világméretű megmozdulás a tíz évenként esedékes nép- számlálás; részesei ennek ha­zánk statisztikusai, a munka­társaikul szegődött pedagó­gusok s más értelmiségiek — s természetesen mi magunk is: „egyszerű lakosok”. Ben­nünket „számolnak meg” azok kik megyénkben összesen 27 ezer órán keresztül tanulták meg a népszámlálással kap­csolatos tennivalókat. 2 EZER 41 SZÁMLÁLÓKÖR- ZETBEN kereken háromezer számláló biztos, felülvizsgáló s más népszámlálási munkatárs kez­di meg január másodikén a nagy feladat végrehajtását. Tizedikén már az ívek felül­vizsgálatára kerül sor. Köztudomású, hogy a lakos­ságot felkereső számlálóbiz­tosok a „legkényesebb skér- dést” — az anyagiakat — nem érintik. Megkérdezik azonban — többek között — mindenkitől, hogy hol s mi­kor született, mi a foglalko­zása. mennyi az iskolai vég­6.000 FOGLALKOZÁS A szakemberek a különbö­ző — árnyalatilag is megkü­lönböztetett — hivatások szá­mát kereken hatezerre becsü­lik. Ezt a hatalmas és átte­kinthetetlen számot okos meggondolások alapján kö­rülbelül „csekély” ötszázra szűkítik... ötszáz féle élethivatás —• tessék megpróbálkozni felso­rolásukkal! Igen valószínű, hogy mire a vállalkozó a megoldás feléig eljut: már pontos adattal szolgálnak statisztikusaink a népszám­lálás eredményei alapján« wm bu X —•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents