Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 19. szám

1960. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Akadáfyversenv -12 állomássá! Kedves pajtások! A második akadályt is változó sikerekkel fejtettétek meg. Kicsit pihenünk, ismét játszunk, hogy mit azt úgy is ti írjátok meg és felfrissülve, tovább indulunk a har­madik akadály leküzdésére. Remélem, jól felkészültetek? Iskolánk őrsvezetői tanfolyamáról A téli szünidőben a szolno­ki Rákóczi úti iskolában is, mint más iskolákban meg­szűnt a nagy forgalom. Csak az úttörők riasztották el az ünnepélyes csendben ülő fázós verebeket. Január 4-től más képe lett iskolánknak. Az iskola csend­lét úttörők kacaja verte fel. őrsvezetői tanfolyam kezdő­dött. Itt résztvettek az őrs­vezetők és őrsvezető helyet­tesek, hogy megszervezzék az irsvezetői próbát. Hétfőn reggel ünnepélyes megnyitót tartottunk. A le­jelentés után a Himnusz hangjai csendültek fel. Majd Rimóczy József csapatvezető pajtás beszédet mondott, az őrsvezetői tanfolyam szüksé­gességéről. Ezekután kezdődött a mun­ka. A pajtások feszült figye­lemnél hallgatták Rimóczy József csapatvezető előadását a vízi életről. Majd Saikó Je- nőné csapatvezetőhelyettes tartott előadást az úttörő­magatartásról. Ezek után a pajtások 4 őrsre váltak és ál­lomásról állomásra indultak. Az első és második próba anyagának minden része ál­lomást talált magának. Az előadók, rajvezetők és helyet­tesek voltak. A rajvezetök már KISZ-tagok. nem sajnál­va a fáradtságot, minden nap megjelentek. Köztük Balogh Imre. Garami Zoltán és Pin­tér Judit. Január 6-án. szer­dán vendégeink érkeztek a vízirendőrségtől. Hazám elv­Elnézést kérünk, hogy szo­kásos jelentésünket megkésve küldjük. A karácsonyi és új­évi szünetben nagy elfoglalt­ságunk volt A tanulmányi versenyben mindegyik őrs szeretne első lenni. Őrsön­ként a tagok általában 25—30 ötöst gyűjtöttek össze. Jelen­leg a verseny élén a Fecske- őrs áll 45 ötössel. A tél örö­meiből mi is kivesszük ré­szünket Korcsolya, jéghoki és szánkóversenyekben mér­jük össze tudásunkat. A kö­zeljövőben rendezzük meg a csapaton belüli gombfoci és asztalitenisz bajnokságot. E hó 23-án Törökszentmik- lóson lesz a járási úttörő sakk- bajnokság, erre is szorgalma­san készülünk, mivel ismét szeretnénk az első helyet megszerezni. Az első és má­sodik próba anyagának felé­ből már felkészültünk a pró- bázásra és két héten belül megtartjuk az első részpró­bát. Mivel a harmadik próba- könyv nem jelent meg, az idősebb pajtások segítenek a fiatalabbaknak. Kérjük az Úttörők Fórumát, segítsen híradós rajunk mun­kájában. A szükséges felsze­reléseket már nagyon várjuk az MHS megyei rádiós klub- játóL Legutóbb, miután csa­patvezetőnk többször sürget­te, kiküldését január 5—10 közötti időre Ígérték. Mindez­idáig azonban nem kaptuk meg. szeretnénk, ha a Fórum segítene ebben nekünk. A többi szakrajok szépen dol­goznak. fejlődnek, a híradó­sok pedig már igen elkesered­tek, hogy az ő munkájuk még felszerelés hiányában mindig szünetel. Segítségüket a hí­radós szakraj nevében előre is nagvon szénen köszönjük. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiHiu Pajtásokl Képeslapot cserélek! Szívesen cserélek Szolnok megyei pajtásokkal képes’a- pokat (városokról). Minden egyes lapért cserelapot kül­dök. Címem: Csirke András Jászberény. L Hattyú u. 10. társ, aki előadást tartott a ví­zi egészségtanról. Elérkezett a legizgalmasabb nap, az utolsó. Az előzetes parancskihirdetésekből már tudták a pajtások, hogy pró- bázás lesz. A pajtások aka- dályverseny-szerűen számol­tak be a tanultakról. Levelek­kel, út- és sípjelekkel tájé­kozódtak. Mindenki sikeresen lepróbázott. Utána záróünnepély követ­kezett. Az okleveleket és ju­talmakat szervező testületünk elnöke, Bartos Imre igazgató osztotta ki. A pajtások legna­gyobb része kiváló eredményt Szerdán reggel már kilenc óra előtt gyülekeztek a kis­dobos rajok tagjai, hogy mi­nél előbb elindulhassanak az izgalmasnak ígérkező verseny színhelyére. A város szélén emelkedő egyik dombot vet­ték birtokukba a pajtások, hogy eldöntsék, kinek a szán­kója fut a legmesszebbre. Előbb a döntőbejutásért kel­lett megküzdeniök. Négyesé­vel indultak a szánkók a ha­vas domboldalon, s az első­helyezettek kerültek a dön­tőbe. A pajtások hangos biztatá­Legközelebb a főző raj mun­kájáról fogunk részletesen beszámolni. Január 24-én, vasárnap ren­dezzük meg bélyeg, papír- szalvéta és gyufacimke kiállí­tásunkat. Szeretnénk, ha a Fórum szerkesztőségéből is meglátogatnák kiállításunkat. Úttörő köszöntéssel: Berényi Erzsébet, Papp Er­zsébet, Csőke Magdolna, Sza­bó József, T. Nagy József, a „Csapat Hangja” tagjai. ért el. Haszonöt pajtás aján­dékot is kapott. Műanyag- kulacsot, poharat és szappan­tartót. A legjobb eredményt a II. Hajnal őrs érte el Bulyáki Éva vezetésével. A pajtások az oklevelekkel, ajándékok­kal, örömteli szívvel, tudás­ban gazdagon tértek haza ab­ban a tudatban, hogy ezt a tudást őrsüknek átadva, szép eredményt mutathatnak fel. Sági Erika az 1347.11 Rákóczi Ferenc vízi úttörőcsapat rajvezetőhelyet- tese. sa közben sorakoztak fel a döntő részvevői s pár másod perc múlva eldőlt az elsőség kérdése: első lett Fülöp Gyu- szi, az Erős János raj tagja. — Gyorsan elszaladt ez a pár óra és igyekezni kellett haza, hiszen délután iskolába kellett menniök. Az óraközi szünetben a pajtások másról sem beszéltek, csak a déle­lőtti ródlizásról. Akik nem vettek részt ezen a versenyen irigykedve olvasták a faliúj­ságon a pajtások érdekes be­számolóját s fogadkoztak. hogy a következőn már ők is ott lesznek. Péntek délutánra volt ki­tűzve a korcsolyaverseny idő­pontja. Először azonban megfelelő jeget kellett talál­ni, melyen a versenyt majd meg lehet rendezni. A paj­tások minden létező tavat és Zagyva, Csincsa ágat megke­restek, míg végül a sziget melletti szakaszt találtuk megfelelőnek. Szép számban gyűltek össze a pajtások a verseny kezdetére, öt előfu­tamot kellett rendeznünk, az­tán ezen futamok győztesei kerültek a döntőbe. Kétszáz­ötven métert kellett megten­niük a versenyzőknek. A döntő sorrendje a következő­képpen alakult: I. Bus Lász­ló, a Szputnyik őrs vezetője, 2. Bathó Ferenc, a Fekete párduc őrs tagja, míg 3. Walter Krumbaeh : Hűti a hó Halihó, halihó! Szürke égből hull a hó! Szállingózik nagy pelyhek­[ben, a pihetoll sem hull szebben! A kerítés, kert, fa, ház fehérprémes, oly csodás! Halihó, halihói Hóembert csinálni jó! Pompás játék, csupa tréfa, fején kalap, orra répa, rossz seprő hóna alatt, a szeme két széndarab. Csibra János, a Sólyom Örs­ből. Utána került sor a díjak és oklevelek kiosztására. A díjak azonban percek alatt eltűntek, ugyanis a tábla csokoládékat győztesek és vesztesek együtt fogyasztot­ták el. A csapatban a vetélkedés természetesen tovább folyik: a kisdobosok izgalmas gomb­foci csatákat vívnak egymás­sal, az úttörők pedig küzde­nek a „Csapat legjobb sak­kozója” és a „Csapat legjobb asztaliteniszezője” címért. FARAGÓ LÁSZLÓ A pihenő után „kötéltánc a földön” című játékot játszot­tuk, a következőképpen: A földre négy-öt méter hosszú spárgát fektettünk. A játéko­soknak ezen kell végigmenni- ök, minden ingadozás nélkül, de a spárgát csak megfordí­tott látcsőn keresztül nézhe­tik. (így nagyon távolinak tű­nik, ahová lépni kell.) Ahány félrelépés, annyi rossz pont a két részre osztott csoport­nak. A második akadálynál, mikor az idős bácsival talál­A nyíl délre fordul és egye­nesen belemutat a közeli fo­lyóba. Közel 30 méter széles a víz, amin át kellene kelne­tek. A parton egy karóhoz csónak van kikötve. Vajon milyen csomóval erősítették oda, hogyan kell megkötni és hogyan kell kioldani? Biztosan ezt a csónakot használjátok fel az átkelésre. Csupán egy a baj, hogy a csónakban nincs evezőlapát. Hogyan keltek át a túlsó ol­dalra? A másik parton puha ho­mokzátony fogadja az érke­zőket. A folyó partját fűzfa­bokrok és nyárfák övezik. A megtalált jó utat jelző nyíl egy kis tisztásra vezet. A tisztáson a Tisza-part összes szépségei fogadnak bennete­ket, a madarak hangosan csicseregnek. A tisztás szélén megszakad a helyes utat mu­tató nyíl és levelet jelez az útjel, 2 méteres körzetben. Huncut volt az aki elrejtette a levelet, mert ügyesen kivá­gott gyeptégla alá csúsztatta azt. Lázas sietséggel bontsá­tok ki az útmutatást szolgá­ló levelet. Benne ez áll: pajtá­sok! A Tisza-partján vagytok, írjátok meg, hogy a szőke Ti­szában milyen illatok élnek? A partját milyen növényzet, fák szegélyezik? És e növé­nyek, fák között milyen álla­tokkal találkoztatok? A kutatás közben a vízre- hajló fűzfagallyak között la­dik közeledik. Egy idős ha­lász állva evez az árral szemben és régi halásznótát koztunk a szénarakodás köz­ben, eszünkbe jutott az úttö­rők negyedik pontja. Itt volt az alkalom, hogy gyakorlat­ban is bebizonyítsuk, hogy a pontok szerint élünk. Meg­kértük a bácsit, ő csak ma­gyarázzon, mi majd megrak­juk a szekeret. A bácsi megkínált bennün­ket ízletes pogácsával és ar­ról beszélt, hogy miképpen szabadította fel 1945-ben a Szovjetunió Vörös Hadserege Magyarországot. A bácsi úgy jelképezte a felszabadulást, hogy felragyogott a nap. Mi feljegyeztük az elmondotta­kat, és őrsi naplónkba örökí­tettük meg ennek a beszél­getésnek az emlékét. Ugyan­akkor a nyomolvasó térképen szintén bejegyeztük ezt az eseményt. Valóban örültünk a közeli kútnak, azonban bár­mennyire szomjasak voltunk, nem ittunk vizéből, mert a rárajzolt négyzet azt jelenti, hogy a kútban egészségre ár­talmas, rossz víz van. Ezután tovább indultunk a megjelölt úton. A karjelekből megálla­pítottuk, hogy valaki bajban van. Segítségére siettünk. A sátrat a következőképpen tet­tük lakhatóvá: Az elmúlt hét egyik napján történt a szenzáció: sűrű pelyhekben kezdett esni a hó. Mikorra az utolsó óráról Is kicsengettek, már vastagon fedte a földet a hótakaró. Az izgatott gyerekhaddal alig le­hetett birni. Óriási örömmel fogadták a hírt, hogy az osz­tály „Mókus” nevű kisdobos raja délután „zánkóparádét rendez. A kijelölt időre vagy 25 pajtás gyűlt össze. Bátran rohamoztuk meg a havas akadályokat. A lejtős domb­oldalt fergeteges csatakiáltá- sakkal foglalták el a gyere- ■ dtríol. Vajon mit énekel? Ti kíváncsiak vagytok és megkéritek a halász bácsit, szálljon ki a ladikbóL Ügy is itt az ebéd ideje, meséljen egy-két halásztörténetet. Az öreg halász elfogadja meghí- vástokat és azt mondja nek­tek: — Hát ha itt az ebéd ideje, akkor ebédeljünk közö­sen. Van a bárkában néhány hal, talán elég lesz mindany- nyiunknak. A ladik orrából előkerül a vasbogrács. Vajon tétlenül nézitek-e az öreg ha­lász készülődését? Írjátok le, mit segítettetek, mit főz­tetek és ízlett-e? Ebéd után az öreg halász megtöröli bajuszát, előveszi cserép pipáját és a dohány­zacskóból megtörni, majd megf ujtja. Nagyot köhint és hozzákezd egy Tisza-parti mese elmondásához. Mit me­sélt az öreg halász? A fán észrevesztek egy papírt, melyen a követ­kező szöveg áll: TMI TTKÖ- UD A HMRDIAAI OÖLPR- TN. Írjátok meg a feleletet. A harmadik állomás végére érkeztünk. Írjátok meg a fel­tett kérdésekre a megfelelő válaszokat úgy, hogy levele­tek január 21-ig beérkezzen az Úttörők Fórumához. Cím: Szolnok megyei Néplap, Szolnok, Tisza Antal út 2. Úttörők Fóruma. Az első állomás helyes megfejtéséért könyvjutalmat kapott Balassa János Kende­res, a második állomás helyes megfejtésének jutalmát Csir­ke Andrá' Jászberény kapja. Először a két sátorlapot összegomboltuk, utána zsi­neggel felkötöttük a sátor csúcsát a fűzfa egyik vastag ágára. Azért a vastagra, hogy szél esetén a vékony, mozgó ág ki ne rántsa a cölöpöket. Azután négy cölöpöt farag­tunk és kifeszítettük a sá­tornak mind a négy sarkát. A megmaradt zsineggel oda­erősítettük. Majd kis ásónk­kal körülárkoltuk, hogy eső esetén a bentlakók alá ne folyjon a víz. A nyíl tovább mutat és megtaláljuk a le­vél kétlépésre jelzést. A ben- nelévő kérdés: Mit tudtok a második pontról? A második pont azt mondja: Az úttörő erősíti a népek barátságát. Mi úttörők a Szovjetunió és népi demokráciák pionir moz­galmának tagjait igaz testvér­ként szeretjük. A nyári nem­zetközi táborokban építjük ezt a megbonthatatlan ba­rátságot. De napjainkban is állandó levelezésben állunk külföldi pajtásainkkal. Sok hasznos tanácsot kapunk és adunk egymásnak. Csirke András Jászberény. kék. Volt öröm. Némelyiket valóságos kis télapóvá vará­zsolta a tél, mikor meghen- tergett a hóban. Bőven mér­ték nálunk ezen a délutánon a kacagást, vidámságot. Kü­lönösen akkor csapott magas­ra a nevetés hulláma, mikor az a ravasz szánkó a tanító­bácsit sem kímélte a felboru­lástól. Úgy eltelt az idő. hogy észre sem vettük. Kedves emlékkel tértünk haza. Még ma is sokat derü­lünk, ha eszünkbe Jut ez a vidám, mulatságos délután. A IV/a. osztály „Mókus’’ raja, Jászkisér. A FAGYTESTVÉREK. (OROSZ ISÉPME^t) Együtt élt valamikor a két fagytestvér, az egyik Pirosorr, a másik Kékorr. Igen huncutok voltak, szerették megtréfálni az embereket. Amerre mentek, lábuk alatt meg­fagyott a víz, ahol fűszál bújt elő a hó alól, azt jégcsappal visszanyomták a földbe, és megkergették az embereket. Egy alkalommal, amikor a fenyves- erdőre mentek csatangolni, kolompok hang­ját és csengettyűk csilingelését hallották. Z átták is messziről, hogy egy földesúr és egy szegény paraszt jött az úton. A földes­úr szánján nagy kolompok hangoskodtak, a paraszt szánkóján csengettyűk csilingel­tek. Gyorsan tanácsokozott a két testvér, mit csináljanak. — Te vagy az idősebb — szólt Kékorr a bátyjának. — Te kergesd meg a földes­urat, akinek jó bundája, jó kucsmája, csiz­mája és kesztyűje van! Én majd a másikat zavarom meg egy kicsit! Pirosorr nevetett. — Legyen úgy, ahogy akarod! Aztán megbeszélték, hogy este újból ta­lálkoznak, és elmondják egymásnak, ki mi­ként végezte dolgát. Nem sokkal napnyugta után valóban találkoztak is a fenyves szélén. — Na, hogy vagy? — kérdezte Kékorr a bátyjától. — Mit végeztél? — Jól elintéztem öt! Jó néhány órára szüksége lesz, mire felmelegszik egy kissé! — Dehát jó bundája, csizmája, kesz­tyűje, kucsmája volt! — csodálkozott Kék­orr. — Az igaz, de nem segített semmit a jó öltözék! Bebújtam a kabát alá, a kesztyű­be, a csizmába úgy, hogy csak úgy reme­gett. És képzeld, a boldogtalan úgy össze­húzta magát, hogy meg sem mozdult, nem is volt nehéz dolgom! Amikor a városba ért, csak tántorgott, annyira át volt fagy­va. És te mit végeztél? — Na, én nem sok eredménnyel jár­tam. Mondhatnám úgy is, hogy jól megjár­tam! Jól el akartam intézni a parasztot, bizony, nem sikerült! Hoppon maradtam! — Hát az hogyan lehet? — Elmondom. Azt még te is láthattad, hogy fáért jött az erdőbe. Útközben már hozzákezdtem, hogy megcsiklandozzam. Be­bújtam a kis ködmöne alá, de amikor fáz­ni kezdett, elkiáltotta magát, hogy „átko­zott hideg!”, és odacserdített a lovacská­nak. Így aztán hamar odaért, ahová akart, leugrott a szánról, fogta a fejszéjét és neki­kezdett a munkának. — Na, majd most! — gondoltam. Martam az arcát, a kezét, de hiába. Annál jobban csapkodott a fejszéjé­vel, csak úgy röpködtek a forgácsok! Csak­hamar a verejték csurgott róla. — Nem sok idő telt el, és levetette a bekecset is. Most már felkacagtam. Bolond ember! Könnyű lesz elbánni veled, meg fogsz fagyni! De az szünet nélkül, egyre erősebben dolgozott. Szó sem lehetett fá- zásról! Sőt, amint láttam, egyre inkább me­lege lett! Amikor kész lett a munkájával, odament a csonttáfagyott bekecshez. De most jött a bosszú! Elkezdett istentelenül káromkodni. Csak káromkodj, gondoltam, az nekem nem árt! De bizony, nemcsak ká­romkodott az én emberem, hanem fogott egy száraz fadarabot és azzal elkezdte ütni, verni a csonttáfagyott bekecset, hogy ki­verje belőle a fagyot. Amilyen gyorsan csak lehetett, kiszöktem a bekecsből, de bizony, még így is kaptam a derekamrd úgy, hogy azt hittem, széttörik a csontom. Még mindig fáj a hátam. De ebből tanul­tam is. hogy nehéz a ravasz ember eszén túljárni. Itt a „CSAPATHANGJA“ jelentkezik Fegyvernekről Fordította: Antalfy István Szánhó és horcsolYaversenY csapatvezető Az akadályverseny második állomásának helyes megfejtése A „Mókusok“ téli öröme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents