Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

1959. december 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

(Folytatás a 2. oldalról)

szőr is vegye komolyan! Vegye úgy, hogy igaz az észrevétel és ne mindjárt úgy, hogy nem igaz. Ha aztán kiderül, hogy nem igaz, akkor örüljön, de ne kezdje azzal a dolgot, hogy rágalom. És ne védje hamis presztízsből a „zászló becsületét’’. Ezen változtam kelL

— Igaza van Kiss Dezső elvtársnak és másoknak, akik szóvátették: jelenleg ellentmondás van a nép öntudatos részének aktivitása, lelkesedése. lendülete és a mi vezetésünk hibái között Ezt az ellentmondást fel fogjuk számolni, mégpedig nem úgy. hogy megtartjuk a bürokráciát. a trehányságot és tönkretesszük a dolgozók lelkesedését hanem ügy, hogy tönkretesszük a bürokráciát, a trehányságot és magasabbra szítjuk a lelkesedést. Gondoljanak csak arra, milyen nagy tömegek mozdultak meg a kongresszus előtti szocialista munkaversenyben és milyen gyönyörű példáját adták az emberi helytállásnak! Mind állami, mind pártvonalon olyan vezetés kell, amelyik méltó az öntudatos dolgozók lendületéhez, lelkesedéséhez,

s ha minden vezető úgy fogja fel saját feladatát, amint a kongresszusi versenyben részvevő száz- és százezrek felfogták a párt szavának értelmét — akkor nyugodt lel- kiismerettel tekinthetünk a jövőbe. (Hosszan tartó, nagy taps.)

Pártank eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében

Kádár János ezután a párt- azt állítja magáról: azért lett

t ói beszélt*

, —• Nagyon örvendetes és egészséges dolog az — hangsúlyozta —, hogy a mindennapi pártélet és pártmunka belső tartalmát a párt köz- ponti politikai, gazdasági és kulturális feladatai képezik Ez a helyes és arra kell törekednünk, hogy a jövőben méginkább így legyen, hogy a pártszervezetek tevékenységében a jövőben még nagyobb szerepet kapjon a gazdasági és a kulturális munka. Ha ilyen tartalom hatja ét a pártmunkát, akkor az oktatás is, a szervezés is sőt a tagdíjfizetés is rendben megy. A tagdíjfizetéssel is úgy vagyunk — bocsássanak meg a hasonlatéit —, mint annak idején a köl- csönjegyzésekkel. Éveken át, egy álló hónapig, a párttagsági a legállhatatosabb pártonki- vüliekkel együtt kölcsönjegy- zéssel foglalkozott. Emlékeznek még rá: az egésznek any- nyi eredménye volt, hogy az utolsó években évi 700—750 millió forintnyi összeg bekerült az állami forgóeszközök közé. Amióta ez nincs, egy teljes hónapot nyertünk az igazi pártmunkára. (Derültség.) Lehet, hogy egy kicsit ezért is megy most jobban a munka. Az a 700—750 millió forint is előkerül valahogy! Az egyik ember totózik, a másik lottózik, a harmadik csak egyszerűen beteszi pénzét a takarékba. Általában rend van az országban, s ha a rendszer erős, hs a pénz stabil, ha az emberek normálisan élnek, akkor nem kell külön vitázni velük azért, amit ők önszántukból, jókedvűen ötszörösen-hatszo- rosarr is túlteljesítenek. (Nagy taps.)

Ami a belső pártélet kérdéseit Illeti, elmondhatjuk, hogy a párt általában véve egészséges, erős és betölti történelmi feladatát. A mi gondolkozásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy a párt nem öncélú valami. A pártot mi felfoghatjuk eszköznek is, fegyvernek is.

Pártunk büszkesége, hogy

eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében

történe'mi céljainak kiharcolásáért.

(Hosszan tarló, nagy taps). Pártunk be is tölti ezt a feladatot: a munkásosztály akaratából, a munkásosztály har ci céljainak megfelelően kormányozza az országot! De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés, ebben az összefüggésben megmaradhat: mi arra vagyunk büszkék, hogy munkásosztályunkat és népünket szolgáljuk. (Nagy taps).

— A kommunistákról alkotott vélemény gyakran változott az elmúlt négy évtized alatt. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Horthy idején is tisztelték a kommunistákat, mert állhatatosak voltak és önfeláldozóan küzdöttek a népért.

— A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniük, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniük, — csak embernek, a szó igazi értelmében. (Hosszan tartó, nagy taps).

— Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernek, aki

kommunista, hogy szenvedhessen a népért. Nem hiszem, hogy normális emberi észszel és érzéssel bárki ráadná a fejét valamire csak azért, hogy szenvedhessen. A kommunisták emberek. Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van valami igazuk, amikor azt mondják, minden ember a boldogság kék madarát űzi. Úgy gondolom, nekünk sem kell szégyellnünk azt, hogy a kommunisták egész emberek, még ebben az értelemben is a saját boldogságukat kereső emberek. Mégis, van egy nagyon lényeges különbség a kommunisták és az individuálisan gondolkozó, vagy önző emberek között. Az tudniillik, hogy

a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesi boldog.

(Nagy taps.) Ez az óriási különbség a kommunisták és az individuálisan gondolkodó emberek között. Az az ember, aki szereti megrakni ' hasát*' és jóízűen tud enni akkor is, ha körülötte a dől gozó emberek éheznek, szerintem az ember nevet sem érdemli meg. Nálunk jelenleg a kalória-szint megfelelő. Ha! lották, hogy már Angliát is megelőztük. E jó szintnek a kommunisták is részesei. Szerintem ebben semmi bűn nincs, mert a kommunista is enni akar, ha éhes és jól teszi, ha gondoskodik róla, hogy tányérjában legyen ennivaló, de egyetlen kanál ételt sem tud lenyelni jóízűen, ha egy másik dolgozó ember éhezik. Ilyen legyen a kommunista —, ilyen ember, egész ember*

— Ha kialakul egy olyan közvélemény — és állítom, hogy a hároméves munka után immár igenis van ilyen közvélemény, — hogy a kommunistában olyan embert látnak, aki gondolkozik és fáradozik a köz ügyéért; és ha ezt mirólunk a nem kommunisták mondják: az a legnagyobb dicséret' számunkra.

— Prieszol elvtárs mondta: elhatározták, úgy fognak dolgozni, hogy soha többé ne legyen olyan becsületes ember, aki a kommunistáktól félne. Ez helyes, dicséretes elhatározás, és megfelel a jelenlegi tényleges helyzetnek. Az emberek nálunk barátjukat lát' ják a kommunistákban, akihez őszintén fordulhatnak kérdéseikkel problémáikkal, tanácsért, segítségért. Az a jó, ha a becsületes emberek nemcsak nem félnek a kommunistáktól, de szeretik is őket, keresik társaságukat — a becstelen gazemberek pedig igenis félnek tőlük. Mert az sem lehet jó kommunista, akit mindenki szerel

Nagyok a feladatok, de nagyok az erők is, amelyek rendelkezésünkre állnak.

Népünk ismeri pártunk politikai fő vonalát, egyetért azzal, helyesli azt. Mi együtt harcolunk, együtt vagyunk a tömegekkel. Együtt harcolunk szovjet testvéreinkkel, a nemzetközi munkásosztállyal* S a magyar vonatkozású kérdéseket a jövőben sem az ENSZ-ben, hanem itt, Magyarországon — a pártkongresszuson, az országgyűlésben, a Központi Bizottságban — a magyar dolgozó nép képviselői, dolgozó népünk fogja eldönt«* ni. (Hosszan tartó taps).

Kádár elvtárs ezután a pártkongresszus külföldi visszhangjáról beszélt. A Pravdától, angol és francia rtestvérpártunk lapján keresztül az Indonéz Kommunista Párt lapjáig az egész baráti sajtó állást foglalt mellettünk — mondotta. — Az elvtársak megírták azt, amit itt képviselőik szóban is elmondtak, hogy egyetértenek harcunkkal, szolidárisak velünk és örülnek eredményeinknek. Ha jól megfigyelték, azt is mondották, hogy vigyázzunk, ne legyünk beképzeltek, ne kövessünk el ostobaságot és akkor semmiféle erő nem tud utunkba állni.

— Van azonban másfajta visszhang is. Kapitalista visszhang. Ez a visszhang elég vegyes. Vannak a nyugati kapitalista sajtóban egészen reális, józan hangok, és vannak másfajták. Vannak tudniilik Nyugaton póruljárt próféták, akik most kellemetlen helyzetiben vannak és sületlenségekkel szeretnék magukat kivágni belőlei

— Most arra van szükség, hogy tovább fokozzuk azt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömegben, szocialista építőmunkánk meggyorsításáért. Hajtsuk végre terveinket, dolgozzuk ki új ötéves tervünket és teremtsük meg annak jó alapjait. Ez a feladat.

Tervezzünk az eddigieknél is nagyobb lelkiismeretességgel, dolgozzunk az eddiginél is nagyobb odaadással és a továbbiakban is őrizzük meg azt a közszellemet, amely ma a pártban és e hazában kialakult.

(Lelkes, hosszan tartó taps),

— Elvtársak! Kérem, fogadj ák ed beszámolóinkat és a határozati javaslatot (Lelkes, hosszan tartó, nagy taps. Mindenki feláUtJ

Marosán György elvtárs előadói beszéde

a párt szerveseti szabályzatáról

Büszkeségünk hogy ilyen az ifjúságunk

Ezután népi rendszerünk

néhány sajátosságáról beszélt Kádár János. Hovatovább tizenöt esztendős lesz a népi hatalom. Ez idő alatf olyan változásokat vittünk keresztül, olyan eredményeket értünk el, hogy például a mai fiatalok el sem tudják már képzelni, milyen is volt a regi világban a rnunkássyene- kek, vagy a falusi szegény- ember gyermekének helyzete Azelőtt a munkás- és szegény- paraszt gyerekek mezítláb jártak, télen reszkettek a hidegtől és bizony nagyon sokszor anyjuk azzal küldte őket este aludni: »Fiam, a kenyér már alszik« — bizony éhesen és sírdogálva seenderültek álomba azok a gyerekek. Nem egy ilyen volt, hanem tízezer százezer gyermek élt így akkor Magyarországon. És most, hogy élnek nálunk a gyerekek? Van ebben az országban olyan gyerek, akinek az édesanyja azt kell, hogy mondja Fiam, a kenyér már alszik«?

Uyeri nincs a mi orszá gunkban! Elvtársak, ha pártunk fű éves harcának és nép! hatalmunk 15 évének csak ez az egy eredménye lenne, már elmondhatjuk: érdemes volt harcolni és minden áldozatot meghozni ezért. (Hosz- szám tartó, nagy taps.)

És itt van a mi új fiatalságunk. Azok a fiatalok, akik nagyszerűen dolgoznak a termelésiben, akik helytállnak amikor önkéntes társad slmi munkáról van sző. Már szinte keresnünk kell a mocsarakat mert lassan mind kiszárad a fiatalok jó munkája nyomán. Fiataljaink egyre jobban képezi' magukat, egyre tágul az érdeklődési körük, egyre képzettebbek, műveltebbek. Erre az ifjúságra ne építhetnénk? Büszkeségünk ez, vívmánynak tartjuk, hogy ilyen az ifjúságunk. Ez maga megérte a párt négy évtizedes harcát.

A ml országunkban felszabadultak, emberekké váltak a nők

A nők is felszabadultak a Magyar Népköztársaságban, rendszerünk másik nagy vívmánya ez. (Nagy taps). Központi Bizottságunk azt mondja: most az a döntő, az a feladat, hogy

a törvényben biztosított egyenjogúságnak teljesen érvényt szerezzünk az élet minden területén.

Másképpen élnek most a nők, mint a régi világban.

Egyszer egy május elsején összetalálkoztunk a Kenderés Jutagyári nőkkel. Elmondtam nekik, hogy 1931-ben a gyár előtt tartottam egy illegális gyűlést. Sok dolgozó nő jött el arra. A május elsejei találkozáskor elmondtam a kender-jutagyári asszonyoknak: Kedves elvtársnők, emNagyok a feladatok, nagyok az erőink is

— Ami a jövő munkáját illeti, vigyáznunk kell pártunk elvi alapjainak tisztalék^zem még magukra, egyi- kük-másikuk arcára is. Aki akkor 30 éves volt 50 évesnek látszott és aki most 50 éves, olyan mintha 30 éves volna. (Derültség és taps). Bizony, a 30 éves munkásasz- szony annak idején öregasz- szony volt a szó igazi értelmében. Nemcsak azért, mert fekete kendőben járt, hanem mert testileg-lelkileg összetört. megnyomorodott ember volt. Most nézzenek körül a mi országunkban: felszabadultak, emberekké váltak a nők!

— Ha pártunk négyévtizedes harcának, egész népi demokráciánk tizenöt esztendejének más vívmánya nem lenne, akkor is elmondhat nánk: érdemes volt fáradoznunk, érdemes volt küzde- nünk.

tében. A proletárforradalom fejlődése, győzelme, a szocializmus építése szükségessé tett bizonyos változásokat, de a fő elvek ma is fényesen és érintetlenül ragyognak, így van ez a mi pártunkban is. A Szervezeti Szabályzat nemcsak a pártélet összesített törvénye, de elvei társadalmi életünk egészére kihatnak, iránytmutatóak a tömegekkel való kapcsolatunkban.

Marosán György ezután emlékeztetett arra, hogy az

1957. évi Országos Pártkonferencia módosította a Szervezeti Szabályzat különböző pontjait, s felsorolta az elvi jelentőségű módosításokat is.

— Pártunk alaptörvénye, vezetési Irányelve, módszere és gyakorlata a demokratikus centralizmus, amely most teljes mértékben érvényesül páirtéletünkben, állami életünkben. A régi vezetés megsértette a demokratikus centralizmus elvét Gyengítette a vezetést, korlátozta a pártélet kibontakozását, lazította a pírt és a tömegek kapcsolatait Pártunk — kétfrontos harcot folytatva — fejlesztette a párton belüli demokratizmust és megszilárdította a központi vezetést A tapasztalatok azt bizonyítják, helyesen Jártunk el. Megszilárdult a pártban és egész állami életünkben a központosítás, ugyanakkor tovább erősödtek, mélyültek a demokratikus vonások.

A szocializmus felépítése a kommunisták és a pártonkívüliek közös ügye

sására, a kommunista helytállásra, mert amíg ez megvan, semmiféle nehézségtő nem kell félnünk.

— A jövőben a demokratikus centralizmus mindkét oldalát párhuzamosan kell fejleszteni. A párton belüli demokrácia egészségesen fejlődött. — Továbbfejlődik a pártszervezetek eleven, friss, öntevékeny élete, ez mutatja legjellegzetesebben a párton belüli demokrácia erejét, hatékonyságát. A kényes prob- * lémák, a tömegeket foglal- j koztató kérdések nem szorul- j tak és nem szorulnak a párt j kapuin belül. A párt ismeri ’ ezeket, nyíltan beszél róluk, foglalkozik velük. A személyi [ kultusz elsorvasztotta a de- ' mokrati Timist, elszürki tette

a pártéletet. Ma nyugodtan elmondhatjuk: a demokratizmus tiszte levegője hatja át pártéletilnket. Ez biztosítja a többi között a kollektív vezetés általános érvényesülését is. Pártunkban helyreállítottuk • kollektív vezetést, a választott pártszervek irányitó, vezető szerepét. Mi a kollektív vezetés lényege?

— A kollektív vezetés megköveteli, hogy a párt Központi Bizottsága a szo- calista forradalom és a szocialista építés minden egyes kérdésében a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján alakítsa ki a párt helyes politikáját A kollektív vezetés feltételezi, hogy nem egyes elvtársak, nem is az elvtármint a kongresszus által választott vezető szerv tartja kezében a politikai irányvonal kidolgozását annak végrehajtását és a munka ellenőrzését

— A pártpolitikának fö vonalát és annak alkalmazó- 1

sát a szocialista forradalom egyes kérdéseiben a Központi Bizottság, mint választott vezető testület dolgozza ki, ezért a Központi Bizottságnak rendszeresen üléseznie

kell, s a pártáiét és az ország életének minden fontos kérdésében beható vita alapján kell kialakítania az álláspontját. A Központi Bizottság ülésein biztosítani kell a széleskörű és sokoldalú vita lehetőségeit.

— A kollektív vezetés elve megköveteli, hogy a Központi Bizottság álláspontja kialakításánál és a határozat meghozatalánál — ameny- nyire ez lehetséges —, kérje ki és vegye figyelembe az alsóbb pártszervek és a párttagság véleményét a napirenden lévő kérdésekben.

— A kollektív vezetés elvéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a pártszerű kritika és önkritika széleskörű kifejlesztése és rendszeres gyakorlata a párt életében, mégpedig kritika felülről lefelé és alulról felfelé.

— A pártunkban kialakuló és egyre erősödő kollektív vezetés új vonása, hogy fontos kérdések eldöntésébe — még a határozat- hozatal előtt — bevonjuk a velünk szövetségi viszonyban lévő pártomkívülielket is. MS azt valljuk, hogy a szocializmus felépítése a kommunisták és a párton kívüli dolgozók közös műve. Ha tehát a kommunistáknak és pártonkívülieknek közös erőfeszítéssel kell végrehajtaniuk a párt határozatait, helyes, ha e határozatok meghozatala előtt megfelelő formában és módon kikérjük a pártonkívüliek véleményét is.

— Elvtársak, meg kell mondanunk, hogy a múltban éveken át nem volt ez így, de most a lenini elveknek megfelelően érvényesül nálunk a kollektív vezetés és alkotó szelleme mindjobban

(Folytatás a 4, oldalon)

/

Marosán György a szónoki emelvényen

— Ezután a kongresszus áttért a harmadik napirendi pont: „A párt Szervezeti Szabályzatának módosítása" tárgyalására. A napirendi pont előadója Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt«

— Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak! Pártunk három alappillére: a marxista-leninista ideológia, a tömegek érdekét, előrehaladását szolgáló politika, valamint a szervezettség, amely feltételezi a megbonthatatlan egységet — kezdte beszédét,

— Ma már nem szorul bizonyítására — folytatta —, hogy a marxista—leninista világnézet nemcsak helyes, de legyőzhetetlen is. A felé a korszak felé menetel az emberiség, amelyet nagy elődeink előre láttak. Egymil- liárd ember már nemcsak menetel felé, de benne éd a szocializmus világában. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok népeinek megváltozott élete, fellendülése és kitáruló jövője a gyakorlatban igazolta a kommunista eszmék és forradalmi módszereik igazságát, helyességét. Felemelő, lelkesítő tudat, hogy azok a szervezeti elvek, amelyekért Lenin 1903-ban oly nagy harcit vívott a mensevikekkel, a mai napig élnek és hatnak, irányítanak valamennyi kommiiniefo rnowic+fl náirt ÁIa»