Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-06 / 287. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 6 (Folytatás az első oldalról)-cicsit, vizsgálták meg. hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább. feladat. Az idei eredmények azonban azt bizonyítják, hogv megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, s a mező- gazdasági termelés is növekedett Az idei terméseredményekben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező időjárási körülmények is közrejátszottak, de nem javulhattak volna a mezőgazdasági termelés eredményei, ha nem mentek volna rendjén a dolgok. A megszervezés mán hozzá kell látni a megszilárdításhoz — Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját a melegházat, vagy a disznóólát ás utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat.: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik az életet Az anyagi eszközök előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétel van: a politikai. Ha az nem lenne meg. nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni, mert életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben jöhet létre. így viszont létrejöhet! Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés előfeltétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyani'»gy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelőszövetkezeteket sem. A megszervezés után azonnal hozzá kell látni a termelőszövetkezetek megszilárdításához. — A termelőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, ho— milyen vezetőséget választanak. A dolog nay--’ából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani —, hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó magyar parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták erre a fejüket. Van még bennük maraI diság, van még olyan is, hogy előbb férjhez adom a Lányom, meg még 1—2 ezer forintot a takarékba nyomok, pár mázsa gabonát meg fel a padlásra és majd aztán... (Derültség.) A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezet rossz vezetőt kap. És őszintén megmondva. elvtársak, kell is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van, vagy nincs létezése, mert azt még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig, ha egy országban, mondjuk a Központi Bizottság titkára, vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a brigádvezető ilyen, azt nem lehet sokáig bírni. (Derültség, nagy taps.) És a parasztember azt mondja: nem félek én attól a Dobitól, Münnichtől. Maro- sántól, meg Kádártól, ők nem fognak engem bántani; három évig nem bántottak, miért bántanának ezután? De az nagyon fontos, hogyan bánik majd velem az elnök, meg a brigádvezető. — A múlt évi tapasztalatok e téren is nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy bátrak voltunk és azt mondtuk: keressétek ki magatoknak azt, akit elnöknek, brigádvezetőnek, vagy agronómusnak akartok. Elvársak, megmondom őszintén, ebben a parasztok az elsőrendűen érdekelt felek és nem mi. ők dolgoznak majd azzal az emberrel. azzal a vezetővel. Ha a brigádvezető jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ók látják kárát. Ha komisz az ember, velük komisz, ha rendes, velük bánik jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azért hát jól meggondolja, kire bízza ott magát, többé-kevésbé a sorsát, a jövedelmét, a megélhetését. A szövetkezeti vezetők többsége bevált — A tavalyi és az idei tapasztalatok jók, a szövetkezeti vezetők többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog. A parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagyon figyelték, milyenek az elnökök, hogyan viselkednek és mit csinálnak a többiekkel. Természetesen volt olyan parasztember is, akit már hét esztendeje hívtak a szövetkezetbe és mindig azt mondta: „Én nem akarom, hogy uekem más parancsolgasson.” Aztán nagynehezen belépett. Másnap úgy döntött a tagság, hogy ő legyen az elnök. Ak- kor meg attól esett kétségbe, hogy neki kell majd másoknak parancsolni. (Derültség.) Ilyen csoda is előfordult. A vezetők többsége bevált és ez nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk. hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is nagyon fontosak. Nálunk már majd tizenöt éve népi demokrácia van. A rendszer jó volt, a népi hatalom jő volt, azonban előfordultak hibák is. amelyek időnként megbántottak egy- °gy embert. Ezekben a dolgokban segíteni kell tehát a paraszt embereknek. A legjobb segítség, ha bízunk bennük és bátrak va- gyünk. vesen azt hitték, hogy mi legalább tíz esztendeig nem merünk rájuk bízni semmit, mert ők öt vagy hat évig vitatkoztak velünk: az idén lépjenek-e be a tsz-be, vagy jövőre. S az a tény, hogy bízunk bennük, és azt mondjuk: vállald el, meg fogod csinálni — olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az embernek. rrtely őt sarkallja, hogy becsülettel meg is feleljen a bizalomnak. — A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy időben — folytatta Kádár János — nagyon fontos a termelés fejlesztése is. Ellenségeink azt mondják erről: nem tudjuk megoldani, hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük és egyidejűleg a termelést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már ellenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa — sem mondják azt, hogy minek’ az a termelőszövetkezet, hanem olyasmiről vitatkoznak, hogy „nem győzik majd beruházással”, nem tudják majd egyidejűleg fejleszteni a mezőgazdasági hozamokat „a munkások életszínvonala sínyli meg” —. szóval ilyen és ehhez hasonló „gondjaik” vannak nekik. (Derültség.) Más síkra helyeződött át tehát a vita. Természetesen, komolyra fordítva a szót. a mezőgazdaság szocialista átHiggyék el, elvtársak, a paszervezése és a hozamok egyasztemberek közül nem keidé jű növelése nem könnyű A szocialista mezőgazdaság sokkal több árat ad a népnek, mint az egyéni gazdálkodás — Az úgynevezett kettős feladat végrehajtható tehát, de nem könnyen. Ugyanis tény, hogy a falu szociahsta átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kedve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha e°y parasztember gondolkodik és azt mondja: másfél hónap múlva már a termelőszövetkezetben leszek, tehát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet és nem eszközlök beruházást. Az egyes parasztok termelési lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső hullámvölgyek. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki is kell pótolnunk a szocialista bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely mint a miénk, a szántóterület több, mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével kiegyenlítheti, sőt túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelőszövetkezeteket tovább kell szilárdítania termelőszövetkezetei.től több árut keU kapnia az országnak! — Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést: többet ad-e a népnek a termelőszövetkezet vagy nem ad többet? Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor : egmon- dom őszintén — mindnyájan jobban tesszük, ha a felvilágosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapálni. Mert abból is kijöhet vagy tíz kiló 'kukorica — bár egy kicsit már kiestünk a folytonosságból. No, természetesen ez tréfa. A valóság: o szocialista mezőgazdaság sokkal több árut ad a népnek, mint a kisárutermelő gazdaság, az egyéni gazdálkodás. Ez így van és így is kell legven. A nyár elején a Győr me~"ei győztesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk a Mi- ‘ nisztertanácsban. önérzetes emberek, igazuk is van, nem kis dolgot vittek véghez — s ebben az ő személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: nos. a győzelem megvolt, meg is ünnepeltük azt hogy Győr megye az első szocialista megye; de most gyerünk tovább egy lépéssel: több búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis ebben jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: Hurrá! Gyerünk, próbáljunk meg egykét szocialista megyét csinálni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs belőle az országnak? — A kommunisták helyesen fogták fel a kérdést. Győr megye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt: teljesítették tér veiket, s a kongresszuson már joggal hivatkozhattak az eredményekre. «, Ez is része a falu szocialista átalakításának. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt jár a mezőgazdasági termelés emelkedésével. Azt szoktuk mondani — mégpedig belső meggyőződésből —, hogy a magyar paraszt munkaszerető, értelmes, az okos dolognak nem ellensége, és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelő- szövetkezetekben is nekifogtak a munkának és közülük sokan nagyon-nagyon szép dolgokat csináltak. Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalékos szintről — amelyet a mezőgazdasági termelés 1938- hoz képest elért — nagyon hamar előre megyünk. Ezt a „hamart” természetesen években számoljuk Tudósaink elképzeléseikkel ostromolják az egeket, de lábukkal maradjanak a földön Kádár János ezután a tudomány és a kultúra egyes kérdéseiről beszélt. — Központi Bizottságunk —• hangsúlyozta — tisztában van azzal, hogy az elvont tudományos kutatás is szükséges, kéül olyan kutató munka is, amelynek nincs meghatározott, közvetlen gazdasági célja. — Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, a termelés és a technika fejlesztésének alapjaivá válnak. Arra kérjük azonban a tudósokat, hogy a lehetőség szerint hangolják össze kutató munkájukat a népgazdaság előtt álló feladatokkal. A tudósok — és nemcsak a tudósok, hanem más kutatók, mérnökök, technikusok is nagyon jól tudják most már: mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sőt, a nagy eredmények nem is az első kísérletekből születnek. Tudjuk, hogy a nagy eredményekhez idő kell, munka kell, kísérletezni kell. — Igazat adok Novobátzky e’vtársnak abban, amit ő úgy fejezett ki: tudomásul kell vennünk, hogy évről évre bővebb anyagi lehetőségeke* kell a tudomány és a kutatás rendelkezésére bocsátanunk. Az emberi munka differenciáltsága növekszik, mind nagyobb és nagyobb teret nyer a technika, az pedig nem fejlődhet tudományos kutatás nélkül. Világos tehát, hogy a tudományt és a kutatást évről évre nagyobb anyagi segítséggel kell támogatni. Ez azonban csak az énem egyik oldala. — Egy beszélgetésünk alkalmával azt kértük az akadémikusoktól. a Magyar Tudományos Akadémia elnökségiének tagjaitól, hogy legyenek olyan szívesek és az ideálist kapcsolják össze a reálissal. Ez a dolog másik oldala. Hogy képletesen, fejezzem ki magam: nagyon jó az, ha a mi tudósaink gondolataikkal, — merész elképzeléseikkel az egeket ostromolják, de lábukkal azért maradjanak a földön. (Nagy taps.) — Csak azt kérjük: az ideális törekvéseket — hiszen tudóstól ,nem is lehet kívánni, hogy ne a lehető legjobbra törjön — kapcsolják össze a mi reális lehetőségeinkkel. Ha így tesznek, megvalósíthatjuk azt, hogy a tudomány évről évre igenis növekvő arányban kapjon támogatást a kormánytól. — S hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, arra csak egy példát. Bár nem jó korán dicsérni, mégis meg kell mondani: nagyon dicséretes és jó dolgokat lehet látni az Akadémia fizikai kutatóintézetében, amely még nem is nagyon régi. Az ott dolgozó tudósok kutatómunkájuk közben olyan műszereket állítanak elő, amelyek kísérleteikkel összefüggnek, s amelyeket már most exportálni is tudunk. Tehát egy elméleti kutatással foglalkozó intézmény gyakorlati munkájával ügyességével, ötletességével előteremti saját fenntartási költségeinek v egy részét — még ha kisebbik részét is. Azt hiszem, további tényleges eredménnyel járna, ha ezt a példát figyelembe vennék a hasonló tudományos intézetekben. — Szó esett itt a kultúra munkásairól is. Sokan beszéltek erről a kérdésről, tehát nem akarom részletezni, mert véleményem szerint Kállai elvtárs felszólalása meglehetős teljességgel tartalmazza az elvégzendő munka lényegét. Amit hozzá szeretnék fűzni, az a következő: — Közismert, hogy van az írók között egy-kettő, aki olyan ellenzék-íé leségben van velünk. Ezen azt értjük, hogy dacosan nem csinál semmit. (Derültség.) Nincsenek sokan éo iíissé az olyan szomorú pelikánra emlékeztetnek, amelyik szárnya alá dugva a fejét, féllábon állva gondolkodik: lépjen-e egyet a jövő héten? (Derültség.) Nincsenek sokan, olyan kevesen vannak, hogy meg is tudnám itt őket nevezni, de nem nevezem meg, mert nem akarom őket megbántani. — Pár hónappal ezelőtt vitatkoztunk az „ellenzékieske- dő'' író-kartársakkaL (Derültség.) A Vita első stádiumában mi elsoroltuk az ő hibáikat, ők pedig a mi hibáinkat. Nekik az a fő problémájuk, hogy a párt vezet és még az irodalmat is irányítani akarja. Azóta már a második állásban rendezkedtek be és azt mondják: amit a Központi Bizottság mond, azzal mi egyetértünk, de lejebb vannak olyanok, akik helytelen vonalat visznek. _ (Derültség.) így diskuráltunk. Gondolkoztam és hallgattam őket. Aztán azt mondtam: Nézzétek, ne tegyünk egymásnak sok szemrehányást. Valahogyan, ugyanis úgy érzi az ember, hogy ti egy kicsit jobb pártot kaptatok, mint amilyet megérdemeltetek (Derültség.), nekünk pedig olyan íróink vannak, amilyeneket mi megérdemlőnk. (Derültség.) A még berzenkedő és velünk nem túlságosan jóban lévő írókat is reálisan keli néznünk. És ha dolgunk van velük, arra kell törekednünk, hogy a mi pozíciónk megtánradhatatlan, igazságos legyen, nekik ne lehessen jogos kifogásuk velünk szemben, mert akkor md megfelelő módon tudjuk képviselni is, érvényesíteni is irányukban a mi jogos kifogásainkat. Az elismerés biztonságot ad a vezetésnek, a bírálat segítséget A továbbiakban a vezetés egyes kérdéseiről beszélt Kádár János. Hangsúlyozta, hogy a háromnapos vitában sok elismerő szó hangzott el a vezetésről, de volt bírálat is. Mindkettő nagyon fontos, mert az elismerés biztonságot, erőt ad a vezetésnek, erősíti azt a tudatot, hogy alapjában véve helyesen irányít, és sokat segít az is. ha bírálatot kap. —i Söjtör elvtárs nagyon szépen határozta meg a vezetés lényegét, amikor — immár a nép vezetésére is értve a dolgot — azt mondta: a ml pártunk négyszázezer nyugodt, és megfontolt ember, aki tudja mit akar és helyesen irányítja a munkát. Azt hiszem, ez a megfogalmazás alapjában véve meg is állja a helyét egy kis kiegészítéssel. Legyünk mi nyugodtak és megfontoltak, amikor a helyzetet kell elemezni és a feladatot kell meghatározni, de én azt ajánlom, hogy legyünk ingerültek és türelmetlenek, ha hibákkal találkozunk. És legyünk csak haragosaik, -ha ellenséggel vagy bűntettel találkozunk. Mert hibák is vannak nálunk. Ezek részben revizionista, résziben szektás eredetűek, — részben azonban olyan tőről fakadnak, amelyeket már jóval előbb „feltaláltak”, mint akár a revizionizmust akár a szektarianizmust, mint a közönséges emberi butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kell. (Taps); — Azt hiszem, az a legfontosabb. hogy pártunk minden egyes tagja a párt vonalának, a párt határozatainak megfelelően járjon el, a párt szellemének, erkölcsének megfelelően éljen és dolgozzék. Ez a döntő, ez a legfőbb a vezetés szempontjából. — Az a döntő tehát, hogy a párt minden tagja egységesen járjon el, egy vonalat vigyen. És itt nem lehet alkudozni. Ha valaki egyetért a párt politikájával, akkor értsen egyet annak egészével és cselekedjék aszerint. Ha nem ért egyet, mondja meg, vitatkozzunk, beszélgessünk — aztán ha semmi sem segít, hát 1957-ben beiktattunk egy pontot a Szervezeti Szabályzatba: a párt minden tagjának erkölcsi elmarasztalás nélkül joga van saját akaratából kilépni a pártból. De aki azt mondja, hogy egyetért a párt politikájával, az ne válogasson a neki tetsző pontok között, és ne mellőzze a többit, hanem köteles vinni a párt vonalát a maga teljességében. Olyan Tezetés kell, amely méltó az öntüdatos dolgozók lendületéhez — Ami az állami és gazdasági vezetést illeti, van még tennivaló itt is. Az államapparátusban tíz- és tízezer elvtára derekasan és becsületesen dolgozott az elmúlt három évben. Másképp nem születhettek volna meg eredményeink. A rendesen dolgozó emberek mellett azonban van egy kisebbség, amelyik lelkiismeretlen vagy felületes, — vagy esetleg alkalmatlan a vezetésre. Ilyen is előfordulhat, de nem ez a többség. Miért nem boldogulunk hát gyorsabban a még meglevő hibákkal? Azért, mert van nálunk egy betegség: ha például'valamelyik állami vagy gazdasági vezetőtől megkérdezzük, van-e bürokrácia, azt mondja, „van egy kicsi”. Mindegyik ezt mondja. De ha azt kérdezzük: „És, a te minisztériumodban van-e?*’ — azt feleli :„ott nincs, ott mindenki rendesen dolgozik)) (Derültség.) Ha a másikat kérdezzük, az is azt mondja, hogy nála nincs. (Derültség.) Ha a hibát szóvátesszük, sokszor előre tudom a választ: „rágalom, hazugság. nem igaz, kitalálták... — Illetve mégis igaz, de mi már négy hónapja a kollégiumban megtárgyaltuk és már el van intézve .. .*' (Derültség.) Nem lehet ilyen receptekkel do gozni. — Ismerek állami vezető két: szívük lelkűk a munkáé. Tudom, készek meghalni is u munkásosztályért, ha arra szükség lenne. Mindenre ké pesek, csak néha egyre nem: elismerni, hogy az általuk irányított területen valami hiba lehet. Ezzel kárt okoznak, saját magukat és hivatalukat is rossz megvilágításba helyezik a munkásosztály előtt és nem segítik a hibák kijavítását. Az olyan embernek, aki trösztök vagy minisztériumok élén dolgozik, — ahová tíz- vagy százezrek tartoznak. meg kell szoknia, hogy ha észrevételt tesznek apparátusának irányító munkájára, azt eiő- (Foly tatás a 3, oldalon)
