Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
1958. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 Az 1959. év képsömu V2SZ2ÍÍ krónikája A Szolnoki Művésztelep fái között szerényen húzódik meg egy omladozó, tépett tetejű torony. Sokan a régi vár maradványának gondolják. Pedig fiatalabb • Művésztelepnél is. 1912-ben. a torony építésekor, a művésztelep alapító művészei díszes alapítólevelet helyeztek el « torony alapkövébe. A régies nyelvezettel megszerkesztett alapítólevél finom iniciáléit Olgyay Ferenc festőművész festette. S a telep krónikása rótta rá az alábbi sorokat: „... Zónuk várát és városát törököktül az Urnák 1685- dik esztendejében visszafog- lalvánn, eleintén labantzok, továddabb a .kurutzok, ismég salitromosok, későbbet sótisztek, végezetül p eniglen az 1902-dik esztendőben képíró művészek száliának meg .. .* így folytatódik rendre a krónikás írása: *... Történt peniglen, hogy Olgyay és Mi- halik festőművészek altsi vadászatokból egy ízben megtérvén, hűsítő friss italokra felette megszomjúhozának. Minthogy peniglen műhelyekben pintzéjük nem vala, annak okáért elhatározták pinlálkozók hasznosak a dolgozók számára, mert a jó művészeti alkotások fejlesztik a látogatók vizuális kultúráját, s hasznos segítséget jelentenek a giccs elleni küzdelemben is. De a művészek is nyernek a közönséggel való gyakori találkozásból. Közelebb jutnak az élethez, a ma problémáihoz, Újszerű kezdeményezés volt az év legelső képzőművészeti rendezvénye. A Szolnoki Papírgyár művelődési otthonában az üzem szakszervezeti bizottságával karöltve nyilt meg a Szolnoki Művésztelep ezévi első kiállítása. A művészek többször is tárlat- vezetéseket tartottak és elbeszélgettek alkotásaikról, a művészeti élet problémáiról. rA kiállítás sikere arra ösztönözte a művésztelepi művészeket, hogy az anyagot a megye néhány nagyipari üzemében, a Szolnoki Járműjavító Vállalat dísztermében és a martfűi Tisza Cipőgyárban is bemutassák. Pécs és Szolnok közt megindult kulturális cserének köszönhető Haraszti Pál pécsi Részlet a Téli Tárlatból. gálómesterek, hogy Zónakvár ősrégi köveiből Zagiwa folyó partján fekvő várnak im ezen szegletén pintzét, pintze tetejébe pedig messzilátó borozót éppíttetnének. Így épüle ezen romladék, az kinek plánum- készítő mestere Frecskay András, építő pallérja penig- len Pongrátz Károly tájképíró mesterek valónak így szól az érdekes alapító- levél az egykori krónikás fogalmazásában, amelyet olyan neves festőművészek hitelesítettek aláírásukkal, mint Mihalik Dániel, Zombory Lajos, Szlányi Lajos és Olgyay Ferenci Az 1959. évvel egy sikerekben és eredményekben gazdag esztendő zárult le művészeti életünkben. Szolnok város és a megye dolgozói főleg a Tavaszi Tárlat — a felszabadulás óta a legnagyobb — kiállítás anyagából levonhatták azt a következtetést, hogy művészeti életünk fellendülőben van. De érdemes hűséges krónikás módjára tollat ragadni, hogy az év minden jelentős képző- művészeti eredményét papírra vethessük. A művelődési irányelvek konkrét feladatokat tűztek ■.épzőművészeink elé is, hogy a művészek a művészet sajátos eszközeivel, reális, igaz a'kotásokkal segítsék dolgozó népünk kulturális fejlődését. Festőink, szobrászaink a témáik megragadásával, művészi kifejezés módjukkal férjezzék ki mindazt a szénét, jót, a még meglévő nehézségeket, megváltozott, szépülő életünk ezernyi színét, árnyalatát és műveikben ne csak a szép, a jó mutatkozzék meg, de' az a hatalmas erő is, amely társadalmi rendszerünk alapja. A festmények, rajzok és szobrok kiállítások műteremlátogatások révén kerülőnek a dolgozók elé, Az ilyen tafestőművész kiállítása a szolnoki múzeumban, amelyet a szép tiszai tájképei miatt is nagyszámú látogató tekintett meg. Szolnokról pedig Chiovini Ferenc festőművész vitte el gyűjteményes kiállítását, Pécs egyik legnagyobb kláTílóter- mébe. Nagyszámú közönség előtt nyitotta meg Martyn Ferenc festőművész a tárlatot: „Egy alföldi ember érkezett hozzánk, festő, magával hozván munkásságának egy jelentős részét. E munkásság szellemi tartalmat jelent.. * Chiovini Ferenc pécsi útja azt igazolja, hogy festészetünk külső megjelenésében mennyire sokféle, sokféleségében gazdagon zengő. Jóleső a bizonyosság, a művészet legfontosabb feladatának felismerése a képek előtt: népünk bo'dogulásának, jóhlré- nek megszerzése és annak megtartása.” Tavasz folyamán a Szolnoki Művésztelepről négy fiatal művész — Bokros László, Gácsi Mihály, Mészáros Lajos és Simon Ferenc — a Megyei Tanács VB támogatásával 14 napos tanulmányútra utazott a Moszkvai Biennálé megtekintésére, ahol a kiállításon Szolnokról Fazekas Magda egy rajzzal, Simon Ferenc pedig kis plasztikával szerepelt. A Műcsarnokban rendezett VII. Országos Képzőművészeti Kiállításon művészeink csaknem teljes számban szerepeltek. Az első félév legnagyobb képzőművészeti eseménye a Szolnok megyei képzőművészek és népművészek Tavaszi Tárlata volt a szolnoki múzeum 6 kiállítótermében 1959. május 30-tól június 28-lg. Ezen a tárlaton a szolnoki művésztelep tagjai mellett resztvettek Jászberény, Mezőtúr, Alattyán és Turkeve festőművészei is. A kiállítás sikeréről már fentebb megemlékeztünk. Örömmel fogadta a közönség azt a kezdeményezést, hogy a kiállításon a megye területén dolgozó népművészek is bemutatták újabb alkotásaikat. A karcagi Kántor és Szabó, a mezőtúri Badár Erzsébet és Badár Balázs, valamint a Fazekas KTSZ kerámiái mellett figyelemreméltó alkotással szerepelt a karcagi Vá- kánt Lőrinc (csont és szarufaragások). a hunyadfalvi Palatínus Ferenc (népi faszobrászat) és a tisZaderzsi Péntek Lajos (népi faszobrászat). A Műcsarnok nyári képző- művészeti programjának kiemelkedő eseménye volt az Alföld a festészetben című nagyszabású retrospektív kiállítás. Szolnoki néző számára különös örömet jelentett, mert úgy érezhette magát, mint aki hazaérkezett.. Fényes Adolf, Bihari Sándor, Deák-Ébner Lajos képein a szolnoki piac, a Tisza-part, a Pityó, a város ismerős házai, utcái, a Tabán, a Zagyva-híd környéke tárul a szemei elé. Koszta József, Mednyánszky, Vaszary János, Mihalik, Zombory alkotásai 'mellett hosz- szú volna felsorolni a többi szolnoki festő — Szlányi, Pólya Tibor, Vidovszky, Zádor, Aba-Novák szebbnél-szebb képeit, amelyek a régi művésztelep hírét öregbitik. A Szolnoki Művésztelepen jelenleg is dolgozó művészek közül Chiovini Ferenc. Bara- nyó Sándor és Botos Sándor volt képviselve számos alkotással. Sőt a \ kiá’lításról készült díszes katalógusban az első két művésznek reprodukciója is volt. Ennek a kiállításnak válogatott anyagát Bulgáriában is bemutatták, ahol Szolnokról Chiovini Ferenc és Baranyó Sándor szerepelt. A nyári képzőművészeti élet másik nagy eseménye volt a Vajdahunyad várában megrendezett Mezőgazdasága művészetben című nagyméretű retrospektív kiállítás, amelyen a Szolnoki Művésztelep művészei csaknem teljes számban szerepeltek, sőt Simon Ferenc szobrászművész Kaszáló című szobráért pályadíjat is kapott. Szeptemberben az " Ernst Múzeumban nyílt meg Botos Sándor gyűjteményes kiállítása a Műcsarnok rendezésében, amelyen a művész az elmúlt 10 év terméséből 86 festményét mutatta be — A kiállítás katalógusában állapítja meg Cseh Miklós Botos festészetéről: „...Gonddal terhelt parasztfiguráiban nem csupán a nyomorú sors fájdalmát szólaltatja meg, hanem az erőt, a lázadó elszántságot is ..: A sötét, fojtott színek környezetéből fehéren villanó házfal, melegszínű okkerrel megfestett konyhaasztal, a rajzos kontúrba fogott figura, vagy kemény tisztasággal konkretizált csendéleti tárgy — megannyi alkalom arra, hogy a művész sajátos lelkiállapotáról, világról formált véleményéről képet kapjunk..." Gácsi Mihály, Mészáros Lajos és Palicz József, a Szolnoki Művésztelep fiatal művészei, 10 rézkarcban örökítették meg a felszabadulás 15. évfordulójára Szolnok megye megváltozott, megújult, életét. A földosztás, a nagyüzemi gazdálkodás, az ipari üzemek, az öntözés bemutatása mellet Élet a könyvtárban, Gyermekjátszótéren című rézkarcok mutatják, hogy festőink felfedezték az ecsetjükre váró témákat. A Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon és a Vásárhelyi őszi Tárlaton is képviseltetve voltak művészeinké Chiovini Ferenc, aki 33 éve dolgozik a Szolnoki Művésztelepen, ez év novemberében rendezte meg az első gyűjteményes kiállítását Szolnokon a múzeum hat kiállítótermében. Harminchét év terméséből válogatta össze anyagát a művész, *. (. / aki művészeti munkájának, élete hatodik évtizedének lezárásával kívánja gyönyörködtetni a szépet, a művészetet szerető dolgozókat, e szép gyűjteményes kiállításának megrendezésével” — nyitotta meg a <uál- lítást Fodor Mihály, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese, majd folytatta: * .; .Városunkban, de városunkon kívül folytatott tevékenységével nemcsak saját maga, de városunk jó hírnevét is öregbítette. Külön kell szólni ar ról, hogy témaválasztásában is megmaradt az Alföld szépségeinek megörökítésénél.... örülünk minden olyan emberi cselekedetnek, amely e táj szépségeit örökíti meg. Különösen akkor juttatjuk örömünket kifejezésre, ha ez az alkotás a művészetnek olyan magas fokával találkozik, mint ez a Chiovini Ferenc munkáiról elmondható, akár a tiszai halász, akár a lovát hajtó paraszt ember, akár az aszfaltozó munkásokról van szó.” Érdekes — krónikában megörökítésre méltó — hatása volt a Chiovini kiállítás egy Simon Ferenc: Kútterv. fiatal költőre Várady Géza költői sorokba tudta önteni pécsi főiskolai hallgatóra, aki gondolatait a kiállításról: „...Vásár, ködmön, por, nyalka ménes. Zöld folyópartra dőlt tehén. Itt minden él és mindig éhes. Utca, vihart nyel éjszakára. Tér: zsongó embert, szekeret fal. És nyár ül az eb nyakára. Minden mozog: a tejfölös mész morcos kefével falra ugrik. Egy kis kontyosnak csókja méz. Csengős szánon megy esküvőre, lomha tehenek bődülnek piros fiára, majd jövőre._** Külön sikere ennek a kiállításnak, hogy kilenc vásárlás történt magánosok részéről. Ilyen eredményre az utóbbi években még nem volt példa Szolnokon. Ez nemcsak a művészet iránt megnövekedett érdeklődést mutatja, hanem az életszínvonal emelkedésének is biztos jele. December 12-én nyitotta meg kapuit a Szolnok megyei képzőművészek és népművészek Téli Tárlata a szolnoki múzeum földszinti termeiben a Műcsarnokkal közös rendezésben. A megnyitásra ösz- szejött szépszámú közönség előtt Molnár János, a Megyei Tanács VB osztályvezetője ecsetelte a művészeti munka jelentőségét a szocialista társadalomban. A Téli Tárlaton mutatkozott be a Szolnoki Művésztelep két új fiatal művésze Antal Ilona, pasztelles, lírai grafikáival és finoman meg- festett-képeivel. Palicz József újszerű technikával, monoti- piával készült derűs tájképeivel vonja magára a figyelmet. Külön sikere a Tárlatnak a sok és szép szobor. Nagy István és Simon Ferenc egy- egy díjnyertes kúttervét is kiállította. Ezek résztvettek a székesfőváros által kiírt kút- pályázaton, mégpédig igen sikeres helyezéssel. Nyolcvankét szobrász száznál több kútterve közül mindössze kilenc nyert pályadíjat, közte a két szolnoki művész 1-1 páMeggyes László: Halász a Zagyván. lyamunkája. Szívesen látnánk bármelyiket, akár Szolnok város, akár a megye bármelyik parkjában. 1959. december 20-án Jászberényben nyilt meg az év utolsó képzőművészeti rendezvénye a Jászsági festők kiállítása, S ezzel vázlatosan végigtekintettünk az év fontosabb művészeti eseményein. A krónikás nem kívánt a teljesség igényével fellépni, hiszen nem említette meg, hogy Simon Ferenc szobrász- művész nagyméretű bronzszobrot készített az újpesti lakótelepre és mesejelenete- ket ábrázoló fémborításokat pécsi lakóházakra. Résztvett a Ferihegyi repülőtéri és a szolnoki munkásmozgalmi pályázaton is figyelemre méltó pályamunkákkal. Hallgattunk arról is, hogy Chiovini Ferenc festőművész a Megyei Tanács VB terme részére nagyméretű történelmi képen dolgozik. Nagy István szobrászművész Budapesten felállítandó kút lányalakját készítette most el. Képzőművészeti életünk fellendülését mutatja az is, hogy a tavasz folyamán egy tíz előadásból álló művészet- történeti sorozat előadásain vettek részt nemcsak a művészek, de Szolnok művészetszerető közönsége is. Most ősszel pedig két művészet- történeti szabadegyetemi tagozat indult 10—10 előadással a TIT rendezésében, amelyet a S: ér nűvészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria munkatársai tartanak zsúfolt termek előtt. Elkészültek a Szolnoki Galéria kiállítótermei is, hogy 1960 februárjában megnyíljon benne a szolnoki művészet 100 éves eredményeit bemutató állandó képtár, amely terv 60 évvel ezelőtt a művésztelep alapítótagjainak elhatározásából született, * s amelyet 1919-ben a Tanácsköztársaság művelődéspolitikája akart megvalósítani. De csak most, a művelődéspolitikai irányelvekkel kapcsolatos megyei párthatározat után válik lehetségessé. Ennyi eredményt tud a képzőművészeti élet krónikába írásba foglalni. S abban a reményben teszi le a tollat, hogy az 1960. évben képző- művészeti életünk tovább fejlődik a szocialista művészet útján. Kaposvári Gyula
