Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-18 / 297. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. decenalber 18. PManatUép A Damjanich Múzeum föld­szintes ablakaiból hívogató fény villan Szolnok főterere. Nyolc-tíz főből álló munka*- csoport baktat a járdán. A közeli építkezésről jöhetnek. Némelyikük ruháján mész- cseppek, kőmacadványok. — Látszik, hogy nem tudtak még átöltözni. — Kiállítás — mondja egyi­kük, s pillanatok alatt az ab­laknál csoportosulnak vala­mennyien. Nézik, nézik a fest­ményeket, majd valamelyik megkérdi: — Bemenjünk? — Miért ne — hangzik a válasz, s máris indulnak be­felé gyors, sietős léptekkel, mintha félnének attól, hogy elesnek valami szép, kedves látványtól... — si. — Ma DunaföldvároM sorsolják a lottót Az év utolsóelőtti lottosor- solását vidéken rendezik meg A lotto 51. játékheti nyerő­számait december 18-án, — pénteken Dunaföldvárott sor­solják. (MTI). A változó belváros EGY DÉLELŐTT sem telt és Szolnokon, a Kossuth té­ren felállították a csillagszo- róra emlékeztető oszlopok«, amelyek csúcsukon fénylő neoncsöveket viselnek majd. Igaz, előtte hosszabb időn keresztül csákányoztak, ás­tak, dolgoztak az emberek: lefektették a kábeleket, ame­lyeken át az áram halad. — Nem sokan álltak meg az ut­cán, amikor a TITÁSZ darus­kocsija vastag kötélhurokkal levegőbe emelte a nehéz tes­tet, nem sokan nézték, mint erősítik a munkások vaskos csavarokkal az alapzathoz. Nem ment persze könnyen: előbb lendületes kalapács­ütésekkel kellett helyükre igazítani a csavarokat, aztán óvatosan engedni a daruval az oszlopokat — ma azonban ott állnak már a Kossuth te ren a vörösre festett nyurga fémcsövek. Jól esik arra gon­dolni, hogy néhány hét múl­va kigyulladnak a fények: és tudjuk, hogy ehhez hasonló világítása csak a No'amber 7 térnek van, ezekkel a csil­lagfényekkel Budapestem Szovjet meteorológiai rakéta- kisérletek a Csendes-óceánon Moszkva (MTI). A nemzet­közi geofizikai együttműkö­dés keretében szovjet tudó­sok meteorológiai rakéta­kísérletekkel vizsgálják az atmoszféra felső rétegeinek tulajdonságát. Az A. I. Vojej- kov kutatóhajó fedélzetéről ezekben a napokban számos ral étát lőnek fel a sztrato­szférába. A hajó jelenleg a távolkeleti vizeken, a közel­jövőben pedig a Csendes­óceán térségében végez kuta­tásokat. A különleges rakétákat s a műszereket rendkívül gond­dal készítik. A műszereket a rakéta orr-részében és az ab­ból kiálló mintegy 740 milli­méter hosszúságú csúcsban helyezik el. Itt vannak a kü­lönleges légnyomásmérők. Ezek a pálya legmagasabb pontján mérik a légnyomást. ugyancsak itt helyezik el a különleges hőmérőket, hogy a felmelegedés a pálya kezde­ti szakaszán ne rongálja meg a hőmérőket. Az orr-részt műanyagból készült védőkö­peny borítja, amely a meg­felelő magasság után lekap­csolódok. Az úgynevezett bo- lométerek segítségével a Nap sugá-’ását vizsgálják. ' A pályacsúcs elérése után az orr leválik a rakétáról és ejtőernyővel ér földet. Mind a pálya kezdeti szakaszán, mind pedig a leszállásnál a műszerek folyamatosan mé­rik a légkör különböző réte­geinek tulajdonságait. Az egyes műszereket automati­kus kapcsoló berendezés egy­más után kapcsolja össze az orr-részben elhelyezett rádió­adóval. jíLeánykérés" Mezőhéken Gépkocsival utaztunk Me- zőhékre. Alig hagytuk el Ti- szaföldvárt, maris csaknem nyílegyenesen robogtunk a község felé. Az útmenti fák­ról lehullott a levél, pihenni készülnek. Megjött a tél. — Csak nagyon hiányzik az, ami legjobban kifejezné: a hó. így szinte beláthatatlan nagyságú „fekete tengerbe’ ütközik a szemünk. A mező- héki Tárcsics Tsz, az Au­gusztus 20 Tsz földtábláit látjuk, ahol befejezték a mélyszántást. Beértünk a községbe, s itt is. ott is élénken vitatkozó, beszélgető embercsoportokkal találkozunk. Kíváncsiskod- t-— és megtudtam, hogy nem valami nagy szenzációról tár- avalnak, hanem számukra igen fontos és jelentős ese­ményről. Elhatározták, hogy a község két igen jól működő termelőszövetkezetét egyesí­tik. Détár Mihály, a Táncsics Tsz elnöke. Tóth Antal, az Augusztus 20 Tsz főkönyve­lője és Varga Árpád, a köz­ségi tanács elnöke megerősí­tette a hírt. Elmesélték, a leánykérés már meg is történt. A mező- héki Táncsics Tsz képviselői keresték fel az Augusztus 20 Tsz gazdáit, megérdeklődni, mi lenne a véleményük az egyesülésről. Az Augusztus 20 Tsz tagjai kimondták az igent. így majd mégjobban kihasználhatják adottságai­kat, még eredményesebben gazdálkodhatnak a mezőhéki szövetkezeti gazdák. G. Nagy Lajos így gazdagodik a város. A TITÁSZ már megkapta azo­kat a terveket, amelyek alap­ján a Ságvári körúton is os­tornyeles oszlopok szökken­nek majd a magasba, — lé­pésről lépésre változik a bel­város képe. Ha sétálunk a Beloiannisz úton, hol itt, hol ott bukkan elő egy új kön­töst nyert üzlet, jobbról, — majd balról mosolyognak ránk megifjodott házak, kö­zöttük pedig egy-egy való­ban újseülött épület: Igaz, hogy ezek az újszülöttek erő­sebbek, kényelmesebbek, — praktikusabbak az „öregek­nél”. — Nyújtózkodik a vá­ros, • A SAGVARI körút ma fur­csa, vegyes képet tár az új­ságíró elé: egyik végében ke­mény. friss betontestek — a másikban még emberek ás­nak a sárban, homokban, át­kelni az egyik oldalról a má­sikra szinte lehetetlen. Egy fiatal embert faggatok: Nagy Miklóst, aki a most lerombolt régi ház helyén a vízvezeté­ket rövidíti meg, azaz ponto­sabban most árkot váj a föld­be. — Tudja mennyi vezetéket takarítunk meg? Eddig meg kellett kerülnünk ezt az épü­letet, amely elzárta a Ságvá­ri utat az Ady Endre utcától, Most ez feleslegessé válik. Már azt hiszem csak a ve­zetékre vonatkozó szakfelvl- lágosítást kanok, amikor hir­telen odafordul hozzám: — Kérem, amikor katoná­nak mentem csak ott állt két háztömb az út végén. Most, hogy visszajöttem, rá sem is­merek. Én is szolnoki va­gyok. Higyje el, nem szere­tem a sarat, de itt most jó dolgozni, jó tudni, milyen szép lesz ez a táj. MARADJUNK még a Ság­vári körúton. A betonlapon érzékeny műszer áll: Balázs Lajos építésvezető méri a tá­volságot, vájjon pontos-e, — megfelelő-e a munka. Elég sima. elég vastag-e a beton? — Ha tudná, — fordul fe­lém — mennyi gondunk volt. Rossz időjárás, anyaghiány, s aztán a tengernyi gyerek: nem győztük figyelmeztetni őket. Ne szaladgáljanak a frissen öntött betonon, a nagy gépek közelében, hiszen még valami baj érheti őket, az út­ról nem Is beszélve. Az építésvezető elábrándo­zik: — Ez lesz Szolnok legszebb útja. Két oldalt kandelábe­rek, középen zöldsáv, fák. — Eredetileg nem építettünk volna aszfaltburkolatot, de végül a városi tanács úgy döntött: legyen a Ságvári körút egységes, legalább az útban. Tudja mennyi időre szól ez? ötven évre, — leg­alábbis a betonalap. Nem­csak magunknak: a fiaink­nak és unokáinknak is ké­szítjük. Egy asszony ügyeskedik át, a sáros járdaszélen a tiszta úttestre. Nagy Jánosné, egyi­ke a Ságvári körút őslakó­inak. Férjével együtt a Tüdő­kórházban dolgozik, öt éve költözött a második felépült ház földszintjére: akkor, ami­kor az emeleten még nem is laktak, a lépcső sem állt ké­szen, csak a kőművesek jár­tak fölöttük. Nem volt se vil­lany, se vízvezeték, se kályha a szobában. — Ma már senki sem ven­ne át így új lakást. Én meg­mondhatom tehát, mi min­den történt itt fél évtized alatt, mennyi mindent kap­tunk. Most, hogy végre elké­szül az út, a mi új házaink is valóban bekapcsolódnak a város vérkeringésébe* • A NAPOKBAN kezembe került egy vaskos dosszié: Szolnok város tizenötéves fejlesztési tervjavaslata. Ja­vaslatokat ismertetni, másfél évtizedes távlatról lévén szó: nem lehet feladatom. Hiszen még sokminden megváltoz­hat. Egy dolgot azonban ér­demes elmesélni: a javaslat első változata már régebben készült: és sokminden, ami­ről még csak a jövőidőben beszéltek akkor, ma mér megvalósult, vagy épül. Elké­szült a Zagyva-híd, megkez­dődtek a Tisza-híd munkála­tai. Félig megnyitották már a Ságvári-körútat: mondjam tovább? Éppen ezért bizalom­mal olvastam azt is, ami csak azután következik, csak hol nap és holnapután formálja Szolnok belvárosát. Azt. hogy előbb-utóbb autóbusz­pályaudvar épül és a kocsik eltűnnek a Szabadság-térről sőt, hogy a növekvő személy­kocsi-forgalom részére parki rozóhelyeket kell létesíteni. Hogy készen ál'nak már a Kossuth-tér átformálására szolgáló tervek s hogy né­hány éven belül megérkezik az alföldi gáz ide is. Megváltozik a város: a két évet távolban töltött katona már alig ismer a tájra, a „ré­gi”, új lakó egyre jobban ér­zi, mint jut el hozzá a vá­ros érhálózata a mérnök a tervek fölé hajol, s a tere­ken csillogva gyulnak ki a tejfehér neonfények. — baracs — A nap kel: 7.27 h-kor, nyugszik: 15.54 h-kor. — A hold kel 1916 h-kor, nyugszik: 9.17 h-kor. Idő/ár ás jelentés Várható időjárás: válto­zóan felhős idő, legfeljebb egy-két helyen hószállingó- zás, vagy gyenge eső. Reggel több helyen ködképződés. — Mérsékelt, a Dunántúlon he- lyenkint élénkülő déli, dél­nyugati szél. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet: plusz 2— plusz 5 fok között. Távolabbi kilátások: a hő­mérséklet emelkedik, majd szelesebb lesz az idő. — FEGYVERNEKEN és Nagykörűn elkészült a komp­hoz vezető kövesút. A közle­kedés megjavulásával a két község lakosságának régi vá­gya teljesült Legjobbkor: a máskor sártengerrel fenyege­tő időben. — A KÍNAI NÉP harcairól és győzelmeiről prózában és versiben— címmel tehetséges, nagylétszámú szereplőgárdá­val rendezett délutánt a Vá­sárhelyi Pál Közgazdasági Technikum KISZ-szervezete és önképzőköre. — HOLNAP ESTE hét órá­tól éjjel egyig tartó táncmu­latságot rendez a szolnoki Ságvári Endrt művelődési ház. — JÄSZSZENTANDRÄ- SON szombaton délelőtt tíz órakor termelőszövetkezeti makadám-utat adnak át ren­deltetésének. Az ünnepi be­szédet dr. Csanády György, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese mondja. — 36 EZER ÁRUBAROM­FIT állít elő • következő esztendőben a tiszaföldvári Lenin Tsz. A szükséges gaz­dasági épületek céljára 250 ezer forint értékű anyagot vásárolt a közös gazdaság. Az anyagszállítás már meg­kezdődött. — A KARCAGI LENIN TSZ RÉSZÉRE ebben az évben állat- és tűzkár cí­mén 166 ezer forintot, a kun­madarast Kossuth Tsz részére jégkár címén 124 ezer forin­tot fizetett ki az Állami Biz­tosító. — FÉNYKÉPEZŐGÉPET, diavetítőt, töltőtollat, lomb- fűrészkészletet, társasjátékot nyert megyénk hatvan diák­ja, ki részt vett az Állami Biztosító iskolabiztosítási kép- rejtvénypályázatán. A nyere­mények átadásánál megjelent a megyei tanács művelődési osztálya és a pedagógus szak- szervezet képviselője is, — MAJDNEM egymillió fo­rint értékben vásárolt gazda­sági gépeket a szajoli Előre Tsz. A szövetkezetiék többek között 68 ezer forintos mag­tisztító készüléket, kiét felsze­relt univerzál traktort, esőz- tető berendezést vettek. Saját gépparkjukat Rapidtox-szal is gazdagították; a növényápo­lási munkáikat ezek segítségé­vel a maguk erejéből végzik már tavasszal. — KISÚJSZÁLLÁSON a városi énelckar a gimnázium énekkara, az Arany János úti és a Kossuth Lajos úti iskola dalosainak közreműködésével holnap este hét órakor hang­versenyt rendez. A művelő­dési otthonban sorra kerülő műsoron többek között Kali- nyikov, Smetana, Mozart, Tardos és Bach művei szere­pelnek. — A SZOLNOKI szociális otthonba huszonharmadikán látogatnak el a Vöröskereszt aktivá!. Kilencven gondozot­tat ajándékoznak meg ez al­kalommal, — MEGYÉNK NEGYVEN helységében rendeznek kiál­lítást N. Sz. Hruscsov elvtárs amerikai útjáról az M8ZBT aktivái. A kiállítások anya­gát a „Szovjetunió” című fo­lyóirat novemberi számából merítik. Az érdekes látniva­lók néhány nap múlva lesz­nek mev*"Mnthetők, egészen január végéig. — PINTÉR DEZSŐ (98, sz. tanácsi választókerület) hol­nap délután öt órakor tartja tanácstagi beszámolóját a Ti­sza Bútorgyár kultúrhelyisé- gében. — Dr. DURST JANOSNÉ (91. sz. tanácsi választókerü­let) ma délután hat órakor a VII. kerületi párthelyiséghen tartja tanácstagi beszámoló­ját. — SZIGLIGETI Színház mai műsora: este 7 órakor Viktória, — Karcagi Uonv.: Menyasszonytánc. 'dóa.tiácd.óHy.i meg-íefietéd­Öntevékeny óra«pecialisták Szolnoki huligán-körökben sajnálkozással emlékeznék meg arról az eseményről, — mely Virág Ferenc és M. Pál alkalmi munkással és Szép Sándorral, a Termény­forgalmi Vállalat volt kocsi­kísérőjével történt. Mindhár­man jeles tagjai a megye- székhely mindinkább fogyat­kozó alvilágának. A díszes társaságból csupán a motor­kerékpárlopásért már elitéit M. Pál rendelkezett órával — a másik kettő alkalomadtán járókelőktől volt kénytelen tudakozódni az időről. A tri­umvirátus elhatározta, hogy Virág Ferencet és Szép Sán­dort is beléoteti az óratuiaj- donosok boldog világába. Útjuk — az elhatározást követően — nem az Óra* és Ékszerboltba, hanem a Béke- Étterembe vezetett. Itt meg ismerkedtek B. J.-ve', majd némi italozás után együtt tá­voztak. Az első sötét utcában leütötték a gyanútlan mun­kást és elvették ezer forint értékű óráját. Másnap este K. F.-et, Virág ismerősét hozta velük össze balsorsra. Ő aránylag jobban járt, mint az előző napi áldozat; tőié csak 600 forint értékűt rabol­tak a magukat óraszerzésre specializált huligánok. Az öntevékeny óraszerzés­nek a rendőrség vetett vé get: elfogta a rab'óbandáb Jelenleg mindhárman letar­tóztatásban várják a bírósági tárgyalást, mely immár egyi­kük számára sem hat az új­donság csábos ígéretével. — Nem; hiszen Szép Sándor fe­lett hangzott már el ítélet — hét hónapi felfüggesztett bör­tön — tiltott határát oésre va’ó felhívás miatt: Virág Fe- rvecbf*“ kor.^bbQr) és csalás miatt büntették meg. * A dolog úgy kezdődött, *hogy sétálgattam a Kossuth * Lajos utcán, nézegetve a ki­1 Irakatokat, melyek csábítóan figyelmeztettek a karácsonyi ünnepek közeledtére. Hűvös, nyirkos idő volt, mégis szí- wvesen tekintgettem hol a fe- tnyőágakkal díszített könyves tpaviilon felé, hol pedig az j Állami Áruház ízlésesen be­ír endezett kirakatai felé. A 1 Magyar utca sarkán fenyőfa Zlerakatot találtam olyan Imennyiségben, hogy olyan t érzésem támadt, mintha a t hegyvidék növényzetét akar- iták volna áttelepíteni a szol- Inoki sárba. | Ekkor jutott eszembe az o |gondolat, hogy feleségemet {meglepjem egy kis ajándék- *kal. Törtem a fejem tehát, hogy mi legyen az; ruha­nemű, mosógép, rádió, mag­netofon, míg végül a felesé- _ gém szokásait ismerve, kikö­ltöttem a KÖZÉRT üzletek­ében kapható díszkosár mel- ilett. Volt benne kávé, na- \rancs, különféle italok, bon- \bonok és ki tudja még, hány- tféle ínyenc csemege. Bűvöl- Iten álltam a kirakat előtt, - feleségem boldogságtól su- *gárzó arcát, amint megpil­lantja a KÖZÉRT csemege Jbüszkeségét — az ő kis fér- |fecskéje ajándékát a kará­csonyfa alatt. Még arra is i gondoltam, hogy esetleg fel­akasztom a fára ... Gondolataimat már nem volt időm befejezni, mert be­léptem az üzletbe. Kiábrán­dító volt az a prózai hangu­lat, amit itt tapasztaltam. Ember, ember hátán tolon­gott a pultokhoz, a hangza­var olyan leírhatatlan volt, mintha egyenesen a bibliá­ból közismert bábeli zűrza­var visszhangja lett volna. Elszántan vetettem magam harcba a csemegekosárért, miközben a könyökével va­laki úgy fejen ütött, hogy az­óta is kisebbfajta agyrázkó­dásban szenvedek.— Szinte még magamhoz sem tértem, amikor a fülem mellett fel­bömbölt egy hang olyan erő­vel, hogy a gúlába rakott szardiniás dotíbzok szinte ledűltek tőle, mint annak­idején Jerikó falai. — Disznóság, már egy fél­órája várok! — kiáltotta egy másik ismeretlen, még attól a lendülettől lihegve, mellyel épp abban a pillanatban a te­hetetlenségi erő következté­ben a pulthoz csapódott. A megfélemlített eladó persze rögtön kiszolgálta, mert tud­ta, hogy a következő percben a panaszkönyv után fog kia­bálni. Mellettem egy terme­tes asszonyság rakéta mód­jára furakodott elém, miköz­ben mély rekedte» basszus hangjával ilyenképpen fuvo- lázott: ‘— Ne macerálják a sze­gény kartársat, láthatják, milyen strapája van. Közért segédnek lenni sem leány­álom, igaz-e, kartársaim? Ad­jon nekem egy kiló sonkát... Eközben én egyre hátrább kerültem. És vártam, hogy egy kedvező hullám a hátára vesz és elsodor a pulthoz, ahol majd az eladó szemébe nézek csengőén, az megkö­nyörül rajtam, kiszolgál és vihetem haza feleségemnek a díszes csemege-kosarat. Ezt én csak elképzeltem. Ehelyett azonban egy kéz nyúlt el a fejem felett és súlyos teher­ként valaki a vállamra nehe­zedett. Hátrafordultam és láttam, hogy egy erőteljes macskabajuszú fiatalember kapaszkodott fel rám; körül­belül úgy, mint ahogy az autóbuszokra szoktak csúcs- forgalom idején. Mélyen a fiatalember szemébe néztem, tekintetembe próbáltam sű­ríteni mindazt, amit gondol­tam. aztán hirtelen elhatáro­zással megráztam magam. A hatás nem maradt el. Egy huppanás hallatszott még a mélyből és ismét szabadon lélegeztem. Bár tagjaim el­zsibbadtak, halántékom lük­tetett, lábaim úgy reszkettek, mint a miskolci kocsonya, de még éltem. Ereztem, nem bírom már sokáig ezt a vér­re menő harcot, így tehát megadtam magam sorsom­nak és kiverekedtem az em­bergyűrűből, ami úgy fonó­dott körém, akár egy óriás­kígyó. Eszerevettem, hogy a fűszer-osztályon nincs senki, és az itt szolgálatot teljesítő kartárs unottan vakarta füle tövét ceruzájával, annak je­léül, hogy viszket. Oda siet­tem, szemiigyre vettem a fű­szer-osztály portékáit, aztán remegő ajakkal, de határo­zott öntudattal szólítottam meg az eladót: — Kérek 10 kiló makaró­nit. Még aznap sikerült kijut­nom az üzletből. Vállamon a nagy csomag makarónival. Fáradtan, lihegve baktattam a nedves kőkockákon, de lel­kemben boldog voltam és éreztem, hogy milyen nemes dolog valakit, akit szeretünk megajándékozni. — Az igaz, hogy feleségem nem szereti a makarónit, de ő szokta mondani: «— Nem az a fontos, mit vesz az ember ajándékba, hanem az, hogy egyáltalán vesz és gondol rá. Agyamon ismét végigciká­zott az ünnepi este. Boldog, sugárzó arccal repül a kará­csonyfa alatt elhelyezett ma­karóni felé, és könnyes szem­mel csak annyit tud elrebeg- ni: Köszönöm. Én is megha­tódva állok ott, miközben a Mennyből az Angyalt ének­lem. Még nem tudja, milyen hasznos ajándék vár rá. Ké­rem, ne is árulják el neki, hadd legyen meglepetés. M. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents