Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 195&. november 3. Az amerikai acélsztrájk — és ami mög&ite Tan flz újonnan megválasztott megyei pártbizottság tagjainak, póttagjainak, a revíziós bizottság tagjainak, és a kongresszusi küldötteknek névsora A kétnapos megyei pártérte­kezleten a tartalmas, sok véle­ményt javaslatot tükröző vitát Czinege Lajos elvtárs összefog­lalója zárta be, melynek ismer­tetésére lapunkban visszatérünk. Ezután került sor harma­dik napirendi pontként a me­gyei pártbizottság tagjainak, póttagjainak, a revíziós bi­zottság tagjainak és a kong- reszusi küldöttek megválasz­tására^ AZ ÚJONNAN MEG­VÁLASZTOTT MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrási Béla tanár, a Jászbe­rényi Felsőfokú Tanítóképző Int. igazgatója, Árvái István géplakatos, a jászberényi já­rási pártbizottság titkára, Be- reczki László mezőgazdász, a Szolnoki Járási Tanács VB elnöke, Bozsik Tibor agrár­mérnök, a Rizstermelő Álla­mi Gazdaságok Igazgatóságá­nak vezetője, Búzás Imre me­zőgazdasági munkás, a Török­szentmiklósi Városi Tanács VB elnöke, Czinege Lajos ko­vácssegéd, a megyei pártbi­zottság első titkára, Csathó Miháiyné háztartásbeli, a nő­tanács megyei titkára, Csáki István kubikos, a megyei pártbizottság másodtitkára, Csányi Istvánná háztartásbe­li, a kisújszállási Búzakalász Tsz tagja, Cserfa Miklós esz­tergályos, a Járműjavító fő­diszpécsere, id. Csuka Lajos kubikos, a mezőtúri Vörös Október Tsz elnöke. Csótó Istvánná háztartásbeli, a me­gyei Vöröskereszt titkára, Déri Dezső ácssegéd, a török­szentmiklósi járási pártbizott­ság titkára, dr. Gergely Ist­ván mezőgazdász, a Tisza- szentimrei Állami Gazdaság főagronómusa, Gila Pál ku­bikos, a munkásőrség megyei parancsnoka, Hegyi István mezőgazdász, a mezőtúri Uj Reménység Tsz elnöke, Hor­váth Imre munkás, a megyei pártbizottság titkára, Juhász Imréné dr, segédmunkás, a Népi Ellenőrzési Bizottság megyei elnöke, Káldi Katalin tsz tag, a KISZ megyebizott­ság szervező titkára, Kökény István kubikos, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának elnöke, Körösi György vájár, a Szolnok megyei Rendőrka­pitányság vezetője, Lazányi Józsefné újságíró, a Szolnok megyei Néplap megbízott fe­lelős szerkesztője. Lázár Jó­zsef mezőgazdász, a játszteleki Tolbuehin Tsz elnöke, Manek Gyula mérnök, a Papírgyár főmérnöke, Nagy Ferencné gépmunkás, a Tisza Bútor­gyár személyzeti előadója, Nagy Károly mezőgazdász, a jászladányi Béke Tsz mező­gazdásza, Nyikos Károly me­zőgazdasági munkás, a kisúj­szállási Búzakalász Tsz elnö­ke, Oláh György mezőgazda- sági munkás, a megyei^ ta­nács VB elnöke, Oláh János mezőgazdasági munkás, a kunhegyesi járási pártbizott­ság titkára, Pallai Sándomé háztartásbeli, a Hazafias Nép­front megyei titkára, Rimóczi László segédmunkás, a KIÉG politikai helyettese, Sípos Károly kőműves, a Szolnok városi pártbizottság titkára, Szarvas Imre szobafestő, a Magtermeltető Vállalat igaz­gatója, Szekeres László gép­lakatos, a megyei pártbizott­ság ágit. prop. osztályának vezetője, Szentesi László me­zőgazdasági munkás, a Kar­cag városi pártbizottság tit­kára, Székely Lajos lakatos, a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár igazgató­ja, Szurcsik István mezőgaz­dász, a turkevei Dózsa Népe Tsz elnöke, Szűcs Károly gép­lakatos, a mesterszállási ÄMG főmérnöke, Takács Vendel esztergályos, a KISZ megyebizottság titkára, Tóth János munkás, a megyei párt- bizottság ipari osztály vezető­je, Ungor Tibor mezőgazda- sági munkás, a szolnoki járá­si pártbizottság titkára, Vad András mezőgazdasági mun­kás, a turkevei városi párt- bizottság titkára. Vadasa Ist­ván kubikos, a tiszafüredi já­rási pártbizottság titkára, Varga B. András mezőgazda- sági munkás, a karcagi Béke Tsz t|g;a, Varga Illés kis­iparos, a MÉSZÖV igazgató­ságának elnöke, Váczi Mi­hály asztalossegéd, a megyei pártbizottság munkatársa, — Váczi Sándor kubikos, a a megyei pártbizottság párt és tömegszervezeti osztályá­nak vezetője, Velkei Béla lakatos, a jászberényi Aprító­gépgyár csoportvezetője, Za­gyi János kőműves, a kisúj­szállási városi pártbizottság titkára, Zsidó Péter mezőgazd. munkás, a Szolnok megyei Termény forgalmi Vállalat ve­zetője. A MEGYEI PÁRT­BIZOTTSÁG PÓTTAGJAI: Bacsa Ferenc technikus, a jászberényi városi pártbizott­ság titkára, Bede János ke­reskedősegéd, a megyei párt- bizottság gazdasági osztályá­nak vezetője, Borsányi János műrajzoló, a megyei pártbi­zottság munkatársa, Brezvai István kereskedősegéd, a szol­noki Vasúti Csomópont párt- titkára, Burka Ferenc jogász, a megyei bíróság elnöke, Fá­bián Márton munkás, a Kar­cagi Rizshántoló Malom igaz­gatója, Gönczi Lajos mező- gazdasági munkás, a turkevei Vörös Csillag - Tsz elnöke, Gyűjtő Imre mezőgazdasági munkás, a kunmadarasi köz­ségi pártbizottság titkára, Holló Ignác mezőgazdasági munkás, a jászladányi Tán­csics Tsz elnöke, Karsai Mi­hály kubikos, a kunszent­mártoni járási pártbizottság titkára, Kiss Kálmán mező- gazdasági munkás, a tiszabői Petőfi Tsz elnöke, Magyar Já­nos mezőgazdasági munkás, a törökszentmiklósi városi párt­bizottság titkára, Máié Lajos gyári munkás, a mezőtúri párt- bizottság titkára. Mezősi Jó­zsef bányász, az Alföldi Kő- I olajfúrási Üzem igazgatója, Tóth Imre mezőgazdasági munkás, a jászapáti járási pártbizottság titkára, dr. Tóth Kálmán bányász, megyei fő­ügyész, Varga Sándor eszter­gályos, a Járműjavító Válla­lat igazgatója; A MEGYEI REVÍZIÓS BI­ZOTTSÁG TAGJAI Fodor Mihály lakatos, a megyei tanács VB. elnök- helyettese. Berena János esz­tergályos, nyugdíjas, Fodor János munkás, nyugdíjas, Hajdú János mezőgazdasági munkás, nyugdíjas, Kispál József lakatos, a Járműjavító lakatosa, Sasi István műsze­rész, a Gépállomások Igaz­gatóságának vezetője, Sós Ist­ván közgazdász, a megyei ta­nács tervosztályának vezetője, Tolna Károly kalkulátor, a Magyar Nemzeti Bank Terü­leti Irodájának vezetője. Vá­mos Sándor lakatos, a megyei pártbizottság munkatársa: AZ MSZMP VII. KONG­RESSZUSÁNAK SZAVAZA­TI JOGÚ KÜLDÖTTEI: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, K. Nagy Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium Szövetkezet-po­litikai Főosztályának vezető­je, Sándor Kálmán a csorbái Állami Gazdaság igazgatója, Andrási Béla tanár, a Jászbe­rényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, Árvái Ist­ván géplakatos, a jászberényi járási pártbizottság titkára, id. Bártfai Sándor mezőgaz­dasági munkás, a karcagi Le­nin Tsz elnöke. Czinege La­jos kovácssegéd, a megyei pártbizottság első titkára, Csá­ki István kubikos, a megyei pártbizottság másodtitkára, Csányi Istvánné háztartásbe­li, a kisújszállási Búzakalász Tsz tagja, Csótó Istvánné háztartásbeli, a megyei Vö­röskereszt titkára, id. Csuka Lajos kubikos, a mezőtúri Vörös Október Tsz elnöke, Déri Dezső ácssegéd, a tö­rökszentmiklósi járási párt- bizottság titkára. Fodor János munkás, nyugdíjas, Fodor Mi­hály lakatos, a megyei tanács VB. elnökhelyettese, Gönczi Lajos mezőgazdasági mun­kás, a turkevei Vörös Csillag Tsz elnöke, Hajnal István al­kalmazott, a tiszafüredi járá­si tanács VB elnöke. Horváth Imre munkás, a megyei párt- bizottság titkára, Karsai Mi­hály kubikos, a kunszentmár­toni járási pártbizottság titká­ra, Körösi György vájár, a Szolnok megyei Rendőrkapi­tányság vezetője, Oláh György mezőgazdasági munkás, a me­gyei - tanács VB. elnöke, Oláh János mez. műnk, a kun­hegyesi járási pártbizottság titkára, Sipos Károly kőmű­ves, a szolnoki városi párt- bizottság titkára, Sasi István műszerész, a Gépállomások megyei Igazgatóságának ve­zetője, Szentesi László mező- gazdasági munkás, a karcagi városi pártbizottság titkára, Székely Lajos lakatos, a tö­rökszentmiklósi Mezőgépgyár igazgatója, Tóth Imre mező- gazdasági munkás, a jászapá­ti járási pártbizottság titkára, Tóth János Ernő kovács, a Járműjavító pártbizottságá­nak titkára, Ungor Tibor me­zőgazdasági munkás, a szol­noki járási pártbizottság tit­kára. Váczi Sándor kubikos, a megyei pártbizottság párt­ós tömegszervezeti osztályá­nak vezetője, Zagyi János kő­műves, a kisújszállási városi pártbizottság titkára, TANÁCSKOZÁSI JOGÚ KÜLDÖTTEK: Özv. Lévai Jánosné gyári munkás, a Dohánybeváltó csoportvezetője, Pallai Sán- dorné háztartásbeli, a Haza­fias Népfront megyei titkára, Takács Vendel esztergályos, a KISZ megyebizottságának tit­kára, Tóth János munkás, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. • A megyei pártértekezlet be­fejezése után az MSZMP me­gyei bizottsága megtartotta első ülését, ahol Czinege La­jos elvtársat, a megyei párt- bizottság első titkárává, Csá­ki István elvtársat, a megyei pártbizottság másodtitkárává, Horváth Imre elvtársat, a me­gyei pártbizottság titkárává választotta. A megyei pártbi­zottság Kökény István, Körö­si György, Oláh György, Si­pos Károly, Szekeres László, Tóth János, Ungor Tibor, Váczi Sándor elvtársakat a végrehajtó bizottság tagjaivá választotta; * Ezután a megyei pártbizott­ság megválasztotta a Fegyel­mi bizottságot, melynek a kö­vetkező elvtársak tagjai: Var­ga Illés kisiparos, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke, Csa­tári József mezőgazdasági munkás, az 51-es Autóközle­kedési Vállalat munkaügyi előadója, Dikó Balázs kőmű­vessegéd, az ÁFORT igazga­tója, Papp Gábor lakatos, a Hazafias Népfront munkatár­sa, Tóth Miklós lakatos, a megyei Rendőrfőkapitányság pártbizottságának titkára, Váczi Mihály asztalos-segéd, a megyei pártbizottság mun­katársa, Zsidó Péter mezőgaz­dasági munkás, a Szolnok megyei Terményforgalmi Vál­lalat vezetője. Ugyanebben az időben ösz- szeült a revíziós bizottság is. Elnökévé Fodor Mihály elv- társat választotta meg tagjai sorából^ * A megyei pártbizottság rövid ülésével véget ért a pártértekez­let, mely felelősségteljes munká­jával utat mutatott a megye kommunistáinak, pártszervezetei­nek a jövő nagy munkájához. Ahhoz,’ hogy a határozatok meg­valósuljanak a párttagok tevé­kenysége mellett nélkülözhetet­len a pártonkívüliek támogatása, odaadó munkája. Csak együtt a megye dolgozóival lehet sikerre vinni a kitűzött célokat. Amikor Hruscsov szovjet miniszterelnök: az Egyesült Államokban járt, sokan bi­zonyos büszkeséggel mondo­gatták-: lóm, az USA-ban a munkásoknak szabadságában áll sztrájkolni, ez a „szabad világ” fölényét bizonyítja. A nagy acélsztrájk akkor már második hónapja tartott és, mint ismeretes, Pittsburg- bán, az acélvárosban egy ré- gesrégi, elavult gyárat voltak kénytelenek megmutatni Hrusesovn-ak, mivel a töb­biekben megdermedt az acél. Ma, amikor a sztrájk lassan negyedik hónapjához közele­dik, senki sem mer „dicseked­ni” vele. Mint ismeretes, egy bizottság már elrendelte a munkát kényszerrel megindí­tó Taft—Hartley-törvény al­kalmazását, s eszerint az 500 ezer acélipari munkásnak teg­nap már fel kellet volna ven­nie a munkát: a szakszerve­zet azonban az USA legfel­sőbb bíróságához fordult és az elrendelte a korábbi dön­tés felülvizsgálását. Walter Lippmann, a neves amerikai közíró legutóbb így ír a sztrájk tanulságairól: „Amikor az elnök (Eisenho­wer. A szerit.) úgy vélte, hogy az acélsztrájkot „szabad mun­kaügyi vitában” rendezni le­het, szentimentális illúziót kér"etett. Nem volt ez továb­bá az amerikai életnek olyan vonása, amellyel büszkén kér­kedhettünk volna Hruscsov előtt. Ellenkezőleg, az acél­ipari sztrájk látványos példá­ja annak, hogy társadalmunk távol áll attól, hogy teljes és tökéletes legyen, sok primitív, nem ésszerű és egyre kevésbé tűrhető vonása van. Nem va­lami vidám dolog, hogy az ország alapvető iparága há­rom hónapon keresztül nem termelt és rendezésre nincs is kilátás.. .* Mi áll a nagy „ipari hábo­rú” —i így nevezik maguk az amerikaiak — hátterében? Miért állnak hónapok óta a kohók, miért hiúsult meg — a Kaiser vállalat megegyezé­sén kívül — minden tárgya­KEDDEN szinte mindenütt megkezdődnek a Világ térké­pe élőit kör foglalkozásai, — Megyénkben körülbelül 75 KISZ-alapszervezetben mint­egy 1200 fiatal választotta ezt az oktatási formát — ugyan­akkor politikai körökre 1800 fiatal jelentkezett. Tekintve, hogy a politikai kör nagyobb felkészültséget, az elméleti kérdésekben való nagyobb jártasságot követel meg a résztvevőktől, felvetődik a kérdés: a KISZ-tagok jelen­tősebb része túl könnyűnek tartja talán a Világ térképe előtt kör anyagát? Ügy hisszük, nem erről van szó: az ilyesfajta arány kialakulását két tényezővel lehet magyarázni: az első az, hogy míg a régi KISZ és párt-propagandisták járatosak a politikai kör anyagában, addig a Világ térképe előtt kör anyaga sokuk előtt isme­retlen, új, tehát bizonyos mértékben idegenkednek tőle. A másik: a járási és városi KISZ-bizottságok többsége el­sősorban a politikai körök szervezésére fordított nagy energiát, mivel ez, hogy úgy mondjuk, .hagyományos” for­ma. Természetesen igaz, hogy a Világ térképe előtt kör a propagandistáktól sokkal több munkát igényel, mint az ed­digi szemináriumok — vi­szont bátran állíthatjuk, mindez kamatostul megtérül, hiszen a politikában jártas fiatalok érdeklődését ezen az úton lehet talán leginkább felkelteni a politika és a nagyvilág kérdései iránt. Az anyag természete szerint a következő lépcső lenne a po­litikai kör. Mindezt elöljáró­ban jegyeztük meg, mintegy a jövőre tanulságul. Ma már szinte a megye minden területén befejeződ­lásá kísérlet-? Érdemes egy pillanatra betekinteni a ku­lisszák mögé. A sztrájk két követelés kö­rül robbant ki. Az egyik az acélipari munkások szál(szer­vezetének béremelési kövele- lése. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az acélipar az USA kulcsfontosságú ipar­ága, közvetlenül függ tőle a nemzeti ipar 40 százaléka, de létfontosságú cikkeket bizto­sít a többi iparágak működé­séhez is. Az amerikai acél­iparban fizetik a legmaga­sabb óratóreket és az ottani feltételek példaképet jelente­nek a többi US A-beli szak- szervezetek számára is. Ép­pen ezért minden, ami ott történik, befolyásolja az egész amerikai munkásság helyzetét. S ha igaz az, hogy itt a legmagasabb á bér, igaz az is, hogy a profitok peoig egyenesen csillagászati arány­ban növekednek. A szakszer­vezet tehát a növekvő pro­fitra való hivatkozással lép fél bérkövetelésekkel. A másik követelés a gyáro­sok részéről indult el: a vál­lalati vezetők ugyanis min­den pénzajámilatukat ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a szakszervezet járuljon hozzá a helyi munkaügyi szabályok megváltoztatásához: enélkül ugyanis nem tudják növelni a termelékenységet. A mun­kaügyi szabályok közé tarto­zik például az egyes munka- csoportok nagysága és száma, a pihenőidőszak újabb meg­határozása. Ismeretes, hogy az amerikai acélipari mun­kás igen nagy intenzitással dolgozik és a magas béreket nem utolsósorban az teszi le­hetővé és szükségessé, hogy ezek a munkások nem bírják évtizedekig ezt a munkatem­pót. A gyárosok mégis azzal vádolják a szakszervezeteket, hogy „lógási lehetőséget” biz­tosítanak a munkásoknak. Valójában tovább akarják fo- k zni a Ford áltál bevezetett öldöklő munkatempót — és ugyanakkor szabadkezet sze­retnének kapni az automati­tek a Világ térképe előtt kör és a politikai kör vezetőinek konferenciái: ma a legtöbb helyen már sor kerül az első foglalkozásokra. Ebhez sze­retnénk néhány tanácsot nyújtani. A legtöbb helyen most találkozik először a ve­zető és a hallgatóság: és ép­pen ezért nem árt rögtön fi­gyelmeztetni arra, hogy a kör résztvevői nem elsősor­ban hallgatók, hanem vita­partnerek. társaik is egyben. A kör vezetője és tagjai kö­zött a viszony az idősebb, ta­pasztaltabb, többet tudó elv­társ és a tőle tanulni vágyó fiatalok viszonya. Az oktatás alapvető formája ebből kö­vetkezően nem az előadás, hanem az anyag, a tankönyv otthóni elolvasása, majd az abban foglalt témákról szóló beszélgetés. A VEZETŐNEK gondolnia kell arra, hogy már ezen a foglalkozáson hozzávetőleges képet kapjon a hallgatók fel­készültségéről; Éppen ezért igen hasznos például körkér­déseket szervezni — minden­ki felírhat például néhány földrajzi és politikai tárgyú kérdést a vezető diktálása alapján — amelyeknek meg­válaszolását rögtönzött pont­verseny keretébe illeszti az előadó. De ha ez nem meg­felelő, lehet például Ország- város-hegy-folyó versenyt is rendezni. A legjobban sze­replő fiataloknak — akár rendeznek ilyen vetélkedést, akár nem — rögtön érdemes megbízatásokat adni a legkö­zelebbi foglalkozásokkal kap­csolatban. A foglalkozások megszer­vezésénél sohasem lehet a propagandista törekvése az, hogy a tankönyv szerint át­vegye, átismételje az egész zálással járó saeiaonalizálá­sokhca. Az utóbbi idöbeu több új törvény korlátozta a szak- szervezetek jogaik, ezeket ugyan a szakszervezetekben elharapódzott banditizjwus, a gengszterek növekvő behato­lása ellen hozták, de soktxin korlátozzák a szakszervezetek tényleges jogait: a szakszer­vezetek tehát úgy vélték, ha ismét engednek, akkor saját maguk ássák meg sírjukat* A gyárosok szerint viszont itt az ideje megtanítani a mun­kásokat arra, hogy a főnök az főnök”. Ezek az ellentétek olyan nagyok, hogy egyik fél sem engedhet: teáiét hónapok óta tart a sztrájk és lassan-lassan megbénítja az Egyesült Álla­mok egész gazdasági életét. A kormányzat gazdasági szakér­tői szerint a sztrájk mintegv 16 milliárd dollárral csökken­ti a nemzeti termelést. Az acélhiány következtében a General Motors már kényte­len volt beszüntetni termelé­sét, a Ford autógyár ezentúl hetenként csupán három na­pot dolgozik. Az acélipari munkásokon kívül még mint­egy 200 ezer munkás vesztet­te el munkáját, különösen a vasutaknál és a szénbányá- sza.tban. Ebben az évben sztrájkok eddig 50 millió munkanap íkdesést okoztak, míg tavaly ez a szám nem érte el a 24 milliót; Egyes szakértők szerint a sztrájk megakasztotta, sőt tán visszá­jára fordította az 1957—58-as válság óta megindult fejlő­dést. A harc még folyik. Tény, hogy a sztrájk az USA alap­vető iparágait veszélyezteti: s ha elrendelik a Taft—Hartley törvény alkalmazását, az ter­mészetesen a tőkések érde­kéit szolgálja, hiszen 80 nap alatt — amennyi időre a tör­vény szerinti „kényszer” - munka szól — feltölthetik a hiányzó készleteket. anyagot. Csupán két-három kérdést kell kiragadnia: az első foglalkozáson például a két tábor viszonyát, a „ki kit győz le’1 kérdést, a gyarmati népek felszabadulási mozgal­mait taglalhatja, mint a mai világ legfontosabb problémáit. Természetesen a kör vezető­je önállóan határozhatja meg a programot, a hallgatóság felkészültségétől függően. De sohasem szabad — ismétel­jük — elvesznie az anyagban. A Szovjetunióról már könyv­tárakat írtak össze: egy-más- fél óra alatt úgysem lehetne mindennel végezni. A hang­súly tehát ne a múlton le­gyen, ne a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Honvédő Háború eseményein — ezek illusztrálására elég egy vers vagy regényrészlet melynek felolvasásával az el­ső foglalkozáson már megbí­zunk valakit — hanem a ma Szovjetuniójáról, az űrraké­táról, a Hold fényképéről, a szűzföldek meghódításáról, a hétéves tervről, a szovjet— amerikai versenyről beszél­gessenek a fiatalok. Jó, h? ezekről a dolgokról olyan em berek számolnak be, akik már jártak a Szovjetunióban GONDOLNI KELL a kü­lönböző szemléltető eszközök­re, diafilmekre, fényképekre, irodalmi részletekre. Mindezt a vezetőnek meg kell szervez­nie: tehát nemcsak a szoro­san vett foglalkozás lebonyo­lítása hárul rá. hanem egy sor fiatal munkájának, kere­ső szellemének irányítása is. Nem könnyű ez a munka, de nagyon hálás, nagyon szép. Az oktatási év rajtjánál sok sikert kívánunk a körök ve­zetőinek és hallgatóinak egy­aránt. Baracs Dénes KlSZ-propagandisták tanácsadója Ki mit tud a nagyvilágról?

Next

/
Thumbnails
Contents