Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november 8. Kongresssusi verseny m. túrkevei Vörös Csillag; Termel őszövetkezetben A szövetkezeti gazdák elhatározták, év végére szántóhol- dauként meg lesz az egy baromfi. Vállalásukat túlteljesí­tették. ßho£yan a szomszédok látják... A kongresszus tiszteletére vállalták, hogy év végéig 300 fejőstehene lesz a termelőszövetkezetnek. Jelenleg 38" van. Tavaly 700 hold lucernájuk volt. Most 1300 hold van. Így bőséges a takarmánykésziet A fütől&áziakkal találkozunk Régóta patronálja termelő- szövetkezetünket a Szolnoki Fűtőház. Eddigi munkájuk értékes és komoly segítés tsz-ünknek. A nyár folyamán például a 100-as istálló víz­tornyának szerelési munká­latait végezték eL A kapcso­lat azonban nem csak gazda­sági szövetkezetünk és az üzem között. A Fűtőház „Szocialista Kultúráért” éremmel kitün­tetett „Tisza” Táncegyüttese és dalköre most vendégsze­replésre jön szövetkezetünk­be. November 14-én, a 90 ta­gú gárda Karcagon szerepel. Szinte már hagyománnyá vált e találkozó. Eljönnek kö­zénk, bemutatják művészetü­ket és játékukkal szórakoz­tatják tagjainkat Ez ismétlő­dik évről évre. Műsoruk mindig nagy tet­szést váltott ki közönségünk­ből. Bizonyára most is vas­tapsot kap a cigánytánc, a le­szerelő .tánc, a kunsági szvit, a „Rajta kunok” című kard­tánc, amit színesít az 50 ta­gú dalárda és hangulatossá tesz a kitűnő népizenekar. Bízunk abban, hogy a Szol­noki Fűtőház együttese öreg­bíteni fogja termelőszövetke­zetünkkel kulturális kapcso­latát és novemberi szereplé­sük újabb bizonyítéka lesz a patronálási mozgalomnak, s a munkás-paraszt szövetségnek. Somogyvári Imre Karcag, Lenin Tsz. A napokban tcbb megye lapszerkesztői és újságírói tartottak megbeszélést me­gyénkben, s ezalkalom-mal el­látogattak néhány termelő­szövetkezetbe ts. A Békés megyei Népújság munkatár­sa, Kukk Imre elvtárs ,,Szolnoki tükör a paraszti holnapról” cím alatt cikket írt a Békés megyei lapban, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk. * Átléptem Békés megye ha­tárát s olyan érzésem tá­madt, mint amilyen a hajó­sokat tölti el, amikor a hajó­juk a keskeny folyó partjai közül kifut a végtelen ten­gerre. Szolnok megyében jártam, ahol keresve is alig találni kisparcellát, ahol ten­gernyi nagyságéinak tűnnek a frissen kelt őszi árpa-, búza- és mélyszántott föld- táblák. Ami itt már valóság, az még jövő Békés megyé­nek. Itt már nem gátolják a merész elképzeléseket, terve­ket a kisparcellák mezsgyéi. Nekünk — sajnos — még azt kell megállapítanunk, hogy évenként 260 ezer mázsa bú­zát, 33 ezer mázsa árpát, 224 ezer mázsa cukorrépát ve­szítünk el a kisparcellák miatt. A Szolnok megyeiek már azon fáradoznak, hogy az idei 178 ezer mázsa sertés helyett jövőre több mint 200 ezer mázsát adjanak, hogy minden hold földterületre előbb egy, aztán három-négy tojást termő tyúk jusson. A falvakban már fúrják a me­legvizű kutakat, 1965-ben már minden községben lesz egy fürdő, mellette zöldség­hajtató ház és főbb ezer férőhelyes féli cslbenevelő melegvizes fűtéssel. Télen is rántott csirke kerül a Szol­nok megyeiek asztalára, sa­látával és uborkával. Tömö­ren szólva: a mezőgazdaság átszervezése után rövidesen a szocializmus bőségéhez ér­nek. Egész Szolnok megye kö­zeljövőjét Turkevén mutat­ták be nekünk, több megyei lap munkatársának. A tükör, amelyen évekre előre láttunk, a túrkevei Vörös Csillag. A szövetkezet kilencezer holdas területének térképe sakktáblához hasonlít: egye­nes dűlők választják el a téglaalakú 150—200 holdas táblákat. A központi major olyan, amilyet aligha álmod­tak tíz évvel ezelőtt a tsz tagjai. Bámultuk a 872 darab szarvasmarhát, az 1900 ser­tést, a 9000 tyúkot, s az istál­lók, ólak tisztaságát, a beve­tett földek asztalsímaságát, meg azt a sok fiatal lányt és fiút, akik az állatok körül, a répaszedéssel foglalatoskod­tak. Bámultunk, s a rend, a tisztaság, a jól megmunkált földek, a sok fiatal mögött valami titokzatos erőt sej­tettünk. — A nálunk dolgozó trak­torosoknak büntetés lenne, ha elküldenénk őket — vála­szolta a fő mezőgazdász, mi­kor a földek lelkiismeretes művelésének titkáról érdek­lődtünk. — Szereidnek itt dol­gozni, mert megbecsüljük őket. Háztáji földet adunk nekik és különböző ajándé­kot. Az idén 60 mázsa árpát kaptak. — A fiatalok azért szeret­nek nálunk, mert naponta ér­zik, hogy törődnek velük, s hogy megbízunk bennük — amellyel ők 15—16 hold föl­magyarázta a tsz elnöke.- Az elnök elvtárs nem említette, hogy fiatalságunk­nak egy öt helyiségből álló, különböző szórakoztató esz­közökkel felszerelt saját szék­háza van. A tsz egy zene- és egy tánctanárt szerződtetett nekik, hogy tanulás is le­gyen a szórakozásukban ... — Nem említettem — men­tegetőzött az elnök —, mert az csak természetes, hogy saját székhazuk van. Turkevén már természetes, hogy egyetlen egyéni gazda­ság sincs. Természetes, hogy az SZ-lOO-as frakfor 40 centiméteres barázdát szánt, hogy a tsz határát néhány éve épült 18 kilométer gaz­dasági vasúi hálózza be, amelyen a tagok a földekre járnak, amelyen behordják az egyre növekvő termést. Természetesnek tartják, hogy 1965-ben 1700 szarvasmarhá­juk lesz. hogy akkor már 3500 sertést hizlalnak, hogy 35—40 ezer tyúk termeli majd a tojást, 350 koca fialja a ma­lacokat. Az is természetes, hogy a 800 tag jelenlegi havi 1500 forint átlagkeresete a duplájára emelkedik. A túrkevei Vörös Csillag csak egy azok közül, amely­nek a példamutató gazdálko­dása nagyszerű távlati, a kö­zös gazdálkodás útjára von­zotta Szolnok megye dolgozó parasztságának 95 százalékát. A tavaszi nagy mozgolódás közben a megyei pártbizott­ság összehívta a megye 70 legmódosabb középparasztját s néhány régi termelőszövet­kezeti tagot. Az egyik kö­zépparaszt magabiztosan mondta, mint akit ebben nem lehet lehagyná, hogy neki 1958-ban 70 ezer forint jövedelme volt. Az egyik tsz kanásza rávágta: Nekjem 95 ezer forint volt a Jövedelmem Eriről meg is győződtek a kö­zépparasztok, s elismerték, hogy azzal az energiával, «9 KAPHAT 6: MIÉRT TÖLTI DRÁGA IDEJÉT FŐZÉSSEL? Inkább vásároljon a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat éttermeiben előfizetéses VACSORÁT SZOLNOKON A NEMZETI, A BÉKE ÉS A FE­NYŐ ÉTTERMEKBEN, JÁSZBERÉNYBEN A LEHEL ÉTTEREMBEN, KARCAGON A Rö- ZSABOKOR ÉTTEREMBEN ES MEZŐTÚ­RON A BOROSTYÁN ÉTTEREMBEN várjuk előfizetőinket ízletes és olcsó ételekkeL dön gazdálkodnak, a közös­ben legalább 30 százalékkal több jövedelemhez jutnának. Akkoriban történt, hogy 50 régi karcagi tsz-tag elment Jászberénybe agitálni. Legin­kább saját jövedelmükről, háztájaikról beszéltek. — Meg is láthatnánk ezt a sokat, amit elmondtak? — kérdezték a jászberényiek. — Csak egy tag szabadkozott, mondván: Olyan nagy sár van a tanyához vezető úton, hogy nem tudnánk megköze­líteni. — Ahá, nem meri megmutatni, azért hivatkozik a sárra! — villant össze a jászberényiek szeme. Nagy üggyel-bajjal, lánctalpas traktorral vontatta ki őket s 150 ezer forint értékre sae- colták a tsz-tag tanyájának berendezését. A fejlesztés idejére egy­mást követték Szolnok me­gyében a tsz-látogatások. Az egyénileg dolgozó parasztok a jelenen túl ott ismerték fel a jövőt, amelyen most már egy emberként dolgoznak. Az idősek sem féltek belépni.­A 305 tsz eddig 8 ezer munkaképtelen paraszttal kötött szerződést, amelyben kötelezték magu­kat arra, hogy a lehető leg­magasabb haszonbért vagy földjáradékot fizetik, bevet­ve adják a háztájit, tüzelőt és szálastakarmányt adnak hazaszállítva. Gondoskodnak a tsz-ek könnyű munkáról is számukra. Több tsz-ben 80 kisliba nevelését bízták az idősekre. Az ellenérték a libák tolla s tíz nagyliba. Ez a módszer terjed az egész megyében s a holdankénti 3—4 tojótyúk gondozását is főleg az idős tagokra bíz­zák. Szolnok megyében tehát szélesre tárult a lehetőségek kapuja a dolgozó parasztság fiatajai és öregjei előtt. S előbb-utóbb elfogynak a több gabona és több hús út­ját álló mezsgyék Békés me­gyében is* KUKK CURE A második ötéves terv végére 120 ezer holdat öntöz Szolnok megye A Szolnoki Vízügyi Igazga­tóság mérnökei, szakemberei már dolgoznak a második öt­éves terv újabb vízügyi léte­sítményeinek tervén, Szolnok megyében jelenleg az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek együttesen 82 ezer kh öntözésre beállított területet birtokolnak. Ténylegesen azonban mindössze 56 ezer holdon folytatnak öntözéses művelést. A második ötéves terv végére ez az 56 ezer hold megduplázódik és 1965- ben 120 ezer holdat öntöz Szolnok megye. Vörös hó. és búzaeső 1959 május 21-én a belo- russziai Csauszk kerület lako­sai szokatlan látvány szem­tanúi voltak; órákon át sár­ga színű eső ömlött az égből. Amikor az eső véget ért, a ré­teken sárga lerakódást figyel­tek meg. Az északi országokban oly­kor vörös eső hull, a Spitz- bergákon és a nyugateuró­pai hegyvidékeken is előfor­dul, hogy zöld, vagy sárga- színű havat figyelnek meg Mindezeket a rejtélyes je­lenségeket az erős Szelek okozzák. A forgószelek néha különböző anyagokat — fi­nom vörös anyagot, növény­port, stb. kavarnak fel és hordanak óriási távolságra. Ez festi aztán különböző szí­nűre a csapadékot A zivatar gyakran különös „ajándékokkal” kedveskedik. Dániában egyszer 20 percen át eleven rákok hullottak az égből; a rákokat forgószél emelte magasba valamely víz­tároló fenekéről. Spanyolor­szágban egy szép napon zsá­kokért rohant minden em' er, hogy megtöltse az égből öm­lő .: búzával. A bőkezű ada­kozó egy erős forgószél volt, amely Spanyol-Marokkó te­rületén hatalmas gabonarak­tárakat döntött romba, s a búzaszemeket, amelyeket magával sodort, a Földközi- tenger nyugati részén átszá- guldva Spanyolországban szórta le. Csépai mezsgyék: Éltek sok száz évet Kimúltak 1959 őszén t > Nagyon rosszul sose élték itt az embereik. A megye leg­gazdagabb vidékei közé tar­tozik a csépai határ. Akinek földje volt, kenyérnek, bor­nak szűkét nemigen látta. Az életfenntartást biztosították a kisparcellák, a kicsi szőlők. Nincsenek már. A kenye­ret, bort s hozzá szakadásig munkát adó mezsgyéket ezen az őszön, szeptember végén, október elején dohogó trakto­rok felfalták, Alakulása után mindjárt jöttek az éhes gé­pek, s a földörökösödési test­vérharagokat, a szülői kita- gadásit mind-mind eltüntet­ték. A falu alatt, a Csongrádi út mentén beláthatatlan hosz- szú őszi árpa tábla zöldéi. Egy tagban, egy darabban, 150 hold. Jövőre aratógép, kombájn jön rá. A kaszák, úgy számítják, a gádorok ere­szein rozsdásodnak, s mint ahogy ez őszön is gépek ké­szítették a vetőszántást, azok munkája lesz a betakarítás is. Friss> még a hant, nem te­ríti még be egészen a zöldelő | élet, s mégis a nagy táblából olyan nehéz lenné már ki­választani, melyik kinek a földje volt. Sok-sok emberé. — Mindjárt szélen Barta Kálmánnak másfél hold, Endrődi Bélának ugyanannyi. Cseh Antalnak kétköblös. Sáros János, a kétezer 600 holdas Uj Barázda Termelő- szövetkezet elnöke próbálja felidézni kérésünkre az el­tűnt mezsgyék világát. Ga- rondi József kisegítő agronó- i mussal járják a határt. Az építkezéseket, a mélyszántást ellenőrzik csak úgy gyalogo­san, hát hozzájuk szegőd­tünk mi is. — Kilenc traktorunk dol­gozik — gondolkodik hango­san Sáros János. — Bizony kevés, de alakulásunk any- nyira meglepte a gépállomást, hogy a vetés nagy részét még fogatokkal végeztük, A talajelőkészítést nem. A tavaszi mélyszántást se. Száz­ötven holönyi kukorica s a háztáji földek magágyát ha­sogatják a traktorok. — Negyed métér mélyen. Huszonöt centire szántanak a traktorok. Eddig lovak mű­velték a határt, 15, legfeljebb 20 centiméter mélyre merték ereszteni az ekét. Szorgos, jó gazdák voltak az itteniek. Fialka József, Obema József, akiknek mezsgyéjét most bo­rítja össze a traktoros, de- hát nem birták a lovak a mélyművelési, kevesebbet is adott a föld. Gumiakerekű kocsikat von­tatnak a lovak -előttünk, öt­hatszáz tégla piroslik rajta. Az építkezéshez hordják. Az ötven férőhelyes növendék is­tálló ' alapjaihoz, amelyet „ba­juszra” épít az Uj Barázda. Vagyis .hát az „iroda” még nem intéződött el — ahogy mondják. Nincs meg a bank­hitel, s ők meg már építe­nek. Becsületszóra kaptak téglát a földművesszövetke- zettől, összeálltak az embe­rek, rakják a fundamentu­mot. Mészáros András tsz-tag ■ építészszakember irányításá­val. — A tiszasasi típus módo. A két végén — a tiszasasi- val ellentétben — nagy ajtót vágnak, hogy a kocsik bejár­hassanak rajta, s később csil­levágatot telepíthessenek be Mert a jövőre gondolnak. A jövő rajzolódik ki a beszél­gető tsz-tagok, építők mon­da taibóL — A Horpácsi Bálint föld­jére jön majd a tehénistálló Bencsik Sándoréra, mögéje i sertésóL Három volt mezsgyén, i Szloboda Mihályén, a Horpá- cái Bálintén, a Bencsik Sán­dorén épül fel a modern ta­nyaközpont Istállók, iroda raktár s a körülbelül 300 mé teres kikövezendő, jövőre már villamosított útszakas: két oldalán a gondozói laká­sok. A, föld kitűnő takar mányt adó a környékben, : az állattenyésztési közpon körül lucerna, kukorica te rém majd. — Ott túl a fákon — írni tatnak a Fialka István, Ma gó Mihály, Boris Pál földi felé, a Holt-Tisza partjái lesz a kertészet. Kitűnő ön tözési lehetőség, s itt dolgo zik majd az asszony-munka erő. Beláthatatlan a határ. í zöldelő vetések, feketélő ősz mélyszántások hatalmas táb Iái. A mezsgyéket nem talál j, már az ember. A szövetkezet gazdák emlékezetében él mé] ugyan: ez az enyém volt, é a tiéd. De ezzel már kevese törődnek. A jövő az elszán tett mezsgyék helyén kisarja dó nagyüzemi jövő. a kényé rét, bort bővebben adó, ke vesebb gonddal, vesződségge járó jövendő izgatja már fan táziájukat Börzék Icaiam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents