Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-08 / 263. szám

1959. november 8, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tarsoly Sándor ipari munkás a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója" A HATAR OROMÉ Törökszentmiklóson az át­szervezés idején az egész vá­rosban ismertté lett egy ki- szuperált honvédségi kocsi, a Szolnoki Vasipari Vállalat személykocsija. Olvadó szán­táson, vízlepte réteken ment a csotrogány, ahogy vezetői nevezték, éjjel-nappal, ahogy kellett. Leginkább éjjelen­ként tért vissza a falurakül- dött munkások szálláshelyé­re. S amikor éjfél tájban vagy után beállt a csotrogány az udvarra, s mindenki fáradt volt már, egy törhetetlen, nyűhetetlen, üde fiatalember ugrott le tréfálkozva. Pár percen belül mókáival, tréfái­val elvtársaiba is életet vert, s nem a napi fáradalmakra gondolt már senki, hanem a holnapi munkára. Láttam, hallottam Tatnás- pusztán, Óballán, Surjánban járni a tanyákat, hirdetni a párt szavát a tanyák lakói között. — Én felvonultam 1946-ban munkástársaimmal együtt megvédeni a földet, s azóta viseltük egyoldalúan a terhe­ket. Mi munkások dolgoztunk a mezőgazdaság deficitjére. Osszuk meg a terhet. S az értelmes, jó gazda pa­rasztemberek hallgattak sza­vára. Ö is naponta sok-sok belépési nyilatkozattal tért vissza mindig a határból. Az utolsók között jött el Török- szentmiklésról. A tavaszon történt ez. Nyá­ron Cserkeszöllőn jártam eb­ben az egyre híresebbé váló kis üdülőközségben. Ott talál­koztam véle össze. — Itt üdülsz? — kérdem a legérthetőbben, hogy ezt a legtermészetesebbnek tartom. — Hogyne — nevetett. Ide küldött a párt. Kora hajnaltól késő éjszakáig itt is ugyan­az, mint Törökszentmiklóson. Még nehezebb. Itt az embe­rek eddig sem éltek valami rosszul, s azt hiszik, ez min­dig így mehet, korlátlan a kisparcella lehetősége. Még ugyané nyáron késő este kerestem a tanácsházán. — Kint van a határban — mondták. Ilyenkor este tud­nak beszélgetni az emberek­kel. Máskor a Szolnoki tejivó­ban fedeztem fel. — Letelt? — Dehogy. Csak megláto­gattam a családomat, s máris indulok , Cibakházára, a tér melőszövetkezetek megszilár­dításán munkálkodunk. Pár napja meg ő szólított meg. — Kijöhetnél Jászberény­be. Nagyon sok új dolog van ott a mezőgazdaságban. Mindig a legnehezebb he­lyeken. Hogy mikor pihen, nem is tudom. Talán sohse fárad el. Azok közül jött, akik megtanultak keményen dolgozni: a szolnoki Tabán proletárnegyedének szülötte, a Szolnoki Vasipari Vállalat szakmunkása. Tarsoly Sándornak hívják. Fiatalember, s a „Munkás­paraszt Hatalomért Érdem­érem” mellett olyan jól meg­fér a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés, amit november 7-re kapott. Ha valakit, hát Tarsoly Sándor ipari munkásft meg­illeti. B. L. Áz egész község látja hasznát Amibor belép az utazó a községbe, először a gépállo­más udvarán működő gatter ütemes zúgása üti meg a fü­lét. Aztán néz jobbra, balra. Akármerre esik a pillantása, építkezésekre bukkan. Itt a vendéglő nagy éttermét ala­kítják fürge kezű kőműve­sek, amott az önkiszolgáló élelmiszerboltot készítik elő átadásra, máshol családi ház­ra húzzák a tetőtartó szaru­fákat. Mindenütt mozgás. Eleven­életű község Jászszent andrás. Ahogy egy ismerősöm meg­jegyezte: nem alszik meg a tej az emberek szájában. Ez­zel is, azzal is lendítenek mind maguknak, mind a köz­ség egészének. A tanácsházán Tóth P. Sándor tanácselnök a tele­fonnal bajlódik, valamiféle bányavállalat ügyintézőjével tárgyal kőszállítás ügyében. ^eszed közben mutat helyet a vendégnek. — Mi úgy fogalmaztuk meg — válaszol, miközben újabb telefonálónak szolgál felvilá­gosítással —, hogy András négy év alatt, mióta a község­fejlesztésre nagyobb gondot fordítunk, többet fejlődött, mint azelőtt huszonöt évig. S aztán már alig lehet kö­vetni a gondolatát, ahogy so­rolja mindazt, amit a négy esztendő adott. Majd megáll egy pillanatra s úgy foly­tatja: — Az idén például a kisebb létesítmények mellett egy negyven éve húzódó dolog végére tettünk pontot. AKos. suth Lajos utcán négy kilo­méter hosszúságban megépí­tettük az utat, amit a felsza­badulás előtt annyiszor meg­ígértek. És hogy eat most így el le­het mondani, abban — az el­nök véleménye szerint — nagyon sok ember részes. Leginkább azonban a község lakosait illeti a dicséret, akik jelentős társadalmi munká­val segítették az építkezést. Csak mutatóban: rövid egy hónap alatt elvégezték a négykilométeres szakasz ösz- szes földmunkáit. S mire ar­ra került a sor, hogy álla­munk átvette mint termelő­szövetkezeti bekötő út építé­sét, 740 ezer forint értékű alapkő várt lerakásra. Ter­mészetesen, most a már em­lített összeg visszakerül a jászszentandrásiak számlá­jára. Receptet az elnök nem tud mondani arra, hogyan érték el, hogy több mint ezer em­ber adta erejét fizetség nél­kül az útépítéshez. Csak eny- nyit említ: régi vágy sarkal­ta az embereket. Arról csen­desebben szól, hogy mielőtt bármihez kezdtek volna, szót értettek mindenkivel, a köz­ség termelőszövetkezetei nem csak vállalták, de teljesítet­ték is a támogatásra tett Ígé­retüket. Naponta 30 embeT dolgozott a szövetkezeti gaz­SZENTIMENTÁLIS költők legtermékenyebb évszaka az ősz: a sárguló lombok, a hulló falevelek időszaka. Va­lóban szép is. Különösen fes­tői a határ őszi képe. Ezúttal pedig Szolnok megyében iga­zán az. Megyei határainktól: Békéstől Bácsig, Pesttől Haj­dúig feltöltő érzés keríti ha­jalmába a Szolnok megyén keresztül-kasul utazót. Ilyen még sohsem volt a határ. Tavasztól őszig hatalmas változások mentek itt végbe. A tavaszon még kisparcellák tarkították határainkat Nad­rágszíj árpavetés mellett még keskenyebb kukorica vetésé­vel kínlódott lovával a pa­rasztember. S most? Hatal­mas, egybefüggő árpa, búza­vetések nyújtózkodnak a Jászságban, a Kunságban, a Tiszazugban. Nemrégen az alattyáni Oj Élet elnöke nyolc traktort igazított el, hogy többheti munkával egybe­szántsanak egy horizontális táblát. A csépai Űj Barázdá­ban kilenc traktor végzi ugyanezt a munkát. Óriási kiterjedésű területek esnek egybe, váltak szabaddá a gé­pek előtt. S ez bensőséges nagy öröme minden Szolnok megyeinek. Az egybefüggő határ látványos, gondolat- ébresztő, hevítő érzése. S nemcsak ez az egyedüli Tanvara a jászberényi halárban Ludányi Ferenc, a tanyamozi gépésze hetenként ellátogat Jász­berény határába a nagyobb településekre. így gyakran tart elő­adást Zámárban, Ujerdőn, Rekettyésen, Négyszálláson. Sőt leg­újabban öregerdőn is. Kitűnő — mit majdnem kiváló Miért nem az a jászladányi földművesszövetkezet? Szívesen panaszkodó min­denütt akad — olyat azon­ban keresve kell keresni Jászladányban, ki becsmérlő szót ejtene a földművesszö­vetkezet munkájáról. Keres­kedő-ember jól tudja, mit je­lent, hogy átlagosan 60 nap alatt fordul meg az árukész­let: kitűnő ellátást. Élesz­tőtől kezdve, gyapjú pullo- veren és párezer forintos rá­dión keresztül a motorkerék­párig minden fontos cikk kapható az fmsz-boltokban. A községben hetvennél töb­ben dicsérik az előfizetéses ebédeket. Mások helyesléssel szólnak arról, hogy mű­anyagcikkekért, játékáruért nem kell Szolnokra utazniok. így könnyen érthető, mi mó­don ért el a jászladányi földművesszövetkezet tavaly másfélmillió Ft-os tiszta nye­Könnyebb is — haladosabb is A jászladányi Aranykalász Termelőszövetkezetben Kiss Ist-rin és Túr! Sándor a’kalmaz- zák a képen látható műnk i »dszert. A lényege, hogy a dixtillert két G—35-ös trak­tor húzza, s így a teljesítmény a háromszor usára emelkedik. reséget s miért tart már idén a milliós körül. Fizess és távozz! A f öl dmüvesszö vetkezet igazgatósága szigorúan ügyel a közös vagyon védelmére. Feigenbaum Béla volt ital­boltvezető első ízben még be­fizetéssel megúszta a 2 ezer 500 forintos leltárhiányt. — Másodjára megfizettették ve­le a hiányzó 340 forintot, szé­pen megköszönték szolgála­tait és — kezébe adták mun­kakönyvét. Amennyire értékes munkát végző szakember Gonda Jó­zsef ügyvezető elnök, majd­nem annyira helytelen — né­zetünk szerint — túlzott ala­possággal s túlgyakran „el­lenőriznie’“ az italboltot. An­nál is inkább, mert ott — mint említettük —, már si­került rendet teremtenie... A végrehajtó bizottság és a földművesszövetkezet kö­zel két éves, együttes küz­delmének ei-edményekent lé­nyegesen megjavult a község kenyérellátása. Annyira jó azonban mégsem lett, hogy az eddigi eredményeken ne lehetne szépíteni. Az sem he­lyes, hogy a péksütemények gazdag választékából csupán kifli 'jut a ladányiaknak; még bosszantóbb a vásárlók számára, ha száraz, vagy gyenge minőségű kenyérrel kell hazatémiök. ' Paragrafus honira paragrafus Okos rendelkezés szól ar­ról, hogy a községben — a jobb ellátás érdekében — üzembe kell helyezni a nem­használt kemencéket. — Ám egy másik rendelet kimond­ja, hogy ilyen intézkedésre csak ott kerülhet sor, ahol ; nem állami üzem gondosko­dik a sütésről. Na mármost... Ladányban is sütnek, Jász­berényben is. Mindkét ke­mencében ugyanaz a sütő- i ipari vállalat tüzel,., A helyzet ismerőinek véle­ménye szerint helyes, sőt szükséges lenne a ma hasz­nálaton kívülálló kemencét is befűteni, ugyanakkor — esetleg a jászberényi üzem­től — egy dolgozót átirányí­tani Jászladányba. így bizo­nyára nem fordulhatna elő, amire már került példa: Jászberényből egy nappal előbb érkezett a kenyér, mint megrendelték. Persze, hogy eladatlan maradt. Eredményei alapján a jász­ladányi földiművesszövetke- zet csaknem elérte a kiváló szintet. Ez a „csaknem“’ fel­jegyzésre méltó határozó­szó ... A kiváló földműves­szövetkezet megtisztelő cí­mét azért nem érdemelték ki a jászladányi ak, mert nem teljesítették burgonyafelvá­sárlási tervüket. Hogy -miért nem? — egyszerű a felelet: mert a Jászságban nem ter­mesztenek elég burgonyát. Jogosnak látszik a kíván­ság: készítsen a felsőbb szerv olyan tervet, melynek telje­sítésére egyetlen alapfeltétel sem hiányzik. «mnimHiHmiiiiiimiMiMiMHiiiiiiinuiimmiiHiHntmituiiHiummtiiHUHtmuiimtwiMm Új. Kenderes éveken át arról volt híres, márciusban noszo­gatta a tanács a gazdákat, takarítsák be a múlt őszön kinthagyott foszló kukorica­szárat. Törökszentmiklóstól Kenderesig (20 kilométeres szakasz) robog a gépkocsi, s az új és régi termelőszövet­kezetek földjein mutatóba se találni kintfelejtett szárat. A megyét is be kell járnia, hogy kukoricára leljen bárki. A .tengeribetakarítás 98 száza­lékánál tartunk. Vetések zöl­déinek egybefüggő nagy földdarabkákon, őszi mély­szántások feketéllenek dűlők hosszán. Több mint 150 ezer hold őszi mélyszántás. Az őszi vetéstervet már teljesí­tettük. Túlteljesítés időszaká­ban vagyunk. Több mint tíz nappal előbb járunk a mun­kavégzésben a múlt évihez képest.- PEDIG NEM IS azt a mun­kát végeztük, mint egykor. Pár évvel ezelőtt a traktorok mellet lófogatok karistolták a talajfelszínt. Ez évben me­gyei átlagban is körülbelül három normálhold munka- mennyiséget fordítottunk egy hold talajelőkészítésre. Nem ritkaság a mezőtúri Alkot­mány példája, ahol hat nor­málhold jut egy hold kitűnő­en elkészített magágyra. Alapos munka ez. 1957-ben még egész esztendőn át 600 vagon műtrágyát kapott me­gyénk .földje. Most, 1959 má­sodik félévében több mint 2500 vagon műtrágyát adtunk a talajnak. S a vetőmag? Több mint ezer vagon minőségi vetőmag csírázik vagy éppen már — mint a korai vető kisújszállá­si Dózsa, túrkevei Búza­kalász tábláin — bokáig ér lassan. Terméketlen rossz földjéről ismerték ezt a me­gyét Csak a Debreceni Ta­lajjavító Vállalat mintegy 3500 hold föld digózását vé­gezte el 1959-ben, A beseny- szögi Dózsa 500 hold digózott földjén szépen díszük a nö­vény. A termelők, a munká­sok, parasztok, értelmiségiek a föld terményeinek élvezői jogos büszkeséggel gyönyör­ködhetnek a határban. S jogos büszkeséggel tölt­heti el a termelőszövetkezeti parasztokat, a traktorosokat, a szakembereket, akik ilyen széppé tették, ilyen sokatigé- rővé varázsolták a határt. Nagy kiterjedésű városok környékén kikelt jövő évi ke­nyerünk vetése. Mezőtúr több mint egy héttel ezelőtt jelen­tette: mindent elvetettek. Há- romezemégyszáz hold rizs­termést elcsépeltek. S most hordják a trágyát megyeszer- te. Traktorosaink azon mun­kálkodnak, november 20-ra befejezzék az őszi mélyszán­tást. TAVASZTÓL ŐSZIG elsők voltunk mindenben. Elsőnek fejeztük be az országban a tavaszi vetést, az aratást, az őszi betakarítást, az őszi ve­tést. A termelőszövetkezeti istállók környékén kétmillió mázsa silótakarmány erjed, terelik össze a jószágokat. S mire leesik a hó a nagy vál­tozások földjére, Szolnok me­gye határára, közösen telelő jószágaink, a hótakaró alatt szunnyadó vetéseink láttán bizton örülhetünk: nagy mun­kát végeztünk, úgy formál­tuk a határt, amilyen még soha sem volt. i BL. Lucerna és vorösheremag-termelők, FIGYELEM! A MEZÖMAG KIRENDELTSÉG MEGBÍZOTT­JAI A KIJELÖLT ÁTVÉTELI HELYEKEN MIN­DEN MENNYISÉGBEN FELVÁSÁROLJÁK A LUCERNA ÉS VÖRÖSHEREMAGOT. A szerződésesen átadott 88 ’o-os ti«/ -Kiégő íucerna magért 3500 Ft-ot, a 88 */» os tisztasága vöröshere magért 2t»00 Ft-ot fizetnek ! az átadott lucerna és vöröshere­MAG MENNYISÉG 20 %-ÁNAK MEGFELELŐ­EN fémzárolt magot kapnak nyers­anyag ÁRON. MEZÖMAG KIRENDELTSÉG SZOLNOK dák közül az egyáltalán nem könnyű földmunkán. Aztán jöttek a falubeliek s két­százötvenen buzgólkodtak, hogy mielőbb elkészüljön az út. Talán ne is soroljuk to­vább. Fejezzük be ezzel: A község lakóit, a tanács dolgo­zóit, a termelőszövetkezetek tagjait, a pedagógusokat egy­aránt elismerés illeti a dere- kas munkáért, melynek Jász- szentandrás látja hasznát. N. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents