Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

ß SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. október IJ. GACSI MIHALT szolnoki grafikusművész rézkarca a megyénk felszabadulásának 15. évfordulójára kiadott művészi rézkarcsorozatbóL--------------; 4%^%»............... — Mivel szórakozik, mi­ként mulat a íalu nepe? — ez volt az a kérdés, melynek hallatán igencsak meglepő­dött Bokor Elemér. A fiatal pedagógust, aki másfél hó­napja az abádszalóki művelő­dési otthon igazgatója is, a szónokiattanból jólismert fo­galom: a „bőség zavara” fog­ta el. Sorolnivaló akad bő­ven; a „bökkenő” pedig, mely felbukkant, érdekes, de örvendetes is ... Asszonyokat, lányokat em­lített először; azokat, kik je­lentkeztek a kézimunka-tan­folyamra, ahol a csipkeverés, gobelinkészítés, hímzés mű­helytitkaival ismerkedhetnek meg. Fiatalos gondolatszökés­sel a művelődési otthon nem­rég létesült televíziós külön­terméről szól ezután; arról a remek helyiségről, melyre 15 ezer forintot fordítottak. — Ugyanitt — finom melegre fűtött légkörben — próbál­hatnak télen a tánccsoport tagjai. A gyerek! étkekben olvasó fiatal tanító előtt a vele szemben 015 felnőtt gondo­latai sem maradnak rejtve. Megérzi, mire gondol a ven­dég. Arra, hogy amiről hall: TÖBB SZÓRAKOZÁS­NÁL. A nívós mulatság s a kul­túra mindinkább elválaszt- hatatlanná válik Abádszaló- kon. Erre a kimondásra is kerülő igazságra Kocsis elv­társ, a végrehajtó bizottság elnöke nagyot bólint. S így fűzi tovább: — Ebben az évben ötezer forintot fordítottunk a köz­ségfejlesztési alapból a falu kultúrájára. 1960-ra 25 ezer forintot szánunk; a lakosság, a tanácstagok véleménye sze­rint helyes ez az elgondolás. Dr. Antal Károly pedagógus és önkéntes munkatársai köz­ségünk múltját kutatják. Eb­ben az érdekes tevékenység­ben résztyenni: munka is, öröm is. A kutatások ered­ményei könyvalakban tesz- szük jövőre közkinccsé. Tíz­ezer forintot kap a könyv­tár... — A mi árfolyamunkon tizenegy ezret, — veti közbe Bokor Elemér. A forint „he­lyi értékemelkedését” az okozza, hogy a könyveket a földművesszövetkezetnél ren­delik meg. A bizományost illető 8—10 százalékos juta­lékért is könyvet vásárolnak — a falu részére. Ebben a tisztántúli "falu­ban, hol néhány évtizede a kapu előtti pádon üldögélés, az állva-fröccsözés jelentette a mulatság non-plus-ultráját, mindinkább kivész a tartal­matlan szórakozás. A TIT több előadót küld Abádsza- lókra, kik többek között „Val­lás és erkölcs”, „Barátság és szerelem”, „AT OMKORSZAK” _ címmel tartanaik érdekesnek ígérkező előadást. Lukács Lajos mezőgazdasági mér­nök, Lévai József főagronó- mus, Sarkadi László agronó- mus a korszerű mezőgazdál­kodás kérdéseiről szól. Kál­lai Mária, az általános iskola helyettes igazgatója politikai kérdésekről tart tájékoztatót. Keskenyedik a fő-utca. A Hazafias Népfront feje arról tesz említést, hogy az abádi rész lakói — bár las­san, de annál biztosabban — közelednek, a szalóklak kul- tűrszíntjéhez, A két területet csak a fő-utca választja el egymástól, de az — jelképes értelemben — mind keske­nyebbé válik. Népköri összejövetelek. KISZ-délutánok, egy-egy bál tarkítla a falusi hétköznapo­kat. Ezek mellett az igénye­sebb — s a művelődéstől is­mét elválaszthatatlan — szó­rakozás vágya sem hiányzik. Legutóbb harmincán jelent­keztek társasutazásra; sajnos, kevesen ahhoz, hogy a kör­nyező helységekkel összefog­va, különvonatot kaphattak volna. Legalább Ilyenfokú szomorúságot okozott a hír: egyelőre nem vásárolhat autóbuszt a pedagógus szak- szervezet. Pedig szívesen vit­ték volna rajta tanulmányi kirándulásra nemcsak a pe­dagógusokat, hanem az ifjú­ságot is. Rácz János, a művelődési otthon volt igazgatója szep­tember elseje óta Szajolban dolgozik. Ámbár az eltelt he­tek alatt többször megfor­dult a községben, még „nem jutott .ideje” arra, hogy volt birodalmát leltár szerint át­ad ia utódának. A fontos épü­lettel MAS ELMÉK GYAK­RABBAN foglalkoznak; mint hírlik, a Raktározási Vállalat szeretne ott dohányt és cukrot tárol­ni. (Igen, igen: a művelődési otthonban; cukrot és do­hányt. Fantasztikus.) A legkönnyebb műfajú szó­rakozás — a vendéglőláto- gatás — kedvelői kultúrte­remhez méltó módon visel­kednek a földművesszövetke­zet éttermében. Hasonló ha­ladottságról viszont a zene­kar nem tesz tanúbizonysá­got. A muzsikálás szünetei­ben körbe-körbetánvérnzzák az asztalokat, ami 1959-ben megengedhetetlen. így szórakozik s hasznos mulatságán keresztül így mű­velődik Abádszalók népe. So­kan remélik, hogy idén már a Szigligeti Színház és — de nem délután! — a Faluszín­ház is ellátogat hozzájuk A község vezetői bizonyosra ve­szik hogv mindkét színház együttesét telt ház fo^dná. =s- borváró Hans emezjáiszo- tutajdooooK ZEMEi FujlöItOjE Válaszoljon a Szolnok me­gyei Nép ap Szerkesztőségé­nek az alábbi kérdések közül ketíőre november 1-ig: 1. Nagy nemzeti drámából nagy nemzeti opera (az Al.ami Operaház állandó évnyitó darabja). Ki írta az operát? 2. Ki a szerzője az Cj világ szimfóniának? 3. A magyar Munchausen ne­ve, mely egyben nagy ma­gyar zeneszerző dalműve is. Mi a dalmű címe? 4. Ki írta az Eladott meny­asszony című operát? A kérdések közül csak Ket­tőt kell megfejtésként bekül­deni! A válaszokat csak leve­lezőlapon, ráragasztva a pá­lyázati szelvényt, nevet, cí­met nyomtatott betűvel irot- tan kérjük. Közölje lemezját­szója fordulatszámát is. A helyes válaszadók között egy első, két második és negyven harmadik díjat sorsolunk ki. L díj 30 db Supraphon lemez II. díj 20—20 db Supraphon lemez III. díj 40x3-3 db Supraphon lemez Nemcsak egyének, hanem intézmények, szervek, válla-' latok is jelentkezhetnek meg­fejtésükkel. Minden pályázó­nak folyamatosain küld lemez­jegyzéket a Supraphon. A nyertesek névsorát no­vember 5-i számunkban kö­zöljük. PÁLYÁZATI SZELVÉNY Fehér Tibor: ARANYKAKAS A honfoglalás utáni ma­gyar előidőkbe, a kalandozá­sok korába vezet el a törté­nelmi regény. A daliás sző­ke vitéz, „Aranykakas” bu­kásának és emelkedésének története során megelevene­dik a korabeli magyar nép­élet, s élénk képét kapja az olvasó a St. Gallen-i nagy portyázásnak is. ☆ Három vers Az ember máé szinte nem is csodálkozik... Az ember már szinte nem is csodálkozik, Hogy hasznos segédje a gép Kutatva járja a messzeség Cslllagporos égi útjait. Elmúlt az ünnepek bizsergő mámora. Szinte mindennapi Dolog, hogy feltárulnak A mindenség 6sl titkai. Erre képes az ember, Aki a fegyverek helyett A világűr égszín fátyolét Lebbenti meg. S ha a fiamtól, ki az ötödik á-ba Jár, valaki Megkérdezi:- Ha megnősz, ml leszel? —- Hát rakétamémök - feleli... Oláh Sándor Lukács Miklós: a viláqűrről Talán, ha... Talán ha már megnősz majd fiam A múzeumok tárlóiban Ásítnak csak a hajdani Fegyverek jéghideg torkai, S ha majd repít A bölcs ember gyártotta űrhajó A végtelen ösvényeken, Én nem csodálkozom azon Ha Te csodálkozol, Hogy fiatal apád csontjai Miért sajognak Ha marják vicsorgó foggal A fagyos éjszakák Hajdani rettegései : .joxahfc*. ..... Oláh Sándor CS ILLAGOK FELE Holdfénnyel, hol dűltél esti partra, villámostoros istenek csillag­koszorús menyboltjára pillantva, érezted-é, mily parányi vagy? vert egeket álmod merész szárnya s hová gondolatod se ért el, lásd, a Tudás végtelenbe szállva csillagok felé tör győzelemmel. Holdon már Jeled, föld fta s hív röppenj a porból fény-szomjas Szívl a parttalan kék óceánon át lesd ki évmilliók rejtett titkát: Ur hajósa, hasítsd bolygók szűz egét, vidd hősi korunk büszke, nagy hírét! nnrrxirYY'.B YTTitT!!JLJLOJJULJJUiJULAJJJLJtxj->JLOJLJ-EJJLjj-Xj.jji tim * i • nnnnnnrinnrTinnfTTririnr rmr ........................................................................husii » nnnnnr. V1 LJO KOJO: H szöheuémj /"tonne Martikainen nyomtalanul el- a tűnt jómódú tanyájáról. Igaz, megszokták már a faluban, hogy Martikainen. minden ősszel elmegy néhány más község erdejébe vadászni. Most azon­ban korábban indult el, mint máskor, a sürgős aratás közben, s emellett aznap este, amelynek reggelén összeveszett az Amerikából nemrég hazatért Antti Ju­vakkávál. Ilyenkor általában minden lehető okot elgondolnak, de gyanúból gyanú szárma­zik: a vélemények megszületnek, módosul­nak, majd végül teljesen elenyésznek. Ez történt a jelen esetben is. Elmúlt íz ősz. Beköszöntött a tél, s elérkezett karácsony napja is. Martikainen távol maradt. Már nem pletykáltak az egész esetről. Nem, hiszen hallotta már mindenki vagy tízszer is, s éppannyiszor maga is elter efer élte. Megszokott látvány volt már, hogy Martikainen háza gazdát­lanul van. a gazdasszony osztogatta ki a munkarendelkezéseket a cselédségnek s maga is serényen tett-vett reggeltől estig: szűkszavúan, de elszántan. Tudta jól, hogy miért távozott el Jön­ne: jönne Martikainen két esztendővel ezelőtt tajtékzó dühében lelőtte a kastély erdőőrét, és most... Igen, az történt, hogy ősszel, két érmei ezelőtt, az erdőkerülő alkalmazott hasztalanul próbálta meg ki­deríteni a kutyával együtt, hogy kik fog­lalkoznak vadorzássai a kastély vaderde- jében. Minden egy*s eredménytelenül vég­ződött próbálkozás titán fokozódott és es­küvel fogadta, hogy ki fogja ezt derí­teni. ha az életébe kerül is. Azon a regge­len számos magashangú durranás hang­zott el, amelyekkel az erdóőr nem törő­dött. Ezek közönséges madarászpuska- durranások voltak: s az erdőömek csak a jávorszarvas-vadászok után kellett nyo­moznia. a madarászok után nem. Később egy sokszorta erősebb, mélyhangú dörej rezgette meg a levegőt, olyan hatalmas, mint a földcsuszamlás robaja. Ez félre­ismerhetetlenül nagykaliberű szarvaspuska döreje • volt: s az erdőőr hanyatt-homlok rohant el a dörrenés színhelyére. Az őserdő szélén lévő zabbal bevetett irtásföldön át való futás közben előbb csak recsegésre figyelt föl, majd látta ám. hogy a sövényen lúl, a pompázó égérligetben egy ágas-bogas agancs himbálózik, egyre közeledve hozzá. Megállóit hirtelen, mert egy életé* mentve menokü'ő jávorszarvas szaladt feléje, az út felé. ■ -. > _áz állat odaugratott a sövény mellé, L * hátsó lábaival el is rugaszkodott a talajtól, a kerítést azonban nem bírta átugrani. Pár pillanatig még vonaglott: fölegyenesedvén rugkapált néhányszor, azután hátrqhanyatlott s összerogyott. Az erdóőr nézegetni kezdte a jávctr- szarvas tetemét, annak’ hatalmas hJRított patáit, amelyek belesüppedtek a talajba, majd letört gallyakkal, vízzel továbbá szik­laoldalról letépett szakállas zuzmóval le­takarván, otthagyta azt a feketéllő baráz­dák között. Elindult a patanyomokat kö­vetve a szarvasölő megkeresésére. A nyomok egy elhgyatott, félig kiszá­radt mocsár szegélyére vezették. Ott meg­állt. Ha menne tovább, el a túlsó parti átláthatatlanul sűrű cserjésbe, eltévedne és haltra járkálná magát. így tehát biztos lévén affelől, hogy a vadászok követni fogják a jávorszarvas patanyomait, védett helyet keresett magának éis ott maradt lesben. Ugyané mocsár mellett egy szurdok­üregben két nagy borz rejtőzködött, ame­lyeket Martikainen kísérelt meg kiker­getni rejtekükből. ö, miután minden gya­nús nyílást eltorlaszolt, a posidnyos réten át elment a csűrbe egy béresért, s az az- utám az állatokat kifüstölte s elkeregeHe a mocsárhoz vezető alagútba. Eme alagút szájához maga Martikainen indult él, az­zal a céllal, hogy lelövi a menekülő bor­zokat. Alig ért él a vart közepéig, amikor észrevette öt az erdőőr. — Ál}, ki vagyl — Vadászember — felelte Martikai­nen és folytatta az útját tovább. — Szarvasölő! — kiáltott vissza az erdőőr, feldühödvén a másik vakmerő­ségén. Erre amaz — csak fényesít gette a fegy­verét tovább. Ha rászegezte volna vala­kire, tüstént eldördült volna. . — Én is tudok lőni — toldta hozzá az erdóőr némi célzással, (7)° Martikainen csak haladt tovább, mintha a másik nem is őhozzá szólt volna az imént. Ámde a csuoán pa­rancsosztogatáshoz szokott lénye ádáz ha­ragra gerjedt. Pár szemvillanás alatt megtörtént. Két lövés dördült el csaknem egymással egy­szerre, s az erdőőr hanyattzuhant. A béres szaladt, rohant a tetthely felé. Ott falfehérré sápadt és torkán akadt a szó. Csak nézett mereven az erdőőrre, akiben már nem volt egy szemernyi élet sem; s reszketett minden porcikíja. Martikainen dühtől izzadt homlokkal és izzó szemmel fordult feléje. t= Mi a fenéért tótod itt a teádat? Tanácsiam, hogy ne szólj senkinek sem erről az esetről. — Engem érne a vád akkor -r mondta a béres. — Téged? — Igen. ö ugyanis gyakran civakodott a feleségével. Tudja ezt az egész falu. S egyszer, amikor hármasban voltunk, ezt találtam mondani neki: „Ne ked bizony jobb lenne, ha nem természetes halállal halnál meg.” Persze tréfából mondtam ezt, a járókelők azonban meghallhatták. Ezért nem lenne jó, ha most gazduram tettét elhíresztelném. — Pofa be! Neked nem lesz ebből bántódásod, de jegyezd meg jól, hogy te nem láttál semmit sem. Két hét múlva pásztorok találtak rá az erdőőr hullájára, amelyet a rókák már kidúrtak a mocsárból. Az egész község rémületben volt. Leg­többen ismeretlen orwadászra gyanakod­tak, de akadtak ketten-hárman, akik az igazság földerítésének megnehezítésére törekedtek, imiamim olyanok is, akik azt hajtogatták, hogy ők nem tudnak semmit. J' jyvaiaki azonban arra emlékeztetett, hogy az erdóőr és a bérese között hajdan gyakori volt a perpatvar. Kihall­gatták a bérest, de Martikainen igazolta, hogy bérese a gyilkosság napján mindig a csűr padlásán tartózkodott ővele. Oda is elhalhvtszott a puskadörej, de ők leg­alábbis nem láttak senkit sem. így az ügyet a vadorzók kontójára rótták. A következő tavasszal Martikainen a maga biztonsága kedvéért pénzt adott a béresnek avégett, hogy az utazzon él Amerikába, s ezzel az esőt végleg feledésbe merüljön. Egy évvel a béres kivándorlása után Antti Juvakka hazatért Amerikából. Adósa volt Martikainennek, & Martkainen úgy vélte, hogy emez az egyezményük szerint letörlesztheti tartozását, ha mint arany­mosó meggazdagodott odakünn. De köve­telését alkalmatlan időben adta elő. Ju­vakka kissé pityókás volt és kötekedni kezdett vele: — Jöjjön csak egy kicsit ide hozzám, négyszemközt akarok beszélni kigyel. meddel. Elballagtak a falu székérútjára.’ Ju­vakka sajátosan nevetgélt, majd pedig belekezdett á Martikainen egykori bére­sétől hozott üzenet elmondásába. — Együtt kortyolgattunk a búcsú- mulatságon ... nyíltszívű legény... no, egyívású velem, ha nem is olyan adakozó. Maradj csak veszteg Az utolsó mondatát elharapta. Marti­kainen megértette ugyan e kurtán hagyott mondást, de durvaságát tűrhetetlennek érezte — s még ott., az országúton szédítő ütleg csattant Juvakka arcán. Martikainen még aznap este elment feleségéhez, töviről hegyire ein esélrú neki a találkozást. A gazdasszany a titok megőrzése vé­gett néhám-y hétre zárkózott és elszánt lett. Bármikor beidézhetik kihallgatásra, ezért szaporán érdeklődött az egész eset iránt. Juvakka az ellene készülő cselszövés­ről idejében értesült. Mindazonáltal az volt a szándéka, hogy majd adott esetben megszedi magát. /I tavaszból eljött a nyár, s a nyár* bál az ősz. A falubeliek a behordott gabonater­mést már csűrökbe és kazlakba rakták. Elvetették a rozsot, s ldzoldelt a mező. Ez­után az ég hetekre vastag felhőkbe bur­kol ódzott, s a szél napról napra erősödvén, végül is zúgó viharrá fokozódott, amely a virulá-zöldelő fák közül egyeseket kiden- tött, másokról pedig letépdelte, tördelt* az egész lombozatot. Egy ilyen viharos esten egy férfi ha­ladt keresztül az erdőn. Fölhágott egy meredek szirtre, ott megpihent, azután leereszkedett a völgybe, majd ismét kúszni kezdett a lába alatt lazuló, omladozó ka­vicsgörgetegen egyenest fölfelé. Csuromvizes volt, éhes és szomjas, fáradtság és honvágy gyötörte, metsző szél süvöltött át a hegyen, amelynek csú­csáról nézvést leláthatott a falura, ahol néhány ablakból már kisugárzódott a lámpafény. Megpillantotta a falu közepén álló saját házát is. Ott van az ő fiaton fele­sége, aki után olyan fájdalmasan epeke- dett, hogy még haza is merészelt jönni miatta. Másnap leült az erdőben, szülőfalujá­tól távol, egy dúslombú jegenyefenyő alá. Ámde ott utólérte őt az eső, s szélvihar kerekedett körülötte. icölbe szorított kézzel gondolt arra, milyen szíves-örömest szerepet cserélne most a béressel, aki a nagyvilág valamely távoli zugában békés emberként élhet. „Van házam — töprengett — és mégsincs. Feleségem is van, s mégsincs az sem.” A legmagasabb végcéllal való tusakodása őrjöngésbe csapott áit, amely könnyeket facsart ki szemeiből. Talpraugrott, s valójában semmi másra nem gondolva, mint saját gyötrelmére és tombolájára futásnak eredt szülőfaluja felé. A feje perzselő lángként tüzelt, ép elméjének tiltakozásai a heves és hatal­mas vér őrült háborgásába fulladlak. Ezen az estén Antti Juvakka egy für­dőhöz melletti úton halántékon lőtte ma­gát. A másik félőrült férfi azonban csak szaladt reszketve és nyögdelve az esőben, a szélvihar s a védtelen vadon felé. Finn nyelvből fordította: HORTOBÁGYI LÁSZLÚ m * Ötszörös erővel a művelődésért, szórakozásért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents