Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

I 6 SYOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. október SS. % pillantás-3 MÁSIK VILÁGUK — Catlesari: Megperzselt lányok e. színművének bemutatója a Szigligeti Színházban — reménytelenségét Egy kis ablakon tekintet­tünk be tegnap a másik vi­lágba, oda, ahol a pénz áruvá változtatja az emben kapcso­latokat, a becsületet, a-barát­ságot, a szerelmet. És ebien az üzleti forgatagban nehezen őrizheti meg valaki az em­berséget. Talán ennyiben fog­lalhatnánk össze Callegari olasz író izgalmas bűnügyi drámájának tanulságait. An­nakidején elég sokat foglal­kozott a sajtó a Mor.tesi- üggyel, amelyben az olasz felső körök jelentős része, Róma úgynevezett aranyiíjú- sága alaposan bele volt ke­verve. A botrányt úgy ahogy elsimították az összekötteté­sek, igyekezett rá fátyolt bo­rítani a kereszténydemokrata kormányzat. M ontesi-ügyek azonban vannak és a hihe­tetlenül aljas üzelmek nap- mint nap folytatódnak az örök városban és szerte a vi­lágon, ahol még a „disznó- fejű nagyár” ül '.szennyes trónján. lélegzetelállító mű ez a b" legyi dráma. A kissé von­tatottan 'nduló első felvonás után szinte .robbanásszerűen tör ki a konfliktus, hogy minden vonatkozásában ki­elemezhessük és végigkísér­hessük a Megperzselt lányok, Nadja és Marcella tragédiá­ját. Marcella férjhez akar menni. Nadja pedig a mene­kült tábor lakója, anyjának és két húgának akar kenye­ret adni. De kenyeret keresni és adni a kapitalista világ­ban nem könnyű dolog. És a két lány Mastropaolo asszony „szalonjában” köt ki. Sz.ét- foszlik az álom. A két lány belekeveredik egy gyilkossági ügybe. A vőlegényről kide­rül, hogy értéktelen, ostoba és romlott milliomos-csemete és hiába tiltakozik Nadja, nem tudja megmenteni hú gait a zülléstől. Ezt a darab nem mondja ki, de érezzük. És a lányokéval párhuzamo­san halad Geratti nyugalma­zott őrmester tragédiája, aki a Mussolini-féle fasiszta had- seregnevelés szánandó bábja és áldozata, nagyhangú és te- heteden; öngyilkossága egy egész réteg életének céltalan ságát és példázza. Berényi Gábor rendezése példája annak, hogyan kell egy meglehetősen harsány szi­liekkel megfestett drámát mértéktartóan izgalmasan és ízlésesen rendezni. A jelene­tek pikantériája sokszor nyílt obszcenitása alkalmat adna a rosszirányú izgalomikeltés, a mesterségesen fülledt hangu­lat hajhászására. Ezeket a buktatókat kerüli el Berényi Gábor. Engedtessék meg nekem, hogy kicsit részletesebben foglalkozzam két kiemelkedő nagyon sokáig emlékezetes alakítással. Kezdjük talán Hegedűs Ágnessel, aki Nádját, a fiatal polai menekültet ábrázolja. Az első pillanatban tudja, ki a Mariotti leány gyilkosa. Ismeri jól, ó is a szeretője volt, fél tőle. Ez a félelem ott vibrál a játékában, csen­des lefolytott suttogásában, tekintetében éppen úgy, mint hisztérikus kitörésében. És minden romlottsága ellenére ez a lány tiszta. Megperzselte a kegyetlen élet, de lelkében szinte görcsösen vágyakozik a tisztaság, a rendes élet után. — Undorodik a mocsártól, amelyben élnie kell és lényé­nek kettősségét ragadta még szerencsés színészi átéléssel Hegedűs Ágnes. Nem én vol­tam az egyedüli, akinek az Országúton című film hős nője Giulietta Masini jutott eszébe. Mozdulatai, gesztusa, egyszerre rémült fájdalmas és cinikus tekintete határo­zottan őt idézték. Ross József játszotta Ginot, a nagyiparost. A vén kéjen- cet ilyen hátborzongatóan valóságos eszközökkel még sehol sem láttam színpadra vinni. Ahogy a kerítőnő sza Ionjában a kiválasztott lá­nyok képeit nézegeti, közben ejy pillanatig sem tudva nyu­godtan ülni, ahogy arcjátéka maga elé vetíti a vásárolt ocsmány perverzitások min­den aljas gyönyörűségét, fe­lejthetetlen. És az a kétség- beesett küzdelem, amelyet a rendőrökkel nagyiparos! mél­tóságáért folytat, állandóan ingadozva a reszkető gyáva­ság és a pimasz pökhendiség között, olyan színészt mutat be nekünk, aki hosszú színé­szi múltjának minden kiérett művészi eszközét meg tudta csillogtatni. Külön meg kell dicsérnünk alakításával kap­csolatban Dobos Ferenc maszkmestert. Geratti őrmestert Tyll At­tila alakította. Az ő szerepé­nek, szerepfelfogásának meg­rázó emberségét emelhetjük ki elsősorban. A potyaleső, magát a civil életbe beillesz­teni nem tudó hamis katonai becsületet védelmező, esett szerencsétlen ember minden gyarlóságával jól mutatkozik alakításában. Különösen a harmadik felvonásbeli rend­őrségi jelenetéért érdemel meg minden dicséretet. Balogh Rózsa, a második megperzselt lány kitűnő já­tékkal érzékelteti a vérbő olasz nőt, a Nádjától jellem­ben annyira különböző, ma­gát nyomorúságos sorsából jó házassággal kirántani akaró lányt. Kevesebb gátlása van, mint Nadjának, számítóbb. Kicsit jobban is megkérge- sedett, de ő is ki akar törni a reménytelenség köréből Üpor Péter fiatal újságírója kedves, jó alakítás, az első felvonás lassúbb tempóját részben az ő alakítása élén­kíti fel. Gellei Kornél, a gaz­dag lóhűtő elhihető, jó ala­kítás, az első felvonásban kis­sé élénkebb lehetne. Győri Ilona kerítőnője szintén gon­dosan kidolgozott, jó alakí­tás, talán a harmadik felvo­nás kihallgatási jelenetében kellene éreztetnie kicsit job­ban, milyen kutyaszorítóba került. Andaházy Margit ra­vasz szolgálóleánya. Be- nyovszky Béla fáradt és bla- zirt'rendőrségi írnoka, Ka­szab Anna megtört özvegy­asszonya és Tallós Endre életteli, szigorú és mégis em­beri rendőrfelügyelője mél­tán járultak hozzá az előadás — nem túlzás — tomboló si­keréhez. Jánossi Olga és Csatári Julia rövid szere­peikben hasznosan segítették az előadást. Vpor Tibor érdemes mű­vész díszletei jelentős része­séj voltak a forró és őszinte sikernek. örömmel jelenthetjük: a Szigligeti Színház prózai tár­sulata első bemutatkozásán kitűnőre vizsgázott. Hernádi Tibor. A QüfrlafL ZENEI FEJTÖRŐIÉ Válaszoljon a Szolnok me­gyei Néplap Szerkesztőségé­nek az alábbi kérdések közül kettőre november 1-ig: 1. Nagy nemzeti drámából nagy nemzeti opera (az Állami Operaház állandó évnyitó darabja). Ki írta az operát? 2. Ki a szerzője az Üj világ szimfóniának? 3- A magyar Münchausen ne ve, mely egyben nagy ma­gyar zeneszerző dalműve is Mi a dalmű címe? 4. Ki irta az Eladott meny­asszony című operát? A kérdések közül csak ket­tőt kell megfejtésként bekül­deni! A válaszokat csak leve­lezőlapon, ráragasztva a pá­lyázati ezelvényt, nevet, cí­met nyomtatott betűvel irot- tan kérjük. Közölje lemezját­szója fordulatszámát is. A helyes válaszadók között egy els|>, két második és negyven harmadik díjat sorsolunk ki I. díj 30 db Supraphon lemez II. díj 20-30 db Supraphon lemez III. díj 40x3-3 db Supraphon lem«z Nemcsak egyének, hanem intézmények, szervek, válla­latok is jelentkezhetnek meg fejtésükkel. Minden pályázó­nak folyamatosan küld lemez- jegyzéket a Sup'raphon. A nyertesek névsorát no­vember 5-i számunkban kö­zöljük. 'Th&yyei liöító-lc aíéumci Antalfy István: Tavasz jön majd... A galambok még nyárról turbékolnak, a szívem már emlékeket idéz, — a gondolatot megszokni nehéz, ' hogy itt az ősiz, megérkezik maholnap... Ó, milyen kár .dézgetni múltat! Mit ér az édeskés emlékezés, ha homlokomra simul még a kéz, és karjaid ma is még átkarolnak.;. ? Ej, mit számít, hogy őszi tompa fényben, vagy nyári tombolásban zeng a dal... ? A dal a fontost és ha már megértem, hogy holnap már a mának sincs nagy ára, és ledől minden málló, ócska fal, s tavasz jön majd a holnapok szavára,.« * Lukács Miklós: Hajnali utasok Csillogva leng az út feletti a lámpasor — aranyfüzér — munkások lépnek a ködben, vállukon takaró — a dér, jönnek a hajnali dercés úton — a kis ladikéval, le helle tűk száll párásán utánuk, mint télben sóhaj. Sínek mentén álldogálnak, — fázó madarak — topognak, rezzenő, két csillagfénnyel, gőzt fújva, döccen a vonat, fölnyomulnak igyekvőn mind lépcsőtől gazdátlan pedig, fehér-pihés földeken nagy zuhanással hajnaiodik. Nadrágos leányok -ringnak az ablaknál megszorongim, orcájukat pirosítja a kiélő nap szép mosolya. A táj s idő míg fut velük ■— lehunyt pillákkal, me­rengve, ­otthon, róluk álmodik még az ágy jószagú melege. A 2 IJZ MELEGÉNÉL művészeti vezetője Rusói Ist­ván a „Népművészet Mes­tere” fáradságos munkát vég­zett a régi minták felkutatá­sával és felújításával. Hegy­vidékről származik, Rom- hányból. Ott töltötte a 30-as években inas, majd segéd­éveit. Idekívánkozott később, a végtelenbe elterülő alföldi tájakra. — Alkotó képzelete nem hagyta nyugodni, min­dig az új keresése serken­tette. Üjat a régiből, de meg­hagyva annak a nemes egy­szerűségét, hagyományos dí­szítését. A csempék formai és diszítésbeli megoldásaiban őrzi a múltat, a nemes ha­gyományokat, de alkotókész­sége, képzeletvilága új, mű­vészi formákat Is létrehozott és ősi művészi mesterségének nemcsak őrzője, hanem ha- gyományozójává is lett. A kályhacsempéből formálódik a kályhatest és itt már figye­lembe kellett venni a mai la­káskultúrát, a berendezés ál­talános stílusát, az ízlést és a rendelkezésre álló szobatér helyes kihasználását. A kály­hatest formai képzésében Rusói István végtelenül sok­rétű. Hivatása a művészi mun­ka. Eres kezeivel merészen, mégis művészi biztonsággal és gonddal faragja a formá­zó gipszet. Olyan, mint a szobrász, aki a2 alaktalan kő­ből csak az általa előre látott és megérzett formát vési ki. Tanítványai ma már kép­zett munkatársak és az or-< szag különböző kultubottho- naiban és éttermekben felál­lított népművészeti cserép­kályhák együttes művészi munkájukat dicsérik. Kiss Ivor — — Szerkesztői üzenetek Doblecz Rózsa Fegyver­nek: Versei sajnos, nem ütik meg a közlés mértékét. Az nem baj, hogy a szerelemről ír, hiszen az egyik legszebb emberi érzés. Azonban ezt a mai ember, a XX. századi modem ember érzésvilágán keresztül kell megszólaltat­nia. Javasoljuk, olvassa el Radnóti Miklós verseit. Meg­látja, hogy a szerelemről is |Jehet magas művészi formá­ban, nem pedig sablonos mű- dalszöveg-szerűen írni. Gregus Katalin óvónő, Szol­nok. Hangulatos leírását a hatnapos szép kirándulásuk­ról örömmel olvastuk. Saj­ti«, elég későn érkezett és a továbbiadban helyszűke miatt maradt ki lapunkból. H. Tóth Imre Jászberény. Várjuk ismertetését a készü­lő jász szójegyzékről. Illényi Elemér Karcag. Ér­dekes témájú elbeszélésének egy hibája van: túlságosan léegyszerűsíti a dolgokat. Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra és egy notórius iszákos pusztán egy gondolat hatására nem mond le az ivásról. A kisfiú jellemzése is kicsit elnagyolt. A rokonszenves főszereplő megérdemelné, hogy kicsit árnyaltabban foglalkozzék vele. A ZENE BÜVÖLETÉBIN — DCii zenei lexikánt — Hétfőn este az évadban Szigligeti Színházban klasszt lom három nagy alakjának meg a hangszerek művészein A zenef nehéz, nagyon eleveníteni.*Szegény a szókin dítő gazdagságának ábrázolás merjék meg i zenei szépség három nagy művészt és mű v i alóját. WEBER: „OBERON" NYI­TÁNY Carl Maria von Weber ■ (1786—1826) nagy, romantikus német zeneszerző volt, aki fellelkesülve a francia forra­dalom eszméin, együtt har­colt a polgársággal. A ro­mantikus opera legfőbb kez­deményező mestere. A „ve­zértémák” alkalmazásával a dráma és zene programati- kusan kialakított egységének mintáját alkotta meg. Legje­lentősebb műve „A bűvös va­dász” című operája. A hangversenyen Weber utolsó művének, az „Oberon” című operájának nyitányát halljuk. — Ebben a műben Weber az erdők sejtelmes mélyére vezeti el hallgatóit s ezt a színes, regényes vilá­got tündérekkel, manókkal népesíti be. A nyitány lassú bevezetés­sel indul, melyben távoli kürtszó idézi Hüon lovagot. Majd a fafuvók gyorsmozgá­sú akkordjai az erdő szelle­meit hívják. Kis induló hang­zik fel a halk trombitákon és a pengeteft hegedűkön. Ezt s békés nyáréji varázst hirtjlgt másodszor zendülnek fel a kus dallamok. A zeneiroda- legszebb alkotásai szólalnák ek ihletett tolmácsolásában, nehéz a szavak erejéről meg­esünk a zenei kifejezések szé- ára. Mégis megkíséreljük, is- kedvelői, a zene barátai a eik mélyen emberi mondani­éles, kemény zenekari hang- zatok szakítják meg. A fel­hangzó klarinét dallam a sze­relmét, Reziót kereső Hüont személyesíti meg. Erre a Sze­relmes hívásra szólal meg, s egyre erőteljesebben zendül a leány dallama, melyben az opera leghíresebb áriájára, az „Oceán”-áriára ismerünk. LISZT FERENC: ESZ-DUR ZONGORAVERSENY Liszt Ferenc (1811—1886) hazánk „hirhedett zenésze” az elmúlt század egyik leg­fontosabb zenei nyelvújítója, minden idők egyik legna­gyobb zongoraművésze- A négytételes szimfóniának szimfonikus költeménnyé va­ló összevonásával jelentős formateremtő művész. A műsorban felhangzó zon­goraversenyt 1855-ben 6 ma­ga mutatta be s azóta is a hangversenytermek egyik leg­népszerűbb versenyműve. — Lényegében szintén a szim- . fónikus költemény kereteihez . tartozik, ahol azonban brilli- . áns és sok technikai nehéz- i séget hordozó zongoraszólam i a zenekarral egyenértékű, t fontos közreműködő, A zongoraverseny négy egymásba épülő, szerves egé­szet alkotó tételből áll. Visz- sza-viszzatérő jellegzetes dai lamaival szinte nagy, szabad rondót (körtánc) alkot. Az I. rész (Allegro maesto­so) pompázó bevezetés, mely­ben először a zenekar, majd kemény határozottsággal a zongora szólaltatja meg a legfontosabb zenei gondola­tokat. A II. rész (Quasi adagio) vérbeli romantikus dallam. A III. rész (Allegretto viva­ce) hangulatában szeszélye­sen, vidáman áradó játéik. A IV. rész (Allegro marciale animato) hatalmas finálé, melyben indulószerűen felvo­nul a versenymű minden fontos zenei gondolata, s mintegy összefoglalását adja mindannak, ami elhangzott. BEETHOVEN: V. (C-StOLL) SZIMFÓNIA Ludvig van Beethoven (1770—1827) minden idők egyik legnagyobb zeneszerző­je, a szimfonikus zenének legkiemelkedőbb alakja. Ki­lenc szimfóniájában és egyéb zenekari művében az embe­riség legnagyobb és legmé­lyebb problémáira keres és ad a zene hangján választ. A szellemóriás hisz az ember­ségben, az igazságban, a bol­dogító szabadságban. Ra­jongva és sokszor kimondva hisz az igazáért, boldogsá­gáért küzdő ember győzelmé­ben Az V. szimfóniában is lé­nyegében azt fogalmazza meg, hogy a küzdő, bátran és következetesen harcoló em­ber, ha sok-sok küzdelem árán is, de győzedelmeske­dik a sorssal vívott nagy harcában is. Ezért kapta a szimfónia a „Sorsszimfónia” melléknevet. S valójában a szimfóniában két fontos , princípiumként a Sors és az Ember áll szemben egymás­sal, a gomolygó nagy küz- ‘ delemben, csodálatos zeneka-1 ‘ ri szövetben, harcol a bátor * ember diadaláig. A zeneiro- 1 dalom egyik legnépszerűbb 1 szimfóniája 4 tételből áll. Az ' I. tételben (Allegro con brio) a sors és az ember témáját I mutatja be, küldi harcba . Beethoven. Az el-elbukó em­■ bér1 mindig újra talpra áll és ■ folytatja nagy harcát, a mind* . végig kemény sorssal szem : ben. , A II. tétel (Andante con ■ moto) a magányos embe i panaszavát énekli- A magá 1 nyos emberét, aki győzött ugyan a sors felett, de egye­dül maradt. Ez a fájdalom méltóságteljes, mélyen em béri. A második téma szilárt bizalommal telített, amelv- , bői érezzük, hogy „az iga- . zak nem veszhetnek el, raj- ' tűk a halál sem vehet győ- . zedelmet.” A III. tétel (Allegro) a szo- > kástól eltérően mellőz min- . den tréfát. A kétségekben élő ■ ember tépelődése ez a tétel, s amelyben az aggódó kérdés- . re a sorsmotívum válaszo ■ E tétel vigasztalanságába- azonban váratlanul belerob­■ -.ban a IV. tétel (Allegro) d * adalmas győzelme, amelybe az igazságért egybeforrt em beriség himnusza harsog, fi űvösödnek az őszi nap- palok, éjszakánként fágy dermeszt! a földeket. Jó itt a melegen — révedezik el az ember és tekintete jól- esően pihen meg meleget árasztó, zöldszínű füredi tá- nyéros kandallón. A csempe díszítése egyszerű, mégis ma- gávalragadó, A kandalló szép formájával, nyugtató hatásá­val, mint meghitt bútordarab terpeszkedik el a szobában. A rávetődő fénytől zölden csillogó csempe karcolozott mintája hűen tükrözi a régi, füredi cseréptányér díszíté­sét és formáját. Hazánkban szép hagyomá­nya van az úgynevezett népi ...................................■<■■■■............. cs erépkályhacsempe formá­nak és díszítésnek. Az első cserépkályhák a sárból ta­pasztott kemencékből fejlőd­ték. Eleinte ebbe a sárból épített kemencébe néhány kerek „szemet” vagyis agyag­köcsögöt falaztak be, hogy a kemencébe benyúló vékony falon több meleget árasszon szét. Később tértek át a tűz­álló agyagból készített csem­pék használatára, főleg Er­délyben, majd az Alföld ke­leti részén. A Dunántúlon is használták ezeket a cserép­kályhákat, amit „búbos” vagy „boglyakemencének” nevez­tek, „Az Alföldön, Kunmadaras határában, az 1653-ban el­pusztult Kunkápolnás község helyén ástak ki kályhaszeme­ket” — írja Viski Károly néprajzkutató. Kő unmadaras mellett az az egykor terméketlen szíkesföldű Karcag városban készítik hetedik éve a nép- művészeti cserépkályhacsem- péket. A város egykor be­építetlen határában áll a népművészeti kályhássszövet- kezet korszerűen berendezett új épülete. — Három égető- kemencében tüzesítik a „sze­mes”, „kunvirágos”, „madár- kás”, „tányéros” mintázatú és díszítésű zöld, 'aranybama, csontfehér és feketeszínű csempéket. Szinte éjjel-nap­pal dolgoznak és mégsem elég a csempe. A hajdani kun szilaj pásztorok, zsellé­rek, nincstelen parasztok rizst termelő utódjai új há- ; zaiban cserépkályha és kan­dalló ontja a meleget téli időben. A népművész szövetkezet — <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents