Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
23. csípés SZATIRIKUS OLDAL 195a ARNOLD MOSZTOV1CS: Kellemetlen történet Nemrégiben a hivatali apparátus valamilyen átszervezésével kapcsolatban híre futott, hogy az igazgató görbén nézeget Kovalik Oszkárra. Elsőnek Jutka, az igazgatóhelyettes titkárnője hozta a hírt a harmadik emeletről. Ebédszünetben többen megerősítették olyanok, akik jólértesült embereknek számítottak. Immár semmi kétség nem fért hozzá, hogy a létszám fölötti szegény Kovalik lesz, aki egyhuzamban 12 éve dolgozik nálunk. Őszintén meg kell mondanom, hogy emiatt egyre jobban tisztelni kezdtük Oszkárt. Szokás nálunk, hogy amikor az igazgatónk el akár bocsájtáni valakit, az egész kollektíva elé viszi az ügyét. Azért, hogy egy ilyen nyilvános tárgyalás esetén mi nyomós okokkal támaszthassuk alá az igazgató döntésének helyénvalóságát, bizonyítékokat kerestünk; Kovalik esetében a mi dolgunk annyival könnyebb lett, hogy az igazgató majdani döntéséről már korábban értesültünk. így elég időnk volt, hogy komolyan felkészüljünk a bírálásra. Neki is gyürkőztünk alaposan. Ferenezi, könyvelőségünk fáradhatatlan vezetője erre a célra szervezett munkástörzs segítségével elkezdte tanulmányozni azokat a kiküldetési rendelvényeket, melyeket Kovalik az utolsó tíz évben felhasznált. És lám, már néhány nap múlva kiderült, hogy Kovalik kétszer (1953 májusában és 1957 augusztusában) párnás kocsiban utazott — bár erre semmiféle indoka nem volt Két-vagy három alkalommal többet fizetett a szállodáért^ mint a norma és egy 1955 július 16-i elszámolásából nem volt megállapítható, mire költött 16 rubel 50-et A személyzeti osztály operatív csoportja rögtön létrehozott néhány albizottságot. Az első albizottság (vezetője Zimai) — Kovalik erkölcsi jellemét vizsgálva — tett néhány szentációs felfedezést. Kiderítette, például, hogy Kovalik sürgős munka ürügyén néhány este bent maradt az irodában, mégpedig titkárnője, Mezeiné társaságában. Ezenkívül tavaly az üdülőben egy ragyogó, platinaszőke nővel látták együtt, olyannal, akit a hivatalból senki sem ismert. A másik albizottság (vezetője Papp) Kovaliknak a közösségi élethez való viszonyát tette vizsgálat tárgyává. Megtudták, hogy a körülményeknek valamilyen ' furcsa találkozása folytán Kovalik 1946-ban nem vett részt a népszavazásban, mert éppen akkor vették ki a manduláját. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy nem ért egyet Pálfalvi elvtárssal, akit pedig az utóbbi időben egyre fontosabb embernek tartottak a hivatalban. A főtitkárság az ellenőrzési osztály támogatásával összegyűjtötte azokat az adatokat, amelyek Kovalik és bizonyos Hubka Zoltán kapcsolataira vonatkoztak. Mint a „Papírért” szövetkezeti bolt megbízottja, ez a Hubka látta el a hivatal irodáit borítékkal, indigóval, meg tintával. A titkárság -*• joggal — úgy vélte, hogy a hasonló kapcsolatoknak törvénybe ütköző háttere is lehetséges. SúlyosSzép k\s társaság... — Kivel ittál már megint? Hárman voltunk. Két üveg bot meg éa..t bította az ügyet, hogy ugyanez a Hubka, mint azt liftesünk, Boros erősítette, nemrégen egy csokor rózsát küldött névnapja alkalmából Kovalik feleségének. Nem lehetett tehát kétes, hogy a Kovalik-kérdés megvitatása viharos és gyümöl- csöthozó lesz. Meg kell mondanom, hogy ez az ügy igen jelentős hatással volt a hivatal dolgozóira is. Azelőtt sokszor szóba,jött, hogy bizony jócskán akadnak nálunk naplopók, és kevés a jó kezdeményezés. Most az összes osztályon lázas élénkség lett úrrá és szinte forrt a munka. Még az igazolatlan hiányzások is megszűntek. A különböző osztályok, bizottságok és albizottságok vezetőihez nap mint nap a jelentések tömege érkezett. Ennek rendszerezésére külön embereket kellett beállítani. Mindent összevetve, tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze. És erre tegnap, mint derült égből a villámcsapás, a harmadik emeletről elterjedt a hír: mindannyian tévedtünk. Az igazgató nem Kovalik Oszkárra, hanem valami Kovalik Ottóra nézett görbén, egyik részleg jelentéktelen, állítólag hanyag alkalmazottjára, akit közülünk senki sem ismer. Micsoda kiábrándulás! Az egész munka füstbe ment! Lehet-e csodálkozni azon, hogy ettől kezdve Kovalik minden tiszteletünket és megbecsülésünket elvesztette. — Mindennél rosszabb azonban az, hogy a kollektívából kihalt minden kezdeményező szellem, s mindenkit • ölni kezdett a halálos unalom. Dehát lehet ezen csodálkozni? A „Krokogyil”-ból fordította; Patkós Mihály. Tavaszi vágyak, avagy a romantikus kasszafúró Egy romantikus kasszafuró Nashvilleben (Arkansas). így védekezett a • bíróság előtt: „Csodálatos tavaszi éjszaka volt, olyankor, amikor a szerelmesek csacsiságokat csinálnak és a Iegzárkózottabb szívek is kitárulnak. Én azonban egyedül voltam és éppen Hamilton úr pénzszekrénye előtt álltam íís*! A meteorológia esőt jósol... A KIK pedig ezt..« Börtönben akarja tölteni a szabadságát A Beaver Hill-i (Egyesült Államok) börtönigazgató furcsa levelet kapott Howard Brinkstől, aiki évekkel ezelőtt hosszabb börtönbüntetését töltötte az intézetben. A volt rab időközben tekintélyes szerephez jutott az üzleti életben. Levelében felkérte a börtönigazgatót, engedélyezze, — hogy pihenésképpen három hetet tölthessen régi Börtönében; „Sehol olyan jól nem éreztem magam soha, mint önöknél, — írja levelében. — A korai felkelés, a rendszeres élet, a hajsza és lárma teljes hiánya rendkívül jót tett nekem. Szívesen fizetnék napi 20 dollárt lakásért és ellátásért.” Nem! - Szalvéta! Kezdetben vala Adám, aztán Éva is. Őseleink csakúgy máról — holnapra éldegéltek a paradicsomban. Egy szomorú napon Éva rossz fát tett a tűzre (mindig a nők kezdik) s ezért kiebru- dáltattak a kényelmes helyről. Életüket azután gyűjtögetésből tengették; így alakult ki az első, a gyűjtögető életforma. Bár a társadalmi viszonyok az elmúlt évezredek folyamán fejlődtek és többször átalakultak, úgy látszik az első kényszer, a gyűjtögetés oly erősen kifejlődött és öröklődött, hogy még a ma embere is nemegyszer áldozatául esik. Gyűjtenek ócskavasat. mindenféle hulladékot (lásd: MÉH), bélyeget és pénzt, — az okosabbak, s újabban szalvétát — majdnem mindenki; Korunk ez új jelensége feleleveníti a cserekereskedelmet is. Fiúk, lányok ülnek az árokparton és üzletelnek, — Szalvétát cserélnek szalvétáért. Egy ötszínnyomású megér tíz egyszerűt is néha, mikor milyen a kereslet és a kínálat. Ez az árúszerzési forma a felnőttek körében is polgárjogot nyer, csak ők bankót cserélnek szalvétáért; A gyűjtőszenvedély megváltoztatja az ajándékozás tárgyát is. ^ gyerekek virágcsokor helyett ma már szalvétával köszöntik az ovó- nénit. A lány el sem fogadja a karikagyűrűt, ha nem kap mellé szalvétát is. lehetőleg külföldit. Eddig csak az étteremben volt szokás a teríték mellé szalvétát kérni, ügy látszik: az idő múlásával változnak a szokások; A szalvétagyűités kihat a külföldi küldeményekre is. Kezdetben kakaót, kávét, csokoládét kértek a távoli rokontól egyesek. Később haszGombákban is árusítanak szeszesitalt Nézd, mi van azzal az emberrel? A semmi Egy kis gombamérgezési nált cipők, ruhadarabok érkeztek, s ma az ellenőrizhetetlen hírforrások arról számolnak be, hogy megjelentek az első használt szalvéták a csomagokban. Joe bácsi bizonyára sajnálkozva mondja Ewelyn néninek: hogy a szegény óhazai rokonok még a legelemibb kulturális szükségletüket sem tudják kielégíteni. Itthon pedig a vallásosabbak a mindenhapi szalvétáért imádkoznak. A mindennapi kenyér már kiment a szokásbóL Ki könyörög ma ezért? Legfeljebb egy jó mozijegyet, vagy egy helyet valamelyik külföldi IBUSZ utazásra — ajánlatos az esti imádságba beleszőni; Ennyire átalakította vágyainkat, életünket a szalvétagyűjtés szenvedélye. S utolsó csapásként megtámad-, ta hagyományos „magyaros” köszönési formánkat is. Egyre többen üdvözlik egymást a szervusz helyett így: szalvéta. Mivel én sem vagyok mentes e szenvedélytől és gyűjtögetem a szép színes teríték mellé valót, gyűjtőtársi üdvözléssel búcsúzom tehát. Barátaim — szalvéták. Papp Péter ..................■««m Jß &qika Látogatók voltak nálunk, s mint ilyenkor szokás, beszédbe elegyedtek hatéves lányommal is. — Kistestvéred nincsen? — kérdezte egyikük. — Nincs, pedig szeretném, ha volna. — Miért nem írsz a gólyának? — faggatta tovább. —‘ A gólyának? —• ismételte a kérdést a kislány, s lebiggyesztette szájszélét^ — Nem az hozza a kisbabát-. — Hát azt honnan tudod? — kíváncsiskodott tovább a néni. — Onnan, hogy januárban születtem, az iskolában meg azt mondják, hogy a gólyák, meg a fecskék már elmentek Afrikába, s csak tavasszal jönnék vissza. Beszélgetésükről hűen beszámolt a lányom, majd nagy- komolyan hozzám fordult, s azt mondta: — Tudod, apu, én már gondolkoztam azon, hogy keli lenni valaminek, ami az embereket készíti. Most gyártom a magyarázó szöveget. — sibé — Most már csak így lehet ... azért sem fogok megfakulni. .. H mi megyénHiieii ilyen nincs!-4^ Fő a nyugalom — Nem drágám, dehogyis zavarsz, Csak beszélj egész nyugodtan.
