Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-18 / 219. szám

1959. szeptember 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

ÜZEMEINKBŐL röviden

JAVUL AZ ENERGIAELLÁTÁS

Napról-napra több helyen csillan fel a villanyfény — búg fel a villanymotor, fej lődik megyénk energiaellátása. Lehet erre következtetni néhány statisztikai adatból is: 1950-ben 25 3°7 család

otthonában világított az izzólámpa, — most már 47.827 lakásban. Jelentős mértékben — 148 százalékkal — nőtt azóta a közvilágítási lámpahelyek száma. Az egy fogyasztóra eső energiafelhasználás 6 743 kilowattórával emelkedett az 1950-es állapothoz hasonlítva.

GURULÓ FORINTOK

Az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalat az első félévben minőségi és egyéb kötbér címén 138 ezer forintot fizetett ki. Ezt a tekintélyes summát előrelátható, gondos munkával meg aka- ríthatták volna. Ennyi pénz egynapi nyereségrészesedés fizetésére is elég lenne, s ez sem közömbös a munkásoknak:

Remélhető, a II: félévben nagyobb gondot fordítanak a kötbérfizetések megelőzésére,

PONTOSABB MUNKAKIJELÖLÉS KELLENE

A Szolnok megyei tanács Építési és Szerelőipari Vállalatának villanyszerelő részlege Békés és Bács megyében végez faluvillamosítást. Szolnok megyében meg egy Heves megyei tanácsi vállalat buzgólkodik hasonló céllal. A nagy távolság semmiként nem növeli a villamosítás gazdaságosságát, nehezíti az ellenőrzést, s a dolgozóknak sem kedvező. Tanulság belőle:

idejében és pontosan kell felmérni és kiadni a munkákat a kivitelezőknek.

KIVÁLÓ teljesítménnyel

— büszkélkedhet a Kútfúró és Útépítő Vállalat. Az első félévben például mintegy 500 ezer forint terven felüli nyereséget ért el. Figyelemreméltó kavicskitermelési produktuma is. Többezer köbméter kavicsot termelt eddig az előirányzaton felül, s ezáltal jelentős mértékben csökkentette más vállalatok ilyenirányú anyaghiányát. Teljesítménye annál inkább elismerésre méltó, mivel létszámtervének betöltésénél 20 százalékos lemaradás van.

SERTÉSEK — A BAROMFIFELDOLGOZÓBÓL

Kevesen tudják, hogy a Törökszentmiklósi Baromfi' feldolgozó Vállalat nemcsak baromfifeldolgozással, hanem sertéstenyésztéssel is foglalkozik, méghozzá igen szép eredménnyel. Ennek hasznát megyénk lakói is érezhetik, az üzem vezetője 100 sertést ajánlott fel a húsellátás javítására,

bővítik a gépjavítót

A Szolnok megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat számottevő mértékben fejlődik jövőre; Diesel műhelyét például kétszeresére bővítik, azonkívül új vulkanizálót, — amellett akkumulátor töltő és

felújító üzemrészt építenek. Ezek segítségével jelentős mértékben nő az üzem kapacitása.

„DIVATBA JÖTT” A

BURKOLÓTÉGLA

Az elmúlt évek gyakorlatával szemben a beruházók egyre nagyobb mértékben kérik a kivitelezőktől a burkolótégla alkalmazását, — így például a Szolnoki Fehérjefeldolgozó üzem építésénél is. A Szolnok megyei Téglagyári Egyesülés ilyen irányban is eleget akar tenni a növekvő igényeknek, s a következő évben burkolótéglából megkétszerezi termelését.

Segíteniük kell önmagukon is

„S mit ér a vén? A kanalat

elejti, csöppent, etetik.

S ha ő etet, a malacok habos vödröstől fellökik."

S

enki hitelesebben le nem festhette volna a munkából kiöregedett parasztemberek szánalmas helyzetét, mint a költő ecsetje. E rossz emléket idéző sorokat József Attila írta a Tiszazug című költeményében. Citálni is rossz ízű valóság. A legszívesebben elfelejtenénk a letűnt világgal együtt. Dehát az is igaz, azzal még, hogy a feudális Magyarországot száműztük, s a szocialista társadalom alapjait rakjuk, egycsapásra nem változott meg önmagától az idős parasztemberek sorsa.

Heivenöt építkezésből ötvenhármat adtak át határidő előtt

A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a március 6-i párthatározat nyomán vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére vetélkedést indítank az építkezések határidejének csökkentéséért.

Most arról számolhatnak be az építők, hogy szeptember 1-ig 75 létesítményt készítettek el mintegy 110 millió forint értékben. A nyolc hónap eredményessége biztosíték arra, hogy a hátralévő négy hónap alatt a 44 millió értékű építkezést elkészítik.

A jól szervezett vetélkedésnek eredménye az, hogy a 75 építkezésből 53-at határidő előtt adtak át. A töbJászfelsőszentgyörgy kiugrott

a sereghajtók közül

►

Néhány héttel ezelőtt a jászfelsőszentgyörgyi Kossuth Tsz-ről még igen sósán azt mondták:

Nem érdemes az a nevére sem, inkább Pató Pálnak kéne őket elnevezni.

Mi tagadás, a borsos bírálatban igen sok igazság volt, mert a tsz. 230 tágja nehezen fogta fel, hogy 1.200 holdas földjük hordozza hátán mindnyáiuk jövendőjét.

A vetőmag, a takarmány összegyűjtése olyan lassan haladt, minha a csigákat hívták volna ki versenyre, de az építkezés is ugyancsak megrekedt olyannyira, hogy az embernek az volt az érzése: az esész tsz a rák hátára telepedett.

Persze

a bajok gyökere

mégiscsak abban volt, hogy a tagság elsősorban azt nem fogta fel: a szövetkezet az övéké és nem az államé, a vetőmagot, takarmányt tehát saját maguknak viszik be és az épületekben is az ő jószágukat helyezik éL

A pártbizottság éppen ezért arra törekedett, hogy a legértelmesebb, legtekintélyesebb gazdákat győzze meg arról, hogy a közös jövendő éh ít és ét nem ősszel, hanem azonnal meg kell kezdeni:

A Hazafias Népfront, Nőtanács és a KISZ aktívái egy szálig ilyen irányú agitációs munkát vállaltak és közős erőfeszítésük nyomán a kerék nemcsak nagyot fordult, hanem előre is ugrott Jászfel- sőszentgyörgyön.

Kővágó János* a Kossuth Tsz élenjáró tagja, aki példamutató módon legelsőnek teljesítette minden kötelezettségét. mosolyogva számol be arról, hogy Kádár János elvtársnak az Alkotmány ünnepén elmondott győri beszéde is igen sok bizonytalankodó ember eszét segített helyrebillenteni:

Kádár János etvtárs a tsz- ek jövedelméről és az államnál ia beszélt Győrött — kezdi a szót vinni Kővágó János — és igen jóízűen mondotta el, szóról-szóra így:

— Hogyha a tsz jól dolgozik és többet termel, a jövedelem nem Dobié, Münniché, Kádáré, hanem azoké. akik megdolgoztak érte, vagyis a tagoké.

— Szóról-szóra így mondta Kádár elvtárs — hangsúlyozza Kővágó János és hozzáteszi — a győri nagygyűlés hallgatósága nagy derültséggel fogadta a szöget fején találó beszédet«

Igen

sok társamnak elmondtam

éppen Jászfelsőszentgyörgy népe hozta létre leggyorsabban a földosztást — így hát

nagy szégyen lenne

ránk, ha a szocializmus mai építésében elmaradnánk:

De ez nem is fog megtörténni — fejezi be szavát a tanácselnök — Jászfelsőszentgyörgy kiugrott a sereghajtók közül és most már bátran halad előre;

«— r — a —

bi építkezésből 12-őt rendes időben és csak tíznél volt rövid, pámapos lemaradás, ami abból adódott, hogy rendeltetésük szerint a fontosabb épületek kerültek előtérbe.

így többek között az Alföldi Kőolajfúrási üzem 16 lakását 2, a mezőtúri 32 lakást 1—3 hónappal adták korábban át. A 9 iskola építésénél is előbb jártak és a szövetkezeti munkák határidejét hónapokkal rövidítették. A 42 épülő istállóból már - ezidáig 21-et adtak át rendeltetésének.

Jelenleg 113 épületen dolgoznak, mely 205 millió forintra értékelhető. A tervszerű verseny által bővült kapacitás azonban többet bir és már kijelölést kértek újabb építkezésekre, melyet még ez évben meg is kezdetnek. , Többek . között Szolnokon 150 lakás szerepel a tervben. Mezőtúron 18, Jászberényben 27, Karcagon 6, Kisújszálláson 8 lakás munkáit kezdik meg az építők. A nagyobb építkezések közé számít a szolnoki Vasipari Vállalat műhelyháza is, mely építése ugyancsak ebben az évben veszi kezdetét.

Az építőipari dolgozók állják szavukat és érzik, hogy az adott szó kötelez.

— ab =

Igaz, népi demokráciánk nyugdíjakkal siet az idős tsz- tagok segítségére, ámde a mezőgazdaság szocializálásának nagyon sajátságos pillanataiban élünk megyénkben. A tavaszon átszerveztük a mezőgazdaságot. Paraszt- emberek, időse, fiatalja belépett a termelőszövetkezetekbe. A fiatalokkal, a munkabírókkal nincs Is gondunk. Lelkesedéssel, felszabadult energiával építik új életük fundamentumát. Csakhogy a tavasszal közel 11 ezer 60 éven felüli parasztember is csatlakozott a termelőszövetkezeti mozgalomhoz.

Hatalmas szám ez. Tizenegyezer idős tsz-tag nyugodt öregkorának biztosítása

mindannyiunk gondja, mindannyiunk felelőssége. A kommunisták a kor leghu- manistább eszméinek hordozói, megvalósítói. Pártunk ezúttal is tanúj elét adta, mennyire igyekszik a legemberségesebb megoldásokat keresni. Megyei párthatározat született, amely kötelezővé teszi a termelőszövetkezetek számára, kössenek írásbeli megállapodást az elaggottakkal, mondják meg nekik, mit kapnak, hogyan jut számukra is kenyér a nagy család, a termelőszövetkezet asztaláról. A nagy- révi Uj Élet Termelőszövetkezet nemrég kutatta fel, milyen melléküzemágakat létesít az öregek foglalkoztatására. Rendezték az idős tsz-tagok helyzetét a szocialista városokban. Kisújszálláson százhatvanhat idős tsz-tag van, valamennyiük kezében a biztos öregséget garantáló megállapodás. A kunhegyesi járásban hétszázötven idős gazda zsebében lapul már ilyen írás. Különösen a turkevei Vörös Csillag Tsz becsüli meg az öregeket, tőlük még üdülni is elküldik az aggokat.

A párthatározat nyomán biztatóbb a kilátás. Ámde az éremnek két oldala van. A rákóczifalvi Béke Tsz háromszáznyolcvan tágjából pontosan száztíz az idős korosztályba tartozó. Világos, a megterhelés akkora, hogy az új termelő- szövetkezet nem tud megbirkózni vele egyedül. S megyénkben zömmel most kezdő új tsz-ekről van szó, amelyek egyébként is sok akadállyal küzdenek. S az is nyilvánvaló, a rákóczifalvi Béke Tsz száztíz öregje nem mind munkaképtelen még. Mindenki tudja, az egyéni gazdálkodás korában, a hatvan évvel még nem vonult nyugdíjba egyetlen gazda sem. Bizony dolgozott s „etetett” addig, amíg a malacok föl nem lökték habos-vödröstől együtt.

És erről van szó. Az öregek, akik . fölött évtizedek szálltak már el, s az évtize-« dek, bölcs tapasztalatok leszűrésére késztették őket, éppen ők tudják, éppen ők érti'- meg mindenkinél nagyobb élettapasztalatuknál fogva is, hogy segíteniök kell önmagukon is. Az idézett nagyrévi Uj Élet Tsz-ben a kosárfonást, a gyékényszövést, a fűzfeldolgozást bízzák rájuk. Máshol a baromfitenyésztésben alkalmaznak idős embereket. Azt senki sem kívánja, hogy valaki hatvan év után traktorra üljön, kaszáljon, vagy más nehéz testi munkát végezzen. Ahol viszont lehetőséget teremtenek a könnyebb munkában való részvételre, s — esetenként ide tartozik a kertészet is — ne vonják ki magukat az idősek.

Hiszen, hogy a rákócifalvi példánál maradjunk, ha a száztíz idős ember személyenként csak 300 baromfit nevel is fel (szövetkezeti férőhely hiányában saját udvarukban is megtehetik), legalább 500 ezer forinttal segítenek azon a termelőszövetkezeten, amelyik eltartásukat vállalta. Nekik is, a róluk gondoskodó fiatalabbaknak is több jut a közösen termelt anyagi javakból.

N

em is olyan szélsőséges példa, ha Nagyrévre hivatkozunk, ahol nemcsak etették, hanem arzénnel etették a nyűggé, teherré váló idős szülőket. A mi életünk, a mi társadalmunk sokkal eszményibb annál, hogy ilyesmire kényszerít- hesse a fiatalabbaka'“’.

De az is természetes, egyszerre nem lesz mennybemenetel az életük. Egy évtized múlva minden bizonynyal emlékként emlegetjük már, hogy'valaha társadalmi gond- volt az idős paraszt- emberek sorsa. S most sem a mi hibánk, hogy az. Az előrelátóbbak, akik korábban szövetkezeti tagokká lettek, biztos nyugdíjra számíthatnak vagy kapják is már.

Szocialista társadalmi rendet éppen alapvető törvényeinkből kiindulva az vezérli, mindenkiről a legmesz- szebbmenően gondoskodjon. Ez vezesse termelőszövetkezeteinket, s ehhez adjanak segítséget az idős tsz tagok.

Borzák Lajos

A hét mostoha

állomás nem csinálta meg itt a javítóműhelyt, pedig épületet a tsz biztosított. így aztán bármilyen kisebb hiba van, Árokszállásra kell bemenni;

A BRIGÄDVEZETÖN nagyon sok múlik. Ha nincs a helyén, nem lehet megtalálni, amikor szükség lenne rá, úgy ez a funkció mit sem ér. Úgy lehet, az ágói rész mosto- haságát az eredményezi, hogy Faragó elvtársnak tudomásunk szerint húsz erőgépe van. az is meglehetős ' nagy területre szétszórva. A járás vezetői úgy ismerik, mint lelkes, igyekvő embert, de — s ez tény —• az ágói hét traktort egy kissé elhanyagolja.

Általános tapasztalat, hogy a gépállomások brigádvezetői nem mindig látják el megfelelően feladatukat. Eltűnnek, néha napokig nem látják őket a traktorosok, s ha szükség volna rájuk, senki sem tudja, hol vannak. Az természetesen lehetetlenség, — hogy minden nap, minden gépet végigjárjanak, de legyenek megtalálhatók, ha szükség van rájuk. Ezt a gépállomások vezetőségének kell ellenőriznie:

Nemhogy egy brigád, de egyetlen traktoros sem lehet mostoha ök megteszik a magukét, de a jó munka fe'tételeit a gépállomásnak és a brigádvezetőnek kell biztosítania. 'r~rrir~v-v .

B. M.

aztán Kádár elvtárs e szava-1 it, az újságban is megmutat-j; tam szomszédaimnak és megj is értették belőle, hogy való-' ban „nem az államnak. ha-| nem magunknak dolgozunk.’'!

Az Uj Élet Tsz egyik lel-' kés, fáradhatatlan tagja, — Benedek István, arról is meg-! emlékezik, hogy a budapesti^ Duna-bútorgyár munkásai és| a nagybátonyi bányászok mi-l lyen hatalmas agitációs mun-j kát végeztek. Arról nem isf beszélve, hogy az épitkezés-| ben is ugyancsak körmösen| nyúltak a dologhoz, a munka, vastagabbik végét, éppen a| legnehezebb időkben fogván! meg I

Kerek Gábor agronómus ls| megerősíti, hogy a községet! valóban nem hagyták magá-| ra, sőt igen sokfelől kapott! jelentős segítséget úgy, hogy| már valóban jó úton halad a| nagyüzemi gazdálkodás ügye.: Kiss Erzsébet tanácselnök! az emberek egyre javuló,! napről-napra bizakodó han-f gulatát tartja a legfontosabb-; nak és arra hivatkozik: i

Ebben a községben a’ Horthy rendszerben is akadtak haladó emberek, sőt nemi csekély számban éltek itt llle-f gális kommunisták is, akik az egész község érdekében bát-| ran harcoltak úrral, pappal, csendőrrel, szemben. A fel-J szabadulás hajnalán pedig*

\

\ A JÁSZBERÉNYI Gépállo (más egyik körzete Jászágó »Azaz, hogy nem is egész kör |zet, csak az árokszállásinál (egy része. Onnan is meglehetősen távol esik úgy tizen- |két kilométerre. Hét géoegv- (ség dolgozik itt, hat szántó éí Jegy vontatótraktor, Törik í Jszáraz, kemény földet, szánt (ják, tárcsázzák, hogy sima Jporhanyós talajba kerüljön i mag.

( Arról beszélgetünk a traktorosokkal. hogy ebben a tá- jvoli körzetben milyen az !rá- (nyit ás, hogyan törődnek ve- 'lük, ellenőrzik, segítik-e munkájukat.

; — Milyen időközönként jái íerrefelé a brigádvezetó? — ^kérdeztük Nagy M. Lászlóból, aki a Kókai Tsz-ber ;szánt;

| — Faragó elvtárs? Úgy hi- (szem, szeptember 3-án voll fitt, amikor a fizetést hozta ÍNo meg 8-án a jelentésekért jő különben nem sokat törő- jdik velünk. Munkánkat a tsj jvezetői irányítják. Az elnök |vagy agronómus. esetleg s ibrigádvezető mondja meg |hol mit csináljunk, ők iga- jzolják a teljesítményeket is

j — S ha valamilyen problémájuk van, kinek a segítsé- igére számíthatnak? í — Leginkább a magunkéra, vagy ha éppen itt a brigádszerelő, akkor az is segít, ha tud. De legtöbbször az sincs itt, bár gyakrabban látjuk, mint a brigádvezetőt. Probléma pedig van bőven. Nagyon kevés az ekevas. Ebben a száraz földben egy gép naponta 10—12-őt elhasznál, s az utánpótlás késik. Életlen vassal pedig nem lehet szántani. Háromnaponként jön az üzemanyagkocsi, de sose hoz eleget; Ha kifogy az élesvas, állhatunk, vagy mehetünk biciklivel Jászárokszállásra;

Kovács Béla vontatás a szerszám és alkatrészhiány miatt panaszkodik. — Brigádszállásunk van ugyan, de azon túl semmi. Ha elszakad egy csavar, vagy meghibásodik egy kisebb alkatrész. mehetünk érte Árokszállásra, vagy éppen Be- rénybe. Itt semmiféle javítási lehetőség nincs. Pótkereket sem adnak a vontatókhoz. A múlt évben Gsányon dolgoztam. Ott volt. Csak ledobtuk a defektes kereket, fel a másikat és már indultunk is. Este aztán volt idő kijavítani. De itt még az új kocsikról is leszedték.

EGY MÄSIK traktoros az

üzemanyiagpumpákat hiányolja. *— Hét traktorhoz három pumpa van mindössze, s a traktorok egymástól 3—4

kilométerre dolgoznak. Még vödröt sem adnak rendeset; Amikor kértünk Nagy Gy; János brigádszerelőtől, azt válaszolta: „Majd szülünk nektek,”

Bizony, ennyi odaadó „gondoskodás” után a traktoristák joggal veszíthetnék el munkakedvüket, ám ennek nyomát se láttuk.

— Rendesen dolgoznak a gyerekek — ez a véleménye Gyulai Józsefnek, a Kókai Tsz agronómusának is. — Mi adunk nekik munkát eleget, csak győzzék csinálni, hanem a gépállomás brigádvezetője tényleg mostohán kezeli az ágói körzetet. Ritkán látni mifelénk; Leginkább olyankor jön, amikor a teljesítményeket jegyzőkönyvezik. A géppekkel — úgy látszik — nem sokat törődik, emiatt gyakoriak a fél, sőt egésznapos kiesést eredményező géphibák. Nincs megoldva az ekevas ellátás sem. Ha valami baj van, sohasem tudjuk, hol, merre jár a brigádvezető. Különben is Árokszálláson lakik, innen tizenkét kilométerre, így a lakásán Is bajos megtalálni. Ha hiba van. egyenest a gépállomásra telefonálunk:

— Az a legnagyobb baj — elegyedik a szóba Kőkai Béla Tsz-elnök, — hogy a gép