Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-22 / 222. szám

I

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

1959. szeptember 22:

N. SZ. HRUSCSOV BESZEDE a Los Angeles-i városházán rendezett

vacsorán

Tisztelt Polgármester Űr!

Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a vendégszeretetért, és az erre a találkozóra szóló meghívásért, öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los Angeles üzleti köreinek és értelmiségének képviselőivel — mondotté bevezetőben Hruscsov — majd többek között hangsúlyozta:

Ezen a találkozón szeretnénk röviden szólni amerikai látogatásunk céljairól. Hálával fogadtuk az Egyesült Államok elnökének meghívását, aki javasolta, hogy nézzük meg az Önök országát, ismerkedjünk meg az önök népének életével, beszéljünk meg az elnökkel több olyan kérdést, amely mindkét országot érdekli:

Van egy kérdés, amely egyformán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára is

— ez pedig a béke kérdése. Mindenki tudja, hogy a nemzetek és államok jóléte és virágzása attól függ, milyen hányban halad a nemzetközi fejlődés az elkövetkező években — a béke megszilárdulása irányában, vagy a növekvő háborús veszély irányában^

Mi akadályozza most, hogy az államok együttes erőfeszítésekkel munkálkodhassanak a nemzetközi feszültség enyhítésén? Mindenekelőtt az államok, egyebek között a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára ránehezedő hidegháborús légkör.

Az még megérthető, ha tényleges ellentétek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik feszültté a viszonyt államok között. De a hidegháború egyik sajátossága az, hogy résztvevői olyan országok, amelyeknek közvetlenül aemmUiéile ellentétük nincs.

Véget kell vetni a hidegháborúnak

Elmondották nekem, hogy Los Angelesben megfigyelhető egy légköri jelenség: amikor rossz időben a ködbe belevegyül a füst és a korom és ennek következtében az emberek nehezen lélegzenek. Ügy gondolom, hogy ez a jelenség sok tekintetben emlékeztet a hidegháborúra:

A hidegháborút azért is nevezik hidegnek, mert egyelőre és szerencsére még nem vetett lángot, de gyűjtögeti a tüzelő anyagot, amely egy váratlan szikrától is Lángra- lobbanhat.

A hidegháború több mint elégséges kormot ad ahhoz, hogy az államok közötti együttműködést besötétítse. Közös erőfeszítésekkel véget kell vetni a hidegháborúnak, meg kell szabadulni a hidegháborúból eredő előítéletektől* ellenséges érzülettől és kölcsönös bizalmatlanságtól. És minél hamarabb leszámolunk a hidegháborúval, annál jobb lesz népeinknek, az egész emberiségnek:

Szeretném hinni, hogy Eisenhower elnök és az én oserelátogatásom elő fogja mozdítani a hidegháború végleges múltba tűnését és olyan melegebb éghajlat beköszön- tét az államok közötti viszonyban, amely hasonlít Kalifornia éghajlatához, vagy a Krim félsziget déli partjának nem kevésbé jótékony éghajlatához, ahol nemrég nyaraltam:

A hidegháború éveiben, mint ismeretes^ sok megoldásra váró nemzetközi probléma halmozódott fel

A legfontosabb és halaszthatatlan probléma a leszerelés problémája. Amikor a fegyverkezési hajsza káros következményeit latolgatja az ember, elsősorban nem az emberi munka, tudás és leleményesség értelmetlen fe- csérlésóre, nem a gazdasági élet káros megterhelésére gondol, hanem éppen a háborús robbanás veszélyére, amely szükségképpen együtt jár a fegyverkezési hajszával.

Ma már mindenki felismeri, milyen komoly veszélyeket rejt magában a fegyverkezési hajsza. Nem titok, hogy ma már annyi korszerű romboló eszköz halmozódott fel, amennyi borzalmas rombolásokat és beláthatatlan áldozatokat okozhat;

Nemrég még a nagy távolságok, az óceánok természetes akadályt jelentettek a háborús konfliktusok kiterjedése, egyik kontinensről a másikra való átterjedése ellen Mind az első, mind a második világháború főként Európát, Ázsiát és Afrika néhány vidékét pusztítatta. Ma más a helyzet. A földkerekség legtávolabbi pontjai között a távolság most néhány tíz perccel mérhető és a legszörnyűbb pusztító eszközök — a nukleáris fegyverek — eljuttathatók a világ bármely részébe.

nem békés életre és barátságra születtek, önök tudják, hogy a keresztény vallás legfőbb parancsolata: „Ne ölj!” Mi természetesen tudjuk, hogy a leszerelés gondolatának sok ellenfele van, hogy új javaslataink nem mindenkinek tetszenek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok, amelyek maximumát jelentik annak, amire egy nagyhatalom, különösen a , jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban. Szeretném remélni ezen kívül, hogy Eisenhower elnök és az én beszélgetéseim révén a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya jobban megérthetik egymás álláspontját a leszerelés kérdésében, majd együttes erőfeszítéssel munkálkodhatnak korunk e rendkívül szövevényes, de létfontosságú problémájának megoldásán* Ha ugyanis országaink közös nevezőre Jutnak, közös véleményt alakítanak ki a leszerelés kérdéseiben, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl vagyunk.

A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. S minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együttműködésre és barátságra bírják a két országot.

Szeretnék emlékeztetni ez- íel kapcsolatban Eisenhower elnöknek 1955-ben Genfben elmondott szavaira: „Az amerikai nép szeretne a szovjet nép barátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellenségeskedés. A töri ténelem során népeink mindig békében éltek egymással^

Hruscsov elvtárs fioosevelt sírjának megkoszorúzása után

tékból igen siralmas következmények hárulhatnak népeinkre*

Hölgyeim és Uraim, minthogy az Önök polgármestere

nyilván nem olvasta azt, amit Washingtonban mond- dottam, szeretném még egyszer megmagyarázni ott elhangzott szavaimat,

Újból a „temetés44 ügye

Az amerikai nép szereti és értékeli a békét

A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok közös vonás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az amerikai nép értékeli és szereti a békét. Több más olyan vonást is észrevettem, amelyek közel hozzák egymáshoz népeinket — így a szorgalom az újra való törekvés, a tudásszomj, a technikai flej- lesztés vágya, és végül olyan emberi jótulajdonságok, mint a nyíltság, a humorérzék, a ió indulat és a hazaszeretet.

Bennünket természetesen megörvendeztet, hogy az utóbbi időben friss levegő tört be a szovjet—amerikai viszonyba. Szovjet és amerikai államférfiak kölcsönös látogatásai és találkozói, a kulturális, a. tudományos és technikai kapcsolatok, a mezőgazdasági, a közegészség- ügyi csere felélénkülése, kiállítások szervezése, az idegenforgalom fejlődése — mindezek új csírák a szovjet —amerikai viszonyban.

Los Angeles az amerikai filmgyártás központja. A művészetek közül a filmnek van hatása a legnagyobb tömegekre, óriási befolyása van a társadalom életére. Helyes irányítással fontos eszköze lehet a népek közötti barátr

ság és béke megszilárdításának, a humánus eszmék és a nemes érzések terjesztésének. Ha viszont helytelen irányban halad, a gyűlölködés szításának eszköze lehet, komolyan megkárosíthatja a béke, a barátság és a haladás ügyét. A filmművészet dolgozóitól függ. milyen célokat szolgál majd ez a hatalmas művészet. Országunkban nagy jelentőséget tulajdonítunk olyan filmek megalkotásának, melyek a népek barátsága, a humanizmus, a béke és a haladás magasrendű eszményeinek szellemében nevelik az embereket

Los Angeles városa Kelet felé tekint. A Csendes-Öceán vize mossa Los Angeles partjait és Vlagyivosztok szovjet város partjait is. Amikor most itt együtt vagyok az Önök városának képviselőivel, szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió kész sokoldalú kapcsolatokat kifejleszteni és baráti együttműködést kiépíteni az Egyesült Államokkal.

Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyekre nem lehet nemválaszolni, (Derültség, >— Taps.)

Már mondottam, hogy az „eltemetjük a kapitalizmust” szavakat nem betű szerint kell érteni, ahogy az egyszerű sirásók értik, akik lapáttal a kezükben járnak. Sírokat ás- naik és elhantolják a halottakat Én az emberi társadalom fejlődésének kilátásaira gondoltam. A kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus. A mi tanításunk szerint így lesz, az önöké szerint nem. Hogy mi igaz, és mi nem, azt majd eldönti a történelem: Ismétlem •— már tyúkszem nő a nyelvemen ettől az ismételgetésből — önök kapitalizmusban élnek, mi pedig szocializmusban fogunk élni és a kommunizmust fogjuk építeni. Akinek a rendszere jobb, az győz. Sem mi Önöket, sem Önök minket nem fognak eltemetni. Éljenek egészségben, Isten legyen Önökkel Hölgyeim és Uraim.! Az Önök elnöke nem azért hívott meg engem, hogy iszogassak, vagy felhörpintsek egy pohár konyakot. Vannak társaim, akikkel, ha akarnám, otthon is megtehetném ezt, nem kellené ezért több ezer kilométerré repülni. Az elnök is megtehené ezt otthon, nélkülem. Számomra természetesen világos, hogy az Egyesült Államok elnöke nem fogadja el a kommunistáknak az emberi társadalom fejlődéséről vallott nézetét,

A fegyverkezési hajsza olyan bot, melynek két vége van

Mi a Szovjetunióban gyakorta feltesszük a kérdést, mi az oka annak, hogy bár mi megegyezésre törekszünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés kérdésében, arra kényszerítenek bennünket, hogy részt vegyünk a fegyverkezési versenyben? Talán az a céljuk, hogy a fegyverkezési verseny során katonai fölénybe jussanak a Szovjetunióval szemben. De bármit mondjanak is, a fegyverkezési hajsza, mint a tapasztalatok mutatják, olyan bot, amelynek két vége van.

A fegyverkezési hajsza nem válik javára sem a szovjet, sem az amerikai népnek és bármely oldalról is nézzük, mind értelmetlenebbé és veszélyesebbé válik. A fegyverkezés görbéje olyan magasra kúszott fel, hogy ma komolyabban, mint valaha és becsületesen meg kell állapodni a leszerelésben.

Az itt jelenlevők bizonyára már tudják, hogy az ENSZ közgyűlésének tegnapi

ülésén a szovjet kormány alapvető leszerelési javaslatokat terjesztett elő.

Ahhoz, hogy a maguk tel- ; ^sségében értékelhessük új

javaslatainkat, azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a javaslatok megszüntetik az egyik legfőbb nehézséget, amely minden korábbi leszerelési tárgyaláson jelentkezett — még pedig az ellenőrzés kérdésében —, mivel teljes leszerelés esetén az államoknak nem lesz semmi rejteni valójuk egymás elől, s az ellenőrzés ennek megfelelően teljes és átfogó lehet. Ez pontosan ellenőrzés és nem felderítés lesz, mivel ha nincsenek hadseregek, a felderítés elveszti jelentőségét Az említett javaslattal gyökeresen, egyszersmindenkor- ra meg akarjuk oldani a leszerelés problémáját: olyan feltételek közé akarjuk juttatni az államokat, amelyek között nem rendelkeznek többé a hadviselés anyagi eszközeivel Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok háborúzni kezdenének egymás ellen repülőgépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, például vasvillával és asztalikésseL Mi változatlanul bízunk az emberek 1ó szándékában, abban, hogy nem egymás leöldösésére, haAUik tovább akarnak lovagolni

a fegyverkezési hajsza lovacskáján

Polgármester Ur, önhöz fordulok, a vendéglátóhoz. Beszédében ön azt mondotta, hogy mi el akarjuk Önöket temetni, ön jól megvendégel engem és elvtársaimat, ezért hálásak vagyunk Önöknek, de az igazságot mégis megmondom. Rendben van? (Taps).

Szeretném megkérdezni: Miért tér vissza Ön arra, amit Amerikába érkezésem után mindjárt az első beszédeimben megmagyaráztam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is olvasnak újságot. (Nevetés a teremben, taps.) Nálunk minden esetre olvasnak újságot a városi tanácselnökök. Ha nem olvasnak, előfordulhat, hogy a legközelebbi alkalommal nem választják meg őket. (Nevetés, taps.)

Hölgyeim, Uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a hidegháború és a fegyverkezési hajsza lovacskáján. Ha nem szándé koznak leszállni erről a lovacskáról és nyeregben maradnak, — vajon hova viszi őket az a ló? Ha az ilyen emberek fegyverkezési hajszát és háborút akarnak, akkor

üljenek csak ezen a lovon. Akkor mindenki számára világos lesz. hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha Önök nem hajlandók a leszerelésre és folytatni óhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, számunkra nem marad más kivezető út, minthogy folytatjuk a rakétagyártást, amely nálunk futószalagon történik.

Uraim! Gondolják meg komolyan, hova vezethet ez. Önök tudják, hogy jószándékkal jöttem ide, viszont önök közül egyesek szemlátomást tréfával akarják elütni a komoly dolgot. Ismétlem, igen komoly dolgokról van szó. — békéről és a háborúról, az emberek életéről és haláláról

Baráti jobbot nyújtunk Önöknek. Ha nem fogadják el, mondják meg nyíltan.

(Egy hang a teremből: Elfogadjuk!)

Hruscsov: Akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyeket tárgyalunk. A szavakkal nem lehet játszani. TúQságosan felelős poszton vagyunk, s a szójáúgy gondolom, hogy az elnök sem számít arra, hogy a kapitalizmus hívévé tehet engem;

Miért hívott meg engem Eisenhower elnök az Egyesült Államokba? Nyilván a bölcsesség sugallta, hogy ezt megtegye, avégett, hogy érintkezést találjon a Szovjetunióval és megegyezzék vele a békés életben. Tudjuk, hogy önök nem tisztelik a kommunistákat. De mi szomszédok vagyunk. A Csendesóceán elválaszt bennünket, de Ugyanakkor össze is köti országainkat. A kérdés most így áll: béke lesz-e országúink között, vagy háború. Nyütan meg akarom mondén! Önöknek, nagyon nyugtalanít engem az a makacsság, amellyel az Önök egyes politikusai — hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok — tudatosan eltorzítják az általam kifejtett gondolatokat.

Válasszanak, együtt haladjunk-e a béke felé, vagy folytassuk a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát Nem azért jöttem, hogy könyörögjek Önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek, mint önök. Már sokszor beszéltem az az Egyesült Államokban és még egyszer sem használtam a „fegyver”, még kevésbé a „rakéta” szót. És ha ma ezt mégis kimondtam, értsék meg, nem volt más kivezető át a számomra.

Nem könyöpadományként kérjük a békét

Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide és könyörado- mányként békét kérünk Önöktől. Ne essenek tévedésbe. A békére minden népnek szüksége van. Ha a fegyverkezés hasznot hoz az Önök monopóliumainak, ha azt javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem a fegyvergyártásban versenyezzünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gondolják meg, hová vezethet ez és válasz- szanak! A kérdés most így áll: vagy a feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk Eisenhower elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük ed a kívánt eredményeket.

A Szovjetunió minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államokban tett látogatása államunk fejének első látogatása itt országaink egész történetében. És ennek ellenére eddig is éltünk, ha Önök nem fogadják el a békéért, az országaink baráti kapcsolatainak megszilárdításáért vívott harcunk gondolatát, akkor talán haza kell utaznunk, hadd tudja meg mindenki, ki akar valóban békét és barátságot és ki akadályozza ezt.

Önök azt mondhatják, hogy továbbra is úgy élnek, ahogy eddig éltek. De mindenki előtt világos, hogy jobb békében és barátságban élni, mint egymásnak szegezett rakéták mellett, jobb tiszta légkörben élni, amikor nyugodtan Hiszik az ember és tudja, hogy béke van ma, béke lesz holnap, hogy a béke tartós és állandó lesz.

Olykor ilyesféle megjegyzések hallgatásakor, az a gondolatom támad: Nem arra gondolt-e valaki az Egyesült Államokban, hogy meghívja Hruscsovot és itt „megleckézteti”, megmutatja neki az Egyesült Államok erejét és hatalmát, hogy egy kissé térdet hajtson. Ha egyes urak így gondolkodnak, mélységesen tévednek. Nincs olyan messze, hazarepülünk innen. Ha ide az út 12 órát tartott, innen talán 10 óra alatt hazaérünk. Hogy gondolja Tupoljev elvtárs?

A. A. Tupoljev: Igen, Nyl- kita Szergejevics, annyi idő alatt hazaérünk.

N. Sz. Hruscsov: Bemutatom Önöknek — 6 Tupoljev akadémikusnak, az ismert repülőgép tervezőnek a fia.

Ügy gondolom, ésszerűbbek leszünk és közös nevezőre jutunk. Valamennyiünknek békére kell törekednünk.

Megköszönöm a figyelmet, sok sikert és boldogságot kívánok önöknek. (MTI)