Szolnok Megyei Néplap, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. szeptember 20. N. Sz. Hruscsov beszéde az ENSZ közgyűlésének 1959. szeptember 18-1 ülésén (Folytatás az első oldalról)-cölcsönös látogatása, valamint a soron következő találkozók és a megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé, természetesen, ha a cél elérése kölcsönös óhaj. Mi így tekintettük amerikai látogatásunkat és így tekin- jük Eisenhower elnök szovjetunióbeli látogatását is. Mindenütt növekednek az erők, melyek síkraszáitnak a béke és a népek baráti kapcsolatai mellett Sok más tényt is fel lehetne sorolni, amely a nemzetközi helyzet újabb kedvező jelenségeire utal. Az államok melegebb kapcsolatainak jelei természetesen nem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei. Ahogy mi gondoljuk, a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lép. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul. Az egyszerű emberek és a politikusok a legkülönbözőbb országokban sok mindent átgondoltak és megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők, amelyek tevékenyen síkraszállnak a béke és a népek baráti kapcsolatai mellett. Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állítanék, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy földünk békéje már biztosítva van és az államoknak már nem kell újból keményen megfeszíteniük erejüket. Sajnos ez koránt sincs így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasak azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az emberek a régit, az elavultat védik, ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez. Az eseményeknek különösen a legutóbbi eseményeknek a menete azt mutatja, hogy a hátramozdító, a nemzetközi feszültség enyhítését gátló kísérletek csak azok vereségéhez vezetnek, akik nem akarnak lemondani az ilyesféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják őket Ki nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete? Ki biztosítsa elidegeníthetetlen jogukat, hogy önmaguk irányítsák saját sorsukat és külső erőszak és beavatkozás nélkül építsék saját életüket? Vajon nem kötelesség-e az ENSZ-nek minden eszközzel segíteni a gyarmati rendszer széthullásából eredő új államok gazdasági felemelkedését, segítségükre sietni, hogy minél előbb megteremtsék saját nemzetgazdaságukat. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az ilyen országoknak mindennemű politikai vagy egyéb feltételek nélkül sokoldalú gazdasági segítséget adunk Ez ugyanis a Szovjetunió álláspontja a gazdasági segítség dolgában, amelyet megadunk és továbbra is megadni szándékozunk száVan még egy igen fontos forrás amelyet véleményünk szerint alaposan ki lehetne használni a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére. — Sok ilyen ország népe politikai független-égre tett szert, de nem tudta meg szüntetni a kellemesen külföldi gazdasági kizsákmányo- ásfc Olyan időket élünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is, hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Olykor az elmaradott népek megszabadulnak a gyarmati függőség alól. a volt gyarmatok és íéigyarmatok helyem új, független államok alakulnak. Engedjék meg, hogy tiszta szívből forrón üdvözöljem ezeknek az államoknak a teremben jelenlévő képviselőit. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy még nem minden olyan nép küldhette el ide képviselőit, amelynek joga van hozzá, hogy helye legyen az Egyesült Nemzetek Szer- vezetében. A Szovjetunió — a többi szabadságszerető néppel együtt — őszintén kíván sikereket azoknak a népeknek, amelyek még gyarmati függőségben vannak, de kitartóan harcolnak nemzeti jogaikért, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. Omladoznak és alapjaiban ingadoznak a korhadt gyarmati rendszer utolsó bástyái. Ez korunk egyik jellemző tényzője. Tekintsenek Ázsia és Afrika térképére és szemük előtt kirajzolódik az idegenek, a külföldi kizsákmányolok évszázados elnyomása alól felszabaduló százmilliók képe. A jövő nemzedékek nagyra becsülik azoknak a tetteit, akik a harcot vezették India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana, Guinea és a többi állam függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeffersonnak, akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak. Szükségesnek tartom ezen a helyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió legőszintébb rokonszenvvel és a legmélyebb megértéssel viseltetik azok iránt a népek iránt, amelyek világszerte szabadságukat. nemzeti függetlenségüket védik. Ügy gondolom, hogy ez az1 álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek. Ezeknek alapján ugyanis annak elismerése, hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez. mos államnak. Ügy gondoljuk, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveknek. A Szovjetunió hajlandó lenne résztvenni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági megsegítésében, s erre a célra fel lehetne használni azoknak az összegeknek bizonyos részét amelyek akkor állanak rendelkezésre a Szovjetunióban, és más államokban, ha nemzetközi egyezményt kötnek a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről. Már korábban is tettünk említést róla, hogy hajlandók vagyunk ilyen kötelezettséget vállalni, így kormányom meghatalmazott. hogy ezt újból jelentsem ki a közgyűlés előtt. Kőolajukat s más természeti kincseiket elrabolják, fillérekért külföldre szállítják. s közben a külföldi ki- zsákmányolók óriási nyereséget vágnak zsebre. Mi, mint sok más állam képviselői is, úgy véljük: a gazdasági segélynyújtást illetően egyik oldalra kell állítani azokat akik nek és soha nem a volt gyarmati országok, kizsákmányolásában, másik oldalra pedig azokat, akik továbbra is lelkiismereti urda- lás nélkül kiszipolyozzák a gazdaságilag elmaradott országok kincseit, TÓL'Vényes és igazságos volna, hogy a külföldi kizsákmányolok legalább’ részben visszaadják azt a gazdagságot, amelyre az elnyomott népek kizsákmányolása révén tettek szeri, hogy a gazdaságilag elmaradón országok ezeket a segély formájában visszajuttatott ósz- szegeket gazdasági életűk és kultúrájuk fejlesztésére, a népek életszínvonalának emelésére használhassák fel. , A Szovjetunió igazán önzetlen segítséget adott és ad továbbra is a gazdaságilag elmaradott országoknak, — bennünket nem érhet megrovás. Milyen ostoba csökevények napjainkban a különböző mesterséges akadályok, amelyek gátolják a nemzetközi kereskedelem lendületes, sokoldalú fejlődését A kereskedelmi megkülönböztető rendszabályok már régen megértek az eltemetésre, mégpedig mindenféle végtisztesség nélkül. Mint önök tudják, a Szovjetunió következetesen sikra- száll az államkereskedeimi kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mellett az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján. A kereskedelem jó alap, melyen sikeresen fejlődhet az államok együttműködése Mélységes meggyőződésünk szerint a kereskedelem jó alap, amelyen sikeresen fejlődhet az államok együttműködése, erősödhet a nepek kölcsönös bizalma. Úgy véljük, hogy ez az álláspont teljes összhangban van az Egyesült jS[emzetek Szervezetének alapokmányaival, amely kötelezi az összes tagállamokat, hogy fejlesszek a nemzetek baráti kapcsolatait az egyenjogúság elvének és a népek önrendelkezésének tiszteletben tartása alapján. Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek, nem mind egyformán időszerűek. Némelyik egyes országok viszonyára vonatkozik, mások több ország és kontinensek népeinek érdekeit érimik, de van egy probléma, amelynem megoldását reménykedve várják nagy és kis országok népei, függetlenül társadalmi viszonyaiktól, és életformájuktól. Ez a leszerelés problémája. E probléma helyes megoldásától sok tekintetben függ majd az emberiség jövője, hogy a háború fele turt- e, annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke. A népek békére áhítoznak az emberek úgy akarnak élni, hogy ne kelljen aggódniuk sorsuk miatt, ne kelljen rettegniük, hc*gy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozóikat A népek évszázadoson át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd d pusztító hadviselési eszközöktől. Az emberiség legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték a leszerelést és foglaltak állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban évtizedek óta leszerelés helyett fegyverkezési hajszában ég. őszinte szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverbe zési hajsza elősegítene volna akárcsakegy. talán a legegyszerűbb nemzetközi "ér- dés rendezését is. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza csak bonyolulttá teszi ás ösz- szekuszálja a vitás prob é- mák megoldását. Az emberiség történelmében még soha nem folyt olyan veszett iramú fegyvs’~-ocési magában annyi veszélyt, mint ma, az atomkorszakban az elektronika és a világűr meghódításának korszakában. Nem is olyan régén a gyorstüzelő automatafegyverelcet, a harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repülőbombákat tartották a legborzalmasabb és legerősebb tömeg- pusztító eszközöknek. De vajon összehasonlíthatók-e ezek a mostani fegyverekkel’ A mostani szakaszban nehéz elNem árulok el nagy ti'kot, ha megmondom, hogy eú jegyezzék meg, egy nagy hidrogénbomba felrobbanásakor is óriási rombolóerő szabadul fel. Nemrég olvastam W. Davidson amerikai magfizikus nyilatkozatát, aiki megjegyezte, hogy egy hidrogénbomba felrobbanása eredményeképpen nagyobb energia szabadul fel, mint mindazoktól a robbanásoktól, amelyeket a világ országai az emberiség történelmének összes eddigi háborúi során végeztek. Ennek a szakembernek nyilván igaza van. De vajon figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy a hadviselési eszközök rombolóerej'e ilyen kolosszális arányokat öltött? És vaion meg lehet-e arról feledkezni, hogy a földkerekségnek ma már egyetlen olyan pontja sincs amely ne lenne e'érhető nukleáris és rakétafegy- verekkel? Alig lehet elképzelni, milyen következményekikel járna az emberiségre fST olyan háború, amelyben ezeket a szörnyű romboló és pusztító - fegyvereket bevetnék. Ha ilyen háború kirobbanhatna áldozatainak száma nem néhány millió, hanem sok tíz, sőt sokszázmillió lenne. Ez a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonák és gyermekek között Romhalmazzá változtatna sok nagyvárosit, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincseket, amelyeket az emberi géniusz évszázados erőfeszítéseivel hozott 'étre. Ez a háború nem kímélné a jövő nemzedékeit sem. A rádióaktív fertőzés, mint e háború nyoma, rokkanttá tenne embereket, rengeteg életet követelne. A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek vannak és egyetlen percre sem szünetel a fegyverkezési hajsza. Olyan sok gyú'ékonv anvatr halmozódott fel, hogy elég egyetlen szikra, s kész a katasztrófa. A világ elérkezett ahhoz a határvonalhoz, amelynél bármilyen véletlen folytán, egy hidrogénlbombá: szállító repülőgép vezérlő be ^ndezésének megsérülése vagy a korm-ányrúdnál ülő nilóta lelki egyensúlyának megbomlása következtében kirobbanhat a háború A Hais*« ».ú yos sehe«* gyan int nehezedik a népek rá inra Ezenkívül az is tudott dolog, hogy a fegyverkezési hajsza már most súlyos teher gyanánt nehezedik a népek válára. A fegyverkezési hajsza következtében emelkedik a közszükségleti cikkek ára, csökkennek a reálbérek, a fegyverkezési hajsza káros ' atással van sok állam gaz lasági életére, szétzilálja a nemzetközi kereskedelmet Még nem fordult elő a történelemben hogy olyan sok állam, olyan embertömegek vettek vplna részt a katonai előkészületekben, mint nap jainkban. Ha a katonákhoz hozzáadjuk még azokat, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a fegy vergyár+ássa’ és rész" vesznek különböző katonai rendel teképzelni nagyobb erejű fegyvert, mint a hidrogénbomba, amelynek az ereje gyakorlatilag határtalan. Ha összetesz- szük mindazokat a romboló eszközöket, amelyekkel az emberi társadalom a múltban rendelkezett mindez rombolóerőben jelentéktelen része annak, amivel most két-há- rom nagyhatalom a hidrogénbomba bii tokában rendeiketésű kutatásokban, kiderül, hogy több mint százmillió ember van elszakítva a békés munkától, mégpedig a leg- energikusabb és a legimunka- képesebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fokozódó fegyverkezés, mint valami feneketlen hordó, rengeteg emberi energiát, tudást, leleményességet, szakértelmet nyel el. Ez idő szerint az összes államok évi katonai kiadásai mintegy százmilliárd dollárra rúgnak. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáÁMamunklbain nincsenek olyan osztályok és csoportok, amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési hajszához idegen területek meghódításához. Mindenki egyetért, hogy azoknak a nagyszerű céloknak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozására és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk élé tűztünk, békére van szükségünk. Más olyan államokhoz hasonlóan, amelyeknek kedves a béke, mi is szeretnénk gazdasági életünket és erőforrásainkat teljesein békés célokra átállítani, hogy bőségesen elláthassuk az embereket élélmicik- kekkfcl, ruhaneművel, lakással és más javakkal. A jelenA leszerelés megoldására irányuló törekvésünket nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lé- léseket, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának és hogy mielőbb meg lehessen kezdeni a gyakorlati leszere iésd intézkedések végrehajtását. Hazánkban rögtön a háború befejezése utón nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szovjetunió teljeser megszüntette azokat a kato nai támaszpontjait, amelyekkel a második világháború után más államok területén rendelkezett Emlékeztetek rá, hogy az utó'»bi években egyoldalúan több mint kétmillióval csők kenhettük a szovjet fegyveres erők létszámát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet haderőket és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköz- irsaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadá sóinkat A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan megszüntette az atom- és hi drogén fegyver- kísérleteket abban a reményben, hogy ez a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Sajnálatos dolog, hogy ezek a remények nem váltak valóra. A szovjet kormány mostanában elhatározta, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris robbantásokat, ha ját háború és rombolások elő. készítésére. A szovjet kormány külpolitikájában az államok békés együttédésiónek elvét tartja szem előtt, síkraszáll a béke és a népek barátsága mellett. Belpolitikánk egyetlen célja, bogy az emberiség legszebb eszményeihez méltó életet teremtsen. Hétéves tervünket a a békeszeretet szelleme, a nép javáról és boldogságáról való gondoskodás hatja át Külpolitikánk egyetlen és változatlan célja, hogy megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára. A nyugati országokban egyesek arra számítottak, hogy a hidegháború következtében kimerülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai, megbomlik gazdasági életük. Ezek a számítások azonban megbuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési terheket, de egyúttal biztosítja gazdasági életének gyorsütemű fejlődését, népe egyre növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítését is. Természeteden jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit, ha megszűnnének a fegyverkezési terhek. nem fordíthatjuk minden erőfeszítésünket a békés építésire, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekeit, hazánk biztonságát, Béke kell minden, népnek. Amikor a második világháború befejeződött, a Szovjetunió konkrét leszerelési javaslatokat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk, hogy teljesen tiltsák be az atomfegyvert, lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet, a fegyverkezési kiadásokat. Síkraszálltunk az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen területeken állomásozó fegyveres erők visz- szavonása mellett. a nyugati hatalmak nem kezdik újra atom- és hidrogénfegyver kísérleteiket. A Szovjetunióra nézve csak akkor nem lesz kötelező érvényű ez az elhatározás, ha ők folytatják nukleáris kísérleti robbantásaikat. A leszerelést tárgyalások tapasz* taiatai Az ENSZ-ben és más nemzetközi értekezleteken immár több mint tizennégy esztendeje tárgyalnak a leszerelés problémájáról. Eddig semmi féle gyakorlati eredményt nem értek el. Vajon mi en nek az oka? Nem akarom felhánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a leszerelési tárgyalások során jelentkeztek. még kevésbé aks rok valakit Is megvádolni A legfőbb most nem ez Mélységes meggyőződésünk szerint, most az a legfőbb hogy eltávolítsuk a leszereléshez vezető úton összetör lódott akadályokat és theg próbáljuk újszerűén megközelíteni e probléma megoldását A leszerelési tárgyalások tapasztalatai egyértelműen arra mutattak, hogy a megegyezés egyik alapvető akadálya az ellenőrzés kérdése volt. Ml a leszerelési egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellet* foglaltunk és fogla- (Folytatás a 3-ik oldalon) nem vesz- vettek részt bajsza s ez a fegv Asi 'hajsza még sohasem rejtett Sokoldalú gazdasági segít-éget a gyarmati rendszerből szabadult államot« nak Javaslat a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére ba nukleáris és rakéta fegyverekkel a földkerek *ég minden pontja elérhető A Szovjetunió határozottan és következetesen harcol a leszerelésért légi fegyverkezési hajszában A Szovjetunió tettekkel Is bebizonyította leszerelésre irányuló törekvéseit
