Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

mm -fW-‘ 1959. augusztus 22. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Munkás-paraszt találkozók a jászberényi járásban A jászberényi járás közsé­gei augusztus 20-án nagy­gyűléseken emlékeztek meg az alkotmány törvénybeikta­tásának 10. évfordulójáról. Több községben munkás-pa­raszt találkozókat rendeztek. J ászfeí sőszentgyörgyre ä nagybátonyi bányászok, Jász­telekre a Fővárosi Autóbusz- üzem dolgozói, Jászjékóhal- mára a budapesti posta mű­szaki üzem dolgozói látogat­tak el. Jászféyszarun a Tele- ■ ■ fongyár és Jánoshidán a Porcelángyár kollektívája képviseltette magát küldött­séggel. Az alkotmánynapi ünnep­séggel egyidőben ülte meg alakulásának 10. évforduló­ját több termelőszövetkezet. Jásztelken a Tolbuchin, Alattyánban a Vörös Csillag, Jászárokszálláson a Táncsics és Pusztamonostoron a Bú­zakalász Tsz gazdái emlékez­tek tízéves útjukra. ------------­Jól s ikerült a jászapáti járási mezőgazdasági kiállítás Jászapátiba lovaskocsikon, teherautókon, autóbuszokon érkeztek a járás szövetkezeti községeiből a vendégek, hogy meghallgassák Gaál Antal országgyűlési képviselő ün­nepi beszédét. Kedves szín­folt volt, hogy két repülőgép virágesővel borította be a gyűlés tömegét. Az ünnepség után Abonyi Lajos elvtárs, a járási tanács VB elnöke megnyitotta a já­rási mezőgazdasági kiállítást. A növénytermesztési pavi­lonban a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet 244 hold átlagában 15 mázsát adó búzáját sokan megcso­dálták. A tiszasűlyi Sallai rizses vetésforgóban termelt gabonái épp oly sikert arat- . tak, mint a jászalsószent­györgyi Petőfi Martonvásár- helyi 5-ös hibridkukoricája. A kiállítás gazdagabb ré­sze az állattenyésztési bemu­tató volt. — A jászladányi Aranykalász Zsuzsa nevű te­hene 300 nap alatt 4 ezer 994 liter tejet. ad. A jászapáti Alkotmány sertésállományá­val mutatott példát. Sok vendég fordult meg a jászsági találmányi!, vályog­vető gép körül. A méhészek és a vadászok szintén az ér­deklődés középpontjában ál­lottak. A többezres látogatók ellátásáról a földművesszö­vetkezeti éttermek, lacikony­hák, borkimérések gondos­kodtak. ■ -..— Ké tnapos ünnepség Török szentmiklóson Törökszentmiklós termelő­szövetkezeti városban szer­dán este megkezdődtek az ünnepségek. A Vasas szék­házban a gépgyári munkások és a Petőfi Termelőszövetke­zet tagjai találkoztak. A gép­gyáriak négyszáz férőhelyes baromfiól felépítésre, a gaz­dag termés betakarításának segítésére járultak hozzá töb­bek között a testvéri szövet­séghez. Most a Petőfi látja vendégül a gépgyári dolgozó­kat. Ugyanez nap este a Rá­kóczi Tsz tagsága együtt ün­nepelte a Vasipari Gépjavító Vállalat élüzem kitüntetésé'1.. Augusztus 20-án pedig há­romezer munkás és szövet­kezeti gazda vonult fel meg­hallgatni Juhász Imrfené dr. országgyűlési képviselő be- szédét. A megyében másodihnah s befejezte a cséplésl a Túrkevei Gépállomás A Turkevel Gépállomás augusztus 20-ra befejezte a cséplést. Tíz és félezer hold termését takarították be a gépállomásiak, az ország első termelőszövetkezeti városá­ban. — Kombájnaratásuk 5 ezer 961 hold volt, s pár hold híján 10 ezer az ossz gépi aratás. Turkevében már ezen a nyáron nemigen nyúl­tak kézikaszához a termelő­szövetkezeti gazdák. A kombájnaratásban Bó- dis Imre és Kiss Imre, a cséplésben Tóth László bizo­nyult -a legjobbnak. A Tur- kevei Gépállomás teljes erő­vel végzi a talajmunkát. Egy híján valamennyi, összesen 126 erőgépjük kinn dolgozik a határban. nagy'kun NAPI történeteit r egalább huszonötezer " ember csodálta meg három napon át aNagykunok kitűnő eredményeit. E hu­szonötezer látogató között volt egy asszony. Egy idős mezőtúri néni, aki hosszan- hosszan elálldogált a turke- vei Vörös Csillag pavilonja előtt s szuggesztáló tekintet­tel szinte szúrta pillantásá­val a kiállított padlizsánt. Néhányszor el-elsétált, _ úgy jött vissza, mint aki akar valamit mondani. Csótó Géza „pavilon refer rens" eleinte nem tudta mire vélni a dolgot, mert hi­szen urasági eledelnek tartot­ták régen a padlizsánt, a Kunságban ez a néni biztos nem tudja, mirevaló. Akkor értem oda amikor Csótó Géza megkérdte az odaérkező Gál tsz elnökhe­lyettest. \ — Mit csináljunk Gál elv- társ? Egy asszony úgy meg­kívánta a tojásgyümölcsöt, hogy semmi nem mulasztja éhét. Hm. Hiszen ha nem ezt a párat hozták volna el, s nem. a legszebbeket, mellyel díjat is nyerhetnek. Gondolkozik a két ember, mi jobb: elesni <* díjazástól, vagy segíteni az asszonyon. Győzött az emberszeretet. A keviek ajándékoztak a. padlizsánból. * f sütörtök reggel szokatlan sűrűségben mentek az emberek a szolnoki állomás­ra. Hat óra után járt az idő. A hajnali ébredés jókedvében tréfálkoztak az utazók. „Ki­hallgattunknéhány viccelő­dést. — Hová-hová ilyen korán? — Túri vásárra, túri ma­lacért. — Nehogy túri disznó le­gyen belőle, jóbort mérnek ottani A kibővített szerelvényt Alcsitól kezdve minden állo­máson óriási tömeg várta. Kétpón nem igen maradt senki otthon. Karjukra fog­ták a kisebb babákat az anyák, kézenfogva vezették a nagyobbakat. Volt olyan csa­lád, ahonnan három-négy gyerek jött a szülőkkel. Az utasok azon aggódtak, fel fér-e mindenki. Szerencsére a kalaúzok is tisztelettel fo­gadták az utazókat. A me­zőtúri állomásról például az AKÖV egyik egyébként szol­noki járata nem indult el ad­dig, míg a lemaradó két cm­Dögéi Imre földművelésügyi miniszter a nagykun napokon Több mint 20 ezer ember hallgatta meg Mezőtúron az ünnepi előadást Óriási forgalom az ünnepi vásáron — Befejeződtek a nagykun napok bemek is helyet nem biztosí­tottak. * A kiállítás stúdiója ál- landóan szívküldit köz­vetített; kivéve a nagygyűlés kezdetét. Viszont a 'sodródó utca szórakoztatására a sport­pályára vonulók jó hangulat­hozására tettek fel lemeze­ket. Legnagyobb sikert ara­tott a Honthy szám, az, hogy: -— „Mennyi ember, s mi­csoda zaj. Jé, mi van itt?—” Senki nem küldte senki­nek, mégis húszezer ember derült rajta szívből. Aktuáli­sabb lemezt keresve sem vá­laszthattak volna. • fosztották a kunsági me- zőgazdasági kiállítás díjait. Az országos sajtó és a filmhíradó munkatársai körülvették a legtöbbet nye­rőket. Némely tsz-elnök any- nyit kapott, hogy alig tudta kezében tartani. Nagy díj, első, második, harmadik díja­zások kerültek kiosztásra. — Dobrai József, a karcagi Béke Tsz elnöke, ahogy át­vette az okleveleket, adta to­vább nyomban, mert már is mehetett a következőkért. — Ugyanígy a mezőhéki Tán­csics és a túrkevei Vörös Csil­lag Tsz képviselője. A karcagi Lenin elnöke, Bártfai Sándor két oklevelet szorongatott markában. Kö­rülvették a tsz asszonyai: ■=» Nekünk csak ennyi van? Elég ez se derült Mo­hácsi elvtárs, a tsz agronó- musa, Mind a kettő első díj volt, WOögei elvtárs pohárkö- szöntőfélét mondott a gépállomás ebédlőjében, aho­vá a Kunság veteránjait, ki- váló dolgozóit és vezetőit hívták meg. A volt vörös­katonák az asztal végén ül­tek és a terem akusztikája miatt bizony nem hallották tisztán, miről szól a minisz­ter. Egyikük hát közbeszólt: — Hangosabban, Dögéi elvtárs. — Az ám, — nevette el magát a miniszter, s deres hajára mutatva mondta, ■— felettem is eljárnak az évek. m yt túrkevei Vörös Csillag pavilonjában látogatási naplót helyeztek el. Lassan megtelt a füzet, oly sokan fe­jezték ki elismerésüket pár szóban vagy csak nevük alá­írásával a Vörös Csillag gaz­dálkodásáról. Nagybüszkén mutogatják is a keverek Bu­dapestről, Kaposvárról és az ország különböző részeiről szerepelnek ott a látogatók nevei. Sőt. Van egy külföldi, a testvéri Komán Népköztár­saságban élő látonató aláírása is. S azt mindenkinek el­mondják: Ott van a füzetben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető do­censének elismerése.­Jó jel. Ezt tartják a leg többre. BORZÁK LAJOS Halászásra alkalmas vadvizek borították a Kunságot ré­gen. A termelőszövetkezetek Ismét fellendítik a belterjes halgazdálkodást. A kiállításon sok a csodáló ja a nagy­üzemi haltenyésztésnek. Az utóbbi évek legnagyobb városi ünnepélyére virradt Mezőtúr. Kora reggeltől özön­löttek a Nagykunság dolgozói a nagykun napok színhelyére, hogy r észtve gyének a sport­pályán rendezendő nagygyű­lésen, hogy az ünnepi vásár bő választéktól roskadozó sát­rak pultjain bevásároljanak. Az állomásra befutott a kar­cagi különvonat. Egyre-más- ra érkeztek a közeli városok­ból, falvakból a tömegek. Ti- szaföldvárról, Cibakházát ól, Kimszentmártonbói és a Ti­szazug más községeiből kü­lönjárati autóbuszok szállítot­ták a vendégeket. — Jászbe­rény városából többszáztagú küldöttség jött el Mezőtúrra. Turkévéről két és félezren, Kisújszállásról több mint ez­ren, s Karcagról ugyancsak nagyszámú tömeg vonult ki a mezőtúri ünnepélyre, úgy­szintén a kunhegyest járásból is. A mezőtúri utcán szokatlan emberápadot zömét természe­tesen a helybeli üzemek, ter­melőszövetkezetek tagjai tet­ték ki. Vörös lobogókkal, nemzetiszín zászlókkal, transz­parensekkel, szervezett cso­portokban vonultak a túriak a nagygyűlés színhelyére. A szőnyegszövő, a téglagyár, s a termelőszövetkezetek felira­tai éltették a 10 éves alkot-* mányt. A sokasodó áradat kezdte betölteni a hatalmas sport­telepet. A helyőrség fúvósze­nekara forradalmi dalokkal, térzenével szórakoztatta a vá­rakozó nagygyűlést. A dísz­emelvény mellé épített szín­padon pedig a honvédség és a szőnyegszövő tánccsoportja egy fejét levágják, még min­dig marad hat. A tapasztaia- tökc.szerint minden tsz-elnö- künknek megvan a feje, mint dolgozó népünké is, bármeny­nyire fáj ez az ellenségnek, Ezután azt fejtegette Tisza elvtárs, hogy az ellenség tö­redéksikerre is alig pályázhat már rémhíreivel, hiszen a XX. században élünk, s j”bb életet akarunk gyermekeink­nek, ez pedig csak szocialista viszonyok között lehetséges. A kapitalizmus maradványait fel kelj számolnunk és az egész országban át kell szer­vezni a mezőgazdaságot gr Engedjék meg nekem, hogy a nagykun nápok és az al­kotmány ünnepének alkalmá­ból szívemből köszöntsem a tíz éves szövetkezeteket, szö­vetkezeti tagokat és már most egész Szolnok megye szövet­kezeti parasztságát, a megye valamennyi dolgozóját. Kívá­nok valamennyiüknek ked­ves családjukkal együtt jó erőt, egészséget és eredmé­nyes munkát. Érezzék jól ma­gukat az új szövetkezeti ta­gok a régiekkel együtt a ter­melőszövetkezetekben — fe­jezte be ezután hamarosan ünnepi beszédét Tisza elv­társi Kedves pillanatok követ­keztek; A mezőtúri Kossuth Termelőszövetkezet díszmájjr gyár viseletbe öltözött úttö­rői Dögéi elvtársnak hatal­mas búzakoszorút, Tisza elv­társnak pirosra sült új kenye­ret, Csáki elvtársnak pedig boroshordó makettet adtak ajándékul. Majd H. Kiss Már­ton, a kisújszállási városi Népfront Bizottság elnöke átadta az 1947-ben alapított nagykun-kupát. A nagykun- kupát mindig azok a kun­városok őrzik, amelyek a két­évenként sorrakerüíő nagy­kun napokat rendezik; Ezután Dögéi Imre földmű­velésügyi miniszter vezetésé­vel a nagykunsági mezőgaz­dasági kiállítás területére vo­nult a tömeg. A miniszter elvtárs és kísérete dicsérő jel­zőkkel illette a kiállítók mun­kásságát. Majd pontosan 12 órakor a főkapu előtt gyüle­kezett a tömeg, ahol a kiállí­tás 5 nagydíját, 66 első, má­sodik és harmadik díját ün­nepélyesen kiosztotta Dögéi Imre miniszter. A vezető elv­társak együttesen tekintették meg a mezőgazdasági techni­kumban elhelyezett képző- és népművészéti tárlatot; Ebéd után megkezdődtek a sportvetélkedések, a szavaló­verseny, a kultúrfesztivál s a kunsági termelőszövetkezeti városok tsz-tagjai jókedvűen szórakoztak, - vásároltak az ünnepi vásáron^ B. L. kultúrműsort adott. Kilenc óra után a díszemelvényre felsorakoztak a négy kunsági város volt Vöröskatonái, ve­teránjai, vezetői, legjobb dol­gozói és a meghívott vendé­gek. Az első sorokban foglal­tak helyet Dögéi Imre föld­művelésügyi miniszter, Tisza József országgyűlési képvi­selő, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára, Csáki István és Horváth Imre, a Szolnok megyei pártbizottság titkárai. Amikor Varga Lajos, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának titkára megnyitotta a nagygyűlést, 8—10 ezer em­ber szorongott a téren, a kör­nyékben elhelyezett hangszó­rók körül pedig ugyaneny- nyieti helyezkedtek el, úgy­hogy mintegy húszezer em­ber hallgatta meg Tisza Jó­zsef ehztárs ünnepi beszédét. Tisza József elvtárs beszéde dent össze nem kotyvasztot­tak. Vagy itt van egy másik rémhír, amit az utóbbi hetek­ben terjeszt az ellenség: „Me­zőtúron parasztlázadás volt és levágták az egyik tsz- elnök fejét". Ügy látszik, a mi tsz-elnökeink olyanok, mint a mesebeli sárkány, ha — Tíz évvel ezelőtt az or szággyülés egyhangú lelkese­déssel elfogadta és törvény­erőre emelte a Magyar Nép­köztársaság alkotmányát — kezdte ünnepi előadását Ti­sza elvtárs; Majd arról szó­lott, hogy a ■ feudális és ka­pitalista rendszerben is volt ugyan alkotmány, de az a kizsákmányoló osztály hatal­mi pozícióinak biztosítását szolgálta. A haladás hívei mindig igyekeztek törvénybe foglalni a forradalmi vívmá­nyokat. Kcssuthék kimond­ták a függetlenségi nyilatko­zatot. 1919 június végén a Tanácsok Országos Egyesü­lése elfogadta a Tanácsköz­társaság alkotmányát. Az 1949-es alkotmány népünk történetében nagy jelentősé­gű esemény. Tisza' elvtárs ezután . rövid visszapillantásban elemezte, mire haladt a dolgozó nép az alkotmányban biztosított jo­gaival. S azt mondotta: „Az ellenforradalomból megtanul­tuk azt is, hogy nem elég tör­vénybeiktatni az alkotmányt, hanem gondoskodni kell an­nak betartásáról és betartatá­sáról, a rendszerünket ért tá­madásra pedig habozás nél­kül ellentámadással kell vá­laszolnunk. Az ellenség mcst sem nézi tétlenül óriás: ered­ményeinket. Dolgozó paraszt- I Ságunk termelőszövetkezetbe tömörülésére rákezdtek a I Méhésztanácsadás helyben. Nagy János a mezőtúri méhész­szakcsoport tagja sok, a méhészet iránt érdeklődő ter­melőszövetkezeti tagot világosított fel. A gyakorlati esz­közökkel felszerelt méhészpavilonnak nagy sikere volt a kiállításon. rémhírterjesztésre. Azzal pró­bálják zavarni a hangulatot: „A genfi külügyminiszteri ér­tekezlet után feloszlatják a termelőszövetkezeteket”. — „Nem kapnak állami támoga­tást a tsz-ek.” — „Nem lesz gép” — és kitudja nunun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents