Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. augusztus 22.

Kádár János elvtárs győri beszéde

(folytatás az 1. oldalról)

útjában állnak, ügy gondoljuk: a dolgozók lelkesedését, önbizalmát, munkakedvét az is erősíti, hogy a vezetés erősen tartja a kezében a kor- mányrudat. A dolgozók látják, hogy amit a párt és a kormány mond, amire Ígéretet tesz, az meg is valósul, a vezetés betartja adott szavát! (Hosszantartó taps.). Ismeretes, hogy a múlt év decemberében — egy széleskörű vizsgálat után — határozat született néhány kérdés megoldására. Felmerült az egyedülálló és gyermeket nevelő nők problémája, a nyugdíjasok, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók helyzete. Láthatják, hogy a párt és a kormány betűről-be- tűre betartotta azt, amit decemberben mondott, végrehajtotta a határozatot és a lehetőségek szerint könnyített az érintett kategóriák helyzetén. Itt, ezen a gyűlésen teljes felelősséggel szeretném kijelenteni, hogy *- mint

mostmár saját tapasztalatukból is sokszor meggyőződhettek erről a dolgozók — a magyar nép építhet pártunk és kormányunk szavára, pártunk és kormányunk pedig bízik a népben,

számít a néptömegek támogatására és minden elhatározásának szilárd alapja a népbe vetett bizalom, (Nagy taps.)

Pártunk kongresszusra készül. A kongresszus előkészítésének idején, majd a kongresszuson a párt számbave- szi harcunk eddigi tapasztalatait, helyzetünket, lehetőségeinket és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el kell érnünk. Nem titkokat tárgyalunk a kongresszuson, nyílt választ adunk az 1954 tavaszán tartott pártkongresszus óta felmerült nehéz kérdésekre is. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén elhatározta, hogy széles körben ismerteti népünkkel, mit tárgyal majd kongresszusunk. Jóval a kongresszus előtt a széles közvélemény nyilvánossága elé bocsátjuk azokat az alapokmányokat — így a kongresszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat, — amelyeket a kongresszus megtárgyal. Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat;

Pártunk kongresszusa

nagyjelentőségű, hiszen pártunk az . egész magyar társadalom életét vezető munkásosztály forradalmi pártja, kormányzó párt, a társadalom vezetőereje. Munkájáért, cselekedeteiért, felelős az egész magyar népnek és a nemzetközi munkásosztálynak is; felelősek vagyunk, hogy hazánkban jól vigyük előre a szocialista forradalom ügyét.

A párt és a tömegek kapcsolata jó

A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradalmi munkáspártban lennie kell: a tennivalókat alaposan megvizsgáljuk, tüzetesen megvitatjuk és miután határoztunk, a határozatot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellenség, tanultunk a történelemből és a döntő pontot illetően nem engedünk senkinek. Már közvetlenül az ellenforradalom után, az akkori súlyos helyzetben megmondtuk, hogy ez a párt nem egy klikk, vagy személy magántulajdona, ez a párt a munkásosztály, a nép pártja, politikai vonalával és sorsával senki nem játszhat. Nem engedünk holt dogmát csinálni a marxizmus—le- ninizmúsból és nem tűrjük, hogy a párton belül — revizionista vagy egyéb címen — még egyszer támaszt találjon magának az osztályellenség. És mert

a pártban egység van, mert politikánk következetesen marxista—leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, helyesnek mondható. —

A párt és a tömegek kapcsolata jő, a viszony őszinte, nyilt.

Siker van sok és az em- berek-emberek. Ha elmondják egyszer, tízszer, százszor, hogy a párt vonala helyes, a munkások dolgoznak, a parasztok is előbbre vannak, akkor lassacskán egyes emberek fejében kezd kialakulni egy kis „gőz” és az elbizakodottság helyenként megint kezdi felütni a fejét a kommunisták soraiban is. Arra gondolunk: a kongresszus, a területi pártértekezletek és

a dicsőség már megint kezd a fejébe szállni — vegyék kicsit elő, önteltségét „smirglizzék” meg és gyalulják le. (Derültség, nagy taps.)

A kommunisták és a pár- tonkívüliek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Elmondhatjuk, hogy egész közéletünkben alapjában felszámoltuk a gyanakvás légkörét. Talán emlékeznek még arra a nemegészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszonyok között száz ember közül 95—96 tisztessé-' ges és rendes. Van persze egy-két haszontalan is, de a nép esküdt ellensége mégis csak egy törpe kisebbség a normális emberek között. — Ezért bízunk az emberekben.

Általában abbahagytuk az emberek ide-oda cserélgetését és dobálását. Olyan viszontagságos és hullámzó évek után egy kis stabilitást szeretnének már az emberek és ehhez hozzátartozik az is, hogy a vezetőket se cserélgessük. A pártban és a kormányban most már lassan 3 éve azonos összetételű a vezetés: központi bizottságunkból csak olyan elvtársak maradtak ki, akik sajnos, meghaltak. A kormányban is egyedül a külügyminiszter személye változott, Horváth Imre elvtárs halála után. A stabilitáshoz hozzátartozik az is, hogy minden vezetőt megismerjenek, megszokjék jótulajdonságait, hibáit, összhangban dolgozzanak vele. Ha valahol vezető vezetőt követ, ott hovatovább megzavarodnak az emberek és a vezető .sem tud beletanulni a dolgába. Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, egészében mérlegeljük az embert, stabilitást biztosítunk a vezetésben. Ezrt a politikát kívánjuk folytatni.

az alapszervi vezetősgválasz- tó gyűlések nagyszerű alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy ha van olyan ember, — akinek

Pártunk politikájának alapja a munkás-paraszt szövetség

Ami pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Pártunk a munkásosztály forradalmi pártja, politikánk alapja pedig a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével. Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre. őket is bevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg nem is nagyon tudják, vagy nem is nagyon akarják segíteni a szocializmust. De ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről —

mondjuk a cipő, vagy a ruha rendbehozataláról — akkor hasznos munkát végeznek és a társadalom egyik szükségletét elégítik ki. Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási emberek, meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy* mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál, ök is különböző emberek. Ha makacs

ellenség és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni. Ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állampolgárt — Ez a helyes politika.

Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez része annak a törekvésünknek, hogy

még jobban tömörítsük a nemzet minden alkotó erejét és aki képes becsületes

munkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe.

Népfront-politikánk lényege: úgy véljük és valljuk, hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél és ennek megfelelően csak az egész dolgozó nép műveként jöhet létre. Helyes tehát és szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni e nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is.

Társadalmunk minden rétegét hassa át a felelősség a nép jobb életéért

Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hát gond, nehézség nincs már ebben az országban? Van gond is, van nehézség is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal helyesen élő saját szocialista életét építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, melyek a párt és a nép számára a szocializmus építése menetében jelentkeznek és amelyeket napról napra, hónapról hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg;

Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben már él, hassa át az egész munkásosztályt!

Növekedjék tovább a munkálok öntudata, szervezett ereje a munka megjavítása érdekében a gyárakon belül, a szocialista társadalom mielőbbi felépítéséért.

A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld, a nemzet kincse, a nemzet vagyona. Ki, hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938- ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érti, hogy a különbség elég nagy és ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy a nép még

jobban éljen. Legyen a néző- gazdaság korszerű, s amikor a parasztember a saját számvetését készíti, gondoljon arra is, mivel kell hozzájárulnia a nemzet ügyének előbbrevi- teléhez.

Az értelmiségnél is van még igazítani való. Dobi elvtársnak igaza van, amikor mondja, hogy élért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Különösen vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatókra, tudósokra és részben a művészekre is. Sok szép művészeti alkotás született a közelmúltban; jó drámák, filmek, szobrok, képek. Az írók is írnak. írnak jó regényeket, és szép költeményeket. De azért van még igazítanivalója az értelmiségnek. Állítom, nincs az a magasrangú pártfunkcionárius, állami tisztviselő és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek azzal, hogy melléje állt és a szocializmus ügyét segíti. A dolog fordítva van;

a párt és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik, hogy teljes mellszélességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé.

A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János. Az újságírókról, most már elmondhatjuk, hogy a mi újságíróink, s eszerint is dicsérjük, vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég rendesen foglalkoznak, ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az építés kérdéseinek tárgyalásánál

Most a főfeladat a termelőszövetkezetek erősítése

Beszéde további részében a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott. Hangsúlyozta hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, mert végigvitele nélkül nem tudnánk megoldani a nép életszínvonalának további tartós emelését.

— Most az a feladat — folytatta —, hogy a termelő- szövetkezeteket erősítsük, de — mint a márciusi határozatban is benne van — a mostani erősítéssel a fejlődés újabb feltételeit is megteremtjük az egész országban. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlődés. Most tehát, miután utólag észhezka- pott, hazudik, rágalmaz, támad. De számunkra — éppen mert az egész nép ügyéről van szó —

a termelőszövetkezetek fejlődése szent dolog, a termelőszövetkezeteket mindenkivel szemben megvéd- jük,

A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere, tehát mindenkinek, az egész társadalomnak erősítenie kell a nagyüzémi gazdaságokat.

— Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudunk kellő anyagi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk. Ami nedig az anyagi eszközöket 'Heti, az ellenség hazugságaival szemben az a valóság hogy a párt, a kormány felhívására a mezőgazdasági gép

gyárak, a vegyiüzemek, az építőanyagipar terven felül a traktorok, a silókombájnok százait, a műtrágya ezertonnáit és a téglák millióit adták a termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kormány pedig — a múlt évi gazdasági eredményekből — jelentős számú gépet, nagy- mennyiségű műtrágyát és sok más fontog cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetuniótól. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromszázezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezen kívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott és sok más formában segítette a termelő- szövekezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első félév eredményei is bizonyítják

— tervszerűen fejlesztettük iparunkat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát. Ez is bizonyítja, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azt állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együttjár az életszínvonal romlásával.

—* Ami a jövőt illeti: az ellenséggel egyszerű beszélni

— lehet vele a bot vastagabb végével is — de a tétovázó, a jövőt még világosan nem 'átó parasztember nekünk testvérünk, vele nem lehetünk se gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk Az ilyen ma még bizonytalan ember tűnődik: jó az a szövetkezet, vagy nem ió? Kié lesz a szövetkezet, ki fog ott dirigá’ni? Ad-p a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan emberek ma is, akik elvárnák, hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új szövetkezetekbe. A bizonytalan, tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes emberek. Bennük a múlt és a jövő küzd. Nem szabad őket szidnunk, mert abban a komisz embertelen régi világban azt tanulták, hogyha van a kezük ügyében egy kis földecske, akkor van életük, ha nincs, akkor nincs,

A tétovázókat fel kell világosítani, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem a párt, az állam valamiféle rögeszméje, hanem az emberi fel- szabadulás a dolgozó parasztság boldogulásának, az egész nép előrehaladásának útja.

Kié a termelőszövetkezet? — És kié a haszon? Nézzék meg itt Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodást, — megválasztották a jó vezetőket, saját embereiket és azok .irányítással dolgoznak. — Győr megyében például a szövetkezetekbe lépett parasztság az év első felében 43 millió forintot megtakarított magának, mert más adózás alá esett, mint a múlt év első felében. Hát azért ez nem két krajcár, s ez nem Dobié, nem Münniché, nem Kádáré, hanem Győr-Sopron megyei parasztoké! A kiskereskedelmi forgalom is figyelemre méltóan alakult: amíg az egész országban nyolcszázalékkal nőtt egy év alatt, Győr-Sopron megyében 19 százalékkal. A szövetkezeti útra lépett Győr- Sopron megyei parasztság tehát már közvetlenül tapasztalhatja, hogy övé a szövetkezet és számtalan előny jár a nagyüzemi gazdálkodással. Ugyanígy lesz ez természetesen az egész országban. Nem szűnik meg hirdetni, hogy a termelőszövetkezet a

fejlődés útja. A bizonytalankodóknak, a tétovázóknak mutassa meg, hogy már

itt Magyarországon félmillió embertársuk van a szövetkezetekben, ugyanakkor a világ parasztságának immár egyharmada — az egymilliárdos szocialista tábor parasztjai — a szövetkezet útját járják!

ök a jövő emberei, akiknek példáját az egész világ követni fogja. Helyesen döntött tehát, aki már belépett. Jól döntött, a saját érdekében is. A termelőszövetkezeti mozgalom haszna a népé, a népen belül is elsősorban a termelőszövetkezeti paraszté.

Akik már beléptek a termelőszövetkezetbe és azon az úton járnak, amely az egész magyar parasztság jövőjét jelenti, élvezik a párt, az állam, az egész társadalom fokozott támogatását, védelmét. Érezzék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag szép élet építői ők, akikre hálával gondolnak majd a jövendő nemzedékei. Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek és az előlhaladóknak nyújtott kedvezményeket *— és ezt is tudni kell — nem élvezhetik majd azok, akik utolsóknak ballagnak be a termelőszövetkezeteikbe. Az egész parasztság utolsó sorában ballagóknak már nem lehet azt a segítséget nyújtani, mint az úttörőkneik.

— A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingathatatlan szilárdság és következetesség. Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben. Ugyanakkor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szemben.

A párt, a kormány úgy véli, hogy mindhárom tényezőre szükség van. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal halad előre népünk, pártunk vezetésével a szocializmus teljes felépítése felé.

Győzedelmeskedik a Szoviefuiró, a szocialista tábor békepolitikája

Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott Kádár János. Kiemelte: a nemzetközi helyzetet azt jellemzi, hogy napról napra tért hódít és győzedelmeskedik a Szovjetunió, a szocialista tábor békepolitikája, amelyet az egész békeszerető emberiség támogat. Az imperialisták, a gyarmatosítók Algériában, Dél- Afrikéban és másutt is folytatják könyörtelen harcukat, a szabadságukért közdő népekkel szemben, legelvakul- tabb köreik folytatják a fegyverkezést, köztük az eg fez Európa legreakciósaíbb elemét képviselő nyugatnémet revansisták felfegyverzését. Az ilyen jelenségek láttán ébernek kell lenni! A nemzetközi helyzetet mégis -az jellemzi, hogy a hidegháború politikája csődbe jutott és töredezik a jég:

az egész nemzetközi életben előtérbe került a békés egymás mellett élés, a tárgyalások politikája.

Ennek jele volt a külügyminiszterek értekezlete is és ez a nagy nemzetközi esemény, amelynek még előtte vagyunk: Hruscsov elvtárs

amerikai látogatása és Eisenhower szovjetunióbeli útja.

— Mi teljes mértékben helyeseljük ezeket a találkozásokat és tárgyalásokat.

Teljesen egyetértünk a szovjet békepolitika céljaival, az atomfegyver-kísérletek és az atomfegyver betiltására való törekvéssel, a le- ’ szereléssel, a német béke- szerződés és a Nyugat-Ber- lin kérdésének megoldásával, a békés egymás mellett élés, a két világrend - szer békés versenyének politikájával,

mert ezek együttesen a tartós béke feltételeinek megteremtését jelentik.

— Pártunk és kormányunk politikája a Magyar—Szovjet hará+ság ápolása, a szocialista tábor egységének erősítése és ettől a politikától soha nem fogunk eltánto- rodni! (Nagy taps.) Politikánk az, hogy minden ország népével —, legyen abban az országban bármilyen társadalmi rendszer — békében éljünk egymás mellett.

— Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük alkotmányunk ünnepét, az egész országban. Még egyszer megismétlem, nagy örömmel jöttünk Önökhöz, hogy találkoztunk Önökkel, büszkék vagyunk ennek a megyének dolgozóira. Köszöntőm magam is azokat az elvtársakat, akik a szomszédos megyék dolgozóinak képviseletében jöttek erre a gyűlésre és

szívből kívánom Győr— Sopron megye, a szomszéd megyék, de az egész ország dolgozóinak, hogy az alkotmány legközelebbi ünnepét jól végzett munkával, jó eredményekkel, új és nagy sikerekkel ünnepelhessék.

Ezt kívánom mindnyájuknak. (Nagy taps.) Éljen és erősödjék tovább országunk, dolgozó népünk hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság! (Nagy taps). Éljen a Szovjetunió, a szocialista tábor egysége, az emberi haladás és a béke legfőbb támasza! (Hosszantartó, nagy taps, lelkes éljenzés).

Kádár János a soktízezres hallgatóság nagy tapsa közepette fejezte be beszédét. Ezt követően a megye munkásainak és dolgozó parasztjainak képviselői ajándékokat adtak át Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak. Többek között a csornai Uj Élet Termelőszövetkezet az új termésből sütött kenyérrel, borral, a szerszámgépgyáriak művészi állólámpávaj ajándékozták meg Dobi Istvánt és Kádár Jánost, akik szívélyes köszönetét mondtak a figyelmességért. (MTI)j