Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-02 / 180. szám
6 % SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. augusztus £ Kulturális helyzetkép a jászberényi Fémnyomában A jászberényi Lehel-klubban, a herényi vasasok kulturális központjában vidám beszélgetés folyik. Egyes asztaloknál sakkoznak, másoknál a romi járja. Néhány an folyóiratokat olvasnak. A feltűnő csak az, hogy fiatalt, harminc éven alulit legfeljebb mutatóban lehet látni. Nekünk, akik megszoktuk, hogy klubokban, művelődési otthonokban az ifjúság viszi a hangot, kicsit szokatlan ez a látvány. — Elhatároztuk, megnézzük, mivel foglalkoznak a gyár ifjúmunkásai. — A klubot a mi fiataljaink gyéren látogatják — tájékoztat Szűcs Sándor KISZ titkár. Ennek talán az az oka, hogy járnak a klubba olyanok Is, akiknek ott nem lenne helyük. Meg aztán kevés az ifjúságot vonzó rendezvény. Probléma a saját tánczenekar is. Ugyanis, akiket megtanítanak zenélni, meghívják ide-oda és bőségesen megfizetik. Saját gyári rendezvényeiken ingyen játszani már nem szeretnek, meg a zenész-szak- zervezet sem engedi. — A kultúra nem elsősorban táncos rendezvényből áll — vetjük közbe.' — Természetesen nem. De a fiatalság természetét ismerni kell. Éppen a szórakozáson keresztül tudjuk őket j a tartalmasabb időtöltésbe bevonni. Különben a mi fiataljaink egyáltalán nem „elveszett emberek”. Például nagyon szeretnek olvasni. — Igen sokan iratkoznak be a városi könyvtárba, és a gyár területén elhelyezett műszaki könyvtárat is szorgalmasan látogatják az ifjú mérnökök, technikusok, szakmunkások. Nagy a vita az ismeretterjesztő előadások körül. Ilyent — tegyük hozzá, nem túlnagy érdeklődés mellett negyedévenként egyet rendeztek az elmúlt évadban. Ez pedig kevés. Sokan azt a helytelen nézetét vallják, hogy hiába rendeznék meg akár a gyár területén is ezeket az előadásokat, nem lenne közönségük, mert a fiatalok rohannak így is a buszhoz a műszak után. Ez a véleménye még Illés elvtársnak, a Lehel művelődési ház egyébként agilis és lelkes vezetőjének Is. Nagy Ignác elő- kalkulátor, az egyik KISZ fiatal szerint egyelőre még az udtizás jobban izgatja a fiatalok egy részét, mint az akármilyen érdekes előadások. Televízióra már inkább összejönnek, A vitát szerintünk =» Barát Vendel esztergályos döntötte el. A fiatal munkás nemrégen nősült, szereti a jó könyveket és filmeket, öt, is megkérdeztük, kell-e hát tudományos előadás, érde- kelné-e a fiatalokat? — Érdekelné — válaszolta határozottan Barát Vendel. — Nálunk a szerszámüzemben komoly gondolkozású fiatalok vannak, és ha valaki az ifjúságot érdeklő előadást szervezne, a barátságról, a házasságról, a fiatalság életcéljáról, vagy más hasonlóról, az egész üzemrész fiatalsága ott lenne. Ml is érezzük, kevés volt az, amit eddig a fiatalok az ismeret- terjesztés területén kaptak. Kalló Ferenc programozó szintén lelkes KISZ fiatal. Nemrégen dolgozik az üzemben, de máris sok hasznos tapasztalatra tett szert. Nálunk a 4-es alapszervezetnél érdeklődők a fiatalok. Az Afrika-utazó Magyar Lászlóról és a nyelvrokonainkat az Ural mögött felkereső Reguly Antalról írt könyveim után a múlt század harmadik nagy magyar utazójáról, az amerikai földrész természeti és néprajzi világát kutató Xántus Jánosról „kellett” szólnom, „Kellett?” Igen. A benső parancs, amely ezt a „muszínjátszók is szorgalmasan készülnek a jövő évadra. A közömbösek körében meg fokozni kell és fogjuk is a nevelő, felvilágosító munkát Szűcs Sándor KISZ titkárt telefonhoz szólítják. — Örömtől sugárzó arccal jön vissza. — Jól halad az ügy — újságolja. — Ugyanis nemrégiben a fiatalok összeálltak és hulladékanyagból társadalmi munkával öltözőszekrényeket készítettek. Ezeket a vállalat átveszi, és ebből a pénzből megy ötven fiatal Balaton- f ü red re üdülni. És ez nem az első, nem is az utolsó kirándulásunk. Ügy érezzük, világos és egyértelmű választ kaptunk az ifjúság közömbösségét hangoztatók érveire. Láttunk lelkes fiatalokat, végignéztük a tánccsoport és a színjátszók próbáját. Bizonyosra vehetjük, hogy jövő évadban jó módszerek alkalmazásával a fiatal munkások újabb nagy tömegét kapcsolhatják majd be a kultúra áramába a jászberényi Fémnyomóban. szájt” diktálta, azt követelte, hogy kerekké alakítsam azt a regényt, amelynek három hőse — Magyar, Reguly és Xántus —, bár egymásról alig-alig tudott, tökéletesen azonos céllal és azonos magatartással indult világgá. Mint a népmesék három legényfia, lapos tarisznyában száraz pogácsával, nekivágtak a világnak, hogy tömött iszákkal térjenek meg a szülői ház szegénységének derítésére. Majdnem azonos időben, a múlt század negyvenes—hatvanas időszakában, a nagy nemzeti buzdulás és a rá következő fekete elnyomatás éveiben küldte haza Magyar László afrikai tudósításait, hozta Reguly az „ősi nyelv” rokoni kincseit, s ekkor érkeztek a pesti Nemzeti Múzeumba Xántus tömött ládái, s bennük a kaliforniai Bíbor Tenger vidékének száz színben szikrázó kitömött madarai,.! Jó tánccsoportunk van és a Könyv 2 világjáró Xántus Jánosról Németh Imre: A Bíbor tenger partján Lukács Imre: vaádinafi zt beszélik, hogy az én falumban harapósak az asszonyok. Ott van mindjárt Gulyás Bözsi. Hát nem szégyentelen dolog úgy élni az emberrel, pedig micsoda fiuk van. Igaz... igaz... híre járja széliében, hosszában, sok vaj van az ember fején, mindig iszik, szeretőt tart, elveri az asszonyt. Node hát a mondás is csak úgy tartja számon az asszony jövendőt. Hogy mélyebbre néz a pohár fenekénél, az megesik. Szeretőt azért nem tart, irigy nyelvek hiába hányják, vetik. Különben sem rájuk tartozik a dolog, hanem Bözsire .,. Régi dolog ez már, se az asszony, se az ember nem. foglalkozik vele, befedte az idő. A mindenttudó öregasz- szonyok még bizonygatják, az ember a hibás, a bűnös, elűzte, elkergette Bözsit a fiával, lám-lám, veri most az isten, nyomorék lesz nemsokára. A tények pedig igazítha- tatlanúl mutatják, különélnek, egy utcában, más emberrel, más asszonnyal. így van ez már rendjén, így lesz ez már rendjén. De hiszen nem ezt akarom elmondani, hanem, hogy megnősül a fiú. Itthon van most is, hazajött a menyasszonyhoz, a Bukta lányhoz. Ritka eset, merthát csatangol a világban, valahogy a két ház közül ott szorv.lt. Van öröm az anyja házában, minden azt mutatja, minden azt suttogja ... itthon a gyerek ... megjött a gyerek... Az apróbbak rá-rászólnak egymásra... pszt, csendesen, alszik báttya... aiszik báttya ... ■A kiskonyhában meg fortyog, ízesül az ebéd, iparkodik a háziasszony. Tudhatná pedig, jobb ennél a Bukta Julis főztje. A másik háznál nem tudják az újságot, de hiába is, nem jár ő oda. Az apjával se nagyon beszél, éppen csak köszönnek. Közben délután lett, szép, tiszta vasárnap. Pappék mellett Kiss néni kiül a kapu elé, szokott sámliján, a szokott helyre, odébb Józsa néni, Veronkával. Most aztán, ha arra megy valaki!!! Ám a fiút és a Bukta lányt még ők se bántják. (Válogatva se lehetne szebb párt találni.) Az Italboltban dolgozik a lány anyja, csapos. Benéznek hát hozzá, úgy hozza az illem. Benn pohara- zik a komákkal a fiú apja, fejével bólint. így köszönnek. Fáj ez, nagyon fáj ez az embernek, mert szereti, nagyon szereti a fiát. Milyen más lenne, ha odamenne a két giierek és meocsókolnák. Felérne ez a csók a szövetkezet minden borával. Keserűbb lesz anélkül az ital, keserűbb az élet. A gyerekek meg már a parkban ülnek. — Azért sajnálom az apámat. » Bármilyen részeges, mégis csak apám. Tudom, nagyon büszke rám, eldicsekszik velem mindenkinek, s még csak úgy se köszönünk, mint ismerősök. — Szép példa van előttünk. Nem a boldogságnak nagy az ára, hanem összetört, rontott életeknek. ÍJ allgatják őket rózsák. l± gesztenyések. A torony órája kiveri a taktust... nagy az ára... nagy az ára... De a toronyóra elnémul. Csókok jönnek helyébe, rövid, hosszú, időtlen csókok. És azok niásról beszélnek. Elmondják, hogy a lánynak szőke a haja, szeme búzavirág, arca ártatlan, szelíd lelkiismeret. — Árulkodnak, hogy más nem csókolhatja azt a halvány szájat, a fitos orrocskát, csak a fiú. Szebb beszéd ez a tiednél, torony! Minek neked óra? A kocsmában meg a fiú apjából megered a nóta, panaszkodás. Nem. érti azt senki jobban Feri bácsinál, közismertebben Szálasinál, a mesterségére néhai kutya sintémél. Vigasztalja váltig hát... *— Ugyan komám, Imre, hisz szeret az téged ... különben pedig olyan, mintha kiköpted volna. •— Tudom én, Ferikém, tudom én... De ha látom, mindig rí a lelkem, nagyon szeretem, az én drága kisfiaMegyei köttök albuma Lukács Miklóst Tíszapart Vad paták tiporták ezt a földet vérbegázolt annyi századon át, itt csörtettek duvad tatárhadak, itt száguldtak tajtékos paripák"! Kóstolta vizét Attila szóm ja, dúlta janicsárok gaz portyája, császári önkény igázta' rabul szegény Népem, drága Tisza tája. Hol bújtatták télbe szalmakunyhók juhász-nagyapáim rongy álmait, e partok mentén ölelte hűs szél esett jobbágyok tépett vállait. — Itt zúgtak lázadt március erdők, szilaj (Sörények ziláltak át, Bem hős huszárjai e partokon lobogtatták zászlód: Szabadsági De nézd, elbukott századokból az árva Nép mint magaslati föl, gyöngy-hajnalból harsant barázdán boldog Korszak hona tündököl. Zúgj folyó! Hömpölyögj szőke ár! mosd el a múlt könnyes jajait s őrizd Béke, zengő Szülőföldem messzi fénylő, szabad partjait. * Esü hangulat Most csukta be zaj-száját a nappal. Egy makacs ág még utolsót pattan, és belehull a csöndbe. Fáradtan dől pihenni az árnyék. Az utolsó fény Inogva áu még, mint a becsípett ember. Es a fény még gúnyolja az estet: az ég alá vörös csíkot festett öreg piktorunk, a nap. Aludni tér a munka egy napot. Izzadó városok pihennek ott, hol előbb robot rohant. Kövér a csönd, mint meghízott madár, mely tétova-lustán a földön áll, a meg sem rezzend szárnyát. £s csak azért suttog sok szerelmes, mert ez a csönd-madár most rájuk les, 9 féltik: el ne röpüljön. Boros Zoltán Donkó Lászlói Strandon ülök én felöltözötten Forrni kezd a fürdő közben. Kedvesem a medencében Ügyetlenül úszik, éppen. Lesek és fiatal lányok Bronzvörös mellére látok. Odébb három napolajjal Koni combját. Milyen nagy baj. Hogy a lábam megégettem És hogy nyár ég körülöttem. Odaúsznék kedvesemhez S úgy érnék a lesült testhez. Két ujjal csak, nehogy fájjon. Aztán úsznánk együtt háton, Azt gondolnánk, hogy az égen Siiklunk s nem a medencében, * Kulturális hírek Haydn halálának 130. évfordulója alkalmából az isztambuli rádió Haydn-hetet rendezett. * Franciaország három legolvasottabb könyve: „Az oroszlán” (Joseph Kessel), „Lolita” (V. Nabakoff) és *A nagyhét' (Louis Aragon). * A Mongol Népköztársaságban kiadták Lermontov „Ko- runk hőser című kisregényét Megjelent mongol nyelven Abaj Kunambajev, a neve* kozák népi költő versgyűjtá menye is. Megnyílt a fordítók világ- kongresszusa Negyvenkét nemzet részvételével július utolsó hetében Bad Godesbergben megnyílt a Fordítók Nemzetközi Szövetségének (FIT) világkongresszusa. Mintegy 700 tolmács és fordító gyűlt itt össze a világ minden tájáról, mat... hej, megvert engem az isten. — Ne búsulj komám. —- Olyan büszke vagyok rá, úgy fáj, hogy látnom kell, nem az enyém, nem az én fiam, mint ahogy szeretném. Nem a legjobban sikerült nekem ez az élet. /Jdakintről meg becsiripel az este. Magával hozza távoli mezők szénaillatát, a Gödrök közül, vagy talán a Sistakból békák brekegését. A gyermekek egy meghajolt, szánalmas embert látnak a Kocsis boltnál. Inkább csak sejtik, mint tudják, részeg Megismerik. — Csókolom ... csókolom.. Az meg idegenül megy el mellettük, mint akit sose láttak. — Jó estét. Es a fák átveszik, beszélik ... jó estét... jó estét... Mit törődünk vele, hogy szebb annál.. .• szerbusz- tok ... szerbusz kicsi fiam ... Lehet talán, másoknak a fák mindig így köszönnek. Az árnyak meg távolodnak, mindig távolodnak, ellentétes irányban nyúlnak a járdán előre, fekete gúnyát hordva magukon. S az árnyaknak visszaköszönnek a fák... jó estét... jó estét... Az ember lassan halad, olyan, mintha a fia lenne minden árnyék, fut előle, biccent, újra fut ... Pedig fent a magasban nem rezdtil a lomb. Mégis a fiú — és nótátlanul a távolodó öreg közösen érzik; hú- vösödiki Antal fi Istvánt Nem írok versel Nem írok verset a kutyámról, — elsősorban, mert nincs kutyám,.j Pedig szeretem a kutyákat, s ha úgy, egy jó ebéd után csontot dobhatnék néki, dobnék. Hallgatnám, hogy ropog a csont, és figyelném, és biztatnám is; — Egyél, kutyám, mit ér a gond!? Mondom, biztatnám, sőt, mi több, még elébe süteményt is vetnék, megsímogatnám, igazán .., De így... csak elfutnak a percek, és lám, mégiscsak írtam verset kutyámról — pedig nincs kutyám,»* Oláh Sándor: <Z)eiset fiitif altem, rímeket Alig lebbent fel előttem az ifjúság Titok függönye; A vágy És a szerelem tiport kínzó rabság alá. Vergődtem kínzó lány szemek Gyilkos füzében égve. Hervadtam, mint kinyílt virág, Mit u^t kezek szeszélye tép le. Verset fütyültem, -rímeket, Ritmusokat vert ki a szívem; Csengett, mint kis piros harang És nem hallotta meg senkisem. Szerkesztői üzenetek „Ákos Ernye” Kenderes. Novellája formalista, misztikus. — Emellett erőltetett. Stíluskész- sége jó, próbálkozzon meg reális témával. Biztosak vagyunk benne, hogy Kenderesen is fellelhető legalább egy novellára való realitás. Péli Árpád Kisújszállás. Versei fejlődésről tesznek tanúságot. Néhányat közölni fogunk. Műfordításokat egyelőre nem közlünk. Somodi Mária Kenderes. Verseinek legnagyobb hibája tökéletes időnkívüliségük. A vadvirág, a bús dallam, a rózsás felhők, az édes szerelmes, a múltszázad elején is már elcsépeltnek hatottak. Próbálja meg a maga körül zajló életet megfogni és főleg nagyon sok modern költőt olvasson. Korbély Gizella Szolnok. Sajnos versei nem használhatók. Kifejezésmódja kezdetleges, a rím, a ritmus elemi szabályait sem ismeri. „Panni” jelige Szolnok. Verse sajnos nem üti meg a közlés mértékét. Népdalszerű, de a népdal bensőséges hangulata hiányzik. Kissé mesterkélt. Mint írja, nemrég kezdett verselni. Javasoljuk, olvasson nagyon sokat. Figyelmébe ajánljuk: Makay Gusztáv: Édes hazám fogadj szívembe című versválogatását, amely minden vers értékelését is tartalmazza. Ebből igen sokat tanulhat. Többeknek: A szerkesztőség kéziratokat nem őri* meg é0 nem küld viaszai
