Szolnok Megyei Néplap, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

17. csípés SZATIRIKUS OLDAL 1959. „Kis" baleset Hóhér árjegyzék A holland levéltárakban megtalálták a Harlem váro­si hóhér 1710 szeptember 19-én benyújtott számláját. Íme néhány tétel: Ft Fövétel 6 Kilenc kerékbetörés — á 3 27 Pellengére állítás 6 24 korbácsolás - á 3 72 (A „Sztandar Mlodych”-ből) Önkritikus gépírónő Egy olasz napilapban az alábbi hirdetés jelent meg: „Nem túl gyors géplróno dadogó főnököt keres”« (A „Sztandar Mlodych”-b51) ' ka Ä-» jp Uj volt a kerékpárja? •—Nem kerékpár volt, ha­nem autó. Ördögi lexikon A Bierce amerikai író szer­kesztésében. Tolmács — Olyan ember, aki segít a különböző nyelven be­szélő személyeknek, hogy ne értsék meg egymást. Protekció — Vezető állami beosztást adni a kissé már szenilis nagybácsinak, s kijelenteni, hogy ez a nép érdekében történte EGY RAB LEVELE DCtdnes QáizUun JCakaL A Ságvárí körúton “ Nézze meg jobban főmérnök elvtárs... nem ide kellett volna véletlenül az új hidat építeni? Okosodunk, okosodunk... Sokfajta meglepetést tarto­gat lakosai számára a mi szép tiszaparti városunk. Nap mint nap újabbnál újabb felfede­zéseket tehet benne az ember akarva, akaratlanul Különö­sen figyelemreméltó az em­erek nevelése, oktatása. So­kan buzgólkodnak így vagy úgy, több kevesebb sikerrel evégből. Illetékesek és ille­téktelenek, műkedvelők és hivatásosak« Eddig elég nagy gondot okozott sokunk számára az étel elfogyasztása. Gondok gyötörtek bennünket, mert nem voltunk benne egészen biztosak, hogy az ebédet hol iehet és hol célszerű elfo­gyasztani, ha bemegyen az ember mondjuk a Nép-Büfé­be. Eme áldatlan helyzetet azonban szerencsére felismer­ték és városunk most már va­lóban ízléses, korszerű Nép- Büféjében az önkiszolgáló rácsra sokak régi kívánságá­ra végre felszerelték a tájé­koztató táblát. Végrevaláhára, Aki eddig nem tudta, az megtudhatja a táblán olvasható szövegből, jgy mi a teendő az étel el­fogyasztása körül Meg va­gyon írva, hogy azt „az asztalnál ülve fogyasztjuk, miután megvásároltuk”. Te­hát nem a pénztár tetején, még csak a pulton sem, ha­nem asztalnál« Az ilyesmit mindig jó tudni. Sz. P, Udvarias postaigazgatóság A philadelphiai postaigaz­gatóság utcai telefonfülkéket létesít kizárólag nők számá­ra: ezekben a telefonautoma­tákban a férfiaknak semmi keresnivalójuk nincs! A’ tele­fonfülkékben nlncsnek gyors beszélgetésre szóló felhívá­sok, semmi, ami zavarná a hölgyek végtelen szóárada­tát... (A „Basler Nachtrich- ten’’-ből.) rJt Szolnok megyei Néplap ^ július 31-i számában olvastam azt a cikket, amely „Beszélgetés egy rabbal” címmel azt próbálja elhitetni a jámbor olvasókkal, nyil­vánvaló egyoldalúsággal, hogy Magyarországon csupán a négy éves gyerekek érez­hetik magukat korlátozva szabadságukban. Ez nem fe­lel meg a valóságnak. Ké­rem, közölje írásomat, mert mondandóm is hozzátartozik az igazsághoz. Azt hiszem, elég meggyőző lesz, ha saját példámra hi­vatkozom. Igaz, hogy egy évvel ezelőtt bizonyos érte­lemben még szabad voltam, azonban azóta ez a helyzet megváltozott. — Nehogy azt higyje, hogy egyszerűen meg­fogtak és börtönbe vetettek. Nem. Ennél sokkal bonyolul­tabb, körmönfontabb módon ejtettek fogságba. Először természetesen ez a cél nem volt világos, sőt még udvaroltak is nekem, hogy később annál biztosabban le­igázzának. Nem fejthetem ki szaba­don véleményemet. Mindig csak azt szeretnék hallani tőlem, amit 6 maga mond. Míg azelőtt nagyon szeret­tem a nappali sétákat, most ez szinte tilos. A hatalom állandóan a homályba, a sö­tétségbe cipel, mindéit pers­pektívától megfosztva a lát­határt De ezen kívül fizikailag sem vagyok már szabad. Minden lépésemet ellenőrzi, minden­hová elkísér, vagy barátai­val, szolgáival figyeltet. És mindezt mosolyogva cselek- szí velem és nekem is moso­lyognom kell. Parancsra. Sőt nevetni is kell. El tudja ezt képzelni bárki, micsoda ér­zés ez a belső parancs? Nagyszerű! Néha pedig rabtartóm egyáltalán mm enged mozogni, magához szőrit és csókol, csókol. Mert Jancsinál, a vőlegényemnél zsarnokabb zsarnokot nem ismerek. De tessék csak utá­na nézni, hányán és hányán sínylődnek ma is a szerelem igájában... Igaz, hogy mostanában nö­vekszik a válások száma, egyre több rab harcolja ki szabadságát. Én azonban éle­tem végéig rab szeretnék maradni. Ezt megírhatja a „rab nemzetek hete* szerve­zőinek, Amerikába. Tiszteletiét; egy húszéves lány lllllllllllllllllllllllUllillilllllllllllllltlltHllli« Fiatal házasoknak való Az egyik északamerikai társaság az Antarktiszon át vezető új repülőjárat megin­dulása alkalmával prospek­tust adott ki, amelyben a kö­vetkező áll: „Fiatal házasok látogassátok az Antarktiszt, ott 180 napig tart az éj­szaka”. (A JPráce”-ból.) Pedig nincs udvariassági versenyben Meghossza bbodott élvezet Brazíliában újfajta csoko­ládét hoztak forgalomba, amely csak nagyon lassan olvad el. Egy kis darabkát órákig a szánkban tartha­tunk anélkül, hogy teljesen elolvadna, örömhír azok szá­mára, akik karcsú vonalaik érdekében eddig kénytelenek voltak teljesen lemondani a csokoládé élvezetéről. (A „Basler Nachrich­ten”-bői.)- Sh­­­­­­­-!­V­— — — \ —­­~ rJzl —­— H­­— ■— ■ '— ■—­— rrr­■ ' —­—­­­—­—­—­— _v­­— «L- 1' — — ""K \ te ' $ —z S»iHii»Ttm»in«»i»>MÍiiMMÍinÉÍHÍnwitim»TMiiii Dinnye voltam Szolnokon Tegnap egy tíz kilós primőr görögdinnye súlya alatt roskadozva végigvonultam a szolnoki Ady Endre utcán. Nehéz kereszt egy ilyen dinnye, az ember szíve tele bizonytalansággal: hátha nem is dinnye, hanem csu­pán tök. Ahogy népesebb embercsoportokhoz értem, hama­rosan észrevettem, hogy mindenki felém néz, felcsillan á tekintete, aztán ki-ki a saját ízlése szerint megjegyzi; — De szép görögdinnye! *— Hú, micsoda példány! — Ez mán döfi, ekkora tök! — Micsoda zöld héja van. Bizonyára még éretlen. így vonszoltam a termetes gyümölcsöt az embe­rek sorfala között Mindenki rámbámult, de én senkit se érdekeltem. Tudom, hogy arcom színére és tekintetem sugarára öt perc múlva már senki sem emlékezett, de tán még egy hét múlva is mondogatják majd: — De szép dinnye ment végig tegnap a szolnoki piacon! B. D. — Ne tessék elsietni a vételt — mutatok még 30—40 párat — Vegye tudomásul kart árs, hogy ez egy komoly hivatal és nem tűröm, hogy ingujjban dolgozzanak!!!! Szabadtéri színpad r ‘ Q V r j ^ 'C-- < C IP ■ ■ ... ^«*, •— Perecet, cukorkát, és esernyőt tessék! Ezt kellett volna tenni az Újpesti Dózsának & * A gólokat számolja.K — Miért olyan alacsonyra tervezték a borjúszaporula­tot? Bővítik a neon világítást Szolnokon — Remélem ezeket nem fogják átszerelni! — Ne félj, azt is le lehet csuzliznil

Next

/
Thumbnails
Contents