Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

1959. július 17* SZOT,NOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két gépállomás- ÉG ÉS FÖLD AZ ELMÚLT évek során Szolnok megye gépállomásai mérhetetlenül nagy utat tet­tek meg. A traktorosok szá­zai felismerték az alakuló, formálódó új paraszti élet milyen kötelezettségeket ró rájuk. Helytállnak. Gyara­pítják politikai- és szakmai tudásukat, hogy minőségileg kifogástalan munkát végez­hessenek gépeikkel, s tud­ják, mit miért csinálnak. A gépállomási dolgozók igaz, őszinte barátai a szövetkeze­ti gazdáknak. S a nagyüze­mekben elért kiváló termelési eredmények, az egyenletes fejlődés jórészt a gépállomá- si dolgozóknak is köszönhe­tő. örvendetes dolog, hogy a kongresszusi verseny pontjai között szinte mindenütt sze­reped különböző megfogal­mazásban az új és a terüle­tileg megnövekedett termelő- szövetkezetek még fokozot­tabb segítése. Pártunk és kormányunk elismeri: erköl­csileg és anyagilag is azt az áldozatos és fáradhatatlan munkát, amelyet a gépállo­mási dolgozók, vezetők, szak­emberek végeztek és végez­nek a tsz-ek megszilárdításá­ért Esztendőről-esztendőre megrendezésre kerül a trak­toros nap, s akkor társadal­munk meleg ünneplésben ré­szesíti a szántóföldek név­telen hőseit: A fegyvernek!, a cibakhá­zé a szolnoki, a Jászki séri Gépállomáson ünnepnapokon jóleső érzéssel látja az em­ber a legjobbak mellén a kormánykitüntetéseket. Ez is a megbecsülés jele: És még sok más idetartozik, mind anyagilag, mind erkölcsileg. Ezév tavaszán a nagy fordu­lat idején a gépállomási em­berek nem nézték tétlenül a dolgozó parasztok törekvését. Okos szóval segítették, meg­könnyítették a gazdák átté­rését az új útra. Nagy érde­meket szereztek a kollekti­vizálás munkájában, s azóta is öregbítették jóhírüket a tavaszi mezőgazdasági mun­kák idejében való elvégzésé­vel, az aratásra való gondos felkészüléssel és az eddigi eredményekkel. Azzal, hogy lényegében a megye terüle­tén néhány nap múlva befe­jeződik az aratás, annak el­lenére, hogy a mezőgazdasági tsz-ek zömében megduplá­zódtak, s nemritkán meghá­romszorozódtak a feladatok, éppen a felfejlődés következ­tében A SZÖVETKEZETT gazdák ezután is számítanak a trak­torosok helytállására. Most' kerül sor az új nagy táblák kialakítására, s ők húzzák az első borozdákat máris Sze- levény, Tiszasas határában, majd pár nap múlva a me­gye valamennyi községében. Döntő többségükben megva­lósítják azokat a tennivaló­kat, amelyeket pártunk rá­juk bízott. ^Termelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár a gépállomásokra. El­sősorban az alapvető me­zőgazdasági munkák gépe­sítését kell idejében és jó minőségben biztosítaniok. (Szántás, aratás, cséplés)” (A Magyar Szocialista Mun­káspárt agrárpolitikájának téziseiből.) Most az aratás befejezése és a cséplés gyors lebonyo­lítása van soron. Itt-ott akad­nak kisebb-nagyobb, de vi­szonylag jelentéktelen zök­kenők. Alapjában véve sú­lyosabb hibákkal nem talál­kozhatunk. Egyetlen egy gép­állomás kivételével, gépállomás a Sajnos, évek bajokról van szó, s ezekről beszélni kell éppen azért, hogy a Tiszafüredi Gépállo­máson dolgozó kommunisták szedjék össze végre magu­kat, teremtsenek rendet a portájukon, ne tűrjék a laza­ságokat, jussanak túl a gyer- mekbeitegségekenj A megye valamennyi gép­állomásán voltak pár évvel ezelőtt a tiszafüredihez ha­sonló hibák. Legtöbbször a fejlődés velejárójaként je­lentkeztek, de már a nyo­mukat se nagyon találjuk. Ez is igazolja, hogy a tisza­füredi elvtársak Is véget vet­hetnek a lazaságoknak* Különös dolog, hogy a ha­sonló adottságokkal rendel­kező Kunhegyes! Gépállo­mástól ég és föld különbség választja el őket. A Kunhe- gyesi Gépállomás körzetében az aratás végefelé járnak, ta­lán még 10 százalék hiány­zik: A tarlóhántás elég jól halad. Az araitógépek és a kombájnok dolgoznak üzem­zavar nélkül. Nyugodt, hig­gadt a gépek irányítása, el­osztása. Nincs kapkodás. — Rendkívül sokat segít a járá­si pártbizottság. Ugyanakkor mi a helyzet a Tiszafüredi Gépállomás kör­zetében? A szövetkezeti gaz­dák elégedetlenek és joggal. A szövetkezeti vezetők pa­naszkodnak — joggal. Bírál­ják a gépállomás vezetőit, mert a legfontosabb parasz­ti munka, a gabonabetakarí­tás és cséplés nem halad megfelelő ütemben: Felületes a munkaszerve­zés* Tizennégy kombájn „dol­Ez a I gozik” a gépállomás körze- tiszafüredi. — tében és egyetlen egy szere- ót.a ismétlődő | lőkocsi nem tudja átfogni a területet. Van, ahol csak két­naponként látják. így előfor­dult, hogy a tiszaderzsi Sza­badság Tsz-ben két napig állt a gép, mert az elevátorlánc elszakadt. Persze, a gép ke­zelőit is felelősség terheli, hiszen lehetnének sokkal ön­tevékenyebbek* ELŐFORDULT, hogy az egyik kombájn egy hét alatt mindössze hat holdról taka­rította le a gabonát. A nagy- iváni Uj Utón Tsz-ben há­rom kombájn közül a hét ele­jén mindössze egy üzemelt. Tiszaszöllős határában hat nap alatt csak 9-holdas tel­jesítményt tudott felmutatni az egyik kombájn. A cséplő­gépek egy részét hiányos fel­szereléssel küldték a tsz-ek be. Törek és szalmahordó felszerelés, meghajtószijjak nélkül, stb. Nagyon jogos te­hát a kérdés: mikor lesz rend a Tisza­füredi Gépállomás portá­ján? Hogy rend legyen, az el­sősorban a gépállomásiak érdeke. Nem ronthatják a Szolnok megyei traktorosok döntő többségének jóhíréit és nem dolgozhatnak olyan módon, hogy az ellenkezzék a szövetkezeti gazdák érde­kével. Az is Igaz azonban, hogy a járás vezetőinek és a termelőszövetkezetek gazdái­nak is segíteniök kell a Ti­szafüredi Gépállomást: így végre talán magáratalál. Ez a segítség bizonyára nem so­káig késiki Sz. P. Kik méltók a „szocialista munkabrigád“ cím viselésére? Pártunk Központi Bizott­sága március 6-i határozatá­ban megállapítja, hogy fej­lődésünk jelenlegi politikai és gazdasági helyzete lehető­vé teszi azt, hogy lendülete­sebb munkát végezzünk az év hátralévő részében. Aján­lotta, hogy 1959 végére érjük el a népgazdasági terv főbb mutatóinak, köztük az élet- színvonal emelésének 1960-ra tervezett színvonalát. E ha­tározat nyomán üzemeinkben széleskörű szocialista mum- kaverseny mozgalom bonta­kozott ki pártunk kongresz- szusónak tiszteletére* A kongresszusi verseny előirányozza a tervek meny- nyisógi, minőségi túlteljesíté­sét, az önköltség csökkenté­sét A kongresszusi verseny értékes hajtása a szocialista munkabrigád mozgalom. Az SzKP XXI. Kongresszusának tiszteletére alakult kommu­nista brigádok példája nyo­mán sok munkás és értelmi­ségi dolgozó kezdeményezte olyan munkacsoportok, bri­gádok szervezését, akik nem­csak kiválóan dolgoznak, ha­nem művelik is magukat Ez a kezdeményezés minden ,.felső ráhatást" mellőzve — alulról indult el, ezért kez­detben, de még napjainkban is vannak bizonyos fokú fél­reértések. Előfordult az, hogy egyes brigádok egyszerűen felvet­ték a szocialista munkabri­gád neveit a z év elején, pél dául a Járműjavítóban, vagy az, hogy a Jászberényi Fém­nyomó- és Lemezárugyárban megállapítják, hogy hány brigád versenyezhet a szo­cialista munkabrigád címért, ezzel gátat vetnek a mozga I lom kiszélesedésének, Nem Ä. cugókoüácsok vállalása Odakint harminc fok felett ingadozott a higanyszál, bent a kemencék mellett ennél jó­val többet mutatott a hőmé­rő. A szellőztető halk duru- zsolásába élesen hasított a kalapácsok zaia, amint izmos karoktól hajtva lesújtottak az üllőkre. Izzv.it, az olajtól feketetestű emberek hajla- ö( zlak a munkaasztalok fe­lett. Valahányszor kinyílt a négyszázfokra hevített ke­mencék ajtaja, sötétvöris csillogással vonta be az em­bereket, a gépeket és min­dent, amit egy rugőkovács műhelyben találni lehet. — Délután négy éra felé járha­tott, a szolnoki Járműjavító Vállalat hatalmas csarnokai­ban egy t 'enatra megállt a munka, hogy a fáradt mű­szak átadja helyét a pihen­teknek, a délutáni műszak­nak. A rugókovács brigád tagjai is hazafelé készülőd­tek már. Szikszai Béla, a bri­gád vezetője éppen az öltöző pjtaján lénett ki és kérésem­re pár percet szívesen felál­dozott szabadidejéből, hogy egy kicsit beszélgessünk. Még június 22-én, egy bri­gádgyűlés alkalmával elha­tározták, hogy bekapcsolód­nak a VII. pártkongresszus tiszteletére Indított munka­versenybe és minden erővel azon lesznek, hogy elnyerjék a szocialista munkabrigád címet. Felajánlásuk többek között így hangzott: ,,A Szolnoki Járműjavító ÜV. VIII. osztály rugókovács részleg dolgozói támogatni kívánjuk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politi­káját és irányelveit, mert a párt újjászervezése óta érez­HiiiiiiiinmmnimiimiimmiiHiuiimiimiiiimiiiniiiimiuiiiimtiiimiiiiimimiHiimimii Kimagasló őssiárpa-termés a jászberényi járásban A jászberényi járás terüle­tén befejeződött az őszi árpa aratása. A próbacséplések a nagyüzemekhez méltó ered­ményekről tanúskodnak: a jászágói Kókai Tsz-ben 25, a jásztelki Tolbuchin Tsz-ben 24 mázsával fizetett az őszi ázpás te egyéni gazdái Já­rási átlaga 12 mázsa kör'W mozog. Befejezésihez közeledik a tavaszi árpa aratása is. A rozsf-aratásnak körülbelül fe­lében járnak. A búza-aratást napokon belül befejezik a jásztelki Tolbuchin, a jász­telki Alkotmány és a jász­iákúftaimi Tg? gaggái, zük életszínvonalunk emel­kedését”. Szikszai elvtárssal az élen a brigád többi húsz tagja el­határozta, hogy olyan válla­lást tesz, amely jelentős meg­takarítást hoz a népgazda­ságnak. így született meg bennük az az elhatározás, hogy az eddigi új bordás- rugóacél helyett fokozottabb mértékben használják fel az ócska, használható anyago­kat. Igaz, hogy nekik több munkával jár, mert újra kell edzeni az acélt, viszont ily módon havonta 10 tonna bordásrugóacélt takarítanak meg, melynek ára több mint 88 ezer forint. Felajánlásukat ezzel a mondattal zárták: — Ha a fenti pontokat valaki meg­szegi, a brigád ítélkezik fe­lette. Ez a brigádból való el­távolítást vonja maga után. A megbeszélést követő napon már a célkitűzéseik megva­lósítása érdekében kezdték a munkát. Januárban jóval 10 tonna feletti megtakarítást értek el és ez a félév utolsó hónapjában 12 tonna fölé emelkedett. Szikszai Béla, szavai szerint a többi ponto­kat Is teljesítették. A becsületes munka ered­ményeként a kereset is szépen emelkedett, az átlagkereset meghaladja az 1700—1800 fo­rintot. Nem ritka a 2000 fo­rinton felüli kereset sem. A brigád tagjai mindnyájan a közös cél érdekében végzik munkájukat. A munkafegye­lemmel és emberi magatar­tásukkal mégis kiemelked­nek Balázs, Csapó és Panyik elvtársak. A műhely és a felszerelés bizony már régi. Mondhat­nánk úgy is, hogy együtt öregedett a százéves gyárral. Az idei költségvetésben több mint 300 ezer forintos költ­séggel egy új kemence épí­tését tervezték és azóta már meg is kezdték. A kezdeti örömöket azonban felváltotta a bosszúság. Hiába kértek, könyörögtek Szikszai elvtár- sék. hogy ne folytassák az építkezést ott, ahol meg­kezdték. A műhelyük amúgv- is kicsi. — Az izzó szikrák lohbra-balra pattognak, az emberek pedig szorosan egy- Oiáj mellett dolgoznak. ▲ kemence sem megfelelő. Az egyik ajtó egészen lent van, a másik pedig túlságosan magasan. Javasolták, hogy bontsák él a szomszéd mű­helyt elzáró közfalat, így a hely bővebb lesz és a ke­mencét is nagyobbra, moder­nebbre lehetne építeni. Tóth elvtárssal hiába kilincseltek az üzem vezetőinél, kérésük süket fülekre talált. Beszélgetésünk közben az óra mutatója lassan az ötös­re ugrott, a gyár környéke lecsendesedett. A Szikszai brigád tagjai is hazamentek. *- táncsict —t mindenütt látják azt, hogy nem valami külön mozga­lom, hanem a szocialista munkaverseny egyik helyes módszere ez, amit helytélen lenne korlátok közé szoríta­ni, s főként a kongresszusi munkaversenytől elszakítani. A versenynek ezt a helyes módszerét pártszervezeteink, szakszervezeti bizottságaink karolják fel és elterjedését támogassák, annál is inkább, mivel ebben a mozgalomban olyan törekvés jut kifejezés­re, amely a legközvetleneb­bül segíti a szocialista ember formálását. A szocialista munkabrigád címért folyó versenyben nincs semmi szándékunk és a felsőbb szerveknek sincs terve arra, hogy sablont, vagy valami szűk korlátokat támasztó részletes előíráso­kat adjunk. Azonban az ed­digi tapasztalatok, eredmé­nyek indokolják olyan irány­elvek kibocsátását, amelyet a SZOT Elnökség a közel­múltban kiadott. Az említett irányelv tisztázza a szocia­lista munkabrigád cím el­nyeréséért folyó verseny ál­talános szempontjait, mely szerint ebben a mozgalom­ban résztvevő brigádok vál­lalásait így lehetne summáz­ni: szocialista módon dolgoz­ni — szocialista módon élni. Szerintünk helytelen volna meghatározni azt, hogy hol induljon verseny a szocialis­ta mumkabritgád cím elnye­réséért és ebben hány brigád vegyen részt. Véleményünk szerint, ahol a brigádmunka feltétele és az egyes brigá­dokban a szilárd elhatározás megvan, lehetővé kell tenni azt, hogy minél többen har­coljanak e megtisztelő cím elnyeréséért. Nem a keretek, hanem a törekvés^ a cél a fontos, a formát, a módszert mindig annak kell alárendel­ni. Ebből kiindulva a brigá­dok tagja lehet minden olyan dolgozó, aki eddig is tagja volt valamely brigád­nak. Hiba volna kiválogatni a legjobb dolgozókat és csak belőlük létrehozni a szocia­lista munkabrigád Cím eléré­séért versenyző csoportokat. Ez a gyengébb munkások magukra maradását, elszige­telődését jelentené, holott ezeknek van legnagyobb szükségük a társadalmi ne­velésre, a baráti, elvtársi se­gítségre, jellemük szocialista formáláséra. Felvetődik a kérdés, me­lyik brigádnak ítélhető oda a cím és ki adományozza, vagy vonja meg a cím használatát. Az a brigád a méltó a kitün­tető cím viselésére, amelyik­nek tagjai szocialista módon dolgoznak és úgy is élnek. Ez jelenti azt, hogy a lehető leg­többet teszik az üzem, az or­szág előtt álló termelési fel­adatok teljesítéséért. A mód­szer, a „feltétel4' adódik az üzem adottságaiból és tenni­valóiból. A második követel­mény az, hogy a brigád tag­jai lehetőleg tervszerűen, — szervezett formában műve­lődjenek, jó emberi kapcso­latot teremtsenek a brigádon belül. Törekedjenek általános műveltségi, politikai és szak­mai ismereteik gyarapítására. A hatalmon lévő osztály tag­jaként tájékozottak legyenek annyira, hogy a maguk he­lyén be tudjanak kapcsolódni a közügyek intézésébe. Akik ezeket a feltételeket legjob­ban teljesítik, azoknak ado­mányozzák a szocialista munkabrigád címet. A szocialista munkabrigád címet a dolgozók testületé, a termelési tanácskozás . ado­mányozza* áltáléban félév* vagy bizonyos konkrét válla­lás teljesítése esetén. Helyes, ha félévenként felülvizsgál­ják, hogy méltóak marad­tak-e a brigádok a cím vise­lésére. A szocialista munkaver­senyben anyagilag is érde­kelve vannak téve a dolgozók, részben a több kereseten, év­végi nyereségrészesedésen és az esetenkénti jutalmazáson keresztül. A szocialista mun­kabrigádok sem élvezhetnek az általános jutalmazást rendszertől eltérő külön ju­talmazásokat. Igaz, hogy ők többet tesznek, mint a többi brigád, azonban ennek első­sorban ők maguk veszik hasznát, de egyben a társa­dalom javát is szolgálják. Éppen ezért az elismerésnek is főként társadalmi megbe­csülésben kell kifejezésre jutna. A párt-, gazdasági- és szakszervezeti vezetők kísér­jék figyelemmel a szocialista munkabrigád cím elnyerésé­ért folyó versenyben lévő bri­gádok munkáját, teremtsék meg ahhoz a feltételeket, azt, hogy a brigádokba tömörült dolgozók képességüknek és elhatározásuknak megfe­lelően dolgozhassanak, képez­hessék magukat, munkájuk­kal minél nagyobb eredmé­nyek eléréséhez járulhassa­nak hozzá. Kruzslicz József SZMT titkár Levél a párttitkárhoz A pozderkahahnl tanyaablakon be- ^ ragyogott a nap. A lány hátra- simitotta -makrancos hajtincsét és kinézett az udvarra A fényözönben fürdő táj lát­tán megenyhültek vonásai, vidámabb lett. — Hátha sikerül — gondolta, s máris címezte gondosan megrajzolt gyöngybe­tűkkel a borítékot: „A Mezőgazdasági Gépgyár üzemi párttitkárának. Törakszent- miklás". Igen szorgos napokban érkezett meg a levél a gyárba. Éppen a félév zárásakor. S nem is „profilba vágó* munkáról volt szó. a párttitkár mégsem tette félre, együttérző szívvel olvasta: „Kedves Elvtársi Bocsássa meg, hogy ismeretlenül zavarom Ont soraimmal, de végtelen szomorú helyzetem késztet reá. Apámmal élek együtt, aki a tiszatenyői November 7 Tsz dolgozója és már 70 esz­tendős. Édesanyám. 4 éve halt meg és az egyetlen fiú testvérem is. Én születésem óta nyomorék vagyok és az ősszel erősen megfáztam és a lábaim megbénultak. Hét hónapja fekszem az ágyban és most (már­cius óta kérem) végre kaptam egy tolóko­csit, de nem önhajtásos, hanem olyan, ormit egy másik személy tolhat. Arra kérem Ont, beszéljen azokkal a munkásokkal, akik a bonyolultabb gépe­ket szerelik, hogy munkaidő után csinál­ják meg a kocsit önhajtásúra, mert anyagi helyzetünk nem engedi, hogy saját költsé­günkön átalakíttassuk. Van egy darab egyes ekénk, ami nem kellett a csoport­nak> amikor beléptünk. Szívesen felaján­lom az alakításért cserébe. Apám nem ér rá tologatni, mert amikor nem beteg, dolgozik és én be vagyok zárva egész nap. Ügy gondolom, megértik borzasztó helyze­h gmk iámig jjítsá tu&ogt elláttam a háztartást, de azóta akkor eszek főtt ételt, ha valamelyik asszony mjeg- s:án. De ha a kocsi önhajtású volna, tud­nék főzni és kimenni az áldott jó napsü­tésre. mert a kocsi kisméretű, minden aj­tón befér és kellemes rugózatú. Minden reményem a pártban és önben van... — Hogyan is csináljuk? — töprengett egy pillanatig a párttitkár, gyorsan szám- bavéve a lehetőségeket. Aztán a KISZ szervezetet bízta meg ezzel a munkával. E nnyit tudtam meg az előzmények­lj/ r<51 szerdán reggel a gépgyár fő­mérnökének szobájában, Két olajosruhás fiatal Fehér Tibor és Bálint László — beállított, arra kérve engedélyt, hogy egy használaton kívüli vázat szétdarábolja'nak a kocsi átalakításához. *— Majd később lemegyek és megné­zem — mondta a főmérnök. Az ifiknek azonban, úgy látszik, sie­tős volt a dolguk, mert néhány perc múlva a vázzal együtt ismét beköszöntek. — Aztán hogyan akarják megcsinálni? •=* érdeklődött a főmérnök, majd tanácso­kat adott, mondván, „ha meg akarunk va­lakit ajándékozni, ne csak jó, hanem szép munkát is végezzünk’, S ebben a fiatalok egyetértettek vele. Ezekután üzenhetjük a tiszatenyői ha­tárba, Pozderkahalomra, hogy egy héten belül meglesz a kocsi. Fehér Tibor oktató és Bálint László KZSZ-tttkár irányításá­val, a főmérnök támogatásával ipari tanu­lók csinálják. Ifjú, meleg szívvel, nagy- nagy emberséggel. S aZ ekét sem kérik érte cserébe, csak hitet az emberek se­gítőkészségében, őszinte együttérzésében. SIMON Bi ja

Next

/
Thumbnails
Contents