Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1959. július 2.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Miattuk szégyenkeznek

Jászdózsán

Bejártam a jászdózsai határt. Ezév tavaszán bontakozott ott ki az új élet. Még gyerekcipőben jár. Mégis az ígéret földje. A kukorica haragoszöld, nehéz, tömött kalászokat ringat a szél és a cukorrépa levelei borítják zöld szőnyeggel a földet. Amulva, gyönyörködve néz körül az ember. A szelíd Tama folyó vize halkan csőbe«, s két partján szinte roskadozik az élet, a gazdag termés. Öröm itt nézelődni. De vajon teljes-e az öröm? Nem. Igaz, a falu népének dönti többsége nemcsak az

eszével, a szívével is a szövetkezés mellé állt. Mutatja ezt a határ összképe, de árulkodik másról is. Itt-ott csúnya gyom veri fel a kukoricát, könnyű rájönni, ez a növény kapát még nem látott.

— Nagy kár és még nagyobb szégyen — mondogatták azok, akikkel találkoztam és beszélgettem a dűlőutak mentén. S elsorolták azt is, kicsodák azok, akik miatt pirul sok-sok szorgalmas, hittel, szívvel munkálkodó jászdózsai szövetkezeti gazda arca.

A zöldséges, a mézeskalács«»? és Sedonné szája

Seres Mihály évekig zöldségkereskedő volt, s így ragadt rá a „zöldséges” név. Hát ő az egyik. A Tama- menti Tsz dísztagja. A legnagyobb dologidőben a földművesszövetkezeti kocsmában bokázott. Kérkedve, legénykedve hangoztatta: „Jo kedvem van, mulatok, addig, amíg akarokr Joga van hozzá. Senki nem tiltja meg. Csak éppen az időpontot rosszul választja ki. Mert amikor mások dolgoznak, enyhén szólva elég nagy szégyen a kocsmában bokázni.

Szerencsés Gyula is, a mé- zeskalácsos, inkább hátra-, mint előremozdító ja a közös munkáknak. Szerencsés Gyuláról taü beszélik a faluban, hogy az ellenség szószólója.

Mitagadás, ez nem valami dicsérendő dolog. S ha gondolkodik, maga is belátja, Ö erről, Sedon Lászlóné a szájáról nevezetes, meg arról, hogy mindenkinél min- dent jobban tud. — Sedon Lászlóné a falu hírharangja. Ha a keze is olyan gyorsan járna, mint a szája, Jászdó- zsa legszorgalmasabb asszonya lehetne. De így a becsületes embereknek megvan róla a véleményük.

S vannak még néhánvan, akik nem fogták meg a kapa nyelét. Nem értik, hogy saját magukat és társaikat rövidítik meg. Nem fáj nekik a gyomos kukorica, nem jut eszükbe, hogy több nap, mint kolbász.

Akikben még mindig bíznak

Akad aztán néhány olyan középparaszt, akiről még ngindig elismeréssel beszél mindenki. Tábori János tapasztalt, szorgalmas középparaszt, olyan ember, hogy ahogy mondani szokás: ég a kezében a munka. Más években felesége is segített neki. Most is nagy szükség lenne a családtagok segítségére, ám ez elmarad. Pedig maguknak csinálják. Néhány napot most is kisegíthetnék a férjeket. Az a néhány nap százezreket jelentene. A jászdózsaiak bíznak hozzá, hogy Tábori János elvtárs ezt megérti, s földszerető gazda szíve nem bírja kiállni még azt a néhány hold gyomos kukoricáit sem.

Bíznak idős Horváth Fe- rencékben, a szorgalmas Amálka néniben, ifj. Horváth Ferencben, a Tarna- menti Tsz KISZ titkárában aki majd bizonyára megmutatja, hogy nemcsak a motorozásban legény, hanem a közös munkában is.

Jászjákóhal mi erkölcsök

Közeleg az aratás. Ä pa-§ raszti munka legszebb, de|| legnehezebb időszaka. Érrel készülnek mindhárom jász-a dózsai tsz-ben. Cél: gyorsan 1 és minél kevesebb veszteség-gj gél betakarítani a gabonát. Bizakodóak a szövetkezeti gazdák, még akkor is, ha ff sok problémával kell meg- küzdeniök most, a felkészülés időszakában. Azzal is! például, hogy Jászjákóhal' máról az egyik tsz részes- § aratásra csábítja a jászdó- zsaiakat. Különösek ezek a jászjákóhal mi erkölcsök, s s talán célszerű lenne az MiiiiiimmimmniHiiimimHHiimiimimi» 'g

Száz férőhelyes Istálló épül Kenderesen

Kenderesen a földműves' szövetkezet és a községi tanács dolgozói elhatározták, hogy a területileg alaposan megnövekedett Vörös Csepel Tsz-t segítik. Leginkább az építkezésekhez igénylik a szövetkezeti gazdák a támogatást. Éppen ezért a társadalmi munkások pár nappal ezelőtt száz férőhelyes Istálló alapozását kezdték meg. Augusztus 20-ra a munkát befejezik és átadják a szövetkezetnek használatra aa Istállót.

illetékeseknek megnézni. Célszerű lenne megnézni annál is inkább, mert tavasz óta Jászjákóhalmáról 80 forintos napszámmal csábították az embereket növény- ápolásra is.

Egyszóval akadnak gondok, bajok. Ezek azonban semmiképpen nem akadályozhatják meg a szövetkezeti eszme végleges diadalát. Az a néhány ember, aki most még nem sokat tesz, rájön majd hamarosan, milyen nagy szégyen, hogy éppen a legfontosabb Időszakban, az induláskor hagyta cserben társait, a közösséget Ettől

még nem dől össze a világ, ez igaz, de az is igaz, hogy a szorgalmasak, akik most megkettőzött erővel dolgoznak, nehezen felejtenek.

És akik szégyenkeznek ...

Ök vannak többségben. — Bíznak erejükben és joggal. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Büszkén vallhatják magukról mindig, hogy ők voltak az új világ fáradhatatlan alapozói. Orosz András, az Új Hajnal Tsz állatfelelőse éjjelét-nappalát a közösségnek szenteli. Pedig de nehezen állt rá a szövetkezésre. Mióta azonban aláírta a belépési nyilatkozatot, becsületbeli ügynek tartja a helytállást. Azt vallja: a szövetkezet nagyon jó dolog, de ott is csak úgy élhetünk, úgy szerezhetünk még több jövedelmet, ha nem a sültgalambot várjuk, hanem dolgozunk. Sorolták ott a dűlők végén a többiek nevét is; Varga Frigyest, aki nyolc évtizedet visel a vállán, de ifjú Horváth Ferenc nem nagyon léphet még a nyomába, özv. Béres Pálnét, ezt a szorgalomban utolérhetetlen asz- szonyt, Béres Pált, Földi Lászlót, Gulyás Venturt, Kiss Gyulát, Béres Miklósnét, Kiss Margitkát és még sokat, sokat. Emberek százai erős akarattal munkálkodnak, hogy itt a Tama folyó két partján még szebb, még boldogabb legyen az élet. És szégyenkeznek azok miatt, akik mindezt csak nézik.

Sz. P.

Saját erőből építkeznek a kunhegyest járásban

A kunhegyesi járás új termelőszövetkezeteiben megértették a gazdák: saját magukon segítenek, ha nem mindig az államra támaszkodnak. A tiszaburai Rákóczi Termelőszövetkezetben 300 férős juhhodályt, a ti- ízaroifi Aranykalászban 50 férős szarvasmarhaistállót, a kunhegyesi Kossuthban

ugyancsak 50 férős, s a kun- madarasi Hunyadiban 20 férőhelyes istálló építését végzik saját erőből a termelő- szövetkezetek.

q tipnjT

A pártkongresszus tiszteletére széles körben kibontakozott niunkaversenymozgalomba bekapcsolódtak a kisipari szövetkezetek dolgozói is. Vállalásaik valóraváltasá- ban szép eredményeket értek el Erről tanúskodnak az alábbiak:

30 új cipőmodell

A szolnoki Bőripari KTSz dolgozói annakidején megfogadták, hogy a pártkongreszTsz könyvelők részére

kétéves mérlegképes könyvelői tanfolyam indul

Megyénk új és területileg megnövekedett termelőszövetkezeteiben egyre nagyobb feladatot jelent a helyes számviteli munka pontos nyilvántartása. A megyei tanács Mezőgazdasági Osztálya ezért körültekintően gondoskodik a könyvelők szakmai továbbképzéséről, képesítéséről. Ebben az évben 126 új tsz könyvelője végezte el a négyhetes jászberényi tanfolyamot. A most folyó tíz- hónapos képesített könyvelői tanfolyam levelező tagozatán 350 termelőszövetkezeti

könyvelő és olyan tanácsi dolgozó tanul, akik a tsz-ek könyvelői munkáját hivatottak ellenőrizni és segíteni.

A nagy érdeklődésre való tekintettel 1959 szeptemberében kétéves mérlegképes tsz könyvelőd tanfolyamot indít Szolnokon a Pénzügyminisztérium Könyvviteli Tanulmányi Felügyelősége. A tanfoMegérkeztek megyénkbe a Fóti Gyermekváros vendégei

Megyénk nőtanácsainak kezdeményezésére sok család vállalta, hogy két hétre, vayy egy hónapra magához vesz a Fóti Gyermekvárosból egy árva kisgyermeket.

Hétfán délelőtt 11 órakor meg is érkezett a Fóti Gyermekvárosból a gyermekek

csoportja. A gyermekek a családoknál vendégként töltik el a nyári vakációt. A gyerekek közűi tizennégyen Szobrokon maradnak, a többiek a megye más részeiben élő családokhoz mentnek vendégségbe.

lyamra azok a termelőszövetkezeti tagok jelentkezhetnek, akik képesített könyvelői oklevéllel, vagy ezzel egyenértékű számviteli képesítéssel rendelkeznek és huszonkét életévüket betöltötték.

Jelentkezési lapokat a járási és városi tanácsok mezőgazdasági osztályainak tsz főkönyvelőinél lehet beszerezni. A jelentkezési ívet kitöltés után a Pénzügyminisztérium Könyvviteli, Tanulmányi Felügyelősége, Budapest, V. József Nádor tér 2—i szám alá kell beküldeni. A kétéves tanfolyam díja előreláthatólag nyolcszáz forint lesz, melyet kétszázforintos részletekben lehet befizetni a következő címre: FM. Tandíj befizetési számla. Budapest. 251.012.Amennyiben a tanfolyamra jelentkezett tsz könyvelők ígéretet tesznek arra, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek a szövetkezetbe, helyes, ha a termelőszövetkezetek tanulmányi alapjaikból fedezik a tandíj egy részét. A rendelet előírása szerint a kétéves mérlegképes tanfolyamot minden megyei és járási tsz könyvelőnek el kell végezni és helyes ha résztvesznék a tanulásban az 1000 hold redukált szántónál nagyobb területtel rendelkező tsz-ek könyvelői is*

A jelentkezési határidő: 1959, július 15,

szus tiszteletére 30 új cipő- modellt készítenek el. A második negyedév során a konfekciórészlegben 19, míg a méteres és reiidelt részlegben 11 új modellt vezettek be. A tetszetős fazonok láttán sokan rendeltek maguknak cipőt a szövetkezetiben.

Gondoltak a lakosság jobb kiszolgálására is. A 10. számú javító részleget gyorsjavító műhellyé alakították át. A mindenre kiterjedő figyelemnek, a szorgos munkának meg is van a haszna. Erre vall, hogy az áprilisi 48 ezer forinttal szemben májusban már 52 ezer forint értékben végeztek rendelt munkát

Segítség

a mezőgazdaságnak

A nagykörűi Vegyesipari KTSz felajánlásában szerepel, hogy a helybeli Petőfi Tsz részére ötezer forint értékű tervezést végeznek el társadalmi munkában. Állták is adott szavukat Egy 52 férőhelyes tehénistálló típustervének műszaki módosítását végezték el, ■ ezzel mintegy hétezer forint kiadástól mentesítették a termelőszövetkezetet

Hálőszebagarnlínrák — terven felfii

A mezőtúri Asztalosipari KTSz versenyvállalásának elkészítésekor terven felül öt háiószobagamitura elkészítésére tett Ígéretet A dolgozók igyekezete és a lehetőségek jó kihasználása eredményeként kimagasló eredményt értek el a II. negyedév során: Az előirányzaton felül 20 hálószobagamitúrát gyártottak. Termékeik iránt nagy kereslet mutatkozik, szívesen veszik azokat

A KÚTQyÜRÜ

hatnak. Az elnökkel Fekécs Jani beszélhetne, de az meg a járáshoz ment be mára. Pedig nem várhatnak. Jön az aratás. Itt a répa, kukorica utolsó kapálása, egymás hegyére-hátára torlódik a munka, egy percet sem lehet kihagyni,

— Szedelőzködj, Gulyás Dani — néztek Dénes bácsira mindahányan.

Gulyás Dénes hát kerékpárra pattant, elporzott a falu irányába. A többiek ez alatt szaporították a falat, keverték a habarcsot, szaloj- iották « lajtos lovakat.

Früstök tájban megérkezett Gulyás.

— Kezdhetjük — újságolta lihegve, de lelkendezve.

Szeremé, Kislaki, Horváth, Gulyás Andris, Demeter Ignác lerakták a kőműves szerszámokat, hogy indulnak azonnal Akkor egyszereseik meghőkölt Gulyás Dénes.

*— Emberek, erről Jani nem pid Semmit.

Az ám, Jani. Most már elnök, neki mindenről tudnia kell, ami történik. A kutat pedig nem is sejti.

— Akkor majd meglepődik “ nevetett Demeter Ignác. — Megvicceljük. Mire megsejtené, kész

is lesz a kúti

Megtréfálni Janit, a legénykorí cimborát, a gazdatársat, a mostani elnököt. Tetszett az ötlet mindenkinek. Még Rózsás Laci fa mosólyi- totta magát, noha azt tartják róla, éhenhalna, ha « nevetés után kapna fizetséget.

Ebben benne volt mindenki. Kü- lönös áramként futott végig az emberekben a csinytevés gondolata. Mire Gavaldik, az építészmester az ist&llóalap túlsó végén értesült róla már lóét részre oszlott a csapat.

— Egyik csoport itt ássa a kút helyét, a gulyakúthoz indulnak a többiek — parancsnokólt Gulyás.

Amennyi ásó, kapa, csákány a környéken létezett, azt mind ösz- sieszedték. A gulyakúti részlegnél Gulyás Dénes, a kútgödörásóknál Major Máté biztatta társait^

— Add bele, ami beleféri

Hamarosan félmeztelen, gatyára

vetkőződött a nép, csurgóit róluk a veríték Sütött rájuk a nap is irgalmatlanul, de a csákány-nyél, a nagy igyekezet mégjobban hevítette őket. Körülárkoltak egy gyűrű mélységig, csípte a sós izzadságlé a szemüket. A másodikhoz értek, mire harangoztak a faluban.

Gulyás belenézett a kát mélyébe.

— Én nem vagyok éhes, jól bepakoltam reggel.

— Babot főz ez asszony, aztat én nem óhajtom «-* társult « kis Demeter,

Szóval nem mozdult senki Ugyanolyan lendülettel vágták, csapták az agyagos talaß.

■— A betyár szentségit, itt a fosóhomok r- káromkodta el magát Rózsás,

Két gyűrű után itt n homok. Megette a fene áz egészet. Kilódita- nak egy lapáttal, kettő folyik helyette. Azért is hagyhatták el a gulyakutat; teleszaladt homokkal, nem adta a vizet,

Egymásra néztek, valami tehe- ( tetten elkeseredettséggel Kislaki sző nélkül eKramodott, azt hitték, mssza sem jön, de kis idő múlva két nagy vederrel tért meg. Ezzel rneritgették a zöldesszínú, pépszerű latyakot.

A ruházatuk, az merőegy tücsök volt, egy színt mutatott, a folyékony sárral Délután 4-re elérték ae alsó kútguűrűt,

Nemsókkal később a központiak fa kiásták a gödröt. Kutya nehéz munka volt az. Majornak eltört a csákánynyele, Baloghnak beszorult a bakancsa az ásótapodóba, j leszakította a talpát. Gavaldiknak, a kőművesnek több vérhólyagja volt a kezén, mint ujja. De megtettek.

Kifogták a lajtos lovakat a gyű- rűhúzatáshoz. Az elsővel éppen végeztek, mire feltűntek az asszonyok. Nem győzték kivámi> hogy mikor éheznek meg embereik, hát utánuk jöttek,

— Ebédezni mikor? — köszöntek nem éppen a legbarátságosabban.

t— Mire készen leszünk,

<— Mér, ez olyan sürgős? — kíváncsiskodtak tovább az asszonyok. S mindaddig magas lóról beszéltek míg férjeik nem tudatták velük, hogy megtréfálják Janiit. Az egész nap benn ücsörög a hűvös szobában a járásnál, mire holnap a Tü- zéphez beállít, akkorra készen a kút.

Na, erre az asszonyok fa megszelídültek, sőt még nekikezdtek a földet dúmi. A férfiak odavontatták beállították a kútgyűruket, az asz- szonyok meg kapálták befelé a földhányást, hogy utána ugyancsak a férfiak nagy bunkókkal döngöl hessék a talajt.

— Ezzel is megvolnánk «= egyenesedett ki Gulyás Dénes, de akkorra lebukott a nap,

Egyet-egyet még mindenki csapott a hosszúnyelű bunkóval a frissen készült kút kávája melleit földkupacra, s szótlanul szedte1 cókmókjaikat hazaindulásra.

“ Janf, holnap. . — nevetett fe jóízűen a kis Demeter,

A hahotázás átragadt az emberekre, meg az asszonyokra is. Egv igen jóízűt kacagták, s akkor vették észre, reggel óta nem fa nevet tek még « mai napon.

S ezen újfent derüllek hazáig.

BORZÁK kAJOi

Gulyás Dénes bácsi még az állattenyésztő szakcsoportban megalapozta hímevét, becsületét. S ahogy most tavaszon megalakult a Kossuth, őt tették meg állattenyésztési munkacsapatvezetőnek i*. Ősszel terelik majd össze a jószágokat is, így Gulyás Dénes éppen azt csinálta, mint a többiek. A maga gazdaságán kívül törődött a közössel, kapálta a silókukoricát, segédkezett az istálló építkezésnél.

Az istállót maguk telhetőségéből gondolták felhúzni a gazdák. Ügy voltak vele, ne szaladjunk mindenért az államhoz, mert azt vissza is kell egyszer fizetni. Kislaki Bá- lintnák egy romos tanyáját lebontották, az összeadott pénzből vettek valami fa- és téglaanyagot, lefuvarozták a kijelölt tanyaközpontba, s hozzákezdtek a fundamentum ásásához. Igen ám, aki épít, jól tudja, a falba malter kell, a malterhoz pedig víz. Ott van a Miller, hordták abból lajtorjával. A Miller viszont a központtól jót két kilométerre hizlalja a halcsíkokat, vízibogarakat és lajt is összesen egy sikerült a faluban, az i« kisebb űrtartalommal.

— Kút kéne — ráncolta homlokát Fekécs Jani, az elnök, Szebeni Miklós szomszédjánál este, mikor szóba került a víztávolság.

— Na, holnapután megpróbálko- zak a Tüsépnél köszönt «1 ágy tízóra tájt.

Szebeni Miklós adta tovább a tagoknak másnap reggel

—■ A fűzfánfütyülős rézangyalát, nem Tüzépet e-» kamyarította el Horváth Béla.

— No, — néztek rá a többiek.

— Ott a beszakadt gulyákat. Ügy sem használja senki.

Ez bizony igaz. Haszontalan, elhagyott kút, kivehetnék a gyűrűt belőle, egy fillérbe se kerülne. Dehát mégse tehetik meg. Nem. mert a kút a községé tanácselnöki engedély nélkül hozzá nem avtU-