Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. július 12. Boros Zoltán: Hawaii séta ÉPPEN VIRRAD Friss kedvvel fog dolgához a nappal: sötétet hasogat fény-körmivel, harmattal költi a fűszálakat, s a piszkos járdát köddel törli fel. ELFUT A CSÖND Ajtó-szárnyak nyikorogva nyílnak, nehéz léptektől koppan a járda, mint komoly szimfóniákban a dob: a munkások indulnak a gyárba. A NAP IS KEL Az utca végén, mint eleven hús, négy új téglafal vörösük elém. Majd vakolatból kerül rá ruha, s ablak-gomb ragyog mind a négy felén. RÉG FIGYELEM A ház nő, mint egészséges gyermek. Körülugrálja fürge napsugár, hogy kemény arcok földerüljenek a születő ház minden kis zugán. Mi leltem volna? Halkan, csendesen, ennyit mondott: „Ne tedd ezt fiam! Anyádnak fáj!”, mikor süvölvény, kamasz koromban, rosszaságomtól zúgott a határ! Mire felnőttem, higgadt a vérem — mégis megtörtént, sokszor a hiba — mert sok a csókos lány, meg az asszony... s vonzott a színes „ördög- biblia!’* Most a lemenő napom fényénél, a gondolatom sokszor visszaszáll ... mi lettem volna, — hogyha nem súgja: „Ne tedd ezt fiam! Anyádnak fáj!” Székely István Hatvani Dániel: cA. tíz éneke. KULTURÁLIS HÍREK Július 11 és 31 között rendezik meg a 11. Aix-en-Prevence-i zenei fesztivált. Az ünnepség műsorán szerepel Mozart Varázsfuvolája, a Cossi fan tutte és Haydn egyik eddig még kiadatlan operája, a „Hold világa”. Forgatókönyvét Goldoni írta. A vígoperát, - amely akkoriban fantasztikus témájúnak számított, ma a tudományos-kalandos műfaj körébe számíthatnék: - Haydn 1777-ben szerezte. A későbbiekben a harmadik felvonás kézirata eltűnt és Így az operát sohasem tudták bemutatni. A közelmúltban azonban véletlenül rábukkantak a hiányzó részre a califomiai egyetem könyvtárában, s így az egész dalmű bemutatható. • — Jamamoto Ogeou haladó japán festőművész A Fu- zsijama májusban című fest- ményét N. Sz. Hruscsovr.ak ajándékozta. Hruscsov a képet a Keleti Kultúra Múzeumában helyezte el, — Hollywoodban filmet készítenek a kubai forradalomról és Fidel Castróról. A film szcenáriumát a Kubát kitűnően ismerő Ernest Hemingway írja. Most figyeljetek! barsog a Föld az ujjaimban a nap tüzes paripái elszabadultak bennem fák szaladnak lángoló csoportokban hullám csendül s a megavasodott mélységekben szétpattantak a csend rugói tűz ég pattog • szikra száll lobog az ég 6h város emelkedj tornyaid magasságába fakult kSvek zengjenek mámorosán csukott ablakok táruljanak a fényre 6sdi falak kSzt zúduljon az élet óh emberek kik most örültök a Napnak. telketek zuhanjon rügyek oszlopaira karjaitokat fonják át virágok s kiáltsátok örömtől részegen hogy élni, élni, élni jó. Most figyeljetek! meteor-követ dobott vérembe a Tavasz s világgá gyűrűzik bennem az öröm mert tűzet akarok zöldet, pirosat, melyben én Is égek; tűzet, tűzet, hogy lobogjon a világ, bogy lobogjon az élet szemetekben óh emberek! Szerkesztői üzenetek — Az egyik amerikai filmgyár nemrégiben elkészítette i Dreyfuss-ügy új filmváltozatát. A francia kormány megtiltotta, hogy a film helyszíni felvételeit Franciaországban forgassák, a filmesek kénytelenek voltak Belgiumba átköltözni. • — A nyugatberlini hatóságok hivatalosan jelentették, hogy az idén nem osztják ki az irodalom, a művészet és a film „Berlini Nagydíj ait’\ Indokolás: Nincs elég pénz. Nyilván túl sokat költöttek fegyverkezésre, titkos szervezetek finanszírozására és háborús propagandára, * — A csehszlovákiai Mlada Fronta kiadásában jelenik meg Járos lap Pufik cseh író Lelkiismeret című könyve J. R. Oppenheimerről, az atombomba egyik megteremtőjéről. A könyv a tudós életével, sorsával, vívódásaival foglalkozik. áncművészet egyre hódítóbb • ás fejlődő útját jelzi. i Megérkezve Sztáttnvárosba, nár kibontakoznak az alig 10 íves város szépségei. A gyár is a lakónegyedek fejlődése szükségessé tette a kulturális ntézmények kialakítását is. így létesült a város szélén a íztálinvárosiak Vidám Parkfa is, ahol a táncfesztivált •endezték a 2000 személyt befogadó szabadtéri színpadon. A két nap alatt négy bemutató volt, ahol a folklór láncok mellett már táncjátékok és modem — mai témáin kompozíciók is szerepeltek. A fiatal magyar néptánc- mozgalom komoly helyet kíván elfoglalni a többi művészeti ágak között s ezért új utak keresésével próbálja ábrázolni a mai életet A mai élet ábrázolása a néptáncban komoly problémát jelent, mivel a kifejezési eszközök nem állnak a koreográfusok rendelkezésére úgy, mint például a balettban. Ezért van az, hogy az ilyen kompozíciók sokszor a balett és a pantomim eszközeivel oldják meg a kompozíció eszmei mondanivalóját. Pedig a néptáncmozgalomnak a modern kompozícióknál sem szabad elszakadni az éltető alaptól, a biztos bázistól, a néptánctól. Hasonló a néptáncnak a mai életben való bátor felhasználását javasolva mondta el tanácsait a fiatal oktatóknak Rábai Miklós, az Állami Népi Együttes Kossuth-díjas koreográfusa. • • á a sszehasonlítható volt a szovjet együttes már karakterizálni is tudó kompozíciója és az Ózdi Kohászati Üzemek táncegyüttesének még az új eszmei mondanivaló, formakereső 1919- es témájú táncszvitje. A budapesti KISZ Művészegyüttes Plakátragasztók című kompozíciója már leküzdve a kifejezési formák nehézségeit, néltó emléket állít az 1919-es llegális pártmunka névtelen iőseinek. (Szirmai Béla ko- ■eográfiája). A folklór kompozíciók közül kiemelkedett i békéscsabai Balassa Tánc- együttes tapsos legényese, melyet csak úgy lehet megfogalmazni: így kell táncolni! A brassói román együttes éndületes és erőteljes vértankja és párostánca, a diósgyőri Bartók Béla Művész- együttes egyszerűségében nagy nyírségi kompozíciója 'teltette fel a közönség figyelmét. Nincs szándékomban felsorolni az összes résztvevő igyütteseket, mert akik nem látták a bemutatókat, kicsit • ívom rui/c hat, csupán a kalocsai Üttörőház Gyermek- együttesét szeretném még kiemelni, akiktől a hivatásos művészek is tanulhatnának színpadi játékot, „beleélést”, ami a televízió közvetítésében is látható volt. A gyermekművészeti és pedagógiai nevelőmunka tette ezt az együttest az ország legkiemelkedőbb gyermek- csoportjává. A Fesztivál díszelőadása ** után utcabál a résztvevőknek, a művészeti vezetőknek pedig szakmai kiértékelés és jutalomkiosztás volt. Nagy erőpróbája volt ez a résztvevő együtteseknek, és lépcsőfok a további fejlődésükhöz. Sajnos, az ország többi kiváló együttese nem vett részt a Fesztiválon részint a rendezőszerv, részint az idő rövidsége miatt, mégis lemérhetjük azt, hogy a tavalyi gyulai országos fesztivál óta is jelentősen fejlődtek a csoportok. Ezt bizonyítják együtteseink külföldi meghívásai is. Itt szeretném megemlíteni, hogy a szolnoki Fűtőház három volt táncosa, az együtteseik révén külföldi turnéra mennek (Dalkő Giziké Angliába, Sajti Sándor Bagdadba és Molnár Lajos Bécsbe), akikre joggal büszkélkedhetnek Szolnok város lakói. V. L. Milyen feladat várt a szolnoki művésztelepre a Tanács- köztársaság művelődéspolitikájában ? A Tanácsköztársaság sokfelé ágazó gazdasági és szociális feladatai mellett tudott elég időt szakítani a kulturális élet széleskörű tervének kidolgozására. Ehhez szolgálunk néhány szolnoki adalékkal. A szolnoki művésztelep művészei közül Pólya Iván plakátját sokszorosította a Közoktatásügyi Népbiztosság. A méternél nagyobb színes plakáton négy-öt vöröskatona drótakadályokon töri keresztül magát a felkelő nap felé, amelyben egy ötágú csillag ragyog. Talán a Tanácsköztársaság egyik legjobban sikerült plakátját alkotta meg. A bátyja, Pólya Tibor a vasútépítő munkásokról csinált nagyon kifejező plakátot. Színes másolata most jelent meg a 40. évfordulóra a Tanácsköztársaság plakátjai című kiadványSzóinak ban. De jelentősek a korabeli újságokban megjelent rajzai is. A szolnokiak, ha 1919-re gondolnak, elsősorban a vörös hadsereg hősi harcai jutnak eszükbe, amelyet az intervenciós román csapatok ellen vívtak hónapokon át Szolnokon és környékén. De a megyei és a városi direktórium a rengeteg tennivaló és harc közepette is tudott időt szakítani a látszólag talán nem fontos területre is. Lapozzuk csak fel a korabeli sajtót! A Szolnoki Munkás 1919. április 12-i számában olvashatunk a művésztelepről. „A művésztelep nem rek- virálható. A szolnoki művésztelep házainak lakásai közül több nincs elfoglalva. Sokan azok közül, kiknek nincs lakásuk, a lakáshivatalhoz fordultak egyik-másik művésztelepi lakásnak elrekvirálása végett. Pogány Kálmán művészeti biztos most táviratban közölte a vármegye direktóriumával, hogy a művésztelep az új lakásrendelet értelmében nem rekvirálha- tó, s ezért a telepnek lakásul való igénybevétele haladéktalanul hatályon kívül helyezendő’’. S hogy a Tanácsköztársaság művészeti feladatai közt fontos szerepet szántak a szolnoki művésztelepnek, arra döntő bizonyíték a Szolnoki Munkás 1919. április 19-i számában megjelent cikk Igen kevesen ismerhetik, mert az egész országban csak két példányban van meg ez az újság: az egyik az Országos Széchenyi Könyvtárban, a másik a szolnoki múzeumban. Közreadása és széleskörben történő ismertetése éppen ezért szükséges és fontos. és a proletárkultúra „A közoktatásügyi népbiztosság nagy kultúrprogramjának megvalósítása a legszebb eredménnyel s a legjobb auspiciumok mellett folyik. E program a kultúrának minden területét művelés alá veszi, s a művelésügynek, a tudománynak, művészetnek és irodalomnak minden ága megtalálta a maga munkáját, az új szellem, az új eszmék és az új eszmények követelte keretekben vezeti és irányítja az internacionális kultúra mindeneket átfogó és átölelő nagy programját. Művelődésügyünknek vezetői különös súlyt helyeznek arra, hogy mindent, ami szép, ami igazi tudomány és művészet, közkinccsé tegyenek. Nevelni, tanítani kívánják a proletárságot, intelligenssé, műveltté akarják tenni a dolgozók millióit s azt óhajtják biztosítani, hogy mindaz, amit a tudomány, irodalom és művészet nyújt, ne egyes kiváltságosoké, hanem a proletárság közkincsévé legyen. Eddig különösképpen a művészet volt kisajátítva a kiváltságos társadalom részére. A szegénység nem tudott a művészethez hozzáférkőzni s nem volt alkalma gyönyörűségeit élvezni. Most azonban másképp lesz. Közművelődésügyünk Intézői közkinccsé fogják tenni a művészet örökbecsű alkotásait, s a közművelődésügyi politikának okos és praktikus irányításával módot adnak arra, hogy a vidék, sőt a falu proletársága is megtanulja ismerni és élvezni a művészetet, s annak évszázados, értékes alkotásait. S ennél a pontnál jutottunk el oda, ahol rámutathatunk, hogy Szolnoknak is fontos szerepe lesz a művészet értékes termelésfokozásában, a művésznevelés nagyfontosságú munkájában és az igazi művészet kincseinek és értékes alkotásainak a dolgozók által való hozzáférés lehetővétételében. Szolnok már évtizedek óta jelentős newel bir a képzőművészetek történetében. Már akkor, amidőn még csak szárnyait bontogatta a magyar festőművészet, itt élt és dolgozott szerényen, visszavonulva, csak művészetének élve a nagy Pettenhofen, majd később itt vetette vászonra híres cigánytípusait az elismerten kiváló Müller, s itt festette csárda- és vásárjeleneteit zsánerfestőink egyik legkiválóbbika: Deák Ebner Lajos. Utánuk azután egy új művészgeneráció nőtt naggyá Szolnokon és a művésznevelésnek ez a tradíciója teremtette meg a vidéki festőkolóniák közül elsőnek a szolnoki művésztelepet. Szolnok tehát predesztinálva van a művészet kultiválására. S ezt a hivatottsá- gát elismerik művészeti ügyeink ezidő szerinti vezetői is, ez a magyarázata annak, hogy a nagy kultúrprogram megvalósításánál fontos szerepet kívánnak Szolnoknak is juttatni. S hogy már meg is kezdték a program kiépítését, bizonyítja az, hogy az elmúlt napokban Szolnokra érkezett Zádor István és Bartha Ernő festőművész, hogy az intézőkörökkel való érintkezéssel készítsék elő a nemsokára megkezdődő munkát. Alkalmunk volt a két művésszel beszélni, s itt tartózkodásuk céljáról és eredményéről a következőket mondották: — A közoktatásügyi népbiztosság művészeti ügyeinek politikai megbízottjával: Pogány Kálmánnal, a művészetek igazi barátjával tárgyaltunk, mielőtt Szolnokra jöttünk. Határozott utasításunk és megbízatásunk teendőnkre nézve nincs, azonban felhatalmazást kaptunk arra, hogy mindenkivel keressünk érintkezést, aki érdeklődésével és munkájával használni tud a művészet ügyének. Első dolgunk az volt, hogy felkeressük a művésztelepet. Valóban megdöbbentünk annak a könnyelmű gondatlanságnak láttán, amit nagy szerzetünkkel körülvett te. lepen tapasztaltunk. Ügy látszik, hogy a háborús években nem volt gazdája a telepnek. Teljesen gondozatlan a gyönyörű szép park, de még siralmasabb állapotban vannak a művészházak. A tatarozás hiánya miatt az épületek falai kívül s belül repedezettek és a talajvíz is annyira megrongálta azokat, hogy nagyobb bajok elkerülése végett sürgős szükség van a gyors és alapos renoválásra. — A tapasztaltakról jelentést tettünk a vármegyei direktóriumnak, s örömmel közölhetjük, hogy előterjesztéseink és javaslataink a direktórium részéről megértéssel találkoztak. Valóban csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg arról a szíves fogadtatásról, amelyben bennünket részesítettek, s arról a megértő szerétéiről, amellyel kívánságainkat honorálták. — Több irányban végeztünk eredményes munkát a direktóriumnál. A munka- programról még nem nyilatkozhatunk, csak — hogy az általánosságnál maradjunk — megemlítjük, hogy az első és legfontosabb dolog lesz a művésztelep rend- behozatala olyképpen, hogy a telep régi törzstagjai, akik közül néhány hét múlva már Szolnokra jönnek Fényes Adolf, Szlá- nyi Lajos, Koszta József, Vidovszici Béla, Jávor Pál stb., megkezdhessék munkájukat, amellyel már a múltban is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szolnok neve összeforrjon a művészet történetével. Anélkül, hogy a munkaprogram részleteiről idő előtt elárulni akarnánk valamit, csak a perspektívák kontúrozásául említjük meg, hogy a legfiatalabb piktorgeneráció nevelésében is fontos szerep jut Szolnoknak, illetőleg az itteni múvésztelepnek, s az eddigi tervek szerint már az idén intézkedés fog történni arranézve, hogy a festészeti főiskola növendékei megismerhessék ezt a tájat és levegőt, amely a magyar piktúrának már több halhatatlanját inspirálta. Ezeket mondta nekünk a két művészember, s mert nekünk is meggyőződésünk, hogy a vármegyei direktórium megértéssel és szeretettel karolja fel a proletármüvelő- dés ügyét, nagy a bizalmunk és erős a reményünk, hogy Szolnok ismét jelentős szerepet fog betölteni a kultúra szolgálásának nagy munkájában.”- „ K. Cy. A sztálinvárosi jubileumi táncfesztivál tapasztalatai A Tanácsköztársaság ki- kiáltásának 40. évfordulója alkalmából a Kohászati Dolgozók Szakszervezete és a Sztálinvárosi Tanács július 4—5-én Sztálinváros- ban jubileumé táncfesztivált rendezeti két külföldi, egy szovjet, egy brassói román és a legjobb magyar táncegyüttesek részvételével. A sztálinvárosi tanács eleinte idegenkedett a fesztivál rendezésétől, félve a közönség érdektelenségétől, utólag kellemes csalódásban volt részük. Még a délutáni előadásokra is nehéz volt jegyet kapni, a díszelőadásra pedig még állót sem. Ez pedig a ^ — *— Dr. Hajnal Mihályné, Szolnok. Versei közül az Apám című tetszett meg legjobban. Szép gondolatok, néhány figyelemre méltó hasonlat, szerencsés tárgyválasztás jellemzik. Kár, hogy a vers formai kidolgozása még hagy néhány kívánnivalót maga után. Figyelemre méltó még Minek című verse. Lehet, hogy közlésükre néhány héten belül sor kerül. Szegedi Pál, Zagyvarékas. Beküldött versei közül a Tájkép a legfigyelemre méltóbb. Azonban igényesebbnek kell lennie önmagával szemben és sorait jobban ki kell dolgoznia ritmusszempontból is. Rakéták című versének mondanivalója nem világos. Az Utolsó dal utánérzéses szabad vers, nem a legjobban sikerült. Erdélyi Agnes, Cegléd. Verse nem közölhető. Nagyon sok sablonos szóvirág, múltszázadbeli képek. A ragrímek használata se helyénvaló. A költemény akkor értékes, ha saját érzéseket a modern ember formanyelvén, egyéni képekkel közöl.
