Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. július 5. Akit eltemettek az évek... Kulturális MOZAIKOK lalatai az idén jóval több mai témájú könyvet adnak ki, mint eddig. A háború utáni Németország életéről szóló művek alkotják az NDK-ban kiadásra kerülő művek 40 százalékát. Közöt­tük több mint 400 mű — mai tiémet szerző írása —, 75 mű közvetlenül az NDK-ban folyó szocialista építés prob­lémáival foglalkozik. Egy leningrádi archívum­ban Goethe, Schiller, Wie­land, Herder, Hoffman és Klopstock eddig ismeretlen eredeti kézirataira bukkan­tak. Megtalálták többek kö­zött a „Teli Vilmos” kézzel írt egyes jeleneteit, a költő rendezői utasításával. A tűz­vész következtében erősen sérült kéziratokat a tveimari színház leégésekor sikerült megmenteni, s azok később magángyűjteményekből ke­rültek Leningrádba. A kéz­iratok között van Goethe egyik levele, amelyet Adam Friedrich Óesefhez, rajzta­nárához intézett. • . Otpenqős aratás nenházaspár — Londonék — kicsit"zentimentális, de alig­hanem hiteles önéletrajzi ké­pe, onnan jött a két ír ter­rier, Jeromos és Mihály is. Walter Jens: A vak. A könyv hőse, Henrich Mit­tenhaufeh hamburgi tanító, negyvenéves korában vör- heny-megbetegedés következ­tében megvakul. A borzalmas csapást csak úgy tudja elvi­selni, hogy a valóságból ál­mai világába menekül, s épí- főjáték kockáiból építgeti légvárait. A szerző mesteri lélektani érzékkel mutatja meg, hogyan tér vissza hőse az álmok birodalmából az életbe, hogyan tanulja meg elviselni sorsát, s hogyan kezd bízni a jövőben. Ball: Egy asszony útja. Egy német parasztlány életútját ismerjük meg az el­ső világháború, a Hitler-ura- lom és a felsz&badtilás után] időszakban. Realisztikus ké­pet kapunk a régi polgári tár­sadalomról és a fasizmusról. A tikkasztó hőség már dél­** előtt ráterpeszkedett a vá­rosra. Levelüket petyhüdten le­eresztették a piactér akácfái és a csellengő kutyák is kioltott nyelv­vel hevertek a bokrok hűvösében. Az emberek, akik ott üldögéltek felgyűrt ingujjban, mezítláb, az üres piactér kofás sátrainak bak­jain, mégsem a melegtől izzadtak. A napot megszokták,. a napon nőt­tek fel és izmosodtak szikárrá. De­hogy ültek volna most is itt tétle­nül. De mit tehettek mást? A sárga teltkalászú búzatáblákban nem ju­tott már hely a kaszájuknak. A földből meg, amely számukra ér­lelte volna a kalászt, egy tenyérnyi sem volt a nevükön. * — Tavaly, az elmúlt nyáron is pihent a kaszám — mondta Mol­nár, — A cséplőrészből csak már­ciusig futotta. Kutya egy idő volt. — Az idén meg tán cséplőhöz sem jutunk. A Panypc, az a piszok csak azt veszi a bandába, aki tele­tömi borral. Még kenyérre sincs pénzem — szakadt fel a kemény­kötésű Kiss Menyhértből a kese­rűség és sercintett egyet a poros piactérre. — Mennék én már a tarlót is vágni, csak adnának érte búzát. Azt mondta az asszonyom, hogy élhe­tetlen vagyok, mert az aratásban csak a piacot járom — így a har­madik és akkorát ütött tehetetlen dühében a bakra, hogy megrecs- csent az összeeresztés. Az émberek ott ültek szembe a lefüggönyített nagyabtakós kávé­házzal. A kétszámyas ajtón Hol el­tűnt, hol élőbukkant valamelyik elöljáró, vagy nagy gazda. — De ráérnek — moiídta Molnár, rámutatva vitéz Várkonyi „birto­kos úr”-ra, mert így szólíttatta ma­gát társaságával. — Kint aratnak nála Kiss Jós- káék, ráérhetnek — így valaki. — A Kiss Jóska bandája. De jó volna, nekünk is beállni az árpába, vagy a búzába. Jutna ott nekünk is vagy két hétre váló gaz — mondta sóhajtozva Molnár. Aztán egy da­rabig nézte a kávéház előtt tréfál­kozó urakat, majd hirtelen 'fel­ugrott. — Odamegyek hozzá és megmon­dom: egy kereszttel kevesebbért is vállaljuk, mint amennyiért Kiss Jóskáik csinálják. S már men; is. — Vitéz uram! Várkonyi birto­kos úr! Hallgasson már meg. Ol­csóbbért csináljuk, mint Kiss Jós- káék. Fogadjon föl bennünket. Nincs kenyér a gyereknek.' Magá­nak is jobb lesz, mert gyorsabban asztagba kerül a gabona. 1,1 olnár könyörgőn nézett a nagygazdára. — Meguntátok a hűsölést, vagy mi a szösz? Nem ken nekem az ilyen ember, aki az egész nyarat a piacon tölti. — Dolgoznánk mi, gazduram, té­len, nyáron, de hol? Fogadjon már föl bennünket. Nagyon kell a ke­nyér. Éhezik a család. — Éhezik? Miért van gyereked? Aki nem tudja eltartani, az ne fe­küdjön az asszony mellé — szőtt nevetve a gazda, és indult is be­felé. De ahogy fellépett a küszöbre, váratlan visszafordult. — Hányán izugytok, héí Már a banda? — Heten, gazduram, heten. Jö­hetünk? *■ — Hát jól van. Menjetek haza kaszáéit, 'meg a felszerelésért, de egy óra múlva itt legyetek a kávé­ház előtt. A hét ember mintha tűz elől futna, szaladt hazafelé. Vállrakap­ták a kaszát, fölcsatolták a szíjat a tokmávnyal, benne a kás-akövel. Már félóra múlixi ott is álltak a kávéház bejáratánál. Vitéz Vár­konyi is észrevette őket. Mihamar kint termett a társasággal. — Látom, gyorsan jöttetek. Ezt szeretem. Éles a kasza? — A vasat is vágná, gazduram. — Hát akartok egy jó aratást? Keli a kenyérrevaló? — Már indulunk is, gazduram. Kész a banda. — Nono, csak lassan. Csak sor­jában. — S vitéz Várkonyi vécrg-. nézett az előtte álló embereken. Majd odaintette a pincért. — Hozz nekik egy féldecit a kis­üstiből, előlegként. — De gazduram, nem kell, meleg van — szabadkoztak. — Egy decit fejenként — harsant fel a gazda parancsoló hangja. Majd nyomatékosam, hozzátette: — Akt nem issza meg. amit egy vitéz fizet, azt nem fogadom fel. A hét deci pálinka ’ egy cseppig elfogyott. — No, szerződjünk, emberek — kezdte a gazdá. — Aratni kell. —■ S ekkor ránézett a társaságra, még egyszer mondta: '— 'aratni ám. % A z emberek várták a parancsot. , — Itt vágjatok rendet végig a fő u*cán. Itt akar avattatni intéz Vár­konyi az urak előtt. Hadd lássa a. város, hogy egy magyar nagygazda a főutcát is végi gkri szálfát ja. A hét ember vállán mecromegett a kasza. Molnár mintha emelt volna egyet rajta, de sápadt arccal visszaengedte. — Na, induljatok hát. Álljatok be a rendbe és* eresszétek a kaszát az aszfalton,. Vagy nem vállaljátok? — S a gazda várakozva nézett az emberekre. . — Ne csíiföljon meg minket vitéz úr, nekünk kenyér kell. — Adok fejenként öt. pengőt a fordulóért. Na, fenjétek meg a ka­szát és indulás. * A hét ember nem mozdult, csak az elkeseredett düh reszkettette őket. — A szalonnát, amit eltettem, a szomszédból kértem kölcsön — mondta félhangosan az egyik. — A feleségem meg lisztet kért egy fél zsákkal kölcsönbe, mert­hogy megyek aratni, lesz búza. — A gazembere — így a harma­dik. A gazda nógató szavára mégis mozdultak. Lassan leemelték vál­lukról a kaszát. Az első húzást su­tán tették a kövön, aztán erővel, dühhel. A kőhöz ütődő acél tompa szikrákat szórva suhintotta a leve­gőt. S a hét ember megsemmisül- ten, bambán csak húzta, suhog­tatta a kő felett a fényes szerszá­mot fejenként öt pengőért. A járdán pedig lépést tartva a~ A* aratókkal két csendőr ha’adt unott, hideg arccal, feltűzött szuro­nyokkal. Csizmájuk sarka egyszerre koppant az aszfalton, mintha a taktust adta volna a kaszásoknk. S a délelőtti napsugár pajkosan ug­rált a szuronyok hegyéről a suhogó kaszádra, amelyek fáradhatatlanul szántották a levegőt, csak a leve­gőt: fejenként öt kemény pen­gőért ... TÚTH JÓZSEF Kedves Barátom! - így kezdé az írás, Amit mondtam, lásd, nem feledtem eL Tintát, tollat veszek kezemte máris, Tudom, hogy sorsom Téged érdekel. Hát itt vagyok... Hat álló hétig jöttem • Utam keresd meg majd az asztalon. De jó volt, míg a térképen bolyongtunk A csipketerítős kis asztalon!... Szóval megérkeztemé Már kipakoltam. Van szép szobám és nagyon örülök. Otthon pitvara volt a házikónknak, itthon lakásomba liften röpülök. Holnap reggel dolgoznom is lehet már. Tudsz róla, — az a rokonunk van itt. Volt egy üres hely éppen a szakmámban Erhet-e nagyobb öröm valakit? Irataim is egytől egyig rendben* Amikről otthon mindenki beszél: Rendőrség, konzulátus, ellenőrző, Tartózkodás és munkaengedély. Huszonnégyéves vagyok! Huszonnégy év!... Mi kell, Barátom, - mondjad, kell-e más!? Haj, itten élet igazán az élet, Biznisz, motor, tempó és rohanás ... ... Hát itt a tanár úr meg nem találna. Nem látom én se őket soha már Es nem lesz többé soha számtanórám Es nem hallom: „Na ülji le, nagy szamár!’? Te, öregem! En eljöttem hazulról, Mert nem jutott nekem magyar falat, Pedig könnyezve hallgattam Petőfit S Arany szavát, az órák alatt. • örökre elszálltak a drága rímek, Itt más a szó ... idegen és badar. Az %ég is más!... Otthon van csak mennyország, S nem ápol itt a föld és nem takar. A fűnövésnek itt nincs muzsikája, Nem zúg és nem sóhajt százféleképp. De otthon! . . . Otthon énekel a kő is, A magyar baka hogyha rá jalép. Piros-féhér és zöld a pántlikájuk! Mi is a zászló színe itt?... Az ám! Szörnyű lecke! Nem lehet megtanulni. Komám, Te mpndd meg, itt az én hazám? Eretf j ki, ha ráérsz a kaputokba, Állítsd meg a felhőt, a szeleket, S üzenj velük! ... Mit bánom én, akármit! Kiáltsd oda, hogy „pipacs”, kikelet” ... Tizenöt éve, 1944 végén a fasizmus áldozata lett egy fiatal szolnoki költő: O*osi József. írói munkásságával még keveset foglalkoztak, pe­dig nyomtatásban megjelent és kéziratban maradt versei jelentős költői műnek számí­tanak. 1941-ben írta és tanárának, Betkowski Jenőnek dedikálta az alábbi verses levelet. Nála maradt meg kéziratban. A vers, melyből részleteket köz­lünk, egyik barátjának szól. Kedvelt költői formájában, verses levélben írt ezen írá­sa tulajdonképpen önvallo­más. Az érzelem ereje tűz át minden sorából. Módja volt rá ugyan, hogy más konti­nensről nézze végig a nagy tragédiát, a II. világháború, a fasizmus minden emberte­lenségét, de a honvágy a szülőföld iránti szeretet eh­hez a . földhöz kötötte. Pedig akkor .már a fasizmus sza­badsági ipró, embert embertől elkülönítő rendeletéi előre­vetették sötét ámyukab Érzelmi okok kerekedtek-e felül a józan megfontoláson, vagy tudatosan vállalta ezt az utat? — ma már nehezen eldönhető kérdés. De elveiért végig kellett járnia az em­bertelenség minden poklát. Munkaszolgálatos századdá’ vitték ki a frontra. A nehéz munkánál ezerázerte kín zóbb, fájdalmasabb volt a durva, megalázó bánásmód amely őt, a különösen érzé­keny és szelídlelkű költőt gyötörte. Gondolataiban pe­dig a békét, a szabadságot, az éledet sóvárogta, amelyben kedvelt tervét, a Balassi Bá Untról szóló verses elbeszé­lését vagy drámáját elkészít­heti. A német visszavonulás egy­re gyorsuló iramában, ^ßn e munkásszázad is egyre köze­lebb a hazához, a Tisza-part: városhoz, de it* sem volt szá mára megállást 1944 végér éri el a kegyetlen vég. Ak­kor, amikor a béke és a sza­badság hajnalpírja derengen kezdett. Meggyötört testét fá radtan vonszolta a kínzc menetben, s valahol a nyu­gati határon az őket kíséri SS-ek egyike kioltotta ifjí életét Orosi József barna arcú, fe ketehajú, élénkszemű fiata diák volt, s gyakran szerepel az önképzőkör! vitákon má 15—16 éves korában. Olvas gáttá a korabeli költőket é apogatódzó lépésekkel, köl tői szavakkal indult el aziro dalom útján. Kedves költője hez, Juhász Gyulához finoni hangú szonettet írta A Tiszát nézted annyi csendes esten, Árnyad most is partján leng * feketén, A sóhajom a vízen leeresztem, Hátha ott kőt ki messze Szegedén. O ,fogd el a sóhajt álomhálóval, Boldog halott halász, a víz felett S felelj rá valamit, nem földi szóval, Szél hozza vissza az üzeneted. Érettségi után nem tud egyetemre jutni, de feljáro- gat Budapestre, írókkal, köl­tőkkel találkozik. Szolnokon és Pesten jelennek meg ver­sei. Finom lírai hangjukkal felhívják magukra a figyel­met és verseskötete is meg­jelenik. Nincs helyünk, hogy részletesen ismertessük köl­tői pályafutását és munkás­ságát. Csak villanásszerűen érzékeltetni akarjuk né­hány költeménnyel, mennyire szerette a költő Szolnokot, a Tiszát és az egyszerű kétkezi munkásokat. A „Híd alatt” című költe­ménye súlyos társadalmi problémákat rejteget. Milyen bolondos híd is ez, Ügy ivei s bukik le, mintha Lenne az istenek kezén Gyorsjátékú égi hinta. Égi hinta, melyen pajkos Istennő ül s a kötelet Egy jókedvű istenficsur Lóbálná a világ felett. Emberek hídja pedig ez, Most is autó meg szekér Erőlködnek fel. Lent lesem, Várom, hogy útjuk összeér. Selymes, síma út az egyik, Az úri, az autóé, Botorkálós, káromkodós A másik, földönfutóé. Ügy lesem a találkozást, Hátha eljön a pillanat Es eldől, ami el nem dőlt Százszor százezer év alatt. Várom, hátha egymásra ront Ott fenn most úrnép, meg szegény, Két egymásra szabadított Fenevad, isten tenyerén.., S hogy kinek a pártján áll a költő, azt maga írja a „Kitépett noteszlap" című írásában. 1938 elején 3 hóna­pig Londonban járt. ismerke­dett a számára szokatlan vi­lággal. Hazajőve néha álmá­ban vissza-visszatért a Nyu­gat rohanó világa: „;.. de egy 'pillanatra elfelejtettem, hogy csütörtök van, hetipiac és nekem fél hétre kinn kell lennem a gabonaraktárban, munkahelyemen, a Tisza- parton. Szédülve ültem fel az ágyon, ötször is meg­dörzsöltem a szemem, míg egészen felocsúdtam. S érdekes! Alig fél óra múlva, a rakott szénásszeke­rek és megszokott barna em­berek közt, mint a villám, ki­szállt. agyamból és szívemből London, minden finom emlé- ♦ kém, az egész idegen világ... $ Írói tanulmányúton elme-1 hetnék a föld másik oldalára, | akkor se találnék annyi de- X rűs és egészséges tapasztala-1 tot, mint itt, a dologban, por-* bon, lármában egy délelőtt... ♦ ... Éppen itt vagyok leg- X közelebb a legszentebb költé-* szethez, az eleven élet tövé- * ben vagyok itt: csak■ éppen | az a titok nyitja, hogy fölfelé $ kell nézni ezekre a szurtos 1 emberekre, nem lefelé”. } Ilyen élményekből fakadt} és vált mesteri rajzzá a „Nap-♦ számosok” című versé: | Itt támasztok egy villanykarót { Félórája. Jön az égig % Emelt s porbaköpött nép. + Rongyuk J Köldöknél kötve. Derékig ♦ Meztelenek. Bikamellükön J Most csurog a nyárdélután } Verejtéke ... Vannak vagy i tízen » Elindulok a tíz után. X Hányt-dobott szavukat lesni % Kísérem az utcavégig % őket, mint gyerekek a lagzit %- Szokták s közbe jól megnézik X A menyasszonyt. Mind 1 menyasszony ez t A tíz is, hisz mind vesztegel X Egy életig a nyomor mellett, X Mert őket az jegyezte eL Z Valami felügyelőféle Jött mögöttük. Levált A másik sarkon: „Reggel osztán ♦ Bent lenni ötre, hé!” — kiált ♦ Utánuk, összemosolyognak. j Sunyítanak. Egy se áll szónak ♦ Pár lépést, — hagy egye a ♦ szu, — X Aztán: „Vasárnap lesz T hónap!” ♦ Vakkant valamelyik s ránéz Z A komákra pillanatig ... '<£ Azok meg csak visszanéznek rá: j Vasárnap lesz, hétfő hajnalig. ♦ Amikor a II. világháború $ előrevetíti árnyékát s azem- | béri gondolat kifejezése is J nehézzé vagy lehetetlenné vá- í ük, így fejezi ki ars poetica- t ját „Költő, írj az álla tokról” t Legszebb versed az állatokról írd, Szeresd őket, ha őz, ha fenevad: A némaságban ők a társaid, Olyan boldogtalanok, mint te vagy. Elrejtve hordják drága lelkűket, Ha szólnak, hangjuk vinnyog és makog, Mint ahogy a világnak torz, süket Hang a te legszebb, legbiisabb dalod. Hogy szívedben mi van, ők értik azt. Ez az élet nekik is szenvr dés Es számukra Is az csak a vigasz, Hogy iiedt szemük messze, messze né*. ■nogy ijeui szeműn messze, A tragikus sorsú költő költészete szorosan kapcsoló­dik a néphez, az emberekhez. Nem volt harcos költő, de • életműve, élettörténete méltó J arra, hogy megismerjük. J Kaposvári Gyula i ....... A Szovjetunióban 1958-ban 1.100,000.000 példányban ad­óiak ki könyvekét. Egy főre | tehát átlag öt könyv jutott* | A könyvek különböző [ nyelven jelentek még. ’ : Tartalmi megoszlás sze­; rint az élen a műszaki iro- I dalom áll. A klasszikus iro- I dalmi művek átlag 100.000 I példányban jelentek meg. E * ! Az amsterdami Contaotki- . adóvallálat most készíti elő í Anna Frank naplójának ere- I deti szövegű, kéziratos ki­> adását. A kéziratos kiadás­> ban benne lesznek Anna | Frank összes naplójegyzetei, > amelyeket az amsterdami > Prinsengracht-on álló kis ház E padlásán készített, amikor a [ nácik elől bújdosott. Az új [ kiadvány bevételét az Anna t Frank-alapítványnak szánták, | melynek segítségével ezt a E házat emlékművé és nem- í zetközi ifjúsági központtá E akarják kiépíteni. E " * , A Német Demokratikus í Köztársaság könyvkiadóvál­Jules Vallás: Szemben a világgal A kiváló francia kommü- nár író nagy társadalmi re­gényciklusának harmadik kö­tete: „A lázadó”, már meg­jelent magyar nyelven. Ezút­tal a kiadó a XIX. századi szocialista író egész trilógiá­ját közreadja, vagyis: „A gyermek”-et, az „Érettségi után”-t és „A lázadó”-t. A ; monumentális műben Vallás a sokat szenvedett lélek leg- ; mélyétől feltörő szenvedély­űvel tárja elénk a századvégi ; Franciaország felemás, zűr­zavaros élet ét.­Jack London: A beszéld kutya • London világhírű regényé­nek, „Az éneklő kutyá”-nak | testvérregénye. Mint ahogy főszereplője, Jeromos is test­övére Mihálynak. A két kutya- ; regény témáját, szereplőinek ; képét, a déltengeri szigetek ; hangulatát az ífó még arról ; az útról hozta magával, — I amelyre kai and vágy óan' és I fiatalon saját yactjavai, a ÍSnarkkal indult. Onnan tört ’fel az emlékezetébe a Ken­......................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents