Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

1959, július 5í SZOLNOK MEGYEI NErLAF s Ahol kétszer szerezték meg a „Kiváló földművesszövetkezet" címet Somodi Mihállyal, a kun- ' szentmártoni földművesszö- vetkezet fiatal, energikus ügyvezetőjével beszélgettünk a szövetkezeti napról. Arról érdeklődtünk, hogyan és mi­lyen módon ünnepelnek. — Külsőségekben szeré­nyebb a szokottnál, de tar­talmában annál gazdagabb az idei szövetkezeti nap — kaptuk a választ. — Nem ülünk nagy tort, ehelyett in­kább számot vetünk. Azt tesszük mérlegre, mit tettünk az elmúlt esztendő óta, mun­kánkkal hogyan támogattuk a párt- és a kormány politi­káját. Számunkra az a leg­nagyobb ünnep, hogy ennek a kunsági községnek dolgozó, parasztjai is egyöntetűen a termelőszövetkezeti gazdál­kodást választották ezév ta­vaszán. Követték az orszá­gos hírű Zalka Máté Tsz gazdáinak példáját. A kunszentmártoni föld- múvesszövetkezetet kétszer tüntették ki „Kiváló földmű­vesszövetkezet” címmel. — Nemcsak a kereskedelemben elért eredményekért, hanem művesszövetkezet volt agro- nómusa a Ravasszal alakult öésödi Zöldmező Tsz-be lé­pett, s ott gyümölcsözteti mezőgazdasági szaktudását A könyvelő a számviteli mun­kákban segédkezett. Felké­szültünk a kereskedelmi vo­natkozású igények fokozott tabb ^kielégítésére is, — mondotta az ügyvezető elv­társ, majd így folytatta: — A műtrágyát, a növényvédő­szereket és egyéb más esz­közöket korlátlan mennyi­ségben és soron kívül besze­rezzük. — Gondoskodunk a tsz-ek értékesítésre szánt terményeit felvásárlásáról, elhelyezéséről. Ezeken kívül a közeljövő­ben még sokmindent meg­valósítanak. Évről-évre nö­velik a járási székhely ke­reskedelmének kulturáltsá­gát. Megalakulásuk első évé­ben mindössze egy boltegy­séggel kezdték. Jelenleg már 39 működik. Tizenkét mo­dern szaküzlet várja a vevő­ket bőséges árukészlettel A nagyon szép divatüzlet­ben kevés híján 1 millió fo­rint az állandó árukészlet, s havonta félmillió forintot forgalmaznak. Az ízlésesen berendezett vendéglőben öt­fajta kiváló minőségű étel között válogathtnak a vendé­gek. Ezévban 830 ezer fo­rinttal tovább bővítik az üz­lethálózatot. A négy önki- szolgáló boltot egy modern fűszerüzlettel gyarapítják. — Fejlesztik a könyvesboltot is. És végül néhány szám. A földművesszövetkezet felvá­sárlási részlege 250, a kiske­reskedelmi hálózat 106, a vendéglátó egység 110 szá­zalékra teljesítette II. ne­gyedévi tervét íme, így ün­nepük a nemzetközi szövet­kezeti napot. E. S. Romantikus — és a föld­rajzban tájékozatlan — lel­kek könnyen hegyvonulatnak vélhetnék az alkonyaiban sö­tétlő ormokat. Pedig a csú­csokat nem gránitból faragta a természet, hanem ládákból rakták össze a Gyümölcs-, Zöldség Göngyölegellátó Vál­lalat szajoli telepének dolgo­zói. Maguk máglyának hív­ják e hegyeket — s hogy ne váljanak valóban az­zá éjjel-nappal éberen őr­ködnek. Mindegyik máglya tövén kétszáz-literes vashor­dó áll vízzel telten. Rajtuk egy-egy láda virág; az éjjeli őrök gondozottjai. Szeretik munkahelyüket ezek az emberek — ez szem­beötlő. S hogy féltik isi, an­nak jellemző bizonyítéka: az idei hatalmas építkezéseket a két, egyéniként 50 köbméteres víztároló megvalósításával folytatták. A göngyölegesek — elnézést hosszú hivatalos nevük önkényes rövidíté­séért! — igen elégedettek a szolnoki kútfúró vállalat munkájával. Néhány nap múlva sor kerül az átvételre — s természetesen a 150 ezer forint építési költség kifize­tésére is. Abban, hogy nem csúszott hiba a határidő meg- tartásiába,. nem csekély része van Podráczki Ferenc brigád- vezetőnek. Akárha a maga házán, dolgozott volna, úgy igyekezett munkatársaival együtt. Még azt sem sze­gyeibe, hogy más vállalattól kérjen kölcsön építési anya­got addig, míg az Övék meg­érkezik. A szajoli telep tűz­biztonsága ma már kifogás­talan. A kezdő lépés: a 90 méter mély kút megfúrása nélkül nem lenne az. A 120 ezer forintért készített kút vize nemcsak a dolgozók egészsé­gét szolgálja, de a 360 víz­tároló hordó könnyű megtöl­tését is biztosítja. Nem is oly régen még a Tiszáról hordták fogattal a vizet Műgonddal készített, szere­tettel ápolt kertecske mellett kalauzol Orszánczky Béla te­lepvezető az épülő új munkacsarnok felé. Pompás létesítménynek ígérkezik... — Ebben a tizenkétszer hatvan méteres teremben egyetlen oszlop sem akadá­lyozza majd a közlekedést — mutatja . Orszánczky Béla. — Középütt kéziraktárt he­lyezünk el. Másít ne mond­juk: naponta 160 kilogramm szeget használunk fel. Lát­tam a terveiket: nappal széles ablakok, sötétedés után kor­szerű berendezés biztosítja a kifogástalan világítást. Egy­millió nyolcszázezer forintból lehet nagyszerűt alkotni! A telep dolgozói örömmel látják, hogy az utóbbi hetek­ben milyen lendülettel dol­goznak az építők. Bíznak ab­ban, hogy augusztus 20-án átvehetik új birodalmukat. S nemcsak a munkacsarnokra számítanak, de a kultúrte­remre isi Arra, ami — eddig nem volt... Pedig a takaros lányok, sudár legények nem­csak a ládadeszkák körül, de a világot jelentő deszkákon is megállják helyüket. Alkot­mányunk ünnepén — ha a munka lendülete nem csök­ken — munkacsarnokkal s egyidejűleg kultúrteremmel, fürdővel gazdagodnak a te­lep dolgozói. Szép ünnepre készülnek a szajoliak b. z. — Megkezdődött az átvétel főleg és elsősorban azért, mert segítője, támogatója volt a mostani nagy törté­nelmi átalakulásnak. Érről Somodi Mihály így beszélt: — A földművesszövetkezet négyezer tagja sokat tett azért, hogy Kunszentmárton tsz-község legyen. Innét ke­rültek ki a kezdeményezők. Annakidején F. Szabó István, Vincze Mihály, Kanyarecz Márton,' Kovács István, Ve­réb István — hogy csak né­hány nevet említsek — föld­művesszövetkezeti tagok ala­kították meg a Zalka Máté Tsz-t örvendetes, hogy jó a kapcsolat a tsz-ek és a föld­művesszövetkezet között. A földművesszövetkezet ki­veszi részét az új és a terü­letileg megnövekedett tsz-ek megszilárdításából is. — Szabó Mihály, a föld­ellenkezőiig, inkább kevés­nek. — Az egy tagra jutó terület csökkenése és ezáltal a belterjesebb gazdálkodás követelménye megkívánja a területegységre jutó nagyabb munkaráfordítást, amelynek az eredménye szükségszerűen megmutatkozik a tényleges munkavégzést i takaró, egy holdra jutó munkaegységek számának növekedésében. Az elmúlt évben ugyan­csak az akkor meglevő ter­melőszövetkezetekben egy tagra 27.537 forint álló- és 13.400 forint forgó-vágyon jutott, ami egy kát holdra számítva 2579 álló- és 1255 forinr értékű f orgó-va gyónt jelent. Ez azit mutatja, hogy a régebbi termelő- szövetkezetek már rendel­keztek a közös gazdálkodás­hoz szükséges anyagi felté­telekkel. A szövetkezetek gyors felfejlődése és új szövet­kezetek alakulása nyilván­valóan azt eredményezte, hogy általában csökkent a közös gazdaságokban akár egy tagra, akár egy kát. hold-, ra jutó álló- és forgó-vágyon nagysága. Bizonyos anyagi eszközök azonban nélkülöz­hetetlenek a közös gazdálko­dás céltudatos fejlesztéséhez. Ezért mindent el kell követ­ni a szükséges termelési alapok biztosítása érdekében. Küiönösen fontos ez az újon­nan alakult termelőszövet­kezetekben, ahol még a nagy­arányú állami segítség mel­lett is elsősorban a tagok­nak, a szövetkezetek gazdái­nak kell gondoskodni a szük­séges álló- és forgóeszközök megteremtéséről. Helyesen határozták el sok helyen, hogy még az ősszel kezdő kö­zös gazdaságok tagjai is ara­táskor, Illetve terménybeta­karításkor meghatározott mértékben összeadják a kö­zös gazdálkodás megkezdésé­hez legszükségesebb alapo­kat. Szolnok megye állatsűrű­ségére ez év március 1-én a következő adatok voltak jellemzők. A 100 kát. hold szántóra számított állatsűrű­ség az állami gazdaságokban 9.5, a közösen gazdálkodó termelőszövetkezetekben 12.6, az összes gazdaságok átlagá­ban pedig 26.8. Miután ez a felvétel a szövetkezeti fej­lesztés időpontjában történt, várható, hogy a termelőszö­vetkezeti gazdaságokban a közös és háztáji állatállo­mány együttes sűrűsége kö­rülbelül kiteszi a megye át­lagos állatsűrűségét. Már pe­dig 25—27 számosállát ha nem is sok száz kát. holdan­ként, de túl kevésnek semmi esetre sem tekinthető. A feladat az, hogy ezen belül minél hamarabb kiala­kuljon és egészséges növeke­désnek induljon a közös ál­latállomány. Az állátállo- mány minőségének fejleszté­sében is jelentős tartalékok vannak. Például az elmúlt évben a termelőszövetkeze­tekben az egy tehénre jutó tejhozam 2355 liter volt, ugyanakkor a törzskönyve­zett tehenek tejhozama 3745 liter. Nyilvánvaló, hogy mi­nél több tehénnél kell ugyan­ezt a teljesítményt megköze­líteni, illetve elérni. A régi termelőszövetkezetekben már igen jó volt a szaporulat arányszáma is, mert 100 te­hénre 87 borjú, 100 kocára pedig 925 malacszaporulat jutott az elmúlt évben. Ezek az adatok már rendezett és jól fejlődő állatállományra mutattak. — Törekedni kell arra, hogy az új termelő- szövetkezetek is mielőbb el­érjék ezt a színvonalat. Jelenleg a sertésállomány­Jászágó szövet­kezeti községben a földművesszö­vetkezet két he­te megkezdte az uborka, zöldbab, főzőtök felvásár­lását. Sok zöld­árut és gyümöl­csöt exportálnak innen. nak 60 százaléka mangalica, 40 százaléka pedig egyéb (fe­hér hús, Berkshiere, Corn­wall). A fajtáknak ez az aránya Szolnok megye je­lenlegi termelési és gazda­sági viszonyai között általá­ban megfelelő is. A fajták arányában lényeges változás cs§k akkor következhet be, ha a termelőszövetkezetek kellőképpen megerősödve fel­készültek mind takarmány­bázis, mind szakértelem, mind férőhely tekintetében az igé­nyesebb fajták tartására. Gondolni kell mindeneset­re arra, hogy az új termelő- szövetkezetekben Szolnok megyében éppen a sertéste­nyésztés lesz az, ami a leg­gyorsabban megvalósítható, mint közös állattenyésztési ág. Szolnok megyében tradí­ciói vannak a sertéstenyész­tésnek, éppen ezért tartha­tatlan az az állapot, hogy még az elmúlt évben is 13 olyan termelőszövetkezet volt,- amely saját közös ser­tésállománnyal nem rendel­kezett. Az elmúlt évben , a Szolnok megyei termelőszövetkezeti szektorban mér igen jelentős volt a műtrágya felhasználás és egy holdra vonatkozóan meghaladta a 190 kg-ot. Ez sokszorosa volt az egyéni gaz­daságok műtrágya felhaszná­lásának. Ez már mutatja, hogy a korábbi nagyüzemek­ben megtanulták a belterje­sebb gazdálkodás egyes té­nyezőinek eredményes alkal­mazását. Az elmúlt évben a termelőszövetkezetek szántó- területén e)f 12.7 százalékát, az egyéni gazdaságok 14,3 százalékát trágyázták meg. Mind a két arány rendkívül alacsony és feltétlenül szük­séges, hogy a most már na­7ubássüaüafá? A NAP LEMENŐBEN volt A szél elcsendesedett Csak ritkán borzolta a kutyatej le- yeleit, sárga virágait. A. ju­hász botjára támaszkodva, agyarán a cseresznyeszárú pi­pával mereven nézte az alud­ni térő napot. Gondolkodott. Azon, hogy újra elmúlt egy pap, s ennyivel megint öre­gebb lett. Múlik az idő. Csak úgy zargatják egymást a hó­napok. Eh, mindegy! Az én fiatalságomnak már úgyis vége, — állapította meg el­merengve az öreg juhász, minden sajnálkozás nélkül. Aztán vidámítóbb dolgok ju­tattak az eszébe. Ma egy- gyel ismét szaporodott a munkaegység. Egy jár min­den napra, se több, se keve­sebb. Ezért őrzi a Béke Tsz I [ megtréfálom az öreget; Arról kezdtem példálózni, hogy ma ennél a juhászmesterségnél nincs könnyebb a világon. A juhász sétálgat, pipáz és ép­pen csak azt lesi; mikor me­gyen le a nap. Rámnéz az öreg és minden Indulat nél­kül sorolja: — Az is nagy marha volt, aki ezt magának betanította. Csak egyszer fejne meg négy­száz anyabirkát kétszer na­ponta, csepegtetne ki belő­lük 180 liter tejet, tudom, eszébe jutna, amig kétszárú nadrágba jár! A kezét mutatta: «— Nézze, csupa bütyök a kezem. Gyűröm. Mert ha nem tudná, már 'többször megdi­csértek a tisztaságért, meg a zsírszázalékért. A tejet 4.70- ért, a sajtot 26 forintért ve­szik át tőlünk. Na, ha akarja tudni! — ezzel láthatóan be­fejezte a magáét. De én fag­gattam, hogy neki van-e mit aprítani a tejbe? — Arra sose legyen magá­nak gondja. De ha éppen tud­ni akarja, minden nap egy munkaegység és minden hete­dik liter tej az enyém: ELAKADT ISMÉT a szó­szekér; — Olyan raktárt építünk, hogy még a szeme is felakad­na, ha meglátná. Két tanyát meg bontunk, abból lesz a kultúrház, — nézte a birká­kat, mintha nem is lenne olyan különös az egész. Az­tán megtömte a pipát és ki­jelentette: most már eleget pihentünk. Elbúcsúztam hát tőié, ő még a fejét sem fordí­totta utánam. — Öcsöd! —-- - .. > '... - ..... .. . gyártottak a törökszentmiklósi Mezőgépgyárban terven felül a kongresszusi verseny eddigi szakaszában. Galsi Gábor, Újlakán István, és Vasas László az utolsó palánta-, ültetőt készítik elő szállításra, A cfiH%yöle%ue.k, tetejét* gyobb arányúvá vált szőve kezeti szektorban a korábl egyéni gazdákat is meghalt dó mértékben részesítse szervestrágyázásban a földi két. Az elmúlt évben zárszárr adást készített termelőszövel kezetekben a készpénzrészi sedés aránya az összrészesc désen bSiül 46,6 százalék vol Ez nemcsak azt mutatja, hog sok volt a természetbeni ősz tás, hanem sokkal inkáb mutatja azt, hogy még _ner volt kielégítő a termelősző vetkezetek árutermelése, hol ott könnyen megérthető, hog csak az árutermelés növelés biztosíthatja a közös jövede lem fokozását és a munka egységre jutó részesedés ne v elését is. A felsorolt legfőbb problí mákon túlmenően különös je lentősége van ebben a me gyében az öntözés fejlesztésé nek, továbbá a tanyák kér dósének és általában a szí vetkezeti nagyüzemek terv leti rendezésének és a majc rok telepítésének. Mindez« két a kérdéseket körültekint megítélés alapján, a gyakor lati tapasztalatok és a tudc mányos vizsgálatokból le szűrhető következtetések fél használásával lehet helyese, megoldani. Szolnok megye már eddi is felmutathat bizonyos erec ményeket a szocialista meze gazdaság építésében, a je lenlegi feltételek között, pe dig új és nagyobb lehetősé gekkel rendelkezik, mint bál mikor eddig. E lehetősége felismerésében és felhaszná lásában igyekszünk segítse get nyújtani az üzemszerve zési tudomány részéről is. 430 birkáját. A Béke Tsz-ét' Nem is úgy. Mindannyióju- két, A többiek megbízásából 5 a felelős és állja a sarat be­csülettel; Meglepődött, mikor rákö­szöntem. Felémfordította ar­cát, szájából kivette a pipát, végignézett rajtam tetőtől- talpig és csak utána mond­ta: — Jóestét! — és utána mintha misem történt volna, visszakönyökölt botjára, szív­ta tovább a pipát. Talán arra gondolt: aki akar valamit, az majd megszólal. — De sok szép birka! — próbálkoztam a bizalmába férkőzni, s a fogamat szív­tam, mert az öreg juhász an­nakidején onnét meglógott, ahol a barátkozást osztogat­ták. De mégse! Mert a birkák, I dicsérésére felém fordult, — megenyhülve. — Maga is ért hozzájuk? | — Nem — vallottam meg »őszintén. S ez tetszett az én \ juhászomnak. Abból vettem ki, hogy most már ő kérde- (zősködött. I _Hol jár ebbe az estébe? j— kérdezte, s végre megin­dult a szószekér; | — Rékasra mennék, de el­fáradtam. Gondoltam, pihe- jnek egy csöppet, meg beszél- ígeftünk. 9 | _ üljön csak le nyugod­tan, Pihenjen. Ha már itt jván, én is leülök — és le­jült velem szembe az öreg ju- jhász, úgy, hogy félszemmel jazért a birkákat is lássa._ j — Termelőszövetkezeti? i .— Az. A mienk lenne. A Jbesenyszögi Békéé, j ISMÉT EGY KIS csönd ült közénk, arra gondoltam, — ' .............■■■■■>■■■11111111111111111111111 74 palántaültetőt

Next

/
Thumbnails
Contents