Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

r * X959. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP NINCS PIHENŐ A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK fejlesztése idején nemcsak a pártszervezetekben pezsgett, forrott az élet. A tanácsokban s a községek minden tömegszervezetében és tömegmozgalmában ele­ven, lüktető munka zajlott. Valamennyi társadalmi szer­vezetünknek része van az elért eredményekben, abban, hogy megyénk most már ter­melőszövetkezeti megye. Bá­tor, következetes munkával tettek azidőben tanúságot ar­ról, hogy van erejük s aka­ratuk is segíteni a párt cél­kitűzéseinek megvalósítását s megvannak ehhez a maguk sajátos módszereik is. Vilá­gos, jól áttekinthető cél volt előttük s szüntelenül ke­resték, kutatták a megvaló­sítás útját — mindig sikerrel. A mezőgazdaság átszerve­zésével a kitartó munka eredményeként ez a cél meg­valósult S akkor láthattuk legvllágosabban, hogy amit elértünk, még mennyire ke­vés, hogy szocializmust építő munkánkban milyen sok van még hátra a mezőgazdaság­ban. Mégis, az első siker láttán sokan — sőt úgy sem túlzás, hogy sok helyen — megpihentek s a megszerve­zett termelőszövetkezetek életerőssé tételének, a közös munka megkezdésének, a tényleges közős gazdaságok kialakításának már inkább csak szemlélői, helyeslői let­tek, noha a megszilárdítás segítéséhez is rendelkeznek szükséges erővel A fejlesztés idején falusi pártszervezeteink megtalál­ták azt a módot, ahogyan legjobban aktivizálhatják községeik tömegszervezeteit, tömegmozgalmait. A megszi­lárdítás idején viszont pártszervezeteink sem éltek úgy ezzel a lehetőséggel, nem igényelték úgy a társa­dalmi szervezetekben rejlő erőt,. nem bízták meg azokat az előző időkhöz hasonló fe­lelősségteljes munkával s így nem is ösztönözték őket új’-b kezdeményezésekre, bátor tettekrei Nincs szó arról, hogy a tömegszervezetek, tömegmoz­galmak most ne kapnának feladatokat De ezek koránt­sem a legfontosabbak, nem a legégetőbb problémák meg­oldásában, rendezésében va­ló segítési Gyakran kimerül a különböző évfordulók, ün­nepségek megrendezésében, kisebb rendezvények lebo­nyolításában; Beszámoltatni a végzett munkákról, — ezt nem mulasztják el pártszer­vezeteink, községi pártbizott­ságaink; Alkalmakként meg is vitatják a tömegszerveze­tek, tömegmozgalmak mun­káját. De olyan hely már ke­vesebb van, ahol ezen túl rendszeres, átfogó tájékozta­tást adnak, olyat, amiből azok világosan, könnyen meg­érthetik, mi most a közvet­len tennivalójuk, milyen sor­rendben, milyen módszerek­kel valósíthatják azt meg leghamarabb. A HAZAFIAS Népfront­bizottságok most például leg­több helyen ünnepségek, rendezvények előkészítésén 'áradoznak. Nem vitás, hogy Jól iártak az előrelátók Megyénk több vidékét je­lentős vihar- és jégkár súj­totta az elmúlt héten. Az Ál­lami Biztosító tegnap több mint 160 ezer forintot fize­tett ki ügyfeleinek, az előre­látó termelőszövetkezeti gaz­dáknak. Így — többek kö­zött — a turkevei Táncsics Tsz részére 58 ezer, a 'kun­hegyes! Vörös Október Tsz részére 20 ezer forintot fizet­tek kL aulat. hoav ezt elsősorban ők rendezhe­tik meg legeredményesebben, s az sem, hogy a megrende­zésekhez szükséges is a je­lenlegi tempó, a szorgos te­vékenység. De ez a munka korántsem köti le a mozga­lom erejét Lenne hát mód, csak a serkentés hiányzik ahhoz, hogy például a moz galom megyei szervétől ki' induló gabona-összegyűjtési napokat megismételjék ahol még nem tartottak, ott is megrendezzék. Sok segít­séget jelentene ez az új tiz­eknek s a népfront a maga sajátos módszereivel járul­na így hozzá a szövetkezetek megszilárdításának nagy munkájához, A társadalmi munkaerők szervezése az építkezésekre, a betakarítás segítése mind olyan dolog, amiről eleget beszélni lehet ebben az időszakban, de vég­rehajtásuk érdekében eleget tenni még korántsem. Jó emlékezni a fejlesztési időszak forgatagára, arra, mennyit fáradoztak azon, hogy részük legyen a sike­rek elérésében, hogy az ered­ményekben ott tudják saját erejüket. Miennyi ötlettel, gondolattal kezdeményezés­sel gazdagította a nagy mun­kát szinte minden tömeg­szervezet és tömegmozgalom, s milyen vonzó, magával ragadó volt mindez. Azóta kifogytak volna az ötletek, kihűlt volna a tett­vágy, a kezdeményezési haj­lam? Nem. Csak fel kell ele­veníteni meg kell villogtatni az emberek előtt ismét és ismét az újabb célt, az újabb feladatokai számítani rá­juk, helyt adni nekik, meg­jelölve az újabb posztokat, ahová állniuk kell Mennyi kiállítást rendeztek azidőben a Szovjet—Magyar Baráti Társaságok, mennyi kedves, rögtönzött kultúrmű­sort produkáltak a fiatalok, hogy serénykedtek a nép­front aktívák. Elévültek vol­na ezek ilyen rövid idő alatt? Dehogy. Vagy ami igen, ott vannak helyette az új szá­mok, új adatok: 15—20 má­zsás búza, s nem egy helyen 30 mázsás árpatermést is értek el az idén szövetkezete­ink. Tavaly 55 millió forin­tot bevételeztek megyénk tsz- ei a kalászosokból Idén majd mégegyszer annyi, 93 millió forint lesz a kalászo­sok adta jövedelmük. Más egyéb szántóföldi növények­ből 120 milliót várnak, FELADATOKAT adni, me­ríteni az emberek aktivitásá­ból, igényelni tettvágyukat — ez sokat segíthet, köny- nyíthet pártszervezeteink nagy munkájában. Idejük, erejük nagy részét fordíthat­ják ezután a színvonalasabb, átfogóbb irányításra, szerve­zésére. S a vállvetve végzett munka mindenkor gazda­gabb, mint az, amiben aránylag kevés ember ereje pihen, ha azok még olyan lel­kesen, odaadással végezték is azt« B. E. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára készülőknek az idén Is lekefővé teszik a nagyüzemi gyakorlatot A Kertéssetö és Szőlészeti Főiskola tizenegy hónapos szakmunkás gyakorlatot szer­vez azoknak a fiataloknak, afcUc a kertészeti szőlészeti pályáit választják élethiva­tásul és akik a fődskoAám kí­vánnak továbbtanulni A je­lentkezőket részben a saját tangazdaságokban, részben az ilyen üzemágakkal rendelke­ző állami gazdaságokban fog­lalkoztatják! A termelési gyakorlaton résztvevők mun­kájáért teljesítménybért kap­nak, s ebből fedezik az üzemi ellátás költségeit A felvételi kérelmet a szükséges bizo­nyítványokkal együtt a Kér- j tészett- és Szőlészeti Főisko­la igazgatóságához kell be­nyújtani (MTI) A Vegyiművek életéből PxtcáteiMntáfnftáUtál a neonfényicg TISZTESSÉGES EMBER NAPNYUGTAKOR HAZATÉR otthonába. Ha pedig egyszer­egyszer halaszthatatlanul sür­gős dolga akadt, kis kézilám­pát vitt magával és próbálta megvilágítani a pislogó gyer­tyafénnyel a járdának neve­zett deszkapallókat, amelye­ken a vendégmarasztaló sá­ron úgy-ahogy át lehetett jutni. Ilyen volt Szolnok 80 év előtti közvilágítása, 'de ne­hogy azt higyjük, hogy a me­gyében valahol is jqbb volt a helyzet. Járjuk a kivilágított vá­rost, számolgatjuk a Tisza- part csillogó lámpáit, de minek is. Hiszen lassanként már a fénycsövek számát is nehéz lenne megmondani. Kaposvári Gyula Új légijárat a Szovjetunióban Ünnepélyes keretek között megnyitották a Moszkva— Szimfetropol közötti új lé? járatot, amelyen az egyik legújabb szovjet repülőgép, az AN—10 típusú négymotoros turbólógcsavaros százszemé- lyes utasszállító gép közleke­dik majd. A gép, amelyet Antonov, az nemért szovjet repülőgépkonstruktór terve­zett, 2,15 óra alatt teszi meg a két város közötti távolsá­got Átlagos óránkénti sebes­sége 600—700 kilométer. — (MTI) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiimiMnt Helikopter — emeiődaru helyett Mint a TASZSZ jelenti, a szov­jet szakemberek a világon elő­ször alkalmaztak helikoptert a Moszkva és Leningrad közötti gázvezeték egyik mocsaras sza­kaszán traktor és daru helyett. Egy JAK—24 mintájú helikop­ter két nap alatt 50, egyenként három tonna súlyú vasbeton­tömböt eresztett le a csővezeték számára kijelölt helyen, s a be­tontömbök súlya alatt megfelelő mélységre sikerült leszorítani a gázvezeték csövét is. A helikopter alkalmazása több mint 5000 köbméter fa megtaka­rítását tette lehetővé, s a mun­kálatok két hónappal a szokott határidő előtt befejeződtek, e- (MTI), Gyors ütemben halad a szuperfoszfát üzem transzformá­torházának, feltáró épületének, az új üzemi étkezdének, és öltözőnek építése. A föld munkálatokat mint képünk is ábrázolja gépesítették. A kénsavgyár mellékterméke az úgynevezett pörk mint­egy 40—45 százalékban vasat tartalmaz, ezért a Dunai Vas­műhöz szállítják. Régebben kézierővel, most ezzel a né­met gyártmányú jó néhány ember munkáját helyettesítő baggerrel rakják a vagonokat A tlszaburai Lenin Tsz-re is kötelező a pénzügyi legyelem — A tiszaburai Lenin Tsz vezetői fittyet hánytak az egészre. Kértek és kaptak álla­munktól 80 ezer forintot ser­tésfelvásárlásra; Hasznos be­fektetés, a Nemzeti Bank folyósította az összegei A Lenin Tsz viszont nem ser­téseket vásárolt, hanem mást. Jogtalanul és felelőüenül jártak eL Becsapták álla­munkat, ez egyáltalán nem válik dicséretükre. A nyughatatlan ember i V 4 ■ / Esti zápor hűti le a júliusi hőséget. Járom a szolnoki út- cát. A szivárvány minden színében csillogó kirakatok, neonreklámok és az új fény­csővilágítás fényét szikrázva tükrözi vissza a nedves út­test. Időnként autóbuszok, gépkocsik reflektorai vakít­ják a szemet. Jó sétálni az ilyen estén, gyönyörködni a kirakatokban, kisétálni a Ti- szapartra, nézni a csillogó fo­lyót. A Tisza most is olyan, mint nyolcvan évvel ezelőtt, de mennyit változott azóta a város. Régi írások, feljegyzé­sek jutnak eszembe. 1879-ben Sipos Orbán, Szol­nok megye alispánja terje­delmes jelentésében foglalko­zik a megye állapotával. — Nézzük csak, mit ír a köz­világításról: ss w *—: „Utcai világítás A VARTón ES A TISZAH1DTÖL az indóházig, másrészről a főtemplomig vezető útvona­lon volt 52 lámpával.” Még­pedig a vártól a vasúiig 30 petróleumlámpa,, a Magyar utcában 3, a mai Táncsics utcában ugyancsak három petróleumlámpa árváskodott, s próbált valami fényt adni a sötét szolnoki utcáknak . öreg emberek, régi szólna- ; kíak még emlékeznek ezekre ; az utcakereszteződéseknél el- ; helyezett lámpaoszlopokra, ; amelyeknek a tetején sok- oldalú, a mai vasúti jelző-; lámpákhoz hasonló házikóban! voltak a lámpák* Maga a; meggyújtása sem volt min- dennapi. LOVASEMBER JÁRTA VÉGIG AZ UTCÁKAT i és hosszú bot végén égő ka- nóccál gyújtogatta esténként és oltotta el pirkadatkor. — Tiszta megtakarítást jelentet­tek a szép holdas esték, ami­kor az égi lámpás fénye volt az erősebb. Ilyenkor igazán kár lett volna konkurálni vele. Arra is választ kérhetnek. olvasóink, hogy milyen vilá-i gítás volt a többi utcákon, és ] hogyan járkáltak éjjel a sö-j tétben, vagy a hosszú téli éj-] szakákon? Erre sem nehéz aj válaszolás. Nem volt bizony j ott semmiféle mesterséges J világítás. S az volt a közhan- i mil sit hr. mi * Az embert, Kovács Sándort, )ő másfél éve ismertem meg. Vbban az időben, kicsit meg­mosolyogva hatodik iksz felé laladó életkorát, együtt állt "elem őrséget. Néha ugyan ájlalta a lálbáit, meg a dere­kát, de erről csak nekem be- zélt, más előtt kihúzta ma- iát. Sőt, amikor valaki szóvá- ette, hogy jobb volna már léki otthon a lugas alatt ül- ií, majd hogy nem megverte z illetőt. Napokig dohogott nagóban: — Még, hogy a lugas alatt ilni, ki hallott már ilyet A leveletlenje — s itt még tol- lott valamit hozzá, de arra nár nem emlékszem — még i végén rámsüti, hogy meg- énültem. Nem volt könnyű megbékí- eni. Mikor aztán végül még- 5 csak nyugdíjazták kicsit lekiszontyolodott. 1 Hiába — sóhajtotta — icstmár megöregedtem. Men­ti kell. De mit fogok majd sínálni? Majd egy hétig azt em tudta mit kezdjen magá- al. Állandóan az időt emle- ;étte. meg azt, hogy nem bir- a ő már tovább egy évnél. Iszen világéletében mindig strt-vett, dolgozott. Egy perc- yi szabadideje sem került nha Kégen — csak ísy em- *aeti a felszabaduló* előtt’ löket — a ken v^rh arcban ment el minden ideje. Válto­gatta ugyanis: hol cselédeske- dett, hol meg egyéb munkára járt, de sohasem tudott még azzal a nagy nyüzsgéssel sem annyit összekaparni, hogy az a három szekrény tele le­gyen. Pedig hát älett volna, hogy ne árváskodjon üresen, hi­szen négy gyermeknek kellett ruha, cipő. De honnan, mikor nincsen? — ez szinte min­dennapos kérdés volt a kun­szentmártoni kis dűledező ház ajtóin belül. S aztán jött a nagy fordu­lat. Kovács Sándor bátyám saját bevallása szerint újjá­született. Nyughatatlan ter­mészete még nyugtalanabbá vált. .Mások mondják róla, hogy'mindig ott volt, ott járt, ahol éppen szakadt a part. Néhéz volna végigkísérni másfélévtizedes útját, mert hol itt, hol ott találkoztak vele akik ismerték. Amikor a földművesszövetkezetek ala­kultak ott volt, amikor a ter­melőszövetkezetek, — akkor azok körül bábáskodott s ha a tanács munkájába kellett egy kis segítség megint meg lehetett találni. Hogyan győz­te? — Már hogyne győztem volna Akkor !s győztem töb­bet is. amikor nem magam­nak csináltam ä válaszol egyszerűen. No és a szekrények, mert •ezekről ne feledkezzünk meg. Telegettek, telegettek az esz­tendők múlásával. Pedig a gyerekek egymásután repül­tek ki a családi fészekből. A legidősebb, a nagy fiú hama­rosan egyetemre került, ma már .mérnök, a második, a leány férjhez ment, a buda­pesti Telefongyárba került. A két kisebb közül is a na­gyobb karosszéria szerelő lett és az utolsó meg most végez­te a nyolcadikat, jövőre már ő is szakmát tanul. Most hát lassan egyedül maradt a nyugdíjas nyugha­tatlan élete párjával és a szekrényekkel. Illő volna ta­lán pihenni egy kicsit. De er­ről még szó sem lehet. Való­színű úgy járna a pihenést ajánló, mint annak idején, aki a lugas alá akarta külde­ni. Igaz, mostmár néha-néha beül a vadszőlő alá, átolvassa az újságot, egy-egy könyvnek is nekidurálja magát, de ne­héz ez így. Túl nagy a kénye­lem, nem szokta meg az öreg csont. így aztán igyekszik elfog­laltságot keresni. Villogó két kék szeme, mint valami érzé­keny kutató műszer vizsgáló öikthol mit lehetne'endíteni? Talál is magának elfoglalt­ságot. Legutóbb példáid ami­kor a segédrendőröket szer­vezték a községben, elsőnek jelentkezett s azóta is ott van. Aztán jött az aratás. Hát ezt nem lehet otthon ki­bírni. Gyerünk a termelőszö­vetkezetbe, a Zalkába, ahol tag volt az én Kovács bá­tyám, lendíteni valamit. Az ötös brigádba került s bizony a fiataloknak még fel kellett kötni a fehérneműt... De mostmár ennek is vége A következő terv azonban már elkészült, mert tétlen-» séggel csak nem lehet agyon­ütni az időt. Maradt a ta­nács eddig? — mostmár majd ott dolgozik egy kicsit töb­bet, mivelhogy a pénzügyi ál­landó bizottság most vala hogy stagnál. így él 6 a nyugtalan em bér. És még a szekrényekről néhány szót. Mert, nehéz vol­na titkot csinálni abból, hogy a régi szekrényekre már rá sem lehet ismerni. Egyrészt azért, mert hol vannak már a régi, szekrények? Másrészt azért, mert hármójuk ruhája sem fér el már bennük. Las­san a három mellé még egy negyediket is kell beállítani az újdonatúj komlbináltbútor mellé. Lesz-e, nem-e negye­dik? — nem lehet tudni. Ahogy én ismerem az én nyughatatlan nyugdíjas Sán­dor bátyámat, meg hasonló szorgalmú kedves feleségét — valószínűnek tartom. «— nagy —

Next

/
Thumbnails
Contents