Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
r * X959. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP NINCS PIHENŐ A TERMELŐSZÖVETKEZETEK fejlesztése idején nemcsak a pártszervezetekben pezsgett, forrott az élet. A tanácsokban s a községek minden tömegszervezetében és tömegmozgalmában eleven, lüktető munka zajlott. Valamennyi társadalmi szervezetünknek része van az elért eredményekben, abban, hogy megyénk most már termelőszövetkezeti megye. Bátor, következetes munkával tettek azidőben tanúságot arról, hogy van erejük s akaratuk is segíteni a párt célkitűzéseinek megvalósítását s megvannak ehhez a maguk sajátos módszereik is. Világos, jól áttekinthető cél volt előttük s szüntelenül keresték, kutatták a megvalósítás útját — mindig sikerrel. A mezőgazdaság átszervezésével a kitartó munka eredményeként ez a cél megvalósult S akkor láthattuk legvllágosabban, hogy amit elértünk, még mennyire kevés, hogy szocializmust építő munkánkban milyen sok van még hátra a mezőgazdaságban. Mégis, az első siker láttán sokan — sőt úgy sem túlzás, hogy sok helyen — megpihentek s a megszervezett termelőszövetkezetek életerőssé tételének, a közös munka megkezdésének, a tényleges közős gazdaságok kialakításának már inkább csak szemlélői, helyeslői lettek, noha a megszilárdítás segítéséhez is rendelkeznek szükséges erővel A fejlesztés idején falusi pártszervezeteink megtalálták azt a módot, ahogyan legjobban aktivizálhatják községeik tömegszervezeteit, tömegmozgalmait. A megszilárdítás idején viszont pártszervezeteink sem éltek úgy ezzel a lehetőséggel, nem igényelték úgy a társadalmi szervezetekben rejlő erőt,. nem bízták meg azokat az előző időkhöz hasonló felelősségteljes munkával s így nem is ösztönözték őket új’-b kezdeményezésekre, bátor tettekrei Nincs szó arról, hogy a tömegszervezetek, tömegmozgalmak most ne kapnának feladatokat De ezek korántsem a legfontosabbak, nem a legégetőbb problémák megoldásában, rendezésében való segítési Gyakran kimerül a különböző évfordulók, ünnepségek megrendezésében, kisebb rendezvények lebonyolításában; Beszámoltatni a végzett munkákról, — ezt nem mulasztják el pártszervezeteink, községi pártbizottságaink; Alkalmakként meg is vitatják a tömegszervezetek, tömegmozgalmak munkáját. De olyan hely már kevesebb van, ahol ezen túl rendszeres, átfogó tájékoztatást adnak, olyat, amiből azok világosan, könnyen megérthetik, mi most a közvetlen tennivalójuk, milyen sorrendben, milyen módszerekkel valósíthatják azt meg leghamarabb. A HAZAFIAS Népfrontbizottságok most például legtöbb helyen ünnepségek, rendezvények előkészítésén 'áradoznak. Nem vitás, hogy Jól iártak az előrelátók Megyénk több vidékét jelentős vihar- és jégkár sújtotta az elmúlt héten. Az Állami Biztosító tegnap több mint 160 ezer forintot fizetett ki ügyfeleinek, az előrelátó termelőszövetkezeti gazdáknak. Így — többek között — a turkevei Táncsics Tsz részére 58 ezer, a 'kunhegyes! Vörös Október Tsz részére 20 ezer forintot fizettek kL aulat. hoav ezt elsősorban ők rendezhetik meg legeredményesebben, s az sem, hogy a megrendezésekhez szükséges is a jelenlegi tempó, a szorgos tevékenység. De ez a munka korántsem köti le a mozgalom erejét Lenne hát mód, csak a serkentés hiányzik ahhoz, hogy például a moz galom megyei szervétől ki' induló gabona-összegyűjtési napokat megismételjék ahol még nem tartottak, ott is megrendezzék. Sok segítséget jelentene ez az új tizeknek s a népfront a maga sajátos módszereivel járulna így hozzá a szövetkezetek megszilárdításának nagy munkájához, A társadalmi munkaerők szervezése az építkezésekre, a betakarítás segítése mind olyan dolog, amiről eleget beszélni lehet ebben az időszakban, de végrehajtásuk érdekében eleget tenni még korántsem. Jó emlékezni a fejlesztési időszak forgatagára, arra, mennyit fáradoztak azon, hogy részük legyen a sikerek elérésében, hogy az eredményekben ott tudják saját erejüket. Miennyi ötlettel, gondolattal kezdeményezéssel gazdagította a nagy munkát szinte minden tömegszervezet és tömegmozgalom, s milyen vonzó, magával ragadó volt mindez. Azóta kifogytak volna az ötletek, kihűlt volna a tettvágy, a kezdeményezési hajlam? Nem. Csak fel kell eleveníteni meg kell villogtatni az emberek előtt ismét és ismét az újabb célt, az újabb feladatokai számítani rájuk, helyt adni nekik, megjelölve az újabb posztokat, ahová állniuk kell Mennyi kiállítást rendeztek azidőben a Szovjet—Magyar Baráti Társaságok, mennyi kedves, rögtönzött kultúrműsort produkáltak a fiatalok, hogy serénykedtek a népfront aktívák. Elévültek volna ezek ilyen rövid idő alatt? Dehogy. Vagy ami igen, ott vannak helyette az új számok, új adatok: 15—20 mázsás búza, s nem egy helyen 30 mázsás árpatermést is értek el az idén szövetkezeteink. Tavaly 55 millió forintot bevételeztek megyénk tsz- ei a kalászosokból Idén majd mégegyszer annyi, 93 millió forint lesz a kalászosok adta jövedelmük. Más egyéb szántóföldi növényekből 120 milliót várnak, FELADATOKAT adni, meríteni az emberek aktivitásából, igényelni tettvágyukat — ez sokat segíthet, köny- nyíthet pártszervezeteink nagy munkájában. Idejük, erejük nagy részét fordíthatják ezután a színvonalasabb, átfogóbb irányításra, szervezésére. S a vállvetve végzett munka mindenkor gazdagabb, mint az, amiben aránylag kevés ember ereje pihen, ha azok még olyan lelkesen, odaadással végezték is azt« B. E. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára készülőknek az idén Is lekefővé teszik a nagyüzemi gyakorlatot A Kertéssetö és Szőlészeti Főiskola tizenegy hónapos szakmunkás gyakorlatot szervez azoknak a fiataloknak, afcUc a kertészeti szőlészeti pályáit választják élethivatásul és akik a fődskoAám kívánnak továbbtanulni A jelentkezőket részben a saját tangazdaságokban, részben az ilyen üzemágakkal rendelkező állami gazdaságokban foglalkoztatják! A termelési gyakorlaton résztvevők munkájáért teljesítménybért kapnak, s ebből fedezik az üzemi ellátás költségeit A felvételi kérelmet a szükséges bizonyítványokkal együtt a Kér- j tészett- és Szőlészeti Főiskola igazgatóságához kell benyújtani (MTI) A Vegyiművek életéből PxtcáteiMntáfnftáUtál a neonfényicg TISZTESSÉGES EMBER NAPNYUGTAKOR HAZATÉR otthonába. Ha pedig egyszeregyszer halaszthatatlanul sürgős dolga akadt, kis kézilámpát vitt magával és próbálta megvilágítani a pislogó gyertyafénnyel a járdának nevezett deszkapallókat, amelyeken a vendégmarasztaló sáron úgy-ahogy át lehetett jutni. Ilyen volt Szolnok 80 év előtti közvilágítása, 'de nehogy azt higyjük, hogy a megyében valahol is jqbb volt a helyzet. Járjuk a kivilágított várost, számolgatjuk a Tisza- part csillogó lámpáit, de minek is. Hiszen lassanként már a fénycsövek számát is nehéz lenne megmondani. Kaposvári Gyula Új légijárat a Szovjetunióban Ünnepélyes keretek között megnyitották a Moszkva— Szimfetropol közötti új lé? járatot, amelyen az egyik legújabb szovjet repülőgép, az AN—10 típusú négymotoros turbólógcsavaros százszemé- lyes utasszállító gép közlekedik majd. A gép, amelyet Antonov, az nemért szovjet repülőgépkonstruktór tervezett, 2,15 óra alatt teszi meg a két város közötti távolságot Átlagos óránkénti sebessége 600—700 kilométer. — (MTI) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiimiMnt Helikopter — emeiődaru helyett Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet szakemberek a világon először alkalmaztak helikoptert a Moszkva és Leningrad közötti gázvezeték egyik mocsaras szakaszán traktor és daru helyett. Egy JAK—24 mintájú helikopter két nap alatt 50, egyenként három tonna súlyú vasbetontömböt eresztett le a csővezeték számára kijelölt helyen, s a betontömbök súlya alatt megfelelő mélységre sikerült leszorítani a gázvezeték csövét is. A helikopter alkalmazása több mint 5000 köbméter fa megtakarítását tette lehetővé, s a munkálatok két hónappal a szokott határidő előtt befejeződtek, e- (MTI), Gyors ütemben halad a szuperfoszfát üzem transzformátorházának, feltáró épületének, az új üzemi étkezdének, és öltözőnek építése. A föld munkálatokat mint képünk is ábrázolja gépesítették. A kénsavgyár mellékterméke az úgynevezett pörk mintegy 40—45 százalékban vasat tartalmaz, ezért a Dunai Vasműhöz szállítják. Régebben kézierővel, most ezzel a német gyártmányú jó néhány ember munkáját helyettesítő baggerrel rakják a vagonokat A tlszaburai Lenin Tsz-re is kötelező a pénzügyi legyelem — A tiszaburai Lenin Tsz vezetői fittyet hánytak az egészre. Kértek és kaptak államunktól 80 ezer forintot sertésfelvásárlásra; Hasznos befektetés, a Nemzeti Bank folyósította az összegei A Lenin Tsz viszont nem sertéseket vásárolt, hanem mást. Jogtalanul és felelőüenül jártak eL Becsapták államunkat, ez egyáltalán nem válik dicséretükre. A nyughatatlan ember i V 4 ■ / Esti zápor hűti le a júliusi hőséget. Járom a szolnoki út- cát. A szivárvány minden színében csillogó kirakatok, neonreklámok és az új fénycsővilágítás fényét szikrázva tükrözi vissza a nedves úttest. Időnként autóbuszok, gépkocsik reflektorai vakítják a szemet. Jó sétálni az ilyen estén, gyönyörködni a kirakatokban, kisétálni a Ti- szapartra, nézni a csillogó folyót. A Tisza most is olyan, mint nyolcvan évvel ezelőtt, de mennyit változott azóta a város. Régi írások, feljegyzések jutnak eszembe. 1879-ben Sipos Orbán, Szolnok megye alispánja terjedelmes jelentésében foglalkozik a megye állapotával. — Nézzük csak, mit ír a közvilágításról: ss w *—: „Utcai világítás A VARTón ES A TISZAH1DTÖL az indóházig, másrészről a főtemplomig vezető útvonalon volt 52 lámpával.” Mégpedig a vártól a vasúiig 30 petróleumlámpa,, a Magyar utcában 3, a mai Táncsics utcában ugyancsak három petróleumlámpa árváskodott, s próbált valami fényt adni a sötét szolnoki utcáknak . öreg emberek, régi szólna- ; kíak még emlékeznek ezekre ; az utcakereszteződéseknél el- ; helyezett lámpaoszlopokra, ; amelyeknek a tetején sok- oldalú, a mai vasúti jelző-; lámpákhoz hasonló házikóban! voltak a lámpák* Maga a; meggyújtása sem volt min- dennapi. LOVASEMBER JÁRTA VÉGIG AZ UTCÁKAT i és hosszú bot végén égő ka- nóccál gyújtogatta esténként és oltotta el pirkadatkor. — Tiszta megtakarítást jelentettek a szép holdas esték, amikor az égi lámpás fénye volt az erősebb. Ilyenkor igazán kár lett volna konkurálni vele. Arra is választ kérhetnek. olvasóink, hogy milyen vilá-i gítás volt a többi utcákon, és ] hogyan járkáltak éjjel a sö-j tétben, vagy a hosszú téli éj-] szakákon? Erre sem nehéz aj válaszolás. Nem volt bizony j ott semmiféle mesterséges J világítás. S az volt a közhan- i mil sit hr. mi * Az embert, Kovács Sándort, )ő másfél éve ismertem meg. Vbban az időben, kicsit megmosolyogva hatodik iksz felé laladó életkorát, együtt állt "elem őrséget. Néha ugyan ájlalta a lálbáit, meg a derekát, de erről csak nekem be- zélt, más előtt kihúzta ma- iát. Sőt, amikor valaki szóvá- ette, hogy jobb volna már léki otthon a lugas alatt ül- ií, majd hogy nem megverte z illetőt. Napokig dohogott nagóban: — Még, hogy a lugas alatt ilni, ki hallott már ilyet A leveletlenje — s itt még tol- lott valamit hozzá, de arra nár nem emlékszem — még i végén rámsüti, hogy meg- énültem. Nem volt könnyű megbékí- eni. Mikor aztán végül még- 5 csak nyugdíjazták kicsit lekiszontyolodott. 1 Hiába — sóhajtotta — icstmár megöregedtem. Menti kell. De mit fogok majd sínálni? Majd egy hétig azt em tudta mit kezdjen magá- al. Állandóan az időt emle- ;étte. meg azt, hogy nem bir- a ő már tovább egy évnél. Iszen világéletében mindig strt-vett, dolgozott. Egy perc- yi szabadideje sem került nha Kégen — csak ísy em- *aeti a felszabaduló* előtt’ löket — a ken v^rh arcban ment el minden ideje. Váltogatta ugyanis: hol cselédeske- dett, hol meg egyéb munkára járt, de sohasem tudott még azzal a nagy nyüzsgéssel sem annyit összekaparni, hogy az a három szekrény tele legyen. Pedig hát älett volna, hogy ne árváskodjon üresen, hiszen négy gyermeknek kellett ruha, cipő. De honnan, mikor nincsen? — ez szinte mindennapos kérdés volt a kunszentmártoni kis dűledező ház ajtóin belül. S aztán jött a nagy fordulat. Kovács Sándor bátyám saját bevallása szerint újjászületett. Nyughatatlan természete még nyugtalanabbá vált. .Mások mondják róla, hogy'mindig ott volt, ott járt, ahol éppen szakadt a part. Néhéz volna végigkísérni másfélévtizedes útját, mert hol itt, hol ott találkoztak vele akik ismerték. Amikor a földművesszövetkezetek alakultak ott volt, amikor a termelőszövetkezetek, — akkor azok körül bábáskodott s ha a tanács munkájába kellett egy kis segítség megint meg lehetett találni. Hogyan győzte? — Már hogyne győztem volna Akkor !s győztem többet is. amikor nem magamnak csináltam ä válaszol egyszerűen. No és a szekrények, mert •ezekről ne feledkezzünk meg. Telegettek, telegettek az esztendők múlásával. Pedig a gyerekek egymásután repültek ki a családi fészekből. A legidősebb, a nagy fiú hamarosan egyetemre került, ma már .mérnök, a második, a leány férjhez ment, a budapesti Telefongyárba került. A két kisebb közül is a nagyobb karosszéria szerelő lett és az utolsó meg most végezte a nyolcadikat, jövőre már ő is szakmát tanul. Most hát lassan egyedül maradt a nyugdíjas nyughatatlan élete párjával és a szekrényekkel. Illő volna talán pihenni egy kicsit. De erről még szó sem lehet. Valószínű úgy járna a pihenést ajánló, mint annak idején, aki a lugas alá akarta küldeni. Igaz, mostmár néha-néha beül a vadszőlő alá, átolvassa az újságot, egy-egy könyvnek is nekidurálja magát, de nehéz ez így. Túl nagy a kényelem, nem szokta meg az öreg csont. így aztán igyekszik elfoglaltságot keresni. Villogó két kék szeme, mint valami érzékeny kutató műszer vizsgáló öikthol mit lehetne'endíteni? Talál is magának elfoglaltságot. Legutóbb példáid amikor a segédrendőröket szervezték a községben, elsőnek jelentkezett s azóta is ott van. Aztán jött az aratás. Hát ezt nem lehet otthon kibírni. Gyerünk a termelőszövetkezetbe, a Zalkába, ahol tag volt az én Kovács bátyám, lendíteni valamit. Az ötös brigádba került s bizony a fiataloknak még fel kellett kötni a fehérneműt... De mostmár ennek is vége A következő terv azonban már elkészült, mert tétlen-» séggel csak nem lehet agyonütni az időt. Maradt a tanács eddig? — mostmár majd ott dolgozik egy kicsit többet, mivelhogy a pénzügyi állandó bizottság most vala hogy stagnál. így él 6 a nyugtalan em bér. És még a szekrényekről néhány szót. Mert, nehéz volna titkot csinálni abból, hogy a régi szekrényekre már rá sem lehet ismerni. Egyrészt azért, mert hol vannak már a régi, szekrények? Másrészt azért, mert hármójuk ruhája sem fér el már bennük. Lassan a három mellé még egy negyediket is kell beállítani az újdonatúj komlbináltbútor mellé. Lesz-e, nem-e negyedik? — nem lehet tudni. Ahogy én ismerem az én nyughatatlan nyugdíjas Sándor bátyámat, meg hasonló szorgalmú kedves feleségét — valószínűnek tartom. «— nagy —
