Szolnok Megyei Néplap, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. július 24. As athéni ítélet ítéletet hirdettek Athén­ben. A görög katonai bíró­ság befejezte a Glezosz és társai ellen indított provo­kációs pert. S mint a köz­lemények beszámolnak róla, a 375. számú különleges törvény alapján hozott íté­letek megfellebbezhetetle­nek. Glezoszt kilencévi sza­badságvesztésre és politikai jogainak 8 évre való fel­függesztésére ítélték. Tár­sai közül Vutszaszt és Trikkalon/iszt életfogytig- lanra megfosztották sza­badságától. Az ítélet Glezosz eseté­ben súlyosabb, mint amit az ügyész vádbeszédében kért. E mellett azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a görög katonai bíróság nem mert szembeszállni a világ haladó közvéleményé­vel, nem merte semmibe venni a tiltakozó táviratok ezreit s így elmaradtak a már nagyjából megfogal­mazott és az ügyész által korábban kért halálos íté­letek. A hírügynökségek jelen­tései arról is beszámolnak* hogy a vádlottak az utol­só szó jogán világosan ki­fejtették: Az ellenük emelt vád koholt és sem­mi közük sincsen a bíró­ság előtt szereplő iratok­ban tárgyalt kémkedéshez. Az egyedüli ok a provoká­ciós tárgyalásra — ezt egyébként bizonyítja a vád kártyavárszerű összeomlá­sa — az, hogy Glezosz és társai igaz görög hazafiak, akik minden időben sikra- szálltak népük szabadságá­ért, függetlenségéért. Egye­dül politikai meggyőződé­sük miatt kerültek a vád­lottak padjára. Hogy ez így Igaz, azt tanúsítja a görög bíróság gyávasága is. A bíró félt a teljes igazság fényreke- rülésétől s ezért vonta meg a szót a perben szereplő Vutszasztól. A kivezetés­sel azonban nem lehet megváltoztatni a vád alap­talanságát s azt sem, hogy a tárgyalás eseményeiből a világ minden haladó gon­dolkodású ember meglás­sa: az egyedüli cél a gö­rög hazafiak legjobbjainak elhallgattatása volt. Hajókon, vonatokon, autóbusz­karavánnal érkeznek hazánkba 41 ország Vll-re utazó küldöttei Kisi az atom­fegyverek be­tiltása mellett PÁRIZS (AP.) A Párizs­ban tartózkodó japán minisz­terelnök sajtóértekezletet tar­tott. Kijelentette, Japánt szo­morú tapasztalatai meggyőz­ték arról, hogy feltétlenül szükséges az atomfegyverek betiltása. Hangoztatta: csök­kenteni kell a hagyományos fegyverzetet is és Japán készségesen részt venne egy ilyen irányú program kidol­gozásában. (MTI). Á lengyel—szovjet nyilatkozat V Megkezdődött a VIT-re utazó külföldi fiatalok ven­dégjárása. A fesztivál meg­nyitásáig most már naponta érkeznek a határállomásokra a különvonatok, az autóbusz­karavánok és sorra jönnek a Bécsbe tartó fiatalokkal telt hajók is. A KISZ Központi Bizott­ságának keddi sajtótájékoz­tatóján elmondották, hogy július 25-ig 41 országból kö­rülbelül ötezren ejtik útba Magyarországot, s töltenek hosszabb-rövidebb időt ha­zánkban. A határállomásokon a leg­nagyobb forgalom pénteken lesz: o 3-as számú külön- vonaton 16 nemzet fiai érkez­nek Biharkeresztesre. A magyar fiatalok felké­szültek a VIT-küldöttek fo­gadására. Záhony, Lőkösháza. Hegyeshalom és a többi va­sútállomás már zászlódíszben várja az érkezőket, s minde­nütt bensőséges ünnepsége­ken üdvözlik a külföldi orszá­gok képviselőit. A kiszisták az átutazóknak kis csomaggal kedveskednek, amelyben ci­garettán kívül konzerv és más útravaló lesz. A csoma­gokat nagy gonddal állították össze, s még arra is ügyeltek, hogy az indiaiak és más nem­zetek csomagjaiba csak olyan élelmiszerek kerüljenek, ame­lyeknek fogyasztása nem üt­közik az illető ország, nép hagyományainak, vallásának előírásába. A vasútvonalak mentén üdítő italokkal fel­szerelt frissítőállomások is várják az átutazókat • BÉCS (MTI). A VIT osztrák előkészítő bizottsága elhatá­rozta, hogy képviselői az if­júság nevében már a hatá­ron üdvözölni fogják a nagy találkozóra Bécsbe tartó kül­földi vendégeket. A határál­lomásokon történő rövid üd­vözlés után a külföldi kül­dötteket a bécsi pályaudvaro­kon zeneszóval és virágözön- nel fogadják; ty A NOT AN A CSŐK életéből Lengyelországi tapasztalatai­ról tartott élménybeszámolói a napokban Fehér Lajosné, az országos nőtanács szerve­zési osztályának vezetője, a kunhegyest asszonyoknak. A baráítl találkozón mintegy háromszázötven kunhegyes: asszony vett részt, akikkel a beszámoló után a vendégül látott lengyel nagykövet hosszasan elbeszélgetett a lengyel nép életéről, eredmé­nyeiről. • Több mint száz röpgyűlést szerveztek eddig a termelőszö­vetkezetekben dolgozó asz- szonyok, hogy kifejezzék til­takozásukat a Manolisz Glézoszt és társait ért alap­talan vád ellen, s ugyaneny- nyi táviratban követelték a hazafiak szabadonbocsájtá- sát, \ • Hat kisgyermeket fogad­nak egy hónapra vendégség­be augusztusban a nagyivá- ni asszonyok a fóti gyermek- városból. Azokat a kicsikéi, ■■kik már tavaly is náluk üdültek. * Húsz női társadalmi mun­kacsapat működik a megyé­ben, a nőtanácsok szervező­ében. A 10—22 fős csapatok­ba tömörült asszonyok soka egítettek a tsz-eknek a nö­MegnYÍlf az érték- levélforgalom a Mongol Népköztársasággal A Posta Vezérigazgatóság közli, hogy július 20-án meg­nyílt az értéklevélforgalom a Mongol Népköztársasággal. Az értékküldemények felső határa mindkét viszonylat­ban 10 ezer aranyfrank. Hírek éa kommentárok a genfi értekezletről GENF (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentése sze­rint a külügyminiszteri érte­kezlet szerdai plenáris ülé­se „nem hozta közelebb egy­máshoz a szembenálló néze­teket”; Egy DPA-jelentés hangoz­tatja, az ülés után nyugati részről kijelentették, hogy „nem történt haladás” és a hangnem „észrevehetően hű­vös volt”. Tájékozott körök szerint a külügyminiszterek egyelőre nem terveznek újabb zárt ülést. Berding külügyi államtit­kár, az amerikai küldöttség szóvivője szerdán este han­goztatta, hogy a nyugati kül­ügyminiszterek tanulmá­nyozzák Gromiko szerdai ki­jelentéseit és „a csütörtöki ülésen újabb észrevételeket tesznek majd.” Berding sze­rint „a szerdai ülés nem volt eredményes.” Peter Hope, az angol kül­döttség szóvivője úgy értel­mezte Gromiko szavait, hogy a Szovjetunió „válto­zatlanul ragaszkodik Berlin és a német vegyesbizottság kérdésének összekapcsolásá­hoz, amit a nyugatiak nem fogadhatnak el.” Az angol szóvivő is bejelentette, hogy kormánya tanulmányozza a szovjet külügyminiszter be­VARSÓ (TASZSZ). Varsó­ban szerdán aláírták a len­gyel—szovjet közös nyilatko­zatot. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tárgyalások és ba­ráti megbeszélések során a két fél megvitatta a szovjet­lengyel testvéri együttműkö­dés további bővítésével és elmélyítésével kapcsolatos fontos kérdéseket, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Megelége­déssel állapították meg, hogy a nézetek minden kér­désben teljesen azonosak. A nyilatkozat ezúttal utal a szovjet párt- és kormány- küldöttség látogatásaira kü­lönböző városokban, iparvál­lalatokban, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban és kultú- rális intézményekben. Ki­emeli a lengyel nép sikereit, amelyeket önfeláldozó mun­kával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt kipróbált veze­tésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország test­véri segítségével ért el. A nyilatkozat a továbbiak­ban méltatja az 1945. évi szovjet—-lengyel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés nagy jelentőségét; A két félnek az a véle­ménye, hogy a gazdasági fej lődés jelenlegi szakaszában rendkívül fontos a szocialis­ta országok helyes és célsze­rű munkamegosztása, külö­nösképpen a szakosítás és a kooperálás, a népgazdasági tervek egybehangolása. A testvéri szovjet-lengyel barátság elmélyítése nagy­mértékben elősegíti a szocia­lista tábor egységének meg­szilárdítását, a békés együtt­élés eszméinek győzelmét, — hangoztatja a nyilatkozat. A két fél kifejezte eltökéltsé­gét, hogy továbbra is erősíte­ni fogja a szovjet-lengyel barátságot, együttműködést és kölcsönös segélynyújtást, — még szorosabb összefogásra törekszik a szocialista tábor országai között; A nyilatkozat a továbbiak­ban elítéli az agresszív im­perialista körök hideghábo­rús politikáját, s hangsú­lyozza: A két küldöttség nagy fi­gyelemmel tanulmányozta a Németországot érintő kérdé­seket. Egyhangúlag megálla­pították, hogy a legfonto­sabb, halaszthatatlan megol­dást követelő kérdés a né­met békeszerződés megköté­se, a Nyugat-berlini megszál­lási rendszer felszámolása. Komolyan veszélyezteti a békét az a helyzet, amelyet a békeellenes erők — külö­nösen az eurónat politikai helyzet kiéleződésére törek­vő nyugatnémet kormány — kihasználnak; Nyugat-Né­metország militarizálása kü­lönösen veszélyes jelleget ölt, mivel az NSZK kormánya ra­kéta- és atomfegyverekkel szereli fel a Bundeswehrt: Kétségtelen, hogy a nyugat­német militarizmus, amely az erőpolitika atlanti kon­cepciójára támaszkodik és további nemzetközi feszült­ségre számít, vezető helyre tör Nyugat-Európában, hogy azután imperialista katonai és gazdasági terjeszkedésbe kezdjen. A szovjet és lengyel kül­döttség úgy vélekedik, hogy a genfi külügyminiszteri ér­tekezlet bizonyos mértékig pozitív munkát végzett. Az értekezleten sok kérdésben jobban megmutatkozott a fe­lek álláspontja, pontos kép alakult ki a nézeteltérések­ről és kísérletek történtek az álláspontok közeledésére. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítani, hogy a nyuga­ti hatalmak álláspontja mi­att a genfi értekezleten ez- ideig nem sikerült meg­egyezni a német békeszerző­dés megkötéséről és a Nyu­gat-berlini helyaet rendezé­séről Mindkét fél azt tartja, hogy a jelenlegi alapvető kérdések megoldása szem­pontjából nagy jb-lentőségű lehetne a kormányfői érte­kezlet: megvitatná a nemzet­közi helyzet leghalaszthatat­lanabb kérdéseit, megfelelő határozatokat hozna és így kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség enyhü­lését. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy Lengyelországot és Csehszlovákiát különleges jog illeti meg a német kérdés és az európai biztonsággal kap­csolatos kérdések megvitatá­sában való részvételre. A nyilatkozat kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság továbbra is következtésen harcol a né­met békeszerződés megköté­séért. A mai körülmények között mind a két német ál­lammal alá kell .írni a béke- szerződést. Ha pedig a nyu­gati agresszív körök meghiú­sítják ezt, akkor a Szovjet­unió és a Lengyel Népköztár­saság békeszerződést ír alá a Német Demokratikus Köztár­sasággal és az a meggyőző­dése, hogy az európai béke és biztonság megszilárdításá­ban ténylegesen érdekelt töb­bi állam is aláírja a béke- szerződést az NDK-val. A küldöttségek megállapít­ják: a Nyugat-berlini meg­szállási rendszer kérdésének legmegfelelőbb megoldása Nyugat-Berl in szavatolt sza­badvárossá változtatása len­ne. Ha a Német Demokra­tikus Köztársaság és a többi szocialista ország jóakarata ellenére nem szüntetik meg szódét. (MTI), can Jártak ki a község asz- . ,,ilttttt-—* szonyai közül, s több mint j 200 munkaórán át segítettek J a szövetkezet huszonhat nő-! tagjának; Nyugat-Berlinben a rendelle­nes helyzetet, akkor a Szov­jetunió és Lengyelország tá­mogatja a Német Demokra­tikus Köztársaságot azokban az intézkedésekben, amelye­ket szuverén jogainak kere­tei között szükségesnek tart majd a Nyugat-berlini rend­ellenes helyzet kiküszöbölé­sére. A szovjet és a lengyel kor­mány maradéktalanul támo­gatja az NDK-nak azt a ja­vaslatát, hogy a két német állam kössön egymással meg­nemtámadási szerződést, s mondjon le az atom- és ra- kétafegyverrőL Ugyanakkora szovjet és a lengyel kormány újból megerősíti: az Odera— Neisse határ az egyetlen tör­vényes, igazságos és sérthe­tetlen határ Lengyelország és Németország között. A nyilatkozat újból rámu­tat, hogy a szovjet és a len- gyel kormány támogatja a varsói szerződés és az észak- atlanti szerződés országai kö­zötti megnemtámadási szer­ződés megkötésére irányuló javaslatot. A két fél kijelen­ti: támogatja a lengyel kor­mánynak azt az indítványát, hogy létesítsenek Közép Európában atom- és rakéta- fegyvermentes övezetei A két fél támogatja a Balti-ten­geri békeövezet létrehozására irányuló javaslatot és a bal­káni atomfegyvermentes öve­zet megteremtésének tervéi is. A nyilatkozatban a felek együttérzésükről és támoga­tásukról biztosítják a gyar­mati és félgyarmati sorba1" élő népeket A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetői tájékoz­tatták egymást a két párt I munkájáról, megvitatták a két párt kapcsolatainak kér­déseit, valamint a nemzetkö­zi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kér­déseit. Az élet teljesen iga­zolta, hogy helyesek a kom­munista és munkáspártok 1957 novemberében Moszkvád ban kiadott nyilatkozatának következtetései; — A két párt ezért köte­lességének tartja, — hangzik tovább a nyilatkozat, — hogy továbbra is kérlelhetet­lenül harcoljon a revizioniz- mus ellen. A tárgyalásokon konkrét intézkedéseket is megvitattak az SZKP és a LEMP kapcso­latainak további erősítésére. A közös nyilatkozat végül kidomborítja a szovjet párt- és kormányküldöttség len­gyelországi látogatásának nagy jelentőségét: — a len­gyel—szovjet barátság elmé­lyítése, a szocialista tábor országainak együttműködése °s a béke megszilárdítása szempontjából. (MTI). Cfxiis ültőqok cÁnatőlij útjait tizennégy esztendeje halott. Sebesülése után Szolnokra szállították: de mérgezést ka­pott, sok vért vesztett és nem lehetett már megmen­teni. Ekkor levelet írtak Szolnok tanácselnökének. Az elnök elküldte a távoli orosz családnak a síremlék fény­képét, ahol kőbe vésve ol­vasható Szemjonov kapitány neve. A család vonatra ült és eljött ide. — Meg akartuk ismerni a népet, amelynek szabadsá­gáért életét adta — mondja az apa. — Látni akartuk a földet, ahol vére elfolyt — suttogja az anya. ßj esszire jöttek, mert hosszú utat tett meg Tolja is, amíg pontot tett életére a háború. Nem kato­naságról álmodott 6 fiatal korában. Mérnöki munkáról. — Szelíd fiú volt és a haja barna, mint a gesztenye — idézi az anya, akinek haja szürke, arca barázdált, szeme távoli pillantású. Ilyennek képzeltem én Gorkij Anyját is, ilyen egyszerűnek, ilyen picit hajlotthátúnak, szerető tekintetűnek. Nam. a háborút nem lehet meg nem történtté tenni, Anatolij kapitány mindörök szol­már re ott nyugszik már a noki temetőben. Pedig csak pár hét hiányzott a há­ború végéig. Túlélte Sztá­lingrádot: az volt az első csa­tája. Micsoda szörnyű tűzke­resztség. — Aztán ott volt Kurszknál, a németek véres ellentámadásánál, amely vé­gül a szovjet tüzérség fü­zébe fulladt. Ütegparancsnok volt. — Olyan szép fiú volt — mondja könnyei közt a képre mosolyogva az anya. •— Két olyan szép fiam van — mondja Vera, a hős testvére. Vera maga is szép­ség, nehéz szőke haját koszo­rúba fonva hordja: a teme­tőben a sírást legyűrve erős hittel törnek ki belőle a sza­vak. — Két olyan szép gyer­mekem van. Én hiszem, hogy nem lesz többé háború, hogy nem engedjük többé, hogy a testvérem és a többiek nem Mába haltak! Sokan vannak kinn a te­metőben. Olyanok, akik ma­guk i.s ismerik az elmúlt évek börzéiméit. Munkások a Jár­mű javítóból. szovjet, katonák. KISZ fiatalok, asszonyok, a ’'fanyar—Szovjet Baráti Tár­sasán küldőt* ej A három messziről jött fáiőszívű em­ber ott állt némán: AnatolU kapitányra emlékeznek: a fiúra és testvérre, aki végig- verekedte ütegével fél Euró­pát, aki ott volt Kirovgráá bevételénél, harcolt Romá­niában, akit végül pár hét­tel Berlin eleste előtt a mi földünkön öltek meg a fa­siszta gazemberek. f> gy vöröskatona csupán ' a sok közül Szemjonov kapitány, de áldozatában, odaveszett fiatal életében egy egész nép áldozata pétdázó- dik. De nehéz erről írni. De nehéz megörökíteni Tina Sztyepanovát, amint össze­húzott szemmel, megtörtén, lehorgasztott fejjel áll a hant előtt, amely fiát, egyetlen fiát magába zárta. Tizennégy éve már, de ez a seb mindig él, mindig fáj. És ez most a bú­csúzás pillanata, a legszen­tebb. Forduljunk el. A síremléket elborítják a koszorúk, a virágok és az apa megköszöni nekünk, akik osztozunk fájdalmukban, a barátságot és a szeretetet. De mi hogyan köszöniük meg Anatolij kapitány áldozatát? Azt hiszem, legfőképpen nem szabad felejtenünk. Sem a o-'llkosoknak megbocsáta­ni, sem a hősöket elfelejteni nem szabad. Anatolij kapitány szeme kék volt és a haja barna. akár a orsz1rvyc. BARACS DÉNES vényápolásban és az aratás­ban Is. A jászfény szarui UJ- reménység Tsz-be tizennyol­cán Jártak ki a község asz- szonyai közül, s több minti 200 munkaórán át segítettek 1 a szövetkezet huszonhat nő-1 tagjának; 1 • i A nötanácsok készülődnek J a tanévnyitásra. A sokezer- j nyi elsőosztályos gyerek kö-j zött ízléses, kedves kis óra-! rendeket osztanak ki. A szü- < tői munkaközösségekkel kö-< zösen összehívják az első ] osztályos gyermekek szüleit, i s tanácskoznak velük a csa-1 Ládi és iskolai nevelés ossz- < hangjának fontosságáról, — J módszereiről; * A jászszentandrási Petőfi J Tsz-ben két női munkacsapat < dolgozik, mindkettő a kerté- < szetben. Az ötven kát. hold j uborkát ők ültették el, ők < gondozták, s most ők szedik J a termés nagyrészét — ex-! portra. Annak dacára, hogy J a szövetkezet a tavasszal < kezdte meg működését, már ; most is sokan tudnak szép I teljesítményeket falmutatni. ; A 17 éves Pető Máriának, az \ egyik munkacsapatvezet " - k ; eddig 120 egységet írták a javára .Csoszor Andrásné 90 j Kiss Józsefné 56 munkaegv ] »éget teljesített tavasz óta. * egnap három ember ^ újra átélte azt a fáj- dulmat, amely másfél évti­zede egész Európát elöntötte: a fiát elvesztett apa, anya és testvér gyászát. A törté­net a következő. Anatolij Boriszovics Szemjonov tü­zérkapitány 1945 tavaszán a háború utolsó heteiben, a Balaton mellett megsebesült. Megsebesült, gyorsan a hát­országba szállították és ez­zel nyoma veszett. Három ember várta otthon egy Moszkvától nem messze lévő kisvárosban: Kalinyin- ban. Az apa, Borisz Arszen- tyevics Szemjonov, főmérnök volt. utakat épített szerte a szovjet földön. A lány, a hős testvére közgazdasági egyete­met végzett és most a sta­tisztikai hivatalban dolgozik, ■kokminden történt tehát a ■háború óta. Az apa nyugdíj­ba ment. Vera azóta család­anya. van eay öt és eav hét- '£r>es kisfia. T)e tizennégy •éven át várták és keresték oriszt. I — Olyan kék volt a szeme, laleér az égbolt, — mondja az '.anya. — Magas volt és erős. mint a szájfa — rúovdja az apa. tnnnvsral tv ’ a mer a család,, hogy Anatolij már

Next

/
Thumbnails
Contents