Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 7. A bonni Párma Az elmúlt negyvennyolc . óra kétségkívül legnagyobb szenzációt keltett külpoliti­kai hire volt, hogy Adenauer bejelentette; nem jelölteti magát a Német Szövetségi Köztársaság elnökének, to­vábbra is kancellár akar ma­radni. Ez a lépés újabb fejezete annak a pármai stílusú poli­tikai színjátéknak, amely már több mint egy hónapja — de a kulisszák mögött már évek óta — folyik Bonn­ban, a Német Szövetségi Köztársaság vezető köreiben. Olyan éles hatalmi harc fo­lyik Bonnban, amelyhez ha­sonlóra nem volt még példa az utolsó évek német törté­nelmében és talán csak a har­mincas évekhez lehetne ha­sonlítani, amikor a Nemzeti Szocialista Párt hatalomra jutása után éles küzdelem indult meg azért, hogy az összes ellenfeleket eltávolít­sák a nácizmus útjából. A helyzet természetesen más, de a német politika alapkérdése veszélyes hason­lóságokat mutat. Adenauer, aki tíz év alatt megalapozta a német militarizmus és a német finánctőke újjászüle­tését, most megszállott mód­jára szeretné folytatni ed­digi bűnös politikáját. Ez a politika a hideghá­ború dermesztő levegőjét árasztja és kétségtelenül a nemzetközi élet legveszedel­mesebb irányzatát jelenti. Ez a külpolitika (amelyet belpo- litikailag a Német Kommu­nista Párt betiltása előzött meg, a hitleri Reichstag-per mintájára) a volt német, meghódított területek vissza­szerzését, a Német Demokra­tikus Köztársaság felszámo­lását, az atomfegyverkezést ielenti, mindennemű tárgya­lás, megegyezés elutasítását. Ez a politika Németország örök időkre való kettészakí- tásának politikája. Amikor először szóbakerült az, hogy Heuss nyugatnémet elnök megbízatása az idén lejár. Adenauer legveszedel­mesebb vetélytársát, Erhard gazdasági minisztert ajánlot­ta elnöknek: ez a funkció ugyanis csupán névleges ha­talommal jár, gyakorlatilag a kancellár irányítja a poli­tikai életet. Természetesen Erhard keresztül látott ezen a manőveren és visszautasí­totta a „megtisztelő” javas­latot. Sőt Adenauert saját párttá buktatta felfelé, az elnöki székbe. Adenauer ek­kor azzal próbálkozott, hogy bábját, Etzel pénzügyminisz­tert jelöltesse kancellárrá, akit ezután is irányíthatna és ilyen módon a ■ háttérből irányíthatná az NSZK poli­tikáját. — Erhard helyzete azonban megerősödött, a Ke­resztény Demokrata Párt többségben lévő ellenzéke őt kívánja ma is kancellárrá jelöltetni: Adenauer vonalá­nak tarthatatlanságát ugyanis más jelentős ipari és politi­kai körök is jól látják. Az utóbbi napokban Aden­auer egyre jobban meggyő­ződhetett arról, hogy politi­kája lejárt, Genfben, ha las­san is. de haladnak a tár­gyalások, legalább is a kor­látolt megegyezés felé. A kancellár több provokatív lépéssel igyekezett megaka­dályozni az álláspontok közeledését, mesterkedései azonban már most sem jár­tak eredménnyel. Az pedig köztudott dolog, hogy Erhard rugalmasabb álláspontot kép­visel, híve az angolokhoz való közeledésnek, (az eddigi merev francia—nyugatnémet koalíció helyett) és állítólag a német kérdést is valamivel reálisabb módon ítéli meg. A vén, idejétmúlt politikai elveibe belemerevedett kan­cellárt páni félelemmel töl­tötte el ez az irányzat — ez magyarázza makacs döntését. A nyugati politikai körö­ket dliplomáciai bombaként érte a hír, Washingtonon, Londonon és Párizson egy­aránt a döbbent csodálkozás lett úrrá. Nyugat-Németor- szágban a jövő hét elejére hívták össze a Keresztény Demokrata Párt hatvantagú tanácskozótestületét — amely, könnyen meglehet: vissza­utasítja a kancellár bejelen­tését. Az ellenzéki pártok közös nyilatkozattal készül­nek, amelyben bizalmatlan- sági indítványt akarnak a parlament elé terejszteni. Párma, Stendhal Pármája kis város volt hajdanában és Bonn is kis város ma. De a hatalmi harc, ma, 1959-ben egy állítólagos nyugati „de­mokráciában” egy 56 mil-jy liós ország fővárosában® ugyanúgy folyik, mint ott|;$ hajdanán: csak éppen sokkal több embert veszélyeztet ezÉ a kísérteties színjáték. Ide|| jutott az a hatalom, ame-U lyet a második világháború# tanúságait elfeledve terem-|| tettek meg a nyugati hatal-Ö mák. i elnök apjától „örökölte” a hatalmat, amikor azt húsz­éves uralkodás után 1956-ban meggyilkolták. Ecuadorban más a helyzet, de egyben minden délamerikai állam helyzete hasonló: az ameri­kai monopóliumok uralják a rendszerint egyoldalú gazda­sági életet, amely lényegében egyes fő mezőgazdasági ter­mékek, Kuba esetében pél­dául a cukornád, Nicaraguá­nál a gyapot és a kávé ex­portján alapul. Kuba — mint ismeretes — az 1959-es év fordulóján megdöntötte Ba­tista diktatúráját, Fidel Cast­ro forradalmi mozgalma győ­zelmet aratott. Az a tény, — a tény és semmi más —, hogy ez meg­történt, nyilvánvalóan előse­gítette a különböző államok­ban már régóta tartó erje­dést. Ezzel magyarázható az és nem a kubai beavatkozás­sal, mint ahogy azt sokan feltüntetni igyekeznek —, hogy most több délamerikai államban fellendült a forra­dalmi mozgalom. Mint isme­retes, az Amerikai Államok Szövetsége — amely az Egye­sült Államokat és a délame­rikai országokat foglalja ma­gába — megpróbálta meg­akadályozni ezt a fejlődést és a különböző latinameri­kai országok reakciós veze­tőkörei az Egyesült Államok­tól kértek gazdasági segítsé­get a nép elégedetlenségének csillapítására. — Azonban a gyakorlatban csupán annyi történt, hogy létrehoztak egy bankot, amely továbbra is az USA tőke érdekeit szolgálja és igyetkszik fenntartani az United Fruit és a Standard Fruit pozicióit ezekben az országokban. Amikor 1953— 54-ben Guatemalában haladé demokratikus kormány ala­kult, az Amerikai Államok Szövetsége lehetővé tette az USÁ-nak, hogy csatlósai út­ján megdöntse ezt a rend­szert. Kuba példája azonban már mást bizonyít. Latin- Amerika felébredt. Baracs Dénes A pedagógusokat társadalmunk bizalma övezi — Kitüntetési ünnepség a VIII. pedagógus nap alkalmából — Tegnap, a megyei tanács VB ünnepséget rendezett a VIII. pedagógus nap alkal­mából. Az ünnepségen meg­jelent Ilku Pál, a művelő­désügyi miniszter helyet­tese; Lugosi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának kép­viseletében; Oláh György, a megyei tanács VB elnöke, Csáki István, az MSZMP megyei VB titkára; Fodor Mihály, a megyei tanács VB elnökhelyettese és Molnár János, a megyei tanács VB művelődési osztályának veze­tője, valamint többen Szol­nok és a megye pedagógusai közül. A Végrehajtó Bizottság ne­vében Molnár János elvtárs üdvözölte a pedagógusokat és a megjelent vendégeket. Majd Fodor Mihály elvtárs mondott ünnepi beszédet. — Pedagógusainkat ma már társadalmunk megbecsülésé veszi körül — mondotta. — Ezt bizonyítják a most át­adásra kerülő kitüntetések is. Ez a megbecsülés nem vélet­len. Pedagógusaink többsége lelkes részese volt megyénk­ben a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének és ugyanakkor jelentős részt vállalt a kultúra terjesztésé­nek más területéről is. Ma már többen vesznek részt a művelődési otthonok az is­kolán kívüli nevelés fontos munkájában. A feladatokról szólva el­mondotta; pedagógusainknak a jövőben legfontosabb fel­adata érvényesíteni a párt művelődéspolitikai irányel­veit és segítségével még ha­tékonyabbá tenni gyerme­keink és egész dolgozó né­pünk nevelése érdekében végzett munkát. y Beszéde után ismétlődő tapsok között nyújtotta át iiminiiiiiiiitmmiiiiiuiimiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiii Kern szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a légkör hullámzásának Genf (MTI). A hét köze­pén megnyilvánult mérsé­kelt optimizmus' után Genf­ben egyes megfigyelők azt mondogatják, hogy „vissza­esést mutat a politikai lég­kör hullámzásait jelző baro­méter”. A megfigyelők több­sége azonban rámutat, hogy nem szabad túlzott jelentő­séget tulajdonítani a pilla­natnyi hullámzásoknak és bár javulás nem tapasztal­ható, az általános helyzet romlásáról sem lehet beszél­ni, mert az alapvető ténye­zőik nem változtak. A pénteki hivatalos ülés sem hozott javulást a helyzetben; Herter amerikai külügymi­niszter hevesen vádaskodó kirohanása, majd pedig a teljesen negatív nyugatnémet álláspont ismételt megnyilat­kozása Grewe felszólalásá­ban egyáltalán nem volt al­kalmas arra, hogy a kibon­takozás felé lendítse a tár­gyalásokat. Az újságíró körökben azon­ban feltűnt, hogy Selwyn Lloyd brit' külügyminiszter — bár szintén kitartott a nyugati álláspont mellett — olyan bskülókeny hangot ütött meg, amely szöges el­lentétben állt az amerikai és nyugatnémet felszólalások merev hangszereléséveL Objektív megfigyelők uevariakkor bíztató jelet lát­nak abban, hogy a Szovjet­unió és a Német Demokra­tikus Köztársaság küldöttsé­gének vezetői rendkívül jó­zan, mérsékelt hangú felszó­lalásaikban láthatóan igye­keztek' .elterelni ä. tárgyalá­sokat a meddő viták veszé­lyes ösvényéről, s ugyanak­kor felhívták a konferencia résztvevőinek figyelmét ar­ra, hogy az üres vádaskodá­sok helyett azokat a ponto­kat keressék, ahol a tárgya­lásokat előbbre vivő. termé­keny eszmecsere alakulhat ki. Az ipari fejlődés gyors üteme a szocialista gazdaság felsőbbrendűségét bizonyítja Egymás után érkeznek a jelentések Dél-Amerika or­szágaiból. Páncélos összecsa­pásokról. mozgósításról, utcai harcokról számolnak be a jelentések. Nicaraguában for­radalmi mozgalom tört ki, a felkelők már a főváros ellen akarnak vonulni. Ecuador­ban hatalmas ?z:.'ájkmozgs- lcm robbantotta Ki a válsá­gét: béremelést, az életkö­rülmények meg.1 a 'ítását, pol­gári szabadságjogok biztosi tását követelik. Guayaquil városában harckocsik és pán­Az ország legkiválóbb ter­vezőinek és kivitelezőinek együttműködésével megte­remtették Szegeden azt a szabadtéri színpadot, mely technikai felkészültségével új fejezetet nyit a Szabadtéri Játékok történetében. A szte­reofonikus hangközvetítés módszereit alkalmazva, a színpadon szereplők térbeli mozgását követi a hang és most, hogy elkészült a szín­pad és a nézőtér, a szakértők megállapították, hogy a né­a tökéletes fényha­Érdemes tehát néhány számadatot szembeállítani egymással, hogy tisztázzuk ezt a problémát. A volt Népszövetség gazda­sági szerveinek számításai szerint 1855—1913 között az „ipari indulás” szakaszában levő országokban — köztük az USA-ban és Németország­ban — évenként átlagban 5 százalékkal növekedett az ipari termelés. A Szovjetunió ipari terme­lése az első ötéves terv évei­ben átlagosan 19,2 százalék­kal, a második ötéves terv évében 17.1 százalékkal, a harmadik ötéves terv éveiben (1938—1940) 13,2 szá­zalékkal, a negyedik ötéves terv éveiben 13,6 százalékkal, az ötödik ötéves terv évei­ben pedig 13.2 százalékkal emelkedett. Kitűnik tehát, hogy a Szovjetunió ipara mind az iparosítás első szaka­szában, mind pedig a későbbi időszakban is jóval gyorsabb ütemben fejlődött, mint ami­lyet a kapitalista országok az „ipari indulás” szakaszában valaha is elértek. A népi demokratikus orszá­gok is jelentősen túlszárnyal­ták — kettő és félszerestől ötszörösig — az ipari terme­lés növekedésének azt az ü e- mét, amit a kapitalista orszá­gokban az említett szakasz­ban elértek. Ilyképpen az 1950—1955. évi távlati tervek időszakában az ipari terme­lés évi átlagos növekedése Lengyelországban 18,7 száza­lék, Romániában 14,1 száza­lék, Albániában 26,3 százalék volt. A Kínai Népköztársaság első ötéves tervének idején az ipari termelés átlagban éven­te több mint 17 százalékkal emelkedett A szocializmus S Jiup UM&UIUlilUUl —— a megjelent pedagógusoknak a miniszteri kitüntetéseket. „Az oktatásügy kiváló dol­gozója” jelvényt kapták: Béré Cili Zoltánná, mezőtúri diákotthon igazgató, Fábián András törökszentmiklósi is­kolaigazgató, Szárz Imre fegyvernek! pedagógus. Mu­hart Arpádné jászjákóhalmi óvónő, Szabó Zsigmond sza- jöli pedagógus, Brácsák Ist­vánná turkevei gimnázium igazgató, Sándor Gábor öctö- di pedagógus, Molnár János, az újszászi iskola igazgatója, Miskolczi Irén tiszafüredi pedagógus, Hédi László és Papp László szolnoki peda­gógusok; Kispál Béla jász­berényi úttörőcsapat vezető és Burka Rudolf, a jászbe­rényi iparitanuló intézet ne­velője. „Szocialista kultúráért” jel­vényt vettek át: Szigeti Ist­ván, a tiszafüredi gimnázium tanára és Salánki Istvánná mezőtúri pedagógus. „Kiváló dolgozó” jelvény­nyel tüntették ki: Gyarmati Ferencnét, a .tiszakürti gyer­mekotthon gondnokát és Sü­veges Jánost, a kenderesi is­kola hivatalsegédjét. A Művelődésügyi Miniszter dicsérő oklevelét vették át: llniczki . Mária törökszent­miklósi, Zabolni Kálmánná szolnoki és Nagy Jenő kar­cagi pedagógusok. A kitüntetések átadása után llku Pál miniszterhelyettes szólott a kitüntétettekhez. Rövid beszédében elmondot­ta, hogy a kitüntetések elbí­rálásánál a minisztérium fi­gyelembevette egyrészt az oktató és nevelő munkát, valamint azt, hogyan végzi iskolánkívüli feladatait a pe­dagógus. Szemecsekívánatai után a kitüntetettek nevében Fábián András törökszent­miklósi' igazgató mondott köszönetét a bensőséges ün­nepségért és kitüntetésért. Az ünnepség a 136-os Zrí­nyi Ilona úttörőcsapat pajtá­sainak üdvözlése után a Tisza Szállóban rendezett közös ebéddel a délutáni órákban fejeződött be. célkocsik bevetésével verték le a tüntetéseket. Colom biá- ban sztrájkmozgalom bonta­kozik ki, Argentínában pe­dig a munkások folytatnak elkeseredett harcot helyzetik javítására, a sztrájkjogért. Mi a dél-amerikai forron­gás háttere, van-e közös vo­nása ezeknek a mozgalmak­nak? Természetesen a körül­mények különbözőek. Nica­ragua például egyike az utol­só olyan délamerikai orszá­goknak, ahol szinte korlátlan diktatúra uralkodik, Somozc Vihar Dél-Amerikában I Valamikor a különböző or­szágok ipari termelése növe- |kedési ütemének és fejlődési ^színvonalának kérdését szi­gorúan szakkérdésnek tekin­gették. Nagyon ritka kivé- ítellel, ez a kérdés nem lépte |túl a közgazdászok és a |konjunktura kutató intézetek [(érdeklődési körét, i Ma viszont a szocialista és | kapitalista világrendszerek »közötti gazdasági versengés |következtében a különböző ^országok gazdaságának fejlő- Édési üteme, valamint az |anyagi javak termelésében 'Jelért színvonala mély politi­kai értelmet kapott. A nép­gazdaság fejlődésének ez a lakét mutatószáma egyrészt a gszocialista rendszer gazdasá- Igi életerejét, másrészt a ka­pitalista rendszer túlhala­dott, halódó jellegét tükrözi, t • | A szocialista országok és a ( ' kapitalista országok gazda­sági fejlődésének ütemére .■vonatkozó összehasonlító |adatok a szocialista rendszer I határozott felsőbbrendűségét “bizonyítják. i Míg 1918—1957 között a »Szovjetunió ipari termelése H növekedésének évi átlagos üteme 10,1 százalék volt, ad- Jdig a kapitalista országok közül az USA-ban csupán |l,9 százalék, Angliában 3,2 ’százalék volt az ipari terme­lés növekedésének üteme. A ^statisztikái adatok tehát bi­zonyítják, hogy a Szovjetunió ipara összehasonlíthatatlanul gyorsabban fejlődik a leg­fejlettebb kapitalista orszá­gok iparánál. A termelés növekedésének gyors üteme kivétel nélkül minden szocialista országra jellemző. A népi demokrati­kus országok gazdasági és társadalmi struktúrájában végbement szocialista válto­zások jelentősen meggyorsí­tották ezen országok ipari fejlődését. A szocialista országokban az ipari termelés 4.5-ször növekedett a háború előtti színvonalhoz viszonyítva, — míg a tőkés országokban alig kétszer. Olyan tény ez, amelynek tagadásáról már egyes burzsoá közírók is le­mondtak. A szocialista országok si­kerei és a szocialista rend­szerrel való gazdasági ver­sengés kilátásai aggodalom­mal töltik el a monopolista köröket. Ebből a félelem­ből fakad az a fokozott ér­deklődés, amelyet a főbb ka­pitalista országokban tanúsí­tanak a szocialista tábor or­szágainak gazdasági fejlődése iránt. A „The American Slavic and East European Review" című folyóiratban közölt adatok szerint csupán az USA-ban több mint száz állami intéz­mény és a nagy monopóliu- jl mok által pénzelt magánin- e tézmény foglalkozik a Szov- 1 jetunió és a többi szocialista ország gazdasági fejlődésének , tanulmányozásával. Nem ke- [ vésbé érdekes az a körül- , mény sem, hogy a Wall 1 Street üzletembereinek egy , szigorúan 2ártkörű csoport­ja már évek óta tanulmá- * nyozzá a szocialista rendszer ' fejlődésének problémáit A burzsoá közgazdászok j újabb és újabb érveket ke­resnek a szocialista orszá- gok gazdasági eredményei­nek becsmérlésére és leki- 1 csinylésére. f Számos burzsoá közgaz- * dász szerint a szocialista or- \ szágok gazdasági fellendü­lésének gyors üteme azzal ’ magyarázható, hogy ezek az 1 országok ipari szempontból még nem érettek. í A továbbiakban azt állít- ! ják, hogy magukban a kapi- * talista országokban is rend- 1 kívül gyors ütemben fejlő- 1 dött az ipari termelés „az \ ipar” elindulásának „idősza- , kában” (vagyis iparosodásuk : kezdetén). Abban a mérték- j ben azonban, ahogyan elér- j keztek az ipari érettséghez, az 1. ütem lelassult, s csökkenő 1 irányt vett. A szocialista or- v szágok iparára — e burzsoá ? közgadászok szerint — t. ugyanez a sons vár e

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents