Szolnok Megyei Néplap, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-26 / 148. szám

m SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. június 28. Minden népi erőt tömöríteni kell a demokrácia helyreállítására és megújhodására A Francia Kommunista Párt XV. kongresszusa PÁRIZS (MTI). Szerdán délelőtt kezdte meg munká­ját a Francia Kommunista Párt XV. Kongresszusa. Georges Marrane, Ivry pol­gármestere, a Központi Bi­zottság tagja nyitotta meg a kongresszust, utána Maurice Thorez, a párt főtitkára lé­pett a szónoki emelvényre. Beszámolójának elején meg­emlékezett a párt halottai- ról, elsősorban Marcel Cachin-ről és Frederic Jo- liot- Curie-ről. A kongresz- szus egyperces néma felál­lással adózott emléküknek. Maurice Thorez rámutatoP arra, hogy a XIV. Pártkong­resszus óta eltelt időszakot Franciaország életében a pártütők összeesküvéséből ki­nőtt személyi hatalom rend­szerének megteremtése jelle­mezte. A múlt év eseményei során a Francia Kommunis­ta Párt a reakcióval szembe­ni ellenállás legfőbb ereje­ként mutatkozott meg, meg­felelt a francia dolgozók, a francia nép bizalmának, Thorez megállapította: — minden téren az önkényes kormányzás, a vezető kultu­sza lépett a demokratikus intézmények helyébe. Tilta­kozott a szabadságjogokat sújtó intézkedések ellen. Az algériai háborúval kap­csolatban Thorez kimutatta, hogy a személyi hatalom, minden ígérete ellenére, to­vább folytatja és még súlyo­sabbá teszi a háborút; Kongresszusunknak a pro­letár-nemzetköziség elvei­hez híven ünnepélyesen ki kell jelentenie, hogy az al­gériai nemzetnek joga van a függetlenséghez — mon­dotta Thorez. A degaulleista rendszer kül­politikáját illetően megálla­pította, hogy az pontosan el­lenkezik a francia nép törek­véseivel, hiszen az egyszerű emberek békét akarnak. A továbbiakban hangoz­tatta, hogy minden népi erőt tömöríteni kell a demokrácia helyreállítására és megújhó- dására. Mindenekelőtt a munkásosztály egységét kell biztosítani. A továbbiakban nagyjelen­tőségű konkrét programot terjesztett elő, amely alkal­mas platform lehet a francia munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság, az értelmiség, a vá­rosi középrétegek szövetségé­nek és a Kommunista Párt és más demokratikus pártok szövetségének létrehozására. A francia kommunisták al- kotmányozó nemzetgyűlés összehívását javasolják egy valóban demokratikus kor­mányforma megállapítására, amely a következő elveken nyugodnék: a legfőbb hata­lom a nép képviselőié, akiket közvetlen és arányos válasz­tással választanának meg, a képviselők egyetlen nemzet- gyűlést alkotnak. A kormány felelős a nemzetgyűlésnek. Minden választás arányos rendszer alapján történjék. A rendőrséget meg kell tisztí­tani és demokratizálni kell. A hadsereg rövid ideig tartó katonai szolgálaton alapul, a hadsereg alá van rendelve a polgári hatalomnak; Le kell rakni egy modern népgazdaság függetlenségé­nek anyagi alapjait: álla­mosítani kell a monopóli­umokat, a bankokat és a biztosító társaságokat. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután a szoci­alizmusba való átmenet for­máiról szólt és aláhúzta a szocializmusba való átmenet általános történelmi szüksé­gességét. Referátumát így fejezte be. a Francia Kommunista Párt és a francia nép előtt kemény harcok állnak. Pártunk ere­jét nem kímélve szét fogja oszlatni az illúziókat, a ha­zugságokat, mindent elkövet a demokrácia helyreállításá­ért, megujhódásáért. (MTI). Milyen lesz a jövő S*ehingje? KÍNA fővárosa a fejlődés olyan időszakát éli, amikor mind erőteljesebben bonta­koznak ki a jövő Pekingié­nek körvonalai. A lenyűgöző méretű lakóházak és középít­kezések máris lényegesen változtatnak a háromezei éves múltú város arculatán. Az egykori császárváros, amely csodálatos építészeti remekkel, kulturális emlé­kekkel büszkélkedhet, hosz- szú időn át megrekedt feilődésben. A felszabadulás 1949-ben modern, korszerű építkezést szinte nem Is ta­lált Pekingben. A város a császári palotáktól eltekint ve lényegében egészségtelen, szűk sikátorokból, falakkal, körülvett földszintes házak rengetegéből állt. A felsza­badulást követően a politikai, gazdasági és kultúrális élet fellendülése nyomán gyors ütemben kellett pótolni a mulasztásokat, s felszámolni az örökségbe kapott elmara­dottságot. Az elmúlt tíz esz» tendő alatt Peking fogyasz­tó városból ipari termelő várossá változott. Nemcsak sok új gyár, de sok új la­kás. sőt több lakónegyed épült fel a városban. Eddig már egymillió ember jutott Az amerikai katonai segélyprogram újabb terve a fokozott beavatkozás eszköze MOSZKVA (TASZSZ). Ei­senhower elnök jelentést ter­jesztett az amerikai kong­resszus elé „a katonai segély- program megszervezéséről és végrehajtásáról.” A jelentést egy úgynevezett Elnöki Bi­zottság dolgozta ki, amely­nek vezetője William Dra­per tartalékos tábornok, aki régebben az Egyesült Álla­mokat képviselte az „Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetben” (OEEC) azt megelőzően pedig a Dillon, Reedet Co Bankház alelnöke volt. Ez a bankház arról ne­vezetes, hogy a két világhá­ború között Németország felfegyverzését finanszírozta. A szóbanforgó „Elnöki Bi­zottság” jelentésében azt ajánlja, hogy az Egyesült Ál­lamok biztonsága érdekében folytassák a széleskörű ka­tonai segélyprogramot; A Harrimcm sajtókonferenciája Moszkvában Moszkva (MTI). A. Harri- man, ismert amerikai politi­kus, aki a második világhábo­rú Idején az Amerikai Egye­sült Államok nagykövete volt a szovjet fővárosban, hathe­tes látogatást tett a Szovjet­unióiban. Tapasztalatait, be­nyomásait csütörtökön dél­előtt sajtókonferencián ismer­tette a szovjet és a külföldi sajtó munkatársaival Harriman elmondotta, hogy Igen sok változás történt a Szovjetunióban mióta el­hagyta az országot. Mindenütt igen szívélyesen, barátságosan fogadtak — mondotta a többi között Har- riman. — A fogadtatásban is megláttam azt a. mindenütt megnyilvánuló jóakaratot, hogy jobb kapcsolatok léte­süljenek a szovjet és az ame­rikai nép között Másrészt személyemben — úgy tűnik fel — annak a szoros baráti együttműködésnek szimbólu­mát látták, amely a második világháborúban alakult ki or­szágaink között Harriman hangsúlyozta: — szükségesnek tartja a kölcsö­nös tájékoztatás megjavítását, a helytelen tájékoztatás kikü­szöbölését. Ebből a szempont­ból igen örvendetesnek minő­sítette a szovjet—amerikai ki­állítás-cserék Szovjetunióbéli tapasztala­tairól Harriman a következő­ket mondotta: — Igen nagyarányú fejlő­dést, előrehaladást, helyreál­lító munkát tapasztaltam mindenütt a Szovjetunióban, bármerre is jártam, a gyárak­ban és a kolhozokban egy­aránt A szovjet üzemek igen jóminőségű árut termelnek. Rendkívül nagy benyomással volt rám az is, hogy gyors ütemben építenek lakóháza­kat, köztük saját egyéni tu­lajdonba kerülő házakat is. Tudom, hogy a Szovjetunió­ban évekig lakáshiány volt és örülök, hogy ezt rövid időn belül felszámolják. Harriman elmondotta: ta- Dasztalatai szerint a szovjet növelését — mondotta Harri man; Nyilatkozata végén a szov­jet—amerikai kapcsolatok jö­vőjéről azt mondotta, hogy véleménye szerint az egyes emberek jóakarata, baráti szándéka feltétlenül befolyást gyakorol majd a magasállású állami vezetőkre; TISZASASI bizottság határozottan ellen­zi e program bárminemű csökkentését, azt állítva, hogy a segélyprogram meg­nyirbálása „katasztrofális kö­vetkezményekkel járna a sza- pad világra és az Egy tsúlt Államokra,” A jelentés, amelyet Eiesen- hower elnök teljes súlyával támogat — azt állítja, hogy az Egyesült Államokat job­ban, mint valaha, háborús veszély fenyegeti a kom cio­nizmus részéről” ezért a Draper-bizottság azt ajánlja, hogy a katonai segélyprog­ramra vonatkozó tervekei hosszú lejáratra, előbb há roméves időszakra, majd öc- évre készítsék el. A jelentés ezenkívül azt indítványozza, hogy az Amerikai Külügy­minisztérium, az amerikai diplomaták, az amerikai ka­tonai missziók vezetői jussa­nak fokozott szerephez, a „segélyprogram” terveinek előkészítésében. (MTI). új, korszerű otthonhoz Pe­kingben, Fokozatosan tüntetik el Pe- kingből a szűk sikátorokat és az apró házakat. Helyükön széles utcákat, utakat, par­kokat létesítenek, s többeme­letes lakóházakat építenek. A főútvonalakat a jövő nagy gépkocsi-forgalmára gondol-, va nyolcvan-száz méter szé­lesre építik. A távlati tervek igyekeznek elkerülni a zsú­foltságot, a túlzott központo­sítást. A jövő Pekingje lé­nyegében zöldövezetekkel kö­rülvett épületcsoportokból áll majd. Az egy, illetve hat kilométer széles zöldöveze­teket nemcsak fák, bokrok alkotják, hanem virágosker­tek, sőt mezőgazdasági mű­velés alá vett területek is. A szűknek bizonyult város szá­mára a terjeszkedés legkor­szerűbb módját választották' Szputnyik-elővárosokat ala­kítanak itt, amelyek majd gyűrűként övezik Pekinget. Egy-egy ilyen szputnyik-vá- ros 50.000—100.000 lakosú lesz, s ipari üzemek, tudo­mányos intézetek, felsőokta­tási intézetek, Iskolák, kór­házak, színházak, mozik, üz­letek, stb. is épülnek majd itt. Peking központja és a kö­réje épült szputnyikvárosok között igen szoros kapcsolat lesz. Korszerű műútak, vas- útak, Metro és helikopterjá­ratok kötik majd össze a jö­vő Pekingjének városrészeit. AZ ÉVEZREDES építé­szeti remek, kultúrális em­lékek nemcsak helyet kap­nak az új Pekingben, hanem minden eddiginél pompá- sabb, káprázatosabb külsővel ékesítik majd a kínai fővá­rost; A műemlékek védelménél a „megóvni, újjáépíteni, át­helyezni, lebontani” négyes elvet alkalmazzák. A régi kínai építészet remekeinek megóvására, mint amilyen a Téli és Nyári Palota, éven­te több milliót költ a kínai kormány. Egyes műemléke­ket újjáépítenek, hogy azok a modern követelményeknek is megfelelve szolgálják a várost. A híres pekingi Pej- hajtavat átívelő kőhíd szé­lességét például nyolc méter­ről harminckettőre bővítet­ték, hogy a híd megfeleljen a korszerű közlekedés köve­telményeinek. A Pejhaj-tó új kőhídján, amely természete­sen megőrizte ősi jellegét, stílusát, ma a város egyik széles gugárútja fut át. A vá­ros fejlesztése megkívánta, hogy egyes műemlékeket át­helyezzenek. A régi Peking­ben a nagyobb utak mentén több díszes kapu állt. A köz­lekedést akadályozó számos ilyen kaput parkokba helyez­tek át, vagy oda, ahol nem állják útját a növekvő for­galomnak. Eltávolítják a vá­rost övező régi falakat, ame­lyek az idők folyamán ala­posan megrongálódtak és többhelyütt már beomlással fenyegetnek. Hasonlóan jár­nak el néhány életveszélyes­sé vált városkapu esetében ÍSi A PERINGBEN folyó la­kóház- és középítkezések na­gyon gyors ütemben halad­nak. Különösen szembetűnő a fejlődés ezekben a hónapok­ban, mert számos nagy épít­kezést igyekeznek befejezni október elsejére, a Kínai Népköztársaság születésének 10. évfordulójára; Megalakult az új argentínai kormány Buenos Aires (MTI). Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint szerdán dél­után megalakult az új argen­tínai kormány. Csütörtökön délelőtt érke­zett AFP jelentések hangsú­lyozzák, hogy a kormányvál­ság megoldása után a hadse­reg parancsnoki karában tá­madt válság még továbbra is fennáll. Buenos Aires utcáin ugyan nyugalom van, de el­lenőrizhetetlen hírek kerültek forgalomba az egymással szemben álló katonai pa­rancsnokok csoportjai között induló politikai küzdelemről. A legfrissebb jelentések szerint az új argentínai kor­mány röviddel megalakulása után elrendelte magasrangú katonatisztek egy csoportjá­nak letartóztatását. Olyan tisztekről van szó, akik Aramburu tábornok ideigle­nes kormánya idején kato­nai vagy polgári állást töltöt­tek be. (MTI). méregkevcrők. A Néplap riportsorozata Lehet-e a haladás híve a volt főbíró ? Mindebből következik a konkrét feladat. És pedig: a községi tanács, a községi pártszervezet még többet fog­lalkozzon az emberekkel. Ad­janak választ őszintén min­den kérdésre. Az adottságok erre megvannak a község­ben. A tanácselnök, a párt­titkár fiatalemberek, sok bennük a lelkesedés. Szeret­nének mindent ketten elvé­gezni. Reggeltől-estig mun­kálkodnak, intézkednek, ki sem látszanak a dologból. Sőt késő este a tanácselnök még társadalmi munkát is végez: többekkel csinosítja a parkot. Igyekezetük dicsé­rendő, de eredményesebb lenne a munka, ha a teher több vállon oszlana meg. Jobban lenne idejük érté­kelni, áttekinteni a község életét, gondjait, bajait. És így azonnal megfelelő vá­laszt , adhatnának a nyugal­mat zavarni akaró, sokszor egészen nevetséges rémhí­rekre. Kire támaszkodjanak? Túl­zás nélkül állíthatjuk, hogy a falu döntő többsége egyet­ért velük. Igényeljék első­sorban a kommunisták se­gítségét és ne feledkezzenek meg a régi szövetkezeti gaz­dákról, a legtöbb termelési és élettapasztalattal rendel­kező új belépőkről sem. A haladást mindenki szol­gálhatja, ezt is nyugodtan és bátran mondják ki. So­kan szolgálják azok közül is, akik korábban semmiképpen nem értettek egyet a szo­cializmus építésével. Azóta azonban bölcsen belátták, hogy pártunk programja, ha­zánk minden becsületes ál­lampolgára boldogulását cé­lozza. Ezért, ha több kérdés­ben még nem is értenek egyet teljesen, a szövetkezést jónak tartják. Erről többen is beszéltek a községben. Egyikük, Gálfi László, a hajdani főbíró. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor a Béke Termelőszö­vetkezet — amelyiknek Gálfi László tagja —, alakult, né- hányan így beszéltek: már megint a Gálfiak kezdenek. Volt ebben némi rosszmájú­ság, mivel olyan emberek­ről van sző, akik évek hosz- szú során közéleti tisztséget viseltek. Felkerestük Gálfi Lászlót, megkérdeztük tőle, hogyan bízik a szövetkezéshez. Nála sincs minden tisztázva, ő azonban okos, tájékozott em­ber. arról meggyőződött már, hogv a közös gazdálkodásé a lövő. Nagy az élettapaszta­lata, azt mondta: — Nem nehéz néhány rosszindulatú embernek meg­zavarni a gondolatokat, mert hiszen mindig úgy zírott lenni, hogv amit nem isme­rünk, attól tartunk. Egy esz­tendő múltán már sokkal in­kább más lesz a helyzet. Magabiztosan jelentette ki: — Én a haladás híve va­gyok, mindig pártoltam a kommunistákat és ma is pár­tolom, ha bár a felfogásom nem mindenben egyezik ve­lük. Valamikor én a szövet­kezéssel nem értettem egyet. Korábbi álláspontomat mó­dosítottam.» Meggyőződésem, hogy a Béke Tsz-ből, erős, gazdag szövetkezet lesz. A gabona betakarítása után, nyomban megkezdjük a fel­készülést a következő gazda­sági évre. Gálfi főbíró a haladás híve akar lenni. Semmi nem aka­dályozza meg ebben. Egészen más lapra tartozik az, hogy a szövetkezés erei Gálfi László nélkül is na­gyok. Rengeteg nevet sorol­hatnánk. De csak egyet kö­zülük. Itt van például Dom­bi János. Cselédember volt, földet kapott és a falu egyik legmódosabb középparasztja lett saját szorgalmából. Dom­bi János most erős támasza termelőszövetkezetének és éppen ő, meg a hozzáhason- ló becsületes, előrelátó gaz­dák biztosítékai annak, hogy minden rosszindulatú gán- csoskodás ellenére diadalma­san halad a maga utján a szövetkezeti mozgalom; Bizonyos idő múltán ismét ellátogatunk Tiszasasra. És akkor már az első sikerekről számolunk be; Vége. Szekulity Péter—Nagy István gyárakban csökkentik a mun kaidét. Nagy fejlődés tapasz taliható a tudományos munká ban. Ez a munka szintén mél; benyomással volt rá. Igen sok egyetem, tudomá nyos intézet is van a Szov jeturüóban és ezek jól dolgoz nak. Sok olyan fiatalember rel találkoztam, akik a leve lező vagy esti tagozaton ta nulnak. Igen nagy a szovje fiatalok között a tudásvág; és azok a körülmények, ame lyek között ezek a fiatalod tanulnak, szintén rendkívü figyelemre méltók. Remélem hogy az ifjúság tudásszomj; is elősegíti a jobb kapcsola tok, a jobb megértés létrejöt tét — hangsúlyozta Harri mam A szovjet—amerikai kap csőlátók lehetőségeiről szóív; Harriman foglalkozott a kul turális, tudományos és tech nikai együttműködés problé máival. Az a benyomásom, hóm van mit tanulnunk a Szovjet­uniótól. Csak egyetlen példa említek a magast eszültségi távvezetékeik építésében <■ Szovjetunió elhagyott ben nünlcet. Tanulhatunk a Szov jetuniótól az egyenáram fel­használásában és más kérdé sekben is. Ugyanakkar pél­dául a szovjet mezőgazdasáf számára igen hasznos lehet a: amerikai kettős-hibrid kuko rica alkalmazása a nagy me­zőgazdasági program meg­valósításában. Harriman röviden szólt N Sz. Hruscsowal. a Szovjet­unió miniszterelnökével tör­tént találkozásáról. Elrnon dotta: Hruscsov igen szívéivé sen fogadta, nem mint új­ságírót, hanem mint volt dip lomatát. A találkozáson sót fontos nemzetközi kérdésrő beszélgettek. Olyan embernek ismertem meg Hruscsovot, ,aki jól tá­jékozott és az a szándéka, hogy elősegítse az ipar és a mezőgazdaság termelésének P || Mai utolsó riportunkkal ábefejezzük a sorozatot. Mi- jüelőtt azonban pontot tennénk ;fja mondat végére, illő talán { néhány szóban összefoglalni a tanulságokat. W.7/ p A mezőgazdaság szocialista É átszervezése során voltak 1 olyanok, akik besodródtak a gszövetkezetekbe. Ment min- •idenki, hát ők sem akartak ’■ ilemaradni. Rengeteg dolog s® azonban tisztázatlanul ma- § radt előttük és még ma is ígsok mindent nem tudnak, miután velük a népnevelők ffnem beszélgettek. Ezenkívül A azt is vegyük figyelembe, hogy *a tegnapi egyéni gazda, má­idról-holnapra nem bírja meg- j|változtatni gondolkodásmód- in át, hiszen még sok minden ||a régihez húzza vissza. A -Sméregkeverők erre építették • számításaikat. És arra, hogy f§a megszilárdítás sok tenni- Ifvalója közben a falu vezetői. Í kommunistái nem tudnak ^annyit foglalkozni az embe- prekkel. mint az átszervezés '^időszakában. — Légüres tér »nincs: ahol mi nem vagyunk. . ott azonnal megjelenik az el- Vlenség és dolgozik. mint fahngv az kitűnt riportjaink­éból is.

Next

/
Thumbnails
Contents