Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

1959. május 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Popovics

tfd

Antal,

a besenyszögi Kossuth Tsz mezőgazdásza

HA‘ AZ ÚJSÁGÍRÓ, olyan szakemberrel beszél, aki új munkahelyen, új környezetben dolgozik, mindig számít arra, hogy őszinte véleményt kap. Ez a számítás most is bevált, amikor a termelőszövetkezetben megkezdett útjáról, terveiről beszélgettem egy fiatal, energikus szakemberrel. Popovics Antal elv- társ, a besenyszögi Kossuth Tsz újdonsült mezőgazdásza szíve mélyéből, őszintén beszélt magáról, de még többet a közösség helyzetéről, sorsáról, amelynek maga is alkotó, dolgos tagja lett.

— A Palotási Állami Gazdaságiban dolgoztam, mint öntözési agronómus — mondotta szerényen. A gazdaságban jó helyem volt, megbecsülték munkámat, de amikor arról hallottam, hogy a párt szakembereket kér a termelőszövetkezetekbe — őszintén szólva — lelkiismereti kérdést csináltam belőle. Ügy éreztem és erről most már meg is vagyok győződve, hogy ezekben a napokban itt tehetem igazán gyümölcsözővé munkámat, itt adhatom a legtöbbet a mezőgazdaság fejlesztéséért.

Ennyit mondott magáról és mielőtt mást kérdeztem volna már a községről, a termelőszövetkezetről beszélt. A besenyszögi parasztok szólásmondása azt tartja, hogy a szikesföld vagy koldúst, vagy gazdát csinál az emberből. Hát a termelőszövetkezet már eddig is gazdát csinált a tagjaiból, de a nagyobb feladatok még csak ezután következnek. A község három szövetkezete a Kossuth, Lenin és az Üj. Élet már kimondta egyesülését, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Popovics elvtársnak csaknem négyezer holdas gazdaságban kell majd végezni a termelés szakirányítását, a jövőben. Jelenleg még mind a három közös gazdaság külön termelési terv

alapján dolgozik, de az aratásra el kell készíteni a közös tervet. „Egy fecske nem csinál nyarat'1 tartja a közmondás és ennek valódi értelmét a gyakorlatban hasznosítja, úgy hogy bátran támaszkodik azoknak a szövetkezeti tagoknak a véleményére, javaslatára, akik okos szóval, termelési tapasztalataikkal segítenek a közös munka gyarapításában, a jobb eredmények elérésében. A véleményeket egyeztetik és így alakul ki a helyes és reális terv. Köztudomású, hogy a besenyszögi szövetkezeti gazdák egyik fő jövedelmi forrása az öntözéses gazdálkodás, mivel a kemény, lelketlen sziket elsősorban így lehet megszelídíteni és a termékenyítő víz segítségével hasznossá tenni az emberiség számára. A Kossuth Termelőszövetkezetben jelenleg 230 hold rizst és nagyobb darabon szántóföldi növényeket öntöznek, csörgedeztetö és permetező módszerrel.

AZ EGYESÜLÉSSEL előzetes felmérések szerint ezeket a számokat meg lehet sokszorozni. Rizst legalább 600 holdon, szántóföldi növényeket, takarmányféléket ugyancsak 5—600 holdon lehet majd öntözni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenek előtt azt, hogy a jelenlegi 8— 10 mázsás gabona. 8 mázsás kukorica, 80 mázsás cukorrépa terméshozamát mázsákkal emelehetik.

Az egyesített tsz tervének elkészítését a közeljövőben kezdik meg. A három tsz vezetői, tagjai élükön Popovics elvtárssal tudományos alapon végzik el a felméréseket, határozzák meg a vetésforgó kialakítását, az egyes termelési ágak fejlesztésének formáit. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyesülés mindenképpen előnyére válik a szövetkezetek tagságának. Egymás adottságait kihasználva lényegesen nagyobb eredményeik elérésére teremtenek lehetőséget.

Az új szakember elfoglalta munkahelyét és azt, hogyan dolgozik, hogyan illeszkedett be a termelőszövetkezet nagy családjába, azt majd a következő évek lesznek hivatottak eldönteni, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés színvonalának nagyarányú emelésével.

E. S.

a mezőtúri [esőcsinálók]

Magda János apja nagyapa számba megy már. arról azonban csalt a mesében hállott, hogy esőt csináljon valaki. Hozzászoktak itt az öregek az aszályhoz, mint a lábmosáshoz. Ellenezték is a közgyűlésen. annyi pénzt kidobni egy ilyen ismeretlen rontásra. Még a fiát is kinevette idős Magda, mikor az megjelent öntöző csapatával, a szórófej es öntöző berendezéssel a Pásztorzugba.

— Mit akartok itt ezzel a csudamasinával.

Mi tagadás, visszavágni sem tudtak mivel, kísérleti példány volt még 1958-ban az öntözőgép. Ami tőlük tellett, azt viszont a legnagyobb lelkiismeretességgel megtették. Takács Lajosnak, Ferer.cz Gábornak, Magda Sándornak mindene lett az esőcsináló.

Nem akármilyen ember kezelheti! fortélyai vannak annak. Tudni kell, hol a legjobb az öntözőállás, hogy mindenhová permetezzen a szó rófej. Száz atmoszféránál 32 méterig is elhord, s egy nap alatt négy holdat megterít. Az ám, csakhogy az lehetőleg ne a Nap alatt történjék, inkább a Hold adja a világítást. Éjjeli műszakban a legjobb, akkor alszik a növényzet, s frissen ébred reggel az éj

Idős BERECZ JÁNOS hazaérkezett

Három hold földön kínlódott. Itt volt mellette a jászberényi „Március 15” tsz. Látta, azoknak sem volt több, mint neki, amikor 1950- ben megkezdték, mégis lám, sokkal többre vitték. Traktor szántotta földjükét, ő meg más igájával kínlódott.

Melléből nehéz szitkok hördültek, szidta ezt az egesz nyomorult világot. Ment volna is, meg nem is a tS’z-be. Szíve mélyén érezte ott lenne a helye a gyerekkori komák, barátok között. Tudta,

szívesen befogadnák. De a nagy^azdák, kiknek dolgozott, másként magyarázták.

— Itt a magadéban dolgozol! Nem parancsolnak, hogy ezt csináld, azt csináld. A magad ura vagy.

Idén tavasszal azután megmozdult a határ. Idegen emberek jötték csapatostul. Benépesültek _á, dülöutak; jövevények bált láttak kéttésé- vsl-hármasával egy-egy ta- rya felé.

— Agitátorok! — súgtak össze az emberek.

ÉLŐ KURIÓZUM

így mutatkozott be:

— Becses nevem Donkó Péter. A vezsenyi Tiszaka- nyar Tsz kanásza vagyok.

Különös ember. Bő gatyában, pitykés dolmányban, széles kanászkalapban jár. tarisznya, bicskatartó, pipa és nem akármilyen dohányzacskó egészíti ki öltözékét, elmesélte a tarisznya történetét. Még a nagyapjától örökölte, aki két óra híján megérte a száz esztendőt. — Ott Hortobágyon tért örök pihenőre, ott, ahol egész életét élte.

Ez a tarisznya a maga nemében valóságos remekmű. Kicsit már kopott, de Donkó Péter nem adná semennyi pénzért. Ezrest is kínáltak neki érte. Nem adta.

Apáról fiúra szállt, s az öreg kan ász édesapja, aki kilencvenkilenc esztendős korában hajtotta örök álomra fejét, így búcsúzott a fiától: „Péter fiam, emlékül hagyom rád, te meg majd add tovább a tieidnek”. — Nem csoda hát, hogy aranynál is drágább ez a tarisznya rézveretű díszeivel, azzal a paripafejjel, ami ott középen büszkélkedik, s amit még a hortobágyi kanász nagyapa rakott oda.

Donkó Péter, ez a különös ember egyébként igen szorgalmas gazdája a vezsenyi Tiszakanyar Tsz-nek. Kevés ember ért úgy a jószágok gondozásához, mint ő. Szeretik is a tagok. S mit szeret az öreg kanász? ,,A jószágot. Ez a mindenem”. Aztán hunyorít egyet, amikor ezt mondja és még hozzáteszi csendesen évődve:

— Meg a tütüt, — s a gondolatbéli kulacsot marokra fogva mutatja, vagyis mímeli az ivást.

A régi világra nem szívesen emlékezik vissza. Szűkszavúan beszél cselédéveiről, nem szeret arra az időre

gondolni. Az a véleménye: kutyának tartották akkorában a pásztorembert és őrajta is mindig meghúzták a ráfot. Most meg, amikor találkoztunk véle, éppen szabadnapos volt.

— Mert olyan a világ sora itt minálunk, hogy még a kanász is szabadnapos — jelentette ki, s jóízű t nevetett, majd ráérősen elővette a

hogy csak addig akar élni,j ameddig a nagyapja élt. Erő-! ben, egészségben, a szövet-! kezet hasznára.

Élő kuriózum. Különös em-; bér. régi-régi pásztorvilág; egyik itt felejtődött alakja.; Évődő, komázó és nagyonl őszinte. Egy kicsit büszke is! arra, hogy ő ilyen. De talán; mégsem a ruházata a legérdekesebb. hanem más. Az öreg tarisznyát sok dísz ékedohányzacskót és tömködte siti. Öreg díszek, öreg pász-;

pipáját. torok munkái. De már DonA régi világról nem de , . . , , ,,

arról annál szívesebben be- ko. Peter 1S ,odatette a m* szél. hogy neki még egy él 5 §áét. Egy szép ötágú csillaminiszter is jókomája. És got. Sz. P.

— Mindenkit bevisznek a tsz-be.

— Te mégy-e, sógor?

— Hát te, koma?

— Ka a szomszéd belép, megyek én is.

— Ilyesmiről folyt akkoriban a szó. Az idős Berecz Jánoshoz is eljutottak a szervezők. Sokat beszéltek erről- arról, hogy s mint lesz a tsz-ben.

! Egyszer csak fogtá magát, fejébe nyomta — ko j pott báránybőrsapkáját és ! elindult. Ment toronyiránt a * tsz központba. Az irodában többen ácsorogtak, amikor közéjük dobban az öreg.

— Akad e még egy... azokból a..; nyilatkozatokból?

Hogyne lett volna. Tinta, toll is került, meg szék is, is, amire leülhetett.

Hát így történt.

Kis konyhájában petróleumlámpa sárgás fénye hull fehér hajóra. Csillogó szemmel, felszabadultan mesél, mesél.

— Kezdünk hét órakor, mégis meg van a norma. — Igaz, dolgozni kell rendesen, de hogy többen vagyunk, az idő is jobban telik, még el se fárad az ember. Szóval én jól megvagyok, otthon érzem magam a tsz-ben. Ne mondjak mást, mióta a tsz- ben vagyok négy kilót híztam.

— Nézze, — magyarázza lelkesen, — csak vegyük például a fiamat, Janit. Egy éve ment be a tsz-be és mimindent kapott! Igaz, a felesége is ott van, de akkor is. Csak búzát 28 mázsát vittek neki haza, 11 mázsa árpát, 8 mázsa kukoricát, 70 kiló hagymát, 120 kiló almát, 4.5 hektó bort, közel 20 liter pálinkát, diót is egy csomót. Ezen kívül több mint 4 ezer forint készpénzt, meg évközben egy csomó előleget vett fel. De a többiek is. Sokan házat vettek, vagy építettek. Hát hol kerestem én bármikor is annyit? Hiszen újig igen ritkán tartott ki. Még az adót sem tudtam fizetni, — nemhogy házat építettem volna, legfeljebb a x kutyának — teszi hozzá mosolyogva.

— Az a tervem — fordítja komolyra a szót, — hogy őszig legalább 300 munkaegységet teljesítsek. Márciusban 20 napot dolgoztam és 42 egységet szereztem.

— Jövőre már egész lesz az évem.

Berecz János már idős ember. Arcát barázdásra szántották az évek, haját megfehérítették a gondok. Most a nyugodt, gondtalan élet ígérete szintén megfiatalította. Hatvan éves korára otthonra talált, — hazaérkezett.

Patkós Mihály

szakai nyakonloccsantástól.

Mepróbálták a legnagyobb napsütésben is. Ha 60 milliméter vastagságban terít, nincsen baj. Csakhát sok vízpára kárbavész. Mondom, csuda dolgok ezek. Jöttek is messzi földekről, a megye határain túlról, meg a környező termelőszövetkezetekből Zetorben, hiszen éppen mértani

pontossággal készítettek elő mindent. Holdanként 350 mázsa istállótrágyát adtak a földnek, heti műtrágyázás, kéthetenkénti öntözés a további terv.

Ámulásra késztet a kunsági ember, immáron a kunsági szik parancsnokának al*gf

Tenyérben elfér a kunsági csoda, az öntöző szórófej

ral, autóval a gazdák, hogy s mint működik a gépezet.

Idős Magdáék is véleményt változtattak mihamarabb. Nézték a mesterséges eső után buján tenyésző kultúrát. Körülsomfordálták a „vizes” embereket, s megpedzették a dolgot.

— Adnék négyszáz forintot annak, aki a háztájimat meglocsolná.

Csodát művelt a gépezet. Pásztorzugban emberemlékezet óta három mázsa kukoricánál több sose termett holdanként. Két évvel ezelőtt di- gózták, a múlt évben öntözték a területet, s betakarítottak holdanként 32 mázsát.

Ez történt 1958-ban a Bercsényiben.

S ennek vagyunk szemtanúi napjainkban.

Kétszázezer forintot összeadott a tagság, hogy készpénzből megvegyék a másik

kctó ereje. Nagy Zoltán városi föagronömus szobájában van egy táblázat, a mezőtúri parasztság felemelkedésének szimbóluma. Azt mutatja, hogy 1951-ben a szervezkedések kezdeti időszakában nyolcszáz holdon öntöztek Mezőtúron. A múlt évben rizsen kívül háromezeregyezáz holdat, s ebben az évben ösz- szesen hétezer holdat, a szántóterület majd egyharmadát. Ugyanis a tizenkét termelőszövetkezet szántóterülete- huszonnégyezer hold.

Eléinte sávos, csörgedező, egyszóval csatornás öntözéssel locsoltak. A múlt évben megkezdte a Bercsényi, a Béke szórófejes kísérletezést Most már tizennégy esőgépe van a városnak. A két úttö- rónék kettő-kettő, a többieknek egy-egy;

Megváltozott a táj, triplá- zódnak a termésátlagok, s neEgy, az esőcsinálók közül. Gergely Imre a berendezés Csepel Diesel motorját igazítja.

berendezést, s hegy ezzel íel- emelöbb statisztikát készítsenek. Hogy is állunk azokkal a számadatokkal? A 6200 holdas termelőszövetkezet .1100 holdat öntöz, rizsát, őszi búzát, vörcsherét, csalamádét, lucernát, kukoricát és zöldugart. És most kapaszkodjunk: kitűzték a tervet, holdanként hetven mázsát (a szokásos háromszorosát) termesztenek kukoricából.

Holdanként hetven mázsa! Mágikus erejű szám azon a földön, ahol három mázsa (huszonháromszor kevesebb) volt az átlag. S meglesz. Csatári Ferenc, a főagronómus úgy bízik benne, mint a számtani műveletek hitelességémesednek az emberek. A Bercsényi udvarán emberekkel beszélgettem. Bank Sándor, Gyalog Mihály, Varga Antal és a többiek polemizáltak a kezdődő öntözésről. Parasztlegények, traktoros ifjak, akiket úgy hívnák a szövetkezetben, a városban: esőcsinálók, ök mondták el nekem, milyen nagy hatalom van a birtokukban. Azelőtt úgy sóhajtott a túri ember szárazság idején kémlelve az eget:

— Csak adna már a jóisten egy kevéske esőt.

Most nem várnak erre. Csinálnak ők maguk.

Hát ennyit változott a világ Mezőtúron, az aszály egykori legfőbb tartományában, ma az esőcsinálók városában.

BORZÁK LAJOS