Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. május 1. Ukrajnából — Nagykunságba-Na ]a, Imre, utoljára — emeli poharát a földművesszövetkezeti étteremben az atlétatermetű idegen. — Dehogy, dehogy utoljára — ijedt meg a megszólított a köszöntőnek termetre szöges ellentéte. De csak növekedési különbségről van szó. Azt különben a vendég maga célozza. — Ukrajnában én tanultam meg először, Magyarországon te. A társalgás ugyan korántsem ment ilyen zökkenőmentesen, tolmács kellett a barátok összekötésére. Mivelhogy egyiküknek Kirovográd a szülővárosa, a másiknak Karcag. Hívják az előbbit: Vlagyimir Melnyicsenkónak, nevezik a kunságit Köfódi Imrének. Hosszú történet ez nagyon. * A merről a kunmadarasi műút nekiszalad a karcagi templomnak, a hetes kilométerkőnél négyzetbevető porzik a Béke Termelőszövetkezet tábláján. Kóródi Imre szerelő áll a kezelőállványon, s egy szabályozókarral mutat. — Olvassa. Betűzöm. A fémrudacskába! karcolva ukrán név tűnik elő \ J a hangokat összerakva. — Melnyicsenkó? — Az. A múlt évben írtam; ide, hogy el ne felejtsem. — És? — Dehogy felejtettem, az óta hallgatom a moszkvai rá-1 diót, nemrégen Melnyicsenkó beszélt a kolhozukról. — Amúgy milyen embernek tartja? Rám hunyorít a kackiás ba- júszú traktoros. — Röviden, igazi melós ember. * Melnyicsenkó mindent regisztrálva jegyezget füzetében. Megnézte a Béke építkezéseit, a juh-hodályokat, keresztül ment minden istállón. A baromfitenyésztésről meg azt mondta: ebből az ő gazdasága a kirovográdi „Ukrajna” kolhoz is tanulhat, annyira mintaszerű. Srájbolt be mindent. Előadásokat tart róla otthon. —- Érdekli az ukránokat a kunságiak élete? — Újságcikket írtam hazatérésem után 1958-ban: „Tizennyolc nap a testvéri Magyarországon” címmel. — Miről írt benne? — A karcagiakról is, Imréről is. — Imréről mit? — A szorgalmas, ügyes, becsületes emberről, aki elsőnek sajátította el a szovje' rendszerű néevzetes vetéstechnikát. Azzal fejeztem b< a tudósítást: remélem, jövőn már önállóan vet. * B ' :ott benne, de kíváncs lt a tanítványra. Áp rilis l”-én, amikor Magyar- országra érkezett, s azt mond ta neki Fehér elvtárs a pártközpontban: — Maga a karcagi veterán, oda várják. Első gondolata az volt, hogy dolgozik Imre. Jött velük egy szovjet mérnök, csak úgy évelőd évből hibát keresett Kóródi gépjén. Vagyishogy azon a négyzetbevetőn, amely Hruscsov elv- társ ajándéka a Békének, és Kóródi Imre a kezelője. Nos, fél óráig nézelődött a nélkül, hogy egyetlen hibát is talált volna. * Örültek a közös sikernek, hogyne örültek volna. Mindkettőnek a tanulás éltető eleme. Melnyicsenkó százhetvenöt technikust oktatott ötös csoportokban a télen. Pihenő idejét két kislánya, s kisfia nevelésén kívül a szakmai tanulásnak szenteli. Olyan otthonosan mozog ; irodalomban, hogy szinte meglepő. Puskinról, Lermontovról mond anekdotákat, s vitázik is velünk. Nem erre a legbüszkébb, hegy irodalmárkodik mellesleg. A kitüntetései, többek között a Lenin rendjel, vallanak kitűnő munkásságáról Kóródi Imre 1957-ben kapta meg a „Munkaérdemren det”. Tulajdonosa a ,,Kiváló kombájn vezető” kitüntetésnek. H osszu történet ez í gyón. Pedig néhány röpke mondatban is összefoglalható 1958-ban Karcagon járt Hruscsov elvtárs. Küldött egy négyzetbevető gépet, s elküldte Melnyicsenkó traktorost, tanítsa meg az ittenieket munkálatára. Kóródi lm re került mellé. Vele járták a gépállomásokat, Kelet-Ma gyarországot, s életreszóló barátságot kötöttek. Eltelt egy év, s a mester kíváncsi volt rá, mire ha ladt a tanítvány, eljött Kar. cagra meglátogatni; — borzák Fazekas Zsigmond rizsőr. Sziráki Mária és Faragó Ágnes a gazdaság egyik halasi brigádtanyáján pétisót kevernek szuperfoszfáttal s míg nem késő a földekre szállítják. A gazdaság központja mellett 1X4 holdas halastó van, ahová Csörögi József halász. Nagy Imre és Bencze Mátyás 22 dkg átlagsúlyú halakat te Iepítenek, őszre kb. 2 kilogrammos súlyúra híznak. Holdanként 300 ilyen halat helyeznek a vizbe. Az 51-es Autóközlekedési Vállalat dolgözói ez évben is rá akarnak szolgálni a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának elnyerésére. A kongresszusi versenyben célul tűzték, hogy 1,800.000 forintot megtakarítanak úgy, hogy termelékenységük 2.5 százalékkal emelkedjen. Az első negyedév sikeres befejezése aat bizonyítja, hogy az 51-es AKÖV dolgozói megvalósítják azt, amit célul tűztek. Tervüket 104.5 százalékra teljesítették. T01.3 százalékkal csökkentették, s így az első negyedévben 511 ezer forintot takarítottak meg; VASÚTÁLLOMÁS A vasútállomás dolgozói közül többek között Németh Jenő forgalmi szolgálattevő és brigádja jeleskedett május 1 tiszteletére. Tervükét 105 százalékra teljesítették. A tehervonatok átlagterhelését 108 %-ra sikerült megvalósítaniuk, Papp Gábor tolatásvezető és brigádja 115 százalékos teljesítménnyel ünnepli a proletár nemzetköziség nagy ünnepét. A kereskedelmi szolgálat sem tétlenkedett. Jó munkájukkal a kocsikihasználást 103 százalékra fokozták. Ebben a munkában élenjárt: Nagy Ernő, Bárány Antal és Sipos István. Az idegen tűnődve álldogál a Tárná hídján. Nézelődik. A szem lencséjébe innét belefér jóformán az egész község, templomostól, kocs- mástól, mindenestől. Kicsit magas a Tarna-híd, és azért. A piactér üres, csendes. Az ártézikútra leány sétál. ringó a járása, vállán vízhordó rúd. A leány nem zavarja, inkább kiegészíti a teret. A sarkon, ahol kis töréssel Jászárokszállás felé kanyarog a kövesút, csörömpöl a vas- redőny. A toronyóra egészet üt. A tér másik oldalán, a fák alatt targoncát gurít egy munkaköpenves ember. A nyikorgó alkalmatosságon rekesze« szódásJádák egymásra pakolva. Kulcs csikordul a sarki földművesszövetkezeti boltban — kezdődik a délutáni műszak. Fanyar képet vág az idegen, jOlyan itt minden, mint tég. Pedig ő az újat keresi. Hiszen Jászdózsa tsz-község. s ennek a jelzőnek van valami különös csengése. Igaz, csak néhány hónapja tsz-község, mégis valami másnak képzeli az ember az utcákat, a házakat és mindent. Más-e vajon? Látszólag nem. És az idegen elindul az izgató újat keresni. „Hivatal, ne vigy engem kísértésbe“ A földrendezők befejezték munkájukat. Kialakították a jászdózsai határ új arculatát a papírokon es a térképen. Ezzel a magukét elvégezték és mentek tovább, mert még nagyon sok községben várják őket. Háromfelé osztódott Jászdózsa határa. mivel három tsz uralja. Ez így idáig jól van. Csakhogy egyik-másik új szövetkezeti gazdának földje éppen abba a tsz-be esett, amelyikbe nem lépett be. Ott termelte természetesen a lucernát is. Hát most igazságo-s becslésre van szükség. s ezért a három tsz lucerna- értékelő bizottságot alakított. IdcQen a faluban. Két álló napig járta ez a bizottság a határt. Nézegették a lucernásokat és szakértő szemmel rámondták, hogy no, ez 40 százalékos, ez 60, ez még annál is jobb. mert 90. Igazságosan, részrehajlás nélkül munkálkodtak, de azért tréfásan meg-megjegyezték. hogy akinek gyenge a lucernája, attól kapnak majd annyi szidást, meg átkot, hogy semmilyen szentelt víz nem szedi le róluk. Gyurkó Ferenc szövetkezeti gazda is hivatalos ember lett erre a két napra, mivel békéiült a bizottságba. S a második napon éppen az ő lucernásához értek. Gyurkó gazdában egy' egész Világ bírókra kelt. Minden szentnek maga felé hajlik a keze — tartja egy régi. elavult szólás-mondás és lám, most itt lenne az alkalom. Megtehetné, hogy legalább a magáét olyan 90 százalékosra becsüljék, ha már bekerült a bizottságba. — Hivatal, csak most ne vígy engem kísértésbe — sóhajtólt magában Gyurkó Ferenc szövetkezeti gazda. És amikor odaértek a lucernásához — bár nagy erőfeszítésébe került — égis azt mondta: „Emberek, én tovább nem megyek. Becsüljétek fel, amilyennek gondoljátok. Ne vádoljon senki részrehajlással.” S a bizottság Gyurkó Ferenc lucernására •'Zt mondta: 50 százalékos. Ezért ennek a jó gazdának fájt egy kicsit a szíve, de büszkén dagadozott az önérzete, mert érezte, hogy most lett szövetkezeti gazda, közösségi ember. Inkább a két lovat Brigádvezetők kijelölésére gyülekezett a Taraa menti tsz sokadalma. A vezetőség előterjesztette a javaslatot. Több nevet üvastak fel, hogy lehessen válogatni annak rendje-módja szerint. Amikor az elnök elvtárs Béres Pál nevéhez ért — mint rendesen, megállt egy cseppet — egyszeribe mindenki felnyújtotta a kezét, ami egyhangú igenlést jelent. Béres Pált tehát a közgyűlés alkalmasnak, jónak tartotta a brigádvezetésre. Csak éppen az nem, akiről szó volt. Felállt piros arccal, kicsit meghatódva ettől a nagy-nagv bizalomtól és darabos, őszinte beszédbe kezdett. — Nem gondoltam volna .:. Örülök a megtiszteltetésnek, de — és kicsit könyörgően körülnézett — vállalná el talán inkább olyan ember. akinek nincs lova. Mert nekem van kettő, hiszen tudják. Nem bi- rok elszakadni attól a két jószágtól. Már itt bent a közösben is azokat szeretném hajtani. Béres Pál nagyon alkalmas ember a brigádvezetésre. A közgyűlés mégis úgy döntött: maradjon a lovaival. A parasztember szívével érzi, hogy itt ez az igazságos. Kis ember, de eleven Hanem Túri István brigádvezető lett. De még milyen! Csak csodálkoznak rajta a faluban. Mindenütt ott van, jár, intézkedik, mindenkihez barátságos, soha senkivel nem gorombáskodik, szíves-szavú, ügyes, mozgékony, egyszóval ennél jobb brigádvezetőt még .elképzelni sem lehet. Brigádjának tagjai így beszélnek róla: „Ilyen ember nincs több a föld kerekén!“’ Túri István mindenki Pistabácsi-ja lett, Kiss László, a munkacsapatvezető Az idegen bement az egyik utca utolsó házába. Csak úgy találomra. S ott ismerkedett meg Kiss Lászlóval, a 6 és fél holdas egykori egyéni gazdával, aki mostan munkacsapatvezető. Lányával együtt dolgoznak, s esténként az öreg Kiss László papírmunkához nem szokott keze a teljesítményt írja, mert ez is kötelessége. Kicsit nehezen megy. De azt mondja, hogy majd beleszokik. Sok még bennük a kétkedés — lányában és apjában —, de még több a bizakodás. Csak azt szeretnék, ha már ezen az esztendőn túl lennének. * Késő este az idegen ismét megállt a Tárná hídján. Belenézett az utcákba, az éjszakába hajló estébe A falu még nem aludt, csak bóbiskolt. A piactér üres, de nemcsak az; néma is. Talán a fákra hulló sötétség miatt. Az idegen mosolyog. Olyan itt minden, mint rég, de csak annak, ki Jászdózsát innéf a hídról nézi és nem megy tovább. Csalóka ez a magas híd. Becsapja az embert. Látszólag mindent megmutat, pedig innét csak nézni lehet, de látni nem. Az emberekbe kell pillantani s akkor kiderül, hogy Jászdózsán erre a tavaszra ezer esztendőnyit változott a világ. Már csak a -ilu régi. Az emberek gondjai, örömei újak. SZEKULITY PÉTER Kimagasló termelési eredményekkel ünnepelik üzemeink május 1-ét JÁRMŰJAVÍTÓ A Járműjavító dolgozói a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásuk május 1-i szakaszában kimagasló eredményeket értek el. A szocialista munkaversenyben ez évben százhatvannégyen kapták meg a kiváló dolgozó kitüntetést. Május 1 tiszteletére ötvennyolc brigádban négyszázhatvanhat dolgozó a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért vetélkedik. A VI. osztályban Török Mihály, tiszteletére egy darab 411-es sorozatú mozdony hamuládájának terven felüli elkészítését vállalta, s kettőt készített el, Pintér Mihály armatúra- lakatos brigádja egy 424-es mozdony szerelvényfej ösz- szes munkáit vállalta terven felül, amit 103 százalékra teljesített. Sági Béla esztergályos 50 óra gyártási munkát ajánlott fel, az ünnep tiszteletére és 70 órát valósított meg. A kocsiosztály dolgozói sem maradtak el a vállalások túlteljesítésében. Lendvai István alvázlakatos brigádja egy teherkocsi fővizsga helyett hármat készített el. Dobó Dezső alvázlakatos brigádja az eggyel szemben négyet teljesített, Szőke Tivadar szekrénylakatos brigádja három teherkocsi fővizsgával szárnyalta túl vállalását. Katona Tibor bognár brigádja május 1 tiszteletére 1200 forint értékű faanyagot takarított meg. PAPÍRGYÁR A Papírgyár dolgozói is kitettek magukért a proletá- riátus nagy seregszemléjének ünnepére. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy 4.350 mázsával több papírt adnak a népgazdaságnak. — amiből május 1-re 1.500 mázsát.. már teljesítettek is. Szalmacellulózból 3000 métermázsát vállaltak az üzem dolgozói. Az ünnepre 500 mázsát már leszállítottak a népgazdaságnak. hamuláda lakatos május 1 AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Érdemes kertészkedni... A jászkiséri Táncsics Termelőszövetkezet ebben az évben tízszer olyan nagyságú területen termel konyhakerti növényt mint tavaly. Most 41 holdon termesztenek paradicsomot. karfiolt, zöldborsót, káposztát s egyéb zöldségfélét. Ebből tervük szerint 252 ezer forintos jövedelemhez juj. a közös gazdaság. Képünkön a kertészeti brigád tagjai Hajdú Sándor kertész vezetésével a paradicsomot palántálják. Tavaszi .munka Tíszasúlyí Állami Gazdaságban ........ .......
