Szolnok Megyei Néplap, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-07 / 105. szám

1959. május 7i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászdózsai Petőfi Termelőszövetkezet a községhez nem ■nesze egy 52 férőhelyes modern tehénistállót épített. A szolnoki Épületszerelő Vállalat dolgozói augusztus 20-ra átadják rendeltetésének. A Ruhrvidéken tovább növekedett az eladatlan szénmennyiség Amíg az év elején 14 mil­lió tonna eladatlan szén al­kotott valóságos hegyeket a ruhrvidéki bányák környé­kén, addig most már ez a mennyiség 18 millió tonnára emelkedett. Ezzel egyidejű­leg a Sarvidéken már két millió tonnára rúgott az eladatlan szén mennyisége. A Montan Unióhoz tartozó országokban az eladatlan szénmennyiség közel jár a 30 millió tonnához. (MTI). Német és szlovák vendégek Kisújszálláson Idegen szavak röpködnek a levegőben. Német és szlo­vák mondatok keverednek a magyarral. Érdeklődő tekin­tetek szemlélik a kisújszál­lási Búzakalász Termelőszö­vetkezet üzemegységét néme­tek, szlovákok. Bőven akad nézni és hallgatni való. Sza­vanként bontakozik ki az évek távlatából a szövetkezet története. — Sírt itt valamikor a sze­génység, tájékoztatja a cseh­szlovák és német szakszerve­zeti vendégeket Nyikos Ká­roly, a tsz elnöke. — Körös- körül, ameddig a szem ellá­tott, szikes, savanyú földe­ken küszködtünk. Foggal, körömmel csikartuk ki azt a néhány mázsa gabonát, amit ez a föld képes volt megte­remni; Nem panaszkodás ez: a di- gózatlan földeken még most is látszik a régi. Pemetefűvel tarkított búzatáblák tanús­kodnak, hogy a föld jobban szereti édes gyermekét, a gyomdf. mint a gabonát. S mellette nem messze a már meszezett, digózott táblákon haragószöld vetés hívja fel a figyelmet a különbségre. Négy éve indult el a harc a szövetkezetben a szik, az aszály ellen. S az eltelt évek meghozták az első eredmé­nyeket. Megerősödött a szö­vetkezet, s ma már 280 szarvasmarhája, 550 sertése, 600 birkája jól művelt föld­jei tekintélyes jövedelmet biztosítanak a szövetkezet gazdáinak: — Tavaly negyven forin­ton felül fizettünk munka­egységenként — fordul Ná- nási László, a tsz pártszerve­zetének titkára az egyik cseh­szlovák vendéghez, Maria Keresztosovához. Volt olyan tagunk, aki hónapra elosztva 2500 forintot keresett. S mi­kor látja: a vendég a legna­gyobb figyelemmel sem tudja elrejteni csodálkozását, kiegé­szíti: Idén még több lesz, mert most baromfival is fog­lalkozunk és reméljük, a ri­zsánk is jól sikerül; A kíváncsiság természete­sen mind a magyar, mind pe­dig a külföldi vendégeket a beszélgetés'ben sokszor meg­említett rizstelep felé húzza. Az elárasztott területeken még alig látszik ki a vízből I SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ műsora Május 7.; csütörtök, este 7 óra: ILYEN NAGY SZERELEM Május 8., péntek, este 7 órakor: ILYEN NAGY SZERELEM Május 9„ szombat, este 7 órakor: ILYEN NAGY SZERELEM Május 10., vasárnap, du. 3 óra: ILYEN NAGY SZERELEM Május 10.; vasárnap este 7 óra: ILYEN NAGY SZERELEM ,iltll!llllllllllllil|||||||||l!!lllllllllll!llllllllillllllllllllll!llll TAVASZI könyvúidonságokat vásároljon a Turkevei Földmüvesszövetkezet Önkiszolgáló Boltjában. egy-két vékony rizsszál,' de Szabó bácsi, a telep egyik őre szívesen szolgál felvilágosí­tással. Kiemel egy lapátnyit az elárasztott földből és ma­gyaráz: — Ebből a parányi kis fe­hér csírából lesz majd a rizsa mind a kétszáz holdon. És érdekes;, a vendégek nem beszélik Szabó bácsi nyelvét, de .szakszerű” kéz­jeleiből néhány perc alatt megértik, mit jelent a szö­vetkezetnek a rizstelep. S aztán a tehenészet: A tá­gas százférőhelyes istállóban 96 jól gondozott tehén kérőd­zik a friss legelő után. Ép­pen a fejeshez készülnék. Zu­hog a habfehér tej a fejőkbe s közben Törös bácsi, a tehe­nészek brigadérosa magyaráz­za Düeilich Güntner lipcsei vasmunkásnak, hogy hama­rosan véget ér a kézifejés. Az önitató mellé bevezetik a gé­pi fejest is. Nehéz a búcsúzás a szö­vetkezet kint dolgozó tagjai­tól, de menni kell: várják a vendégeket a szomszédos Hajdú megyében. Mielőtt azonban még útra kelnének, benn a szövetkezet központ­jában fehér asztal mellé tele­pednek, beszélgetni egy po­hár bor mellett. Kinek mi tetszett, mit látott jónak, hol kellene javítani, hogy még jobb legyen? Komoly szavak peregnek a tsz múltjáról, jelenéről, jövő­jéről, s az eszmecsere köz­ben észre sem veszi senki, hogy elszaladt az idő. Oda­kint alkonyra hajlik, a nap már lement, búcsúra kulcso- lódnak a kezek, a barátságra koccannak a poharak. A ven­déglátók a megye határáig kísérik á vendégeket. S ott utolsó kézfogás, Kruzslicz Jó­zseffel, az SZMT titkárával, Nyikos Károllyal, a tsz elnö­kével és mindenkivel. Majd felbúgnak a gépkocsimotorok. A nyitott ablakokon át né­metül, szlovákul hangzanak a jókívánságok: Sok sikert a közös munkához, még na­gyobb eredményeket a szocia­lizmus építésében. — nagy — (didi hOÍítftdCfilt a tsz-ek megszilárdításáért A kunszentmártoni járás asszonyai a tsz fejlesztés ide­je alatt legtöbb helyen ko­moly segítséget adtak a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséhez. A termelőszövet­kezetek nőtanácsai, mint például a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-bén, vagy az öcsödi Szabadság Termelő- szövetkezetben, kívülálló pa­rasztasszonyokat hívtak meg, ahol elmondták a tsz asz- szonyok a közös élet előnye­it. Az volt a tapasztalat, hogy az ilyen megbeszélé­seken részt vett asszonyok férjei, mint Öcsödön, Labanc Gábor is, az elsők között tértek a közös gazdálkodás útjára: Most a termelőszövetkeze­tek megszilárdításának az idején szintén komoly munkát fejtenek ki a járás községeinek nőtanácsai és a Járási Nőtanács is. Bár a munka két irányú néhány községben, mert pél­dául Csépa, és Tiszakürt még nem termelőszövetkezeti község, ezért ott a nőtaná­csok a kívülálló asszonyok­kal a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése ügyében is foglalkoznak. Nem régen volt nőgyűlés mindkét helyen, ahol meg­tárgyalták: az asszonyok milyen munkát tudnak kifej teni a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében. A nőtanácsok ' tevékenysé­gét a járásban döntő mér­tékben a megszilárdítás jel­lemzi. Legtöbb községben össze­hívják az asszonyokat, — akiknek a férjük belépett a termelőszövetkezetbe, és elmond jáE nekik: nemcsak az emberre, hanem az asz- szony kezére is igen nagy szükség van a szövetke' zetben. Ismertetik velük a terme­lőszövetkezetek működési elvét, a tsz tagoknak járó szocialista juttatásokat, hogy minél előbb megszeressék a SEGÍTŐ JÓBARÁTOK — Beszélgetés a kuncsorbai Kossuth Tsz elnökével — KIS ÜVEGVERANDÄN, vesszőből font kerti széken ülve. borostás arccal gör­nyedt az asztal fölé. Szemét összehunyorítva, feszült fi­gyelemmel írogatott valamit. Köszönésemet a fontos mun­kájában megzavart ember kissé bosszús arckifejezésé­vel fogadta. Tekintete mint­ha azt mondta volna: ugyan, kit hoz az ördög megint. Dehát Kelemen Balázs, a kuncsorbai Kossuth Tsz el­nöke nem olyan ember, aki gorombán fogadja vendégét. Szapora mentegetődzéssel kért pár percnyi türelmet, amíg úgymond „ezt a firkász munkát” befejezi. Asztalán szétszórt papírok, levelek, mezőgazdasági útmutatók tö­mege hever. Alighanem ez a „főhadiszállás” — az iroda. Legalább is az asztalon lát­ható iratok ezt mutatják. — Nehezen megy a munka? — Túlságosan nem, hiszen 56 előtt két évig már gyako­roltam. Hanem majd a terv- készítés nehezebb lesz, mert nagy a terület De azzal is megbirkózunk, különösen ha úgy támogatnak bennünket, mint eddig. Szavai nyomán kibontako­zik annak a sokrétű segít­ségnek a képe. amit a kü­lönböző állami szervek: a tanács — ezen belül főleg a tanácselnök, Földes Lajos adott. — Földes elvtárs a tsz ügyének, előbbre jutásának legfőbb szorgalmazója. Azon van, hogy a most még laza egyesülés őszre jól gazdál­kodó. stabil termelőszövet­kezet legyen. — És ez a segítség miben nyilvánult meg? — Jó szándéka, lelkes munkája már a szervezéskor megmutatkozott, de különö­sen az első közgyűlések,. ve­zetőségi gyűlések előkészíté­sében, levezetésében tapasz- falhattuk. Részt vett a ve­zetőségi gyűléseken, sokat segített abban, hogy a veze­tőség a helyes állásponto' megtalálja. Okos szavait, a: emberekkel való bánni tudá­sát hozta el a közgyűléseink­re. Segített a tagság felvilá­gosításában, egyszerű szavak­kal magyarázta el. ha kel­lett. többször is: mik a tsz- tagok jogai, kötelességei. Az­óta is — nap mint nap fel­keres. Érdeklődik, hogy ál­lunk ezzel vagy azzal a mun­kával. A tanácstól kaptunk 18 hold tartalékföldet, akkor sürgetett bennünket, hogy igyekezzünk a vetéssel. Most megint „talált” három hold vetetlen földet. Rögtön intéz­kedett, hogy azt mi kapjuk meg takarmánytermesztésre. Ugyanakkor már nógatott is, hogy gyerünk, vessük be mi­előbb. Szóval a tanácselnök segít nekünk legtöbbet. KÖVETKEZETESEN a künk”, a „minket” szavakat használja, pedig azt firta­tom, hogy ő, az elnök sze­mély szerint milyen segítsé­get kap. Dehát a „nekem”, az „engem” fogalma itt már teljesen feloldódott a közöst jelentő „nekünk” értelmé­ben. Meg az úgy van, hogy ami segítség az elnöknek, az végső soron a szövetkezet ügyét viszi előbbre. így van ez a Surjáni Ál­lami Gazdaság vezetőinek segítségével is, ami ugyan egyelőre csak szépen hangzó Ígéret, de valóra váltása a szövetkezet jó vagy rossz gazdálkodását dönti el. A segítőkészség más szervek részéről is megnyilvánul. — A Terményforgalmi Vál­lalat segítsége például már a földben van. — Hogy-hogy? — Ugyanis a kapott 18 hold állami tartalékföldbe ők adtak vetőmagot. Majd jövő ősszel kell visszaad­nunk. — És az itteni Vörös Ok­tóber Tsz. Azzal milyen a kapcsolatuk — veszem át én is akaratlanul a többesszá­mot. — Hm. A Vörös Október... — És pár pillanatig állát te­nyerébe támasztva tűnődik. — Hát kérem — kezdi aztán — nincs nekünk semmi ba­junk velük sem. Csak hát... Ez a „csak hát”, meg az, hogy bajról beszél, mégha tagadja is, holott támogatás­ról van szó — kicsit meg­hökkentő. — Kiderül aztán, hogy baj tényleg nincs. Hi­szen a két tsz vezetői, tagjai, mint emberek, nagyon jól megértik egymást. Hanem, ha mint tsz fordulnak a tsz hez, akkor nem olyan baráti, hanem inkább túl hivatalos a hangulat. A Vörös Októ­berben nincs hiba, hiszen a közös táblák kialakításakor a Kossuth Tsz területére eső épületeket vonakodás nélkül átadták, illetve átadják majd, mert egyelőre még használják, a Kossuth Tsz- nek pedig még csak papíron közös az állatállománya. — Átadják, átadják — dör- mög az elnök —, de mikor? — Szóval „adj uramisten, de mindjárt”. Igaz? — Na, azért nem egészen. Ügy egyeztünk, hogy a gaz­dasági épületeket majd ősz­szel kapjuk meg, de például van egy irodahelyiség, arra máris nagy szükségünk len­ne. Az átadása meg csak húzódik. Pedig anélkül nem tudunk szervezeti életet élni. Itt ez a kis hely — mutat körül az „Irodában” — na­gyon kevés. A tanácshoz kell járnunk még vezetőségi gyű­lésre is. A Vörös Október most ebben tudna leghaszno­sabban segíteni. REMÉLJÜK, erre is hama rosan sor kerül. A kuncsorbai Kossuth csak egy a sok új tsz közül, de ennek példáján is láthatjuk: a tanácsok, állami gazdasá­gok és a régi tsz-ek sokat tesznek azért, hogy az új ter- melrr-ö vetkezetek m'olőhh szilárd, jó vezetésű közös gazdaságokká váljanak. P. M. közös gazdaságot és részesei legyenek a munkának. A kö­zeljövőben a járás legtöbb községében megtartják ezeket a megbeszéléseket. Tiszaugon és Tlszainokán már leültek Járási Nőtanács vezetői eszmecserére a tsz tagok fe­leségeivel. Már sok helyen elmondták az asszonyok a helyi nőta­nácsokban, hogy dolgozná­nak ők, de ott van a sok gyerek. Ez azt a feladatot rótta a nőtanácsra, hogy meg­kezdjék a járásban az :dény- napköziotthonok létrehozá­sának elősegítését. Felkere­sik a tsz elnököket, megtár­gyalják velük, hogy milyen segítséget tud adni a szövet­kezet a napközi otthonok üzemeltetéséhez. Na de ez csak félmunka volna. Már számba vették legtöbb köz­ségben azt is, mennyi gye­reket kell elhelyezni: és hány asszony tudna így munkába állni. A számokat odatartják a tsz elnök elé, hogy lássa, mennyi „rejtett” munkaerő van a portáján. A tiszaugi Petőfi és a nagyrévi Hala­dás Tsz-ben a közeljövőben létre is hozzák az idénynap­közit. A járás sok községében kérdezik az asszonyok: mit tudunk mi segíteni a tsz gazdálkodásánál, milyen munkát tud adni nekünk a szövetkezet vezetősége? Ez néhol kérdés a tsz-ek veze­tői előtt is. A nőtanács se­gít a probléma orvoslásá­ban. Meg szervezi az új tsz asz- szonyok látogatásait a ré­gebbi olyan termelőszövet­kezetekbe, ahol az asszo­nyok jól dolgoznak, van munkájuk bőven és jól is keresnek. A Járási Nőtanács a tisza- kürti új tsz-tag asszonyokat hozza el a közeljövőben ilyen látogatásra. Eddig 34. asz- szony jelentkezett, hogy szét­néz a szomszéd tsz-ekben. A Kunszentmártoni Állami Gazdaságban a baromfi te­nyésztést, a Zalka Máté Tsz- ben a tehenészet tejkezelé­sét, a cibakházai Vörös Csil­lag Tsz cserkeszőlői primőr­telepét tekintik majd meg, ahol az asszonyoké a döntő szó a munkában. A tsz látogatásokat azzal a céllal is szervezi a nőta­nács, hogy megnyerje az asz- szonyokat a baromfitenyész­tésnek; — Sok férfi idegenkedik attól, hogy nagyüzemileg te­nyésszenek baromfit, mond­ván, hozhat-e ez jövedelmet: A mesterszállási Úttörő, a cibakházai Vörös Csillag, a tiszasasi Rákóczi Tsz-ek példája azt bizonyítja, hogy érdemes foglalkozni az »p- rójószág tenyésztéssel. — Ezek a szövetkezetek már idei nevelésű vágó barom­fit vittek a piacra, amit az asszonyok neveltek. Sok tsz-ben pedig a tehené­szek tejkezelésénél találják meg a munkát a tsz tag asz- szonyok. Egy kicsit méltatlankodva mondja el Ronyai Károlyné, a Járási Nőtanács titkára, hogy bizony egyes termelő- szövetkezetek vezetői kifeje­zetten háttérbe szorítják az asszonyokat a közös munkák ■ nál. Nem becsülik meg a női munkaerőt, de a nőtanács nem hagyja ezt ennyiben; Az öcsödi Szabadság Tsz asszonyait —, ahol semmi­vel sem kevesebb a női munkaerő értéke a férfié­nál — elviszik a tiszakürti Uj Élet Tsz-be, ahol „úgy­mond” figyelmen kívül hagyják a női munka ér­tékét. A Szabadság Tsz asszonyai majd elmondják, hogy mint élnek, dolgoznak, hogyan kapnak munkát a közös gazdaságban és hogyan be­csülik meg őket. Bizonyára hasznos dolog lesz ez. Ilyen irányú látogatásokat szükség esetén többet Is szerveznek. A cél: megértetni, a női kéz­re ugyanúgy szükség van, mint a férfi ember, vagy épp a gép munkájára. A megszilárdításban elért eredmények mellett van egy árny oldala is a' Járási Nő- tanács és általában a helyi nőtanácsok munkájának. Egy kicsit elfelejtkeztek arról, hogy az asszonyok­nak nemcsak a munkában, hanem a vezetésben is he­lyük van. Sok termelőszö­vetkezetben nincs női igaz­gatósági tag. Ezért nincsenek képvisel­ve érdemükhöz méltóan az asszonyok. Ezen ugyan még lehet segíteni, mert még for­rongásban van a tsz vezetés kialakulása, mód, lehetőség van arra, hogy az asszonyo­kat is jelöljék a termelő­szövetkezetek igazgatóságá­ba: Megállapítható, hogy a nő­tanácsok és a járás asszonyai sokat tesznek azért: a tsz-ek minél előbb jól gazdálkodó nagyüzemekké váljanak. — Tóth — a jószágéi termelőszövetkezetek életéből Jászágón a régebben műkö­dő kél termelőszövetkezet mellé három új közös gazda­ság sorakozott. Ezek munká­ját, a tagok szorgalmát, kez­deményezését érdemes papír­ra vetni. A két régi tsz-ben jól ha­lad a munka. A földeken és az állattenyésztésben lévő feladatok mellett az építkew zésre is gondot fordítanak. A Kókai László Tsz-ben most készül egy 52 férőhelyes is­tálló. Ezenkívül saját erőből építenek lóistállót, hozzá ta­karni ányost és kocsis pihenőt. A Rákóczi Tsz tagjai jelen­leg a kertészeti és egyéb me­zőgazdasági munkákkal fog­lalkoznak, de rövidesen hoz­záfognak egy lóistálló bővíté­séhez, sertésól építéséhez. Az új közös gazdaságok kö­zül a Kossuth tagjait illeti dicséret. Napokon keresztül összefogva dolgoztak a Kos­suth gazdái. Közösen vetet­ték el a vörösherét és a siló­kukoricát, amely majd a közös állatállomány takarmá­nyát képezi. Ebben a tsz-ben a pártszervezet jól dolgozik, s az elnök, Bódis József is igen talpraesett ember. A jól választott vezetőség és a ta­gok szorgalma a biztosíték arra, hogy a Kossuth Tsz vi­rágzó gazdasággá válik. Az Ujbarázda Termelőszö­vetkezetben már régebben megalakult a pártszervezet. A tagság, ebben a közös gazda­ságban még nincs olyan ösz- szeforrott, mint a Kossuth­ban, ezért a párttagoknak fo­kozottabban kell munkálkod­ni, segíteni a vezetőséget ab­ban, hogy az egész tagságot bevonhassák majd a közös munkába. A harmadik közös gazdaság a Haladás Tsz. Itt különösen a fiatalok szervezkedése em­lítésre méltó. Április ló-én alakult meg a KISZ szerve­zet, ideiglenes vezetőséggel. Kele Jusztina elvtársnő és a fiatalok lelkes munkája ered­ményeként négy nappal ké­sőbb már igen jó KlSZ-gyű- lést tartottak; Az itt elmondottak is tük­rözik, hogy az új útra lépett jászágói lolgozó parasztok te­vékenyen dolgoznak, alakít­ják, formálják saját jövőjü­ket. Szebenyi Lukács levelező

Next

/
Thumbnails
Contents