Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-02 / 77. szám
<i/tir.Vih '111.Il l \tCLAP 1959. április 2. 2 Hlai UwnappabázatunU: Nyitva az út... A Szovjetunió legutóbbi jegyzékének átnyújtása óta már egészen biztos, hogy május 11-én Géniben megkezdődik az a tanácskozás, a keletnyugati tanácskozásoknak az a sorozata, amelynek végeredményben kiutat kell találnia a nemzetközi helyzet és különösen a német kérdés zsákutcájából. Ma tehát, amikor a zöld asztal nem csupán a tervek között, hanem a közeljövő valóságában is megjelent, vizsgáljuk meg: mi előzte meg ezt a találkozást. November 27-én nyújtották át a Szovjetunió jegyzékét a nyugati hatalmaknak. Ebben az okmányban a szovjet kormány hathónapos határidőt szabott a német kérdésről szóló tárgyalások megindítására; Akkoriban a nyugati lapok szovjet ultimátumról és a szocialista tábor agresz- szív szándékairól rendeztek éktelen zenebonát. Ma már világos, hogy a Szovjetunió erélyes fellépése nélkül sohasem került volna sor tár- gyalásokra és a német kérdés tovább topogott volna a veszélyes holtponton. Ebben a cikkben nem térhetünk ki a német helyzet veszélyeire. Hadd emlékeztessünk csupán arra, hogy Németország kettészakítasz és különösen a Német Szövetségi Köztársaság gyors remili- tarizálása veszélyes tűzfészket teremtett Európa szívében. A bonni Németország az egyetlen olyan európai hatalom, amelynek területi követelései vannak, másrészt pedig bekebelezéssel fenyegeti a Német Demokratikus Köztársaságot és — mint arról a legutóbbi híradások is beszámolnak — hadseregét a hitleri Wehrmacht örökösét, céljai érdekében atomfegyverekkel szeretnék felszerelni, sőt e fegyverek használatára már ki is képeztek egyes csapátokat. Ugyanakkor Nyugat- Berlinben, a Német Demokrtikus Köztársaság szívében szemben állnak egymással- a NATO és a Varsói Szerződés haderői, s a nyugatiak a szocialista tábor elleni óriási kémközponttá építették ki a várost. A Szovjetunió e helyzet megszüntetésére tárgyalásokat javasolt. A tárgyalási alap megteremtésére a Szovjetunió javasolta Nyugat- Berlinnek demilitarizált szabad várossá való átalakítását és a régóta vajúdó német békeszerződés megkötését. Mint ismeretes, a szovjet javaslatokat mereven ellenezte Dulles amerikai külügyminiszter és Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. — Közben azonban történt egy és más. Noha Adenauemek sikerült megakadályoznia azt, hogy a nyugati hatalmak ellenjavaslatokat terjesszenek be és lényegében elismerjék, hogy van miről tárgyalni, — magukat a tárgyalásokat még- “sem tudta elodázni. A kancellárnak keserves hónapjai voltak: Mikoján szovjet miniszterelnökhelyettes amerikai útja legalább annyi keserű percet szerzett számára, mint Mácmillan angol miniszterelnök moszkvai látogatása. Az első út eredménye az volt, hogy befolyásos amerikai üzleti körök a szovjet „leadérrel”, vezetővel folytatott megbeszéléseivel megértették a Szovjetunió békepolitikájának indokait, céljait. Ennek eredményeként magában az Egyesült Államokban is növekedett a hajlékonyabb politikai állás- foglalás követelése. Dulles is kénytelen volt engedni merev magatartásából és egy sajtókonferenciáján kimondotta, hogy Németország egyesítésének nem feltétlenül egyedüli útja az úgynevezett „szabad választás". Bár ezt a kijelentést azóta Számtalanszor visszavonták, magyarázták, szűkítették, mégiscsak megtörtént és egyszersmindenkorra véget- vetett annak a mítosznak, hogy más út — tehát a németek egymás közötti tárgyalásának útja — nem lehetséges. Macmillan moszkvai útja pedig lényegében meghozta a megváltozott helyzetnek megfelelő gyakorlati lépéseket. Az angol miniszterelnök különböző bonyolult bel- és külpolitikai okok miatt hívévé vált a csúcsértekezlet gondolatának és ha rugalmasabb elgondolásait nem is köszöntötték éppen örömmel a nyugati hatalmak, a szovjet vezetőkkel folytatott beszélgetései, (melyekről tájékoztatta a többi nyugati államférfit isi nagymértékben elősegítették azt, hogy most végül megállapodás született a külügyminiszteri értekezlet megtartásáról és ezzel megnyílt az út a csúcstalálkozó felé. Ez a tény az utóbbi időben kialakult, a tárgyalásokat mereven ellenőrző Párizs—Bonn tengely kudarcát jelenti. De Gaulle és Adenauer ugyanis egyaránt saját hatalmi pozícióját félti egy esetleges európai megegyezéstől. Ami az amerikai külpolitikát illeti, az egyik haladó francia lap szellemes megjegyzése szerint úgy látszik, Dullessel együtt maga is klinikába vonult. Jellemző, hogy Eisenhower elnök egy sajtóértekezleten olyan alapvető fontosságú diplomáciai tényről, mint a német béke- szerződés megkötése, helytelenül informálta az újságírókat és azt mondotta, hogy a Szovjetunió már megkötötte a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ha tehát maga a tárgyalások ténye már biztos, a jelenleg megosztott, sokféle áramlattól terhes nyugati politika jövendő útját még igen sok kérdőjel szegélyezi. — baracs— Á Néplap elméleti rovata ^ftflOflOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCOOOOOOOO^^ Közös és sajátos vonások a szocialista államok fejlődésében A szocialista tábor a szuverén szocialista államok önkéntes közössége. Ebbe a közösségbe olyan országok tartoznak, amelyek különböznek egymástól területük nagyságát tekintve: az óriási Szovjetunió és a kisebb területen elhelyezkedő Bulgária; különbségek vannak közöttük a lakosság számában: Kínában 650 millió, Albániában alig 2 millió ember él. Az egyik szocialista Ország — Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK — iparilag rendkívül fejlett, míg a másik — pl. a népi Kína, — csak most járja a szocialista iparosítás útját. Minden egyes szocialista állam dicső történelemre, kultúrára, nemzeti sajátosságokra és hagyományokra tekinthet vissza; Ezekből a nyilvánvaló tényekből a revizionisták azt a következtetést vonják le, — hogy minden országnak a „saját, külön útján” kell haladnia a szocializmus felé. Szerintük tehát létezik „kínai út”, „orosz út”, „lengyel út”, stb. Az ilyen nézetekeT a legteljesebben a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programja tartalmazta. Vajon miért tetszik az amerikai imperialistáknak éz az elmélet? Elsősorban azért, mert igyekszik szembeállítani az egyik ország szocialista építésének ügyét a másikéval, be akarja bizonyítani, hogy az új társadalmi rend megvalósítása kizárólag nemzeti ügy, s nem -gvik része a szocialista vilría: I. Dusyinszkij lág kialakulása egységes folyamatának. A „nemzeti kommunizmus” elmélete arra való, hogy megbontsa a szocialista országok testvéri barátságát, a kommunista es munkáspártok egységét és összeforrottságát, s ilymó- don a reakció kezére játsszon. Éppen ezért a kommunista- és munkáspártok szerte a világon elítélik ezt a marxíz- mus-leninizmussal nyíltan ellenséges elméletet. Azok a tapasztalatok, amelyeket a Szovjetunió töbD mint 40 esztendő során, valamint kivétel nélkül valamennyi szocialista ország a szocialista építő munka közben szerzett, megcáfolják a jelenkori revizionisták elképzeléseit. Ezek a tapasztalatok teljes egészében igazolták annak a marxista-leninista elméletnek a helyességét, amely szerint a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamatai egy egész sor, minden szocializmust építő országban meglévő fontos törvényszerűségen alapulnak. M iért kell ezt a következtetést oly alaposan tanulmányozni és százmilliók tapasztalatával sokoldalúan igazolni? Azért, mert a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet — akár kis, vagy nagy országban, fejlett, vagy kevésbbé fejlett államban — lényegében mindig azt jelenti, hogy a magántulajdonon alapuló termelési módot felváltja a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló termelés» mód. A szocialista forradalom lényege minden országban egy- és ugyanaz: a hatalom a kizsákmányoló osztály kezéből a munkásosztály vezette dolgozók kezébe megy át. A Szovjetunió elsőnek teremtette meg ezt az új társadalmi rendet, tehát a szovjet emberek tapasztalatain keresztül kerültek felszínre azok a közös törvényszerűségek, amelyek a szocialista társadalom építésénél fennállnak. Kivétel nélkül valamennyi szocialista állam nemzetközi tapasztalata: azt tanúsítja, — hogy csak a munkásosztály vezetésével védhetjük meg a dolgozó nép vívmányait az ellenséges támadásoktól és építhetjük fel az új társadalmi rendet. Éppen ezért a népi demokratikus országokban csakúgy, mint a Szovjetunióban, a hatalom a munkásosztály kezében összpontosult. Ezen a lényegen az sem változtat, hogy a népi demokratikus országokban bizonyos meghatározott, konkrét, történelmi viszonyok közepette az államforma másként alakult, mint a Szovjetunióban, hogy néhány országban — Kínában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban — a kormányban több demokratikus párt képviselője is helyet foglal. Valamennyi országban csakúgy, mint a Szovjetunióban, a munkásosztály állam- hatalmát a kizsákmányoló osztályok felszámolására, elMegnyílt Moszkvában a Barátság Háza Moszkva (MTI). Kedden ünnepélyesen megnyitották Moszkvában a Barátság Házát, a Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társaságai Szövetségének új központját. A szovjet fővárosban megnyílt épületben előadásokat, összejöveteleket rendeznek majd a különböző baráti társaságok, köztük a Szovjet—Magyar Baráti Társaság is. A most megnyílt épületben a közeljövőiben kiállítást nyitnak meg a magyar nép nagy nemzet ünnepe, április 4-e alkalmábóL XHXOOOOOOOOOCOOOOOOAlgéria függetlenségéről New York (ÁP.) Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány elnöke interjút adott a New York Times- nak, amelyben kijelenti, hogy Algéria részvétele az afrikai közösségben „összeegyeztethetetlen lenne Algéria függetlenségével”. Az Afrikában kialakítani szándékolt „francia közösség” nem egyéb „előregyártott ketrecnél”. flz új orvosi rendtartásról Kanadából érkezett az a levél, amely egy disszidált magyar újságíró komikusán tragikus sorsáról számol be. Ez a tollforgató egy torontói újságnál kapott állást. A lap egyszer gyűjtést rendezett egy szegény asszony számára, akinek életét csak rendkívül nehéz műtéttel lehetett megmenteni. A professzor 500 dollárt kért, egész vagyont. A disszidens újságíró, aki mégis csak 12 évig a szocialista Magyarországon élt, megkérdezte: miért nem operálja meg a professzor ingyen a beteget, hiszen az olyan szegény. Talán más is közrejátszott, a disszidált újságírót mindenesetre hamarosan kidobták kommunista gyanús magatartása miatt. Elvégre egy orvos nem gyógyíthat in. gyen. Ez az eset az új orvosi rendtartás kapcsán kívánkozott az újságíró tollára. Ez az okmány azt foglalja törvénybe. hogy a mi társadalmunkban a gyógyítás nem üzlet többé, hanem megbecsült hivatás. Az új orvosi rendtartás elve az, hogy a biztosított betegek az őket megillető magas színvonalú orvosi ellátást teljesen díjtalanul kapTiltakozás Angliában Norstad politikai kontárkodása ellen London (MTI.) Londonban éles megütközést keltett Norstad tábornok, NATO- főparancsnok angliai televíziós előadása, amelyben a leghevesebben ellenezte a kölcsönös visszavonulási terveket. A Daily Mail így ír vezércikkében: Norstad megint otrombán belekontárkodott a politikába. Két hete Párizsban a kölcsönös visszavonulási terv ellen beszélt, tegnap este csúcstalálkozó előkészítésének gépezetébe hajított kalapácsot. — Előadásában azt mondotta, hogy a kölcsönös visszavonulás minden formája teljes katasztrófa lenne, értve a kölcsönös visszavonuláson a nyugati és a szovjet csapatok egymástól való eltávolodását, illetve csökkentését Közép-Európá- ban. Ez csak azt jelentheti, hogy Norstad elítéli az erőfeszítéseket, amelyeket az államférfiak — elsősorban Macmillan — kifejtenek, hogy megkezdődjenek a tárgyalások a Szovjetunióval a békés rendezésről. Az erősen konzervatív Birmingham Post vezércikke a következőket írja: Azt mondják, a háború túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy tábornagyokra lehetne rábízni. Mindinkább áll ez a politikára. Minél kevesebbet kontárkodnak bele a katonák, annál jobb lesz nekünk. Nagyon szerencsétlen lenne, ha ez az előadás azt a benyomást keltené, hogy minden szerepet a katonák vesznek át. mmmzmmmmm iák meg. Márpedig a biztosítottak köre egyre szélesedik: ma már az ipari munkásokon és az alkalmazottakon kívül a termelőszövetkezeti parasztság gyorsan növekvő tömegei is közéjük tartoznak. Tudjuk, hogy az elmúlt korban nálunk is a kapitalizmus farkaserkölcse uralkodott az OTI és a MABI csupán a betegek egy kis részét látta el. Az elmúlt kor orvosi rendtartása is a régi szemléletet tükrözte: 1945-ben hatályon kívül kellett helyezni, az ezóta eltelt években kiépült a társadalombiztosítás széles hálózata, amely a dolgozók érdekeit tartja szem előtt, S ezzel együtt, párhuzamosan az orvos hivatása, humanista rendeltetése új, gyönyörű értelmet lcapott. Az elmúlt hónapban a kormány rendezte az egészségügyi dolgozók, elsősorban az orvosok fizetését: ez is annak a magas fokú megbecsülésnek jele, amelynek a gyógyítók örvendenek országunkban. Az orvosok és az emberek közötti bizalom minden eredményes gyógyító munka alapfeltétele. Az új rendtartás a nyerészkedő kapitalista üzleti felfogás erkölcsi betegségének utolsó nyomait is el fogja tüntetni az orvosok és betegek viszonyából, Amellett, hogy a rendelet világosan állást foglalt a biztosított betegek ingyenes gyógyítása, az orvos-etikai bizottságok hasznos tevékenysége mellett, kielégítően és helyesen rendezi az orvosi magángyakorlat kérdését is. Világos: első a társadalom érdeke, az orvos főfeladatának azt a munkát tekintse, amelyet mint orvos, az országos egészségügyi hálózatban betölt. A magyar dolgozók egészsége nem könyör adakozások sikerén múlik: a társadalom vigyáz tagjaira, gondoskodik róluk, meggyógyítja őket. S az új orvosi rendtartás szavakba, törvénybe foglalja, mi a szocialista rendszerien az orvos helye, feladata: rögzíti azt, ami eddig csak az emberek tudatában és lényégében a szocialista egészségügy felépítésében nyilvánult meg. lenállásuk elfojtására, s arra használja fel, hogy erősítse a nemzetközi proletár szolidaritást és megvédje a szocialista vívmányokat a nemzetközi imperialista reakcióval szemben. A szocialista forradalom győzelmének és az új társadalom létrehozásának legfontosabb törvényszerűsége: a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezető szerepe. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok történelmi tapasztalata egészen nyilvánvalóan igazolja ezt a megdönthetetlen állítást. Vajon miért verte visz- sza olyan keményen és határozottan a csehszlovák munkásosztály a reakció 1948 februári támadását? Elsősorban azért, mert a munkásosztály élén szervezett és összeforrott kommunista párt állt V ajon miért sikerült 1956 őszén a. magyar ellen- forradalomnak halálos veszélybe sodorni a népi demokratikus rendszer nagyszerű vívmányait? Elsősorban azért, mert a Magyar Dolgozók Pártja eszmeileg gyengén vértezte fel magát, hiányzott a párt sorainak összeforrottsága, elvesztette vezető szerepét az új társadalmi rendszerben. Kivétel nélkül valamennyi szocialista államra vonatkozik, hogy csak akkor építheti fel az új társadalmat, ha felszámolja a termelőeszközök kapitalista tulajdonát, A szocialista országokban a legfontosabb termelőeszközök a munkásosztály államának kezében vannak, amely tervszerűen irányítja a gazdasági életét. A Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalata szembetűnően bizonyítja, hogy a szocializmus gazdasági alapjának megteremtésére olyan erős nehéziparra van szükség, amely képes arra, hogy új technikával lássa el az egész népgazdaságot. Ezéirt a szocialista államokban elsődleges fontosságú a nehézipar fejlesztése. Gyökeres változások történnek a népi demokratikus országok mezőgazdaságában. A kisparaszti gazdaságokat gépekkel dolgozó nagyüzemi szövetkezetek váltják fel. A szövetkezeti termelés útjára sok százmillió paraszt lép. Ez az új élet törvénye, amelyet a szocialista államok tapasztalata határozott meg. Magától értetődik, hogy a szocialista állam építésének valamennyi országra egyaránt vonatkozó jellemvonásai és törvényszerűségei nem zárják ki azt a lehetőséget, hegy egyik, vagy másik országban a konkrét viszonyoknak megfelelően, más alkotó módon oldják meg a problémáikat. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatairól szólva, számtalanszor hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom feladata: tanulmányozni a nemzetek és az államok sajátosságait, s ezeket figyelembe véve, a konkrét viszonyoktól függően helyesen alkalmazni a kommunizmus közös elveit. A testvéri kommunista és munkáspártok becsülettel teljesítik ezt a lenini útmutatást. A fentiek bizonyítására felhozhatjuk a Kínai Népköztársaság példáját. — Vizsgáljuk meg talán azt az égető problémát, milyen kölcsönös viszony alakuljon ki a munkásosztály és a magániparosok között. A Kínai Kommunista Párt megtalálta a módját, amellyel száz- és százezer kapitalistát bevon a szocializmus építésébe. Ez az államkapitalizmus módszere, amely az orosz forradalom első éveinek konkrét viszonyai között nem tudott jelentősen fejlődni. A burzsoázia akkoriban nem akart kompromisszumra lépni a munkásosztály hatalmával, mert remélte, hogy erőszakkal visszaszerezheti egykori uralmát. A kínai kommunisták azonban a jelenlegi belső, s különösen külső viszonyok közepette fokozatosan, békés úton oldják meg ezeket a problémákat. Vajon nem gazdagítja-e a szocialista világmozgalom kincsestárát a többi szocialista állam életének és építő munkájának tapasztalata? Kétségtelen, hogy a jövőben számos iparilag fedett nyugati ország számára nagy jelentőségűek lesznek azok a tapasztalatok, amelyeket az iparilag fejlett Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista építés gyakorlatában felhalmozott. Már maga az a tény, hegy ezek az országok sikeresen haladnak előre, vereségre kárhoztatja a burzsoá propaganda egyik ismert tételét, miszerint a szocializmus állítólag csak a gazdaságilag elmaradott országok ügye. Vajon nem jelentős-e nemzetközi méretekben a mezőgazdaság kollektivizálásának bolgár tapasztalata? Bulgária, s egész sor más szocialista állam bebizonyította, hogy a falvakban át lehet térni a kollektív munkára még akkor is, ha bizonyos ideig fennmarad a föld magántulajdona. Láthatjuk tehát, hogy a szocialista államok fejlődésének közös és sajátos jellemvonásai egyaránt szolgálják a közös nagy cél elérését, a kommunizmus felépítését.
