Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 12. í«?ÍS„ r \jrjujuir. .SESLntJI Németek és angolok Az újságolvasó és politi- zálgató emberek többsége napjaink valamennyi jelen­tősebb nemzetközi jellegű történését, önkéntelenül is abból a szemszögből ítéli meg, vajon közelebb visz-e a nagyhatalmi találkozó eredményességéhez, vagy sem'? Ez a jogos, nagyon is helyes szemlélet néhány nap­ja nem kis jelentőségű hír­anyaggal gazdagodott. Az is­mert hír röviden ennyi: Adenauer, nyugatnémet kan­cellárt, a hidegháború meg­testesítőjét és jelképét saját pártja, a Kereszténydemok­rata Párt köztársasági elnök­nek jelölte, s ezzel Adenauer néhány hónapon belül meg­szűnik a nyugatnémet poli­tika legfőbb, s szinte kizáró­lagos irányítója lenni. A félreállttá« okai A nélkül, hogy el akar­nánk túlozni Adenauer jö­vendő poziciócseréjének je­lentőségét, kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik legje­lentősebb személyi változása játszódik le a szemünk előtt, s e változás hatása hosszú távra fontos lehet. A poli­tikai okokon és lehetséges hatásokon túl hogy úgymond­juk, generációs szempontból is érdekes ez az esemény. Már az amerikai választások eredményének elemzésekor több komoly nyugati közíró, így Waiter Lippmann is rá­mutatott, hogy az új kong­resszus összetétele abból a szempontból is érdekes, hogy általában új erők törtek a felszínre, a háború előtti ge­neráció ismert nevei pedig sorra elvéreztek a porondon. Valószínűnek' látszik, hogy ez a folyamat a következő amerikai elnökválasztásnál véglegesen befejeződik, s ahogy Dulles ma már félig visszavonudtnak tekinthető, ugyanúgy letűnik majd az amerikai közélet színpadáról Eisenhower is, s mindazok a kortársai, akik a háború előtti szemlélettel nézik gyorsan változó korunk ese­ményeit. Adenauer „felfelé való buktatása” részben ugyan­ennek a folyamatnak az ered­ménye. Politikai síkra ve­títve azt a folyamatot, nem arról van szó, hogy a feltörő fiatalabb nyugati politikusok kevésbé kapitalisták, vagy kevésbé jobboldaliak, mint azok, akik mindenütt visz- szavonulóban vannak, csu­pán arról, hogy ezek az „új emberek” jobban értik ko­ruk problémáit s talán reá­lisabban látják a világ meg­változott erőviszonyait. Adenauer félreállításában egyébként valószínűleg két ok játszott döntő szerepet. Az egyik saját pártjának és a nyugatnémet nagytőke bi­zonyos csoportjainak egyre nyíltabban felszínre kerülő elégedetlensége a kancellár szerintük „túlzottan” merev és hajlíthatatlan politikájá­val szemben. E körök, mely­nek képviselőit különben is sértette Adenauer zsarnoki makacssága, attól tartottak, hogy az Adenauer-féle ko­nok „erőpolitika” elszigetel­heti Nyugat-Németországot, az Atlanti Szövetségen belül és elszigetelheti a Keresz­ténydemokrata Pártot a nyu­gatnémet közvéleményen be­lül is. A másik valószínű ok — és ez nem áll távol az első­től — az angol—nyugatné­met versengésben kereshető. Az angol uralkodó körök az utóbbi időben látható ide­gességgel figyelték Nyugat- Németország gazdaságig poli- tijcai felerősödését és az egy­re szorosabbá váló francia— nyugatnémet együttműkö­dést. Nem lenne tehát külö­nösen meglepő, ha egy szép napon kiderülne, hogy Aden­auer eltávolításában az angol érdekek is szerepet játszot­tak. A tárgyalások ellen Ismeretes, hogy az angol sajtó néhány hete — s külö­nösen a washingtoni tárgya­lások óta — élesen támadja Bonn politikáját és Adenauer személyét. Ha az angol sajtó cikkeit egymás mellé állít­juk, meglehetős világos és riasztó kép alakul lei a bonni adenaueri politikáról. E hir­telen őszintévé alakult angol polgári sajtó ma már nyíltan megírja, hogy Adenauer ,.patriarchális tekintélyrend- szert1’ teremtett Nyugat-Né- metor&zágban (Times). Meg­írja, hogy Adenauer „egysze­mélyi uralmat” gyakorolt, s hogy egyre kevésbé hallga­tott minisztertársaira, s a külügyminisztérium vezető tisztviselőire, sőt annyira nem törődött munkatársaival, hogy elaludt és horkolt, mi­közben azok beszéltek hozzá (Daily Express). Az angol lapok ma már azt is feflfedik, hogy Adenauer és követőinek politikája a re- vansiszta szellem felélesztését jelentette, hiszen mint az idézett Daily Express írja, a kancellár „a volt német ke­leti tartományok visszaadását minősítette a békés rendezés legfőbb szükségletének”. Ami pedig a nagyhatalmi tárgya­lások lehetőségeit illeti, a jobboldali Daily Mail bonni tu­dósítója elmondja, hogy Adenaeur „sohasem titkolta: bosszantja Macmillan moszk­vai útja. Mindig is az volt ugyanis a legfőbb reménye, Nyugat-Nómétország lesz Amerika legfőbb európai szö­vetségese és féltékeny volt a London és Washington közöt­ti rokoni kapcsolatok miatt”. Ugyanígy a konzervatív Daily Telegraph ENSz-tudósítója ar­ról számol be, hogy a mult- heti washingtoni tárgyaláso­kon a nyugatnémet álláspont megkeményedését Adenauer személyes közbelépése okoz­ta Amikor ugyanis Adenauer úgy találta — írja a Daily Telegraph —, hogy a nyugat­német külügyminiszter túlsá­gosan közeledik a hajlékony állásponthoz, utasította: kö­vessen merev irányt. Ennek következtében Brentano az­zal a követeléssel lépett fel, hogy ha a Szovjetunió nem fogadja el a nyugat'ál tál ja­vasolt tárgysorozatot a kül­ügyminiszteri értekezletre, a nyugat ne vegyen részt to­vábbi tárgyalásokon”. Az európai bélre és bizton­ság kilátásai minden bizony­Pofon as erőpolitikának — írja a Szövietszkaja Rosszija Adenauer távozásáról MOSZKVA (MTI). A szov­jet sajtó továbbra is érdek­lődéssel foglalkozik a nyu­gatnémetországi események­kel Adenauernek, a kancel­lári posztról történő távozá­sával. Maga az élet küldte nyug­díjba az atom-kancellárt, felelőtlen kalandor politikai irányzata miatt, amely a né­met nép számára súlyos kö­vetkezményekkel terhes — írja többi között a Szovjet- szkaja Rosszija. Majd meg­állapítja: április 7-én az erő­politika olyan csattanós po­font kapott, amely az egész világon visszhangzik. (14 nyal jobbak lennének ma, ha az angol sajtó nemcsak most az európai közös piac ügyé­ben elszenvedett kudarc, a nyugatnémet—francia együtt­működés Anglia nagyhatalmi érdekeit sértő megnyilvánu­lásai után kezd bele az aden­aueri rendszer bírálgatásába. As ellentétek kiéiesődese az angol kormány pillanatnyi magatartása mindenképpen pozitiven befolyásolja azon­ban a nemzetközi feszültség enyhítéséért küzdő erők hely­zetét. Mint elnök, Adenauer valószínűleg nem tud majd ugyanolyan vétójogot gyako­rolni a nyugati világ politi­kájában, mint kancellári mi­nőségében tette. A valódi tár­gyalások esélyei kissé meg­javultak tehát. „Az öröm azonban — írja a Tribune cí­mű angol haladó hetilap — túlságosan korai lenne. A csökönyösség és a fenyegetés erői még nagyon hatalmasak Adenauer pártjában, amely a legveszélyesebb Európában. Kellemetlen valóság, hogy ez volt Németország buzgó fel- fegyverzőinek műve Macmil- lan-tói Gaitsikelüg. Ezt akar­ták és most megkapták. Akármi történik is Aden- auerrel, nem szabad tűrni, hogy Németország diktáljon egész Európának." Verseny a „szocialista munka brigádja“ címért A Német Demokratikus Köztársaság szocialista ipará­ban már 1500 brigád kapcso­lódott be a „szocialista mun­ka brigádja” megtisztelő cí­mért folytatott versenybe. — Ezeknek kb. 80 százaléka if­júsági brigád. Január végé óta mind több .idősebb mun­kás is követi a Mamaj-bri- gád példáját. Ezen túlmenő­en sok mester a „szocialis­ta mester” címet akarja ki­érdemli. iiimiiiiiiimiiiiniiitiiiiitiiiiir.iiiiiiMimtiHiiiiiiimitiimiiiimiiiniiiimiiiimmmiimii Cseh szlovák tiltakozó Jegyzék Franciaországhoz Prága (CTK). Dr. Jiri Ha- jek csehszlovák külügymi­niszter-helyettes pénteken fo­gadta Guy Monge francia ügyvivőt és átadta neki kor­mányánál: jegyzékét. A csehszlovák jegyzék megállapítja, — hogy 1959 április 7-én francia ha­dihajók nyílt tengeren tör­vényellenesen feltartóztatták a Lidice nevű kereskedelmi hajót, amely a marokkói kor­mánnyal kötött megállapo­dás értelmében árút szállí­tott Casablankába. A fran­ciák a csehszlovák kereske­delmi hajót az oráni kikö­tőbe kísérték, ahol önkénye­sen visszatartják. A cseh­szlovák kormány erélyesen tiltakozik a francia hatósá­goknál. (MTI.) imiiimMiMiiiiMiinuMHiiiHiittinwntHiMiu Indiai olafszakeanbe- rek érkeznek Romániába Mint a bukaresti rádió jelenti, az indiai olajszak­emberek nagyobb csoportja Romániában tanulmányozza majd az olajfinomítók építé­sét. A Románia és India kö­zötti egyezmény előirányzata értelmében román vállalatok az indiai Aszam államban egy korszerű olajfinomítót építenek. A román szakem­berek nagyobb csoportja a munkálatok előkészítésére már elindult Indi.-oa. (MTI). 1 üé met Szociáldemokrata Párt poliiíkájjánali változásairól BERLIN (MTI). Az utóbbi hónapokba^1 sok szó esett a Német Szociáldemokrata Pártnak, Nyugat-Németor- szág második legnagyobb pártjának politikai vonalá­ról. Megfigyelők úgy látták, a szociáldemokraták politi­kája a tömeg hangulatának nyomására lassan elfordul Adenauer kancellár merev és meddő irányzatáról. Erre lé­nyegében három bizonyítókot hoznak fel: Ollenhauernek,. a Szociáldemokrata Párt el­nökének N. Sz. Hruscsovval Berlinben folytatott megbe­szélését, Carlo Schmid és Fritz Erler szociáldemokra­ta vezetők moszkvai látoga­tását és végül a Szociálde­mokrata Pártnak a német új­raegyesítés megoldására ki­dolgozott s a legutóbbi he­tekben nyilvánosságra hozott tervét. A bonni parlament októberi Nyugat-berlini provokatív ülése előtt és után úgy látszott, hogy a szociáldemokrata pártveze­tőség, — amelyben a jobb­szárny képviselői mind na­gyobb hatalomra tettek szert — jelentéktelen taktikai sakkhuzásoktól eltekintve — teljesen Adenauer politikai vonalára állt. A Szovjetunió Nyugat-Ber- linnel és a német békeszer­ződés kérdésével kancsolatos diplomáciai offenzivája za­varta ezt a nyugatnémet politikai pásztorórát új távla­tokat nyitott a nyugatnémet dolgozó lakosság előtt és fel­bolygatta az egész nyugati politikát Egyre inkább ki­tűnt, ho£y Adenauer merev! tíz év óta egyformán ko­nok hidegháborús politikája nélkülözi a szövetséges tá­mogatást mind bent az or­szágban, mind pedig a nyu­gati szövetségesek táborá­ban. Ilyen körülmények kö­zött Adenauert és politiká­ját tehát sorozatos veresé­gek érték, s ezt a helyzetet előbb ismerte fel a Szociálde­mokrata Párt, mint Adena­uer és hívei. A Szociálde­mokrata Párt vezetősége most igyekszik vitorlájába fogni. a nyugati politika „hajlékony’’ irányzatát A szociáldemokrata párt­vezetőség azonban minden akcióját lefékezi, mielőtt az még az imperializmus pozí­cióit veszélyeztetné; terveze­te is alig megy túl az angol és az amerikai elgondoláso­kon. A világpolitikában és a nyugatnémet belpolitikában ma fujdogáló szelek kedve­zőek és ennek tulajdonítha­tó, hogy a szociáldemokrata pártvezefőség a fejlődés je­lenlegi fontos időszakában több olyan lépést tett, amely a német nép javát szolgál­ja. Ez irányban további lé­pésekre lenne szükség, úgy, ahogy azt a nyugatnémet dolgozó tömegek is követelik. Ez elsősorban az NDK-val való tárgyalások követelésé­re, e téren a jó példával való — előljárás *— és a német dolgozók antimili- tarista akcióegységének meg­teremtése lenne, azaz a kö­vetkezetes továbbhaladás a félénken megkezdett úton. VILÁGGAZDASÁGI HÍREK A Belgrádban befejezett jugoszláv—francia gazdasági tárgyalásokon megállapodás jött létre, amelynek értelmé­ben Franciaország másfélmil­lióid frank összegű revjpljring (felhasználása után ismét megújítandó) hitel biztosítá­sával bekapcsolódik hót jugo­szláv iparág fejlesztésébe. * Statisztikai adatok szerint a műit évben 15 287 OOŰ külföl­di látogatott el Olaszországba. Az idegenforgalom most ha­JEgyes amerikai tábornokok felelőtlen kijelentése“ Maíinovszki/ marsall cikke a Pravdában Moszkva (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, Malinovsz- kij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a fenti címmel cikket írt a Pravda szombati számába. Megállapítja, hogy most, amikor a nemzetközi feszült­ség enyhülése tapasztalható, amikor közeledik a tárgyalá­sok időpontja, az Egyesült államokban több tábornok egyre-másra adnak felelőtlen kardcsörtető nyilatkozatokat. Ezek a méltatlan kirohanások megdöbbenést keltenek — írja Malinovszklj marsall, mert nem szolgálják a kü­szöbön álló tárgyalások si­kerét. A Szovjetuniót nem elő­ször fenyegetik az amerikai katonai vezetők — folytatja Malinovszklj. — Öe a szov­jet nép idegei erősek- Az amerikai tábornok kardesör- tetése elsősorban az Egyesült Államok józan lakosságát nyugtalanítja, hiszen elmúlt már az az idő, amikor Ame­rika sebezhetetlen volt. Ha valaki, úgy az amerikai tá­bornokok tudhatnák, hogy a Szovjetunió legalább c..yari erővel üthet vissza, mint amekkorával fenyegetik. Végezetül Malinovszkii marsall megállapítja, hogy a tábornokok harcias kijelen­tései az amerikai fegyver- gyárosok aggodalmát tükrözi. Ezek a rakéta- és bomba­gyárosok attól félnek, hogy a feszültség enyhülése meg­foszthatja őket mesés profit­juktól. Az amerikai katonai vezetők vegyék figyelembe, hogy ha az imperialisták új világháborút robbantanak ki, ez a háború kétségkívül az utolsó lesz és a kapitalista világ teljes vereségével vég­ződik” — fejezi be cikkét Malinovszkij, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. • ladta meg elsőidben a 15 mil­liót. * Olasz hivatalos adatok sze­rint Olaszország acél* és vas, ipari termelési indexe az 11)57. éri 181,9-ről 1958-ban 178,3-ra csökkent. * A válság fokozódásával a nyugatnémet hajóipar — a vasas szakszervezetj adatai szerint — havonta 500—600 munkást bocsát el. * A bonni kormány mellett működő munkaügyi hivatal közlése szerint Nyugat-Né- metországban jelenleg 587 898 munkanélkülit tartanak nyil- *ván. * A francia Pireneusokban lévő Bagnieres-de-Bigorreben egy nagy textilgyár bezárta kapuit. A textiliparban mu­tatkozó válság késztette a gyár vezetőségét, az üzemel­tetés abbahagyására. Négy­százötvenkét az utcára. munkás kerOS't Az angol sajtó szerint fo­kozódik az Európába irányuló amerikai tőkekivitel. Jelenleg Londonban tartózkodik a New York Society of Secu­rity Analysts nevű intézmény 80 tagú küldöttsége, amely angol pénzügyi körcikkel tár­gyal az amerikai beruházá­sokról. A küldöttség ezután Franciaországba látogat. * Chalk Riverben, a kanadai atomközpon tban nukleáris re­aktort építenek a nagy atomközpontok számára szűk. séges uránium kipróbálására. A reaktor építési költsége meghaladja a három millió dollárt. * Az amerikai kormány ren­deletét készít elő, amellyel — jól értesült körök szerint — megtiltja a víziturbinák be­hozatalát Angliából és más más európai államokból. A rendelet valószínűleg „nem- zetbiztonsá"'” okokra hivat­kozik majd. „Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül" Baktay Ervin professzor előadása Körösi Csorna Nándorról A sovány, galambősz férfi a vetítővászon előtt magya­ráz, Templomi csend kíséri szavait, mélységes figyelem. A vásznon egymásután je­lennek meg az indiai kara- vánútak, zugó hegyi folyó­kat átívelő lenge kötélhidak, roppant, zord hegyek, szédítő magasban meredező komor buddhista kolostorokkal. — Mesés és félelmes ez a táj. Nem sokat változott azóta, hogy a magyar nép lánglel­kű és zseniális fia, Körösi Csorna Sándor elindult felé­je, hogy kora legnagysze­rűbb tudományos eredmé­nyeit érje el. Izgalmasabb ez minden kalandregénynél. Regény azért, a kitartás, a tudás, a nehézségek legyőzésének, az akaraterőnek és a nemzeti büszkeségnek érdekfeszítő regénye. Ez elevenedik meg Baktay professzor előadásá­ban, aki fáradságot, veszé­lyeket legyűrve végigjárta Körösi Csorna útját. Nagy- szebentől, az ősi kollégium­tól, ahol a kis Sándor egy­szerű szolgadiák volt, egé­szen Nyugat-Tibetig, ahol reszketőfejű öregek őrzik a nemes és bátor Szkander bég, (Sándor űr) emlékét. 175 éve született a nagy utazó, aki 200 váltó forint­tal zsebében elindult Kelet­re a magyar rokonait, őseit kutatni. Elindult egy áb­ránd után, de reális felada­tot hajtott végre, megírta a tibeti angol szótárt, több, mint negyvenezer címszóval és a tibeti« nyelv tudomá­nyos igényűi nyelvtanát. Eh­hez a páratlan’értékű tudo­mányos eredményhez úgy ju­tott hozzá, hogy közben alig evett, kőpadlós fűtetlen szo­bában lakott a negyven fo­kos hidegekben a tibeti fenn- sikon, a világ tetején. Azu­tán Kalkutta városában ren­dezte a tudományos könyv­tárt. amelyre rajta kívül egy tudós sem, mert vállal­kozni. Katalógusát még ma is használják, jobbat, pon­tosabbat azóta sem írtak. Baktay Ervin színesen, ér­dekesen mesél. Szinte ma­gunk előtt látjuk a nagy utazót, a hallgatag büszke embert, akinek kora oly ke­veset adott és akit ma sem sűrűn emlegetünk. Pedig vi­lágító példakép lehetne ő a mai ifjúság számára is. Jó lenne, ha valamelyik kia­dónknak eszébe jutna újra kiadni Baktay Ervin Körösi Csorna útjáról, pályájáról írt nagyszerű munkáját, a Vi­lág tetején-t. (Talán erre is akadna papír...) A József Attila Művelő­dési Otthon közönsége lel­kesen tapsol. Mindenkinek a szívét megnyerte az őszhajú tudós, aki egy költő hevével fejezte be előadását Széche­nyi szavaival: „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül.” Valóban Körösi Csorna kevés pénzt és tapsot kapott eletében és kevé3 megbecsülést halála után. Á szegényparaszt fiából leit nagyszerű tudós emlékét ne­künk kell teljes fényébe ál­lítani. — hi. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents