Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

1959. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ezernyi kérdés — * mindre felelet — Éjféli beszélgetés a közös életről — Csupa olyan gazdák, na meg asszonyok jöttek össze egyik este Jászdózsán, akik nyugodtan hosszúlére enged­hették a szót, mert befejez­ték a tavaszi munkákat és ilyenkor jobban lehet beszél­getni. Az Új Hajnal Tsz tag­ságáról van szó. Elvetették 102 holdon a tavaszi árpát. 20 holdon a zabot, 100 holdon a lucernát, 50 holdon a vörös- herét, 50 holdon sarabolás előtt áll a cukorrépa, de a tavasza szántás is a hátuk mögött van. Meg kell jegyez­ni, a szövetkezet ez év feb­ruár 28-án alakult! — Üdvözlöm KáMi Erzsé­bet elvtársnőt, a járási párt­bizottság VB tagját, aki azért jött el hozzánk, hogy választ adjon kérdéseinkre. Átadom neki a szót — mondta Juhász Béla tsz-elnök és ezzel már le is ült. — Sok dologban tanácsta­lan még az új szövetkezet jó- néhány tagja — kezdte az elvtársnő. — Nem ismerik megfelelően az alapszabály főbb pontjait, a kormányren­deleteket, mint pl. a 3004/1-es és az abból adódó lehetősé­geket. Aztán szép sorjában elrpon- dott Káldi elvtársnő minden olyan dolgot, ami érdekelte a tagokat. Amikor az öregeknek nyújtott kedvezményekről volt szó, a fiatalok is figyel­tek, hogy mi is lesz az ő sor­suk néhány évtized múlva. Amikor a fiatalok lehetősé­gei kerültek szóba, az öre­gek is érdeklődéssel hallgat­ták a szót, unokáik, fiuk je­lenéről. Azután a tagok jo­gairól, a haszonbérről, a hi­telek igénylésének lehetősé­geiről, a tsz-ek adókedvez­ményéről, a családi pótlékról és még sok mindenféléről be­szélt az előadó, hogy mit ho- "gyari szabályoz a törvény. * — Hűt ezt még nem is hab lőttük’— szólt közbe itt is, ott is egy ember, amikor az újabb kormányrendeletekről volt szó. Csak dolgozunk, szántunk, vetünk és közben igazán jól jött ez a tanács­adás. — Most pedig maguk be­széljenek, hogy mit nem ér­tenek még, kinek mi fúrja ol­dalát, hogyan lehetne orvo­solni a bajt — fejezte be Káldi elvtársnő, és a tagok nem is várattak sokáig ma­gukra. Bár éjfélre járt már az idő, de volt kérdés bővén. Az emberek a jövő lehetősé­geiről, a közös gazdálkodás­ról beszéltek azzal a törek­véssel, hogy miként lehetne legjobb formában megterem­teni a közös gazdaságot. Az emberek hite, akarata feje­ződött ki szavaikban. Béres István a háztáji földek helyzetéről, Lórik Miklós a bevitt jószágok árá­nak rendezéséről beszélt, mondván: rádiót akarunk venni majd a ló árából, „hadd nyerítsen ez után az”. S ahogy elhangzott egy kérdés, az elnöki asztal mel­lől már jött is a válasz. Káldi Erzsébet elvtársnő mindenkinek megmagyaráz­ta, mit tegyen. Okos szóval, a lehetőséget figyelembe vé­ve javasolt, tanácsolt, de bíztatni senkit sem kellett. Olyan emberek az Űj Hajnal Tsz tagjai, akik bíznak a jö­vőben, meggyőződésük, hogy jól választottak, és gondola­taikat már teljesen a köz élete, a köz boldogulása fog­lalja le. Olyan emberekké váltak e rövid idő alatt, hogy nemcsak saját boldogu­lásuk érdekli őket a közös­ben, hanem társaik helyze­tére is gondoltak. Ezen az eszmecserén azonban főleg olyan dolgok kerültek szóba, amelyek egyéni problémák, kérdések, de végeredmény­ben a közösség gondjai. — Mit számítanak bele a háztájiba? — azt mondja meg az elvtársnő — szólt Dudás János. A szérűskertet is? — Azt nem számítják bele. Sem az udvart, sem a szé­rűskertet, csak olyan terüle­tet, ami különállóan eddig is a háztáji gazdálkodást szol­gálta, de nem egy- két öl­ről van szó, hanem a 100 négyszgölön felüli kertekről, ami belterület, ezt beszámít­ják a háztáji területbe. — Helyesen is teszik — nyugtázták itt is, ott is. Ne járjon senki jobban a má­siknál. Csak úgy folyt a szó az emberekből. Lukács Sándor, Tóth Ferenc, vagy Dudás János is úgy állt fel szólás­ra, mintha már évek óta így csinálná ezt; bátran, feszé- lyeztetés nélkül, határtalan érdeklődéssel. Hiába haladt az idő, a teremben mintha megállt volna a vita hevé­ben. Jó volt látni a hangu­latot, az arcokat, az embere­ket, hallani az új életre ser­kent határ gazdáinak vitáját a jövőről. — Máskor is jöjjön el hoz­zánk — szóltak a tagok a küldötthöz. — Sokkal többet forgoló­dunk ez után a közgyűlése­ken, a tsz-ekben -- válaszolt az előadó elvtársnő. — Ez a pártra és a szövet­kezetre nézve is hasznos do­log -----állapodtak meg az­ut án s majd az esőtől fel­ázott utcán indultak hazafelé az emberek és közben néze­gették a felszakadozó felhő­ket, hogy reggel engedi-e az idő a mezei munkát... — Tóth — A i n ASZ hasznos kezdeményezése Megtakarításból — tsz villamosítás A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói az előző évhez hasonlóan, eb­ben az évben is patronálást vállaltak a termelőszövetke­zetek fejlesztéséért. A vállalat dolgozói célul tűzték ki a besenyszögi Kos­suth Tsz villamosítását. Ezt úgy kívánják végrehajtani' hogy a harminc termelőszö­vetkezet tervezett villamosí­tásánál a gazdaságos fel- használás mellett önköltség­csökkentéssel, nyomvonal- hossz rövidítéssel jelentős — mintegy 100 ezer forintos — megtakarítást érnek el. Ebből lehetőség nyílik az említett tsz villamosítására, így megépítünk mintegy 700 folyóméter primervonalat, s ehhez a transzformátor állo­mást is elkészítjük. Ezenkívül — amennyiben a termelőszövetkezet ebben az évben építési munkához fog, úgy az épületek terve­zését vállalatunk dolgozói el­végzik. A kútgém elkészíté­séhez 16 folyóméter gömbfát biztosítunk és ezenkívül a villamos szekunderhálózat és belső beréndezés tervezési munkálatait elvégezzük. A termelőszövetkezet tulaj­donát képező tehergépkocsi 1-es, 2-es szemléjét a gépko­csijavító műhelyben elvégez­zük. Amennyiben az év folya­mán hegesztési, lakatos, asz­talos munkák lesznek a tsz részére, úgy azt ugyancsak el­látjuk. Közös kulturális ren­dezvényeket szervezünk — így színházlátogatást, au­gusztus 20-án munkás-pa­raszt találkozót. Házilag el­készítünk egy asztalitenisz asztalt a tsz fiataljai részé­re. A fentieken kívül szépiro­dalmi könyveket biztosítunk a Kossuth Tsz dolgozóinak. A vállalalásokat vállalatunk kommunistái az április 8-i taggyűlésen megvitatták és el is fogadták. Szlama Ferenc levelező Falusi pártszervezeteink feladata napjainkban F ebruár végétől nagyot változott a falu, a me­zőgazdaság helyzete me­gyénkben. A kisparcellás gaz­dálkodást a nagyüzemi mun­ka, a kisparaszti életet a jö­vő közös formálása váltotta fel. A pártszervezetek munkája is változik a körülmények alakulásával. Megnövekedtek, megsokasodtak a tennivalók. Nagy és állandó erőt igénylő feladatok kerültek előtérbe. A feladatok a jól gazdálkodó nagyüzemek megszervezésé­ből faliadnak. Falvainkban ma a pártszervezetek a meg- szilárditási harc irányítói, legfőbb mozgatói. Az elmúlt hetek és az elmúlt hónap ta­pasztalata azt bizonyította, hogy a pártszervezetek álta­lában jól megállták helyü­ket. Jól vezetik napjaink nagy munkáját. Elsősorban azt lehet meg­állapítani, hogy a községek­ben már befejezéshez köze­ledik az új tsz-ek pártszerve­zeteinek létrehozása. A helyi pártszervezetek, pártvezetősé­gek öntevékenységét bizo­nyítja, hogy nagyon sok he­lyen nem vártak a felsőbb pártszerv irányítására, ha­nem az új tsz megalakulása nyomán hozzáláttak az alap­szervezet megszervezéséhez. A kunhegyesi járás 28 ter­melőszövetkezete közül is már 27-ben él és működik a pártszervezet. A jászapáti já­rásban is csak két tsz-ben nincs pártszervezet, de ott is folyamatban van alakulása. Az új tsz-ek pártszerveze­teinek létrehozása után most a községi pártvezetőségeik minden erőt a tsz megszilár­dítására irányítanak. Az ter­mészetes követelmény, hogy ahol még nem alakult meg a pártszervezet az új szöveíke­HálacT a csutkatőszedés A kenderesi Haladás Tsz földjén sok fürgén dolgozó fi­atalt lehet látni. Valamennyien csutkatövet szednek a nö­vekvő búzavetés között. Ez a három fiatal járt az élen, mikor ott jártunk: Nagy Rózsi, Mészáros Emilia és test­vére, Endre. Jelenünk közemberei Képzőművészeti kiállítás nyílt a szol­noki Járműjavítóban Képzőművészeti kiállítást rendezett a Szolnoki Jármű­javító Üzemi Vállalat Szak- szervezeti Bizottsága a válla­lat szakszervezeti művelődési otthonában. A kiállítást Ba­lázs István, a vállalat fő­könyvelője nyitotta meg pén­teken délután 4 órai kezdet­tel az alkotó művészek rész­vételével. Előreláthatólag egy hétig tartják nyitva. Bármerre jár az ember a megyében, nem hali mást a falun, mint a szövetke­zetek életének nagy-nagy akaratának, törekvéseinek nagyszerű híreit. Napjaink -történelmében kimagasló helyet foglalnak el a falvak, a járások, s a megye társadalmának vezetői, a kom­munisták, s a fejlődést szívükön viselő, becsületes pártonkívüliek. A képviselők­től kezdve a tanácstagokig, mindenki azon munkálkodik most, hogy megtalálják a helyes gazdálkodási utat az újonnan ala­kult és a felfutott termelőszövetkezetek. A képviselőik, mint például Váczi Sán­dor elvtáre is, kint él a szövetkezeti gaz­dák között, a falvakban, ahol segít a nagy átalakulásnál. Jobban ismerik már Váczi elvtársat a jászsági emberek, mint saját szülőfalujának lakói. De így teszi ezt valamennyi képviselő és újólag bebizo­nyítják, hogy méltók voltak választóik bizalmára, mert szívükön, viselik azok ügyét, a falu ügyét, a köz ügyét. A járási pártbizottságok a mezőgaz­daság megszilárdításának területi köz­pontjai. A régi és az új tsz-ek elnökei, a járási tömegszervezetek vezetői egymás­nak adják a kilincset, mind a jászapáti, mind a szolnoki és a többi pártbizottsá­gon. Legtöbbször, csak egy-egy embert találnak a pártbizottságokon, mert a többi pártbizottsági tag, a termelőszövet­kezeteket járja. Este a rendkívüli köz­gyűléseken hallgatják meg a tsz-tagok kérdéseit, válaszra váró problémáit és ha kell, éjfélig is ott tárgyalnak, érvelnek a jobb gazdálkodás kialakításáért, a tör­vényadta lehetőségek kihasználásáért. Községeink párttitkárai ma, „úgy­mond”, a falu jegyzői. A szövetkezetek tagjai, vezetői, a vitás kérdésebiben, leg­inkább a községi párttitkárokat keresik fel és választ kérnek tőlük a hitelek igény­lésére, a rendelelek adta lehetőségekre vonatkozóan. Nem is boldogulhat az a községi párttitkár egyetlen helyen sem, aki nem ismeri a tsz-ekkel kapcsolatos kormányrendeleteket, a jogszabályokat és minden egyéb, megyei, vagy helyi rendel­kezést. Reggeltől, éjfélig járják a szövet­kezeteket a párttitkárok is, hogy helyben segítsenek az új élet kialakulásában. A községi tanácstagok szintén a megszilár­dítás élvonalában küzdenek. Jászkisár köz­ségben is, csaknem mindegyik tanácstag segít a termelőszövetkezetek megszilárdí­tásában, A íaiu. élete azt mutatja, hogy rövide­sen gyümölcsözni fog az a nagy munka, ami most ott zajlik. Gyümölcsözni fog az emberek csüggedést, fáradságot nem is­merő munkája, mert jó talajba hull az a mag, amit a párt elvetett, a mezőgazda­ság átszervezésének meghirdetésekor. Az új termelőszövetkezeti tagok szívesen veszik, sőt igénylik a gazdasági és politi­kai élet vezetőinek segítségét. A köz embereinek nagy munkája pá­rosul az új és a régi szövetkezeti gazdák akaratával, amely jobb életet, biztosabb 1 jelent és kecsegtetőbb jövőt formál a köz mejével. zetben, ott nem lehet annak szervezését abbahagyni. A jelenlegi fő feladatot, a meg­szilárdítást 6em lehet párt- szervezet nélkül megoldani. Az átszervezés után fontos a kérdés: milyen legyen a ve­zetés, a munka, a pártalap­szervezetekben? A falusi pártszervezeteket elsősorban a járási pártbizott­ságoknak kell megtanítaniok a helyes vezetési módszerek­re, az eredményekre vezető munkára. Olyan pártszerve­zeteket kell teremteni, ame­lyek képesek a megnöveke­dett feladatok - elvégzésére. Különösen szükség van erre most, amikor az egész politi­kai munkában a gazdasági feladatok megoldása került előtérbe. A megnövekedett gazdasá­gi tennivalók megkövetelik, hogy a pártvezetőség tagjai, a kommunisták, a pártszer­vezet vezetői, jól értsenek a gazdálkodáshoz. Sok helyen az a probléma, hogy egyes pártvezetőségi tagok, a poli­tikai munka, a szervezési fel­adatok megoldása mellett, ke veset értenek a gazdasági fel­adatok kivitelezéséhez. Ezért néhány pártszervezet njég nem tud kellő segítséget ad­ni, a tsz-ek meg-zilárdílásá hoz. Nem találják meg azt az utat, amely módon konk­rét gyümölcsöző segítséget adhatnának a gazdasági problémák orvoslásához. Bár napjainkban a megyei és járási vezetők jórészt kint élnek a termelőszövetkeze­tekben, a községi pártszerve­zeteknél, s miközben , választ adnak az új szövetkezetek problémáira, a helyi vezető­ket is megtanítják a jó ve­zetési módszerekre. így van ez megyénk minden járásá­ban. A pártszervezeteknek, hogy jó munkát tudja­nak kifej teni, elsősorban köz­vetlen feladataikat kell meg­ismerni. Igen sokirányúak ezek a tennivalók. Egyik leg­fontosabb dolog, hogy a poli­tikai munka során, gyűlése­ken újból és újból megértes­sék áz emberekkel a nagy­üzemi gazdaság jelentőségét. Nem minden új szövetkezeti tagban él a meggyőződés, hogy jól választott, ezért meg kell erősíteni őt elhatározása helyességében. Ez kitartó, szí­vós munkát igényel. Másod- sorban fel kell tárni a meg­növekedett és az új szövet­kezetek előtt a gazdálkodás ,helyi adottságait, a nagy­üzemi termelésben rejlő lehe­tőségeket. Napjaink rendkí­vüli tsz-közgyűlései alkalmá­val a megyei pártbizottság a járási pártbizottságok tagjai ismertetik a szövetkezet tag­jaival a kormányrendeleteket, a nagyüzemi gazdálkodáshoz nyújtott segítségeket. így se­gítik a községi pártszervezet munkáját ló módszerként lehet el- könyvelni, hogy a járá­si pártbizottságok összehív­ják az új tsz-ek párttitkárait, mint ahogy ezt tették a szolnoki járásban is. Ezeken a megbeszéléseken a régi párttitkárok elmondották a vezetési tapasztalataikat, jó módszereiket és tanácsot ad­tak az új párttitkároknak, a további munkájukhoz a he­lyes vezetési módszerek ki­alakításához. A gazdasági munkák ered­ményes irányítása érdeké­ben. a pártszervezetek töre­kednek arra, hogy a veze­tőségbe, a mezőgazdasághoz értő, jól képzett szakembere­ket vonjanak be. így történt ez például Nagykörű község­ben is, ahol mezőgazdász lett az új tsz pártszervezetének titkára. Ehhez hasonló pél­dákat sokat lehetne felsorol­ni. Helyes a pártszervezetek­nek ilyen törekvése. Ahol azonban nincs mód a mező- gazdasági szakemberek párt­vezetőségekbe való bevoná­sára. ott üljenek le a pártye- zetőségek tagjai a helyi me­zőgazdasági szakemberekkel és beszéljék meg, mit hogyan kell csinálni. Egyszóval: von­ják be a szakembereket a megszilárdítás politikai mun­kájába. De az is helyes, ami a tiszavárkonyi új tsz-ben, a Kossuth Tsz-ben történt, hogy a községi mezőgazdász és a községi vezetők átje­lentkeztek az új pártszerve­zetbe és a termelőszövetke­zetben segítik az alapszerve­zet munkáját. így volt ez Ti- szafülv és még egy sor köz­ségben is. A községi alapszervezetek, pártbizottságok hívják fel a tömegszervezetekben dolgo­zó kommunisták figyelmét arra, hogy a lehető legtöb­bet tegyék ők is a tsz-ek megszilárdításáért. Helyes dolog, ha például a Népfront összehívja az új belépőket, azért, hogy megmagyarázzák nekik: akkor járnak jól, ha mielőbb felveszik a munkát, mert ezzel saját jövedelmü­ket szolgálják. Szükség van arra is, hogy tisztázzák a munkaegységgel kapcsolatos problémákat. Jó dolog az új tsz tagokat tapasztalat cse­rére elvinni a régi tsz-ekbe. Az is előnyös, ha a pártszer­vezet felhívja a Népfront fi­gyelmét; terjessze az élen­járó tsz-ek gazdálkodási ta­pasztalatait, a jól bevált ag- ró és zoótechnikai módsze­reket. A községi pártszervezetek igen nagy segítséget kaphat­nak a KISZ-től is a megszi­lárdításhoz, ha az jól dolgo­zik. A KISZ szervezetek if­júsági munkacsapatokat alakíthatnak, amelyeknek hi­vatásuk, hogy élenjárjanak a munkában, alkalmazzák ^ a korszerű gazdálkodás mód­szereit. Helyes, ha az építke­zések gyorsítására építő bri­gádokat szerveznek. A politi-, kai munka pedig abban fe­jeződjön ki, hogy az újon­nan belépett dolgozók fiaival is foglalkozzanak, a közös munkába való bekapcsolódá­suk érdekében, A nőtanács vezetői, a tsz- be lépett dolgozó pa­rasztok feleségeivel teremt­senek kapcsolatot. Foglalkoz­zanak problémáikkal, adja­nak választ ezekre és segítse­nek azok megoldásánál. Ér­jék el, hogy azok is mielőbb résztvegyenek a közös mun­kában. Akkor lehet mondani egy pártszervezetre, pártvezető­ségre, hogy jól dolgozik, ha a megszilárdítás gazdasági eredményei kisérik tevékeny­ségét. Ezt azonban nem lehet elválasztani a párt erősíté­sétől, mert a nagy munka legjobbjait a pártszervezetek soraiba veszik és ezzel erő­södnek, képesek lesznek újabb, nagyobb feladatok végrehajtására. . Tóth József ................................................................................ Sz áznegyven Szolnok megyei fermelőszöveíkezef 41>» ezer naposbarom If Igényeli A régi és új termelőszövet- kezetekbtn az idén tovább fo­kozódik a baromfitartási kedv. Eddig 140 termelőszö­vetkezet 340 ezer naposcsibét, 25 400 napospulykát és több mint 50 ezer libát, kacsát, gyöngyöst igényelt a megyei keltetőállomásoktól. 1959 őszé­re — a termelési tervek sze­rint 3 mezőgazdasági terme lőszövetkezetek több min 90 ezerből álló törzsálomány: hoznak létre. A közös gaz­daságok egyszerű eszközök­kel megkezdték a férőhelyek építését is. Ebben az évben több mint 58 ezer csibe be­fogadására alkalmas nevelő­házat építenek.

Next

/
Thumbnails
Contents