Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1959. április 10. A kancellár, a külügyminiszter és a politika Néhány héten belül már a második ember tűnik el posztjáról a nyugati politika vezető személyiségei közül. Dulles amerikai külügymi­niszter megbetegedése után most politikai bombaként ha­tott a hír, hogy Adenauer, a Német Szövetségi Köztársa­ság kancellárja elfogadta a jelölést az elnöki tisztségre. Meg kell tehát vizsgál­nunk, mennyit is jelent egyes emberek személye a nyugati politikai gépezetben. A State Department irá­nyítója cinikus, de ugyan­akkor világosan körvonala­zott politikai vonalat képvi­selt. Ö szögezte le azt a hír­hedtté vált elvet, hogy el kell menni a szakadék szé­léig és ezzel már több ízben közvetlenül a háború köze­lébe taszította a világot. — Ellensége volt minden meg­egyezésnek, minden kölcsö­nös visszavonulásnak, a né­met kérdés bárminő rugal­masabb rendezésének, vagy különösen Németország sem­legesítésének. Politikája azonban az évek során szüntelenül növekvő ellenállásba ütközött, Az utób­bi időben több ízben ő maga is álláspontjának bizonyos mértékű megváltoztatására kényszerült, így például ke­véssel a megbetegedése előtt azt a kijelentést tette, hogy Németország egyesítésének nem okvetlenül egyedüli útja az Adenauer kancellár által követelt „szabad választás”. Talán merész feltevés, de meg lehet kockáztatni azt, hogy a külügyminiszter — politikája lényegének meg­őrzése mellett — előbb-utóbb rákényszerült volna bizonyos rugalmasabb módszerekre. Klinikába vonulása óta — az egyik nyugati újság meg­jegyzése szerint — az ame­rikai politika is klinikába vonult. Az angol lapok több ízben céloztak arra, hogy az Egyesült Államok politikáját egy betegeskedő idős elnök irányítja. akinek legfőbb szenvedélye a golfjáték, va­lamint egy beteges külügy­miniszterhelyettes, Christian Herter, akit súlyos ízületi bántalmak kínoznak. Azok, akik az elmúlt időkben kons­truktívabb külpolitikai irány­vonalat követeltek az Egye­sült Államokban (például Mansfield szenátor), most visszavonták javaslataikat, hogy a hivatalos amerikai külpolitika Dulles kikapcso­lódása következtében ha­nyatló tekintélyét ne gyen­gítsék. A hidegháború szél­sőséges hívei viszont roham­ra indullak és olyan jelensé­get tapasztalhatunk az Egye­sült Államokban, ami szinte példátlan: a katonai vezetők, tábornokok egymásra licitál­nak harcias kijelnetéseikkel. Márpedig végzetes károkat okozhat, ha korlátolt tábor­nokok szólnak bele a politi­kai játszmába. Ugyanakkor nyilván­való, hogy az amerikai kül­politika nem függ egyedül a külügyminiszter személyétől, hanem végső soron a mono­póliumok érdekei szabják meg. A mai amerikai ipar leg­nagyobb üzlete kétségkívül az atombomba-gyártás és széles köröknek fűződik érdeke a kísérletek folytatásához. Ez­zel magyarázható, hogy pél­dául a genfi tárgyalásokon, amelyek az atcmkísérletek beszüntetését célozzák. az amerikai küldöttség folyton újabb és újabb nehézségeket támaszt. összefoglalva tehát, az ed­digi tapasztalatok alapján Dulles külügyminiszter meg­betegedése inkább a zűrza­vart. fokozta az amerikai ve­zetésiben, mintsem hogy a megegyezés esélyeit és a hi­degháború fagyának felen ge dósé+ hozta volna. Az Egye­sült Államok külpolitikája nak megváltozásához nem személycserére, hanem az erőviszonyok nyomán az egész koncepció átértékelésére van szükség. Ugyanígy tévedés volna Adenauer kancellár döntésé­nek túlzott jelentőséget tu­lajdonítani, fordulóponttá nyilvánítani. Kétségtelen tény, hogy Adenauer szinte szimbóluma annak a nyugat­német politikának, amely sze­rint nem Németország egyesí­tése, hanem inkább fasiszta értelemben vett „felszabadí­tása”, a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezése, méghozzá erőszakos bekebe­lezése a cél. Adenauer jelen­tette ki, hogy „a szövetségi kormány különböző okoknál foga.;. nem ismeri el az Odera—Neisse vonalat, mint Németország államhatárát és ... nem hajlandó beleegyezni Németország keleti területei­nek elszakításába. Ezeket a területeket német területek­nek tekinti.'“ A kancellár irányvo­nala tehát rendkívül veszé­lyes. Kérdés azonban, hegy a kancellári tisztség feladása ennek az irányvonalnak vál­tozását jelenti-e? Sok nyugati sajtókommentár arra enged következtetni, hogy az idős, 83 éves Adenauer vissza akar vonulni a politikai élet napi irányításától, viszont a nyu­gat-német alkotmány 63. sza­kasza értelmében) továbbra is jelentős befolyást akar gyakorolni a német politiká­ra. Esetleg — írják sokan — de Gaulle példája lebeg előt­te. A jövendő szempontjától igen fontos — és tulajdon­képpen ez határozza meg Adenauer lépésének értékét a béke szempontjából — ki kö­veti a kancellári székben. Ebből a szempontból sokat mond az a tény, hogy Aden­auer kezdetben nem akarta elfogadni az elnöki pozíciót, később mégis beleegyezett ebbe. Ha tehát elhatározása nem önkéntesen történt, ez komoly változásoknak lehet előhírnöke. A New York Times azt ír­ja, hogy Adenauer hangjá­nak a soronkövetbező nem­zetközi tárgyalásokon máris eleve kisebb leSz az ereje. Lehet tehát, hogy a tárgyalá­sokon már nem érvényesül az ő merev és rideg elutasító po­litikája, Londonban kétségte­lenül örömmel fogadták a hírt, hiszen a kancellár Mac- millan rugalmasabb javasla­tainak legátalkodottabb el­lenzője volt. Párizsban vi­szont a de Gaulle-hoz közel­álló körök aggódnak az új helyzet miatt, hiszen a Bonn —Párizs-tengely nem utolsó­sorban Adenauer kancellár műve volt és ha. az új kancel­lár más elveket vall majd, ez a francia nagyhatalmi álmok végét jelentheti. Egy dologról minden esetre nem szabad megfeledkezni: Heuss elnök megbízatása csak szeptemberben jár le. Baiacs Dénes Megtartották megyénk népié Jenőreinek első ankétjét Szerdán délután a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Hazafias Népfront megyei bizottságának meghívására a megyei tanács nagytermében kétszáznál több népi ellenőr gyűlt össze. Elsősorban a Szolnokon lakó megyei, já­rási és városi népi ellenőrök jelentek meg, de több köz­ségi népi ellenőrt is láttunk, s olyan üzem, hivatal veze­tőjét, kiknél már vizsgálatot folytattak. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága nevében dr. Bene Zoltán országgyűlési képviselő üdvözölte a megje­lenteket, majd átadta a szót Juhász Imréné dr-nak, a me­gyei NEB elnökének, aki a népi ellenőrzés eddigi ered­ményeivel és újabb felada­taival foglalkozott. — A magyar nép szorgal­mas munkájával évről-évre nagyszerűbb eredményeket ér el a szocializmus építésé­ben, — állapította meg Ju­hász Imréné dr. — Az ered­ményeket azonban nem cse­kély arányban veszélyeztetik a társadalmi tulajdon vám­szedői, hanyag kezelői. A népvagyon védelme érdeké­ben alkotta kormányunk az 1957. évi VII. számú törvény- erejű rendeletet, mely a népi ellenőrzési bizottságok létrehívásáról, működésük módjáról intézkedik. Megyénkben ezer népi ellenőr dolgozik a bizottságokban. A brigá­dokban dolgozó tagok tíz hó­nap alatt ezer vizsgálatot hajtottak végre; szinte me­Amíg kidől a fa... CSATTOG a fejsze, süvít a keresztvágó fűrész, reccsen a földredőlt íaóriások ága. Fa­vágók zajától hangos a Ti- sza-játszói tölgyes. A nagy­körűi Kossuth tsz tagjai se­rénykednek nagy buzgalom­mal, birkóznak a félméternél vastagabb derekú tölgyekkel, ITogy majd belőlük deszkát, lécet, mestergerendát fűré­szeljenek belőle. Pár lépésre a mostani ál­lástól fatörzsek hevernek már a földön; a napokban vágták ki, Borsos András. Juhász Bertalan és a többiek hiszen ki győzné mind a háromszázukat felsorolni. Ahogy rájuk köszönünk, éppen egy jókora tölggyel birkóznak. mert nehezen akar engedelmeskedni a nagytövű tölgyóriás. — No talán délre azért megadja magát, — törli hom­lokáról az izzadtságot Ju­hász Bertalan, ahogy a láto­gatók közeledtére egy szusz- szanásnyi időre felnéz a gö­dörből, hogy aztán még né­hány csapás után egy ciga­rettára telepedjen le a fris­sen ásott, homokos földre. — Gondolom, a szövetke­zetünk ügyében keresnek bennünket — tekint ránk egy cigarettaszívás közben, kicsit hunyorítva Borsos András. De hát az elnök nincs itt. — Valahol oda van, mert millió annak a baja. Mondtam is már neki: János bátyám nem lesz ez könnyű... AMI AZT ILLETI bizony nem is könnyű, mert a Kos­suth fiatal szövetkezet; még alig pár hónapos. Ilyenkor leltározás, tanyaközpont ki­alakítás, takarmányvetés. — építkezés és még egy millió egyéb dolog foglalkoztatja a szövetkezeti gazdákat. — S ezekből jócskán kijut Juhász János elnöknek is. — Azért csak megvagyunk — veszi át á szót Juhász Ber­talan. Dolgozgatunk, mert ha most nem tesszük meg amit tenni kell, akkor ősszel bi­zony nehezebb lesz. Ezért határoztunk úgy a közgyűlé­sen. hogy minden tag 5 nap gyalog meg 3 nap fogatos munkával dolgozik, hogy mi­előbb felépüljön a 30 férőhe­lyes birkahodálv és az 50 férőhelyes istálló. Jószág ugyanis bőviben van. dehát azt el is kell va­lahol helyezni, takarmány is kell, mert „szemmel tartott jószág a jászolfára borul” — idéz valaki egy régi köz­mondást. — Úgy ám — helyeselnek egyszerre többen is. — Majd ismét Juhász Bertalan fűzi a szót: Gondoltunk mi erre idejében, már vetettünk is 100 hold vörösherét, 25 hold zabot és néhány nap múlva 20 hold kukoricával erősít­jük meg a közös takarmány­alapot. A BESZÉLGETÉS alatt vé- glgégtek a cigaretták és már mozdulnak is a csákányok, balták. Reccsen a gyökér és egy-egy szusszanó íelegyene- sedés közben hangzanak csak a szavak. A majdani tanya- központ helyéről esik a leg­több. — Úgy szeretnénk, hogy a Sovány-dűlői részen lenne — sorolja ifj. Szecskó Sándor, — dehát ehhez még a szak­emberek is hozzászólnak. — Majd meglátjuk. Minden­esetre ahogy eddig segítettek bennünket, úgy ezután is ka­punk támogatást a tanácsbe­liektől és végül majd dönt a közgyűlés. Nem is hinné az ember, milyen nagy szó a Kossuth­ban a közgyűlés. Minden má­sodik mondatba belekerül vagy így vagy úgy. S ez» mutatja: a Kossuth gazdái nagyon magukénak tekintik a szövetkezetét. Amit a köz­gyűlésen elhatároznak végre is hajtják, mert úgy mond­ják: csak az a szekér halad előre, amit egyszerre húz­nak. Megegyezés is csak úgy lehetséges, ha mindenki egyet akar. Már pedig a Kossuthban igen-igen egyet akarnak az emberek. — Persze azért nálunk is kerülnek bajok, — kezdi megfontoltan a szót Donkó Sándor. Itt van például az összeírás. Annak idején ami­kor megalakultunk összeír­tunk mindent. Csakhát ho­gyan: egyik helyen így, má­sik helyen úgy. Mire a hiva­talos papír kijött, akkorra már felmértünk mindent. De majdnem hiába, mert a vé­gén kiderült 250 lovunkból csak 30 párat tudunk dolgoz­tatni a szövetkezetben. Mi legyen a többivel? Hát igen, ez nem kis prob­léma. mert senki sem szeret­né elherdálni a jószágot. S hogy erre ne kerüljön sor, — először úgy határoztak: hoz­zuk a lovakat és mindenki hozzon páronként 14 mázsa gyénk egész területén. — A vizsgálatok jelentős há­nyadát — 348-at — a lakos­ság javaslatai, bejelentései alapján kezdték. A vizsgála­tok során népi ellenőreink több mint kétmillió forint értékű kárt fedeztek fel, mely teljes összegében a társadal­mi tulajdon hanyag kezelé­séből és visszaélésekből eredt. A továbbiakban arról szó­lott a megyei NEB elnöke, hogy népi ellenőreink nem csupán a hibákat tárták fel, hanem konkrét javaslatokkal segítették elő a takarékosabb — így eredményesebb — gazdálkodást. Ha az érdekel­tek hallgatnak az okos, elv­társi szóra, megyénkben kö­zel hétmillió forintos megtakarítási érhetünk el. Távolról sem lebecsülendő az az eredmény, amit a népi ellenőrök erkölcsi tekintet­ben elértek. Szavaik nyomán a kereskedelmi dolgozók szí­vesen vállalták, hogy mun­kahelyükön rendet teremt­senek. A népi ellenőrök munkájuk során éber, széles­látókörű embereknek bizo­nyultak. Tavaly 249 állami, kis- és nagykereskedelmi, va­lamint földművesszövetkezeti egység munkáját tanulmá­nyozták. Ennek során a jász­apáti földművesszövetkezet 2. sz. vasboltjában észrevet­ték: raktár hiányában az ud­varon rozsdásodnak az érté­kes mezőgazdasági gépek. — Valamelyikük a szó legszoro­sabb értelmében tűlpillantott a kerítésen s egy kihaszná­latlanul álló épületet fede­zett fel. Másnap már ebben az új raktárhelyiségben tá­rolták a gonddal megtisztí­tott gépeket. Minél előbb fedeznek fel valahol elfekvő árukészletet és látnak értékesítéséhez, an­nál kevésbé csökken az áru értéke. A népi ellenőrzési bi­zottságok javaslatára me­gyénk több községében ren­deztek kiárusítást elfekvő árukból. Hasznosnak bizonyultak a visszatérő ellenőrzések is. Ezek során — öt hónap eredményeit vizsgálva — megállapították, hogy a ke­reskedelmi szerveknél észlelt hiányosságok 80 százalékát megszüntették a dolgozók. A Járműjavítóban megál­lapították, hogy valóságos hegyeket alkotott a még hasz­nosítható hulladékanyag. — Ennek okos felhasználása folytán újabb tízezreket ta­karítottak meg a népgazda­ságnak. A népi ellenőrök 26 válla­latnál, azon kívül 76 városi, járási és községi tanácsi szervnél tanulmányozták a lakosság beadványainak, pa­naszainak, kérelmeinek sor­sát, a közérdekű javaslatok intézésének módját. Tisza- szentimrén és Cibakházán szomorú helyzetet találtak; az utóbbi községben töb’uhó- napos elintézetlen ügydava- bok „pihentek” a tanács VB titkárának fiókjában. Tiszazugi községekben a nyár folyamán nagymennyi­ségű gyümölcs ment tönkre a felvásárlás s néhány köz­beiktatott szerv akkori bü­rokráciája „jóvoltából”. Az­óta került egy igen fontos pont, a 3004/1. sz. kormány­határozatba: a termelőszö­vetkezetek közvetlenül a ke­reskedelmi szervekkel köt­hetnek értékesítési szerző­dést. Juhász Imréné dr. ezután a népi ellenőrök előtt álló feladatokat ismertette: — A népi ellenőrök leg­fontosabb feladata a lakos­ság nevelése — mondotta hallgatóságának helyeslése mellett. — Arra kell töre­kednünk, hogy a társadalmi tulajdon védelme legtelje­sebb egészében népi üggyé váljék. Különösen fontos fel­adat ez napjainkban, midőn parasztságunknak meg kell tanulnia új ember módjára tekintenie az új, a közös gazdaságra. A nagy család közös vagyonát legalább olyan féltő gonddal kell őrizni, mint régen a kispar- cella értékeit. Minden falusi népi ellenőrnek segítő szán­dékkal kell tájékozódnia a közös gazdaságok munkájá­ról. Igen fontos feladat továb­bá népi ellenőreink szá­mára a márciusi párt­határozat végrehajtá­sának elősegítése Ennek érdekében elsősorban a beruházások célszerű fel- használására, az önköltség­csökkentésre. az újítómozga­lom fejlesztésére kell irányí- taniok figyelmüket. A népi ellenőrzési munka hiányosságai között megem­lítette a megyei NEB elnöke, hogy a jövőben még alapo­sabban kell elemezni a hi­bák okait; a társadalom szemszögéből kell azokra fényt deríteni. Ugyanakkor alaposabban kell tudatosí­tani: milyen károk származ­hatnak az egyes visszaélé­sekből, mulasztásokból. Juhász Imréné dr. tartal­mas, minden kérdésre kiter­jedő beszámolóját számos hozzászólás követte. KOMMUNISTA HELYTÁLLÁSSAL A z egész tiszakürti szőlőterületet be­tértük, s mégsem találtuk meg, akit kerestünk. Nem is csoda, mert mint később kiderült, Nálhi György, az Üj Élet Tsz brigádvezetője ezen a napon is megjárta száz tű hosszát — ahogy tré­fásan mondani szokták. S mégis amikor a ké -:ő délutáni órákban belépett a tsz irodába, nem lát­szott rajta fáradtság. Jókedvű volt, vicce­lődött s csak akkor vált a hangja ko­mollyá, amikor a tennivalókról beszélt. Mert az aztán bőven akad. Ma már nem 137, hanem ezer holdat mond magáénak a tsz. s a tagok létszáma is közel három­százra gyarapodott. El kell ismerni, hogy nem könnyű dolog a szanaszét szórt földéken, szőlőkben megszervezni a munka folyamatosságát. Emellett elkészíteni a módosított termelési tervet, biztosítani az új belépők által bevitt, gazdasági eszközök és állatok íellejtározását, stb. Annyi a feladat, hogyha két nap egymásba szakad­na is. tele lenne a kezük munkával. Szükség van tehát az okos, megfontolt irányításra, a kommunisták, s vala­mennyi tsz-tag helytállására. S ha már a szorgalmat, a tenniaka- rást említjük, hát ezeket Nálhi elvtárs jó tulajdonságai között megtaláljuk. A tsz fejlesztés idején fáradhatatlanul, lelkese­déssel végezte a rábízott munkát. Egy­szerű szavakkal, de meggyőzően magya­rázta a dolgozó parasztoknak, hogyan is élnek a közösben, mennyi volt a jövedel­mük stb. Nem egy, hanem jóval több he­lyen az történt, hogy kimondottan arra voltak kíváncsiak, mit mond Nálhi György. S ö szépen elsorolta, mire jutott azóta, hogy harmadéve aláírta a belépési nyilakozatot. Az első esztendőben 16 ezer forint volt a közösből kapott jövedelme, tavaly pedig még 1 ezerrel fölözte ezt. Ezenkívül a háztáji területen is termett 54 zsák kukoricája és 7 hektoliter bora. Nem mondott mást, csak ami igaz, hogy a termelőszövetkezetben minden szorgal­mas ember megtalálja a biztos megélhe­tést, Ö maga is csak azóta mondhatja: „nyugodtan, jól élek”, amióta az Űj É!et tagjaként dolgozik. Háztáji gazdaságában — azt forgatja a fejében —, hogy tehenet állít be és motorkerékpárt vásárol. így beszélt a fejlesztés alatt, s most nem azt számolgatja, kik írták alá szavai nyomán a belépési nyilatkozatot hanem hogy hány dolgozó parasztot kell még rávezetni a helyes útra. Ha csak al­kalom adódik az egyéniekkel való talál­kozásra. mindig a termelőszövetkezeti életre tereli a szót. Munka közben, vagy a rövid cigaret­taszünetekben pedig tagtársaival beszélget a feladatokról, arról, hogy miként segítsél: közös gazdaságuk megszilárdítását. Szen­vedélyesen érvel, vitatkozik, javaslatot tesz, mert valóban szívügye a termelő­szövetkezet, amelynek fejlesztéséért, meg­szilárdításáért kommunista helytállással munkálkodik. NAGY KATALIN szálas es 6 mazsa szemes ta­karmányt. — Csakhogy akiknek lovuk van — így Barkó György — hátrányos helyzetbe kerül­tek volna, mert többel járul­tak volna a közös alaphoz, mint a többiek és még a ta­karmány is. S VÉGÜL aztán döntött a közgyűlés: október 31-ig min­denki fizesse be a ló árának megfelelően a közös alapba a 25 százalékot, a legjobb 30 pár igásállatot meg majd ki­választják. A hiányzó takar­mányt pedig megvásárolják a tagoktól illendő áron. Nem sok tartja már a fát, még néhány csapás és elte­rül, mintha villámsújtotta volna. Már reccsen is és az éktelen ropogás közben alig hallani Juhász Bertalan hangját: — Azért a földrendezés is jöhetne gyorsabban ... Mire végigmondja, földre dől a tölgyóriás. Nagy István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents