Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

1959. április 4. SZOLNOK MfcüVbl NÉPLAP b 3 A legnagyobb kitüntetést kapta az Autóközlekedési Vállalat f f Ok hozták A SZABADSAGOT 51-es AKÖV dolgozóit, akik eredményes munkájukkal ki­harcolták a Minisztertanács és SZOT vörös vándorzászla­ját. — ab — Lelkesen ünnepelték a Szovjetunióba induló Április 2-án délelőtt 10.30-kor a budapesti Szabadság-téri szov­jet hősi emlékműtől indult útjá­ra a magyar fiatalok hála sta­fétája. Szolnokon ünnepi díszt öltött a Hősök tere. Vörös és nemzeti- színű zászlókat lengetett a szov­jet emlékmű körül az ápirilisi szellő. Már jóval 14 óra előtt be­népesedett a tér, KISZ fiatalok, iskolák tanulói, üzemi fiatalok jöttek el, hogy a szolnoki fiata­lok hálája jeléül elhelyezzék szalagjaikat a váltóbotokon. Lel­kes volt a készélődés hangulata is. Munkásindulók és ifjúsági indulók dallamai hallatszottak. Fél három után futottak be az MHS előfutár motorosai, majd a Szolnoki MÁV és az MTH váltót hozó férfi és női sportolói. Fel­hangzott a magyar himnusz, — majd Kiss Gyula, a Verseghy gimnázium tanulója Ladányi László „A három parlamenter” című versét szavalta. Ezután Ko­vács elvtárs, a Pest megyei KISZ Bizottság nevében átadta a vál­tót a Szolnok megyeieknek, akik nevében Bihari László városi KISZ titkár vette át. Ezután a váltó tagjai megko­szorúzták a szovjet emlékművet, majd a megjelent fiatalok he­lyezték el hálaszalagjaikat a vál­tóbotokon. — Az Internacionálé elhangzása után a váltó folytatta Hazánk felszabadulásának 14. évfordulóján egyszerű emberek emlékeznek vissza arra a pillanatra, mikor a di­csőséges Vörös Hadsereg sok nehézséget látott, egyszerű katonáival először találkoz­tak. Az emberekben sok kedves emléket elevenít meg ez az emlékezés. Üjból lát­ják és átérzik azoknak a napoknak az izgalmait, a há­ború okozta bizonytalanság félelem gyötrelmét, felszaba­dító igaz örömet, az első ta­lálkozás pillanatát. A gulyáságyú Alig volt 13 éves, amikor édesanyja a zuglói, szegé­nyes szobában a lebencsle- vest főzte. Távolról egyre erősödött az ágyúzás hangja. Rövidesen a környéken rob­bantak a gránátok. Már forrt a leves, de levenni sem tud­ták a tűzhelyről, a pincébe szorultak. Egy pár paradi­csomos üveget vittek csak magukkal. Két nap is eltelt és a harcizaj csak erősödött A paradicsom is elfogyott. Éheztek. Egyszerre elült az harclzaj. Kísérteties csend borult a gyéren világított pincelakókra. Nem szóltak egymáshoz, az arcok félel­met árultak el. Annyi sok rosszat hallottak. Vajon most mi lesz? Egyszercsak ki vá­gódott a pinceajtó, füstös­poros katona lépett be, ke­zében géppisztoly, vasslsik- ján ötágú vörös csillag. — Szétnézett, látta, hogy nők és gyermekek vannak. Meg­enyhült feszes tartása. Már barátságosan mosolygott. — Intett, jöjjenek ki. A pince­lényhez szokott szemek sű­rűn zárultak a napfényben. útját a szovjet határ felé. ..................................................................... Gu mírozott szövetből víztároló, gumicsónak és tutaj Április 2-án este „AKÖV egyenruhás” és ünneplőbe öltözött emberek sűrű sora igyekezett a Nemzeti Étte­rembe. Alig érte el az óra­mutató a nyolcat, máris megtelt a Nemzeti hatalmas terme. Ünnepelni jöttek. — Nem kis feladatot oldottak meg az elmúlt évben, ezért elnyerték a Minisztertanács és SZOT vörös vándorzászla­ját. Vállalatuk ezldáig mindig veszteségre volt tervezve. A kollektív összefogás eredmé­nyeként most másfélmillió forint nyereséggel zárták az évet. A TEFU-sok tervüket 106 százalékra teljesítették. A műszaki osztály és a forgalmisták jó munkája következtében 28 száza­lékkal több kocsit biztosí­tottak a forgalom számara. Az önköltség alakulása Is jónak mondható. Öt száza­lékkal csökkentették a költ­ségeket, a termelékenységet pedig 7 százalékkal növel-' ték. Míg ide eljutottak, sok ne­hézséget kellett leküzdeniük. Meg kellett például birkózni a növekvő darabárus igé­nyékkel, ami sikerült is. — 1959-ben ezt a szolgáltatást tovább fokozzák. A taxifor­galom is megnövekedett. — Nagy jelentőségű a vállalat életében a Szovjetunióból kapott új Moszkvics és Pob- jedák beállítása a régi, el­avult kocsik helyett. 1959- ben ezt is tovább fejlesztik. Fegyvernek, Túrkeve, Mező­túr, Kunszentmárton, Tisza- kürt és mindazon községek­be, ahol igény mutatkozik, taxikat helyez ki a vállalat .J­A műit évi eredmények jók voltak, de ebben az évben nagyobbak a feladatok. Meg­oldásukhoz nagy segítséget nyújtott' a párt március 6-i határozata. Az 51-es AKÖV dolgozói üzemi értekezlete­den beszélték meg a határo­zat rájuk vonatkozó részét. Úgy döntöttek, hogy eddigi vetélkedéseiket felülvizsgál- ják-'éá1 kiegészítik mindazon szempontokkal; melyekkel sikerrel versenyezhetnek a pártkongresszus tiszteletére. A 'munkaversenyben a bri­gádrendszert választották és arra törekednek, hogy minél több brigádjuk érje el a „szocialista brigád” _ meg­tisztelő címét. Ez évben is az önköltség csökkentése a fő cél. Az első negyedév eredmé­nyes munkáját igazolja az is, hogy voltak olyan gép­kocsivezetők, akik kilomé­terenként 10—20 fillérrel csökkentették az önköltsé­get. A jó munka eredménye­ként a vállalat egymillió fo­rintot ruházott be már a múlt évben saját erőből. Az egyes telep útvonalának bur­kolatát hozták rendbe, ebéd­lőt építették és más fontos dolgokat. A járatfelújítási tervük 10 ezer kilométer yolt. A TEFU 20 ezerrel, míg az autóbusz közlekedés 40 ezerrel teljesítette túl ezt a célkitűzést. Az elért eredmények után büszkén vehette át az 51- es AKÖV kollekt.» ája a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Rászolgáltak erre a kitün­tetésre és mikor Ivocs Bé­la elvtárs, a Minisztertanács részéről és Csapiár elvtárs a SZOT részéről átnyújtotta a vállalatnak a vörös zászlót, nagy örömmel fogadták a kitüntetést. Meg is fogadták, úgy dolgoznak, hogy az első félév eredménye után ismé­telten kiérdemeljék. Az anyagi elismerés sem maradt el. Kétszázötvenhat dolgozó részesült 300-tól 1200 forintig pénzjutalomban. Ab­ból a 130 ezer forintból, amit a dolgozók biztosítottak ma­guknak takarékos, gazdasá­gos munkájukkal. Dobos Ferenc elvtárs, a vállalat igazgatója Munka­érdemérem kitüntetésben részesült. Sok dolgozó — így Takács Vendel, Aszódi István, Barta János, Föl- desi Gyula és még mások — kiváló dolgozói oklevél és jelvény kitüntetést kap­tak. A társ-vállalatok és a kü­lönböző szervek is hallatták ■zavukat, tolmácsolták jókí­vánságaikat < dísztávirataik­ban. Többek között az MSZBT, az Autóközlekedési Főosztály, a szolnoki Tejipari Vállalat, a Közgazdasági Technikum, a Magyar Nem­zeti Bank, stb. üdvözölte az A Palma Gumigyár az idén újfajta és eddig nélkü­lözött gyártmányokat hoz forgalomba. Tavaly már ki­sér létezett gumicsónakok és tutajok gyártásával. A kísér­letek beváltak, s rövidesen megkezdik a sorozatgyártást. Egy csónak ára hétszáz fo­rint körül lesz. Újszerű és kiránduláskor igen célszerű felszerelésnek Ígérkezik a gumírozott szö­vetből készült víztároló tar­tály, amelyből már április­ban ezer darabot készítenek. Tavaly már igen közkedvel­tek voltak a gyár által ké­szített különböző gumiba­bák, amelyeknek nagy elő­nye a tartósság. Hajlítha­tok, ruganyosak és nem kop­nak. Húsz új típust hoznak forgalomba, s az év végéig körülbelül egymillió babát gyártanak. A szovjet katona elől ment és hívta őket a szomszéd ud­varba. Ott már sokan vol­tak a körn vező házakból. Az udvar egy ik sarkában ha­talmas gulyái ágyúból osztot­ták a kiéhezi itt embereknek a babgulyást. Kenyeret is ad­tak. Kedvei .en biztatták őket, menjenek lakásukra es dolgozzanak tovább. Más­nap a 13 éves, harmadik pol­gárista kisfiú a szomszéd rombadőlt hát óhoz gerendát cipelt egy ör tg bácsival a hátán. Szovjelt vontató jött, rajta szovjet katonák. Meg­álltak. Leteti-1 t^k a geren­dát. A vontató Is megállt és a vezetője egv nagy kondér káoosztalevesb >1 tartotta jól őket. így emlékezik a nagy pil­lanatra egy p jstaaltiszt öz­vegyének gyermeke, Gölön­csér Gábor. Ma már mérnök, a Törökszentm iklósi Mező­gépgyár fiatal műszaki igaz­gatója. Már várluk őket Timár József* a szolnoki Járműjavító gő: kalapács ve­zetőjével beszél fettünk. Pil­lanatok alatt elevenedtek a 44-es év utolsó napjai emlé­kezetében. Minden nap be­jártak az üzei nbe. A ko­vácsműhely ossz ^tartott. Ne­héz volt a munkin. A műhely nek nem volt teteje. Lebom­bázták. Hüvösöt kitt az idő. Összeálltak — Hányái Jós­ka, Fekete Pirii, Kovács Gyurka, Zöldi Sándor és mindazok, akik nem „mene­kültek” el és otti'ion marad­tak. Az üszkös | gerendákból tetőt ácsoltak a. kovácsok. Amellett dolgoztál; is. És so­kat beszéltek arról- csak már jönnének az oros rak. Meg­szűnne a nyomoifelszaba­dulnánk. Xgen, a kovácsra ühely dol­gozói közül sokan hallgatták a szovjet rádió .adását, de nemcsak Jiallga/ttá k, hanem beszéltek is róla. Egymás között hányták-^ etették és alig várták azt a pillanatot, amely az első '.találkozást hozza a szovjet katonákkal. Ez a pillanat nénit váratott sokáig magára. Eg yszercsak szovjet katona jelent meg a tetőn dolgozó munkások alatt. Lehívta őket. Bányai Jóska tudott velük beszélni. A szovjet katona arra kérte a kovácsműhely d olgozóit: csináljanak nekik ácskapcsot a hídépítéshez. A kovácsok nem kérették magukat. Hoz­záláttak a munkához. S a szovjetek nem maradtak adósok. Lisztet és egyéb élel­miszert adtak a műhely dol­gozóinak. Egy év múlva meglátogatta őket Csűrös Árpáané, aki jelen­leg az Építőipari Vállalat dolgozója, akkor a kereske­delemben dolgozott. 1944-ben szolnoki házukat a háború a földdel tette egyenlővé. Le­bombázták. A nagylétszámú család nyolc fővel a legidő­sebb testvéréhez, — aki Bag- lyasalján volt bányász — költözött. Bizony, karácsony felé a nyolc fővel megnöve­kedett család élelme teljesen elfogyott. Karácsony első napja: A szovjet katonák nagy töme­ge özönlik a baglyasaljai bá­nyatélepre. Pillanatok alatt ott vannak a bunkernél. Egy őrnagy jön elől. Kedvesen mosolyogva szólítja ki őket a bunkerból. Menjenek a la­kásukba. Majd mikor ismét a lakásban voltak, élelmet hoztak a szovjet katonák. A szovjet őrnagy is oda jött, aki annak az alakulat­nak parancsnoka volt. Mint mesélte, mérnök civilben. — Két kis gyermeke van. És azért jöttek, hogy szebbé, jobbá tegyék a magyar nép életét. A kedves szavakra felengedett a feszültség. Jó barátság fejlődött a szovjet katonák és a magyar emberek között. Az őrnagy ha ment valahová, a lakás kulcsát a magyarokra bíz­ta. Mikor tovább mentek, Csürösné megadta a szolno­ki címét neki. Kedvesen bú­csúzott az őrnagy a falutól. Igazi baráti kézszorítások voltak ezek. Távozása után a népes család visszakészült Szolnokra. A szovjetek ad­tak vagont a költözködéshez. Szovjet szerelvény is hozta őket Szolnokra* S a katonák még a csomagokat is segí­tették az új lakásba behoz­ni. És a nagy harcok befejez­tével, egy év múlva kopog­tattak Csürösnéék ajtaján. Egy szovjet őrnagy lépett be a kitáruló ajtón. Andrási Béla i oo'MMoooodooooeoooeeooAom — DßLTÄJT hozzálátunk a szelepraktárhoz — így M^tejcska János. -— Gépkocsi kellene... — Majd ád „Csórni major”; át is lépek hozzá — feleli Brock Jani bácsi. A „Fekete őrnagyot” jól ismerik a Cukorgyárban; nevét azonban kevesen tudják kimondani: az újcsengésű orosz szóra nem egykönnyen fordul a nyelv. „Csórni ■ major" szerencsére nem sokat ád a formaságokra; a „tovaris major” megszólítást követő elvtársi kérések tel­jesítésére annál többet. A „küldöttség” nyomban meg­alakul. Bíró Mátyás és FaggyaS Antal csatlakozik Jani bácsihoz. Negyedóra sem telik belé, a triumvirátus elé­gedetten jelenti Deák Pistának és Tóth Jani bácsinak: „Masina jeszty!” — Azaz: Megkaptuk az autót... Úgy iátsgík,' a „Csórni major” nemcsak helyesli, hogy őszre cukrot gyártsanak a gyerekeknek, de segíti is; ezen az áprilisi szerdán éppen úgy. mint hónapok óta. * A VÁRMEGYEHÁZ előtt két úr halad el; a va­dászkalapos férfi jobbján haladót városszerte ismerik: Baráth Endre főispán. A diskurálás közben hevesen gesztikuláló, nagyokat hajlongó pedig Bofza gróf úr Öméltósága jószágkormányzója. — Meg kell értened, főispán uram. a jelenlegi hely­zetet ... Az. ősi földet, mely Öméltósága családi birtoka, özek a földosztó... Bocsáss meg majdnem elragadtat­tam magam..: — Ugyan, kérlek — legyint fölényesen a nagyúr. — Pár hónapnál tovább úgysem tarthat ez a suszter-paraszt világ. Földosztás... Nevetnem kell. Azt hiszed, a nyu­gatiak sokáig tűrik?... Ne feledd, hogy — halkítja le a hangját — őfÖméltóságának is jelentős birtoka fekszik megyénkben.* 5 * .— Polgármester uram! — lép be a titkár Zsemlye Ferenc szobájába. — Kada János kíván belépni.-— Várom! A város és a falu embere kezet szorít. Kada János elfogadja a felkínált széket és beszélni kezd: — Jól haladunk a földosztással! Pár nap alatt ké­szen vagyunk; az bizonyos. Hanemhát... az iga! Ami ■ló maradt, ahhoz inkább mankó illik, mint iga. Ha fogat nincs — tavaszi munka sem lesz. Szolnok polgármestere naptárába tekint: — Március... április négy. Holnap, csütörtök. Fel­keressük majd az elvtársakkal Dubrovitzky alezredes elvtársat. Bizonyosra veszem, a városparancsnok segít. -. * * — ... A VAROSPARANCSNOK segített! — jegyzi meg elismeréssel Károly úr, a fűszeres; és Kissné kosarába önti a négy kiló krumplit. — Tudja, hogyan jött ez a kis burgonya?... A sógorom a Járműben dolgozik; már november 10-én felvette a munkát; mindenkit ismer, sokmindent hall. Tudja, a parancsnok úr azt mondta: HÉTKÖZNAP 1945-BEIS Ahány mozdony, ahány vagon elkészül, az első fuvart a megyében csinálja! A hídig mozdony húzza a vagont, aztán emberi erővel tolják át; a túloldalon megint pö­fögnek. Még valamivel szolgálhatok, Kissné asszony ? ... * — Ebéd után felszaladunk MiklóSékhoz — áll meg a Teleki Pál utca sarkán Kozák József kereskedelmista. — Szólj Angélának, hogy ö is jöjjön; mathematikából nem sokra megyünk nélküle. Mit tanulunk az iskolá­ban?... Irodalom, irodalom, irodalom. Szép; de csak abból nem élünk meg, igaz-e, Mihályom? Mihályom helyesel s csak azt köti ki, hogy alkonvat- ne moziba, hanem a Tisza-partra menjenek. Csudaszép az idő; akármilyen „izgi” is a „Viharbrigád”, tavasztájt jobban esik a séta. Ráci Bálint, a Papírgyár karbantartója sietős lép­tekkel halad az állomás felé. Gyenge, igen gyenge a közlekedés; naponta négy-öt személyvonatnál több nem halad át az állomáson. Nem szabad elkésni a vonatot; soká jön a következő. Néki pedig igen fontos az útja: a szűrőfilcekért kell Budapestre utaznia. Lehetséges, hogy vagon tetején kocsikázik száz kilométert — de megy. Sebesen kerüli meg Fazekas vasikereskedőt, ki bosz- szúsan beszélget Brüll Emillel. A textiles széles taglej­tésekkel magyaráz: .— Szédületes, milyen napokat élünk, kolléga úr! Áru sehol; csak az adó meg a közmunkaváltság.. * — Nekem mondja? Naponta 25 napi váltságpénzt fizetek. — Az is valami? Ne legyen egy szava sem; én negy­venet fizetek... Inkább arra legyen gondjuk, hogy egy kiló alma ne kerüljön húsz pengőbe. A múlt héten még tizenhat volt. Hiába, nehéz a polgárnak. Csak a paraszt­nak megy jól. — És a munkásnak! Annak adják oda a mi pén­zünket. Megáll az ember esze; közmunkaváltság címén! * — KESKENY ELVTÁRSI Keskeny elvtárs! — nyurga fiú szalad át a Gólya előtt a Víztorony felé. — Álljon meg egy szóra !.. -. — Állok, Karcsi, állok... No, mi kéné, ha vóna? — élcelődik a megszólított. — Jöjjön el estére a MADISZ-ba. Annyi a kérdés és... és mi magunk sem tudjuk valamennyit megvála­szolni. Ugy-e, eljön hatra?-— Ott leszek, Karcsi; számíthattok rám. * öreg, kopott Hemington billentyűin vibrál egy gya­korlatlan kéz. Gazdája rövid ideje rendőr; a betűket még keresi, de hivatásának máris mestere. Noha szigorúan bizalmas a jelentéi-, hajoljunk át óvatosan Kovács fő­hadnagy vállán... tEzt olvashatjuk: „Jelentem továbbá, hogy a nyugatra hurcolt leven­ték közül, kiket né met repülőgépről ejtőernyővel dobtak ki Szolnoktól délnyugati irányban, négyet elfogtunk. A letartóztatottaknál tögynevezett angol-plastic-ot; gyúr­ható robbanóanyagot és több. zsébóra-na.gyságú kézi­gránátot találtunk. Elmondották, hogy megbízatásuk a szovjet csapatok elüeni diverzáns-tevékenység volt. Hat levente önként jelentkezett; egyidejűleg beszolgáltatta a nyugaton kapott ká «felszerelést. Utóbbiak elmondották, hogy csak színleg v állatták a fasiszta megbízatást; cél­juk a mielőbbi hazatérés volt.” » — ÉDESAPÁM, .édesanyám! Jöjjenek hamar a Nem­zeti Szállóhoz! Siesse nek! — kiabálja már a kis Szé­chenyi utcai ház kapujában Cselényi Jóska. Apja, aki nemrég tért haza na pi munkájából a Járműjavítóból, leteszi a ragasztásra váró kerékpárgumit: — Gyerek, te! 1 lassabban .. * Mit csináljunk mi a Nemzetinél? —• Ünnepeljünk, lidesapám! Vége a háborúnak. A szovjet csapatok már osztrák földön járnak. Cselényi bácsi felftapja kopott kabátját;, még a kéz­mosásról is megfeledkezik, úgy siet asszonyával, fiával a Nemzeti Szálló felé. A szovjet parancsnokság előtt már sűrű tömeg hullámzik. Itt a népbíróság elnötke: dr. Mol­nár László, itt a két ni.lpügyész: dr. Halász Sándor és dr. Farkas Sándor; Fekete Pál jászladányi kubikos Zsemlye polgármesterrel paroli izik, társaságukban a földosztók közül Hodos János, iCsótó István. A Magyar Kommu­nista Párt szolnoki vá] ősi titkára: Fodor János elvtárs Kacsurin őrnagynak, á szovjet városparancsnok helyet­tesének kezét szorongatja. Nehéz lenne eldönteni: kette­jük közöl melyik megl iatottabb. *. Marcsik Jóska gim­nazista kezében tábla, rajta a felirat: „Éljen a szociális igazságokon nyugvó demokratikus Magyaror-izág!” Kö­röskörül mindinkább nő a tömeg, árad a nép. Munká­sok és hivatalnokok, parasztok és diákok, itt egy pos­tás:. ott két vasutas, kacagószemű lány és boltra támasz­kodó öregasszony. Valahol felharsan egy bariton: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, fel-fel, te éhes proletár!” Ajkak és szívek tárainak ki, válnak részeivé az utca kórusának. Mindannyian tudják: vége a háborúnak, de csak kevesen sejtik még, milyen nagyszerű idők születé­sének tanúi. A koratavaizi hétköznap váratlan élménye magával ragadja a szazakat — az ünnep megszületésé­nek tanúit..! Borváró Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents