Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. március 18.

2

„Európa, vigyázz!"

• Angol lapok a nyugati szövetségen belüli ellentétekről

lant Washingtonnal szemben.

A Daily Express azt írja, hogy Macmillan tárgyilagosan akarja kezelni a világ legsúlyosabb problémáját, a gyanakvást és bizalmatlanságot. Az angol nép — írja — azt tartja, hogy a Szovjetunió békét kíván, s az észszerű engedmények útján kell keresni a békét a Szovjetunióval, ennek a legjobb módja pedig a csúcstalálkozó. A lap szerint ennek az ésszerű, mérsékelt álláspontnak Macmillan a megtestesítője.

Vihar a Brit Alsóházban

az angol-egyiptomi pénzügyi egyezmény mialt

LONDON (AP). Gaitskell, a Brit Munkáspárt vezére az Alsóház hétfői ülésén bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. A Munkáspárt azzal vádolja a kormányt, hogy az angolegyiptomi pénzügyi egyezmény megkárosítja azokat a brit állampolgárokat, akik vagyonukat Egyiptomban elvesztették. Gaitskell azonban ezen túlmenően az 1956

kisenhotcer

rádió- és televízió-beszéde a német kérdésről

WASHINGTON (MTI.) Mint az AP és a Reuter jelenti, Eisenhower elnök hétfőn este rád;ó és televízió-beszédében foglalkozott a berlini és a német kérdéssel. „Készek vagyunk meghallgatni és előterjeszteni új elgondolásokat1 — hangoztatta Eisenhower, — s megállapította, úgy látszik, a március 2-i szovjet jegyzék az eddiginél jobb alapot ad a tárgyalásokra.

A Reuter washingtoni tudósítója azt írja:

Eisenhower’ nem tett említést róla, vajon a nyugat eleget tesz-e a Szovjetunió ama javaslatának, hogy az értekezleten Lengyelország és Csehszlovákia képviselői vegyenek részt. Elismerte azonban, hogy más hatalmak is érdekeltek a német kérdés esetleges rendezésében.

őszén lezajlott egész szuezi hadműveletet elítélte, kijelentve, hogy őrült és katasztrofális cselekedet volt, — amelyre úgyszólván nincs példa a brit történelemben.

Be van. az Angol Munkáspárt külügyi szóvivője szintén hevesen támadta a kormány szuezi politikáját. A szuezi hadjáratot őrültségnek nevezte és megállapította, ha e hadjárat sikerül, könnyen kirobbanhatott volna a harmadik világháború.

A munkáspárti vezetők Macmillan miniszterelnököt és Selwyn Lloyd külügyminisztert személyszerint hibáztatták a szuezi akcióért.

A munkáspárti felszólalásokra Macmillan angol miniszterelnök válaszolt.

A vitát követő szavazáson a parlament háromszáz szavazattal kétszázharminc ellenében elutasította a munkáspárt bizalmatlansági indítványát.

MAI HÍRMAGYARÁZATUNK

Ébredés Franciaországban

7918 ^október 23-án, szer- délelőtt 11 órakor a moszkvai Szovjetek Terén, a Drczden Szálloda előtt magyar, német, román, délszláv és szlovák internacionalista harcosok és szovjetoroszországi pártmunkások állták körül koporsóját. „Testére ráborítjuk a forradalom és a proletár-szabadság vörös lobogóját, hogy sebeivel megcsókolja még egyszer ezt a drága zászlót, amely tovább leng a megmaradónak kezében” — írja aznap a Szocialista Forradalom, az oroszországi magyar internacionalisták Moszkvában megjelenő lapja.

A katonákból és javarészt fegyveres polgári személyekből álló temetési menet a Moszkva melletti Hodinka mezei Forradalmi Temetőbe kísérte, s itt temették el az intervenciósok elleni harcok „vörös hőseit megillető" katonai tiszteletadással. A jászberényi iparos ember, bádogos-legény a szovjet ország forradalmi vívmányainak védelmezője ott nyugszik a szovjet hatalom díszsírhelyén. Sírját — a többi hősi sírral együtt — a szovjet állami szervek, iskolák és szakszervezetek gondozzák a Forradalmárok Temetőjében ma is.

Mi pedig, halála után 41 évvel emlékezünk Szolnok megye és Jászberény hősére, s elmondjuk a ma élőknek, ki volt ő, „a harcokban szilárdan helytálló elvtárs.”

Wienermann Lajos „jászberényi bádogos, a kapitalista hadsereg altisztje rövid idő alatt .» forradalmi elszántság, személyes bátorság, magával ragadó lelkesedés és önkéntes fegyelemre vezető” internacionalista egység parancsnokává vált, — jellemzi életútját a Szocialista For- radtdom I. évfolyamának 57. száma. Jázberényből szervezett munkásként vonult be a háborúba. Már ekkor „jó proletár volt” — emlékeznek rá harcostársai, — de a háWienermann elvíárs

EMLÉKEZETE

rugalmasabb kijelentést tett

— a szélsőséges gyarmatosítók csaknem ellene fordultak, Természetesen engedmények nélkül nem lehet megegyezni a felkelőkkel, akik a függetlenséget követelik. És hiába burkolódzott a tábornok misztikus szólamokba: ma már világos, hogy ezek nem takartak semmit. A háború tehát folyik tovább.

A várva várt gazdasági konszolidáció sem akar bekövetkezni: az életszínvonalat csökkentő frankleértékelés felháborította a néptömegeket. Ugyanakkor Pinay francia pénzügyminiszter is elismeri, hogy recesszió, azaz válság van kibontakozóban. Természetesen a kormány mindent igyekszik megtenni, hogy a gazdasági élet ilyenirányú fejlődését „egészséges munkanélküliséggel” és más intézkedésekkel kordában tartsa. Azonban az „egészséges munkanélküliség”, akárcsak a devalváció, vagy az algériai háború véráldozata

— ez mind a dolgozó tömegekre nehezül: tehát a tábornok így fizeti vissza á demagógiával félrevezetett tömegeknek a bizalmat, amelyet legendái iránt tápláltak.

„Még a tábornok leglelkesebb hívei sem tudják megmondani, hogy merre vezet De Gaulle politikája, a mélységes pesszimizmus vált uralkodó hangulattá”, — írja a France Observateur-ban Claude Bourdet, az ismert baloldali publicista. Valóban, nehéz felmérni, hova visz de Gaulle politikája. Annyi azonban biztos, hogy a tábornok a francia nagyság ábrándjáért pénzt fogadott el szövetségesétől, az Egyesült Államoktól és régi ellenségétől, Németországtól

— ahogy egy amerikai lap jegyzi meg szellemesen — a nagyság érdekében a bonni Németországgal alkot „tengelyt”, ráadásul a francia, atombomba megteremtésének érdekében egyrészt a végletekig feszíti az ország gazdasági teherbiróképességét, másrészt akadályozza a megegyezést a kelet-nyugati leszerelési tárgyalásokon. Ez a politika minden ízében reakiós és a francia nép ügyének legalább annyit árt, mint a világbékének. És ezt — mint a községtanácsi választások eredményei bizonyítják — mind többen értik meg Franciaországban.

— baracs—

ború elleni küzdelemben még tehetetlen. — A háborúban megsebesül, fogságba kerül s a februári oroszországi pol- gári-de makrai ikns forradalom híre Tomszkban éri. Megszökik a táborból s hazafelé indul. Szökve eljut egészen a határig. Itt a német és osztrák őrség elfogja, agyonlövéssel fenyegetik, ha vissza nem tér azonnal Oroszországba. „Mételyező” eszméket hozott volna magával Magyarországra. A bol- sevizmus eszméit. Visszafordulni kényszerül, s Minszk- ben belép a Vörös Hadseregbe. „Itt akarok harcolni a proletárok közös ellenségei ellen” — mondja, s annyi más fogolytársával együtt megalakítja a minszki nemzetközi különítményt. — Az egység parancsnoka, majd Moszkvába rendelik s a hadügyi komiszáriátuson működik. Itt újabb internacionalista alakulatot szervez hadifoglyokból s más Oroszországban tartózkodó idegenekből s „derék őrei lesznek a proletárszabadságnak, üldözői minden ellenforradalmárnak”. Majd a Külföldi Kommunista Csoportok Föderációja megbízza az I. Moszkvai Internacionalista Csoport parancsnokságával. A hadifoglyok ellenforradalmi felkelésének leverése után három száz egynéhány

emberével Asztrahányba kerül, majd július elején

■ Krasznij Kútba irányítják az uralszki kozák fehérgárdisták ellen. Egysége közben zászló- aljnyi erővé növekszik; magyarok, németek, olaszok,

. szlovákok, délszlávok, romá■ nők —, de egy néger is soraik között. Krasznij Kuttól

I eljutnak az Alexandrov Gaj

■ vasútvonal végállomásáig, el■ foglalják Novouzenszket és

Alexandrov Gajt, űzőbe veszik a menekülő fehérgárdistákat.

„A kozákok előtt rette gettó lett a Kommunista Zászlóalj, mely vereséget vereség után zúdított rájuk” — Írják a tudósítások. A jászberényi szervezett munkás a front- szakasz parancsnoka lesz szeptemberben. A szovjet állam hivatalos hadijelentése október második hetében így emlékezett: „A novouzenszki szakaszon csoportjaink Ale- xandrov-Gajtól délkeletre elfoglalták Berezmőt, a kozákkoktól 3 ágyút, 3 gépfegyvert, fegyvereket, lőszert és sok hadianyagot zsákmányoltak”. Ennek a frontszalcasznak volt parancsnoka Wienermann Lajos.

4 Szocialista Forradalom október 16-i száma pedig a zászlóalj egyik magyar vöröskatona levelezőjének tudósítása nyomán így ír a szeptember 29-i ütközetről: „A hadosztályparancsnok távollétében Wienermann elvtárs tölti be most a parancsnoki állást. A kozákok a városból való kiverésük után egy 80 versztre lévő faluba menekültek ... A várostól hat versztre eső majorban voltak a kozákok előőrsei. Ezeket hirtelen rajtaütéssel lekapták a körmükről, majd az autókat felosztva minden oldalról megközelítették a falut. A kozákok éppen ebédnél ültek ... nem is sejtették, milyen meglepetést készítenek elő részükre a mieink, az autókról megkezdték a tüzelést; a kozákok fejüket vesztve rohantak az ágyúkhoz, de a lovakat befogni csak egybe sikerült, Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyverével. A kozákok, látva, hogy minden ; veszve van, egyetlen szabad

úton próbállak menekülni, d?>; ez csak kevésnek sikerült űzi olt lévő 600 főnyi csapatból. a| többiek gépfegyvereink füzé-\ tál nagyrészt elestek. Wiener-| mann elvtárs személyesen egyí motorbiciklit zsákmányoltj;

Hazatérésük után nagy ái:á, dóban részesítették a győzteJ seket.” |

A levél továbbiakban így, folytatódik: „Itt máskülönben3 már mindén a rendes kerék-] vágásban halad. A szovjet feli van állítva újból és a kozá-? kok ittléte alatt abbahagyott) munkát fokozott erővel foly-i tátják, amelyben mi, tőlünk! telhetöleg, segítjük őket.” i

it

4 z int er nacionalista ala-i kulat a végső leszámolásra s az ezen a területen' szétszóródó kozák erők teljesí megsemmisítésére kapott uta-l sílásf. Wienermann elvtárs —\ mikémt a róla szóló moszkvait nekrológ írja — „vakmerőség-3 gél határos személyes vitéz-] seggel harcolt" továbra is;, .,mindig az elsők között,, és* igy érte öt a proletárharcosok, halála.” Az uralszki kozák[ frontról Dolgonovszkij elv-i társ, az asztrahanyi hadügyi] komiszár tudatta táviratban a] moszkvai magyar elvtársak~j kai, hogy Wienermann elv-1 társ, az alexandrov-gaji front-] csoport parancsnoka októberj 15-én, kedden a kozákok elle-t ni harcban elesett. Holttestét\ Szaratovba szállították, onnét] pedig Moszkvába vitték fel-f ravatalozni. Itt temették el, s| itt nyugszik ma is; márvány köbe vésve neve, halálának\ napja, katonai beosztása s ott-) honi városának neve: Jász-í berény.

Wienermann Lajos elvtársi neve a nemzetközi munkás ] mozgalom történetében, a ma gyar internacionalisták emlé-'i két őrző albumokban moszkvai sírfeliratán összeforrt Jászberény nevével, s ez- a megújhodott és jövőjében1 új útjára tért város büszkén| vállalja ezt az örökséget. < CSÁSZTVAY ISTVÁN‘

1

5 éve történt. — Ebben az időben már bizonyos volt benne még a tájékozatlanabb ember is, hogy a háborút, az urak háborúját a németek elvesztették, és vele együtt elvesztette az az áruló banda, amelyet az elátkozott lovastengerész, Horthy Miklós vezetett. A magyar népnek tökéletesen elege volt ebből az esztelen, gyilkos liáborúoól. Alig volt ház, ahol ne siratták volna a fiút, a férjet, az apát, a testvért. Sorsuk ugyanaz volt: meghaltak az uralkodó osztály érdekéért Voronyezsnél vagy a visszavonulásnál, ezer kilométerekre hazájuktól. A düh, az elkeseredés lávaként fortyogott De szaporodtak a kommunista röpcédulák és szervezkedett egy-egy becsületes hazafi, egy-egy kis csoport. A nagy éjszakában halvány reménymécsesek lángjai gyulladoztak fel, itt is, ott is.

A német hadvezetés jól látta, hogy egyik tartóoszlopa a csatlós Magyarország inog. A tartóoszlopot meg kell szilárdítani — adták ki a parancsot és március 19-ének derült reggelén német fasiszta páncélosok dübörgése verte fel a pesti és budai utcákat. Német járőrök csizmáinak kopogása dermesztette meg az emberek szívét. Mindenki érezte, hogy most valami új, valami szörnyűséges kezdődik. Nem is csalódtak ebben. Még jóformán meg sem melegedtek a megszállók, máris tervszerűen megkezdték a magyar hazafiak, az antifasiszták kiirtását. A Svábhegyen a Ma- jestic-szállóban a magyar Gestapo, Hain Péterek detek- tívcsoportja kezdte meg működését. Áldozatok tömegeit kínozták meg és a nagyobb „vadakat”, a német fasiszták kezére juttatták. Betiltották a polgári pártokat és társadalmi mozgalmakat is, megkezdődött a totális mozgósítás.

Március 19-én az uralkodó osztály csúfosan levizsgázott. A forradalomtól való féltében szőrőstől-böröstöl eladta az országot. Még jobban, még

tökéletesebben, mint eddig. A teljes fejetlenségben, amelyet a német megszállás okozott, csak egy maroknyi csoport, az illegalitásban élő kommunisták csoportja tudta, mi a teendő, hogyan kell Magyarországot kivezetni ab- ‘ ból a szakadékból, amelybe a fasizmus taszította. Nemsok- ; kai március 19 után, már megjelentek az első röpcédu- ; Iák, amelyek megmagyaráz-; ták a helyzetet és kiutat mu- tattak a zűrzavarból.

Holnap ismét március 19-et írunk. Az elmúlt 15 esztendő ; alatt gyökeresen megváltozott: körülöttünk a világ. Megindultunk — ha buktatókkal is! — a szédületes fejlődés, a szocialista építés útján. Már csak rossz álomként emlékszünk vissza azokra a 15 év előtti napokra. De a 44-es tavasz baljós árnyéka még kísért. Adenauer Nyugat-Német országában újra köszörülik azt a fegyvert, amely 1945- ben kicsorbulva esett ki a Wehrwolf ok kezéből. Náci tábornokok vezényszavára lépkednek az új hadosztályok, SZ-es, tisztek vezényszavára fordul felénk az amerikai gyártmányú rakétaágyúk torka. Dr. Adenauer, ez az agg halálvető, aratni akar. Március 19. jó figyelmeztető nemcsak nekünk, hanem egész Európának.

Ma már szinte közhelynek számít, ha azt mondjuk: az emtoermilliók bekét akarnak. De ha épülő új házainkat, hatalmas táblákban művelt földjeinket látjuk, ha betekintünk úi óvodáink ablakán, ha az áruházakban megfigyeljük új ruhát próbáló munkáslányainkat, érezzük és tudjuk, hogy ez a békeakarat élő valóság. Nem akarunk több terrort, rémületet, szolgaságot, romot, halált és pusztulást. Élni akarunk a fasizmus fenyegető árnya nélkül békében és szabadon. Ezért kiáltjuk: Európa, vigyázz! Ügy vigyázz, hogv március 19 csak új meg új tavaszaink beköszöntését hirdesse! — hernádi —

♦

J London (MTI). London

♦ növekvő aggodalommal várja J Macmillan washingtoni útiját, ahol a Sunday Express •szerint az Amerikai Külügyi J Hivatal „lesipuskásai acsar♦ kodnak” a miniszterelnökre | haragjukban amiatt, hogy

♦ Dulles betegsége alatt Mac♦ millan állítólag magához ra♦ gadta a nyugat vezetését.

J Más angol lapokban — t'ő- |log a Times washingtoni tu- Jdósítőja tollából — azt olvas- | ni, hogy a szövetségesek köz- jti ellentéteket kiélezte az a

♦ francia döntés, hogy a Földközi-tengeren állomásozó

1 haderejüket háború esetén

2 kivonják a NATO parancs- tnoksága alól. Ez a döntés

♦ különös rémületet keltett {Washingtonban, tekintettel

♦ arra a hatásra, amelyet a 2 berlini dillemával kapcsolatiban valószínűleg kivált.

■ ♦ A nagy példányszámú lappok erélyesen védik Macmil♦ ***************************** ♦

1 Nemzetközi divat♦ bemutató Prágában

2 Ez év június 15-től 28-ig : 2Prágában rendezik meg a . XX. nemzetközi divatbemuta- i tíóű. A bemutatón a Szovjet- i tunió, Lengyelország, a Nőimet Demokratikus Köztársaság, Magyarország ,Románia

• lés Bulgária divattervezői és ’■ •konfekcióipari szakemberei

»vesznek részt.

• I || I I II'IIH !»• • >1 I | III I I ■ Ilii

ti

Hely reál Inak

{ a szovjet—ausztrál

>♦ diplomáciai

:» kapcsolatok- ♦

. 2 Moszkva (TASZSZ). Casey , 2ausztrál külügyminiszter és ; ÍFirjubin szovjet külügymi- j ♦ niszterhelyettes Ausztráliádban folytatott tárgyalásainak . 2 eredményeképpen a Szovjet- 2 unió és Ausztrália kormányai j í elha tároz ták, hogy Moszkvá- j than és Canberrában isméi -{megnyitják a két or=zág dip- «lomáciai képviseletét. (MTI)

Franciaországban alig pár hónapja még mindenki De Gaulle tábornok elsöprő győzelméről beszélt: ma a francia kormány három napig töprengett azon, hogyan is . csomagolja az elmúlt vasárnapi községtanácsi választá- . sok eredményét. Valóban, volt min gondoikozniok a • belügyminisztérium tisztviselőinek: a kommunista párt ugyanis már az első forduló- ' ban 316 ezer szavazattal I többet kapott, mint 1953-ban

■sr • ♦•star .•

a község tanácsi választásokon. A kommunista jelöltekre eső szavazatok száma 3,269.480 volt. A második fordulóban pedig több helyen Népfront-listák győzedelmeskedtek.

Hiába próbálják kisebbíteni a francia politikai körök a községtanácsi választások eredményét, jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy ezekben az arányokhan nem az egyes helyi érdekek megoszlása, hanem az országos nagy áramlatok iránya tükröződik. sÉs ebből a szompontból nem- (esak a kommunisták előretörése, hanem a gaullista íszökőár idején vízfejjé da- |gadt neofasiszta tömörülés, \az VNR vesztesége is ko- !moly figyelmeztetés. A fran- |cia közvélemény úgy látszik, I felocsúdott az 1958-as esztendő kábulatából: igaz, hogy | ehhez éppen az új uralkodó I réteg és a köztársasági el- ínök szolgáltatta a hideg zu- | hányt.

| Miről is van szó? Miért I vesztett szavazatokat de ÍGaulle pártja és miért nyerítek a kommunisták?

| Franciaországban továbbra

I

Hs megoldatlanok azok a /problémák, amelyek már |évek óta gűzsbakötik a poli- 1 tikosok kezét és egyre lej- |jebb szorítják — a hadi költségvetés emelkedésével egy- lidőben — a kisemberek költ- fségvetését. Kilenc hónapja | kormányoz a hosszú tábor- |nok, de lényegében — ahogy fa New York Times című ^lap írja — semmi mást nem tudott elérni, mint hogy olyan »kormányt teremtett, amely |többé-kevésbé szilárd és nem kell félnie a parlamenttől. — [Ezzel szemben továbbra is 'megoldatlan maradt az algériai kérdés.

I- Már pedig Algéria az a probléma, amely az utóbbi Révekben kulcspozíciót foglalt fel a francia politikában. De |Gaulle-ról azt képzelték, |meg tudja teremteni a békét fAfrikában. Ezzel szemben a !: tábornok semmi mást nem |csinált, minthogy folytatja a | pusztító háborút és ugyaniakkor megismétli azokat a Iszociális terveket Algéria ^felemelésére, amelyeket az iarab hazafiak már annyiszor 'visszautasítottak. A tábornok |nem tesz engedményeket a |felkeiőknek, hiszen még a m i n i m á 1 i s kedvezmény |is felbőszítené az őt hata- 1 lomra juttató kolonialistákat. SEzt éppen eléggé bizonyítja ' az, hogy nemrég, — amikor