Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A második lépés Tisza^yenda termelőszövetkezeti községben Január végén, február ele­jén az újságolvasó sokszor találkozott ennek a kunsá­gi községnek a nevével. Ak­kor azokban a napokban, vé­gezték a falu dolgozó pa-: rasztjai a mezőgazdaság szo­cialista átalakítását. Megtör­tént. Tiszagyenda termelő­szövetkezeti község. De mi van most, hogyan munkál­kodnak tovább, s megtették- e vajon a második lépést, amely lényegében a terme­lésre való felkészülést és annak a beindítását jelenti. Erről lenne itt szó most, A Vörös Csillag Tsz gazdáinak száma megháromszorozódott Kun elvtárssal, a községi párttitkárral beszélgettünk, — Hát vége a nagy mun­kának, Kun elvtárs — mond­tuk és vártuk, mi lesz erre a válasz, A párttitkár fejét in- gatta. — Nincs, a neheze még ezután kezdődik — mondta meggyőződéssel, s ez a ki­jelentés arról tesz tanúságot, hogy a tiszagyendai vezetőK nem ültek babéraikra. Na­gyon helyesen a kollektivi­zálás befejezése után friss erővel kezdték a második lé­pést. Mit csináltak eddig? Számbavették, hogy most egy-egy tsz hol tart, meny­nyivel növekedett a tagok száma és a földterület. Eb­ből kell ugyanis kiindulni. A Vörös Csillag Tsz taglét­száma megháromszorozódott. Most végzik az új munka- szervezetek kialakítását, a tervek módosítását; Alapos, de sietős munka folyik a tanácsháza egyik helyiségében, ahol a földren­dezők dolgoznak. A határ új arculatát formálják a helyi vezetőkkel, szakemberekkel, tsz elnökökkel együtt. A né-' zelődő örömmel tapasztalja, hogy a lendület ebben a köz­ségben fokozódik. Szinte na­ponként meglátogatják őket a járás vezetői, tanácsot, se­gítséget adnak. Ottjártunk- kor is találkoztunk Oláh elvtárssal, a járási pártbi­zottság titkárával, Nagy elvtárssal, a járási tanács el­nökével, Bakos elvtárssal, a járási pártbizottság munka­társával és Szabó elvtárssal, a kunhegyesi Vörös Október tsz elnökével; A területileg megnöveke­dett termelőszövetkezetek vezetői már tárgyalnak a gépállomással, s a földek számbavétele után néhány napon belül a szükséges ta­lajmunkára megkötik a szer­ződést. Az úi belépő szövetkezeti gazdák egyrésze már dolgozik Az idő tavaszias és a szö­vetkezeti község határában megkezdődtek a mezőgazda- sági munkák. A Dózsa Tsz a megnövekedett földterület­nek és taglétszámnak meg­felelően növeli a dohány- és cukorrépa termőterületét. A tsz-ek egyébként is az új be­lépőktől átvették a korábban megköttöt termelési szerző­déseket, s ezzel minden kö­telezettséget. így egyáltalán nem lesz kiesés. Nem csök­ken eme hasznos növényfé­leségnek a területe. A Dózsa Tsz vezetősége — miután számbavette a meg­növekedett munkaerőt, úgy látta, hogy most már meg­van annak a lehetősége, hogy konyhakerti növények termesztésével is foglalkoz­zanak. Eddig ilyen nálunk még nem volt. Most ez évben már 20 hold lesz. Ebből tíz holdat öntöznek. A régi ta­gok az új tagokkal együtt máris dolgoznak. Az öntö­zéses kertészet csatornázási munkáit végzik. Megerősítették a vezetőséget A Dózsa Termelőszövetke­zetben a legutóbbi közgyű­lésen az új belépőkből meg­erősítették a vezetőséget. — Három új igazgatósági tagot választottak. Eddig egy nö­vénytermesztési brigádjuk volt, most létrehozták a má­sodikat. A második brigád vezetője is új belépő, igen rátermett ember, Balogh György. Az eddig megtett intézke­dések biztatóak és arra en­gednek következtetni, hogy Tiszagyendán jól felkészülve kezdhetik a közelgő nagy ta­vaszi munkálatokat. SEGÍTSÜK EGYMÁST 0 Vadáss József a törökszentmiklósi Bocskai Tsz elnöke — A mi termelőszövetke­zetünk még nagyon új. — Mindössze néhány héttel ez­előtt alakult. Máris sok a tervünk, öntözéses kertész­kedéssel szeretnénk foglal­kozni, hiszen valamennyien kertészkedő emberek va­gyunk. összeadjuk majd a szükséges dolgokat és esőz- tető berendezést is vásáro­lunk. Egyelőre 20 holdon lé­tesítünk öntözéses kertésze­tet. Azonkívül kukoricát, ré­pát és más növényt is ön­tözni szándékozunk. — Földjeink jók, s tervez­getjük, hogy 50 holdon gyü­mölcsöst telepítünk. Ehhez a nagy munkához szívesen vesszük a segítséget, mert a nagyüzemi gazdálkodásban még gyakorlatlanok va­gyunk, különösen örülnénk annak, ha a Surjáni Állami Gazdaság szakemberei segí­tenének. Mohácsi Ferenc a tiszaroffi Aranykalász 1 sz elnöke — Bizony, pár héttel ez­előtt még én is egyéni gaz­da voltam és most egy két­ezer holdnál is nagyobb tsz elnöke vagyok. A mi tsz-ünk, az Aranykalász Tsz gazdái Szabó Miklós elvtárstól, a kunhegyesi Vörös Október Tsz tapasztalt, régi elnökétől kérnek majd néhány taná­csot. Én is sokat akarok ta­nulni Szabó elvtárstól, külö­nösen a számviteli dolgokat, tervezést és munkaszerve­zést. Szabó Miklós a kunhegyesi Vörös Október Tsz elnöke — Tiszaroffi vagyok. Az ottani gazdákat ismerem, ők is ismernek engem. Öröm­mel és készségesen segítem Mohácsi elvtársat munkájá­ban. Felkeressük majd őket és megbeszéljük, mit hogyan kell csinálni. Elmegyünk a mi agronómusunkkal és könyvelőnkkel. Átadjuk ta­pasztalatainkat, hogy köny- nyebb legyen az indulás. EGYÜTT, KÖZÖS AKARATTAL Emberek a liszamentén Hamar gazda vére Megyen a tiszaszentimrei ut­cán három ember. A községi tanácsháza előtt megállnak, nézelődnek és valami beszéd­félével ütik agyon az időt. Látják, hogy az utca túlfelén komótos, ráérős járással Ha­mar gazda közeledik. — Hová, hová, Hamar szomszéd? — kérdezi a bal­lagó embertől az egyik ta­nácsháza előtt álldogáló. Akit kérdez, az megböki kalapját és csak úgy félváll­ról veti oda: — Az orvoshoz; Nofene, az orvoshoz? — hült meg az álldogálókban a vér. Hát ez meg hogyan le­het. Hamar gazda oly egész­séges, mint az a bizonyos makk. Kurálgatni is némine­mű nátha ellen nem patika­szerekkel, hanem féldecikkal szokta magát hatásosan és eredményesen; — Az orvoshoz? —»kér­dezik csodálkozva. — Az orvoshoz! — mondja Hamar szomszéd nyomaték­kai; — Minek? — Vérvizsgára. — Erre a kijelentésre aztán valóban megállt a nézelődőkben az ütő. Amelyik leghamarabb szóhoz jutott, azt kérdezte: — Mifenének? — Vért vetetek, megnézem, egyezik-e a tsz-szel — jelen­tette ki Hamar gazda nagy- komolyan, s maga részéről a beszédet befejezvén bal­lagott tovább. Hát kis idő múlva jön vissza és mondja, hogy a vérvétel megtörtént. — No, oszt egyezik-e a véred a tsz-szel? — kérdez­ték tőle kíváncsian. — A vérem valamennyire egyezik, csak most meg a szívemmel van baj. Köti ma­gát. Kötötte magát, de nem so­káig, mindössze másfél na­pig. Az egyéniek képviselőre Itt történt ez is a Tisza- mentén. Szokás szerint élő emberrel, mert csak azzal eshet ilyesmi. Név szerint Papp Sándorral. Megérkezett a községbe a földrendező bi­zottság. És ahogyan ezt a szabályok kimondják, úgy kezdte a munkáját. Kijelöl­ték az egyéni gazdák képvi­selőjét is, de ez nem ment valami könnyen, mert egyé­ni gazdát nehéz volt talál­ni. Mindössze tiz-tizenkét öreg nénikét nevezhettek an­nak, na meg Papp Sándort. Hát ki legyen? Nem vol: nagy választék, Papp Sándor lett; S el is járogatott szorgal­masan a tanácsházára, mint az egyéniek képviselője. De restelte magát istentelenül, mert ha még lenne néhány valódi, vérbeli egyéni gaz­da, akiknek a nevében be­szél, de ilyen nincs. Min­den valamirevaló társa szö­vetkezeti ember már, s ami­kor végigmegyen az utcán, ezek a cimborák nem állják meg néhány csúfolódó szó nélkül. Ezt viszont nem bír­ta el Papp Sándor önérzete. Egyik reggelen ilyenfor­mán belépési, nyilatkozatot kért, s az egyéni gazdák képviselője szövetkezeti gaz­da lett. Most főhet a község vezetőinek a feje az újabb személy kijelölésén, í Aki késik, mindenből kimarad Molnár Imre tiszaderzsi egyéni gazdát is felkeresték a népnevelők. Molnár gazda hellyel, meg harapnivalóval kínálta őket. És kijelentette: — Jól van elvtársak, ér­tem én ezt az egészet. írják megfelé azt a belépési nyi­latkozatot, én meg kimegyek adok a lónak, addig kitöltik, utána majd aláírom. Azzal elment, Vendégei meg vár­ták, de hiába, mert a gazda elfelejtett visszajönni. Ké­sőbb már mindenki aláírta a belépési nyilatkozatot, ö volt az egyetlen egy, aki tartotta magát. Nem hara- gudot rá ezért senki. Fel se hozták neki azt a bizonyos lóetetést, de nem látogatták meg többé. És végül Molnár Imre fo­gyott ki a cérnából. Az utcán elcsípte egyik jó komáját, Juhász Andrást, s kérlelte, töltsön már ki belépési nyi­latkozatot és aláírta. Utolsó­nak, de aláírta. Aztán Ju­hásszal beüzent a községi ta­nács elnökének, hogy most már küldjenek neki a han­goshíradóban egy jó nótát. Küldtek is volna szívesen, de a hangoshíradót átküld­ték Tiszaszöllősre, s így Molnár Imre nóta nélkül maradt. SZP. oooöoooooonoooooooooesooooooooooríooooooe Mível gyarapodik a tsz? Megvolt a közgyűlés a jászladányi Aranykalász Tsz- ben, s a tagság úgy döntött, sorai közé veszi Szabó János 12 és fél holdas egyéni gazdát. Nemcsak földjével lépett a közösbe Szabó János, hanem hozott jószágállomónyt is. így például két lovat, egy csikót és egy tehenet. Képünk éppen a „leltározás” közben készült, amikor Szórád Tiva­dar, Bíró Sándor, a termelőszövetkezet régi tagjai és Győr Miklósné könyvelő számbaveszik a szaporulatot. T iszaőrs. Kicsiny falu, széles utcákkal; a házak oldalukkal pillantanak a künnálló fák sorára. Amikor ebben a faluban a fiatal torna­tanárnő dresszben ment vé­gig pár éve az utcán, felhör­dültek az emberek. Amikor az ifjúsági szervezet először megalakult, sokan közömbö­sen legyintettek. Amikor... — így sorolhatnánk tovább — mi volt. Mindez ma már másképpen fest — és ez elsősorban a fa­lu pedagógusainak köszönhe­tő. Kevés olyan községet ta­lálni, ahol az iskola tanítói, tanárai és a tanácsi, állami szervek között ilyen jó össz­hang lenne. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a tanács nagy mozgási teret biztosít a pedagógusoknak és ők a falu kulturális életének ütőerén tartják a kezüket. Návay István, az iskola igazgatója, a végrehajtó bi­zottság tagja. Horváth Bélá- né, a legrégibb múltra vissza­tekinthető pedagógus ma a Nőtanács elnöke. A KISZ- titkár ugyancsak egy fiatal tanítónő: Morvái Hona. A kultúrotthon igazgatója Czö- vek László tanár. Ez persze így egymagában nem sokat mond. hiszen cím­ből van elegendő: Morvái Ilonka például előbb említett funkcióján kívül igazgatósági tag a földművesszövetkezet­ben, vezetőségi tag a Haza­fias Népfrontban, résztvesz a fejlesztési bizottságban, járá­si ping-pong bajnoknő és nemrég meg akarták válasZ­Az tani a község női önkéntes tűzoltó-brigád vezetőjének. Az ember szinte nem is hin­né, hogy tanít is, és hogy pél­dául résztvesz a színjátszó csoport munkájában. Hasonló sokoldalúsággal dicsekedhet Horváthné is. aki a tanács oktatási állandó bizottságá­nak elnöke, nemrég a sport­kör elnökségébe is beválasz­tották, mert égyike a legak­tívabb szurkolóknak. Mindez persze így együtt kissé tán humorosan is hat: azonban a címek mögött ko­moly munka is áll. A nőszö­vetség nemcsak kézimunká- zásra, vert csipke készíté­sére tanítja az asszonyokat, hanem neveli is őket, felvi­lágosítja a mai rohanó élet különböző kérdéseiről. A ti­zennégy pedagógus pezsgő kultúrális életet teremtett a falun: kultúrcsoportokat szer­veztek, amely minden alka­lommal nívós műsorral lép fel: most például a Tanács- köztársaság évfordulójára Fábián Zoltán: Utolsó este című drámáját adják elő. A nőnapon fiatal pedagógusok és az iskola növendékei ad­nak műsort. Az oktatási ál­landó bizottság segít a ta­nácsnak és nemrég ez a bi­zottság érte el, hogy a mu­lasztást jelentősen csökken­teni tudták az iskolában: az egyik notórius hiányzót pél­dául az ő javaslatukra fe­gyelmezte meg a tanács; A tanács biztosítja a könyvtár megfelelő el­látását amely szintén Hor­váthné irányítása alatt all; A pedagógusok érdeme az Is* hogy a faluban virágzó a sportélet. A Szalai házas­pár foglalkozik a fiúkkal és lányokkal. Van labdarúgó­csapatuk és a tavasszal úszó­szakosztályt akarnak létesí­teni. A tornászok tavaly má­sodikok lettek az országos fa­lusi spartakiád versenyeken és ráadásul ebben a csapat­ban nemcsak lányok, hanem asszonyok is szerepeltek, ami igen-igen ritka. Most a pedagógusok még nagyobb terveket is ková­csolnak a jövőre. A falu ezekben a napokban indult meg a szocialista átalakulás útján és úgy gondolják: a közös út a falu kulturális fel­emelésének is további pers­pektíváit nyitja meg. Újra itthon... £utó közlekedési Tanintézet felhívja mindazok figyelmét, akik a március 16-án induló gépkocsivezetői tanfolyamon részt akarnak venni, hogy felvételük érdekében hala­déktalanul jelenjenek meg a Tanintézet irodájában (Szol­nok, Petőfi u. 7/a.). A Magyar Rádió szolnoki adójának műsora március 1-én, 9 óra (223 m) Vasárnap délelőtti muzsika. — kedvenc verseimből. Elmondja: Győri Ilona. — Felfelé a lejtőn. Részletek az új magyar filmből. — Tánczene. Március 2-i műsora: Hangképek a jászapáti falu­gyűlésről. — Szív küldi szívnek szívesen. — Sporthírek. — Nők­nek szól. — Könnyűzene. — Elő­szóval 1 Riportok, tudósítások. Legfrissebb jelentésünk. Tóth G. József jászalsó- szentgyörgyi lakos egy hó­nappal ezelőtt még Budapes­ten, a 43. sz. Állami Építő­ipari Vállalatnál dolgozott. S aztán egy szép napon a vál­lalat levelet kapott a helyi pártszervezettől, amelyben a párt és tanács vezetői kérték az Építőipari Vállalatot, hogy Tóth G. Józsefet engedjék haza a Petőfi Termelőszövet­kezetbe, mert személyével je­lentős mértékben erősödne a Petőfi Termelőszövetkezet. Azóta néhány nap eltelt, s Tóth G. József már mifit a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet egyik gazdája serénykedik. Mint ér­dekességet el kell mondani róla még azt is, hogy haza­érkezése után 3—4 nappal Tóth P. László. Kecskés Fe­renc és még több egyéni gaz­da felkereste, s azt mondták neki: „Szomszéd, amelyik ter­melőszövetkezetbe te lépsz, oda megyünk mi is, pedig mi ám sokan vagyunk.” S úgy is történt. Azóta valamennyien a Petőfi Termelőszövetkezet gazdái lettek. Bizonyára nem csalódnak G. Tóth Józsefben a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai, hanem valóban nagy segítőre találnak benne.

Next

/
Thumbnails
Contents